Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.

 
25.56 KB
2008-02-01 15:40:08
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
1080
4568
Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar


b./
(Magyarszentmiklós Zala m. nagykanizsai j.)
Kanizsától északnyugatra találunk ma egy másik Szentmiklóst, amelynek későbbi neve
Németszentmiklós, illetve Magyarszentmiklós. 1278-ban névben tűnik fel, Szentmiklósi Jakab
mester fia János nevében, aki Zala nevű birtokát eladta a Salamonváriak őseinek, Demeter comes
fiainak /ZO. I. 88./. A Szentmiklóst ekkor úgy határozták meg közelebbről, hogy Kanizsa mellett
fekszik /”de S. Nicolao de iuxta Kanysa”/, ami csak a Kanizsa vizére vonatkozhat, s így erre a
Szentmiklósra kell itt gondolnunk, nem pedig az előbb tárgyaltra. 1320-ban Gelse, Lak és Berzence
határjárásában szerepel Berzence szomszédságában /Anjoukori okmt. I. 552./.
1338-ban a Bikács nembeli Egyed fia András comes s fiai, és rokona, János fehérvári
őrkanonok, Szeglak nevű birtokuknak – amelynek másik neve egyházáról Szentmiklós volt – a
felét, a falut a közepén áthasító úttól keletre eső felét, átengedték Katalin asszonynak, a szintén
Bikács nembeli Szeglaki Egyed fia Dénes özvegyének, aki Kalaznói Kristóf leánya volt, s két
leányának, Margitnak és Katalinnak, mégpedig Katalin hitbére és leányai negyedjoga fejében /ZO.
I. 335-6./. Tehát a Bikacs nemzetség birtoka volt! 1343-ban a veszprémi káptalan kiküldöttei előtt
úgy rendelkezett Katalin asszony, Dénes özvegye, hogy Szeglakiszentmiklós falu vagy birtok felét
– mely a Kanizsa folyó mellett fekszik! – unokájának, Margit lánya /s/ urának, Kozma fia Pál
leányának Ilonának adja, Gyovadi Márk fia Og Miklós feleségének /Dl. 3613./. Megemlítette ekkor
Katalin, hogy ez a birtok őt és leányait hitbér, illetve negyed-illetőség fejében illette meg. 1358-ban
azután ez az Ilona asszony, akkor már Gyovadi Márk fia Og Miklós özvegye, e birtok felét eladta
20 márkáért Kanizsai János mesternek /ZO. I. 595./. Azt mondta e birtokról ekkor, hogy a
nagyanyja adta neki esküvője alkalmával. Így jutott tehát ez a birtok a Kanizsaiak kezére!
1358-ban Kanizsai Lőrinc fiai, János és Benedek, tiltják Csapi Egyed fia András fiait, – akiké
volt Szeglak másik fele!! –, hogy ezt elidegenítsék, Mórochelyi Farkast pedig annak megvételétől
vagy bármi címen való elfoglalásától /Anjoukori okmt. VII. 430./. A következő évben megismételte
ezt Kanizsai János, s akkor Mikcs bán fiait tiltotta el annak a megszerzésétől /U.o. VII. 551./.
Úgy látszik azonban, hogy 1359-ben Mikcs volt bán fia Lóránd elfoglalta mégis Szentmiklóst,
mert Kanizsai János ez évben megidéztette Lórándot, hogy adjon számot arról, hogy miért tartja
elfoglalva Sziglakszentmiklóst. Azonban hiába ismételték ezt meg számtalanszor, később már a fiát
idézve meg, azok egyike sem jelent meg és a per még 1365-ben is folyt /Dl. 5375./.
1375-ben e birtok miatt Szentgyörgyi Mátyás fiai pereskedtek Csapi László fiaival, s az ítélet
úgy szólt, hogy a birtok negyedét a Szentgyörgyiek, háromnegyedét pedig a Csapiak kapták meg, s
őket a zalai konvent ellenmondás nélkül be is iktatta /Levélt. Közl. III., 1926. 244./. A
Szentgyörgyiek is a Bikács nemzetségből valók voltak, s András említett fiait, akikkel többször
találkoztunk, 1343-ban például Szentgyörgyieknek nevezik!
Most azután hosszú ideig nem hallunk róluk semmit, csak 1452-ben olvassuk azt, hogy Csapi
Tamás fia Máté Csapi, Szentgyörgy, Szentmiklós, stb. birtokait elzálogosította Pati Török
Lászlónak s fiainak /Dl. 14.562./, 1455-ben pedig a fivérének, Csapi Andrásnak /VIII. 9. N.Muz.
lt./. 1458-ban Csapi András birtokai közt olvassuk itteni részeit is /Dl. 15.334./, s ezeket 1465-ben a
leányaira hagyta /ZO. II. 583./. Csapi egyik lánya Lónyai Alberthez ment feleségül, aki 1478-ban a
nővére iránt való szeretetből neki – B. Both Jánosnénak s urának – eladta részeit, így az ittenieket is
2000 forintért /Zalavári ap. lt. Prot. C. 408./.
A XV. század derekán tűnik fel itt a Domonyai család, amely itt később is birtokos volt /Lásd
az 1542-i adólajstromot!/. A család már előbb is szerepelt: 1443-ban találkozunk Damonyai
Benedekkel, aki valószínűleg a Kanizsaiak familiárisa volt ekkor /ZO. II. 519./. Előnevet ekkor nem
adtak nevéhez, de 1448-ban már Szentmiklósi előnévvel szerepelt Domonyai László Berzencze
szomszédai között /Zalavári ap. lt. 467./. 1504-ben királyi ember volt Szentmiklósi Domonyai
Mihály, Szerdahely vidékén /Zalavári ap. lt. 1475./,– 1506-ban Domonyai Miklósról olvasunk, aki
itt birtokos volt /U.o. Prot. D. 282./. 1509-ben Gyürüsi János deák /más néven Isabori!/, aki
unokatestvére volt Domonyai Miklósnak, Eufémia, a lánya iránti rokoni szeretetből neki adta itteni
részeit; Miklós ekkor már nem élt /Pozsonyi kápt. prot. I. 202./. Az 1513-i adólajstrom Obronak és
Kacorlak közt sorolja fel és Domonyai Mihálynak 3 jobbágyportáját említi /Dl. 32.206./. 1513-ban
ez a Mihály és fivérei, Tamás és János visszaadták a már említett Isebori János deáknak néhai
Domonyai Andrásnak a részeit, aki János deák atyja volt, s az ő édestestvérük, miután azokat
jogtalanul /contra salutem animi/ bírta /IV. 15. N.Muz./. Domonyai Tamás 1519-ben itteni kúriáját
10 hold földdel s egy réttel a Füzvölgyben s egy fél jobbágytelket, valamint egy szőllőt az
Elekerdeje nevű szőllőhegyen eladott Gyürüsi János deáknak, aki nem volt más, mint az említett
Isebori János deák /Zalavári ap. lt. 3189. 1566-i oklevélben./. Gyürüsi János deák azután 1526-ban
Tamásnak a részét, amelyet megvett, – a 10 hold földet, a jobbágytelek felét, egy rétet, szőllőt s egy
elhagyott malom negyedét a Szerdahelypataka vizén, amelyet Kaczor Miklóstól cserélt, eladta
Semjéni Andrásnak és gyermekeinek /V. 1. N.Muz. lt./. 1542-ben Domonyaival és Semjénivel
találkozunk itt!
Úgy látszik, hogy Kaczorok is birtokosok voltak itt, mert 1524-ben Kaczor Albert részeibe
zálogjogon beiktatták Kaczorlakon, Berzencén, itt és másutt is özv. Montor Jánosnét, Ilonát
/Zalavári ap. lt. 80., VI. 29. N.Muz. lt./.