* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 9.24 MB | |
| 2017-05-04 14:01:21 | |
 | |||||||
Nyilvános  444 | 1376 | Rövid leírás | Teljes leírás (269.49 KB) | Cím: Karbunkulus 2. kötet Alcím: regény Szerző: Halis István (1855-1927) Szerz. közl.: írta Halis István Kiadás: Nagykanizsa : Balogh Oszkár ny., 1913 ETO jelzet: 894.511-31Halis I. ; 908.439.121Nagykanizsa Cutter: H 22 Oldalszám: 213 p. A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével: KARBUNKULUS Regény Irta HA LI S ISTVÁN Második kötet NAGYKANIZSA BRLOG OSZKÁR KÖNYVNYOMDÁJA 1913 XIV. Bevezetés a gavallérságba. Csak harmadnapra gyógyult meg annyira Abár József, hogy dolgát végezhette. Akkor is ugy érezte magát, mintha minden csontja össze lenne törve. Mindenek előtt a hivatalszolga által nála hagyott idézés-nek tett eleget. Az árvaszéki elnök „mint a közigazgatási bizottság kiküldöttje" idézte kihallgatásra. Abár József mindjárt reggel jelentkezett az elnöknél, ki barátságos fogadtatás mellett értesítette, hogy ellene közcsendháborítás meg felségsértés miatt följelentés tétetett. A főispán rettentő gyorsan intézkedett ebben az ügyben, mert még ugyanazon a napon megbízta a nyomozással az elnököt. A szörnyű vád hallatára Abár József elképedett; de az elnök bátoritgatta: „Azért ne féljen semmit!" mondá barátságosan. Az elnök e bánásmóddal teljesen megnyerte Abár József bizodalmát. A hozzá intézett kérdésre 1* 4 őszintén megvallotta, hogy be volt csipve s nem igen emlékszik arra, mi történt; de nem hiszi, hogy a Murza fakó usztatásának nótában való dicsőítésén kívül bármit cselekedett volna, ami hasonlít -a felségsértéshez. A billiárdposztó fel-repesztését, meg az ablaküveg eltörését nem lehet közcsendháboritásnak minősiteni. Különben sem ő tette, hanem valamelyik mulató pajtása. Az elnök nevetett. „No iszen nem lesz semmi baj! Csak irja alá a jegyzökönyvet! Majd előbb felolvasom!" Abár József azt mondta: „Fölösleges felolvasni!", és alákanyaritotta a nevét a jegyzőkönyv alá. Aztán kezet szorítottak egymással, miközben az elnök tanácsot adott neki: „Hogyha netán még nem jött volna helyre a gyomra, akkor csak igyék két pohár nyers bort. Majd meglátja, milyen csoda hatása lesz annak!" Az ülnök megköszönte az irányában tanúsított jóindulatot, és megelégedetten lépkedett hazafelé. Ma szerencsés napja volt. Éppen szembe találkozott Ér Rózsával, kit jókedvűen üdvözölt: — Jó napot kívánok szép kisasszony! Aláz\'-.szolgája! Hanem a leány részéről furcsa fogadtatásban részesült. Ér Rózsa csúfolkodva, sőt ingerülten válaszolta: — Jó napot lovag ur! Persze a hozománynak szól ez a szives üdvözlés, nem pedig a leánynak! 5 A csipős szavak után elsietett Abár József elől, ki töprenkedett a megmagyarázhatatlan dolog oka fölött. Csakhogy hiába igyekezett olyanra visszaemlékezni, mi összefüggésben állhatna Ér Rózsa beszédével. Délután pedig névjegyet hozott be az ülnök hivatalos szobájába a megyei huszár. Zsebeházi Soóghor György névjegye volt ily tartalommal: „Cimbora! Szerelj le, azaz csapd pokolba az aktákat, és jöjj hozzám rögtön a kataszteri föl-szólamlási bizottság szobájába! Sürgős dolgunk van!" Az ülnök megkérdezte a huszártól: — Hol ülésez a bizottság? — A földszinti teremben kérem alássan! — Jól van, megyek! — szólt Abár József, és lesietett a terembe. — Szervusz Szepikém! — kiáltotta a belépő Abár Józsefhez Soóghor György, — s miután kedvére megölelgette, — bemutatta cimboráját a bizottságnak, melynek dolga volt a földek magas osztályba vétele ellen beadott panaszok elintézése. E felszólamlási bizottság a vármegye befolyásos embereiből állott. Abár József örült a szerencsének, kezet fogott az urakkal, és beszélgetni akart. Soóghor Gyuri azonban félbeszakította : — Majd beszélgetünk közbe-közbe, most fon-tosabb tennivalónk van ! Ülj közénk Pipa, és ta... |
