* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
476.96 KB | |
2008-06-02 15:52:51 | |
Védett 1 | 586 | Nagyrécse helyismereti iratok 1 | Thúry Gy. Múzeum adattára. A. 302-68. Az 1964. évi népi műemléki felmérésben készült összefoglaló. Összefoglaló leírás Nagyrécséről - Kerecsényi Edit Részlet Szeghalmy Gyula: Dunántúli vármegyék című művéből, 1939-ből Az iratok szövege: Zala megye Nagyrécse Összefoglaló leírás: Nagyrécse Nagykanizsától északkeletre 7 kilométerre fekszik. Területe 5600 kat. hold, lakossága: 1360 fő. 5 utcája s mintegy 200 háza van. A község határának nagy része nagybirtok volt, kezdetben az Inkey báróké, akik klasszicizáló kastélyt is építettek a községben. Később bérlők gazdálkodtak, a felszabaduláskor több mint 1000 hold tartozott az uradalomhoz több pusztával. A falu lakosságának zöme 1-5 holdon gazdálkodott, sok volt a cseléd. Szőlőbirtoka azonban csaknem minden gazdának volt. A hegyi pincék csaknem érintetlenül maradtak meg. Ezeknek zöme a múlt században épült, borona, vagy fatalpas, sövényfalú volt, ritkábban vert falú. Csaknem kivétel nélkül zsúposak és fehérre meszeltek még ma is. Általában három osztatúak - középen présházzal, abban hatalmas gerendás préssel, két oldalt borpincével és kis szobával. A lakóházak zöme ma is véghomlokzattal néz az utca felé. Építési anyaguk többnyire vertfal. Jobbára csak a felszabadulás óta építkeznek utcahosszatt, ezeken a házakon már városias hatás észlelhető, többnyire két hármas ablakuk van az utca felé. Téglából építették őket. A házak színe mostanában már változatos, gyakran két különböző színnel festett, legújabban csíkosra. Ma is szép számmal találhatunk még azonban fehérre meszeltet. Fatalpra épített és boronaház a múltban is kevés volt, az utolsó boronaházat 1962-ben bontották el. Három osztatú volt, szoba-konyha-kamra elrendezésű, a ház hosszanti oldala mentén végig pitvarral melyet hat faragott oszlop tartott. A házak előtt többnyire kis virágos kert van. Régen is így volt. A hosszú keskeny telkeken a gazdasági épületeket, illetve a kamrát és ólakat egymás végéhez ragasztva, egy sorban helyezik el. Ezek egyik oldalról mintegy kerítést is képeznek, a szemközti oldalon viszont, a szomszéd hasonló módon egymáshoz illesztett épületei szolgálnak kerítés gyanánt. Utca felé általában fa lábakra szegezett drótkerítés zárja le a telket, illetve határolja a ház előtti kis virágos/kertet. A falu lakosságának nagy része a felszabadulás előtt földműveléssel foglalkozott, sok volt a cseléd és napszános is. Főfoglalkozásuk a gabonatermelés és kapás művelés s az állattenyésztés. A törpebirtokúak egy része 6 hónapos munkára járt el különböző távoli uradalmakba, főleg Fejér és Somogy megyébe. Napjainkban mintegy 50 fő dolgozik Nagykanizsán és a különféle építőipari vállalatoknál. Némelyik családban ilyenformán több kereső is van. Ezek a felszabadulás óta kb. 40 új házat építettek. Nagyrécse átlagos falu, különösebb, a környező községektől elhatároló tulajdonsága nincs. Parkosítást sem találtam. Nagykanizsa, 1964 dec. 5. H. Kerecsényi Edit. Nagyrécse I. 1. 1263: Reche: 1321: Villa S. Gryucis de Recfe; 1531: Eghazas Riche (Dic. Zala II. 13. v. 1.); 1542: Nagh Reche (Dic. Zala I. 40 v. 1.); 1550: Benczereche Zalavári (hh. lt. "C" prot. 40.); 1790: Nagy Rétse (Tomasich). I 2. L. Kisrécse alatt. L. Névt. IV. a. II. Nagykanizsától ÉK-re a Bakónaki patak mellett fekszik sík és dombos területen. 1263-ban említették először Bille határjárásában. Várjobbágyok lakták. Nagyobb falu lehetett, mert volt már kőből épített egyháza, melyet a Szent Kereszt tiszteletére avattak fel. A XIV. - XVI. sz.-ban többféle néven is szerepelt. Sajnos, néha nem tudjuk megállapítani, hogy a különféle jelzős összetételű nevek közül melyek vonatkoznak Nagy- és melyek Kisrécsére. Ezért a Récse, Egyházasrécse és Nagyrécse címszó alatti adatokat itt tárgyalom, míg a Kápolna szóval összetett Récsét, ill. Kisrécsé |