Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
195.28 KB
2008-06-12 13:42:39
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
255
1087
Rövid leírás | Teljes leírás (9.43 KB)

Zalai Közlöny 1896. április 11. 15. szám 1-2. oldal - Galambok története

Zalai Közlöny
Hetenkint egyszer, szombaton megjelenő vegyes tartalmú hetilap


A cikk felismertetett szövege:


Válasz.
Szemben Juk József úrnak ama merész és nagyhangú állításaival, melyekkel a „Zalai Közlöny” 5. számában Galambok történetéről több elfogultsággal, mint történeti tudással megemlékezik s azt a kifejtésemet, hogy a XVI.
és XVII. században Zalamegyében több protestáns egyház virágzott s különösen Kis-Komáromban ref. püspökök és esperesek székeltek, — erőlködik megczáfolni, sőt némi arrogantiával nevetségessé tenni: úgy erkölcsi becs-érzetem indításából, mint az olvasó közönség iránt való köteles tiszteletből, — Csire István somogy nagybajomi lelkésznek a „Dutántuli Prot. Lapban" 1890. évben megjelent, a régi kiskomáromi ref. egyház múltjára vonatkozó egyháztörténeti tanulmányát s nevezett lap akkori szerkesztőjének, Révécz Kálmánnak, kiegészítő czikkét vagyok bátor felelet, illetve válasz gyanánt közrebocsájtani, a mint következik: Kis-Komárom és vidéke történetéből.
Írta: Csire István n.-bajomi lelkész.
K.-Komárom. Zalamegyének e jelentéktelen kis városa, hajdan ugy polgári mint egyházi tekintetben, fontos szerepet játszott nemzeti történetünkben. — Mint végvár, bástyáival határt vetett az izlam-áradatnak, s különösen a kanizsai török várőrséget fékentartva, nem egyszer véres fejjel űzé vissza annak a délnyugoti vidéken csatangoló hordáit. Minket azonban kiválóan egyházi tekintetben érdekel e város, mely mint egykoron püspöki és esperesi székhely, egyik világító torony volt gyülekezeteink között, ma pedig régi dicsősége romjain búsan sóhajt a ref. Sion angyala: "névben él csak, többé nincs jelen."
Hogy mikor reformáltatott K.-Komárom, annak emléke; mint legtöbb gyülekezeteinknek, elmosódott. De hogy korán megerősödött falai közt a megtisztított evangeliumi tudomány s erős protestáns fészek volt, mutatja az a történeti tény, hogy a XVII. századbeli nemzeti harczok idején, melyek — mint tudjuk — vallási küzdelmek is valának, Bocskay Bethlen szabad csapatai előtt készségesen kaput tárt s zászlót emelt mellettök. A vakbuzgó II. Ferdinánd uralma alatt űzött embertelen térítések templomfoglalások alkalmával K.-Komárom is elveszté vallásgyakorlati szabadságát, templomától, iskolájától s egyházi javaitól megfosztatott, de a linczi békekötés alapján, az 1647-iki országgyűlésen elébbi jogaiba visszahelyeztetett. A vonatkozó országgyűlési végzés Pápán az akkori superintendens Czeglédi Pál házánál hirdettetett ki s küldetett el K.-Komáromba gróf Nádasdy Boldizsár és Szeghi János királyi biztosok által eképen: „Somogy vármegyében*) Kis-Komáromi városban, azt a házat, mely a 90 restisuálandó templomok közül való és ennek előtte is az evang. minister bírta és tiszte szerint való hivatalját perágálta, minden pertinentiával, ugymint földével, vetéseivel. erdejével és akármi néven nevezendő proventusival együtt, miért, hogy a töröknek félelme miatt ad faciem loci nem mehettünk, azért ismét Pápáról restisuálunk."
Ámde az országgyúlésileg biztosított vallásbeli szabadalom alig tartott fél századig. A török ugyanis kiveretvén hazánkból, kiskomáromi és szentgróti egyházaink azon ürügy alatt, hogy csak mint végvárak nyertek vallásuk szabad gyakorlatára jogot, e jellegük pedig megszűnvén, joguk is elveszett, a római katholikusok által elfoglaltattak, lelkészeik, tanítóik elűzettek. — a vesz-prémi r. kath. püspökség névtára szerint 1695-ben alapíttatott a plébánia Kis-Komáromban. — Az ekként elárvi tott két gyülekezet egyházi javaiból egyebet meg nem menthetvén, anyakönyveit, urasztali készleteit, jobb idők reményében Somogy Nagybajomban a Sárközy család kezei közé tette le megőrizés végett. Későbben a szent-grótiak az 1800. évben N.-Bajomban tartott egyházkerületi gyűléstől vissza-kérték és nyerték az őseik által, említett uri családnál le...