Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
3.62 MB
2018-10-01 10:26:34
 Zalai Hírlap 2018 09 29 227sz 11old - Nyomot hagyott a világban.jpg
 

image/jpeg
Nyilvános Nyilvános
76
422
Rövid leírás | Teljes leírás (10.31 KB)

Zalai Hírlap 2018. szeptember 29. 227. szám 11. oldal - Nyomot hagyott a világban

HORVÁTH-BALOGH ATTILA
attila.horvathbalogh@ zalaihirlap.hu
Konok, ám igényes, teremtő embertípus volt. Irodalmár és pedagógus kollégái, egykori barátai így jellemzik Pék Pál költőt, irodalomszervezőt és tanárt, aki tíz éve, 2008. július 21 -én távozott közülünk.
Pék Pál 1939. július 26-án született Nagykanizsán, alap- és középfokú tanulmányainak nagy részét ott végezte, magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomáját pedig Pécsett szerezte meg 1965-ben. 1956-os szerepvállalása miatt kezdetben a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban szerszámkészítő lakatosként, később képesítés nélküli nevelőként dolgozott Murakeresztúron. Tanított Kiskanizsán, a mai Kőrösi-iskolában, majd a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban dolgozott nyugdíjazásáig. Közben 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon megszerezte a középiskolai tanári diplomát is. 1959-től kezdődően írt verseket, novellákat, kritikákat, melyek a Zalai Hírlapban, a Kortársban és a Jelenkorban jelentek meg elsőként. Alapítója a Kanizsa Dél-Zalai Hetilapnak és a Pannon Tükörnek, utóbbi lapnak öt éven át szerkesztője is volt. Jelentősnek mondható az irodalomszervező munkássága, különösen zalai vonatkozásban - neki köszönhető, hogy a megye felkerült az ország irodalmi térképére. 2000-től a Magyar Napló című irodalmi folyóirat regionális vezetője lett. Tíz önálló verseskötete jelent meg, utolsóként Az elmerült sziget című 2008-ban.
Művészi és emberi hagyatékát a kanizsai Halis István Városi Könyvtár őrzi és kezeli. A bibliotékában emlékszobát alakítottak ki könyvei, páratlan lemezgyűjteménye, bútorai felhasználásával. Az anyagnak része egykori költőtársa és volt tanárkollégája, Takács László kéziratos vershagyatéka is, az emlékszoba ezért a Pék Pál-Takács László Olvasóterem nevet viseli.
- 1985-ben kezdtem el dolgozni a könyvtárban, a városban akkor még senkit sem ismertem - emlékezett vissza Kardos Ferenc, a bibliotéka igazgatóhelyettese, a Pék-hagyaték kutatója. - Már akkoriban írogattam verseket, s ennek híre ment. Palival ennek kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba, egyébként találkoztunk már korábban is, hiszen könyvtárba járó ember volt. A Mező-gimnázium támogatásával csinált egy antológiát Csend ritmusa címmel, fiatal mezős költőpalánták verseivel.
Karosszéke
A kötetbe bekerült néhány idősebb, már a húszas éveiben járó, de még kezdő költő verse, így az enyémek közül is 6-7 darab. Nagyon büszke voltam rá... Pali mecénás alkat volt, szerette felkarolni a pályakezdőket, s ösztönösen meglátta a tehetséget. Az antológiának jó visszhangja lett. Ez amúgy Palinak is jó időszaka volt, élő kapcsolatot tudott kialakítani a párizsi Magyar Műhellyel, abból a körből is sok kísérletező, avantgárd költőnek biztosított bemutatkozási lehetőséget különböző fórumokon. Úgy vélem, ezért nem lehet elég hálás neki az utókor.
Kardos Ferenc felidézte: Pék Pál szigorú bíráló volt, a rá bízott
verset kíméletlenül kritizálta, visszaadta a szerzőnek, ha kellett, beleírt, belejavított, szerette volna mindenből és mindenkiből kihozni a legjobbat. Volt, akit ez érzékenyen érintett, pedig Pék Pálnak sosem volt célja, hogy azokat, akik a segítségét kérték, megalázza. De tanári mivoltát soha nem tagadta meg.
- Munkássága, személyisége ma is példaértékű - folytatta Kardos Ferenc. - Október 24-én konferenciát rendezünk az emlékére, melynek keretében a Pannon Tükör folyóirattal együttműködve meghirdetjük a Pék Pál-emlékévet. Az emlékévben szeretnénk szervezni egy dzsesszkonferenciát is, hiszen a kanizsai dzsesszfesztiválok elődjének számító legendás dzsesszklubnak szintén alapítója volt. Továbbá a nagykanizsai képzőművészet számára három vershez kapcsolódóan illusztrációs versenyt is hirdetünk, az alkotásokat kiállításon mutatjuk be jövő tavasszal. Szintén tavaszra tervezzük meghívni Szakolczay Lajos irodalomtörténészt, aki megidézi Pék Pál virágzó időszakát és kortársait, így Szoliva Jánost, Nagy Gáspárt és Takács Lászlót.
A nagykanizsai lokálpatrióta pedagógus, Tarnóczky Attila jó pár évig együtt tanított Pék Pállal a Mező Ferenc Gimnáziumban. Ő úgy emlékezett vissza: a gyerekek egy része rajongott a tanár úrért, más része viszont kifejezetten nem kedvelte.
- Szerintem mindkettő érzelemnek ugyanaz volt az oka: Pali rendkívüli igényessége, - jelentette ki Tarnóczky Attila. - Jobban felkészült, nagyobb tudású, az irodalmat ennyire szerteágazó módon ismerő emberrel sosem találkoztam. Magával és mással szemben is maximalista volt. A literatúrát nem egyszerűen a szakjának tekintette, számára az maga volt az ÉLET. A gyerekekhez hasonlóan legalább kétféleképpen ítélték meg a kollégák is, aminek oka épp ez az óriási tudás volt. Akadtak, akik nagyképűnek hitték, de szerintem tévedtek -Pali egyszerűen csak tisztában volt az értékeivel. Én nagyon jól kijöttem vele, sokat és sok mindenről tudtunk beszélgetni.
A Pannon Tükör folyóiratot Pék Pál Tar Ferenccel, Péntek Imrével és Lackner Lászlóval alapította 1995-ben, a lap kiadását a Zalai írók Egyesülete vállalta fel, melynek elnöke akkor Orsós Jakab író volt.
- Az alapító-ülést Pali nagykanizsai, Ady Endre utcai laká-
sán tartottuk meg - idézte fel az indulást Tar Ferenc történész. -Nekem is régi vágyam volt, hogy a régiónak legyen egy nívós irodalmi folyóirata. Ezért 1989-ben megcsináltam a Pelsót, melyből két szám jelenhetett csak meg. Az igény azonban megmaradt, s amikor négyen összeültünk, hamar szárba szökkent az elképzelés. Pali lett a főszerkesztő, a próbaszám 1995-ben jelent meg. Péntek Imre alapító szerkesztő volt, Lackner László a széppró-za-dokumentum rovatot vitte, Ferencz Győző olvasószerkesztő volt, én pedig a honismerettájismeret rovatéit feleltem. A közös munkából kifolyólag úgy érzem, sikerült jól megismernem Palit. Nyakas, kitartó és teremtő típusú ember volt, akart valamit, valami olyasmit csinálni, ami itt marad utána. Nyomot hagyni a világban. Igényélte a minőséget, a Pannon Tükör esetében is. Ha voltak viták a szerkesztőségben, akkor ezek mind ebből fakadtak. Habár a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök korlátozottak voltak, ha olyan képzőművészeti alkotás került a lapba, ami igényelte a színes oldalt, akkor ahhoz ő foggal-körömmel ragaszkodott, és mindig ki is harcolta. Egyedi személyiség volt, szilárd elképzelésekkel, elvekkel, komoly határozottsággal. A hozzá hasonlókra szokták azt mondani: megosztok. Én azonban azt gondolom, a makacs, határozott, teremtő emberek viszik előre a világot.
Péntek Imre, a költőtárs, a Pannon Tükör korábbi főszerkesztője úgy véli: Pék Pál nélkül a Pannon Tükör nem létezne.
- Kapcsolatunk 1966-ban kezdődött, amikor visszakerültem Zalába tanítani - idézte fel. - Mint érdeklődő irodalmár figyeltem az itteni irodalmi alkotókat, s az akkori egyetlen orgánumban, a három megye által fenntartott Életünkben találkoztam először Pék Pali verseivel. Rögtön megtetszettek, annak pedig külön örültem, hogy a látómezőmbe került egy hozzám hasonlóan pályakezdő alkotó. Mint később kiderült, más volt a mentalitásunk, én az Elérhetetlen föld nevű költőcsoport tagja voltam, Pali pedig magányosan alkotott Nagykanizsán. Mi elsősorban Nagy László, Csoóri Sándor felé orientálódtunk, Pali pedig inkább Fodor András köréhez csatlakozott. Ő volt a legfontosabb mentora, aki rendkívül kritikus hozzáállással terelgette. Én nem hiszek a mester-tanítvány viszonyban, de azt gondolom, Pali esetében működött ez a kapcsolat, megfogadta András tanácsait, s egyre jobbak lettek a versei. Összességében hasonló ritmusban alakult a pályánk, s több ponton találkozott is, ezek közül a legfontosabb azonban a Pannon Tükör volt. Számomra egyértelmű: ha Pali nincs, akkor a Pannon Tükör sincs. Az ő hihetetlen intellektusának köszönhető, hogy a folyóirat ma is a régió, sőt az ország megkerülhetetlen művészeti-irodalmi műhelye.
Az utókort képviselő Szemes Péter irodalomtörténész úgy vélekedik: életében jobban kellett volna figyelni Pék Pálra.
- Noha bizonyosan maradt hiányérzete, hiszen még kórházi ágyából is diktált, lírai finommunkát végzett, Pék Pál költőként és szerkesztőként is teljes életművet hagyott ránk - szögezte le. - Teljeset és példaértékűt, amiből sokat tanulhat, akinek van füle a hallásra, szeme a látásra. Nemcsak nemzedékek sorát nevelte irodalomértővé, feltáplált tíz saját és több fogadott kötetet (köztük Takács László két könyvét), de megálmodta és útnak indította Zala régóta várt folyóiratát is. Melynek, bármerre vigye is sorsa, mindvégig édesapja marad. Barátságunk fél évtizede alatt számomra mintává emelkedett. Szerkesztőként Tüskés Tibor és ő. Mert szigorúsága a minőséget őrizte, ízlése máig értékálló, s kiterjedt kapcsolatrendszerével a zalai irodalom előrejutását kívánta szolgálni. Az egyetemes távlatait belátó lokálpatrióta volt. Azt hiszem, sokkal jobban kellett volna figyelni rá, s most már látom: kevés a kései szó, a babér, az emlékének ajánlott palackposta. .. De mégiscsak több, mint a feledés.
2018. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT -
Hétvége
ZALAI HÍRLAP 11
Nyomot hagyott
A VILÁGBAN
Könyvek tőle, róla és néhány szám a Pannon Tükörből
Kardos Ferenc a nagyobb részben Pék Pálnak szentelt emlékszobában, mely számos személyes tárgyát őrzi. Képünkön egy Artner Margitgrafikát mutat, a művész alkotásaival Pék Pál Havak tánca című, 1997-ben megjelent kötetét illusztrálták Fotó: Szakonv Attila
Pék Pál valódi mecénás alkat volt, sokakban ő látta meg a tehetséget