Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
2 MB
2010-02-14 20:36:59
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
202
1649
Rövid leírás | Teljes leírás (17.87 KB)

Zalai Közlöny 1903. 027-030. szám július

Zalai Közlöny
Hetenkint egyszer, szombaton megjelenő vegyes tartalmú hetilap
42. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

NAGYKANIZSA, IB03. julius hó 25-én.
30-ilc szám.
XLII. évfolyam.
F.l&tlxetfAl Ari E|íaz évre . . 10 kor. — >11. Fél évre ... 6 kor. — (111. Netytdérrt . . i kor. 50 flll. Kzjea azim 20 111.
HIRDETÉSE* b haaábo. petitaorban 14,máioii«xor 12. • minden további aorírl 10 1111
NYILTTER8EN pclii .oroukcnl 110 illírért vílel-nok fel.
ZALAI KOZLOIY.
A nagykanizsai , Ipar-Testület, ■ „a nagykanizsai Takarékpénztár részvénytársaság, ■ a .Kotori takarékpénztár ~
A lap Kellemi rjaaét HlotS min. den kOzlamány a felelSa aaerke.itS nevére, a« anyaji réazt illotS kOi. lemények pedig a kiadó nevére címzetten Nagy-Kanizsára bér-meotTo iníóxeodök
Hrrmpntptlm levelek nem fogad-útnak el.
Kéziratok vlaazanem küldetnek
részvénytársaság," .nagykanizsai és a galamboki önkéntes tűzoltó egylet," a .nagy-kanizsai kísdedncvelő egyesület,\' a .nagykanizsai Unitéi járáskor,\' a .nagy-kanizsai keresztény jótékony nőegylet," „n.-kanizsai izr. jótékony nőegylet," „szegények tápintézete/ a .katonai hadastyánegylet,* a „soproni kereskedelmi iparkamara,* nagy-kanizsai külválasztmányának hivatalos lapja
HBTBNKINT EGYSZER, SZOMBATON MEGJELENŐ VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
Iparunk jelenleg kétségtelenül a haladás jegyében kering. Megfeszített erével igyekszik a külföld iparával lépést tsrlani és mit sem változtat e tényen az, liogy e verseny még nem egészen önerejében, hanem részben a kormány és társadalom hazafias és kötelességszerű támogatásában leli támaszát. A haladásnak az árban és minőségben egyaránt kell érvényesülni, hisz nem érjük be a jóval, megkívánjuk, hogy a jó olcsó is legyen és nem érjük be az olcsóval, megkívánjak, hogy az olcsó jó is legyen, amint a fának legszebb gyümölcsét sem vesszük meg. ha az lórges és nem kelendő, szép és érett gyümölcs sem, ha az drága.
Iparunk, ha mindjárt hathatós támogatás árán, számos ágában árban és minőségben egyaránt megmérkőzik a külföld iparával. A behozatali statisztika tanu9itja, hogy számos iparcikk, melyet ennekelőtte csaknem kizárólag külföldről hozattunk, ma megfelelő árban és minőségben hazánkban gyár-tatík és a fogyasztók körében megelégedésnek örvend.
Mégis egy veszedelmes körülményt látunk fenforogni, mely megbéníthatja iparuuk sikerrel megindult fejlesztését és visszaesést szülhet.
És ez az abszolút objektivitás ipa runk bírálatánál.
Tény és ez tagadhatatlan, hogy iparunkat fejleszthessük, hogy gyártmányainkat tökéletesíthessük, szükséges, hogy iparunk hibái és hiányai tekintetében beismeréssel legyünk, hogy ezeket felfedjük, mert e nélkül hiányzik a lehetősége annak, hogy ezeket leküzdjük és tőlük iparunkat
mentesíts lik. A társadalomnak, mini a legnagyobb fogyasztónak gyakorlatias megfigyeléseit, a tudományos testületeknek és szakfértiakuak theoretikus és praktikus észleleteit, útbaigazításait iparunk nem nélkülözheti, mert ezek világítják meg a haladás mesgyéjét és adnak irányt a tovalejlódésnek.
Ám károssá és veszedelmessé vál-liatik a támogatás és haladás ezen eszköze, ha nem alkalmazkodik használatában azon erőmértékhez, melylycl iparuuk haladását még vizsgálnunk kell és végzetessé válliatik, ha nz iparfejlesztés ezen oklató eszközével nem kellő helyen és módon élünk. Valamint a gyermeknevelés pedagógiai ismereteket követel, nehogy tuldicsé-réssel a gj ermeket elbizakodottá tegyük és tulfeddéssel elkedvetlenítsük, épp ugy zsenge növésben lévő iparunk is tapiutatos bánásmódot igényel.
Mi történnék, ha valamely szakférfiú kiindulva azon elvből, hogy iparunk előrehaladásának hibái felismerése az első alapfőfeltétele, e feletti buzgal-málan sorra járná az összes szakköröket, tudományos és társadalmi egyesületeket s összehasonlításukat tenne elméleti és szemléleti uton a magyar és külföldi ipar között és teljes objeklivitással mindig és tnin-denüit azt konstatálná, hogy ebben meg abban még mögötte vagyunk a külföldnek. Ezzel csak ártana érdekeinknek. Az összehasonlító teljesen objektív bírálatnak tudományos és szakkörök előtt meg van a jogosultsága, ha gondoskodás történik aziránt, hogy az itt elhangzott kritikai jegyzetek a laikus közönség körében cl no terjedjenek. A nagyközönség előtt azonban hazafias érzéssel szép színekben kell ecsetelnünk iparunkat, hogy annak
pártolására megnyerjük, bármily kezdetleges is legyei." az egyes ágaiban.
Csak nemrégiben történt meg, hogy a magyar mérnök és építész egyesületben egy tudós vegyész összehasonlító előadást tartott a hazai és külföldi szenekről és tudományos nnalysisekkel bőven tarkított előadása a külföldi szenek javára billentette a mérleg serpenyőjét. Az illető vegyész ezen előadásával kétségtelenül nem akart a magyar közönség .előtt a külföldi szeneknek reklámot csinálni, mégis támadásnak volt kitéve, hogy az iparfejlesztés korában a hazai szeneket többé-kevésbbé lebecsülte. Noha a ludós vegyész állításai beható tanulmányozásból erednek, o támadásra mégis rászolgált, mert a hazai szenek-sorsára a magyar irérnöki kar döntő befolyással van, a gőzgépek és gőzkazánok működését az ő technikai tudásuk irányítja, helyleien volt tehát a kritikának oly túlságos objektivitása, mely a hazaj szénfogyasztás iránt inegindnlt kedvező áramlatot csirájában megfojthatta. Mert ne felejtsük el, hogy a tudós előadó a legnemesebb szándékkal is ha bemutatja a magyar szenekre kedvezőtlen aualysiseit, a külföldi konkurrencia a felhalmozott példákat saját előnyére kihasználja, dobra veri az ily tudományos körben elhangzott bírálatokat és saját javára értékeli azokat.
Viszont a tudományt sem szabad békókba verni, az igazmondás a tudomány alapja, kell tehát, hogy az ily tudományos körökben elhangzó objektív szakvélemények mindaddig ezen körök zárt falai között maradjanak, míg a tudomány a felsorolt bajokat orvosolja. Vagyis addig a ludományos körök ne hangoztassák, hogy pl. a
hazai szén a legtöbb mai rondszorü gőzkazánhoz és kályhához alkalmatlan, mig előbb meg nem konstruálják a hazai szén használatára alkalmas gőzkazánokat és kályhákat, hogy elejét vegyék ezzel annak, hogy a tudományos bírálatok a külföldi konkurrencia aljas eszközévé váljanak.
Iparunk szépen kalad előre. Idővel kiállja majÖ minden ágában a legob-jektivebb kritikát. Addig is azonban szeretettel, kis elnézéssel és jóakarattal kell a bírálatban eljárnunk és ha kell a feddést csak diskréten alkalmazzuk, mert elleneink ezt javukra kihasználják. Hangosan dicsérjük, és ha kell, csak igen halkan korholjuk.
Ez ugyan ravaszság, de ennyi ravaszsággal szabad élnünk, hogy érde-keiuket megoltalmazzuk. Lesz még idő, hogy iparunk minden ágában kiállja a tüzpróbát, hogy nem lesz szükség azt hangosan dicsérni és halkan ócsárolni, :do hogy ez idó elérkezzék, ahhoz fi\'hétlenül szükséges, hogy egyelőre ne legyünk tulobjektivek, mert ennek nyomán elkedvotlenedés járhat. A haladás vitathatatlan, a tökéletesség eléréséhez idő kell. Addig is a hiányokat kutassuk és irtsuk, de sok tapintattal és kevés lármával. így kívánja ezt a raison. Ego
A jövő látképe.
— A. háziipar. —
A magyar parasztnak jellemző tulaj -donaága a maradiság. A viszonyoknak mindeo téren való változása nem hozza ki flegmájából; gazdaságának rúdját nem irányítja a haladó közgazdaság szellemének megfelelően. Gazdasága főleg csak gabona társzekerek befogadására áll nyílva, más foglalkozások előtt nagy részben csukva van. Gabonatermésük sok évben nagyon rosszul ütött be, a
gazda ládafiájából kifogyott a pénzmag, mire a gazda beledobta magát a kivándorlási hiénák karjaiba. Csak ekkor ébredtünk annak a veszedelemnek ludatára, mely az egyoldalú gazdasági berendezés nyomán fskadt éa siettünk más foglalkozási ágakat is beplántálni a gazda udvarába.
A háziipar termelést ie így csempésztük be, még csak oéháuy évtizede. A múlt télen, a jelentések szerint, háromszázötven háziipari tanfolyamot rendezett » kormány, melyen mintegy tizennyolcezer munkás vett részt. A magyar maradiaággal állva szemben, azép azám ez. Do nem akkora, mint a mennyit a szociális jelentőségű háziipar méltán megkívánhatna.
Nálunk a háziipariéi még a műveltebb körökben is fitymálva beszélnek. A háziipari tanfolyamokat hirdeló híreken ajk-biggyeaztésHel futnak keresztül. Mig nálunk így, nyugaton máskép. A háziipar nagyon megfér ott egy kis darabka fijld mellett. Németországban egész vidékek űzik a háziipart. Sok vidék caak mellékesen, melynek jövedelme nagyon jó jön a rossz terméskor sok vidék pedig teljesen abból él. A magyar paraszt nem gondol így aratás idején arra, hogy arató kaszája, a külföldön, a szomszéd nyugat államokban háziipari termék. Milliókat küldünk ki ily dolgokért mely a külföldi nép zsebébe szivárog. Ugylátazik azonban most már felébredtünk dermedtségünkből. A közelmúlt napok a háziipar terjedését hirdetik. A kormány okulva Németország háziiparának sikerén, a azé-kelyeég körében a házi vaalpart akarja meghonosítani. Nem kicsinylondő dolog. ,A bázi vasipar áldásos hatása nemcsak a székelyföldre fog kiterjedni, de üdvös hatása lesz közgazdaságunk egész egyetemére, iparra, kereskedelemre, föld-mivelésre egyaránt."
Hazánk kopár vidékein ily háziiparok hivatottak a kivándorlás útját állni, a gazda tűzhelyét megszilárdítani. Ezentúl nem küldjük ki millióinkat ily külföldi cikkekért. Itt benő marad ez a magyar zsebben, a magyar nemzeti vagyonosodást előmozdítani. Kell, hogy mindnyájunknak lelkét az öröm töltse el. A háziipar lehet kényes iparág, mely válságos
TARCZA.
Intés a túlvilágról.
Irta: Jucié lllll.
- A .Zalai K&xtóny ereded tircAjj. ,—
Ne (ülj! Nem valami hátborzongató, rémséges történet ez. Nem jelen meg benne a tulvüági déd, vagy Ok, éjfélkor, misztikus, rohadt fényben, hogy fölemelje intóleg csont-ujját, fenyegetvén a rakoncátlan. bOnÖs utódot: Vigyázz! vigyázz!
És mégis valami olyas . . . <
Piciny, tépett, barna selyemrongyról jutott már eszedbe a nagymamád? Láttad hirtelen az egész szobát, melyben tartózkodni szokott? Éreztél zsája, rozmaring-Szagot, melybe a fiókos szekrények körül sajátságosan belevegyült az elrakott nyers vászon kesernyés illata? Hallottad kialudt, fáradt hangján szakgatottan fölzengeni a szeut éneket: .Téged Isten dicsérünk ?" Ugy-é, a finom fehér kendő ráncosán vette körül öreg nyakát s vékony, ó« hajába, a törölt kontvfésüt összeragasztó spanyolviasz szemed előtt piroslott, mintha a törésből vér folyt volna ki. A mállott, vén selyemkőntös lágy suhogását ugy hallottad é? mintha most hajtanád ölébe fejedet ?
Hát olyan nagyon öreg bácsikat hallottál-e beszélni, akiknek a nagy múltra aralék«ztetőül nem maradt egyéb semmi, mint egy meglapult puskagolyó, melyet az eleven húsból vájkált ki tábori felcsernek felcsapott szabó legáuy? Hogy tüzel-uok! Hogy dobbantanak! Hogy gyön-
gyöznek a tar koponyák, beszéd közben forgatváu ujjaik közt az óraláncra forrasztott kis vasdarabot.
Fiacskáin nz emlékezés benső lényünkre egyik tükör íényesre csiszolt oldala. Igaz?
Hát el fogod-e hinni nekem ezt a kis törtéuetet? .. .
Már ugy eljárt az idő, hogy itt-ott megjön a pünkösd. A világosság Ünnepe. . Amikor a rózsabimbók hasadnak, kivillantva ; a burokból titokba tartott szines kelyhük csücskét.
Ugy előre lépegetett a tavasz, hogy a vedlett begyü madár ma már-már nyil-szárnyu, búbos fiókákról álmodozott szunyókálóan az átfülledt tojásokon.
Azokra az ünnepváró napokra esett éppen, hogy kifestettük a mi szegényes két szobánkat. A kék angyalost, meg a másikat, a csúnya husszinü pirosat, melyre mindig azt mondtad, hogy olyan, mintha kövérkés szinü rostélyos szeletekkel lenne takarva. A kék angyalok eltűntek mindörökre. Magukkal vitték azokat a csorba itrikformáju szörny virágokat is. melyeknek kelyhébe láblóginyázva ültek vala.
Milyeu gazdagok lettüuk hirtelen. Mintha hármas selyemmel, puha bársonynyal lonne behúzva a hajlékunk. Bágyadt csodaszinek. Eltompítva valami hártyaszerű réteggel, mely alul át meg áthat a szin, mint késő őszszel a szőlóíevél érett pirossága az éjszakai dér hüs fátyolán. ;
Messziről puhának, pelyhesnek látszik a sarkok arabesztjei. Miutha a rajz szerint millió rózsabogár tapadna alt, fölfelé fordulva petybex potrohával. Azonban ha közel állsz, érzed, hogy hideg, sima fal,
melyet csalóka festékkel bemázolt egy ördöngös, gonosz fiu.
Mert mindenki ugy tartotta, hogy I elvetemült gonosz fráter ez a Szabó Ft\'ri. \' Kmlékszel? Láttam csak . . . ugy öt éve aunak, hogy az öreg Szabó meghalt, egyszer csak eltűnt a liu. Zsákra rakta | az apjától maradt sok meszeiét, pemz\'it — I mert az öreg is szobafestő volt. a kék angyalokat is ő festette ezelőtt husz esztendővel — aztán se szó, se beszéd, csak usgyé!
Még kicsi korában se Bírt vele senki, csak az apja. Konok fejü. vad természetű gyerek volt.
Az áldott lelkű Szabó néni sóhajtozott, sírdogált: Kis fiam, igy. Kis fiam, ugy. Még a kezét is összetette. Hiába.
I)e jött este Szabó bácsi. Egyet-kettőt kiáltott öblös, mély hangján: elósompoly-gott Feri a kertek aljáról, összehúzta magát, mint egy kártevő kuvasz.
•Hát kutyándi, macskándi (még csúfabbakat is mondott) kicsodád, micsodád neked ez az asszony? Há?
A seprűből megtört egy kis virgácsot ami ugy suhogott, ssss. ssss.
Krre Feri nagy hirtolen mondogatta aztán: Kz az én anyám I Ez én édes jó anyám 1
Na azért kérdem cimbora, mert ugy veszem ki n dolgok állásából, mintha néha elfelejtenéd.
Szabó bácsi meghalt. Sokkal hamarább, semhogy a Fcrkó lágy agyvelejébe azt a bizonyos emlékezési, azzal a bizonyos suhogó valamivel, örökös időkre beültethette volna
Pedig már uagyocska volt a fiu. Éppen keményedni kezdett az esze hártyája, mint a fa kérge.
Az anyja egyszer megszidta valamiért.
Ti édes, édes, jó anyák! olyan a ti dorgálásotok, mint mikor a nyári felhő eltakarja a napot.
Elszürkül a világ. Szél rázza a fákat. K*ik. A madár elbuvik. A virág elzárja a kelyhét akkor, de utána még fénylóbb a nap, még zengőbb az ének. még édesebb az illat. Kell az nekünk. Éltet az minket. Áldás az mireánk.
Nem igy gondolkozott a fiu, hauem azt mondta nagy. hatalmas hangon:
Engem ugyan nem lát többet!
Szabó néni aztán esztendőkig siratta.
Istenem. Istenem, vájjon hol jár? Vizen-é? Szárazon-é? Va-i-e testi ruhája? Hát egy ünneplője ? Kellett-e a feje a|ja? Puha-e a kenyere?
Ezer meg ezer kérdéssel kinozta a lelkét éjjel, nappal. Nem, felel rá senki. De egyszer mégis . . . Egy szomszédasszony, egy mindentudó, mindent látó jó lélek, bekopogtatott hozzá.
Szabó néni! itthon a fia. A két szememmel láttam. Bársony bluz van rajta, nnlédes sapka a fején. Kicsi bajusza is nőtt. Kacag az ember lelke, ha ránéz. Azt mondják, ugy pingál, ha az öreg élne, hát elmehetne mellette krumplit kapálni. Pedig az is tudott, ha valaki tudott. Még nem is látta, ugy-é?
Azt mondja Szabó néni.
Hogyne lelkem. Hiszen ki sem mozdult egy álló napig a házból. Gyönyörű selyem-
kendőt hozott nekem. Jó az Isten, hogy megérnem engedte ezt is.
Es amig ezeket mondta, ugy vert szegény öreg szive az őrömtől, meg a fájdalomtól, hogy majd megszakadt. Az Isten bocsássa meg neki, hogy olyan nagyot hazudott. Csakhamar azután kissé kapott Szabó Feri a- gyönyörű munkája miatt. Mi is kimondtuk a szentenciát a kék angyalokra. Már husz év óta tanúi küzdelmes napjainknak. Bizony elég volt az nekik. Egy szép, reggelen Szabó Feri elkezdte őket lekapirgálni a falról.
Olyan darabokban hullott a föltáskáso-dott, omladozó régi festés, mint a tenyerem. Fütyörészett a fiu. Mondom neki. Ezt még az öreg festette, Feri!
Ismerem. Ez volt a kedves mintája. Ezt aztán csinálta pirosba, kékbe; ma már másképpen megy a világ sorja.
Hallgatott.
És csak hulladoztak alá a kis kopasz fejecskék, vastag lábacskák s alatta a régi meszelt falon valami erős festékkel mázolt ákotnbák betűk lettek láthatóvá.
Nini! mi van ott Feri?
Itt próbálgatta az öreg a pemzlit. Ej. be komisz fostékje volt! . . . Gyatra dolog!
A vakarokést mérgesen belevágta a falba s szépen sorakozott betű, betű után s majd jól el lehetett olvasni, ami ott állt rajta: Oivát Soroksár! Fiunk született! Mari az asszony a gáton !
Ben no volt ebben a pár szóban egy régi. igazlolkü embernek ártatlan elragadtatása, asszony becsülő nagy szeretete.
Hát akkor született a fiu éppen, mikor nálunk festett husz évvel ezelőtt. Emlék-