Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
4.18 MB
2006-08-15 10:25:51
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
452
6832
Rövid leírás | Teljes leírás (620.3 KB)

Zalai Közlöny
Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap

Zalai Közlöny 1875. november 87-95.szám


A következő szöveg az újságból készült, automata szövegfelismertető segítségével.


KA6T-KAN1ZSA, 1877. november 1-én.

87-1K BSBa.no.

Tlzenhatodlk^Tfolyun.


kfttlem*ny»k a
I fJlv aám 1O kr. Hiríetéssk
. ^...lil,..* |iptiWnri»an
'„xsbbi wrírt á BT SYII.TTÉRREN
pedig a
NAGY-KANIZSA
Wlasslassáz
hénneotetleo tav«l«k
^■sk Umert nnskatáx-
;, aaktót fofadtataak «1.
1 Kisiratok Tisa*a n«m
i küldetnek.
is—
ZALAI KÖZLÖNY
«> „,. Ö""""^! előbb: .ZAL. A-BOMOOTI BC Ö Z H, O ÜNT TT.'
V-Kmii/savaros helyhatóságának, nemkülönben a „n.-kanÍ7.Mi Ureskedelml s Ipariunk-, a ,n.-kanizsai takar#kpémUr«. a „zalameiryei altalános tanítótestület", a „n.-k»nlzs»l Usd«4. neirelö egjesOlef, a ,sopronl kereskedelmi, H iparkamara n.-kanizsai kCil választmánya" s több megyei és rárosi egyesület hivatalos értesítője.
tielenkiii. kétszer,; vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap.

Reqnlescant in pace.
!{d|Uiescant in pace.
Mondja a pap. S lesz utána siri csend.
Ma a halottak ünnepe van.
(lila sereglenek mindnyájan az élők, a íi„| a halottak országa van.
Az apa s édes anya mécset gyújt s iúizorut tesz le a .letört virág* siruintjára.
Az árva zokogva borul szülői sírjára, büadü szívvel s gyöngéd kegyelettel emlékezve meg a jóságról, melylyel a po-aiban itt nyugvó apa s édes anya elhalmozta üt, mig éltek.
Szomorú ünnep ez! ...
A kinek elveszteni valója volt, annak szive behegedt sebei alatt sajgó fájdalom ianyáz e napon.
Egyesek, családok s nemzetek nincsenek kivéve az alól, hogy veszteni valójuk no lett légyen.
Mert az lfhetetlen, hogy ne legyen eg; csuládnak, hogy ne legyen egy nemzetnek olyas valamije, a mi neki kedves.
Hányszor hangzott tel a megdöbbentő hir. hogy „a nemzetnek halottja van.'
Ezer esztendeje lesz, hogy alkotnia :yos fennállásunk a történet lapjain ragyog, > büszkén mondhatja a magyar, hogy ezer év alatt 3ly sok veszteni valója, rá nézve oly sok kedves volt, mint talán egyetlenegy más nemzetre nézve sem!
Ám tekintsük végig politikai, ám la pozgassuk át irodalmi s művelődési történetünket: ezer évben ritkán esik egy oly esztendő, melyben ne vesztettünk volna oly tagokat sszellcmeket ancmzettestból,uurtyek a magyarra kedvesek, annak virágoz'ásá ra kívánatosak voltak !
Ritka SZÍVÓS természet, s még ritkább

szerencse kell hozza,'hogy az elviselt veszteségek mindannyiszor — ha előbb nem is, de utóbb mindenkor — pótolva legyenek!
S mi magyarok e szívós természettel mindannyiszor bírtuk a ritka szerencsét is!
Ne tekintsük & jelent, De a közelmúltat ! Mert i zek hátterében még mindig igen sok oly fölemlíteni, kritikai bonczkés alá venni való van, miket mi gyarló szelle niünkkrl teljes részleteivel együtt fölkutatni igen sok okból képesek nem vagyunk, nem lehetünk.
De nézzük a lecsörgedezett mcszsze-multat, melynek oknvomozó története minden oldalról tartózkodás nélkül meg- van világítva, s látni fogjuk, hogy a fenntebb mondottak mennyiben bírnak alappal s jogos föltevéssel!
j Egymásután dőltek ki nagyjaink, s egymásután támadtak utána hasonló nagyok!
Ezek tartották feun bennünk, illetve őseinkben a nemzeti szellemet, ezek villa-nyozták fel honszerető szivöket, midőn a tespedés erőt kezde venni a tagokon.
Ezek üdve a nemzet üdve is!
Ezek szenvedése a nemzet ^zenve-dése is'.
Legyen a nyugvók szellemétől távol az utóbbi !
Legyen velők mindig az előbbi!
Requiescant in pace!
SZERÉNYI ENDRE. B. Fláth Ferencas emlékiratáról.