Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
8.7 MB
2017-05-04 13:39:18
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
60
310
Rövid leírás | Teljes leírás (253.82 KB)

Cím: Karbunkulus 1. kötet
Alcím: regény
Szerző: Halis István (1855-1927)
Szerz. közl.: írta Halis István
Kiadás: Nagykanizsa : Balogh Oszkár ny., 1913
ETO jelzet: 894.511-31Halis I. ; 908.439.121Nagykanizsa
Cutter: H 22
Oldalszám: 200 p.


A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével:

KARBUNKULUS
Regény
Irta
HALIS ISTVÁN
Első kötet
NAGYKANIZSA
BALOG OSZKÁR KÖNYVNYOMDÁJA 1913
Méltóságos
RÁKOSI JENŐ URNÁK
igaz tisztelettel a szerző
Karbunkulus.
A mese-világ tengerében van egy sziget, mely csupa drágakőből áll: karbunkulusból.
Egyetlen kicsi darabja többet ér, mint a föld legnagyobb gyémántja.
A roppant messzeségből ugy fénylik, mint valami csillag.
Mindenkit elfog a vágy a szikrázó gyönyörűség titán. Még sem mer senki sem az utazásra vállalkozni. Hajós sohasem jár arrafelé.
Mert aki meglátja a szigetet, az nem térhet vissza. Véghetetlen távolságból, több száz kilométernyiről, a karbunkulus magához vonzza és nem ereszti el többé!
I.
A rongyos malom idillje.
Majdnem az egész vármegyén végighúzódik egy fényes folyóviz. A Sullogó.
Tiszta vizében meg lehet látni a suhanó halat, s a fenék-boritó kavicsot. Szinte szikrázik a fénytől, ahol éri a nap. De ott is ragyog, ahol árnyékban halad. Csupa vidámság árad ki nevető vizéből.
Tavasszal azonban mégdagad a Sullogó vize, és zavarossá válik. Ilyenkor rendesen ki szokott csapni a medréből, s megnöveszti a Morotvás vizét.
A Morotvás tulajdonképpen egy kis tó, körülbelül husz négyszögkilométer nagyságban, mely tele van kákával meg zsombékkai, s ebben ezrivel tanyázik a vizi madár.
A Sullogó egyik oldalát az Őrsi herceg negyvenezer holdas erdeje szegi, mig másik partján szántóföld váltakozik miveletlen bozóttal.
Messzi-messzi egy malom van a part mellett.
Husz év előtt még kilenc malom kattogott a Sullogó vizén. De mióta az uradalom gőzmalmot épitett, lassankint elhódította az őrlőket, és elsöpörte a vizi molnárokat.
Csupán Musza Mihály nem tért ki a félelmes erejű civilizáció hatalma elől. Hogyne ragaszkodott
8
volna a malomhoz? Hiszen apja is molnár volt, valamint nagyapja, szépapja, meg minden dédőse.
Pedig ugyancsak szorította a megváltozott idő. Az őrlők elmaradásával a pénz kezdett ritka lenni Musza Mihálynál.
Egyik baj követte a másikat. Most olyasmiért is pénzt kellett adni, amit a világ tereintésétői fogva ingyen adtak. Fizetni kellett volna az elejtett vadért, sőt a vízből kifogott halért is.
Fegyverért szintén adózni kellett volna. De nem fizetett. Ezért kényszerült a puskát eldugott helyen tartani, s alattomban használgatni.
Persze rajta érték a csendőrök egy hitvány vadnak elejtésén. Ezért „házkutatást" is tartottak nála. Ekkor a kamrában megtalálták, s mindjárt el is vették a rozsdás szigonyt, azt az ősi halászó eszközt, melyet manapság csak Neptunnak szobrán lehet látni. Az öreg molnárt ugy elfogta a keserűség, hogy nevetett bele, miközben mondta:
— No azt elvihetik! Régen volt az az idő, mikor még az én fél kezem elbírta azt a nehéz szerszámot!
De felfedezték puskáját is az üstök aljában. Természetesen elkobozták azt is. Sőt föl is jelentették az orvvadászt.
Először emberségesen büntette a szolgabíró. Az öreg molnárra „büntetlen előéletére való tekintettel" csupán pénzbírságot rótt.
Musza Mihálynak első dolga volt megint egy öreg flintát szerezni.
9
Ezentúl jobban vigyázott, hogy meg ne csíphessék a törvény alkalmazottjai.
Csakhogy halászni sem volt szabad. Az első években csupán azt követelte a törvény, hogy halászati kártyát vegyen. Később már a vízért is, a „halászati területért" fizetni kellett volna.
Utoljára pedig egészen tilos lett a Sullogóban való halászás, mert az ur...