Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
7.06 MB
2018-04-10 14:30:13
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
23
120
Rövid leírás | Teljes leírás (130.71 KB)

A Nagykanizsai Városi Négyévfolyamú
Fiú Felső Kereskedelmi Iskola
az 1935-36. iskolai évről.
az intézetet alapították 1857-ben.
Közli:
Balog Dávid igazgató.
Nagykanizsa, 1936.
Gutenberg és Délzalai nyomda
68361

A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

¿■m
f.SMS
A NAGYKANIZSAI VÁROSI
NÉGYÉVFOLYAMÚ
FIÚ FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA
ÉRTESÍTŐJE
AZ 1935-36. ISKOLAI ÉVRŐL.
/•v
AZ INTÉZETET ALAPÍTOTTÁK 1857-BEN. ^ ^¿T
--j\'^a, . c-/
KÖZLI:
BALOG DÁVID
IGAZGATÓ.

NAGYKANIZSA, 1936.
GUTENBERG ÉS DÉLZALAI NYOMDA
68361
Fj?/^
mmgm
x ¡¡p
A NAGYKANIZSAI VÁROSI
NÉGYÉVFOLYAMÚ
FIÚ FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA
ÉRTESÍTŐJE
AZ 1935—36. ISKOLAI ÉVRŐL.
AZ INTÉZETET ALAPÍTOTTÁK 1857-BEN.
KÖZLI:
BALOG DÁVID
IGAZGATÓ.
NAGYKANIZSA, 1936.
GUTENBERG ÉS DÉLZALAI NYOMDA
68361
Emlékbeszéd.
Elmondotta Nagykanizsa megyei város által 1936. május 24-én rendezett hősök ünnepélyén Borsa Béla tanár.
Hősök! Magyar milliók emelik fel szemüket ma Hozzátok. Különböző sorsú, születésü és világnézetű embermilliók állnak ma ércbekovácsolt emlékeitek előtt. Nincs ebben a pillanatban széthúzás, véleménykülönbség köztünk; testvéreknek érezzük egymást múltunk és sorsunk közösségében. A múltunk Ti vagytok Szent Százezrek, akik húszévesek voltatok talán vagy hatvanévesek, — a tollat forgattátok vagy a barázdákat tapostátok nehéz lépteitekkel, — boldognak éreztétek a világot vagy pedig kegyetlen életet cipeltetek: — de a véretek egyforma volt: forró, csodás, ősi szépségektől terhelt, soha más nép embereiben meg nem található életfolyó. Ott pezsdült valaha a Volga vidékén; ott itta a csodás álmok illatát magába. A turáni mezők napsugara öntötte a tüzét belé, és az Etelköz folyóinak zúgása feszítette szent nyugtalanságra. Ez a vér űzte népünket vereckei honfoglalásra, ez szelídült keresztény alázatossá Szent Istvánban, ez marcangolta Zrínyi nagy szívét, kergette keleti segítségért Körösi Csorna Sándort, ez borította a hazaszeretet tébolyába Széchenyi elméjét. Ez lángolt Petőfiben, lázongott Kossuthban és zokogott reményevesztetten Ady Endrében. — És ez folyt ki a szerb mocsárba, — kozák lovak patáit ez festette vörösre, — és ettől duzzadt meg a Piave.
De ebből a vérből lettünk mi: régen békességes kicsiny gyermekek, akiket pólyában csókolt az anyánk, amíg embertestek bomoltak nagy csaták viharán. Gyermeklelkünk első rügyezésével őt tanultuk lesni halkan, hátha betoppan: az Apánkat. Ő pedig, akit alig ismertünk vagy talán sohasem láttunk még, de akivel anyánk szavai nyomán együtt voltunk éjtszakáinkban és nappalainkon, aki benépesítette agyvelőnket mélázva borongó, kínokban vergődő gondolatokkal, — ott állt, összefogódzva sok százezer más apával határtalan pusztákon, rejtelmes tengerpartokon, komor sziklahegyeken, csontig dermesztő telek, epesztő nyarak idején és rettentő népek seregei ellen vetette vállát, akik gyilkolásra, pusztításra, békés otthonunk, anyánk és mimagunk vérbefojtására állig felfegyverkezve álltak határainkon. De velük szemben álltatok Ti, Csodás Hősök, hogy az emberi test minden szenvedésével hárítsátok el a rettentő áradatot, mint ahogy a tengerpart hullámtörő gátjai elállják útjait a dagálynak. A véretek ömlött, mert voltak népek, amelyek el akarták pusztítani a mi életünk gyökereit és le akartak dönteni onnan, ahova nemzedékek nemzedékeinek vér- és verejtékhullató
i
munkájával küzdöttük fel magunkat. Népek milliói úgy jöttek ellenünk, mint az erőszak, az elnyomás poroszlói; szabad és természetes életünk ellenségei. De a mi fajunkat a történelmi istencsapások tettrekésszé edzették és akkor is cselekvésben tudta kiélni az élet teljességét, amikor más népek fejet hajtottak és űzni enge...