* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 1.54 MB | |
| 2020-04-21 11:08:39 | |
 | |||||||
Nyilvános  396 | 974 | Rövid leírás | Teljes leírás (64.21 KB) | Cím: A háztartás- és családszerkezet változásai Kanizsán (1743-1787) Szerző: Rábavölgyi Attila Szerz. közl: Rábavölgyi Attila Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyes. Honismereti Kör, 2010 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/31. Eto: 314.6(439.121Nagykanizsa) ; 314.6(439.121Nagykanizsa) ; 314.6(439.121Nagykanizsa) ; 314.6(439.121Nagykanizsa) Tárgyszó: Nagykanizsa ; családszerkezet ; háztartásszerkezet ; Kiskanizsa ; Lasletti háztartástípusok Szakjel: 301 Cutter: R 10 Nyelv: magyar Oldal: 48 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK 31 2010 RABAVÖLGYI ATTILA A háztartás- és családszerkezet változásai Kanizsán (1743-1787) K Készült Nagykanizsa Önkormányzata és a Nagykanizsai Városvédő Egyesület támogatásával Szerkesztő: Horváth Ilona Lektor: Dr. Kaposi Zoltán egyetemi tanár (Pécs) Címlap: Hadtörténelmi Levéltár. Katonai felmérések. 1782-85. Colonne V. Sectio 2122. A felmérés éve: 1784. Felelős kiadó: NAGYKANIZSAI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET Nagykanizsa, Eötvös tér 8. Cserti Tibor elnök Minden jog fenntartva! ISBN 978 963 89018 1 1 Készült a Nagykanizsai Szociális Foglalkoztató Nonprofit Kft. nyomdájában 2010 Ügyvezető: Dr. Berlinger Henrikné \\\\ {0 A háztartás- és családszerkezet változásai Kanizsán (1743-1787)1 Bevezetés Korábbi népesedéstörténeti kutatásaink2 kínálták azt a lehetőséget, hogy a népesség-összeírások adataiból Kanizsa háztartás- és családszerkezeti viszonyait is feltérképezzük. A vizsgálat időintervallumát azok a római katolikus népességre vonatkozó lélekösszeírások határozták meg, amelyekből a 18. század társadalmi alapegységei jól körvonalazhatóak. A nemzetközi és hazai kutatási eredmények felhasználásával igyekszünk "képet adni a mezőváros jellemzőiről attól a korszaktól, amikor a Batthyány család birtokba vette a kanizsai uradalmat. A mezőváros történelmében jelentős ez az időszak, ugyanis a végvári funkció megszűnésével új kihívásoknak kellett megfelelni - keresve a jövő lehetőségeit. 1 A dolgozat egy része 2006. szeptember 16-án hangzott el az Együtt Kiskanizsáért Egyesület és a Nagykanizsai Városvédő Egyesület által szervezett „Örökségünk” című helytörténeti konferencián Kiskanizsa háztartás- és családszerkezete a 18. században (1748-1787) címmel a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban. In: Kanizsai antológiába. 4.131-142. 2 Rábavölgyi (2006): 113-147. 1 A 18. század elején a kamarai adminisztráció tevékenysége nehezítette az etnikailag és vallásilag heterogén, szerény lakosságszámú település lehetőségeit. Időszakunk a stabilitás feltételeit hozta el, a gróf Batthyány család földesurasága megteremtette az új funkció, szerepkör betöltését, A város központi, a környezetére is meghatározó ereje, továbbá a természeti és geostratégiai háttér együttesen járult ahhoz, hogy a mezőgazdaságra támaszkodva a kereskedelemi funkció folyamatos megerősödése/megerősítése bontakozzon ki. A Kanizsára érkező 18. századi utazók leírásai, valamint a statisztikusok3 összegzései tájékoztatnak a korabeli mezőváros szerkezetéről, utcáiról, házairól, az ott élők szokásairól, etnikai összetételéről. Néhány épület, közintézmény kivételével a település inkább falusias, semmint kisvárosi vonásokat mutatott. A ,kiváltságolt város” fekvése azonban rendkívül kedvező volt, olyan hadi, posta- és kereskedelmi útvonalak találkozási pontját jelentette, ahol megteremtődhettek a feltételek egy sokoldalú piacközpont kialakulásához. Itt futottak össze ugyanis az Eszéket és Pécset Pozsonnyal és Béccsel, a Pestet Zágrábbal és Trieszttel 3 Korabinszky (1786): 277-288.; Vályi (1796-1799): II. kötet 275. összekötő katonai, kereskedelmi útvonalak. Kanizsáról \\ könnyen elérhető volt Alsólendva, Graz, Csáktornya, Varasd, Zalaegerszeg, Keszthely és Tapolca. I. A Lasletti háztartástípusok A háztartás- és családszerkezet-kutatás iránt a honi történettudomány az 1950-60-as években kezdett intenzívebben érdeklődni,4 majd az 1970-es évektől újabb eredmények születtek.5 Korábban már a néprajz és a szociológia is vizsgálta ezt a problémakört. Peter Laslett az 1970-es évek elején bizonyította, hogy a korábban feltételezett patriarkális családmodell nem volt jellemző Nyugat- és Északnyugat-Európára a 17-19. században.6 A háztartás-tipológiáját átvettük, amely az alábbi típusokat különbözteti meg:7 1. Egyedül élő személyek (solitari.es) 1.1. Özvegy férfi vagy özvegy nő 4 Veress (1958), Makkai (1961), Taba (1961-1962), Kosáry (1963), Tamásy (1963), Dányi (1963-1964), Zimányi (1968), Szakály (1970) 5 Dávid (1973), Andorka (1975; 1977), Bárth (1975), Faragó (1977), Bencsik (1977), Dányi (1977), Nagy (1978) 6 Laslett (1972): 623. 7 Andorka-Faragó (1984): 404-405. 3 1.2. Nőtlen férfi vagy hajadon nő 2. Nem-család háztartások (no family). (Például együtt lakó testvérek vagy más együtt lakó rokonok, akik nem alkotnak családmagot.) 3. Egyszerű családos háztartások (simple family households), amelyekben csak egy családmag tagjai élnek. 3.1. Házaspár gyermek nélkül 3.2. Házaspár nem házas gyermekkel 3.3. Özvegy férfi nem házas gyermekkel 3.4. Özvegy nő nem házas gyermekkel 4. Kitelj esztett családos háztartás (extented family households), amelyben egy családmagon kívül felmenő, lemenő vagy oldalági rokon is él, aki azonban nem tartozik egy másik családmaghoz. 4.1. Fölfelé kiteijesztett családos háztartás (ahol a családmaghoz nem tartozó rokon a házaspárnak felmenője, például özvegy anyja). 4.2. Lefelé kiterjesztett családos háztartás (ahol a családmaghoz nem tartozó rokon a házaspárnak lemenő rokona, például unokája, ha az unokának legalább egyik szülője nem él a háztartásban). 4 4.3. Oldalirányban kiterjesztett családos háztartás (ahol a családmaghoz nem tartozó rokon a házaspárnak, legtöbbször nem házas testvére). 4.4. A 4.1.-4.3. típusok kombinációi (ahol például a családmagon kívül a féijnek özvegy édesanyja és a feleségnek hajadon testvére él). 5. Többcsaládos háztartás (multiple family households), amelyben több családmag él. 5.1. Másodlagos család(ok) fölfelé (ahol a második, esetleg többedik családmagok az elsőként említett és ezért háztartásfőnek tekintett családmag házaspárjának felmenői). 5.2. Másodlagos család(ok) lefelé (ahol a második és többedik családmagok az első házaspár lemenői, legtöbbször a szülő családnak házas gyermekei). 5.3. Több családmag egy szinten (azonos nemzedékhez tartozó családmagok, legtöbbször együtt élő házas testvérek, ha a szülő-házaspár nem él a háztartásban). 5.4. Egyéb többcsaládos háztartások. 6. Besorolhatatlan háztartások (indeterminate), ezek többnyire olyan többcsaládos háztartások, amelyeknél nem tudjuk megállapítani az egyes családmagok egymáshoz való viszonyát). 5 A kutatások további két altípus alkalmazását tették szükségessé az 5.2. típuson belül:8 a „törzscsalád” (ahol a házas szülők egyetlen házas gyermekükkel élnek együtt) és a „nagycsalád” vagy „patriarkális család” (ahol a házas szülők több házas gyermekükkel élnek együtt). Előbbire példát csak feltételezés alapján találtunk (az anyakönyvi háttér hiánya miatt), míg utóbbira visszatérünk. A házatlan zsellérek és a lakásadó gazdák kapcsolatrendszerét nem tudjuk egyértelműen feltérképezni, így az összeírásokban alkalmazott egy háztartásnak tekintjük az ilyen eseteket. A háztartások átlagos nagyságát kicsinek becsülték (4-4,5 fő). Ugyanakkor a 19. században Oroszország területén nagyobb és bonyolultabb összetételű háztartásokat találtak (8-10 fő).9 AII. József-féle népszámlálás kínált lehetőséget arra, hogy a szakma10 összevesse a nemzetközi eredményeket az itthoniakkal, ugyanis ez az egész országra kiterjedt, illetve egységes fogalomrendszert használt. Természetesen a 18. század középétől rendelkezésre állnak népesség-összeírások 8 Andorka-Faragó (1984): 404-405. 9 Czap (1977) 10 Tamásy (1963), Faragó (1977), Dányi (1977) 6 is, de ezek inkább csak az egyházmegyék területén belül biztosíthatják az összevetést. A forrást a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban őrzik,11 s anyagát négy kötetben Ördög Ferenc tetté közzé.12 A továbbiakban a kiskanizsai, majd a nagykanizsai viszonyokat elemezzük - a népességszám, a háztartások és típusaik, illetőleg az azokban élők létszáma, valamint a családok száma tekintetében. Kísérletet teszünk az életkor megállapítására, a házasságkötés, az első gyermek megszületésének idejére, valamint a házaspárok közötti korkülönbség vizsgálatára. Mindez vonatkozik az 1748-1750., 1757. és 1771. évi összeírásra is. Majd a közel negyed évszázadnyi időintervallum változásait értékeljük. Legvégül a józsefi összeírás adatait elemezzük. 11 Archívum Episcopatus Wesprimiensis Conscriptio Animarum Districtus Kanizsa A 14. 3., 8., 10. (1. később Conscriptio Animarum) 12 Ördög (1991-1993): I-IV. kötet 7 II. Kiskanizsa háztartás- és családszerkezete (1748-1771) A családi viszonyokról nehéz értékelést \'készíteni, hiszen csak a háztartásfő/családfő teljes nevét tüntették fel, a családtagoknak csak a keresztnevét rögzítették. E szerint Kiskanizsán 913 lelket vettek fel a „lapokra”, akik 158 háztartásban éltek. Egy háztartáshoz mintegy hat fő (5,8) tartozott. Igaz, hogy az egy háztartásban élő családok közötti kapcsolatrendszert nem áll módunkban rekonstruálni, így az étkezési viszonyokat sem. Azaz nem tudjuk biztosan, hogy az érintett közösségek valóban -együtt fogyasztották-e el ételeiket, avagy a két-három család külön „koszton” is élt. A háztartások nem egyeztek meg a házakkal, s a telken lehetett több épület is, amely otthonként funkcionált. Összesen 214 családot számláltunk. Családonként átlagban négy fő van, azaz két felnőtt és két gyermek. A nagy létszámú gyermekes családokra azonban több példát is találtunk. Az 5-6-7 utódot magába foglaló családokra 22 esetet tudunk igazolásként megemlíteni, de ez mindösszesen csak 10%-ban fordult elő. Az ötgyermekes családok 16, a hatgyermekesek öt, míg a hétgyermekesek egy esetben mutathatók ki. Az adatok alapján a korai házasodási modell a jellemző a kiskanizsai közösségre.13 A férfiak (136 fő) 78,7%-a 29 éves, míg a nők (163 fő) 78,5%-a 23 éves koráig létesített házasságot: A férfiaknál a leggyakoribb életkor a 25. életév (20,6%), míg a nőknél a 21. (33,1%). A legfiatalabb félj a 19., a legidősebb az 55., míg a legfiatalabb feleség a 15., a legidősebb viszont a 35. életévét töltötte be. A legnagyobb korkülönbség férj és felesége között 24 év volt, a 126. háztartásban Tornyos György (86) és Terézia (62) között.14 A házasságban élők közötti korkülönbségről 200 eset figyelembevételével elmondható, hogy átlagosan a féljek öt évvel (4,7 év) idősebbek feleségeiknél. Olyan házaspárt nem találtunk, ahol a feleség idősebb főijénél. A házasságok közel egyharmadánál (27%) a korkülönbség négy esztendő, minden ötödiknél azonos korúak, és 17%-nál hat év a korelőny. Egy apró kiegészítés kívánkozik ide: a házasságukban első gyermeküket világra hozó nők életkora az 1750-es évek elején, ahol ez kikövetkeztethető, elérte majdnem a 23 évet (170 eset). (Az érték nem igazolható minden anyára.) Mindenesetre valószínűsíthető - a szakirodalomban 13 Katus (2008): 50-51. és Faragó (1975): 53. 14 Conscriptio Animarum A 14. 8. Kiskanizsa 1748-1750. 656. 9 meghatározott, kb. minden negyedik gyermek éri meg a felnőtt kort hogy a nők többsége a 23. évére már akár a második-harmadik terhességén, vetélésén, csecsemőjének elvesztésén is áteshetett. Az első szülésük 18-20 éves korukra, tehető. A fég általában öt esztendővel (200 kapcsolat - 4,7 év) idősebb feleségénél, így az első, felnőttkort is megérő gyermek nemzésére 23-26 éves korukban kerülhetett sor. Ez a korabeli országos átlagnak megfelel.15 Az összeírásban szereplők életkora - figyelembe véve a 18. századi körülményeket - korántsem vehető pontosnak, így a számértékeket nem tekinthetjük egyértelműen biztosnak. A legtöbben 13-an, míg a legkevesebben hárman éltek egy háztartásban. Egyetlen kivétel akadt csak, amelyben egy nő egyedül élt. A háztartások 71,5%-a 4-7 fős. Ezek közül az ötfős a legtöbb (19,6%), ezt követi a négy- (18,9%), majd a hét-(17%) és végül a hatfős (15,8%). A nagyobb létszámúak (8-13 fő) 17%-ot eredményeznek. Az adatok azt igazolják, hogy a nagycsaládos vagy patriarkális családtípus Kiskanizsán nem vált jellemzővé. 15 Katus (2008): 51. 10 A háztartások típusait a Mellékletben található, 1. táblázatban tüntettük fel. 1748-1750-ben a háztartások döntő többsége (67,8%) egyszerű családos háztartás. A leggyakoribb típus (55,1%) a házaspár nem házas gyermekkel. Ezt követi az özvegy nő nem házas gyermekkel (10,1%), végül a házaspár gyermek nélkül (1,3%) és az özvegy férfi nem házas gyermekkel (1,3%). Jól látható, hogy a megélhetés terén (itt elsősorban a munkaerőre gondolunk) gondban levő háztartások száma valamivel több, mint 12 %. így feltételezhetjük, hogy a kiskanizsai közösségben a háztartások döntő többsége megfelelő munkaerő-tartalékkal rendelkezett, s talán ennek tudható be, hogy a szolgák és szolgálók aránya az össznépességhez viszonyítva alacsony, 6,7% (28 fő szolga és 33 fő szolgáló). A többcsaládos háztartás (18,4%) a másik leggyakoribb Kiskanizsán. A típuson belül az egyéb több családosak a jellemzőek (8,2 %). A kiskanizsai háztartások közül emeljünk ki egy kevésbé általánosat, egy kiterjesztett családos háztartást, amelyben Davidovics András a háztartásfő!16 Ebben négy férfi és kilenc nő élt. Valószínűsíthető, hogy az együtt élő két család a feleségek révén rokon. Családtagként él együtt a 16 Conscriptio Animarum A 14. 8. Kiskanizsa 1748-1750. 636. 11 háztartásfővel Vajda Valentin feleségével és három leánygyermekkel. így a gyermekek száma hét (egy fiú és hat leány). Egy nőtlen szolgát és egy szolgálót tart a háztartásfő. Ez a háztartástípus (többcsaládos - több\' családmag egy szinten) nem általános Kiskanizsán (a háztartások 5,1%-a ilyen szerkezetű), a háztartásban élők száma kétszerese az átlagénak. Most tekintsük meg az 1757. évi lélekösszeírást!17 Az 1748-1750. évi összeíráshoz képest a felvétel szempontjai valamelyest módosultak. A háztartásfő mellett feltüntették már a házastárs teljes nevét és jelölték a családi állapotukat is, a gyermekeknél viszont csak a keresztneveket olvashatjuk. A többi adat megegyezik a korábbi összeíráséval. Kiskanizsa népessége 1757-ben 1236 fő. A 18. század közepéhez hasonlítva 35%-os növekedés mutatható ki. A családok száma 301-re gyarapodott, ez 40,6%-os emelkedés. A háztartások száma 207, ez 31%-kal több mint hét évvel korábban. Az egy háztartásban élők száma - egytizedes növekedés mellett - hat fő, míg egy családot továbbra is négyen alkottak. A legkevesebben ketten, a legtöbben pedig 13-an tartoztak egy háztartáshoz. 17 Conscriptio Animaxum A 14. 3. Kiskanizsa 1757. 324-348. 12 A zsellérek aránya a Visitatiohoz viszonyítva kétszeresére emelkedett (10,8%), azaz megduplázódott azoknak a száma, akik nem rendelkeztek saját telekkel, házzal. Néhány esetben erre nem is volt szükség, hiszen ún. fölfelé kitelj esztett családi háztartásról beszélhetünk, amelyben a férj vagy a feleség özvegy édesanyja, illetőleg édesapja élt együtt zsellérként gyermekével és annak családjával (természetesen a telkek hiánya és az öröklési rend mint népességalakító tényező sem kerülheti el figyelmünket). A szolgák és szolgálók aránya két százalékra csökkent (17 és 8 fő). A harmadára fogyatkozott „szolgáló-személyzet” jelzi a gyermekszámból következő munkaerő szaporodását. Az 1771. évi conscriptio adatairól megállapíthatjuk, hogy az összeírás felvételi szempontjai népesedéstörténeti értelemben nem változtak, azonban a feleségek teljes nevét itt már közli a forrás.18 Kiskanizsa népessége 1351 fő. A növekedés 1757-hez képest csak kilencszázalékos, de 1748-1750-hez viszonyítva ez 47,8%-os, rendkívül nagy előrelépés, hiszen mintegy 20 esztendő alatt zajlott le. A népességnövekedés éves üteme — feltételezve az évenkénti 18 Conscriptio Animarum A 14. 10. Kiskanizsa 1771. 371-398. 13 azonos gyarapodást - 1,9% volt. 1748-1750 és 1757 között ugyanez az érték 4,4%! Kiskanizsán a családok száma 308-ra (2,3%-os növekmény) emelkedett, amely azt jelenti, hogy a családok átlaglétszáma ismét négy főt (4,4) eredményez. A többgyermekes családok (öt gyermek vagy annál több) száma 39-re emelkedett (1748-1750 - 22 család), amely 77%-os növekedést hozott. A legáltalánosabb az öt- (69%) és a hatgyermekes (23%) família, azaz az arányok nem változtak az eltelt mintegy 20 esztendő alatt. A legtöbb gyermeket az özvegyen maradt Polay Márton (50) nevelte.19 Az idős férfinak négy fia és négy lánya segített a háztartásban. Legidősebb gyermeke húsz-, míg a legfiatalabb hároméves. Érdekesség, hogy két ikerpár gyermeke volt (17 éves fiúleány és hároméves leány ikerpár). Az összeírásokban hasonló esettel nem találkoztunk. Feleségét talán a fiatalabb ikrek születésekor veszíthette el. Az általunk vizsgált házasságra lépők (175 félj, 176 feleség) életkora a század közepéhez viszonyítva szerény mértékű csökkenést jelez mindhét házastársra (férj: 27 év; feleség: 21 év). A feleségek életkora a házasságkötéskor 19 Conscriptio Animarum A 14. 10. Kiskamzsa 1771. 385. 14 éppen egy esztendővel kevesebb. Mindezek ellenére a házassági modell nem változott. A férfiak majdnem 72%-a kimondja a boldogító igent 30 éves kora előtt, míg a nők 71%-a öltözik fehérbe a 24. születésnapját megelőzően. A férfiaknál 20 éves kor alatt szinte alig volt példa a házasságra a 18. század közepén összeírt népességnél, 1771-re azonban 14,9 százalékuk már családalapítónak számított. Tehát 1771-re a férfiak egyre korábban nősültek. A nőknél a 15-19 év közöttiek aránya növekedett (kb. 40%), a 20-24 év közöttieké 62%-kal csökkent, így első, házasságban született gyermekük érkezésére is korábban kerülhetett sor, tovább csökkentve az anya-gyermek korkülönbséget. Mindezeknek megfelelően a feleségek első házasságbeli gyermekeiknek 1748-1750-hez viszonyítva átlagosan hat hónappal korábban adtak életet -218 eset vizsgálatának eredményeként (22,4 év). Az 1750-es évek végére a népességszám növekedése lelassult, a halálozások száma meghaladta a születésekét. Ez jó példa a közösség gyors reakciójára és a társadalom önszabályozó erejére, amelyben a halálozások számának drasztikus emelkedésére, az egyensúlyi állapotra törekvő válasz érkezett. A családok törekvése megvilágítható a halálozások 0-4 éves korosztályra vonatkozó adataival, 15 ugyanis a 18. század ’70-es éveitől az ötödik életévüket meg nem ért gyermekek aránya 33-44% közötti. A házastársak között a korkülönbség jelentősen növekedett a férjek javára (226 eset), az érték 7,65 év (161,7%). A leggyakoribb a tíz esztendő (15,5%), az esetek 13,7%-ában a házastársak azonos évben születtek, míg az ötéves korkülönbség 10,2%-ukra jellemző. A házastársak közötti legnagyobb korkülönbség a félj javára kereken fél évszázad.20 Odler Jakab (80) és felesége, Takács Mária (30) öt gyermekről kellett, hogy gondoskodjon. Az összeírás gyermekként jelöli a háztartásban élő fiatalokat, de nem zárhatjuk ki azt sem, hogy az idős Odler unokáiról van szó -életkoruk alapján vélhetjük ezt a feltételezést: István (27), Ferenc (22) -, s a fiatal arának a kisebb gyermekek/unokák [esetleg a legfiatalabb, Julianna (1)] ellátása mellett a hajlott korú félj gondozása is a tevékenységi körébe tartozott. Az összeírás tartalmaz olyan házasságokat, amelyekben a feleségek idősebbek, átlagban hat esztendővel (5,9 év). A jelenség nem általános, ugyanis 20 ilyen házaspár élt együtt. A legkisebb korkülönbség egy, míg a legnagyobb 15 év volt. Az öt- és tízévnyi különbség a legáltalánosabb (45%). A korai 20 Conscriptio Animarum A 14. 10. Kiskanizsa 1771. 397. 16 megözvegyülés lehetett az új kapcsolatfelvétel oka az esetek több mint felében. A zsellérek száma visszaesett a század közepi mérés értékére (15 férfi; 33 nő), 3,5%-ra, gyermekeik nemek szerinti megoszlása 18 fiú és tíz leány. A szolgák és a szolgálók száma (16 fő; 11 fő) nem vált meghatározóbbá az előző felvételhez képest, alig két százalék. A háztartások száma 247 (19%-os emelkedés), így a korábbiakhoz hasonlóan egy háztartásra kerekítve hat fo jut ezúttal is, legtöbben 15-en, a legkevesebben viszont ketten kerültek összeírásra. Az egy háztartásban élők száma 1748-1750-től 1771-re 6%-kal kisebb értéket mutat (5,8-ról 5,5 főre), tehát nem beszélhetünk nagyságrendnyi módosulásról. Ez jelzés azonban arra vonatkozóan, hogy a 18. század közepi demográfiai változások intenzitása már nem olyan mértékű, mint 1748-1757 között, és a háztartások szerkezetében nem történt meghatározó arányú változás. Az öttagú háztartások a leggyakoribbak (21,5%), magas az arány a négy (20,7%), hat (15,8%), hét (14,2%) főt magába foglaló „Família Domestica”-kban. 1771-re a nagyobbak (9-11 fős) részaránya csökkent (5,6%), a 4-5 fős háztartások váltak meghatározóvá (41,7%). Visszaállt a század közepi arányrendszer - megszüntetve az 1757. évi hatfős dominanciát (akkor minden negyedik háztartás volt ilyen). A háztartástípusokról a már említett 1. táblázat nyújt segítséget. Egyedül élő személyekről, nem-családos háztartásokról a 247 háztartás között nincs tudomásunk. A domináns típus az egyszerű családos (71,6%). Ebből a szignifikáns a házaspár nem házas gyermekkel kategória (58,7%), ugyanakkor magas az özvegy nők nem házas gyermekkel együttélése. A kiterjesztett, illetve a többcsaládos háztartások részaránya csökkent (20,2%). Valószínűsíthető, hogy a 89 háztartás-növekmény biztosította a népességszám emelkedéséből fakadó elhelyezési problémát, figyelembe véve azt, hogy a telkek kialakítása sem történhetett tetszőleges módon. Az összeírásból vizsgáljunk meg szintén két háztartást! Előbbi a legnépesebb, míg utóbbi a legkisebbek egyike. Farkas József kiterjesztett családos háztartásában 15-en éltek.21 A nemek aránya ez esetben is - hasonlóan az 1748-1750-es „legnépesebb” háztartáshoz - nőtöbbséget mutat. A háztartásfőnek bét (két fiú és öt leány), míg testvérének, Farkas Mihálynak négy gyermeke (egy fiú és három leány) 21 Conscriptio Animarum A 14. 10. Kiskanizsa 1771. 386. 18 volt. Farkas József nem alkalmazott szolgát, szolgálót. A feladatellátásban a lányokra, asszonyokra jelentős szerep hárult, hiszen a fiúk még nem érték el azt a kort, hogy a gazdálkodásból részt vállaljnak. A háztartás kiváló példája a több családmag egy szinten típusra. Tomássics András (66) és felesége, Knausz Mária (50) éltek egyszerű családos háztartásban.22 Fiúgyermekük, György (29) neve a nagykanizsai felvételben szerepel zsellérként a 304. háztartásban feleségével együtt.23 A törzscsalád-típus nem alakult ki, amelynek többféle oka lehetett. A kiskanizsai földterület nem nyújtott biztos jövedelmet négy embernek. A fiú megélhetést keresett a másik városrészben (kézművesség, fuvarozás), amelyből tudta támogatni idősödő szüleit. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a fiatalok - a nagy korkülönbség miatt -nem tudtak/akartak alkalmazkodni az idősebbekhez, ezért választották a nehezebb körülményeket egy szabadabb életformáért. 22 Ugyanott 395. 23 Ugyanott Nagykanizsa 355. 19 Véletlenszerűen kiválasztottunk 23 „gazda” háztartást, amelyek család- és háztartásszerkezetét vizsgáljuk.24 A családok száma 23, s egy családra mintegy öt fő (5,3%) jut. Közülük kettőben is hat gyermeket írtak össze, az egyik a 2. háztartásban25 Hergyávecz Tamás (60) „gyermekserege”, a másik pedig a 168.-ban26 Godina Györgyé (35). Az utóbbi felesége Odler Katalin (35), aki a fentebb említett Odler Jakab unokája lehet. Egyetlen fiútestvére Odler György (38), aki a 89. háztartásban él.27 28 A leánytestvéreknél egy érdekességre bukkantunk. Odler Catharinának az összeírásban két teljesen azonos nevű Odler Mária [mindkettő (35)] ikertestvére került OQ felvételre (77. és 79. háztartás). A példa nem egyedi, ugyanis a 84., a 86. és a 238. háztartásban a Tőkőly Katalin (30)29 név hasonlóan fordul elő. Ha csak a két Mária esetében névelírásról van szó, akkor az egyetlen hármas iker nyomára bukkantunk, ha nem, akkor két Odler-ág volt Kiskanizsán, de ennek felmenőire nem utalnak az összeírás feljegyzői. A 24 A háztartások kiválasztásánál azt vettük figyelembe, hogy reprezentálja a leggyakoribb típusokat, így a „véletlenszerűség” nem teljesen állja meg helyét. 25 Conscriptio Animarum A 14. 10. Kiskanizsa 1771. 371. 26 Ugyanott 389. 27 Ugyanott 379. 28 Ugyanott 378. 29 Ugyanott 379. és 397. 20 házastársak között átlagosan kilenc év (9,1) a féljek javára a korkülönbség. Nincs a kiválasztott családokban olyan eset, ahol a feleség az idősebb. A férfiak 25, míg a nők 22 éves korukban kötöttek házasságot (korai vagy „keleti” házasodási modell). A gazdák családjaiban a feleségek a 23. életévük betöltése táján szülik meg első, házasságon belüli gyermeküket. A legfiatalabb anyuka 17, a legidősebb 33 éves korában hozta világra gyermekét. A 23 háztartásban összesen 121-en éltek. így az átlag 5,5, azaz hatfős háztartásokkal állunk szemben. A legnépesebb nyolc-, míg a legkisebb háztartás kétfős. A háztartástípusok között találtunk egyszerű családosat (házaspár gyermek nélkül - 157. és 241. háztartás; özvegy nő nem házas gyermekkel -242. háztartás)30 31 és fölfelé kitegesztett családosat (a o 1 háztartásfő özvegy nagyapja - 81. háztartás). A 149. háztartásban egy férfi testvérpár [Málek József (30) és György (24)] élt feleségeikkel, amely a többcsaládos háztartások, több családmag egy szinten típusát jelenti.32 Egy háztartás besorolhatatlan. A többi egyszerű családos (73,9%) — házaspár nem házas gyermek(ek)kel. Ikrek továbbra is 30 Ugyanott 387. ,397. 31 Ugyanott 379. 32 Ugyanott 386. 21 voltaid A Godina-ikrek [Ferenc és György (35)] a 167. és 168. háztartásaiban 8-8 főt jegyeztek fel, előbbinek öt, míg utóbbinak hat gyermeke született, s közülük 11 a fiú!33 Georgiusnak a fent említett Odler Katalin a hitvese. A kiskanizsai gazdák keresztmetszetében szereplő férfiak 25 esztendősen, ugyanakkor a nők a 22. életévük betöltése előtt kötöttek házasságot. A feleségek első, házasságon belüli gyermekszülésére 24 évesen került sor. A féljek mintegy kilenc esztendővel (9,1) idősebbek feleségeiknél. Valamennyi háztartás együttes vizsgálatánál jóval kevesebb volt a különbség, az itt tapasztaltaknak Odler Jakab az „oka”. Minden harmadik háztartásban írtak össze szolgálókat (két fő), szolgákat (négy fő), az érték hozzávetőleg háromszorosa a kiskanizsai átlagnak. A házatlan zsellérek száma egy, aki éppen az 1771-es conscriptio egyik legidősebb nője [221. háztartás - Kisvarga Mária (80)].34 A két legidősebb összeírt, egy 99 és egy 100 éves férfi is a kiválasztott gazdák háztartásaiban élt (81. háztartás - Imre Sámuel, illetve 152. háztartás - Gudlin Márton).35 33 Conscriptio Animarum A 14. 10. Kiskanizsa 1771. 388-389. 34 Ugyanott 395. 35 Ugyanott 379. és 387. 22 III. Nagykanizsa háztartás- és családszerkezete (1748-1771) Vizsgáljuk meg és hasonlítsuk össze a Nagykanizsára vonatkozó összeírások adatait (1748-1771) a kiskanizsai mutatókkal - a vizsgálati szempontok változatlansága mellett! Az 1748-1750. évi Visitatio Nagykanizsán 1898 „lelket” számlált, akik 330 háztartásban és 434 családban éltek. A nagykanizsai közösség több mint kétszerese a nyugatabbi városrésznek. Kérdésünk az, hogy a nagy számbeli eltérések valóban más, egymástól jelentősen eltérő szerkezetet takarnak- e. Átlagban családonként - Kiskanizsához hasonlóan - négy fő (4,4) adódik, tehát két felnőtt és két gyermek. Az 5-6-7 utódot magába foglaló családokra ugyanúgy 22 esetet tudunk igazolásként felsorolni, de ez mindösszesen csak 5%-a a családok számának. Az ötgyermekes családok 18, a hatgyermekesek kettő, míg a nyolc- és tízgyermekesek egy-egy esetben mutathatók ki. Utóbbi famíliában (95. háztartás) a férj Pavics István (62), a feleség Barbara (49).36 A legidősebb gyermekként feltüntetett Sándor (26) nőtlen, míg a 36 Conscriptio Áramáram Kanizsa A-.14. 8. Nagykanizsa 1748-1750. 548. 23 legfiatalabb Marianna (1). Úgy véljük - ha nem is zárhatjuk ki teljesen a 48 évesen szülés lehetőségét -, inkább unokáról lehet szó. Az apasági problémát nem is érintettük. A tízévesnél fiatalabb gyermekek (három fiú és három lány) unokák lehetnek, a szüleik elhaláloztak - bár sem epidemológiai, sem pedig háborús okokat nem fedeztünk fel, s a nagyszülők vették magukhoz a gondoskodásra szoruló gyermekeket. Nagykanizsán sokkal kisebb arányban találtunk öt- vagy annál többgyermekes családokat. A házasodási modell a számok tükrében a korai vagy keleti típus jegyeit hordozza. A férfiak (289 fő) 83,7%-a a 26., míg a nők (334 fő) 67%-a a 21. életévük betöltését követően kötött házasságot. A nyugati településrészen a férfiak korábban, a nők azonban később járultak az oltár elé. Kiskanizsán előbb nyílott lehetőség a saját otthon megteremtésére (nem általános, hogy a szülők ugyanazon háztartásban élnek, például a legidősebb fiúgyermek családjával); a másik, nagyobb lélekszámú közösség a művelésre alkalmas területek (uradalmi területnövelési szándék) kialakításában kevesebb lehetőséggel rendelkezett. A férfiaknál a leggyakoribb életkor a 25 év (18%), a nőknél a 19 év (23,%). A legfiatalabb férj 15, a legkorosabb 47, míg a legfiatalabb feleség 12, a legidősebb 24 32 esztendős korában esküdött örök hűséget. A féljek átlagosan öt évvel (4,9) voltak idősebbek nejeiknél - 389 eset alapján. 1748-1750-ben Nagykanizsán sem volt olyan házaspár, akik közül a feleség idősebb lett volna. A fiigyek 21,9%-ában négy, 20,4%-ában hat esztendő a különbség. A korazonosság kevésbé domináns a kiskanizsai példával összevetve (12,5%). A házasságon belüli anyasági kor - még a kiskanizsai 1771-es adatot is megelőzvén - 22,3 év (341 eset). A leggyakoribb a 20. (22,3%) és 22. (19,4%) életév. A 24. életévüket betöltők aránya is magas (10%). A legnagyobb korkülönbség férj és felesége között 20 esztendő volt, a 276. háztartásban Trenczli János (68) és neje, Marianna (48) között.37 A háztartások típusait a Mellékletben található, 2. táblázatban tüntettük fel. Egy háztartásban mintegy hat fő (5,75 fő) élt, amely három-négy gyermeket jelent. Egyedül élő személyeket, illetve nem-család háztartásokat nem vittek fel az összeírok a lapokra. Az egyszerű családos háztartások a leggyakoribbak (49,9%), ugyanakkor Kiskanizsán közel 18%-kal magasabb az erre a típusra jellemző adat. A típuson belül a házaspár nem házas gyermekkel (134 eset) a domináns. A 37 Conscriptio Animarum A 14. 8. Nagykanizsa 1748-1750. 605. 25 házaspár gyermek nélkül kategória sokkal szignifíkánsabb (14 eset - 4,2%), mint a Principális nyugati oldalán. Valószínűsíthető, hogy a jövedelmük magasabb volt, így nem kényszerültek gyermekeikkel vagy unokáikkal közös háztartásba. Az özvegyen nem házas gyermekkel együtt élők aránya (5,1%) több mint fele a kiskanizsainak (11,4%), amely csaknem azonos özvegyarány mellett (a népességszám 4,5%, illetve 4,4%-a) a keleti településrészen a pártalálási esélylehetőségeket növeli. Nagykanizsán kiemelkedően magas a besorolhatatlan háztartások száma (96 eset - 29,1%). Az összeírás jellegéből fakad ez a tény, hiszen a vezetéknevek hiányában nehéz azonosítani akár a családtag, akár a velük együtt élő zsellércsaládok rokoni fokát. A kitelj esztett családos háztartások (13,3%) közül a legmeghatározóbb az oldal irányban kiterjesztett (11,5%), amely a nem házas testvérek gyakori együttélését, közös gazdálkodását mutatja. A többcsaládos háztartások aránya a legkisebb (7,5%), amely az önállósodás gazdasági feltételeinek meglétét igazolja. A 18. századi városbírák háztartásairól is alkothatunk képet, akik közül négynek az adatait tartalmazza a lélekösszeírás. Az első Schrem (Skrem) János, aki 1747-ben, 26 valamint 1756-ban is betöltötte a fontos városi funkciót.38 Az ő háztartását nyolcadikként vették fel. Ekkor 36 éves volt, s feleségével [Krisztina (30)] és három gyermekével élt együtt. A háztartásához tartozott két fő „segédszemélyzet”, egy szolga és egy szolgáló. A háztartás a leggyakoribb típusba tartozott (házaspár nem házas gyermekkel).39 - Wagner (Vagner) György (38) [városbíró 1753, 1761] feleségével [Katalin (29)], valamint két gyermekével élt az ötvenedik háztartásban.40 Két szolgát és egy szolgálót alkalmazott a teendők ellátásához. A háztartás típusa megegyezik Schremével. Az 55.-ben Suttor (Sutor) János (42) egykori városbíró (1742) családi környezetét ismerhetjük meg.41 Az oldalirányban kitelj esztett családos háztartást a feleség [Anna (39)], két gyermek, egy szolga, egy szolgáló és a házastársak valamelyikének özvegy húga alkotja. S végül ismét egy volt bíró háztartását újuk le. Szentgotthárdi (Sz [ént] Gothárdi) Gábor (50) özvegyen élt fiával az egyszerű háztartások egyikében (303) 42 38 Kaposi (2006a): 21. A bíróról bővebben: Kaposi (2006b): 74-75. 39 Conscriptio Animarum A 14. 8. Nagykanizsa 1748-1750. 520. 40 Ugyanott 532-533. 41 Ugyanott 534-535. 42 Ugyanott 613. 27 A háztartás onkénti szolgálószemélyzet aránya - a 18. század közepén Nagykanizsán - azt mutatja, hogy négy háztartás közül háromban alkalmazzák őket a feladatok ellátásához, és ez a jövedelmezőségi viszonyokat erősebbnek tünteti fel, mint Kiskanizsán. Az 1757. évi összeírás alapján Nagykanizsán 2336 lélek élt - 395 háztartásban (ez mintegy 20%-os növekedés 1748-1750-hez viszonyítva).43 Az egy háztartásban élők száma (5,9 fő) emelkedést mutat a század közepén mérteket figyelembe véve. Kiskanizsához hasonlóan az egy családra jutó közösség létszáma csökkent (3,8). A két ellentétes irányú tendencia magyarázata a zsellérek számának jelentős arányú emelkedésében (14,9%) rejlik, ugyanis a telekosztódás felgyorsulása párhuzamos a népesség növekedésével. A zsellérférfíak száma két és félszeresére ugrott. Ennek következtében lecsökkent a szolgálószemélyzet igénybevételi kényszere (6,5%). Természetesen ez a megoldás csak olyan körülmények között képzelhető el, amikor a telek vagy a telken található épületek lehetőséget nyújtanak a zsellércsalád befogadására. Gazdasági megfontolás is állhat a folyamat 43 Conscriptio Aoimarum A 14. 3. Nagykanizsa 1757.273-324. 28 mögött, ugyanis a zsellérekkel való együttélés több „bevétellel” járt együtt, mint a szolgáló személyzet ellátása. A háztartások között három olyan szerepelt, amelyben egy-egy özvegyasszony élt (Melléklet - 2. táblázat). Nem-család háztartást ezúttal sem találtunk az összeírásban. Az egyszerű családos háztartások a dominánsak (50,7%), amelyek között a házaspár nem házas gyermekkel típusra 161 esetet (40,8%) rögzítettünk. A besorolhatatlan háztartások magas aránya megmaradt a 18. század közepéhez hasonlóan (34,4%). A többcsaládos háztartások, különösen a másodlagos családok fel- és lefelé típusa jelzi a gazdasági kihívásokra adott társadalmi válaszlehetőségek egyikét. Az előző felvételnél oly gyakori oldalirányban kitelj esztett családi háztartások háttérbe szorultak (1,3%). Ez önmagában szolgáltatta egy másik lehetőség megvalósítását, idegen családok befogadását, amelyre fent már utaltunk. Az 1771. évi lélekösszeírás vizsgálatát kezdjük a családokéval!44 A lélekszám (2,8%), a családok száma is 14 év alatt csak szerény mértékben növekedett (632 - 3,9%). Az egy családra jutó népesség száma stagnált (3,8 fő). Elmondhatjuk, hogy népességnövekedési hullám tetőzött az 44 Conscriptio Animaxum A 14. 10. Nagykanizsa 1771. 321-370. 29 összeírás idején. Nem zárhatjuk ki, hogy a földesúrváltások megszűnte hozzájárult a „belső élet” stabilizációjához, amely kihatással volt a populáció demográfiai változásaira. A családokon belüli gyermekszám lecsökkent kettő alá (1,6 fő). Feltételezésünk, miszerint a többgyermekes (5, 6, 7, stb.) családok száma a fenti mutatók alapján nem lehet magas, beigazolódott a családok áttekintése után. Mindösszesen 11-ben rögzítették öt és csak háromban hat gyermek keresztnevét. A legnépesebb „gyermeksereg” a 285., a 411., illetve a 445. háztartásban élt: Porosznyák György45 (49), Simonkovics János46 (40) és Foréntos (Forintos) Gábor47 (48) családjában. Utóbbi Forintos Gábor urasági ispán, akinek a legnépesebb háztartása volt.48 Külön szakácsot és szakácsnőt alkalmaztak a 18 fő étkeztetéséhez. Három szolga és négy szolgáló serénykedett nap mint nap a házi teendők ellátásában, amely nagyfokú szervezettséget igényelt. Emberségéről tanúskodik az a tény, hogy Szerpák Ferenc (14) árvát (orphanus) háztartásába fogadta. Kiterjedt háztartása valószínűleg nem feltétlenül igényelte a gyermek 45 Ugyanott 285-286. 46 Ugyanott 365-366. 47 Ugyanott 369-370. 48 Kaposi (2006): 77. 30 munkaerejének „kihasználását”, bár tudjuk, hogy a mezőváros támogatta a szerencsétlen sorsú gyermekek elhelyezését családoknál. Nagykanizsát a továbbiakban is a korai vagy keleti típusú házassági modell jellemezte. A férfiak 246 esetét vizsgálva 26 (25,6), a nők 295 esetét figyelembe véve 23 (22,8) éves korukban alapítottak családot. A több mint húsz esztendő csökkentette a házasságkötés életkorát az „erősebbik” nemnél, a „szebbik”-nél azonban majdnem két évvel emelkedett a házasságra lépés életkora. Ennek ellentmond az első, házasságban született gyermekek világra bozási életkorátlag, amely csökkenő tendenciát mutatva 22 éves kor alá került (324 eset). Magyarázat lehet a problémára többek között az is, hogy a feleségek 33,6%-a 20 éves kora előtt szülte meg első gyermekét. 1748-1750-ben ugyanez az arány 15,8%, és a 18-19 évesen szülő nők adták az arány több mint 90%-át. 1771-ben viszont már 14-15 évesen is szültek, s a 17 évesen szülők a 324 eset több mint nyolc 8%-át tették ki. A legmagasabb arányban azok szültek, akik betöltötték a huszadik életévüket. A nők többsége (50,9%) 20-25 éves korában nézett anyai örömök elé. 31 A féljek - 405 alkalmat tekintve - 7,77 évvel idősebbek partnerüknél. Ennek ellenére a korazonosság a leggyakoribb (14,3%), majd az öt- (13,9%) és tízéves (10,4%) korkülönbség. 1748-1750-ben még nem, de az, 1770-es évek elején már bőven akadt példa (76 eset) arra, bogy a feleség idősebb férjuránál, átlagban bét (7,1) esztendővel. A leggyakoribb korkülönbségek az öt (23,7%), az egy (15,8%) és a tíz (13,2%) év. A legszélsőségesebb érték 30 év: Horváth Mátyás (40) élt együtt feleségével, Enderics Máriával (70).49 A háztartások típusrendszere érdemben nem változott (Melléklet - 2. táblázat), az egyszerű családos háztartások súlya tovább növekedett (59,8%), és valamelyest csökkent a besorolhatatlanok (29,6%) száma. Az 1748-1750-es Visitatioba felvett egykori városbíró, Schrem (Skrem) János (56) háztartását (442. háztartás) az 1771-es összeírás is tartalmazza.50 A számokkal újfent gondok lehetnek. A Visitatio és az 1771-es lélekösszeírás között eltelt 23 év. Schrem 36 éves volt az előbbi, 56 éves az utóbbi felvételnél. A bizonytalanság életkorára nézve megmarad. A mostani háztartása kiterjedtebb. Az akkori hétfős háztartás majdnem 49 Conscriptio Animarum A 14. 10. Nagykanizsa 1771. 364-365. 50 Ugyanott 369. 32 duplájára bővült (13 fő). Feleségével és unokáival élt egy lefelé kiterjesztett családos háztartásban. A szolga- és segédszemélyzet kilenc főből állt: két szolga, három szolgáló, továbbá két-két inas és segéd. A 175. háztartáshoz hasonlóval nem találkoztunk az összeírások tanulmányozásakor.51 Splenger Frigyes JAO) és felesége, Milthammer Rozália (50) négy özvegyasszonnyal élt „együtt”, akiket a nevek alapján nem fűztek sem a házaspárhoz, sem pedig egymáshoz rokoni, vérségi szálak. Az ötven évnél idősebb asszonyoknak a házaspár biztosíthatta a legkedvezőbb megélhetési feltételeket. Mráz Regina (55) és Mauerin Terézia (60) családtagjai nem szerepelnek az összeírtak között, valószínűsíthetjük, hogy gyermekeik elköltöztek vagy már nincsenek életben. A másik két név annyira általános (Gáspár, Horváth), hogy nem tettünk kísérletet az esetleges rokonok felkutatására. A szolgaszemélyzet az össznépesség 8,7 százalékát alkotta, az arány enyhe emelkedést mutat az 1757. évi összeíráshoz viszonyítva. A zsellérek aránya nem érte el a 10%-ot (9,1%). A nagykanizsai népesség egy részének (33 gazdaháztartás) - hasonlóan a kiskanizsai módszerekhez - külön is 51 Conscriptio Animarum A 14.10. Nagykanizsa 1771. 340. 33 megvizsgáltuk a család- és háztartásszerkezetét. A háztartások között néhány nem igazán felelt meg az általunk vélt kitételnek, ugyanis gazdaként tüntették fel az 1773-as összeírásban. A családokban - egy kivételével - a férjek az idősebbek, átlagosan 5,6 esztendővel (32 eset). A férfiak 26. (26,4), míg a nők 21. (21,5) életévük betöltése után kötöttek házasságot. A feleségek első, házasságban született gyermeküket 22. születésnapjukat követően hozták világra. A háztartástípusok alapján elmondhatjuk, hogy a nagykanizsai gazdák harmada egyszerű családos háztartásokban (házaspár nem házas gyermekkel, illetve özvegy nő nem házas gyermekkel) élt. Kitelj esztett családos háztartást (fölfelé kitelj esztett) csak egyet rögzíthettünk. A többcsaládos háztartások is ritkák (9,1%). A leggyakoribbak (54,5%) az olyanok, ahol rokonsági kapcsolatok nem igazolhatóak. Három példát mutatunk ezek közül. A 6. háztartás élén egy hajadon (coeliba), Slosserin Éva (30) állt.52 Két zsellér család élt még vele együtt. Özvegy nő háztartásfőként gyakrabban fordult elő, de hajadon sehol sem! Egyik összeírásban sem szerepelt Slosserin név, így azt feltételezzük, hogy Éva szüleit elvesztette, egyedül nem tudta 52 Conscriptio Animarum A 14. 10. Nagykanizsa 1771. 322. 34 fenntartani a háztartást, ezért a háztartási és gazdálkodási feladatok ellátása fejében két családot befogadott. A kilencfős 256. háztartás élén Szűcs György (30) állt.53 Feleségét, egy kislányát jegyezték fel 1771-ben. Velük együtt élt egy idős özvegyasszony — vélhetően nem rokon -, egy zsellércsalád (háromtagú), valamint egy zsellémő idősebb házastársával. A 293. háztartás hattagú, amelynek háztartásfője Mecz Ferenc (20), felesége Vida Katalin (18). Két testvérével [egyikük az ikertestvére, György (20)] és özvegy édesanyjával élt együtt.54 Háztartásukhoz tartozott még egy férfi, Gál Márton (52), akiről nem tudjuk, milyen kapcsolat fűzte a Mecz családhoz. Megvizsgáltuk azt is, mennyi a háztartásfők között az özvegy nő mind 1748-1750-ben, mind 1771-ben. Kiskanizsán a Visitatiok idején 47-48-53 özvegy nőt regisztráltak (ez a népesség mintegy 5%-a), akik közül 17 állt valamelyik háztartás élén. Az átlagéletkorukból (45,6 év) arra következtetünk, hogy főijeik elhalálozásával kerültek azok élére. A társtalálási lehetőségük - a korpiramis adatainak 53 Ugyanott 349. 54 Ugyanott 353-354. 35 figyelembevételével - erőteljesen redukálódott. Az idősebb, legidősebb gyermekük már házasságban élt, és önálló háztartásban, testvéreik pedig nem érték el a családalapításhoz kellő kort. A legfiatalabb közülük 36, a legidősebb 70 éves. 1771-re 22-re emelkedett az özvegy nő háztartásfők száma. Az összeírás mindösszesen 53 özvegy nőt rögzített. Arányuk tehát növekedett 1748-1750-hez viszonyítva (36,9%-ról 40,7%-ra), átlagéletkoruk azonban csökkent (43,3 év). A legfiatalabb 26, a legidősebb 60 éves. Két háztartás esetében különösen nehéz helyzetben kellett megállni a helyüket, ugyanis a 142.-ben élő, nem oly régen megözvegyült Farkas Erzsébetnek (40) hat gyermek (a legfiatalabb egyéves, a legidősebb 18 éves) ellátásáról kellett gondoskodnia.55 A fiúk még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy a gazdálkodással foglalatoskodjanak, ezért az idősebb leánytestvéreikre hárulhatott a problémák többsége. Legkisebb testvérükkel még édesanyjuknak sok-sok tennivalója akadt. A 228. háztartás különlegessége, hogy özvegy testvérpár élt itt családjaival. Kók Erzsébet (35) férje elhalálozása után öt félárvának kellett, hogy biztosítsa a megélhetés legalapvetőbb feltételeit. Ebben legidősebb fia (17) mellett a háztartásukban 55 Conscriptio Animarum A 14. 10. Nagykanizsa 1771. 336. 36 élő családtag (23) támogatására számíthatott.56 A három fiatalabb gyermekre pedig legidősebb lánya (14) felügyelhetett. A háztartásfő húga (30) is korán özvegységre jutott, de csak egy gyermeke (7) maradt félárván. Ők valószínűleg a férj halála után közvetlenül költözhettek a népesebb családhoz — könnyítve a lelki megpróbáltatások és a ■" feladatözön megosztásán. Nagykanizsán az özvegy nők (79 fő) aránya a populáción belül 4,2%. Az özvegyasszonyok közül 23-at írtak össze mint háztartásfő, és közel harmaduk (29,11%) szerepelt tehát a háztartások élén. Az átlagéletkoruk magasabb, mint a kiskanizsaiaké, értéke 46,21 év. A legfiatalabb 35, a legidősebb 73 éves volt az összeírás idején. A legtöbb gyermekre a 63. háztartásban Takács Katalinnak (50) kellett figyelmet fordítani - öt fiatal (2 fiú és 3 leány) élt vele. Egy szolga segédkezett a terhek elosztásában.57 1771-re növekedett az özvegyasszonyok aránya (5,2%). A 126 közül 47 állt háztartás élén (37,3%), ez magasabb, mint 1748-1750-ben. Ha az átlagéletkorukat - amely jelentős csökkenést mutat a korábbi felvételhez viszonyítva -, 42,9 év és a korpiramis kohorszait összevetjük, nem lepődhetünk meg az 56 Ugyanott 346. 57 Ugyanott 329. 37 aránynövekedéstől, ugyanis a 40 év feletti özvegyek között nőtöbbség látható, amely rontja a párválasztási esélyeket. A legfiatalabb közülük 25, a legkorosabb 65 esztendős. A nagykanizsai lélekösszeírásokban találkoztunk egy olyan özvegyi háztartással, amelyben a hitvesét elvesztő egyedül élt (1771 -17. háztartás).58 IV. Összegzés A Laslett-féle alapkutatások eredményeihez viszonyítva (Angliában és Észak-Franciaországban 4-4,5 fő/háztartás) magasabb értékeket találtunk Kiskanizsán (átlag 5,8 fő/háztartás), sőt még Nagykanizsán (átlag 5,7 fő/háztartás) is. Ezen értékek viszont még a magyarországi eredményeket (4-5,5 fő/háztartás) is meghaladták; elmaradnak azonban az észt és orosz háztartásnagyságtól (8-10 fő). A számítások azt igazolják, hogy a 18. század közepétől a 19. század elejéig a vizsgált magyar települések (így Kis- és Nagykanizsa is) háztartásainak nagysága és szerkezete az északnyugat-európai és az oroszországi, valamint a délszláv típus között helyezkedett el. 58 Ugyanott 323. 38 A háztartás- és családszerkezetet pillanatszerűen vizsgálva Kis- és Nagykanizsa adatai beillenek az országos kutatások eredtnénysorába. A háztartások tagjainak száma a vizsgált időszakban csökkenő tendenciát mutat, egyre nagyobb teret nyernek a kisebb, 4-5 fős háztartások, csökkennek a nagyobb létszámúak (9-13 fő), az egyes családok átlagos létszáma Kiskanizsán viszont emelkedik (4,3-ről 4,4 főre), ugyanakkor Nagykanizsán csökken (4,4-ről 3,8 főre). A házatlan zsellérek aránya az 1760-as évekhez képest visszaesik 1771-re, amely viszont a háztartások számának emelkedésében jelentkezik. Az egyszerű családos háztartások mellett a kiterjesztett családosak, valamint a több családosak voltak j ellemzőek. Csak a Nagykanizsára vonatkozó összeírásokban találkozhatunk más felekezetű közösségekkel is. 1748-1750-ben Nagykanizsán a 21 nem katolikus háztartásban 13 család (62 fő) élt. Egy családra átlagosan öt (4,8), míg egy háztartásra csak három fő (2,9) jut. Az utóbbi alacsony érték annak tudható be, hogy nyolc olyan háztartás szerepelt, ahol csak egy személyt írtak össze. A többi esetben „az egy háztartás egy család” állapot volt jellemző. A Kálvin tanait követő háztartásfők száma 11, a családoké nyolc, és ezekből 39 31 főt jegyeztek fel. Az egy családra jutó személyek száma kerekítve négy fő (3,9), amely alacsonyabb, mint a két kanizsai érték. A reformátusok legnépesebb családja, háztartása Posgai Péteré (313. háztartás). Feleségével és három gyermekével élt egy fedél alatt. Kilenc háztartás a lutheránusoké, amelyekben 30 főt regisztráltak az összeírok. Egy családban hatan éltek, és ez a legmagasabb a felekezetek között. A legnépesebb família a 312. háztartásban élt. Sabján Györgynek és feleségének, Évának két-két fiuk és lányuk volt. A mezővárosba bevándorlókról információt - még ha szűk keresztmetszetűt is - kaphatunk, ugyanis éppen a nem katolikusoknál lejegyezték, hogy melyik településről érkeztek: pl. Berény (kálvinista), Szepetnek (lutheránus), „Fölső Eörs” (kálvinista), Gelse (lutheránus), Csurgó (lutheránus). A nem katolikusoknál nem tüntették fel az életkort, így nem következtethetünk semmiféle rokoni kapcsolatra. Későbbi összeírásokban már nem szerepelnek a keresztyén háztartások, családok. így tendenciákat nem áll módunkban felvázolni. A görögkeletiek családszerkezete az első időszakban (1743-1787) - a források tükrében — a keresztény családmodelihez állt közelebb. A 1780-as évek első felében 40 15-18 fős, 3-5 családos közösség jelent meg az összeírásokban.59 így egy családban 1-3 gyermeket neveltek. A nem nemes népesség összeírásaiból60 csak következtetni tudunk, ugyanis népességszámuk 45-ről 75 főre emelkedett úgy, hogy 1821-ig csökkenést, majd utána növekedést jeleznek az adatok. Becslésünk és Kaposi Zoltán ” megállapításai alapján a Kanizsán élő görög családok száma 10-15.61 62 Az előző időszakhoz viszonyítva módosult a családszerkezetük. A zsidó családokéhoz hasonló, magas gyermekszám (4-5 fő) körvonalazható. Az 1770-es évekből nem áll rendelkezésre olyan adatbázis, amely a vizsgálati szempontjainknak megfelelne, ugyanis csak az adóösszeírások felvételeiből vonhatunk le következtetéseket és az adózó családfők számáról tájékozódhatunk. Kiskanizsán 1773 és 1779 között 4,4%-os, 59 ZML IV.1.H Summarium Conscriptiones Animarum A 1781-1783 in Processus Sedi Kapornak nr.l. Népszámlálási összesítők, illetve ZML Mikrofilmek XV.6. 916/4-6. 60 ZML IV.1.H. Zala megye nem nemes népességének összeírása Kapomaki járás. 2. doboz 1805-1846 (1805; 1819-1824; 1827-1828) /hiányzik: 1844 és 1846/ 61 Kaposi (2006d): 257-259. 62 Zala Megyei Levéltár Conscriptionae dicales 307. doboz / IV-9b / Fasc. III. Nr. 8. 1773-1779 41 Nagykanizsán 5,2%-os, a külterületeken élőknél 13,3%-os a növekedés. Máshol is találtunk utalást ezekre az adatokra, amelyekben körvonalazódik a két településrész közötti különbözőség. Kiskanizsán az 1784-es statisztika alapján az egy házra jutó családok száma alacsonyabb, mint az attól keletre fekvő városrészben azért, mert a korábban elemzett feltételek miatt a településrész „zsúfoltabb”. Oka az lehet, hogy Kiskanizsán nem voltak már művelés alá vonható szabad területek, valamint számolni lehet az átköltözés (belső migráció) lehetőségével Nagykanizsára. (Tomássics György példáján is ezt láthattuk.) A II. József-féle népszámlálás idejére a családok tagjainak száma öt fölé emelkedett, a családoké pedig mintegy 4,5%-kal nőtt Kiskanizsán. A népesség száma azonban intenzívebben emelkedett, mintegy 19,7%-kal. A másik városrészben ugyanezek a mutatók 15,6%, illetve 60%. A 18. század közepén tapasztalt intenzív kiskanizsai népességnövekedés az 1780-as évek végére veszített erejéből, és egyre többen választották lakóhelyül a centrálisabb Nagykanizsát. Nem szükségeltetik magas szintű számmisztika, hogy a társadalom 63 Kaposi (2006c): 168. 42 egy részének döntéseit indokoltnak és megalapozottnak tartsuk. Ez egyben a keleti településrész felértékelődéséhez, dominanciájának kialakulásához vezethet. Ha a 18. század második felének változásait vizsgáljuk (család, háztartás/ház), akkor a következő megállapításokat tehetjük. Nagykanizsa népességének igen intenzív növekedését a háztartások száma csak szerényebb mértékben követte. Ezek gyarapodási arányát viszont a családok sokasodása múlta felül, azaz egy háztartásra egyre több jutott. A háztartástípusokat tekintve mindkét településrészen 1748-1750 és 1771 között az egyszerű családos háztartások fokozatosan szorultak háttérbe, s helyükbe a kitelj esztett és a többcsaládos háztartások léptek. Nagykanizsán a besorolhatatlan háztartások nagyobb aránya figyelemre méltó. 43 Mellékletek Források Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár Archívum Parochialis Wesprimiensis Conscriptio Amimarum Districtus Kanizsa A 14. 3., 8., 10. ZML Conscriptionae dicales 307. doboz / IV - 9 b / Fasc. III. Ka 8. 1773-1779 ZML IV.l.H Summarium Conscriptiones Animarum A 1781-1783 in Processus Sedi Kapornak nr.l. Népszámlálási összesítők, illetve ZML Mikrofilmek XV.6. 916/4-6. ZML IV.l.H. Zala megye nem nemes népességének összeírása Kapomaki járás. 2. doboz 1805-1846 (1805; 1819-1824; 1827-1828) /hiányzik: 1844 és 1846/ Felhasznált irodalom Andorka Rudolf (1975): Paraszti családszervezet a XVTU-XIX. században. Ethnográfia 2-3. Andorka Rudolf (1977): A család és háztartás nagysága és összetétele 1800 körül két dunántúli faluban, Alsónyéken és Kölkeden. Történeti Statisztikai Tanulmányok 3. Budapest Andorka Rudolf- Faragó Tamás (1984): Az iparosodás előtti (XVHI-XIX. századi) család- és háztartás szerkezet vizsgálata. Agrártörténeti Szemle, 3-4. Bárth János (1975): Fájsz népessége a 18. század közepén. Bács-Kiskun megye múltjából 1. Kecskemét Bencsik János (1977): Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVÜI-XIX. század fordulóján. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve III. Szerkesztő: Nyakas Miklós Czap, Peter (1977): Marriage and the peasant joint family in Russia in the éra of serfdom. Előadás, Cambridge 44 Dányi Dezső — Dávid Zoltán (1960): Az első magyarországi népszámlálás (1784-87). KSH Könyvtára, Budapest Dányi Dezső (1963-1964): Városi háztartások és családok a 18. század végén. Győr 1787. Történeti Statisztikai Évkönyv Dányi Dezső (1977): Háztartás és család nagysága és struktúrája az iparosodás előtti Magyarországon. Történeti Statisztikai Tanulmányok Dávid Zoltán (1973): A családok nagysága és összetétele a veszprémi püspökség területén 1747-1748. Történeti Statisztikai Kötetek. KSH Könyvtár, Budapest Faragó Tamás (1975): Paraszti háztartás és munkaszervezettípusok Magyarországon a 18. század közepén. Történeti Statisztikai Füzetek 7. Budapest Faragó Tamás (1977): Háztartásszerkezet és falusi társadalomfejlődés Magyarországon 1787-1828. Történeti Statisztikai Tanulmányok 3. KSH Budapest Kaposi Zoltán (2006a): Kanizsa önkormányzatának működése. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. II. kötet. Szerkesztette: Lendvai Anna és Rózsa Miklós. Nagykanizsa Kaposi Zoltán (2006b): Kanizsa történeti helyrajza. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. II. kötet. Szerkesztette: Lendvai Anna és Rózsa Miklós. Nagykanizsa Kaposi Zoltán (2006c): Kanizsa mezőgazdasága a feudalizmus utolsó időszakában. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. II. kötet. Szerkesztette: Lendvai Anna és Rózsa Miklós. Nagykanizsa Kaposi Zoltán (2006d): Kanizsa kereskedelmének története. In: Nagykanizsa. Városi monográfia. II. kötet. Szerkesztette: Lendvai Anna és Rózsa Miklós. Nagykanizsa Katus László (2008): A modem Magyarország születése. Magyarország története 1711-1918. (Jegyzet) Pécs Kosáry Domokos(1963): A magyar paraszti família kérdéséhez a 18. század elején. Agrártörténeti Szemle 1. Korabinszky János Mátyás (1786): Geographisches-historisches und Produkten Lexikon von Ungam. PreBburg Laslett, Peter (szerk.) (1972): Household and family in the pást time. Cambridge. Cambridge University Press Makkai László (1961): A magyar városfejlődés történetének vázlata. [In: Vidéki városaink. (Szerk.: Borsos J.)] Budapest Nagy Lajos (1978): A Baranya megyei Batthyány-uradalom népessége és javai 1701-ben. Baranyai helytörténetírás 45 Ördög Ferenc (1991-1993): Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzőkönyvei (1745-1771.) I-IV. kötet. Budapest-Zalaegerszeg Rábavölgyi Attila (2006): Kis- és Nagykanizsa demográfiai változásai (1690-1849). In: Nagykanizsa. Városi monográfia, n. kötet. Szerkesztette: Lendvai Anna és Rózsa Miklós. Nagykanizsa Szakály Ferenc (1970): Sziget mezőváros (Somogy megye) lakosságának „connumeratioja” 1551-ben. Történeti Statisztikai Évkönyv 1967-1968, Budapest Taba István (1961-1962): Baranya megye család- és lélekszáma 1696. Történeti Statisztikai Évkönyv Tamásy .József (1963): Az 1784-1787. évi első magyarországi népszámlálás család- és háztartásstatisztikai vonatkozásai. Demográfia 4. Thirring Lajos (1935): Kecskemét népessége és társadalmi viszonyai II. József korában. Magyar Statisztikai Szemle Vályi András (1796-1799): Magyar Országnak leírása. I-III. Buda. Veress Éva (1958): A jobbágycsalád szervezete a sárospataki uradalom falvaiban a 17. század közepén. Történelmi Szemle 3-4. Zimányi Vera (1968): A rohonc-szalónaki uradalom és jobbágysága a XVI-XVII. századiján. Budapest 46 1. táblázat Háztartástípusok Kiskanizsán 1748-1771 Háztartástípusok 1748-1750 % 1757 % 1771 % Egyedül élő személyek özvegy 0 0,0 0 0,0 0 0,0 nőtlen/hajadon 1 0,6 0 0,0 0 0,0 Nem-család háztartások 0 0,0 0 0,0 0 0,0 Egyszerű családos háztartások Házaspár gyermek nélkül 2 1,3 6 2,9 9 3,6 Házaspár nem házas gyermekkel 87 55,1 103 49,8 145 58,7 Özvegy férfi nem házas gyermekkel 2 1,3 0 0,0 8 3,2 Özvegy nő nem házas gyermekkel 16 10,1 4 1,9 15 6,1 Kiterjesztett családos háztartás Fölfelé k. cs. h. 2 1,3 8 3,9 2 0,8 Lefelé k. cs. h. 1 0,6 1 0,5 3 1,2 Oldalirányban k. cs. h. 17 10,8 21 10,1 12 4,9 Többcsaládos háztartás Másodlagos családok felfelé 0 0,0 5 2,4 4 1,6 Másodlagos családok lefelé 8 5,1 8 3,9 10 4,0 Több családmag egyszinten 8 5,1 5 2,4 2 0,8 Egyéb többcsaládos háztartások 13 8,2 27 13,0 17 6,9 Besorolhatatlan háztartások 1 0,6 19 9,2 20 8,1 158 100,0 207 100,0 247 100,0 47 2.táblázat Háztartástípusok Nagykanizsán 1748-1771 Háztartástípusok 1748-1750 % 1757 % 1771 % Egyedül élő személyek özvegy 0 0,0 3 0,8 1 0,2 - \'nőtlen/hajadon 0 0,0 0 0,0 0 0,0 Nem-család háztartások 0 0,0 0 0,0 0 0,0 Egyszerű családos háztartások Házaspár gyermek nélkül 14 4,2 26 6,6 27 6,0 Házaspár nem házas gyermekkel 134 40,6 161 40,8 213 47,0 Özvegy férfi nem házas gyermekkel 2 0,6 \' 1 0,3 7 1,5 Özvegy nő nem házas gyermekkel 15 4,5 12 3,0 24 . 5,3 Kiterjesztett családos háztartás Fölfelé k. cs. h. 1 0,3 4 1,0 10: 2,2 Lefelé k. cs. h. 5 1,5 2 0,5 3 0,7 Oldalirányban k. cs. h. 38 11,5 5 1,3 0 0,0 Többcsaládos háztartás Másodlagos családok felfelé 4 1,2 15 3,8 9 2,0 Másodlagos családok lefelé 5 1,5 13 3,3 9 2,0 Több családmag egyszinten 14 4,2 11 2,8 14 3,1 Egyéb többcsaládos háztartások 2 0,6 6 1,5 2 0,4 Besorolhatatlan háztartások 96 29,1 136 34,4 134 29,6 330 100,0 395 100,0 453 100,0 48 ISBN 97S 963 89018 1 1 7 8 9 6 3 8 90181 1 |
