Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
3.87 MB
2017-05-25 10:20:41
 Zalai Hírlap 2017 05 24 119sz 05old - Diófából éledt a gólyalábas.jpg
 

image/jpeg
Nyilvános Nyilvános
137
580
Rövid leírás | Teljes leírás (4.6 KB)

Zalai Hírlap 2017. május 24. 119. szám 5. oldal - Diófából éledt a gólyalábas

Jó reggelt, Zala megyei
Az ember az unokáinak ültet gyümölcsfát - ezt mondták a régiek. Ez igaz is volt akkor, amikor még 8-10 év is kellett ahhoz, hogy elkezdjen teremni egy fa. Ma már, a modern alanyoknak köszönhetően 2-3 év is elég a termőre forduláshoz, és sok esetben mire az unokák felnőnek, már híre-hamva nincs a gyümölcsfának, mert kitermette magát, elpusztult, aztán ment a tűzre. A régi mondás azonban ma is igaz a miklósfai Kiss Józsefre, aki éppen ezekből, az „égetni-való" hulladék faanyagokból faragja szobrait. Ezek az alkotások ugyanis valóban az unokáknak, egészen pontosan az utókornak készülnek. No és a miklósfai közösségnek, amely joggal lehet(ne) büszke a volt tanár bácsira, aki több mint 40 évig dolgozott a nagykanizsai városrész iskolájában. Ha nem lenne olyan szerény és kicsivel jobban reklámozná, hogy mennyire ügyes...
HORVÁTH-BALOGH ATTILA
horvathbalogh.attila@zalaihirlap.hu

Nem tette a rossz fát a tűzre
NAGYKANIZSA-MIKLÓSFA
Érdekes szenvedélyt űz a miklósfai Kiss József. A nyugalmazott pedagógus elpusztult gyümölcsfáiból készít gyönyörű faragott alkotásokat. A tanár úrra Czupi Gyula, a Halis-könyvtár igazgatója hívta fel figyelmünket, jelezve, hogy Kiss József megfaragta a város egyetlen gólyalábas szobrát. Folytatás az 5. oldalon Diófából... címmel.
Diófából éledt a gólyalábas
A miklósfai nyugdíjas pedagógus nagy kedvvel faragja különféle alkotásait
Miklósfáról indult, de mára meghódította a várost is a gólyalábazás. Kiss József a leghíresebb alkotásával Fotó: Horváth-Balogh
e Miklósfán emléket állítani ennek a kedves szokásnak. Az ötlet egészen addig ötlet maradt, amíg az egyik ismerősöm, Benkő Dezső nem kérdezte meg, hogy kell-e az ő eladó diófája. Persze, megragadtam a lehetőséget. így született meg a gólyalábas szobor. Mindezeken túl egy
faragott képen pedig a miklósfai dödöllekészítő rekordkísérletet is megörökítettem.
S hogy vannak-e tervei a 80 éves bácsinak? A kérdésre legyint: nincs, nem is volt, mindig csak a maga kedvére alkotott, „nagy" elképzelések nélkül. így születhettek neki kedves dolgok... Hba
(Folytatás az 1. oldalról.)
- Nagy részben az udvarban lévő, tönkrement, régi gyümölcsfáimat hasznosítom így, nem dobom el őket, hanem tovább élhetik az életüket, igaz, kicsit más formában - bocsátotta előre Kiss József. - Ezek sorában azt a meggyfát említeném elsőként, ami sajnos, 5-6 évig termett, aztán tönkrement - valahogy errefelé rövid életűek a meggyek... Az ágai felülről lefelé száradtak el, és mindig levagdostam belőlük egy darabot, míg végül csak egy-egy csonk maradt. A feleségem látta meg a benne rejlő lehetőséget, ő mondta, hogy most már nyugdíjasok vagyunk, ráérsz, faragj a csonkokba valamit. Én 1956-ban kerültem ide, s adta magát, hogy az ötvenes évek tipikus miklósfai karaktereit faragjam meg: a mici-sapkás munkásembert, fejkendős feleségét, akinek a kendője nincs összekötve, csak szabadon lóg le a fej két oldalán és két gyermeküket. Hátul, az udvarban állt egy nagy diófám, körülbelül 40 évig élt és néhány hét leforgása alatt tönkrement, elszáradt. Az ágait levágtam, és a miklósfai karaktereket bemutató fejek azokból készültek. Egy másik fám, egy kopaszbarack szintén elpusztult, a maradványait félredobtam, sokáig nem is foglalkoztam vele, mígnem kikorhadt a törzs közepe - olyanná vált, mint egy nyitott száj. Ebből sárkányfejet faragtam. Egy másik fából kedves kutyánkat, az elpusztult Vitéz mását készítettem el. S lassan eljutunk a miklósfai gólyalábas alakjához...
Kiss József elmondta: ennek előzménye annyi, hogy Czupi Gyula anno Miklósfán dolgozott kultúrigazgatóként, s ott kezdte el a mára városi
Vitéz már örökké velük marad
szintre kiterjesztett gólyalábazást.
- Az én Dani unokám is járt gólyalábazni, a többiekkel együtt tanult meg közlekedni a különleges eszközzel - idézte fel. - Czupi úr már a városban, a Cserháti-szakközépiskolában tanított, amikor felvetette, hogy nem kellene-
Az 50-es évek jellemző miklósfai karakterei - ahogy az alkotó látta
„ Volt, amikor Kanizsa utcáin gólyalábakon közlekedtek a sár miatt"
Kiss József
(nyugalmazott tanár)