Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
4.54 MB
2007-10-19 17:19:34
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
372
6399
Rövid leírás | Teljes leírás (573.97 KB)

Zalai Közlöny
Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap

Zalai Közlöny 1881. december - 96-104. szám


A következő szöveg az újságból készült, automata szövegfelismertető segítségével.

«rr aeéas 10 -
IMMETÉaE-B aaaanoa yMítMrba* 7,
6 i siMlca lovibei aorért t. ar
XVILTT EBBEN loroakMit 10 krrrt vétetnek fel. kiL(-tt±rj ill*ték miaden égre* aird»-tt.^rt S0 kr. f
NAGY-KAEIZBA; 188L deczember 1-én.
ZALAI 10011.

Hnssadik évfolyam.
1 ba aaelUad iW( Otaa ifiint ■yrt
t»T«,j író* ÍI
p«£f •
K í H Y K A.V 1 /. s A
B>rewuted«i lí.elrk cwk bwn kl fofadtataak rl
I külíicUji-st

N» ;y KanizsaTáros helyhatóságának, .nagy-kanizsai Sok. tűzoltó-egylet", i .nagy-kanizsai kereskedelmi s ipai-bank", , nagy-kanizsai takarékpénztár\', a .zaiamegyei általános taniiótestillef > , nagy-karinai kuded-oeteló egyesUet", a nagy-kanizsai tiszti önsegélyző szövetkezet", i , soproni kereskedelmi i iparkamara ugy-»\'tnú*si ktlválas/.tináoya* s több megyei és város\'
egyestlM hivatalos értesítője.
Heteukiui kétszer, vasárnap- s csütörtökön iBegjeleuő vegyes tartalmú lap.

Mit reji ma«Uw>u » JOWIt
Ha szegény sorscsapások által lajtait ma;rtr hazánkban kissé körül-ttkintlsk, akaratianni egy sóhaj eró-szakolja fel ma«át tebttntrbol. a szánalom és fajdalom sóhaja, mely az igazán érzó magyar kebelben vérző wivet hagy hátra és 6n2«nylelenol kiáltja fel bárki:
.Szegény magyar hazáin!" K számtalan sóhaj már rég egyesülhetett volna olyan hatalmas orkánná, mely hazánk területéről minden vészt és bajt cliujhatott voiua, — de ez épen olyan phrázi aokkil telt illusió, — mely csakis egy költói toltnak nyújthat anyagot valamely eszme fellengós megírására
— és épen olysn lehetetlen, mint
amily Ires illnsio bazánk függetlensé
gét és önállóságát ,most* kieszkö
zölni és amily lehetetlen meggátolni
> csehek terjeszkedését hazánkban.
Azért írtam a .most* szavat fent idézőjel közé, mert ez csakis jelenlegi hazariszonyainkra vonatkozik és meglehet, hogy ,idóTel* lehetséges lehet annak kivitele; — tndom, hogy Détn vagyuk az első. aki szegény hazánk elhagyatottságáról ir,
— de rzt is tudom, még pedig na
gyon jól, hogy ez .utolsó" sem va
gyok, — hnlnff tiszta szítból kívá
nom, bogy senkinek se jusson többé
az alkalom, — hazánk szerencsétlen
ségéről imi, már legalább a jelen
legiről soha! — és ha mégis ir,
akkor ezt csakis az mónemzedék
tehesse, melynek bármely tagja a
múlt és régmúltról irhaason, melynek
szórnom menetéből magának tanul
ságot szerelhet.
Ha tui Árpád, a nagy Huuya-dyak és Rákóczyik, Zrínyiek és Fran-genán, Kossuth és Széchenyi arany korait, — mely időszakok méltón nevethetik hazánk aranykorainak. — nagyobb figyelem alá vesszük, akkor még egyrészről a hallhatatlan hősök

és bangák ténykedése lelkesítve pezs-diti fel ereinkben a vért és egy édes és boldog makrói enged álutadozni, addig másrészről ketert mosoly fii ajkainkra, a gondolatnál a ttzea lelkesedés rohamosan száll a iá, ereinkben az izzó -ér fagyni készül, a lé-lekze\' megakaü egy kétségbeesett pillantást vetünk az ég felé, min\'ha onnan könyörögnénk vigaszt és ismét nem marad egyéb bitra, mint felsóhajtani: .szegény magyar hazám!\'
Éi méltóan.
Ha az irodalom és a történelem könyveiben lapozgatunk, akkor azitn tapasztalatra fogunk jönni, hogy ha zink történelmi Qgyében karöltve járnak.
Igen sok, számtalan irodalmi mO jelent már meg, melynek majd nem mindegyike hazánkról szól, — de ez mind csak hazánk boldogtalan ságáról és szerencsét lenaégéról tud szólni, — de az ezernyi é...