Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
4.99 MB
2019-09-05 15:31:58
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
504
1383
Rövid leírás | Teljes leírás (111.04 KB)

A nagykanizsai M. Kir. Állami
Gróf Zrínyi Ilona
Polgári Leányiskola
értesítője
az 1928-1929. iskolai évről
XXXVII. évfolyam.
Közli:
Polónyi György
igazgató
Nagykanizsa, 1929.
Délzalai Nyomda és Lapkiadó Vállalat
10370.

A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:


f- £35

A NAGYKANIZSAI M. KIR. ALLAMI GRÓF ZRÍNYI ILONA
POLGÁRI LEÁNYISKOLA
értesítője
AZ 1928—29. ISKOLAI ÉVRŐL.
XXXVII. ÉVFOLYAM.

Közli:
POLÓNYI GYÖRGY
igazgató.
r
Aj
mm

k *
l
NAGYKANIZSA, 1929. \\ ,
DÉLZALAI NYOMDA ÉS LAPKIADÓ VÁLLALAT 10370.
* ■
J
8i<T-
Csonka Magyarország — nem ország. Egész Magyarország — mennyország.
NAGYKANIZSAI M. KIR. ÁLLAMI GRÓF ZRÍNYI ILONA
POLGÁRI LEÁNYISKOLA
értesítője
AZ 1928—29. ISKOLAI ÉVRŐL.
XXXVII. ÉVFOLYAM

Közli:
POLÓNYI GYÖRGY
igazgató.
NAGYKANIZSA. 1929. DÉLZALAI NYOMDA ÉS LAPKIADÓ VÁLLALAT 10370,
I.
Nagyobb ünnepi beszédeink.
1. Október 6.
Kedves Gyermekeim!
Itt, közel a trianoni határhoz, ahová át-áthallatszik az elrabolt ezeréves magyar föld szivének beteg, lázas lüktetése s elszakitott testvéreink fájó sóhajtása, esdeklő jajszava, itt, ahová oly élesen hasított be a trianoni gyilkos kés: összegyültünk mi bús „maradék magyarok", hogy az emlékezés szárnyain visszaszálljunk a csodás múltba s lerójjuk hálás kegyeletünk adóját a legendás hősök iránt, kik életüket áldozták a sokat szenvedett magyar haza szabadságáért, s akiknek kiömlő mártir-vére szüntelenül táplálja, szitja a hazaszeretet oltárán lobogó örök tüzet.
Ez örök tűznek fénye biztatón, reménységet adón világit be a vigasztalannak látszó sötét trianoni magyar éjszakába; felrázza már-már csüggedő lelkünket; megvilágítja egész ezeréves, küzdelmes multunk tanulságait, — a múltét, melyben annyiszor bukott el a magyar ügy s mindannyiszor diadalmasan feltámadott.
Emez örök tűznek egy magasra lobogó lángnyelve, ime! kivilágít az útra, melyen őseink ezer esztendővel ezelőtt eljutottak a Kárpátok övezte szép országba, magukkal hozva ősi, napkeleti hazájukból a szabadságnak sziveikből soha ki nem téphető szeretetét.
Midőn itt, az ellenséges népáradat közepén megtelepedtek, azt az országot vették birtokukba, mely valóban bokréta a földön, az Isten kalapján, de amely egyúttal Európa legveszedelmesebb helyén: kelet és nyugat, észak és dél népei hatalmi versengésének, terjeszkedésének ütközőpontjában fekszik. Ezen a veszélyeztetett ponton századokon keresztül sok vitéz faj hiába küzködött; állandó hazát, tartós állami szervezetet alapítani nem tudott. Ez csupán a magyar faj kiváló államalkotó és szervező képességeinek sikerült, mely államalkotó erők között ott van a legelső helyen a szabadság szeretete, a törvényeihez, alkotmányához való törhetetlen ragaszkodás, mely a nemzet önérzetén, büszkeségén alapszik. A szabadság szeretete, ősi nyelvéhez, erkölcseihez, egész magyar fajiságához és bölcs törvényeihez való ragaszkodása az a szilárd sziklagát, melyen észak és dél, kelet és nyugat hatalmi törekvéseinek minden hulláma megtörik. így lesz hazánk egyben Európa védőbástyája kún, besenyő, tatár és török ellen. S ezt a történeti hivatását századokon keresztül annál méltóbban betöltheti, mert ott áll a nemzet élén édesatyja, a véréből való vér: a nemzeti király.
Következik azonban olyan szomorú 400 esztendő, melyben a magyarnak egyfelől a török ellen kell egész Európát öntestével megvédenie, másfelől pedig tulajdon koronás királyai ellen kell küzdenie, akik nem értik meg a nemzetet, idegen szellemet, idegen állam törvényeit akarják rákényszeríteni s meg akarják fosztani alkotmányától, melynek szálai eltéphetetlenül gyökereznek szabadságszerető le...

Insert failed. Could not insert session data.