Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
6.77 MB
2010-03-09 15:34:28
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
302
2015
Rövid leírás | Teljes leírás (166.81 KB)

Zalai Közlöny 1918. 009-013. szám március

Zalai Közlöny
Megjelenik hetenkint kétszer
57. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

■-,7 ik évfolyam
NAGYKANIZSA 1918. március 3. VASÁRNAP
g saíim
ZALAI KÖZLÖNY
•Saerkesatőség éo kladóhtvutal Deáktér 1.
Tol.foa i III. — BiliUuh dl]>ubú ■■«rtnt
f-"Oiiérk««itő:
Kemény Lá»ló
KalalAt .í.rk.ulő:
Erőt Sándor
Mogjelenlk\'beuikín^SuSr"
MMaatéal ir»: I(T *m U Ml, félém karram, »(]ra4ém a k«mt M (UMr. —
a«TM oka ára 10 Bllér.
Mi vár rájuk?
Hírek érkeznek messze-messze földről, hogy ez a nagy fogolytábor, melyet orosz földnek neveznek, linznszálló sóhajoktól zeng. Ott kétszeres visszhangja van minden szónak, amelyet Biest-Litowskban, Bécsben, Budapesten, va ;y Pétervárott kimondottak. ,0tt hamarabb mérlegre telték a békeszerzők ovalos kijelentéseit, inint idehaza s hamarább is tudták, hogy elkövetkezik rcájuk»nézve a megváltás ideje, mint ahogyan mi kiszámítottuk. Hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt megindult a kesertl szívd emberek vándorlása. Nem kérdeztek szabad-e? nem is tudták talán, hogy nterre van a helyes utí csak a szivük vitte őket a Kárpátok felé. Messze Szibériából, utta-lan-utakon csillag fénye mellett vándorolt haza a sok sok magyar hadifogoly; ellenállhatatlan erő ragadta őket: „honszerelcm! ha azt kl tudnók mondani!"
Mit kell elszenvedniük ? Megtudjuk-e valahai lvitudják-e mondani, vagy nem fognak beszélni róla s örökre a rájuk ragyogó ég utjukat mutató csillugok titka marad ez a sok néma szenvedés?! Ahol tartoztak: kezet fogtak szótlanul s együtt folytatták utjokat, csoportokból — csupa-
; tok lettek s ma ezren és ezren várják, hogy a biztonsági zár napok eltelte után ráléphessenek a hazai földre. Elfogják-e felejteni, hogy ezért « földért történt inin-iden, ami elmúlt; ezért folyt el a vérük,
; testüket ezért.borítják u csukott szaju sebek.
Mit hoznak haza a bomlás országából ? Megvan-e még szivükben a rajoi^ás, mely elvitte őket? Tisztán cs szeplőtlenül hozzák-e meg azt az érzést, mely Ideköt minden magyart ezeréves birtokához, apaiszerezte földjéhez, vagy métely szállta meg lelküket: a vörös Oroszország lázas őrU-lete, mely nemzetközi és utópisztikus almokért áldozatul dobja oda a haza szentséges fogalmát.
Kzer kérdéssel várjuk őket: legjobbjainkat, hazatérő hőseinket. < Nem rabok már, nem^foglyok többé: szabad emberek. Czernin gróf kijelentette, hogy Trockij mielőtt Brest-UtovsIiWól eltávozott volna, a hadifoglyokat szabadoknak nyilvánította. Kijelentette a központi hatalmak küldöttségének, hogy ó az Oroszországban levő hadifoglyokat a háború befejezését beje-! lentő nyilatkozatának pillanatában szabadaknak tekinti és hogy a hadifoglyok ugy \' ahogy tudnak Finnországon, vagy a ! fronton át — visszatérhetnek hazájukba.
Midőn az orosz külügyi biztos ezt a rty latkozatot tette, már tudta, hogy a foglyok óriási sokasága mint a felzudult méhraj nyüzsög, megy, gyülekszik s minden hadseregnél hatalmasabb vágy ragadja iíkel hazájuk felé. Már akkor rég megindultul a fekete rajok a háborította mezőkön, nem állta utjukat senki, az orpsz katona kezét fogott velők s az orosz muzsik megtüvt-j\'J gelve őket, kívánt nekik boldog hazatérért. A határszéli orosz városok megteltek velük, sok helyen a vesztegzárt sem tudták velük betartalni: Ukrainán át megáradt óriási folyamként hömpölyög haza a magyar rtjjk idegenbe vetődött hulláma.
Fel vagyunk-e készülve fogadásukra^
Nem talál-e váratlanul bennünket az ő | hazajövetelük? I «
Mi vár rájuk és mi vár reánk?
~Saemélyi hlr. Itugseh Aladár vitét llonvédeiak earedparoieanoka szabadsifra \'
| érkezett.
A kOtönaég köréből.
1\'anaszos hang jutott el hozzánk k minap. A nagy közönség panastos hangja ez, amely r-ndőrsá-gllnk Ügyeimét ...