Háhn

Adolf (irói néven Havas Adolf), irodalomtörténeti iró, szül. Hódmező-Vásárhelyen 1859. nov. 28.; u. o. és Szegeden járta a középiskolát, 1876-tól pedig a budapesti egyetem bölcsészeti karán, majd a tanárképző intézet gyakorló iskolájában végezte tanulmányait. 1882. tanári vizsgálatot tett a magyar és francia szakcsoportból. 1880-81. a budapesti kereskedelemi akadémiában segédtanár, 1881-82. a szegedi reáliskolában helyettes tanár volt. 1883. Párisban a College de France, Sorbonne és az École des hautes Étudesben irodalmi és nyelvészeti előadásokat hallgatott. 1883-88. az aradi, 1888-89. a székelyudvarhelyi reáliskoláknál volt helyettes tanár, 1889-től rendes tanár a székesfehérvári állami főreáliskolában. Legnagyobbrészt irodalmi tárgyu cikkeket közölt 1877 óta a folyóiratokban és hirlapokban (Figyelő, P. Napló, Magyarország és a Nagyvilág. M. Tanügy, Philol. Közlöny, az aradi és székesfehérvári lapokban, az aradi lapokban több évig rendes munkatársa volt és a szinházi rovatot vezette), továbbá az iskolai értesítőkben. Cikkeit, valamint kiadványait és az ezek elé irt bevezetéseket éles és gondos kritika jellemzi. Kiadványai: Dugonics Tárházija, az eredeti kéziratból kiadva, bevezetéssel (Budapest 1882); Gyöngyösi, Ének Thököly Imre és Zrinyi Ilona házasságáról (Olcsó könyvt., 1884). Legnevezetesebb munkásságot a Petőfi-kirtika terén fejt ki; az Athenaum megbizásából az ujabb Petőfi-kiadásokat (1890 óta) ő szerkeszti, u. m. a népies kiadásokat, a detail-kiadásokat (irodalomtörténeti bevezetésekkel) és az 1892 óta 6 kötetben megjelenő első végleges, teljes kiadást, jegyzetekkel és variánsokkal. Külön megjelent: Emlékbeszéd Vörösmarty M. felett (Székesfehérvár 1893).

Hahn

1. Ágoston, német protestáns teologus, szül. Grossosterhausenban, Querfurt közelében, 1792 márc. 28., megh. Boroszlóban 1863 máj. 13. Előbb Königsbergben volt rendkivüli teolog. tanár (1819), majd Lipcsébe hivatott meg 81826) rendes tanárul és lelkészül. Az utóbbi helyen tartott székfoglaló beszédében, valamint egy másik, ugyanezen évben kibocsátott iratában, azon tanácsot adta a racionalistáknak, hogy lépjenek ki az egyházból; ennek folytán Bretschneiderrel heves harcba keveredett, nézetei támogatására egy ujabb munkát bocsátott a világ elé ily c. a.: Sendschreiben über die Lage des Christenthums in unserer Zeit, und dasVerhältniss schristl. Theologie zur Wissenschaft überhaupt 81832). A kövekező évben Boroszlóba hivatott meg rendes tanárul és a főegyháztanács tagjául, 1844. egész Szilézia főszuperintendensévé neveztetett ki s mint ilyen elrendelte, hogy a lelkészi hivatalra felavatandók kötelesek ismét az ágostai hitvallásra az esküt letenni. Hittani rendszerét Lehrbuch des schristlichen Glaubens (2. kiad., 1857-1859) c. művében bocsátotta a világ elé.

2. H. Andrejevna Jelena, orosz irónő, családi nevén Fadjejev, a hasonnevü tábornok nővére, szül. 1814., megh. Szt. Pétervárott 1842. Első elbeszéléseit Zeneida R-a. álnév alatt irta. Művei: Utballa, regény (magyarul is megjelent T. K. fordításában, Budapest 1876); Dsellaleddin; Theophania; Abbiaggio; Lozsa v odeszkoj opere (Egy páholy az odesszai operában) stb.

3. H. Frigyes, német jogtudós, H. János György öccse, szül. hesseni Hamburgban 1823 jun. 7. Jénában, Heidelbergában tanult, 1847. magántanár lett Jenában, 1850. rendkivüli, 1862. rendes tanárrá s a fő felebbviteli törvényszék tanácsosává nevezték ki. 1872. a birodalmi kerek. főtörvényszék, 1879. a birodalmi törvényszék tagja lett. Művei: Kommentar zum allgemeinen deutschen Handelsgezetzbuch (Braunschweig 1862-1867, 2 köt.; 1 köt. 3. kiad. 1877-79; 2 köt. 2. kiadás 1875-83). A Goldschmidt-kiadta: Zeitschrift für Handelsrecht egyik kiadója (Stuttgart).

4. H. János Frigyes, német költő, szül. Giessenben 1753 körül, megh. 1779 májusában, 26. évében. Teologiát tanult Göttingában, hol a ligetkör tajga volt. Tehetséges, de önmagával s a világgal meghasonlott embervolt, kinek dalai (melyeket Teuthard álnéven tett közzé) hivatottságról tanuskodnak. Költeményeit összegyüjtötte s életét megirta Redlich C., Beiträge zur deitschen Philologie, 1879, 243-66. l. (Sokszor összetévesztik H. Lajos Fülöppel).

5. H. János György, német utazó, szül. Jenában 1810 jul. 11., megh. u. o. 1869 szept. 23. Albániának és az albán nyelvnek ismertetésével tünt ki. Művei: Albanische Studien (Jena 1854); Das albanesische Alfabet (Bécs 1851); Reise von Belgrad nach Salonichi (Bécs 1861., II. kiadás 1868); Reise durch die Gebiete des Drin u. Wardar (Bécs 1867). Halála után jelent meg Sagwissenschaftliche Studien (Jena 1872-79).

6. H. Lajos Fülöp, német kölő, szül. Trippstadtban 1746 márc. 22., megh. Zweibrückenben 1814. Irt drámákat, minők: Der Aufuhr zu Pisa (Ulm 1776); Graf Karl von Adelsberg (Lipcse 1776); Robert von Hohenecken (u.o. 1778); Wallrad und Evchen oder die Parforcejagd (énekes játék, Zweibrücken 1782); ezeken kivül lirai költeményeket is irt (u.o. 1786).

7. H. Károly Frigyes, l. Hahn-Hahn.

8. H. Károly Hugó, német hittéritő, szül. Riga mellett 1818 okt. 18. 1841. D.-Afrikába ment, hol 1844-ig a Namaqua-országban, azután a Damara-országban működött és ez utóbbiban Uj-Barmen állomást alapította. 1858-ban Berlinben jelent meg a herero nyelvről szóló műve. Azóta több nevezetes utazást tett egész a Curenéig részint egyedül, részint más európai utazókkal.

9. H. Krisztina Eliza, l. Bürger (2).

10. H. Lajos Ernő, német történetiró, szül. Boroszlóban 1820 szept. 18., megh. Berlinben 1888 szept. 30. Boroszlóban és Berlinben teologiát tanult. 1842-48. nevelősködött Párisban Humann pénzügyminiszter házánál s ott alkalma volt megismerkedni Guizot, Cousin, Broglie, Thiers s más jeles férfiakkal. 1849. alkalmazást nyert Boroszlóban a tanügyi osztályban, azután a porosz kultuszminisztériumban; 1855. a belügyminisztériumba került, hol a hivatalos Provinzialkorrespondenz szerkesztésével bizták meg. Állásától 1884. vált meg. Művei közül megemlítendők: Das Unterrichtswesen in Frankreixh (Boroszló 1848, 2 köt.); Geschichte des preussischen Vaterlandes (20. kiad., Berlin 1885); Leitfaden der vaterländischen geschichte (42. kiad. 1886); Friedrich der Grosse (u.o. 1855, 2. kiad. 1865); Kurfürt Friedrich I von Brandenburg (u.o. 1859); Zwei Jahre preussich-deutscher Politik (u.o. 1867); Der Krieg Deutschlands gegen Frankreich 81871); Kaiser Wilhelms Gedenkbuch (5. kiad., u. o. 1880); Das deutsche Theater und seine Zukunft, von einem Staatsbeamten (névtelenül u. o. 1879, 2. kiad. 1880); Fürst Bismarck, sein politisches Leben und Wirken, eine vollständige, pragmatisch geordnete Sammlung der Reden, Depechen, wichtigen Staatsschriften und politischen Briefe des Fürsten (u.o. 1878-1885, 4 köt.); Geschichte des Kulturkamps in Reussen (u.o. 1881); Zwanzig Jahre, 1862-1881. Rückblicke auf Fürst Bismarks Wirksamkeit (u.o. 1882); DasHeer und dasVaterland (u.o. 1884).

11. H. Mihály, délnémetországi teozofus, szül. Altdorfban 1758 febr. 2. paraszt szülőktől, megh. Franciska württembergi hercegnő egyik birtokán 1819. Már mint gyermek igen fogékony volt a vallásos behatások iránt, később a szentirást és Böhm Jakabnak s Ötingernek misztikus s teozof tartalmu iratait olvasgatva, azon meggyőződésre jutott, hogy az isteni dolgok felől különösebb felvilágosításokban részesül. Az igy nyert vallási gondolatait s érzelmeit részint irásban, részint népes összejöveteleken élőszóval terjesztette. Az ortodox lelkészek és egyházhatóságok többször felelősségre vonták téves tanaiért, de később a nevezett hercegnő birtokán megvonva magát, háborítatlanul élt. Az ő szemléleti teozof-rendszere főként abban tért el a protestáns igazhitüségtől és a pietisták irányától, hogy ő vallásos élet súlypontját a bennünk élő Krisztusra és a kegyes, becsületes életre helyezte. Nagyszámu követői, az u. n. Micheliánusok, jól szervezett s messze szétágazó egyesületet képeznek, de anélkül, hogy az egyháztól különszakadtak volna.

12. H. Werner, német iró, szül. 1816 máj. 13. Marienburgban, megh. Sakrowban (Potsdam mellett) 1890 dec. 1. Teologiát és bölcsészetet hallgatott a berlini és hallei egyetemen, majd Berlinben megtelepedve irodalmi tanulmányokkal foglalkozott. Számos hazafias irányu népszerü munkát irt, minők például: Kurprinz Friedrich Wilhelm, Geschichte der Kindheit des nachmaligen Königs Friedrich Wilhelm I. (Berlin 1867); Der Krieg Deutschlands gegen Frankreich (Lipcse 1871). Irodalomtörténeti munkái közül említendők: Geschichte der poetischen Literatur der Deutschen (10. kiad. Berlin 1883); Edda, Lieder germanischer Göttersage, bearbeitet und erläutert (u.o. 1872); Deutsche Poetik (u.o. 1879); Odin u. sein Reich (u.o. 1886). Utolsó munkája a Nibelung-ének átdolgozása: Kriemhild (Eisenach 1889).

Hähnel

Ernő Gyula, német szobrász, szül. Drezdában 1811 márc., 9., megh. u. o. 1891 máj. 22. Drezdában és Münchenben tanult, még pedig eleinte építészetet: csak utóbb adta magát a szobrászatra. Tanulmányait Rómában fejezte be, azután Münchenben tartózkodott, mignem 1838-ban Drezdába ment, ott az uj szinház szobormüveinek egy részét elkészítette, de ezek a szinház égése alkalmával mind tönkrementek. Első kiváló művei: Beethoven ércszobra Bonnban (1845); IV. Károly császár nagy szobra Prágában (1846); Madonna (1850). A drezdai uj muzeum számára számos dombormüvön kivül hat homokkő-szobrot készített ezek: Sándor, Lysippus, Michelangelo, Dante, Cornelius, Rafael. Közöttük a legsikerültebb alkotás és a legnépszerübb német szobrok egyike az utolsó. Rafael szobrát többször is elkészítette; legszebbek köztük a berlini képtárban és a lipcsei muzeumban levő márványszobrok. Későbbi művei: II. Frigyes Ágost király szobra Drezdában (1867); Schwarzenberg herceg lovasszobra Bécsben (1864); Körner Tivadar szobra Drezdában (1871); Frigyes Vilmos herceg szobra Braunschweigban; Leibniz bronzszobra Lipcsében (1883). Legkiválóbb művei a bécsi operaház számára készített szoborművei, melyek legjobban megfeleltek antikizáló, ideális irányának, hatalmas dekorativ képzeletének. 1859. a lipcsei egyetem tiszteletbeli doktora lett. V. ö. Grossze S.J., Ernst Julius H's Litterarische Reliquien (Berlin 1893).

Hahnemann

Sámuel Kersztély Frigyes, német orvos, a homeopátia megalapítója, szül. Meissenben 1755 ápr. 10., megh. Párisban 1843 jul. 2. Saját elhatározásából adta magát az orvosi pályára atyja akarata ellenére, ki porcellánfestő volt. Tanult Lipcsében, Bécsben, Erlangenben, majd Brückenthal báró erdélyi helytartótanácsos házi orvosává lett. Innen Németországba visszatérve, Hettstedt és Dessauban orvosi gyakorlatot üzött, e mellet az ásvány- és vegytannal foglalkozott behatóbban. Felfedezte a mercurius solubilis Hahnemanni-féle oldható higanykészítményt. 1784. Drezdába, 1789. Lipcsébe ment. itt irta: Arzenmérgezésekről (1786); A venerikus betegségekről (1788) s Gyógyszerész-lexikon (1793-1799, 2. köt.) c. művei. Majd Cullen: Materia medicáját fordította le, és önmagán vizsgálta a khinakéreg hatását s azon tapasztalatra jutott, hogy egy nagy adag khina váltólázat idéz elő, mig a kis adag a váltólázat meggyógyítja; ebből azt következtette, hogy a betegségek, melyek oly (hasonló) tüneteket mutatnak, aminőket bizonyos orvosságok (nagyobb adagok belsőleg bevéve) előidéznek, azáltal is meggyógyulnak, ha azon (hasonló, homoios) orvosságok csak kis adagokban nyujtatnak. Ezen alapelvét Hufeland lapjában 1790. Kisérlet az orvosság gyógyereje feltalálásának ujabb elvét illetőleg cimü értekezésében bővebben kifejtette és ezáltal a hasonszenvi gyógymód megalapítójává lett. majd 1810. Drezdában megjelent Organon der rationellen Heilkunde-jében a homeopá tiatantételeit felállította. Ezen uj tan azonban sokaktól hevesen megtámadtatott és csak 1819 óta terjedt el inkább, mikor több neves orvos hozzá csatlakozván, H. szerint gyógykezeltek. A heves küzdelmeket megunva, de meg a megélhetés gondjaival is küzködve, egy helyről a másikra költözött, mig végre 1811. ujra Lipcsébe tért vissza, hol előadásokkal igyekezett tanait megkedveltetni. De mivel itt neki nem engedték meg gyógyszereinek készítését és elárusítását, innen Köthenbe ment, hol Ferdinánd herceg által háziorvossá, majd udvari tanácsossá neveztetett ki. 1835. Párisba ment, hol tanai divatossá váltak. Özvegye, d'Hérvilly Melánia, ki férjének a betegek kezelésében annak életében segédkezett, férje halála után annak szellemében önállóan folytatta a gyógykezelést. H. egyéb művei: Fragmenta de viribus medicamentorum positivis (Lipcse 1805, 2 köt.); Reine Arzneimittellehre (Drezda 1811, 6. köt.); Die chronischen Krankheiten (Drezda 1828-30, 4. köt.). Kisebb műveit Stampf összegyüjtötte és kiadta 2 kötetben (Lipcse 1851). 1855. Köthenben szobrot emeltek neki. Magyarul megjelentek: A kávé munkálatjai. Ford. Almási Balogh Pál (Buda 1829); H. organona (életműve), a gyógyművészségnek vagy homoeopathiája. A 4. jobbított és bővített kiadás után magyarítva (Pest 1830).

Hahn-Hahn

Ida grófné, német regényirónő, szül. Tressowban (Mecklenburg-Schwerin) 1805 jun. 22., megh. Mainzban 1880 jan. 12. 1826. gazdag rokonával, H. Frigyes Vilmos Adolf gróffal kelt egybe. Ez a házassága azonban nem volt szerencsés, 1829. elvált s az utazásban és költészetben keresett vigasztalást. Előbb költeményeket adott ki, amelyek azonban nem keltettek figyelmet. Sokkal nagyobb sikert aratott társadalmi regényeivel, melyekben az előkelő társadalmat festi. E regényekben az ifju Németország és a francia műveltség hatása nyilvánul; koholt tárgyak sajátszerü modorban, bár minden mélység nélkül, de sok szellemmel vannak feldolgozva. Arisztokratikus modorát sikerülten gúnyolja a Diogena. Von Gräfin Iduna H. H. (Lipcse 1847) cimü regény (Szerzője: Lewald Fanny). Utazásainak eredménye néhány szellemes, de felületes felfogással irt utirajz. Benső barátjának (Bistram) elhunyta mély nyomot hagyott izgatott kedélyében, s más irányt adott lelkének. A vallásban keresett megnyugvást, s Ketteler mainzi püspök tanácsára visszatért a kat. egyház kebelébe. Ezentul ennek ügyét szolgálta számos iratában, költeményeiben s regényeiben egyaránt. 1852. novemberében belépett az angersi kolostorba, majd részt vett a mainzi Jó pásztorhoz cimzett kolostor megalakításában, s itt is halt meg. Életének első korszakából való regényei összegyüjtve is megjelentek Berlinben 1851, 21 köt. Ezek közül említendők: Aus der Gesellschaft (Berlin 1838, 2 kiad. Ida Schönholm cimmel); Gräfin Faustine (1841); Ulrich (1841) stb. A második korszak regényei közül több magyar fordításban is megjelent: Maria Regina (Mainz 1860, magyarul Pest 1864); Doralice (u.o. 1861, magyarul Győr 1864); Peregrin (u.o. 1864, magyarul: Pécs 1874); Zwei Schwestern (u.o. 1863, magyarul: Két nővér, Győr 18865); Lady Gird (Temesvár 1869); Egy szegény kisasszony története (u.o. 1873). Ezeket növendékpapok irodalmi egyesületei fordították. Azonkivül megjelent magyarul: Az iskolamester leánya, ford. Nagy Antal (Budapest 1874).

Hahnke

Vilmos, porosz tábornok, szül. Berlinben 1833 okt. 1. 1866. Frigyes Vilmos akkori trónörökös táborkarában vett részt a csehországi hadjáratban; azután II.Ernő szász-koburg-gothai herceg hadsegéde volt, s az 1870-71. hadjáratban mint táborkari őrnagy működött: 1872. a 3. hadtest táborkari főnökévé neveztetett ki, 1875. alezredes, 1878. ezredes lett, aztán gyorsan haladt felfelé, mig 1890. gyalogsági tábornok lett. 1888 óta a katonai irodának is főnöke és főhadsegéde II. Vilmos császárnak.

Haholt

vagy Hadolt ivadékai, a Bécsi Krónika szerint szt. István idejében jöttek Magyarország ba s ők alapították a Buzád-nemzetséget (l.o., IV., 31.)

Hahót

(Felső-), kisközség Zala vármegye pacsai j.-ban, (1891) 1172 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - H. benedekrendi apátságát szent Margit vértanu tiszteletére a Hahold nemzetségéből való Buzádfia, Arnold comes alapította s lapítását, utódainak kérésére, 1234. II: András király is megerősítette. 1270. azonban Arnold comes fiától, Miklóstól, hűtlensége miatt egyéb jószágokkal együtt a monostor kegyuraságát is elvette és azt Ponich bánnak ajándékozta. A kegyuri jogot a XVII. sz. óta királyaink, végre 1772-től a tolnai Festetics grófi család gyakorolta, s összecsatolta a keszthelyi plébániával.

Hahóty

Sándor (Felsőhahóti), pedagogus, szül. Kunóban (Nyitra) 1850 aug. 20. Gimnáziumi tanulmányait Vácott, Kecskeméten és Kolozsvárt végezte. 1868. a kegyes tanítórendbe lépett, hol három évig mint nyilvános gimnáziumi tanár működött s ezalatt a teologiát is elvégezte. 1872. a rendből kilépett s Budapesten a tudomány-egyetem bölcsészeti fakultását s párhuzamosan az egyetemi hadtudományi tanfolyamot elvégezvén, gimnáziumi tanári és honvéd-hadapródi (tiszti) oklevelet nyert. 1874. a belváros községi polgári leány-iskolához tanárrá választatott meg, hol most is működik. Önállón megjelent műve: Természettan és Csillagászati Földrajz (5. kiad. 1894) Elnöke az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek.

Hai

(khinai) a. m. tenger.


Kezdőlap

˙