* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 25.56 KB | |
| 2008-02-01 15:40:08 | |
 | |||||||
Nyilvános  714 | 3923 | Rövid leírás | Teljes leírás (6.9 KB) | Cím: Zala megye története a középkorban Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar b./ (Magyarszentmiklós Zala m. nagykanizsai j.) Kanizsától északnyugatra találunk ma egy másik Szentmiklóst, amelynek későbbi neve Németszentmiklós, illetve Magyarszentmiklós. 1278-ban névben tűnik fel, Szentmiklósi Jakab mester fia János nevében, aki Zala nevű birtokát eladta a Salamonváriak őseinek, Demeter comes fiainak /ZO. I. 88./. A Szentmiklóst ekkor úgy határozták meg közelebbről, hogy Kanizsa mellett fekszik /”de S. Nicolao de iuxta Kanysa”/, ami csak a Kanizsa vizére vonatkozhat, s így erre a Szentmiklósra kell itt gondolnunk, nem pedig az előbb tárgyaltra. 1320-ban Gelse, Lak és Berzence határjárásában szerepel Berzence szomszédságában /Anjoukori okmt. I. 552./. 1338-ban a Bikács nembeli Egyed fia András comes s fiai, és rokona, János fehérvári őrkanonok, Szeglak nevű birtokuknak – amelynek másik neve egyházáról Szentmiklós volt – a felét, a falut a közepén áthasító úttól keletre eső felét, átengedték Katalin asszonynak, a szintén Bikács nembeli Szeglaki Egyed fia Dénes özvegyének, aki Kalaznói Kristóf leánya volt, s két leányának, Margitnak és Katalinnak, mégpedig Katalin hitbére és leányai negyedjoga fejében /ZO. I. 335-6./. Tehát a Bikacs nemzetség birtoka volt! 1343-ban a veszprémi káptalan kiküldöttei előtt úgy rendelkezett Katalin asszony, Dénes özvegye, hogy Szeglakiszentmiklós falu vagy birtok felét – mely a Kanizsa folyó mellett fekszik! – unokájának, Margit lánya /s/ urának, Kozma fia Pál leányának Ilonának adja, Gyovadi Márk fia Og Miklós feleségének /Dl. 3613./. Megemlítette ekkor Katalin, hogy ez a birtok őt és leányait hitbér, illetve negyed-illetőség fejében illette meg. 1358-ban azután ez az Ilona asszony, akkor már Gyovadi Márk fia Og Miklós özvegye, e birtok felét eladta 20 márkáért Kanizsai János mesternek /ZO. I. 595./. Azt mondta e birtokról ekkor, hogy a nagyanyja adta neki esküvője alkalmával. Így jutott tehát ez a birtok a Kanizsaiak kezére! 1358-ban Kanizsai Lőrinc fiai, János és Benedek, tiltják Csapi Egyed fia András fiait, – akiké volt Szeglak másik fele!! –, hogy ezt elidegenítsék, Mórochelyi Farkast pedig annak megvételétől vagy bármi címen való elfoglalásától /Anjoukori okmt. VII. 430./. A következő évben megismételte ezt Kanizsai János, s akkor Mikcs bán fiait tiltotta el annak a megszerzésétől /U.o. VII. 551./. Úgy látszik azonban, hogy 1359-ben Mikcs volt bán fia Lóránd elfoglalta mégis Szentmiklóst, mert Kanizsai János ez évben megidéztette Lórándot, hogy adjon számot arról, hogy miért tartja elfoglalva Sziglakszentmiklóst. Azonban hiába ismételték ezt meg számtalanszor, később már a fiát idézve meg, azok egyike sem jelent meg és a per még 1365-ben is folyt /Dl. 5375./. 1375-ben e birtok miatt Szentgyörgyi Mátyás fiai pereskedtek Csapi László fiaival, s az ítélet úgy szólt, hogy a birtok negyedét a Szentgyörgyiek, háromnegyedét pedig a Csapiak kapták meg, s őket a zalai konvent ellenmondás nélkül be is iktatta /Levélt. Közl. III., 1926. 244./. A Szentgyörgyiek is a Bikács nemzetségből valók voltak, s András említett fiait, akikkel többször találkoztunk, 1343-ban például Szentgyörgyieknek nevezik! Most azután hosszú ideig nem hallunk róluk semmit, csak 1452-ben olvassuk azt, hogy Csapi Tamás fia Máté Csapi, Szentgyörgy, Szentmiklós, stb. birtokait elzálogosította Pati Török Lászlónak s fiainak /Dl. 14.562./, 1455-ben pedig a fivérének, Csapi Andrásnak /VIII. ... |
