* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 3.58 MB | |
| 2007-07-04 10:56:50 | |
 | |||||||
Nyilvános  1000 | 5157 | Rövid leírás | Teljes leírás (493.75 KB) | A könyvet digitalizálási gyakorlat alkalmával beszkennelte: Mihovics Péter Cím: Zalakaros Közreműködő: Lovász György (közrem.) ; Halász Imre (szerk.) ; Tanai Miklós (1947) (ford.) ; Berentés Tamás (fotó) ; Hajnal István (ill.) ; Zalakaros. Önkormányzat (közread.) Szerz. közl.: [írták] Lovász György [et al.] ; [szerk. Halász Imre] ; [a német nyelvű összefoglalókat ford. Tanai Miklós] ; [fotók Berentés Tamás et al.] ; [rajz Hajnal István et al.] ; [közread. Zalakaros Város Önkormányzata] Kiadás: Zalakaros : Zalakaros. Önkormányzat, 2000 ETO jelzet: 908.439Zalakaros Tárgyszó: Zalakaros Szakjelzet: 908 Cutter: Z 19 ISBN: 963-03-9449-9 Nyelv: magyar Oldalszám: 447 p. Megjegyzés: Összefoglalás német nyelven ; Bibliogr. a tanulmányok végén Analitikák: Lovász György : Zalakaros természeti viszonyai Gyulai Ferenc : Zalakaros és környékének növény- és állatvilága Ördög Ferenc : A Karos helységnév eredete Vándor László : Zalakaros és környékének története az ősidőktől a török kor végéig Halász Imre : A település utolsó két évszázada Kerecsényi Edit : Zalakaros nép értékei Novák Ferenc : Adattár Zalakaros társadalmi- és tömegszervezeteinek, továbbá intézményeinek történetéhez 214 oldaltól Következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismeréssel készült. KERECSENYI EDIT ZALAKAROS NÉPI ÉRTÉKEI 1. Bevezetés E kötet néprajzi része Zalakaros mintegy 4 nemzedéknyi múltjába -kb. 1860-1960-ig- nyújt betekintést. Ezen idő alatt, mintegy 1900-raková-csolódott össze egy néprajzi csoporttá Zalakaros, Galambok, Komárváros, Kiskomárom, Balatonmagyaród és Garabonc népe.1 Kialakulásának főbb okai: E települések évszázadokon át két egyházi nagybirtokhoz tartoztak. A Zalakaros nagy részét is birtokló Pesti Központi Papnevelde uradalmi központjából gyors ütemben fejlődött újjá a török kiverése után Kiskomá-rom mezőváros.2 1802-ig ennek plébániájához tartozott a felsorolt falvak többsége. Ezt követően részben a galamboki plébániához csatolta őket át a katolikus egyház. Az uradalom által elrendelt különféle munkák végzése-kor és az egyházi szertartások alkalmával időről időre itt találkozott össze a szomszédos falvak népe. Az azonos anyagi helyzetű szülők néha ilyen-kor „nézték ki" felserdült gyermekük jövendőbelijét. E vidék földrajzilag ugyancsak zárt volt. Az Alsó Zalavölgy és a Kis-Balaton ingoványos, lapos, berkes térségéhez tartozott határuk kisebb-na-gyobb része. A lecsapolási munkálatok csak vontatottan kezdődtek el. A legelőben, erdőben gazdag településeken a juhászat, a marha- és sertés-tartás volt a legjelentősebb, ugyanakkor a saját szőlőheggyel nem rendelke-ző balatonmagyaródiak, kiskomáriak, komárvárosiak gyakran tetemes nagy-ságú birtokot mondhattak magukénak Zalakaros és a környék szőlőhegyein. A Budapest-Nagykanizsa vasútvonal megépülte után jócskán javult a lábasjószág, a termények és a bor értékesítési lehetősége, ami korszerűbb gazdálkodásra, egyúttal divatosabb öltözködésre ösztönözte a lakosságot, mivel a birtok gyarapítására nem volt módjuk. Közben egyre csökkent a születések száma. Az egyre „pompásabb" női viselet elterjedésében része volt a kanizsai úri hölgyek és a textilkereskedők részére rendszeresen bérmunkát végző helyi hímzőasszonyoknak is, akiktől a nagygazdák leányai, menyecskéi is egyre több hímzett, csipkés, gyöngyös viseleti darabot rendeltek. 213 Érdemes felidéznünk, hogy Juk József, Galambok plébánosa 1896-ban miként jellemezte e települések lakosságát:3 „A földet, szőlőt és az állatokat kiválóan szeretik, nemcsak azért, mert nekik jövedelmet ad, hanem benső indulatból is, és tán ebből magyarázha-tó meg az is, hogy egy darab földért nagyobb árt adnak, mint amennyit a jövedelem számítása szerint megér... Mindezt annyi értelemmel gyakorolják, hogy a legtanultabb gazda sem találhat abban kivetni valót... A lakosság munkabírása bámulatra méltó és ezzel párosul a nem lan-kadó szorgalom is. A sok munka elvégzésére testük is igen alkalmas, erős, ruganyos, kiskoruktól kezdve erősen megedzett... A legtöbb mezei és szőlőhegyi munkát a férfiakkal együttesen és csak-nem egyforma arányban végzik (a nők is), öltözetük tiszta és parasztos értelemben véve ízléses, habár számítás nélkül költséges... Vallásukat sze-retik és annak törvényeit lehető pontossággal megtartják, a templomba járást csak nagy okok miatt mulasztják el... Kereskedelmi képessége mellett tanúskodik az, hogy e vidéken mind több földműves ember boltot nyit és vegyes kereskedést űz értelemmel és haszonnal; nem számítva azt, hogy marhával, lóval, borral és takarmány-nyal igen sokan kereskednek. Majd minden községben van olvasó- és tűzoltó-egyesület, melybe beiratkozni nemcsak szégyennek nem tekintik, hanem inkább büszkék reá. Érteimis égőket igazolja az is, hogy a három évi katonai szolgálat után többnyire, mint altisztek jönnek haza; a vasutaknál mint kalauzok, felü-gyelők és munkavezetők nyernek alkalmazást és a fellebbvalók nyilatkoza-ta szerint nagyon beválnak, pontosak, józanok és megbízhatók..." Főleg korszerű szőlőművelése, borászata következtében az 1930-as évekre a környékbeli lakosok véleménye szerint e népcsoport legmódo-sabb, egyúttal legdivatosabban öltözködő településeivé Karos, a „két Ko-márom" (Kiskomárom és Komárváros) valamint Galambok vált. Utóbbiak a „Gyöngyösbokréta" mozgalmában4 hírnevet is szereztek csoportjuknak. 214 Zalakaros és környéke 1930 táján. Az M. Kir. Honvéd Térképészeti Intézet 1929-32 közötti felvétele alapján készített l:200.000-es színezett térképének részlete. 2. Zalakaros földrajzi nevei Karos, Karozsba, Karozsbu: Ka-rozsból, Karozsba. Korábban Ka-ros, később Zalakaros (Hn. 1913.) -T: 2110,L:729. 1. Siftér köz: Vera ucca: Dózsa ut-ca /Dózsa György utca/ U. Valami-kor itt lakott a szép Vera. 2. Kosut ucca /Kossuth Lajos utcaAJ 3. Fő-szeg Fr 4. Pásztorház 5. Temető ucca /Temető utcalU 6. Kozma /Rá-kóczi Ferenc utca/U 1. Fő ucca /Fő utca/U 8. Komáromi ucca /Zrínyi Miklós utcaAJ Kiskomárom felé vezet. 9. Fájfér köz Hegyi útU 10. Petőfi Sándor ucca /Petőfi Sándor utca/U 11. Ószegeg Fr 12. Cigá-nyok-tanya: Cigány-tanya Fr. Itt laknak a cigányok. 13. Kápónaji-fődek: Kápónaji-dülő S, sz. Valami-kor itt egy kápolna állt. 14. Telek /Teleki dűlő/S, sz. A tatárjárás előtt itt volt Kársa városa. 15. Gác-cér /Gátszer/Ds, sző, e, 16. Mónár-rét S, r. Valamikor a malomtulajdonosé volt. 17. Péca /Péczai dűlő/S, Mf, sz. 1. A dűlő vége mélyen fekvő, meg szokott telni vizei, és sok ben-ne a pióca. 18. Kurukhégy D, sző, sz 19. Pap hegyé /Papi-hegy/Ds, sz. Itt állt Kársa városi papság pincéje, melyet tatárok romboltak le. 20. Korpaji-berek S 1 21. Balázs me-gye D, sz. Balázs nevű családról. 22. Kilsőhosszi-főd /Hosszúdűlő/S, sz. 23. Belsőhosszi.főd S, sz 24. Gástya /Gástyai dűlő/S, ka 25. Pé-caji-tó/Pészai-tó/Mocsaras, e. Vala-mikor tó volt. 26. Föjáró S, sz 27. Pap-rét S, r. Egyházi javadalmi föld volt. 28. Rekéttyés S, r 29. Belső-erdő /Kársai erdő/S 1. Valamikor erdő volt. 30. Főső-hegy /Felső hegy/Ds, sző 31. Vida-kapu Ds. sző. Amikor még hegyközségek voltak, a szőlőhegy gyepűvel volt körülvé-ve, és csak a kapukon lehetett bemenni. A hegybíró szombat este zárta a kaput, és vasárnap csak az ő engedélyével lehetett kinyitni 32. Vida-kut K 33. Temető 34. Vida-domb Ds, 1 35. Főthíd/Főhíd/Ds, S, ka 36. Temetőji dűlő Ds, sz 37. Kert álla /Kertallyai dülő/S, r 38. Békán tava Vízállásos. 1, r 39. Sózó S, 1.Valamikor tó volt itt. 40. Ba-zsó-fődek S, 1, Bazsó nevűről. 41. Kiosztot-legelő /Széles rét/S, 1 42. Piroska-hegy D.sző 43. Kis-homok /Kis homok/S, sz. 44. Sziget S, 1. Magasabban fekszik, mint a körü-lötte lévő legelő. Amikor a környé-ket a víz elöntötte, a pásztorok itt legeltettek. 45. Csere-fődek S, sz. A budapesti papneveldétől vásárolta meg a község. 46. Rendes S, r 47. Méhes S, 1, r, e 48. Tüskések/Tüs-kés dűlő/S, sz, r 49. Újfalu: Polétár /Ujfalu/Lh 50. Ósóhégy /Alsó hegyft)s, sző 51. Hársok Ds, sz. Va-lamikor erdő borította. 52. Bancsa Ds sző 53. Hégyalla: Hegy ajja /Hegyallyai dűlő/S, sz 55. Bodon /Bodonyi dűlő/S, r, bo 56. Zaptelek S, sz. Az uradalom itt mindig zabot termesztett, mert arra kiállóan al-kalmas. 57. Domb-vögy Ds, sz 58. Sincska- hácskó Ds, sző, ka 59. Uj-major /UjmajorIM. 60. Városi-hegy 216 /Városi he gy/Ds, sző. Akomárváro-siaknak van itt szőlőjük. Valamikor ez a terület erdő volt. 61. Gyura-kérészt Ke 62. Kuti-dülő: Fürdő /Kuti dűlő/S, sz, 1. A déli részén melegvizet találtak. 63. Cső-árok P 64. Berek /Berek/S, r 65. Csuz-gödör G, e 66. Vadómafák S, sz. Valamikor itt sok vadalmafa volt. 67. Ciccégető S, Mf, Lapos, r 68. Hangyálos S, sz 69. Kanica /Ka-nicza/s, sző 70. Mikócsa /Mikolcsai dülő/s, sz 71. Dönti-gunyhó D, e 72. Bögre Ds, sző, sz 73. Téglaszin /Téglaszin dűlőíDs,sz, sző 74. Sas-rét /Sás-rét/S, sz 75. Tekenyő-gödör G 76. Zsiván-temető G, e 77. Közéb-dülő IKözép dűlő/S, Ds sz, sző 78. Róka-lik Ds, sz 79. Bögreji-bejárat U Gyűjtötte; Csordás János Ált. Isk. tanár és Vörös Mária gimn. tanuló. - Adatközlők: Csuha János 65, Horváth József 76, Marton Kálmán 53 és Vörös Albert 48 é. 229. ZALAKAROS .Sziget- (Pajtáskertek) Újmajor Zalakaros és határa vázlatos térképe az 1964-ben megjelent Zala megye földrajzi nevei c. kötetből. A ferdén vonalkázott rész a városka 1998-ra megnövekedett belte-rületét jelzi. 217 3. A „pajtáskertes" gazdálkodás emlékei Az idős zalakarosi, kiskomáromi, balatonmagyaródi emberek emléke-zetében az 1950-es években még élénken élt a hajdani „pajtáskertes" gazdálkodás emléke, ami főleg a módosabb gazdáknál bírt jelentőséggel. Karosban ugyanis az uradalom azonos nagyságú lakótelkeket mért ki a job-bágyok számára, melyeken a fél- sőt egésztelkes gazdák a berkes legelőkön és az erdőben félrideg módon tartott ökröket, teheneket nem tudták teleltet-ni. Ezért a beltelkeken kívül, a legelők mellett, az úgynevezett „Sziget-ben hozták létre a családi gazdálkodás központját. Az itt épített zsúpos, bo-ronafalú istállókban tartották főleg a családok legényfiainak felügyelete mellett a jószágot. Az istállóval közös tető alatt állt többnyire a „torkospaj-ta" és egy „pajtafia" is, mely a széna, esetleg a szalma tárolására szolgált.5 A pajtáskertben végezték a gazda irányításával a különféle mezőgaz-dasági munkákat, itt csépelték el a gabonát, itt tartották a szerszámok nagy részét. A legények itt aludtak az istálló feletti, szénával fedett padláson, s többnyire felváltva mentek haza a meleg, főtt ételért. Az asszonynépnek nem sok keresnivalója volt az istállóknál, hisz az 1900-as évekig a teheneket a férfiak fejték, majd vitték fel a tejet a házhoz. Az 1800-as évek végén tűzvész pusztított a zalakarosi pajtáskertben. Több istálló leégett, s mivel akkorra a gazdálkodás terén lezajlott korsze-rűsítés következtében már csökkent a marhatartás jelentősége, a falubeli telkeken mind több istállót építettek a házak, kamrák végéhez. Az utolsó istállót 1951-ben bontotta el a „Sziget"-ben az egyik Bazsó család, ám akkor már rég nem tartottak benne szarvasmarhát. Érdemes meghallgatni néhány visszaemlékezést a pajtáskertek vilá-gából: „- Mesélte nagyapám, hogy valamikor a jobbágyvilágban kint voltak az istállók Kisgyótán a réten, meg a Malomfalun keletnek. A falutól olyan 500 méterre. Az mind borona volt, és szalmafödeles, zsúpos. Akkor még a házak is zsúposak voltak a községben bent. Az ökör, a tinó, a vonyós-féle volt ott, a külső istállóknál, a tehenek meg lovak inkább a háznál. A legé-nyek őrizték a jószágot, meg az öregemberek háltak ott kint velük... Nyáron kint voltak állásban a legelőn, ott is háltak, aztán minden nap sorban, sze-riből őrizték őket a jobbágyok. Volt olyan nagyobb gazda, akinek volt 15 állatja is. Az volt a gazdag fókában (falkában), oda a szegényebb emberek marhája nem mehetett közé... Oda, az istállókba nem mentek ki az asszony-népek, a férfiak fejtek. A jószág, amit nem használtak, az csak kint volt a legelőn, az állásban... A nagy ökrök meg, amiket szekérbe fogtak, köllöttek a robotba, azok meg a pajtába... így volt Kiskomáromban is, ott a fölső faluvégen, úgy Magyarod felé, a Ny.-i soron voltak az istállók. Karosban is 218 úgy volt, úgy is mondták, hogy a karosi pajtáknál... Hát odajártak aludni, meg etetni is, meg odajártak a betyárok is... A régi fonóházban afokla (fák-lya) mellett fontak, ott sokat meséltek a régiségről... " (1953.) A 78 éves Csordás József 1952-ben így emlékezett: ,fiz istállók a fa-lutól keletre, lent voltak a réten, 500-600 méterre a lakóházaktól. A tűzve-szély végett volt ott, mert 1880-ban leégett a falu. Az utolsó istálló, a Ba-zsóéké tavaly lett elpusztítva. A helye még látszik is... Igaz, a jószág nem volt már kint, csak az üres pajta. Boronából volt. 1883-84 felé kezdték behozni az istállókat, mert télen a nagy hidegben is köllött lejárni... Akkor már a menyecskék is kijártak... Az én anyám is lejárt oda tehenet fejni. A gabonát régen - akiknek nem volt ott pajtájuk - a hegyre hordták ki, ahol a pince mellett volt egy pajta és ott csépelték el... Mikor elfogyott a kenyér, mondták: apjuk, elfogy a liszt, akkor azok elmentek csépelni..." Huszár Győző nyugdíjas igazgatótanító úgy emlékezett, hogy 1918-ban, amikor ő a faluba került, a három Bazsó családon kívül még másik három 3 családnak is ott állt az istállója a „Szigetben", a déli soron. (1953.) Fájli Teréz ezeket mondta: ,Mikor lent voltak még az istállók a Szi-getben, sokszor olyan havak voltak, hogy egy hétig sem jöhettek a férfiak haza. Szegény apám hatodik fiú volt, aztán szokta mesélni, hogy amikor ki-hajtották az ökröket a legelőre, nagyon korán föl köllött kelni; talán 11 éves volt, és addig is aludt, amíg fogta egy ökör farkát... Karosban minden-ki maga őrzött, meg szeriben (sorrendben), nem voltak akkor itt pászto-rok..., csak az uradalomban. " (1953.) Egy hajdani zsellér pedig arról beszélt, hogy az apja, s ő maga is a húszas években még a pajtáskertbe hordták a nagygazdák sarlóval learatott gabonáját: a búzát, a rozsot, Minden kévébe 3 marok gabonát tettek, aztán az istállóknál „résziből csépöltek el." Minden tizedik kéve lett az övék. ,JSÍégyen voltunk egy bandában, aztán csak ütöttük... " (1953.) Fényképet, sajnos, egyetlen itteni pajtáról sem tudott mutatni senki. De arra visszaemlékeztek, hogy az istállóknak majdnem mindig erős boro-nafala volt, s pallókból ácsolt mennyezetük felett szénát tároltak. Több-nyire ott aludt a jószág soros „szeres" gondviselője is; a gazda valamelyik legény fia, sőt néha maga a gazda is. Esténként aztán, hogy idő előtt el ne aludjanak, az öregek meséigettek a betyárokról, miként éltek a jobbágyvi-lágban, a szabadságharcról, az illérekről stb.6 : .TK-V/■;;>,, Szerencsére, 1954-ben sikerült lefényképeznem egy ilyen régi istálló és pajta bontását. így megfigyelhettem azok szerkezetét, építésük módját, a „pajtatorok" kiképzését. (18. kép) A hajdani gyűjtögető gazdálkodás, a földművelés, az árterületeken és a Kis-Balatonban végzett alkalmi halászat, a házi állattartás nem mutatott különösebb sajátosságokat, ezért nem szólok róluk. 219 4. Építkezés. A lakóház és berendezése Az utcákon a házak többé-kevésbé a telekhatár mentén sorakoztak és végoromfallal, többnyire két kis ablakkal néztek a szemközti házsor felé. A legrégibb házak még talpgerendásak „fatalpasak" és favázasak vol-tak. Falazatuk gyakran karóvázas, „karóközre" épített vagy „sövényfalú" volt, miként a pajtáké is. A karók közét és a sövénnyel befont falat pelyvás agyaggal gondosan, évenként javították. Az épületfa kitermelésének mind szigorúbb korlátozása miatt a házakat az 1880-as évektől már vályog- vagy tömésfallal, esetleg pelyvás sárgombócokból „fecskerakásosra", majd tég-lából építették. A munkát kalákában végezték, a rokonok, szomszédok egymást segítették. A házak a XIX. század derekán is csaknem mindig három helyiségből álltak: szoba, konyha és kamra beosztással. De mivel a konyha akkor még gyakran kémény nélküli, azaz „füstös" volt, mind a három helyiségbe külön ajtó nyílt az udvarról. Ezért a bejáratok védelme céljából eme udvar felöli oldalon a tető hosszabban, szélesebben lenyúlt. Gyakran a ház hosszában - sőt néha az utca menti oromfal előtt is -faragott oszlopokkal alátámasztott pitvart képeztek ki,7 amely az időjárás viszontagságai ellen jobban védte a házat, és bizonyos munkák végzésére is szolgált. Erre utal, hogy a talpfába és az egyik oszlopba néhol beépítet-ték a tilolót is. (1-2. rajz.) Az asszonyok gyakran e talpgerendákon üldö-gélve gerebenezték a kendert, fejtették a babot, varrogattak, és ott játszot-tak az apróságok is (19. kép). A konyha füsttelenítése, azaz kéményesre építése után mindinkább elterjedt a „lopott tornácos" ház. Ennél ugyanis a konyha teréből leválasz-tott, többnyire az udvar felé nyitott „pitarból" nyíltak az ajtók a ház három helyiségébe8 (20. kép). Idővel ezt a pitvart mellvéddel vagy fallal, esetleg egy újabb bejárati ajtóval lezárták, mely által kis előszoba jött létre. A mai Karos utcáin végigsétálva alig képzelhető el, hogy 1941-ben a település 178 házából több mint 80 tömés-, illetve vályogfalú, 7 fatalpas, favázas szerkezetű volt, sőt 44-et még zsúpszalma fedett. Amikor 1956-ban belülről is meg tudtam tekinteni Bazsó Gábor Fő utca 21. alatti csonkakontyos, zsúpos, hosszában végig pitvaros házát, meglepetve tapasztaltam, hogy az még mindig füstöskonyhás. Az egykori tulajdonosnak 1865 táján arra sem futotta csekély pénzéből, hogy a padlás-tér elé az akkor szokásos, faragott deszkás, álló hézagos oromfalat készít-se el. Ezért vesszővel fonták azt be, miként a ház falait is részben „karókö-zé rakták", majd az egészet fehérre meszelték. A füstöskonyha kemencéjé-ből és a tüzelőpadkáról szertegomolygó füst a kétosztatú konyhaajtó külön 220 is nyitható felsőszárnyán és a padlást fedő pallókba vágott nyílásokon ke-resztül távozott, majd oszlott szét a padlástérben (22. kép). A község tulajdonát képező 75. szám alatti pásztorház akkor még ugyancsak zsúpfedeles és csonkakontyolt tetőszerkezetű volt, bár azt már „kémény alá húzták", a község korszerűsíttette. A szoba fűthetőségéről azonban csak egy vas „csikótűzhellyel" gondoskodtak. Azon főztek és télen abban fűtöttek. A ház minden helyiségében döngölt földön jártak10 (23. kép). A zalai szobákat egykor célszerűen átfűtő, általában zöld mázas cse-répkályhákból, sajnos, már csak elvétve találtam egyet-egyet Karoson és környékén. Ezeket a konyha falához tapasztva építették, még pedig úgy, hogy annak tűzpadkájáról fűthessék be, egyúttal annak tűzénél a tűzpadkán főzhessenek is. Majd a főzés végeztével betolták a parazsat a kályha üre-gébe, hogy az ott tovább melegítsen (24. kép). 1870-1910 között az utcára két ablakkal néző, viszonylag nagy szo-ba berendezése Karosban is többé-kevésbé hasonló volt, mint Zalában má-sutt. Az ajtóval szemközti, utca menti sarokban állt az 1880 táján már asz-talossal, mindig keményfából készíttetett masszív „sarokpad", mely az ugyancsak keményfából készült, leemelhető asztallappal ellátott, nagyfió-kos asztalt fogta közre (25. kép). A két támláspad közötti sarokban, azok karzatán, a falra akasztva függött általában egy sarokszekrényke, az „ómárium", melybe főleg a gazdának volt joga belenyúlni, aki itt tartotta többek között a koccintásra szánt bort és pálinkát. Az egyik, esetleg mindkét pad fölé hosszú, faragott karzatú, fogasok-kal és kendőtartó rúddal ellátott tálast akasztottak. Karzatára sümegi faze-kasok készítette mázas cseréptálakat, tányérokat, fogasaira bőrtarisznyát, csutorát, botot helyeztek. Rúdjára fölszedett hímű, díszes törülközőkendőt akasztottak11 (79. kép). A két ablak között a gazdasszony tulipános ládája12 (26. kép) vagy az új menyecske sublatládája, sublata (később szekrénye) állt, felette egy, a vásárban vett tükörrel, mellette, ha volt már, a faliórával. A szoba harma-dik fala mentén a két, egymás végével érintkező ágyat helyezték el, előt-tük két-két bevert lábú, keményfa hátasszékkel. Az egyik ágyban a gazda és felesége aludt, a másikban - többnyire ez volt a „vetett ágy" - a stafí-rungba kapott, gazdagon hímzett ágyneműt tartották.13 A családtagok szá-mától függött, hogy a gyermekek, az unokák a nappalra, az ágy alá csúsz-tatott „supiban" tértek-e nyugovóra, esetleg egy régebbi ágyban vagy va-lamelyik sarokpadon. A negyedik falat a tekintélyes méretű cserépkályha uralta, melyet mindig a konyhából fűtöttek. Télen e körül zajlott az asszonynép és a gyer-mekek élete. A nők itt fontak, varrtak, hímeztek, végezték különféle mun- 221 kaikat, a gyermekek pedig játszottak vagy anyjuknak segítettek valamiben: a petróleumlámpa vagy a tökmagolajos pipics gyenge fénye mellett. Még a mestergerendát is hasznosították; itt tartották egy festett, tuli-pános „kátulában"14 a hivatalos iratokat, adásvételi szerződéseket stb. A fér-fiak a borotvát, sőt néha a szappant is ide helyezték. Amikor eljött a lefekvés ideje, ruháikat az ágy feletti gerendákhoz erősített vastag rúdra akasztották, majd fáradtan nyugovóra tértek. Hisz másnap hajnalban kellett kelniök, hogy megetessék a jószágot, a tehenet megfejjék, a konyhában tüzet rakjanak és reggelit készítsenek. Az ifjú férjeknek, a legényeknek a gazda, a menyecskéknek, lányok-nak a gazdaasszony osztotta ki a napi munkát. Csak kevesen mondhatták el, hogy a maguk urai. A füstöskonyhát a bejárattal szemközt általában a nagy kenyérsütő kemence (27. kép) és a szoba fala melletti, sárból épített tűzpadka uralta. A kettő közé gyakran beépítettek egy katlanhelyet, amelyben az állatok, főleg a disznók részére főztek. Bútorként - hisz gyakran gomolygott itt a füst - legfeljebb egy asztalként szolgáló disznóbontószék, egy ácsolt fali- tálas, egy falra akasztott kanáltartó, egy fedeles, nagy sótartó jöhetett szá- mításba. Világításul néha csak egy, a kemence sarkán fúrt lyukon átdugha- tó, keményfából hasított „fokla", egy „pipics", esetleg fakeretes lámpás szolgált.15 Hogy mit és miként lehetett a füstöskonyha cserép- és öntöttvas edényeiben sütni-főzni, az külön tanulmányt igényelne... Bizony, nem volt irigylésre méltó az itt főző asszony sorsa. -: '■ '■'"■-■<: Minden család életében nagy előrelépést jelentett, ha a szoba és konyha falához kéményt építhettek, s ezzel a konyhát, a padlást és ez által az egész házat korszerűbbé, lakhatóbbá tehették. A konyha lakókonyhává lépett elő, s végre bebútorozhatták. A szegényebb családok ezen túl vasból készült „csikósparhelten" vagy asztali tűzhelyen főztek. A módosabbak „rakott tűzhelyet" csináltattak. Többnyire egy régi sarokpad is került a konyhába egy asztallal, sőt gyakran beállítottak az egyik fal mellé egy kimustrált ágyat is valamelyik fázós, öreg családtag részére. A zsúpos házak harmadik helyisége a kamra volt, melybe a „lopott tornácos" házaknál a jobb oldali, azaz harmadik ajtón lehetett belépni. Ez az „első szobánál" kisebb helyiség volt, s többnyire egy kis ablakkal nézett az udvar felé. Itt álltak a lisztesládák, a korábbi gazdaasszonyok ácsolt vagy tulipános ládái bennük régi ruhafélével, vászonnal stb. A meny-nyezeti gerendáról a kenyértartó s egy, a zsákokat tartó vastag rúd csüngött alá. Itt voltak még a lesütött-húsos, vágott-zsíros és dongás véndők, az egyéb zsiradékokat, lekvárokat, tejfölt stb.-t tartalmazó cserépedények, s mindaz, amire a gazdaasszonynak szüksége lehetett. Boltban főleg a mó-dosabb gazdák vásároltak, azok is jobbára csak cukrot, sót, petróleumot. 222 Népesebb családok a kamrát néha „kisszobának" rendezték be, hogy ott lakhassanak a fiatalok. Ez esetben a ház végéhez negyedik helyiségként külön bejáratú kamrát, esetleg kamrákat toldották. A „nagygazdák" a hosszabb tornácos házakat eleve 4-5 helyiségesre építtették, hisz nékik 2-3 szerszámos kamrára is szükségük lehetett. Ahol a ház már kéményes volt, a padlás is részben kamraként szol- gált. Ott tartották régi, hitvány edényekben, ládákban, szalmából kötött kópicokban a diót, a mogyorót, a szárazbabot. Az utóbbi közé rakták sok- szor a tojást is. Különféle rudakról szárított gyógynövények, fokhagyma- füzérek, a már megfüstölt szalonna, sonka, kolbász és egyéb húsféle függ- tek alá. A padlás földjére szintén gyakran teregettek hagymát és különféle terményeket, melyeket télen gondosan betakargattak. •' '■' ' A mindinkább tért hódító cserépfedeles, tömés- és téglafalú lakóházak többsége azonban még évtizedeken át végoromfalas, lényegében azonos beosztású maradt. Jobbára csak egy kis - két oszlop által tartott - „kódisál-lás" került az udvari bejárat elé, de még akkor is az előszobából nyíló három ajtó vezetett a ház egyes helyiségeibe (28. kép). Gyarapodott a kü-lönféle kamrák száma, esetleg épült nyári konyha is. Mindegyikbe külön ajtó nyílt az udvarról. Ezeket az új téglaházakat azonban városi hatásra már gyakran eklek-tikus vakolatdíszek borították, melyek készítését gyorsan megtanulták az egyre nagyobb számú helybéli kőművesek. A ház előtt kis virágoskertet létesítettek, az elé pedig hol egyszerűbb, hol cifrább betonkerítést csinál-tattak (29. kép). A házak szerkezetének, beosztásának alapvető megváltozása először az utcafrontos házaknál tapasztalható. Módos gazdák, kereskedők, iparo-sok 1890-1910 között építtették az első ilyen, általában 4, néha 6 ablakkal utca felé néző, nyeregtetős, vakolatdíszes házakat. Előttük mindig volt már kis virágoskert és betonkerítés. E házak berendezése is városi hatásra vall. Az 1930-as évektől pl. divatba ]ött hálószoba-bútort csináltatni. Az egy-más melletti két ágy fölé vagy egy-egy díszesen keretezett, nagyméretű szentképet, vagy a házaspár színezett fényképét függesztették. A szoba dí-szét többnyire egy cifra „luszterlámpa" emelte, a falakat pedig színesre, vi-rágmintásra festették. (30-32. kép) Karoson is, mint szerte a környéken, hozzátartozott a falu képéhez né-hány út menti kereszt. Az alapítványt tevő gazda néha saját telkén állíttat-ta fel, más alkalommal egy útelágazásnál. Az 1853-ban „Isten dicsőségére a Karosi Helység emeltette" feliratú faragott kőfeszület jelenleg a Fő utca 4. szám alatti magántelken áll (33. kép). Tovább változtatták és változtatják az utcaképet az 1950-es évektől gyorsan tért hódító sátortetős kockaházak. A régi épületeket toldásokkal 223 L bővítették, módosították, pl. utca felé két hármasablakkal. Újabban megje-lentek az egyedi tervezésű villák is. 5. A régi szőlőhegyi hajlékok, a pincék A karosi határ nyugati oldalán fekvő dombokon az 1700-as évek ele-jétől fokozatosan öt „szőlőhegy" létesült. Az 1974. évi népi műemléki fel-mérés idején16 mintegy 200 pincét tartottak számon. Közülük kb. 150 utcás elrendezésű, a többi rendszertelen fekvésű volt. A Komáromi hegyen főleg zalakomári, a Gátszeren balatonmagyaródi gazdák voltak a birtoko-sok. Mivel falujuk messze volt a szőlőtől, az ő pincéikhez gyakran toldot-ták fedett fészert vagy istállót a lovak, marhák számára, hogy legyen hol éjszakázniuk. A pajtáskertek felszámolása, elbontása után megnőtt a hegyi pincék gazdasági jelentősége. Ha az otthoni telek szűkös volt, a hegyen csépeltek, tárolták a széna vagy szalma egy részét, hogy a zsúpos tetőn keletkező hiá-nyosságokat folyamatosan pótolhassák. A pince a férfiak társas életében is nagy szerepet játszott. Az esti borozgatások, beszélgetések szorosabbá tették az egyes családok és a szomszédos falvak gazdái közötti kapcsolatot. Az öregek itt meséigettek a régmúltról, miként hajdan a pajtáskertben... A szőlőhegyek gazdasági és társadalmi jelentőségét bizonyítja, hogy rendjére és biztonságára már a XVIII. században is választott elöljáróság ügyelt, melynek élén az elnök állt. A szőlőhegyet, a ,,zártkert"-et akkor még élősövény vette körül, melynek hiányait venyigével kellett a gazdáknak el-tömniük. Ezért a szőlőhegybe csak a hegykapukon át lehetett bemenni, me-lyeket magas „hácskó" vagy fa-sorompó zárt el. Aki az utóbbit leemelte, kö-teles volt azt vissza is helyezni. A hegybírónak és hegypásztornak joga volt büntetést, pénzbírságot is kiszabnia. Az 1777-ben kelt zalakarosi hegyköz-ségi articulusok 33 pontban szabályozzák a szőlőhegyek rendjét, a tulajdo-nosok és a hegyközségi szervezet jogait és kötelességeit.17 (Az articulusok részletes ismertetését Id. az előző, történeti fejezetben.) A rendtartás szigora 1900 után fokozatosan enyhült, 1950 táján pedig megszűnt a szervezet is. Az idős gazdák szerint az I. világháború táján a régi pincék építési anyaga, szerkezete és kivitelezése még olyan volt, mint a hajdani pajtás-kertek istállóié, pajtáié. Legősibbek talán a keményfa pallókból és gerendákból fejszézett, „kapcsosvégű" borona falú pincék voltak. A zsilipéit építésmód jóval több szakértelmet igényelt, ezért azt csak ritkán alkalmazták. A falazat hézaga-it pely vás sárral tömték be. 224 Az uradalomnak az erdők megóvása érdekében hozott rendelkezései - a több évszázados fatörzsekkel való takarékosság kényszere - azt ered-ményezték, hogy később már csak a hegyi pincék (s a házak) szerkezetét, vázát ácsolták keményfából. A talpfa és a koszorúgerenda közötti falak „karóközre" készültek, a karók közötti hézagokat pelyvás sárgombócokkal tömték szorosan tele, majd az egészet vastagon simára tapasztották. Mások a karók közét előbb ágakkal vagy hasított vesszőkkel fonták be, s az így keletkező „sövényfalat" tapasztották be gondosan a pelyvás, agyagos sár-ral. Végül az egészet fehérre meszelték. 1880 táján már építettek tömés-vagy részben tömésfalú, elvétve téglapincéket is. A tetőszerkezet csaknem mindig sátortetős, szarufás, „kakasülős-kakaspántos" és zsúppal fedett volt, az aljazat, a járószint pedig döngölt agyag. A pincék mintegy fele két helyiségből állt: a présházból és a belsőpin-céből, azaz a borpincéből. A többihez egy kis szoba is tartozott, mely a présház másik végéből nyílt, s általában két parányi, gyakran vasrácsos ablakkal nézett az út felé. Szobára főleg a Zalakomáron és Balatonmagyaródon lakó tulajdono-soknak volt szükségük, akik a nagyobb szőlőmunkák, főleg a szüret idején, napokon át a hegyen tartózkodtak. A pincék építésekor főleg arra ügyeltek, hogy a borpince észak felé nézzen, hogy annak belső hőmérséklete ne ingadozzon túlságosan. Ezért, ha tehették, tömésfallal építették. Ablak soha, legfeljebb 1-2 kis kerek lyuk található az oldalán. Mennyezetét is vastag pallók képezték, a felette lévő padlásteret pedig telerakták szénával vagy szalmával. Masszív, tömör ajtajára erős zárat szereltettek, kulcsát a gazda őrizte. Ősszel a „belsőpin-ce" külső falát kukoricaszárral vagy venyigével vastagon körülrakták, hogy a bort a nagy hidegtől megóvják. A présház fedélszéke mindig nyitott volt. Uralkodó darabját, a néha 4 méteresnél is hosszabb „főfás-faorsós prés"-t általában a bejárattal szem-ben állították fel. Közülük sokat faragásokkal, sőt némi festéssel is díszí-tettek. Néha belevésték a készítés évét, esetleg valamilyen jelmondatot, szöveget is (35. és 41. kép). A prés hatalmas „melencéjét" vastag, keményfa törzsekből vésték ki, a hézagokat pedig többnyire sással tömítették. A présház szoba felöli sar-kába - mintegy 2 m magasan - terjedelmes, ácsolt szikrafogót építettek, amit a koszorúgerendákhoz rögzítettek. így akarták elérni, hogy az alatta levő, agyagból kialakított, padkás tűzhelyen veszélytelenül tüzelhessenek, főzhessenek. A főzés régi cserépedényekben: háromlábú, nyeles lábosban, háromlábú, fedeles bográcsban „tűzikutyával" (kovácsolt „tüzikutya" a 27. fényképen látható a kemence előtt), nyáron szabadtűznél, parázson történt. 225 Közben a már félre tolt forró hamuban kitűnő ízű héjas krumplit, geszte-nyét süthettek. A szoba bútorzatára nem fordítottak különösebb gondot. Többnyire otthonról kiselejtezett asztallal, paddal, bevert lábú székekkel és egy öreg ággyal rendezték be. Ha besötétedett, pipiccsel, gyertyával, petróleumlám-pával világítottak. Az alábbiakban a karosi szőlőhegyek 1974-ben végzett népi műem- léki terepbejárása alkalmával felmért pincék közül ismertetek néhányat. Sajnos, azóta már többet lebontottak vagy korszerűsítettek. Nem is csoda, hisz a zsúp pótlása valóban nehéz és költséges, s a fatalpas, sövényfalú épület gyakori tapasztása, a döngölt, földes padozat gondozása is sok mun- kát igényel. . ...... Felsőhegy 118. (3. rajz) ! : [- '■ ~ ' ■' • ■-■--■ • „ Kb. 1860-ban épített fatalpas, karók közé tömött falú, présházból és belső pincéből álló, szép arányú épület. Déli bejárati oldalán végig kes-keny tornác. A zsúppal fedett, előre nyúló tetőszerkezetet három, a talpfák kiálló végeibe csapolt faragott oszlop tartja. Ablaka nincs, a belsőpince egy kis kerek, kör alakú nyíláson keresztül szellőzik. A présházban áll még a keményfából ácsolt, faragott, faorsós, főfás, katrócos18prés, ám az eredetiprésmelence helyére 1971-ben betonmedencét csináltattak, mondván, hogy az könnyebben tisztán tartható. Ugyanakkor javították részben náddal, ám igen gondosan, a zsúpolást is. " Sajnos, a pincét 1990 táján lebontották, így a róla készített fényképek és a vázlat már csak emlék! (34-35. kép.) Komáromi-hegy 217. (4. rajz) „ 1840 körül építették. Háromosztatú, fatalpas, sátortetős és zsúpos. A belsőpince falazata keresztvéges borona, a présházé és a szobáé pelyvás sárral vastagon tapasztott, karóvázas sövényfal. Fehérre meszelt. 1964-ben a présház korszerűsítésekor - amikor az épület kéményt is kapott - a nagy, faragott, gúzsos prést^9 lebontották, miként a szoba présházból fűt-hető, zöldmázas szemeskályháját is. A présház koszorú-gerendájához rög-zített szikrafogó „tűzfogó" födém azonban még áll, noha az alatta volt tűz-padkát eltüntették már." Felsőhegy 54. (5. rajz) Épült az 1850-es években. Háromosztatú, tömésfalú, „vertfalú", zsú-pos épület. Délkeletre néző, hosszanti bejárati oldalán 6 keményfa rönkbe csapolt faragott szegláb tartja a keskeny pitvar fölötti, meghosszabbított tetőszerkezetet. Zsúpolását 1974-ben náddal javították. 1997-ben ismét 226 megkerestük a pincét, ahol éppen a gyümölcsöt, diót takarította be a csa-lád. Az épület már romos, zsúpolását, nádazását nem tudták megoldani, azért le akarják bontani (36. kép). A présházban megvan még az 1850-es évekből származó nagy, bár-dolt, keményfa melence, de az eredeti prést már elbontották. A helyén egy 1910 táján vásárolt (csináltatott), immár emberi erővel működtethető, vas-csavarmenetes, „vasorsós" prés áll. „Katróca" a szokásos méretű (37. kép). A környező szőlőhegyeken több hasonló prés található még talán nap- jainkban is. Mikor s ki készíthette, hol gyártották őket, senki nem tudta megmondani. ;■. a . 1974-ben még számos régi, szép zsúpos pincét találtunk az öt karosi szőlőhegyen, ám eredeti állapotában csupán néhányat... Végül a kétszintes szőlőhegyi épületekről szólunk. Néhány gazda az uradalomban látott borospincék mintájára maga is építtetett talajszint alá süllyesztett, lépcsőkön megközelíthető, téglával boltozott bortárolót. Ám a talajszinten föléjük emelt, a szőlő feldolgozására és a hegyen tartózkodás-ra szolgáló présház és szoba - esetleges istálló - többnyire átlagos formá-jú, szokásos méretű és hagyományos tetőzetű. A következőkben két ilyen épületet ismertetek. A karosi határral dél-ről csaknem szomszédos galamboki hegyen 1974-ben állt még egy istálló-val is egybeépített, zsúpos pince - benne présházzal és szobával -, alatta borospincével. Galambok, Kispincei dűlő 201. (6. rajz) Egy Komárvároshoz számos rokoni szállal kötődő család építtette 1850 táján. A birtoktól távol laktak, ezért a hosszú, déli bejáratú présház-hoz és szobához nyugatról egy ugyancsak déli bejáratú, zsilipéit boronafa-lú istállót is építtettek. A fatalpas épület előbbi két helyisége ugyanakkor tapasztott sövényfallal készült. Végül az egészet fehérre meszelték. Az építmény keleti végoromfala-, és a részben földbesüllyesztett, tégla dongaboltozatos borpince elé 1900 táján cseréppel fedett, téglafalú előteret építtettek, amit „pincetorok"-nak neveztek. A borospince a bolto-zaton nyitott két kis ablakon át szellőzött. Valamennyi helyiség járószintje döngölt agyag volt. A présházból a hagyományos faorsós-főfás prés már hiányzott20 (38. kép). Az épületet az utódok 1980 körül bontották le. Állítólag a széles kör-nyéken ez a pince készült először földbe süllyesztett, dongaboltozatos bor-pincével. Ezért tartottam fontosnak, hogy vázlatot készítsek róla. 227 \ Felsőhegy 73. (7. rajz) .:.; Nagygazda pincéje, épült 1869-ben. Kétszintes, téglafalú, csaknem tel-jesen a domboldalba süllyesztett, széles lépcsőkön megközelíthető, donga-boltozatos „alsópincével" azaz borospincével. Ennek kétszárnyú ajtaja ke-letnek, az út felé néz. A felette lévő szobának két ablaka van, a padlásab-lakok között egy vakolatból domborított díszítményben az építés éve olvasható. A borospince levegőztetésére 2-2 szellőzőnyílás szolgál. Az épület oldalhomlokzatán is kétszárnyú, fafaragással díszes ajtó nyí-lik a présházba, melyben áll még az e vidékre oly jellemző hatalmas, főfás-faorsós, faragott, katrócos prés, mely még rendeltetésszerűen működik. Alatta van az egykor hatalmas keményfa törzsekből ácsolt és faragott prés-melence, melyből a szőlő leve a présház aljzatába fúrt lyukon keresztül gumicsövön csorog az alsópincébe. A présház sarkában van már egy új betonmedence is, benne gyári vaspréssel. Az épület eredetileg zsúpos volt. 1960 táján korszerűsítették, akkor kapott cseréptetőt. 1974-ben állt még a szobában a régi szemeskályha, azóta azt is lebontották, miként hiányzik a sarokpad és asztal is. A prés főfájának bal szélén, az orsó mellett 1873-as évszám olvas-ható. Jobboldali szárfájának kivágásában 5 toldalék fa, „róka" látható. Ezekre préseléskor van szükség. Ha a katrócba öntött szőlőszemek prése-lését az orsó csavarásával elkezdték, a súlyos gerenda magától végezte e munkát. Csupán időnként el kellett távolítani a jobboldali szárfából egy-egy „rókát", hogy a főfa lejjebb ereszkedhessen (39-41. kép). A birtokon, az út mellett látható a Németh család által 1920-ban állít-tatott faragott kőkereszt (42. kép). 5 Az 1920-as évektől e szőlőhegyen is egyre több vakolatdíszes tégla-pincét építtettek a módosabb gazdák. Ezek között mind több készült tégla-boltozatos borpincével, nagyobb, zsalugáteres szobaablakokkal, a korábbi-aknál kisebb présházzal és korszerűbb vasprésekkel21 (43. kép). Ezek ugyanis könnyebben tisztán tarthatók és kevesebb helyet foglalnak el, mint a faorsós, főfás prések (44. kép). Mégis sok ember szíve fáj a régi boronafalú, zsúpos pincékért, hisz létük 2-3 nemzedék alatt éppen úgy feledésbe merül majd, mint a pajtás-kerteké.22 De leginkább talán az Alsó-hegyen elbontott hajdani „betyárpincét" sajnálom, mely a Pfeifer család tulajdona volt, s még a XIX. század elején építették. Történetére alig-alig emlékszik már valaki. Szólni kellene még a sikeres szőlőművelés megkövetelte talaj- és egyéb munkálatokról, a filoxéra-vész helyi következményeiről, a régi és újabb csemege- és borszőlőfajtákról... 228 Ismertetni kellene karbantartásának módját, a szeptemberi „előszüret" majd a „nagyszüret" mikéntjét és tennivalóit, a must és bor kezelésének módját s mindezek eszközkészletét. Szólni a köztesművelésről, a kaszáló gondozásáról és hasznáról, a régi és újabb gyümölcsfajtákról, de mindez újabb tanulmányt igényelne, miként a mind nagyobb számú villa-pince s az azokban észlelt életmód ismertetése is. -..:.:';■" "■:--• .■■. ■ *--..':.:•/: .■.;,<-^.. ■. ■■, .'■...;. 6. A karosi és a Zalakomár környéki népviselet alakulása az 1850-es évektől. I. A női viselet A Karos-Zalakomár-Galambok környéki néprajzi csoport egyik jel- legzetessége a népviselet volt. A női viseletnek három korszaka különböz- tethető meg: ... , 1. Az 1850-es évektől az 1890-es évekig 2. Az I. világháborúig 3. Az 1960-as évekig. Ezt követően az iskolát kijárt, immár nagylány számba menő leány-kák zöme városiasán járt, a „bő szoknyát, gyöngyös neccet" már csak sze-repjátszás céljából öltötték magukra. 1. A viselet kb. az 1890-es évekig A népi emlékezet és az utókorra maradt viseleti darabok egyértelműen tanúsítják, hogy 1870 táján már e vidék volt a szabadrajzú zalai fehérhím-zés egyik központja, melynek kisugárzó hatása a távolabbi településeken is nyomon követhető.23 A leánygyermeket korán megtanították hímezni. Már a 7-8 éves kis iskolás leánynak kezébe nyomott az anyja egy rongyot, rajzolt rá valami kis mintát, majd tűt, fonalat adott a kezébe, aztán biztatgatta: „- No, vórd ki szépön!" Ha az első próbálkozások sikerültek, kihímezhette a kislány az első zsebkendőjét. Pór Jánosné mesélte: „Én már 10 éves koromban olyant vártam, hogy el lehetett volna vinni bármelyik kiállításra. " (1950.) Hímez-ni többé-kevésbé mindenki megtanult. Voltak azonban asszonyok, leányok, akik a hímzés művészeivé váltak. Az ekkor készített fontosabb hímzett vi-seleti darabok az alábbiak: a) A fehér vászon- vagy gyolcsing hátul, a nyakánál sűrűn ráncba sze-dett, egyenes szabású, elől derékig gombolódó, pálhás, vállfoltos és szűk- 229 ujjú volt. Az ujjak végét „suprikálás", azaz szálhúzás és szerény fehérhím-zés díszítette (8. rajz).24 Az ismert darabok mind kézzel varrottak. Az 1870-es évektől gyorsan terjedt a fiatalok között a „levesrékli", melyről később bővebben szólunk. b) A gyolcs vállkendő, a „nyakravaló kendő" nagyméretű és négyzet alakú volt. Átlósan félbehajtva, a hajtás mentén besodorva kötötték maguk- ra úgy, hogy köröskörül lyukhímzéses, slingelt széle a felsőkart, a mellrészt és a hátat is takarja. így mindenki gyönyörködhetett a kendő gazdag hím- zésében, sőt a sarokmintákban is. A nagykanizsai múzeum őrzi a képen lát- ható komárvárosi „nyakravaló kendőt"25. Az öltözet múzeumi rekonstruk- ció, melyről eladója így mesélt: „Ezeket a kendőket, üngöket a régi öregek lánykorukban slingölték, s először lakodalmukban vették föl a menyecs- kék... A napám, aki 1923-ban, 82 éves korában halt meg, még öreg korában is felvette,... mert nemcsak a fiatalok viselték... Mikor idekerültem, 1901- ben, a 70-75 éves öregek még hordozták. A napámat ilyenben is temettük el. Meghagyta: tiszta fehérben temessük el! Fehér péntő is volt rajta... Kivar- rott, keményített fehér fejrevaló kendőt kötöttünk a fejére... " (1952.) c) A „fejrevaló kendő" a vállkendővel egy garnitúrának számított, hímzésének motívumkincse, szerkezete ahhoz volt hasonló. Egy módos és ügyes menyecske 2-3, elvétve 4 „pár" hímzett, fehér váll- és fejkendővel ment férjhez. Érthető, hogy a fiatal lányok, a rokonok és a hímzőasszonyok hónapokon át varrták, slingelték a menyasszony és a vőlegény kelengyébe kerülő ruhadarabjait. Nyilván ezért hagyták el e vidéken évtizedekkel korábban a házi szövést, s bízták e munkát takácsmesterekre.26 A fejkendő két-két szomszédos szélét gyakran szintén különböző motívumokkal hímezték ki - a köztük lévő sarokmintát ugyancsak -, hogy úgy tűnjék, mintha több kendője lenne a menyecskének. A 9. rajzon például egy, még 1850 körül készített „fejre való kendő" két átellenes sarkának illetve azok szélének hímzése látható.27 A kései unoka ily szavakkal adta tovább, amit nagyanyjától hallott a tőle örökölt kendővel kapcsolatban... ,,- Egy szélös kontyot tett alája pakundekliből, hogy szépen álljon hátul a kupáján. " d) Nagy szerepet kapott a hajdani asszonyok és lányok viseletében a „kézbe való kendő", újabb szóval a zsebkendő is, amelyet oly nagy becs- ben tartottak, hogy még a tikkasztó nyári hőségben sem törölték szárazra vele homlokukat. Egy-egy kelengyébe 2-3 ilyen - kb. 40x40 cm méretű - fehér gyolcs kendő tartozott, melynek hímzése általában a fejkendő kicsi- nyített mása volt. Ha ünneplő viseletben mentek a templomba, ebbe takar- ták imakönyvüket. S ha nagy ritkán fényképezkedtek, elmaradhatatlan volt kezükből ez a kis fehér kendő. Az elhunyt asszonynak szintén kezébe ad- ták az imakönyvével vagy rózsafüzérével együtt legkedvesebb kézbe való kendőjét is28 (45. kép). 230 e) Ezen időszak fontos alkalmi ajándéka volt a „jegykendő", mely a kézbe való kendőnél nagyobb volt. Készítésekor különösen kitettek magu-kért a leányok, hisz átnyújtása ünnepélyes keretek között történt. Sajnos, csak egyetlen ilyen régi darab került múzeumba, mert többnyire eltemették őket tulajdonosával. Egyik sarka a 10. rajzon látható. 1890-ben készítette az akkor 16 éves Anda Józsefné. Visszaemlékezése azért is tanulságos, mert megtudjuk belőle, mikor következett be e vidék fehérhímzéseiben és népviseletében az első alapvető változás.29 A menyecskék viseleti darabjai közül az ünneplő alsószoknyák, azaz „péntők" készültek még takácsszőtte (ritkán háziszőttes) vegyes- vagy pa-mutvászonból, a divatozó fiataloknál elvétve egy-egy darab már sifonból. Egyesek erősen kikeményített 3-4, sőt később 5-6 alsószoknyát is felvettek. Az egymás fölé kerülő darabokat egyre bővebbre, s némileg hosszabbra szabták és varrták, hogy a szoknya szépen álljon felettük. Idővel ezen alsó-szoknyák alját is egyre jobban kicifrázták. Eleinte csak „farkasfogat" öltö-gettek az aljukra, majd cakkosra slingelték, végül lyukhímzés került oda is. Az ünnepi felsőszoknyát az alkalomnak megfelelően az üzletekben kapható különféle színű szövetekből, lüszterből, kasmírból, szaténból, de-linbői szabták, majd sűrű, apró ráncokba szedték, és széles derékpántba foglalták. Hossza csaknem bokáig ért.30 Eléje széles, ritkás ráncokba szedett, a szoknyát elől csaknem teljesen eltakaró fényes, fekete szatén, atlaszselyem vagy klott kötényt kötöttek. A fehér vászon- és gyolcsingek szabása is változni kezdett, sőt az 1870-es évektől gyorsan terjedtek - főleg a fiatalok között - a különféle anyagokból varrott, szabott karlyukú, a szoknyával harmonizáló színű rék-lifélék is. A hideg idő beálltával fekete szövetből való, s immár varrónő által ké-szített, bélelt, fekete prémmel vagy bársonnyal szegett kabátkát, „testhez-állót", „kacat" vettek fel az újabb viseleti darabokhoz. Lábukra anyagi helyzetüktől függően fekete csizmát vagy magas szárú, oldalt gombolódó, „gomboscipőt" húztak. Utóbbihoz kötött, fehér „gom-bosharisnya" illett. A kötés és horgolás tudományára az iskolában tanítot-ták meg a leánykákat. Az újabb anyagok és kelmék elterjedését elősegí-tette, hogy Kiskomáromban 1860-ban a Singer család textilüzletet nyitott. 2. A viselet változása az 1890-es évektől az I. világháborúig 1890 táján a fiatalság szinte teljesen áttért a boltokban vásárolható textíliák viselésére, csak az idősebbek egy része maradt hű stafírungba kapott darabjaihoz. Kelengyéjükbe már színes szatin- és kasmírkendőket 231 vásároltak, s a korábbi, egyenes szabású ing helyett az újabb divatú szok-nyákkal harmonizáló színes és fehér „testhezálló", és a sok szoknyára kívül ráboruló, lengén álló, „levesrékliket" varrattak (11. rajz), melyek sza-bása városi hatásra vall. Mivel ezt már nem kötötték be a szoknyába, nem-csak a kézelőjét, hanem az alját és gallérját, sőt néha a mellrészét is fehér-hímzéssel díszítették.31 Egyéb szabású ingek, réklik is divatba jöttek. A korábbi fehér lyukhímzést szintén városi hatásra apróbb lyukú, néha „bekötött liku" fehérhímzés, a laposhímzést a vékonyabb fonállal ám sűrűbben varrott magashímzés, végül a „gyors laposhímzés", a „richelieu" és a színeshímzés váltotta fel. A hímzés szerkezetében és stílusában évtizedek során lejátszódó folyamatos változás jól nyomon követhető a fehér ingek, „levesréklik" és „röpikék" kézelőinek mintarajzain,32 díszítésén (46. kép). Ekkortájt számos szegény, ám ügyes kezű leány és menyecske élt már a módosabb családok által megrendelt minták előrajzolásából, hímzéséből. Pénzzel, élelemmel, fuvarral fizettek érte, ahogy megegyeztek. „- Voltak gyelölő asszonyok, azok gyelölték ki mindenkinek. Kinek Ment, kinek ollant. A saját fejük után. Fizettek nekik érte valamit, vagy vittek érte vala-mit. Ceruzával gyelölték." A galamboki Szabó Jánosné így emlékezett: „Édesanyám volt híres gyelölőasszony. Mindig mondták neki: Juli néni gyelölje le ezt a kis ruhát. Szokott ingelejit, lénzölt (kézelőt), ujját, zsebkendőt meg olyan kis szűk ümögujjra való kis ruhát gyelölni. Kit likszélre, kit meg kis tetőre, leveles-re. Rajzolt hosszú lyukakat is... Csak faceruzával rajzolta, soha nem mérte ki, csak írta, gyelölte, olyan gondolom/ormán... " (1955.) Komárvároson Horváth Györgyné, Balatonmagyaródon Hajdú Györgyné volt híres „gyelölő asszony". Szegény lány volt mindegyik, de szerettek csinosan, „pompásan" járni, és így gyűjtötték össze a reá valót... Hajdú Györgyné, a későbbi híres neccfűző is azt mondta, hogy a „gyelölés-sel", „singlöléssel" gyűjtötte össze a kelengyéjét. A múzeumnak ajándéko-zott rajzoskönyvében, melyet 1896-tól rajzolgatott kb. 10 éven át, 162 sa-ját tervezésű különféle mintarajz van. Ebben is nyomon követhetők az új -a kézimunka mintakönyvek és a már nagyon elterjedt „drukkolok" diktál-ta - divatirányzatok, így a richelieu térhódítása.33 Ekkortájt a módos kanizsai és keszthelyi hölgyek között is szokássá vált, hogy kelengyéjüket Karos környéki asszonyokkal hímeztették. Az elő-drukkolt ágyhuzatok, asztalterítők, függönyök, fehérneműk stb. hímzéséért a megegyezés szerinti bért fizették. Az egyes ruhadarabok anyagában beállt változás, a városiasodás az asszonyok haj- és fej viseletében is megmutatkozott. A még mindig fehér, hímzett szélű fejkötőkre egyre többen készítettek fekete selyem fejkendők- 232 bői „hátrakötőt", melyet átlósan félbehajtva, a tarkón csupán áthajtva cso-móra kötöttek. Két oldalsó sarka, a „füle" némileg előreállt, lelógott. Templomba vagy látogatóba menet e fölé is kötöttek azonban még egy átlósan félbehajtott, színes, bolti fejrevalókendőt, amit viszont az áll alatt csomóztak meg. Az asszonyi fejrevaló ünnepi hármas rétegződése tehát továbbra is megmaradt (46-50. kép). Gyorsan tért hódított a színes kasmír hátrakötő és fejrevaló is, melyet főleg a fiatal menyecskék kedveltek. 1900 táján egy-egy módos leány már 10-15 különféle ünneplő és köznapi fejrevaló kendőt kapott stafírungba selyemből, brokátból, kasmírból, delinbői, kartonból, kékfestőből stb. A hátrakötőt 1900 táján kezdte kiszorítani a már varrónők által sza-bott, illetve készített „füles- vagy sarkosnecc", melynek formája a szünte-lenül változó közízlést követve többször is módosult34 (50-51. kép). A leányok változatlanul hajadonfőtt jártak. A nagyobbak leeresztett hajukat egy ágra fonták be és pántlikát kötöttek bele. Mások néha kontyba csavarták, s ott kötöttek bele szalagot vagy tűzték meg hajtűvel, hajcsattal. Igyekeztek mindig a legújabb divatot követni. Ennek érdekében a szegé-nyebb ügyes kezű nők bérhímzést és varrást is vállaltak. Singerék pl. feke-te bársony fej- és vállkendőket hímeztettek velük megadott minták szerint, azzal a megkötéssel, hogy a hímzésnek olyan egyenletesnek kell lennie, mintha gyári lenne... Munkabér fejében többnyire sima bársonykendőt kapott a hímzőnő35 (53-54. kép). A viselet e korszakának végét jelentő I. világháború idejéből már szá-mos fénykép is rendelkezésre áll. Ezeken immár szembetűnően egységes e kis néprajzi csoport viselete. Csaknem mindegyik képen ott látható a hábo-rúba induló, vagy éppen szabadságra hazaérkező családfő is.36 3. A viselet alakulásának legújabb szakasza Az I. világháborút követő évek Karoson és környékén a női viselet további gyors változását hozták magukkal. A módos családok ünneplő viseletében mind általánosabbá vált a színes bársony szoknya és rékli. A szoknya egyre bővebbé s lerakottá vált, alját pedig tenyérnyi széles piros felhajtóval, „kebellel" látták el. Alatta 8-9 ropogósra keményített fehér gyolcs alsószoknyát viseltek, melyek alját egyre szélesebb horgolt vagy gyári csipke, néha gazdag, újmódi fehérhímzés díszítette38. A szoknya elé lekerekített, részekbe szabott kötényt kötöttek. A már korábban is változa- tos szabású, géppel varratott réklik helyébe gyakran bársony, kasmír vagy selyem blúz került (55. kép). . ..• , ....... .. 233 Nyáron a vékony anyagokból varrott „átílátszós blúz" alá maguk által „kivarrott" vagy hímeztetett mellénykét, puruszlit vettek fel. Ez az új vise-leti darab ugyan már az 1900-as évek elején kezdett tért hódítani, de akkor még főleg a fehérhímzés különféle változataival varrták ki.39 A divathullámok gyors változásában része volt a mezőgazdasági áru-kereskedéssel együtt járó utazásoknak, majd a „Gyöngyösbokrétának", a mind kedveltebbé váló kézimunkaújságoknak és az iskolában tanultaknak is. Tény, hogy a fiatal lányok és menyecskék még az 1950-es években is büszkén viselték a meleg, nyári napokon az újabb és újabb színes hímzésű „puruszlikat" (52. kép) és az ugyancsak többszínű fonállal kivarrott, rövid ujjú ingeket40 (12. rajz). A hűvös napok beköszöntével a blúz fölé kötött kasmírkendőt ki-ki szintén ízlése szerint rojtozta. Aki tehette, nagy ünnepeken viselt, anyjától örökölt drága, fekete bársony váll- és fejkendőjét is új divatú színes hím-zéssel élénkítette (57-58. kép). Másként illett ugyanis felöltözni a nagy egyházi ünnepeken, és másként a különféle családi, társadalmi összejöve-telek alkalmával. 1920 táján vált szinte általánossá az immár fehér gyári zsebkendők, sőt a jegykendők többszínű laposhímzéssel történő kivarrása is. Legjelentősebb átalakuláson azonban az asszonyi fejrevaló: a kezdet-ben hátrakötőből készített, részekbe szabott „necc" ment át. Ezeket már nemcsak a régi selyem - esetleg kasmírkendőből szabták ki, hanem más anyagokból is, például a szoknya kötény által takart elejéből. Ennek a neccnek kezdetben volt még hátul egy kis tarkóig érő sarka, ami évről évre rövidebb lett, a felette lévő szalagcsokor pedig mind nagyobb. 1920 körül azután általánossá vált, hogy a necc hátsó részére széles szalagból hatágú csokrot varrtak. Ezen új típusú fejrevalóknak az arcot övező „elejét" 1910 körül kezd-ték el keskeny, majd mind szélesebb csipkeszalaggal vagy gyárilag gyöngy-gyei fűzött tüllszalaggal, „gyöngysinyórral" díszíteni. Ezt újabb és újabb változatok követték, mint pl. a „kötött necc", mely tartós divatnak bizo-nyult41 (56. kép). Új fogalomként jelent meg a „neccfűző asszony"... Karos környékén sok történet járja, miként vált a gyöngyösnecc olyanná, amilyenné... Egy biztos: a közízlés formálta, alakította, a sok ügyes neccfűző asszony pedig megvalósította az elképzeléseket (59-61. kép). A karosi és környékbeli nők viselete az 1930-as évek vége felé, a „Gyöngyösbokréta" korában volt a legpompásabb. Ekkortájt a boltokban vevőre talált a legdrágább bársony- és kasmír vállkendő is, akkor is, ha több napszámmal kellett a reávalót előteremteni. 234 Tény, hogy a karosi, a magyaródi, a komáromi gyöngyösnecc foga-lommá vált (62. kép), és lelkűk mélyén sokan sajnálják ma is, hogy az élet-forma rohamos átalakulása elsöpörte a régi lakodalmi szokásokat, így a gyöngyösneccel történő „kontyolást", az asszonnyá válás jelképét is. Az utolsó népviseletben tartott esküvő 1960-ban volt Karoson42 (63-64. kép). Az akkori fiatal menyecskék sok, pompás viseleti darabja néhol még a szekrények mélyén várja, hogy egy-egy színdarab vagy egyéb szereplés alkalmával valaki magára öltse őket, az öregek azonban többnyire ebben temettetik el magukat. E kötet megszabott keretei között nincs mód arra, hogy bővebben fog-lalkozzunk a női viselet szerteágazó témájával. De akit érdekel, elolvashat-ja a reá vonatkozó szakirodalmat, s a Thúry György Múzeum adattárában is több pályamunka ismerteti a legtehetségesebb neccfűző asszonyok élet-útját, munkásságát. II. A férfi viselet alakulása az 1850-es évektől kb. 1920-ig A férfi viselet alakulásának ismertetése jóval könnyebb, mint a női viseleté volt. Két jól elhatárolható korszaka különböztethető meg, bár az egyes nemzedékek között itt is jelentős eltérések észlelhetők. 1. A fehér vászonöltözet, azaz a „gatyás" a hozzávaló egyenes szabá- sú inggel és a „gurcsigombos", fekete posztómellénnyel.43 2. A már gyári kelmékből szabott és varrott, részben készen vett pol- gárias öltözet. - :■ ' ■í.-l'--../.v^.-- :''.\ ■'.. ÍO'. r..í'-.J: 'Úr; .-('r:,r ;.''■ i ,•■■. Az általam ismert legkorábbi ünneplő vászon viseleti darabokat az 1850-es években, a legújabbakat 1900 táján varrták stafírungba. Igaz, az 1800-as évek elején is vászoningben és gatyában jártak a karosi férfiak, de hogy azok miként néztek ki, nem tudjuk pontosan. A köznapi viselet általában „4 szeles" - többnyire kendervászonból szőtt - gatyából és vászoningből állt.44 A gatya elé időnként ugyancsak fehér - durvább munkákhoz kékre festett - kötényt kötöttek. Utóbbi esetben gyak-ran szűkebb, 2 szeles gatyát vettek magukra. A kötény mindig 1 szeles volt. Az ünneplő gatyát 6-7 szél vegyes- vagy lenvászonból varrták. Előbbi esetben - amint a 13. rajzon látható - mindkét gatyaszárhoz 3 és Vi szél vászon kellett, melyeket erős házi cérnával öltögettek egymáshoz.45 A két gatyaszár közötti „ülepet" négyszögletes vászondarab alkotja. Ez-után a derékrészt 4 ujjnyi szélesen visszahajtották, és az így létrejött „pár-tán", „korcon" elől nyílást hagytak. Itt fűzték be a gatya hosszú „füzejét" azaz a „gatyamadzagot". Utóbbit „gatyamadzagszövő-tábla" segítségével sok asszony maga készítette. 235 A gatyaszárak alját szálhúzással, „siprikálással", „suprikálással" cifráz-ták, majd duplán rojtozott vászoncsíkot toldották hozzá. Az ünneplő darabok-ra természetesen nagyobb gondot fordítottak, az alját szélesebben cifrázták. Egy kitűnő és módos adatközlőm 1972-ben így emlékezett vissza nagyapja - évtizedeken át kegyelettel megőrzött - vászon viseleti darabja-inak történetére, „életére": „- A Kulcsár papa 12 fehér gatyát kapott staférungba, volt sok négyszeles, több ötszeles, két hatszeles és egy hétsze-les. A mama mind elbontotta, és lepedőket varrt belőlük. Csak ez maradt meg, a legszélesebb. Bő gyojcs-üngöt meg vászonüngöt hordott hozzá. A Kulcsár papa kb. 1930-ig hordozta ezt. A gatyát a mama is le tudta szedni, de legtöbbször a szomszédban a Kati néni szedte le... Gyei is van rajta..." A férjhez menő leány, a menyasszony mindig vitte magával ládájában a vőlegény részére „párban" készített ingeket, gatyákat is. „- ...Mikor férj-hez ment egy lány, akkor nekiálltak a rokonyok, szomszédok mind várni (varrni) neki. Anyám, meg egy másik szabta ki... Valamelyik barátnőm gyelölte le... 4-5 hét alatt el köllött készíteni mindent. Segített egyik a má-sikának. 7 ümögöt és 7 gatyát hoztam, a gatya mind igen szép vót, három ing szedett ujjú vót, kivár rótt, vászonyból..., a többi ümög gyojcs vót. Ilyen-kor többnyire eljött a vőlegény anyja is, aki meghozta a mértéket. Aztán körülülte a rokonság a pipicset, a lámpát, s szaporán öltögettek éjszakákon át, hogy a menyasszony büszkélkedhessen a sok szépen legyelölt, kivárt ümöggel, gatyával." (1953.) A fehér vászoning szabása az 1870-es években már vállfoltos és pál-hás, a mellrészen gombolódó, galléros, bőven ráncolt ujjú és kézelős volt (14. rajz)- Az ünneplő darabok mellrészét „elejét" és kézelőjét szabadraj-zú fehérhímzés és szegőzések díszítik. Ezek szerkezete, módja és minta-kincse Karoson és környékén feltűnően egységes, s szinte valamennyi a népművészet egy-egy remeke. Ennek bizonyságaként 2 olyan ingelej hímzésének részletét mutatom be (15-16. rajz), melyeket több hasonló inggel együtt a komárvárosi Varga család őrzött meg a nagyanya 1890 körül készített kelengyéjéből. Az előbbi hímzésének részlete a 65. fényképen látható.46 E vászoningek többségének hímzését szintén a „gyelölő asszonyok" rajzolták elő, akik ezúttal is szinte versenyeztek egymással, ki tud újabb és tetszetősebb mintákkal, szabásbéli újdonságokkal előrukkolni. Ezek aztán vagy megnyerték az asszonynép tetszését, vagy nem... Néha a meny-asszony maga is megkísérelte saját tervezésű hímzésekkel elnyerni a jövendő anyós elismerését. Az ing gallérja köré ünnepnap - mintegy nyakravalóként, nyakkendő-ként - fekete selyemkendőt csomóztak. Ezt sokan még öregkorukban is viselték. 236 Az inget bekötötték a bőgatyába. E vászon viseletet „emberemlékezet óta" - állították egybehangzóan a karosiak - fekete posztóból szabó által varratott, elől díszes fémgombokkal gombolódó, „gurcsigombos" mellény vagy „gurcsis puruszli" egészítette ki.47 Ez legénykoruktól illette meg a férfiakat. Sajnos, csak néhány darab maradt belőlük az utókorra, mert a szüreti felvonulásokon, a Gyöngyösbokréta rendezvényein, a színdarabo-kon elviselték őket, vagy gazdájukkal a sírba kerültek. Ráadásul csak a módosabb családoknak volt arra pénze, hogy több mellényt csináltassanak a kiskomáromi vagy a helyi szabóval. Télen, akinek tellett rá, vastagon bélelt posztó dolmányt viselt ha-sonló csizmanadrággal. Mindehhez keményszárú, oldalvarrott csizma és fekete posztókalap illett. Az esküvőkor kapott ruházatot egyesek hagyo-mányőrző adottságuk, anyagi helyzetük szerint néha halálukig viselték. Mások ugyan áttértek az új divatú öltözködésre, ám aratáskor, kaszáláskor azok is vászonruhát - inget, és gatyát - öltöttek magukra. Egyesek meg-hagyták családjuknak - miként 1953-ban a 83 éves karosi Polc Antal is -, hogy „siprikált, rojtos gatyájában és vászon ümögjében" temessék majd el. Emiatt nem járult hozzá, hogy családja ezeket a temetésre már összekészí-tett ruhadarabokat eladja a múzeumnak. A fiúgyermek 5-6 éves korában kezdte viselni a keresztanyjától több-nyire a keresztelő után ajándékba kapott „első széles gatyát a férfi módra kivarrott kis ümöggel együtt." Ünneplő ingeit, gatyáit ettől kezdve anyja, nagyanyja vagy keresztanyja varrta mindaddig, amíg meg nem nősült. Egy-egy nagygazda fiacskája „gurcsigombos" mellénykével is büszkél-kedhetett. A már városias divat szerint öltözködő keresztszülő azonban a hideg napokra való posztóöltönyt is megvette keresztfiának egy pár csiz-mával. (66. kép) Az utolsó kézzel varrott, hímzett vászon ruhadarabokat eddigi isme-reteink szerint 1910 táján készítették e vidéken, ám többnyire csak „egy párt", gondolván, hátha szükség lesz rá valamikor. Az 1950-es években még csaknem minden idős házaspár meg tudta mutatni a vőlegény számára egykor készített vászoninget és gatyát, melyet a férj vagy már legény fiúk, esetleg a vőjük farsang idején fel is vett masz-kázni. A szekrényekben felhalmozódott sok régi gatyát és inget - főleg az anyaghiányos, háborús években - szétfejtették, s lepedőt, törlőruhát varr-tak belőlük. Az ingek hímzett mellrésze pedig, nem is ritkán, súrolórongy-ként végezte életét. Mivel az 1900 után rohamosan tért hódító, immár hátulvarrott, kemény-szárú csizmás és szabó által varrott, posztó, illetve szövet öltöny különö-sebb jellegzetességet nem mutat már, nem foglalkozom velük. 237 7. Válogatás Zalakaros és vidéke népszokásaiból A népéletnek alig van nehezebben áttekinthető területe a népszoká-soknál. Beszélhetünk - a naptári év ünnepeihez illetve az év jeles napjaihoz kötődő szoká- sokról; - az emberi élet fő állomásaihoz: a születéshez, házassághoz, halálo- záshoz; :!■.:.■.■:--•■:• ; ; - a különféle munkákhoz; - a történelmi és társadalmi ünnepekhez fűződő szokásokról stb. Lehet az egyes szokásokat és azok változásait korcsoportok, nemek szerint is vizsgálni. Más volt például egy-egy kelengye tartalma az 1870-es években, más 1900, majd 1930 táján. Más a jegyesek öltözete, az új asz- szony kontyolása 1900 és 1930 körül, amikor már a gyöngyös necc került a menyecske fejére. Hosszú oldalakat vett volna igénybe a velük kapcso- latos mondókák, dalok lejegyzése, ám erre ezúttal nincs lehetőség. Ezért, helyesebb néhány e vidékre jellemző, nagy múltú, a naptári évhez fűződő termékenység-varázsló, a jó egészséget „biztosító" népszokást kiválaszta- ni és ismertetni. .:.-.- ..■-■■ December 13., Luca napja A téli ünnepkör népszokásai közül elsőként a Luca-naphoz fűződőket emelem ki, melyeknek célja a következő naptári év jó termésének biz-tosítása. Luca napja egyúttal asszonyi dologtiltó nap is volt. Kertész József 1900 táján így számolt be a komárvárosi „kotyolók-ról": „Hajnalban a kotyoló suhancok egyenesen a favágítóhoz mennek s onnan egy tuskót vagy hasáb fát visznek a pitvarba, ahol ráülnek és „kotyónyi" kezdenek: „Lucza, Lucza, kitty, kotty! Gelegenye kettő, Az én monyam is kettő! Stb. ollan magos legyen a keetek kendere, Mind a templom tornya, Lucza, Lucza, stb. A keetek tiktya tojjék ' . . . A másé megf...sék." Itt a háziasszony kukoriczát hint a tuskó köré, aztán ráereszti baromfiait, hogy jó tojók legyenek. " Galambokon ugyancsak 1900 táján így jegyezték le a lucázást: „Két-három fiú kora reggel megjelenik afavágítónál és onnan egy jókora tuskót 238 behengerget a szobába. Ha az ajtó mögött elhelyezte, ráül, aztán hangosan rákezdi:" „Kitty, kotty, kitty, kotty! ' .■■■"■ Adjon isten bé bort, bé búzát, Léleküdvösséget legtöbbet, legtöbbet." Ezután az ajtót könyökükkel döngetik; erre a gazdasszony kukoricát szór rájuk, a legénykék pedig folytatják mondókájukat: ,/íkkora szalonnája legyen a kietek disznajának, Mint ez az ajtó, ajtó! Kitty, kotty, stb. ■ Annyi csirkéje legyen a gazdasszonymak, Mind égen a csillag, Földön a fűszál, fűszál! !?•;■...-•■■ Kitty, kotty, stb. - ; ' Adjon Isten egy rongyos óllat ..-■«■■• És bele száz apró malacot! Kitty, kotty, kitty, kotty! • Adjon Isten bé bort, bé búzát, : Léleküdvösséget legtöbbet, legtöbbet. "48 E régi népszokás időállóságát bizonyítja, hogy 1953-ban nekem is sikerült Zalakaroson Pfeifferné házában kora reggel lejegyeznem három legényke Luca napi mondókáját. Előtte udvariasan kopogtak az ajtón és megkérdezték: - „Szabad-e kotyóni?" Az igenlő válaszra szalmát, aprófát szórtak a tyúkól elé, térdüket felhúzva ráültek, és éneklő hangon elmondták az alábbi szöveget: „Luca, Luca kitty, kotty .,..,:, . .... Gelegenye kettő, Három, a pálinkát várom! • : ■ : " Ha nem adnak gyümölcsöt, levágom az üstököt! r Kitty, kotty, kitty, kotty ... stb. Ha nem adnak diót, elvisszük a hízót! Kitty, kotty, kitty, kotty ... stb. .. Ha nem adnak pálinkát, levágom a gerendát! Kitty, kotty, kitty, kotty ... Ha nem adnak szalonnát, elvisszük a hízóját! Kitty, kotty, kitty, kotty ... Luca, Luca ... van-e szíva, körte, ■■'•-■ Hozza le a Böske, öntse le a fődre, ■ Onnan szedjük össze ■■'■■■ ■■■■■■' ■ Kitty, kotty..." .■ ^ • - - 239 Jutalmul szalonnát kaptak kenyérrel, hagymával és egy pohár borral, majd tovább mentek.49 Többen is elmondták, hogy hajdan - ahol nem kaptak semmit -, egye-sek a fatönköket, melyeket az udvaron találtak, az ajtóba hordták, majd nagy hangosan visszavonva jókívánságaikat, szitkozódva továbbmentek. Némely leányka a lucázók által ott hagyott forgácsból néhány darabot a köténye alá rejtett, hogy este a párnája alá dughassa. Abban bízott, hogy megálmodja majd, hogy ki lesz a férje. A téli ünnepkör ezen jeles napján ügyeltek arra, hogy ne legyen női látogató, és semmi ne kerüljön ki a házból. Semmit nem adtak kölcsön, a boltba se igen mentek, hisz ahhoz is pénzt kellett volna kiadni. Tilos volt varrni, mert úgy hitték, hogy a tilalmat megszegők tyúkjai nem tojnak többé. A gazdasszony ebéd után kicsit lefeküdt, s ha férfi vendég érkezett, leültette és beszélgetett vele, hogy a tyúkok is nyugodtan üljenek majd a tojásokon, és sok csirkét keltsenek ki. Arra a legidősebbek sem emlékeztek vissza, - vagy nem akartak -, hogy Karoson bárki is készített volna Luca-széket... „Ki is zavarták volna az éjféli miséről, ha egy legény Luca-székkel állított volna be a templom-ba..." - mondták. ■■■■■.■ A betlehemezés A karácsonyi ünnepkör egyik legjelentősebb népi játéka, népszokása Karoson és széles környékén is a betlehemezés volt, mégpedig annak pász-torjáték jellegű változata.50 Az 1953-ban már igen öreg Polc Antal nagyapjától tanulta meg a bet-lehemes játék mondókáit, tréfáit, énekeit. Tőle örökölt egy kifordított bun-dát is, amit „első pásztor"-ként magára öltött mindaddig, amíg be nem so-rozták. Akkor egy rokon legénykének adta át e szerepét a bundával együtt. Elmondta, hogy karácsony előtt kb. egy héttel hozták le a padlásról a még apja készítette betlehemet. Szépen kitakarították, a régi hímzett ingek, kendők csipkéivel kicifrázták, szentképekkel feldíszítették. A jászolban fekvő kis Jézus alá tiszta fehér lepedőt tettek, Szűz Máriára pedig fehér, slingelt váll- és fejkendőt kötött a keresztanyja, aki szegény asszony volt, azért sokat slingelt a nagygazdák leányai részére meg Kanizsára. Efféle függönyt akasztottak a fából összeszegezett, pajtaféle betlehem elé is. Amikor ezzel elkészültek, összehívták a pajtásokat (öt-hat 10-12 éves fiút), és begyakorolták a mondanivalót és amit énekelni kellett. Csöndben készültek, hogy más „bandák" ne előzzék meg őket, mert egy-egy házhoz ugyanazon nap legfeljebb két csoportot eresztettek be. Ám amelyik később 240 ment, már csak 2 fillért és kevesebb pogácsát meg szükücsöt (aszalt szil-vát) kapott. Mikor jól tudták a mondókákat, a pásztorok kucsmát, kifordított bun-dát vettek fel és elindultak a betlehemmel. Azokhoz a házakhoz mentek először, ahol az előző években is szívesen fogadták és megvendégelték őket, mivel a kisgyerekek mindig örültek jöttüknek. Kopogtak, lócsengővel csengettek, majd az első pásztor megkérdezte: „Be szabad-e hozni a betlehemi Jézuskát?" Mikor mondták, hogy igen, belépett és azt mondta. „Én szerencsés pásztor Betlehemből jöttem, hogy Messiás jöttét nektek bejelentsem. Született atyánknak egyetlen egy fia, Az emberi nemnek kegyes megváltója. " Ezután, akik kint voltak még, s akik már bent, együtt elénekelték a „Csor- dapásztorok midőn Betlehembe..." kezdetű szenténeket. , Majd az első pásztor mondta: ,Jöjj bé te pásztor!" A második pásztor ezt mondta: ,Most megmondom, hogy mi járatban gyüttünk, hogy Jézuskát Betlehemben együtt imádjuk. Jöjj bé te is öregapám. " Erre nagy nehezen bebotorkált a kóc-szakállas „öreg pásztor", és ezt mondta: „Sült tökös, szüköcsös, szalonnás jó estét! ; Adjon nekünk szegény éhes pásztoroknak Sült kolbászt, pogácsát, no meg egy-két krajcárt... Addig meg, míg hozzátok, hadd aludjunk kicsit... " Ezután a pásztorok ledobták a földre a kabátjukat, és hangosan horkolni kezdtek. Ám az angyal - ha az nem volt, az első pásztor - hamar elkezdte énekelni a „Pásztorok hol vagytok, talán még alusztok..." kezdetű karácsonyi éneket. Erre a pásztorok ásítozni, nyújtózkodni kezd-tek, aztán az első megkérdezte a másodiktól: ,JJát te pajtás, mit álmodtál?" - Az ezt felelte: „Azt álmodtam, hogy a gazdától egy nagy darab kolbászt és egy csutora bort kaptunk... " Az öreg pásztor ekkor közbeszólt: „En azt álmodtam, hogy 10 fillért meg pogácsát kaptunk... " Ezután átvették a gazdától az ajándékot, amit a tarisznyába tettek, majd boldog karácsonyi ünnepeket kívánva rákezdtek a búcsú-énekre: 241 Nosza tehát induljunk, induljunk, muzsikával ballagjunk...", majd énekelve tovább mentek. Karosban az 1950-es években volt utoljára betlehemezni többek között Bendicsek Ferenc és néhány pajtása. Akkor azonban sokkal keve-sebb gondot fordítottak már a betlehem díszítésére, ami főleg színes krepp-papírral történt. A „pásztorokat" sem tudták teljes számban összeverbuvál-ni, s a mondandó és az énekek begyakorlására sem fordítottak elég gondot, így az élmény és a várt adomány is szerényebb volt a reméltnél. Akarosi Újmajorban született Nagy Jánosné az ottani uradalmi cselé-dek karácsonyi ünnepvárására, készülődésére emlékezett vissza a közel-múltban igen szemléletesen. (1997.) Elmondta, hogy apró leánykaként izgatottan várta, hogy testvérbátyja (Foki Ferenc) és édesanyja advent első vasárnapján elővegyék végre az évről évre gondosan becsomagolt, kb. 60x80 cm méretű, tornyos betlehe-met. Kitakarították, mohával kibélelték. Azután a kukoricaszárból és csu-héból készített Szentcsaláddal, pásztorokkal és a körülöttük elhelyezett barmokkal benépesítették, majd feldíszítették. Amikor ezzel elkészültek, összehívták a szokásos csapatot, és estén-ként hol Karosba, hol Kiskomáromba indultak betlehemezni. 5-6 legény: a három „pásztor" és két „angyal", akik a betlehemet vitték. Csak egy idő-sebb, nős ember volt közöttük, Mozsolics István, az „öreg pásztor", aki tréfáival mindig nagy tetszést aratott. Közben az alább felsorolt kezdetű karácsonyi dalokat énekelték: Csordapásztorok..., Pásztorok keljünk fel..., Pásztorok, pásztorok ör-vendezzünk..., Nosza tehát induljunk..., Fel nagy örömre..., Mennyből az angyal... Valamennyien uradalmi cselédek illetve azok gyermekei voltak, Mozsolics pl. egy ökrösfogattal járt dolgozni. Az adományokon megosz- toztak. Ez a kis csapat 1952-ben volt utoljára betlehemezni, mert akkor közülük kettőt besoroztak, a többiek pedig különféle gyárakba mentek dol- gozni. Új csapat nem szerveződött helyettük, mert „a politika rossz szem- mel nézte, hogy a volt cselédek még mindig betlehemeznek". . ,. .: ....... A regölés A regölés is egyike legősibb népszokásainknak. Eredete a pogány hitvilágig, (a sámánok révüléséig) vezethető vissza, és a téli napforduló megünneplésével hozható kapcsolatba. Célja többek között termékenység-varázslás, az egymást szerető fiatal párok összeboronálása valamint ado-mánygyűjtés volt. 242 Karoson és széles környékén is jártak a regölők, sőt Garaboncról, Komárvárosról, Nagyrécséről 1899-ben készített fényképek is maradtak fenn róluk51 (67. kép). Az 1930-as években karácsony és újév között több regős csoport jár-ta még e vidéket, sőt a galamboki „bokrétások" (Gyöngyösbokréta) 1932-ben, a kiskomáromiak pedig 1934-ben be is mutatták országjáró kőrútju-kon a később említendő pünkösdöléssel együtt.52 A sikereknek és elismeréseknek bizonyára része volt ezen archaikus népszokások fennmaradásában, további virágzásában. Az újmajori cselé-dek fiai - ugyanazok, akik betlehemezni is szoktak - 1952-ig újév táján regölni is eljártak. A legények egyike szőrével kifelé fordított subát viselt, egy másik a nagy láncosbotot cipelte magával - amit szüntelenül rázott és csörgetett -, egy harmadik pedig a köcsögdudát tartotta a kezében. Közeledtükre, a zenebonára felfigyelt az egész környék. Ha a kiszemelt házhoz értek, jól megrázták a láncosbotot és engedélyt kértek a regölésre. Ha bebocsátották őket, köszöntek, majd a köcsögdudát tartó legény elkezdte a disznóhólyaggal bevont tejesfazék rázóbotját ütemesen le-fel húzogatni, s közben rákezdtek mondókájukra. A láncosbottal verték hozzá a taktust. A zalakarosi Adorján Péter 1953-ban így énekelte el Péczely Attilá-nak a legénykorában pajtásaival együtt oly sokszor eljátszott regölést: 1. sz. kotta: Hej, regö rajta... Amikor befejezték, megvendégelték őket, s a gazda tehetségéhez mérten pénzt is adott nékik. Egy-egy este - mondta Adorján - három, legfeljebb négy házhoz térhettek be, mert a vendégeskedéssel eltelt az idő. Két évvel később ugyancsak Péczely az alábbi szöveggel vette fel Galambokon immár magnetofonra ezt az ősi népszokásokból táplálkozó, ritmikus, zenés játékkal kísért mondókát53: v- 2. sz. kotta: Eljöttünk, eljöttünk... 1954-ben egy kanizsai gimnazista leánykának sikerült ugyancsak Galambokon a regölés szövegének egy, a fentieknél jóval teljesebb vál-tozatát is lejegyeznie: 1. Eljöttünk, eljöttünk szent István szolgái Régi szokás szerint meg akarjuk tudni Mit akarnak adni? ....... ....;,. , • Szabad-e regélni? Ha beeresztenek, becsiszegünk, csoszogunk Nyírfakéreg bocskorunk, hajdinaszár nadrágunk Haj, rege rajta, azt is megadhatja az a nagy Úr Isten! 243 ta P«ter,<S ÍTCB i&elc ' WET »"*P teWnet,teJet,T»Jat 'eleget,ttafi «l«aa így eiiíp szekeret,azalclr malii .' regB.... Eerak KOIIÍ lSesüktt.BsJ re£ÍS...£cltt ragycn egy rKtast n.lli Varakét zlíp ey Kp lejiay, 1. SZ. kotta klntk ne™ Juóska. I»ttn «1 n j Mint s éles farkit Mit, annál Is Jobban,EaJ regCo Jl. SudlDllt. - 2387 62 W 81111IBD; .2»1». 20 <T k3rOi Ítéljek Mcjoly Attil«,1955. 2. sz. kotta Adjo* *z Ür- Istea eanelc a e«- dí-itxlc: ai^sy szlep BlcrB _ ' * Híilk kii ti érének artr-yo* ontorrnyel Adjom ma Ur- Iat«m ejnelc « g«- dá»ak: Saiü kis otirkií- Kertölc alatt Icerlooalíi. Addljt be »e il »«l li Jebbul 244 2. Adjon az Úr Isten ennek a gazdának egy szép pázsitot Azon legeltessen csodafiú szarvast Csodafiú szarvasnak ezer ága-boga Ezer ága-bogán ezer mise gyertya ; Haj rege rajta... 3. Adjon az Úr Isten ennek a gazdának 100 öles pajtát, Száz öles pajtához száz szekér szénát Száz szekér szénához hat jó ökröt Hat jó ökör mellé három jó bérest Haj regő rajta... ;;"■'■'■'■' 'i^'--'-■'' 4. A nagyobbik béresnek arany ostort, szekeret, A középső béresnek aranyigát szegeket, A kisebbik béresnek arany ösztöke nyelet Haj regő rajta... 5. Adjon az Úr Isten ennek a gazdának négy szép tehenet Tejet, vajat eleget, had süssenek rétest szegény regölőknek Haj regő rajta... 6. Adjon az Úr Isten ennek a gazdának 3 óllat, 7 szép disznót Az alá sok malacot, egyik ólból kifusson, s a másikba Befusson. Harmadikba 100 jusson. Haj regő rajta... 7. Adjon az Úr Isten ennek az asszonynak 100 kis csirkét, Kertek alatt kerítsék, addig be ne eresszék, Míg csak meg nem etették. * Haj regő rajta... 8. Adjon az Úr Isten ennek a gazdának bort, Búzát, békességet, Fűt, fát, szép feleséget, Pipát, dohányt, kostököt, Reggel fölöstökömöt. Haj regő rajta... 9. Itten tudunk egy leányt kinek neve Marcsa, Amott tudunk egy legényt kinek neve Jóska Isten meg se mentse, kebelébe rejtse, 245 A kert mellé szorítsa, ott sikassa, rikassa, - Mint a koca malacát, még annál is jobban. Bele zsugorítsa, bele penderítse, Mint a róka farkalikba, még annál is jobban... Haj regö rajta ... 10. Ágyba fekszik a gazda 1000 pengő az oldalán Fele szegény regölőké, fele a gazdáé Haj regő rajta ..." Varga Valériának - sajnos - magnója nem volt, kottázni pedig nem tudott... így a regölés dallama nem maradt meg az utókor számára. A pünkösdi királynő] áras Pünkösd a keresztény egyház egyik legfőbb ünnepe, mely a húsvétot követő 50. napon kezdődik. Ez a mozgó ünnep egyúttal évszázadokon át a tavaszi és nyári napforduló ősi európai szokásainak és hiedelmeinek tovább élésére is szolgált. Közülük Karosban és környékén a „pünkösdi királynőválasztás", másképp a „pünkösdi királynéjárás" volt a legemléke-zetesebb. 1953-ban Csöndör Kálmánné és Németh Józsefné így emlékeztek vissza iskolás koruk (11 évesek voltak akkor) ezen jelentős eseményére: „-Megbeszéltük mi, lányok az iskolában, hogy gyertek lányok, elmegyünk pünkösdöt járni, keresünk egy kis pénzt. Kilencen mentünk. Kettő vitte a kosarat (az ajándékoknak), kettő a királynét kísérte, kettő volt a „ házhoz bejáró", meg volt két „lógó". - Nékik nem kellett semmit tenniök, csak éppen velünk voltak -, meg a kis királyné. Akik a királynét kísérték, közre-fogták, az a kettő volt a legerősebb, a királynéhordó, mert azok emelgették. Délben mind felöltöztünk fehér ruhába, meg koszorúsán. Mírtuszkoszo-rúval, az elsőáldozásival. Összementünk egy házhoz és onnét mentünk ház-ról házra. Aztán a „két házhoz bejáró" megkérdezte: „El szabad-e a maguk becsületes házánál a pünkösdi éneket monda-ni?" Ha azt mondták, hogy igen, csak mondjátok, akkor nekiláttunk éne-kölni kint az udvaron, a ház előtt: „A Pünkösdnek jeles napján Szentlélek Úristen kiküldötte az apostolait Melyet Krisztus ígért vala. Akkor az ő tanítványi Mikor méné Menyországba 246 Mindenek láttára., Tüzes nyelveknek bugása Úgy, mint szeleknek zúgása. " Akkor a kis királynét fölemeltük, és azt mondtuk: „ Ekkora nagy kendergyök legyen!" Háromszor mundtuk, hogy „ ekko-ra, ekkora" - ahányszor felemeltük. Volt, hogy négyszer is felemeltük... Ha kicsiny volt a királyné és könnyű, többször, ha nagy és már nehezebb, akkor csak egyszer, kétszer. Összefogtuk a két kezünket, úgy emelgettük. Mikor elköszöntünk és a háztól elmentünk, azt mondtuk: „Már mi ne-künk el köll menni, csillag után köll sietni, mert a csillag nem vár minket, mindörökké ámen!" De ezt már menet közben mondtuk. Utána, dél felé, mikor már megéheztünk és tele volt a kosarunk vala-ki befogadott bennünket, hogy ehessünk. A pünkösdölőket befogadtuk sok-szor mi is, később is. egyszer egyik háznál voltak, máskor másiknál. Ahol voltak, ott kaptak egy kis pogácsát és táncoltak is... Meg akkor kaptunk néhol lisztet is, tojást is, vagy egy pár fillért... Ami tojást kaptunk, azt elad-tuk, aztán fölosztottuk az árát és ami megmaradott, abból - ahol befogad-tak bennünket - sütöttek nekünk pogácsát. Soha nem a szülők, hanem vala-hol, ahol pünkösdöltünk. Erre úgy számítottunk, hogy vittünk poharakat is zsírnak. És utána volt ott egy kis bálunk... Ezt mi is csináltuk olyan 10-13 éves korunkig." Özv. Soós Jánosné 1953-ban a pünkösdi köszöntő egy másik változa-tát is elmondta Karosban. Lekottázni, sajnos, nem tudtam, magnóm pedig nem volt. „Nagyon szép az áriája", emlékezett elégedetten Soós Jánosné. Majd folytatta: „Én, mikor ollan kislán voltam, már mentem... Kérdőnek is vol-tam, meg királnét is emelgetni. A kis királné kevesebbet kapott, mint a töb-bi... Egy-egy tojást kaptunk, ahol nem volt tojás, ott pénzt adtak. Ha kap-tunk tojást, azt mondtuk, „az Isten fizesse meg". Ahol nem kaptunk semmit, azt, hogy „Düllön el a kender, soha föl ne keljen!" Mert akkoriban minden háznál termeltek kendert. Akkor még széles gatyában, hét szé gatyában jártak az emberek..." Péczely Attila - akivel nemsokára elbeszélgettem e szép, számomra akkor még ismeretlen népszokásról, hamarosan lekottázta és elküldte a pünkösdölés „áriáját" (lásd 3. kotta: A pünkösdnek jeles naptyát ...1953.). Elmondta, hogy már gyermek korában elbűvölte e falvak fiatal leá-nyainak színpompás pünkösdi viselete, melyben - amikor kijöttek a litáni-áról - énekelve-táncolva „liláztak" örülvén a tavasznak... Megemlítette azt is, hogy 1925 pünkösdjén - amikor Kodály Zoltán éppen náluk vendéges-kedett - kora reggel bekopogtak hozzájuk a leánykák, és az alábbi köszön-tőt énekelték:54 (lásd 4. kotta: A pünkösdnek ... 1925.). 247 OAI.AUBOK .Zala. Hagy lixzlómé,/))/ Mozelj Mtlla, 195J.»UÍ. 3. sz. kotta 100 1,'A PUmlcOidiek jBleailptrít S2e»tli<l«k I.-t»» MldBtto, 0 0 w- TSM]>* giUBt* . í 3 _J_.JJ.'=ig| fy) KM« ■l»ds- mok lát- tara. 3,Tüzes njelrelaek Bzuíllísi, üer,»l»t nslekaek zusgaaa. Leszáll »aja az US fejtlícre aagy hlrteleuslís 4.Bio«i<rtes»lék Atyalitem, Ul»d»r8Wcií Piu Itten, Sze»tli<lekkel e£jr(itenbe» i ugr TJriste»be». /i. í.'ám 4.' rert a 2. azerlat.Elatxet tiput.'/ j>üs _ icöad -not je-lka aaptját StautUélöV ürlatan kihirdette, 4. sz. kotta KrüS -tie -ac»» ai etlvenket, at apoeta - lo -kaxl Kellet JSiua - glért vala.Akkor a ta-niedra -nyolcnak Mikor Keane ^MÉáMM^m I_«.L. ii» n _ *0- *•» nyel- Tek -nek síuóllá - sa e-nek lat -tá -ra, Ugy,«lnt síelek - nek au«-g4 ~ aa Le -arái-lőtt ax US fe-JSk - re nagy Mr~ te -len -aég- gal, 248 Dl -cslér-teaalek Atya - la -tea, Mind - S- rfik -ki íl- u - la-ten ur- irt. -bon Mié- gla ac Is -teu-nek sxol-gál-nl a- ka - rok Később többen is visszaemlékeztek az alábbi pünkösdi köszöntőre, amit már nem énekeltek, inkább csak szavaltak a leánykák: ,JSÍem anyától lettem, rózsafán termettem, piros Pünkösd napján ■;- hajnalban születtem. - • Segítsék a királynénkat, Szép kis asszonyunkat: Pár tojással vagy kaláccsal, Kis pénzmagocskával." A mondóka után a leánykát ezúttal is magasra emelték vagy a levegőbe dobálták, miközben kiáltották: „Ekkora kendergyük nőjjön" vagy „ekkora legyen a kendergyük". Aki pedig nem termelt már, annak néhány szóval bőséget és gazdagságot kívántak az adomány reményében. 8. A hajdani pásztorok és a betyárok kapcsolata Karoson és környékén Zalakaros tágabb környékén még az 1950-es években is élénken élt az idős emberek emlékezetében a betyárvilág. A hajdani rideg- és félrideg állattartás s a vele kapcsolatos pásztorélet ugyanis sajátos életformát igé-nyelt, melynek következtében számos pásztor kapcsolatba került a betyá-rokkal. Okai a földrajzi környezetben és a környék birtokviszonyaiban keresendők, hisz e vidék a Kis-Balaton mocsaras, helyenként lapos, ingo-ványos közelsége miatt főleg állattartásra volt alkalmas. Az uradalmi pász-torok hatalmas csordákat, gulyákat, nyájakat legeltettek ezen lakott telepü-lésektől távol eső, nehezen megközelíthető berkekben, ártéri erdőkben, ahol gyakran hétszám nem találkoztak senkivel.55 Életmódjuk a paraszti életformától távol állt. Egyesek iskolába se jár-tak soha, feleséget sem találtak maguknak: többnyire csak kedvesük, sze-retőjük volt egy-egy közeli faluban, aki mosott, varrt rájuk, kenyérrel, élel-miszerekkel látta el őket. Misére, búcsúra, lakodalomba sem igen jártak, hisz hosszabb időre nem hagyhatták a bojtárra a jószágot. Nélkülözték a családi és iskolai nevelést. Ha a pásztornak fia szüle-tett, apja foglalkozásába nőtt bele, a juhászé juhászbojtár, a kondásé kanász lett, ha bírta a kemény életkörülményeket. A jószág mellett - főleg a ju-hászbojtárok - már gyermekkorban elkezdtek faragni. Megtanulták az idő-sebb pásztoroktól, hogy milyen fából készíthetnek legkönnyebben bárány-jelet, sótartót, botot... Örömet szerezhettek kedvesüknek egy-egy szépen faragott mosólapickával, mángorlóval, kanáltartóval. 249 Tavasztól őszig alkalmi szállásokon éjszakáztak a gulya, a nyáj mellett, csak télen húzódtak a jószággal fedett hajlék alá. Előfordult, hogy a farka-sokkal is meg kellett küzdeniük, hogy megvédjék a gondjaikra bízott jószá-got. Ám többnyire csak a szegénylegényekkel, a betyárokkal kerültek össze-ütközésbe, akiket, ha akarták, ha nem, el kellett látniok élelemmel, gyakran szállással, sőt több-kevesebb eladható jószággal is. A betyároktól tartottak, ám becsülték bátorságukat, ügyességüket, szilajságukat. Lelkileg gyakorta azonosultak velük. Ezzel magyarázható, hogy az alakos pásztorfaragások középpontjában a XIX. század derekán gyakran a betyár és kedvese állt. Többnyire éppen ezen a téren siklott ki a pásztorok élete. Előbb-utóbb az uradalom vagy a hatóság előtt bebizonyosodott, hogy kapcsolatban áll-nak egymással, összejátszanak a betyárokkal. Börtönbe kerültek, s azon túl nehezebben alkalmazták őket, sőt néha maguk is betyárokká váltak. A Karos környékén garázdálkodó betyárok között leghíresebb talán Bene Vendel volt, aki egy időben Báránd-pusztán szolgált számadó gulyás-ként. Később ő lett a zimányi berekben rejtőzködő betyárok vezére, Sava-nyú Jóska, Juhász András, Patkó Pista és Harmath Rozi tartozott még kö-zéjük56. Nevük számos, Kodály Zoltán és Péczely Attila által az 1920-as években gyűjtött népdalban is szerepel... Erről később még szó esik. Főleg Juhász András nevét és tetteit őrizték meg a helyi népdalok is. A népi emlékezet szerint vagy 10 éven át a környező uradalmakban volt juhász, de egyszer - miközben mulatozott - a nyáj bevette magát egy lucernásba, melynek következtében a juhok nagy része elpusztult. Ezért az uradalom elzavarta, s betyár lett. Az 1860-as években főleg hegyi pincék-ben57, a pajtáskertek istállóiban húzta meg magát, ám közben fosztogatott és hatalmaskodott, ahol csak tudott. Ekkor már a hatóság magas vérdíjat tűzött ki a fejére. S amikor 1868-ban az egyik karosi gazda a „Sziget"-ben fekvő pajtájában rátalált, s ott a betyár bántalmazni és zsarolni kezdte, mé-regbe gurult, s rokonaival együtt agyonverte. Más adatközlők szerint Juhász vonzó egyéniség volt, aki a szegény embereken, ahol tudott, segített. 9. A pásztoraid vészét remekei Karoson és környékén Karos és a környező települések, uradalmak pásztorai főleg a XIX. század derekán s annak második felében alkottak népművészeti remekeket. Készítőjük nevét, életútját sokszor nem sikerült felderíteni, hisz a pászto-rok gyakran változtatták munka- és lakhelyüket, s nem egyszer rövidebb-hosszabb időt töltöttek börtönben is. De ez az idő sem veszett kárba a pász-torművészet iránt fogékony rabok számára. Ekkortájt ugyanis valóságos 250 faragó iskolák működtek a börtönökben, ahol ki-ki híres pásztorfaragóktól leshette el a vésés, a karcolás, spanyolviasz-berakás fortélyait.58 Némely faragóművésznek idő múltán olyan kiforrottá vált a stílusa, hogy munkáit szinte csalhatatlan biztonsággal ki lehetett választani. Közé-jük tartozott az évtizedeken át ismeretlen művészként emlegetett és a Zala-Somogy határán fekvő uradalmakban juhászkodó Kiss István is, aki-nek szerencsére sikerült megtalálnom a fiát, aki beszámolt apja életének főbb állomásairól, eseményeiről. Atyja, Kiss István, 1844-ben született, s föld nélküli, szegény emberként nőtt fel. Hol itt, hol ott szolgált: Kisfakoson, Fazekasdencsen, Kápolnapusztán, Behiákpusztán... 1881-ben aztán erdőőr lett, s azon túl otthona is volt... 1935-ben hunyt el - mondta... Később elgondolkodva folytatta: „- ...amíg élt, - hivatkozott az alább ismertetett borotvatartóra - ebben tartotta a borotváját a mestergerendán... Sokszor mondta, hogy mennyire otthon érzi magát az erdőben... Mutatta az unokáknak a dobozon, hogy „ez itt ládd a sarca, az meg a bébic, meg a betyár a kedvesivei..." és mesélte, hogy az ő apja is hajkurászta még a fosz-togató illéreket, akik nem akarták a 48-at..." Munkái alapján joggal sorolhatjuk Kiss István juhászszámadót e vidék legjelentősebb népművészei közé: a szakirodalom is a legnagyobb elismeréssel méltatja munkásságát. Bizonyítja ezt az 68. képen megcsodál-ható spanyolozott díszdoboz, a „borotvatartója" is, melynek alján az aláb-bi elmosódott szöveg olvasható: „...kátulát... Kis Istfán csinyálta... "59 Az 69-70. képen látható szaru sótartó a család emlékezete szerint minden bizonnyal szintén Kiss István munkája. (Tulajdonosa - egy magán-gyűjtő - meg sem kísérelte kinyomozni, hogy ki készíthette. Csak arra em-lékezett vissza, hogy egy Komárváros környéki parasztházban vásárolta.) Az 1860-as években egy ideig állítólag Kovács János juhász is Kiss István mellett dolgozott Kápolnapusztán, akit mindig tisztelettel emlege-tett. Ő készítette 1874-ben az 71. a)-b) képen látható, ugyancsak spanyol-viasszal berakott „gatyamadzagfüzőt". Nyilván a kedvesének vagy jegye-sének szánta (vagy adta) ajándékba?® Kiss István igen jelentős egyéniség lehetett, akit számos környékbeli népi faragó igyekezett követni. Az ő munkájának tartanánk az 72. és 73. képen látható tükröst is, ha ajándékozója, a zalakarosi Dörgönye Vencel nem azzal adta volna át 1955-ben a Thúry György Múzeumnak, hogy azt öregapja, az 1933-ban elhunyt Molnár Boldizsár készítette. „...Öregapám földműves ember volt, de nagyon szeretett faragcsálni. Ami csak a keze ügyébe esett, kicifrázta. Szeretett így pepecselődni, csinálgalódni..."61 Ki tudja...? Molnár Boldizsár élete néhány évét talán Kiss István közelében töltötte, s tőle tanult meg faragni, vagy más úton-módon ismerte meg, s vette át művészete legjellegzetesebb vonásait. 251 Dörgönye ajándékozta az 74. és 75. képeken látható szarusótartót is, melyet ugyancsak a nagyapa munkájaként tartott becsben a család. Ezen a biztos kézzel faragott és karcolt darabon is erősen érződik Kiss István stílusa. Sajnos, nem sikerült bővebb adatokhoz jutnom arról az 1864-es év-számmal datált IGJ monogrammal ellátott, - hiányosságában is művészi becsü - szaru sótartóról sem (76. kép), mely egy kiskomáromi gyógysze-résztől került a Thúry György Múzeumba. Kérdezősködésemre csak annyit tudott mondani, hogy egy környékbeli pásztortól - valószínű, hogy Karos községi pásztorától - kapta ajándékba, akinek beteg családtagjait gyógy-szerekkel látta el. Végül csodálattal kell adóznunk a galamboki Kuti család azon - im-már feledésbe merült nevű - elődjének, {komájának) aki a 77. képen lát-ható spanyolozott borotválkozó tükröt készíthette. Személyéről csak annyit őrzött meg a családi hagyomány, hogy a nagyapa, Kuti János - kapta még gyermekkorában ajándékul a keresztapjától. Egy azonban biztos: bárki csinálta, művész volt a javából! E spanyolozott és karcolt-faragott remekművek több oldalnyi mélta-tást, elemzést is megérdemeltek volna, ám ezúttal be kell érnünk pusztán a figyelmet felkeltő, vázlatos ismertetéssel.62 De így is csodálattal adózhatunk azoknak a gyakran névtelen pásztor- és parasztművészeknek, akik nehéz munkájuk közepette, esetleg a „börtön-iskolában" alkották meg őket. A későbbi nemzedékek pásztorai már főleg a domború faragásnak s a vésett-karcolt technikának hódoltak. A szomszédos településeken: Nagy-radán Perczel János63, Galambokon pedig Pápai Sándor64 szereztek ma-guknak s művészetüknek méltán megbecsülést. Mindketten számos értékes alkotással gyarapították a zalai s a magyar népművészetet. 10. A pásztorélet és a betyárvilág a Zalakaros környéki népdalok tükrében - Kodály Zoltán és Péczely Attila gyűjtése alapján - Többször szó esett már arról, hogy az 1950-es években még élénken élt a régi pásztorélet, a pajtáskertes gazdálkodás és a vele kapcsolatos betyárvilág az idősebb karosiak, galambokiak, kiskomáriak - általában a környék - emlékezetében. Nagy szerencsénk, hogy Péczely Attila és Kodály Zoltán meghallgattak néhány közismert nótafát. Közülük a 60 éves Bakos József valamint Németh József és neje több - a pásztorélettel és a betyárvilággal kapcsolatos - népdalt is énekeltek, melyeket lekottáztak. Néhány környékbeli dal kezdősorát alább közlöm: 252 Mikor juhász bojtár voltam... A gulyám, a ménes... Séta Pista szép gyereg vót... Mikor gulás-bojtár voltam... Cserfa, mogyorófa, ez az erdő... stb.65 Jártak Zalakarosban is, mert a Zenetudományi Intézet az alábbi kezde- tű, e témához kapcsolódó dalokat tartja nyilván {1-4. számú dalok kottáit lásd a 272-275. oldalakon): ,,•...-■■■.. . . ■ . 1. Kondorosi csárda mellett... ,: 2. Jó ló volt a fakó... 3. Pista, Pista, Juhász Pista... 4. Juhász Andor tizenhatszé gatyája...66 1953 nyarán Péczely ismét végzett Karoson népdalgyűjtést. Cser Fe-renc 72 és Adorján Péter 45 éves gazdáktól többek között az alábbi dalo-kat gyűjtötte s kottázta le (5-10. számú dalok kotáit lásd a 276-279. olda-lakon): 5. Balatonnak nincsen gerendája... 6. Ha Dunáról fúj a sziél... 7. Cifraszűröm Veszprémbe vettem... 8. Nem akar a vezérürüm legelni... 9. Imolácsi, mamolácsi... 10. Édesanyám ruózsafájo...67 Karoson Adorján elénekelte még az előző évben Komárvároson le- kottázott „Már meguntam őfelségét szolgálni..." kezdetű katonanótát (11. dal) is, ám idő híján lekottázásra ekkor nem kerülhetett már sor. (Ezért a Szalay József által elénekelt dal kottáját közlöm.) A,,Zalakaros népi értékei" című fejezettel csaknem teljesíthetetlen fel-adatot vállalt e tanulmány írója. Hisz a hagyományos népi építkezésnek, házberendezésnek, a régi hegyi pincéknek, a népviseletnek szinte nyoma sincs már, vagy csak alig. Lassan a népszokások is feledésbe merülnek, a hajdan oly hasznos, kedvelt társas összejövetelek, a kukoricafosztás, a toll-fosztó pedig értelmét vesztette modern világunkban... Tartalmában, hangu-latában talán csak a szüret maradt a régi. Mégis szólnunk kellett minderről, hisz egy felbomlóban lévő, mint-egy 200 év során összekovácsolódott néprajzi csoport jellegzetességeit ismerteti, tudatosítja bennünk. Érzik ezt az immár várossá lett Karos és a környék lokálpatriótái is, akik szintén szívügyüknek tekintik a néprajzi érté-kek ápolását, a tárgyi emlékek megmentését. Ennek szellemében 1998-ban ismét megújították a galamboki tájházat (Somogyi Béla utca 8.), mely egy szegényparaszti család 1910 körüli életébe nyújt betekintést. Láthatjuk 253 benne egy füstöskonyhás ház szobájának sarokpados berendezését a sarok-szekrénykével, az „ómáriummal", a festett tulipános ládával... A füstös-konyhát a nagy kenyérsütő kemencével s az ugyancsak a „lopott pitvarróT' nyíló kis kamrát a különféle tárolóedényekkel, valamint az egyetlen tehén-ke számára épített szintén zsúpfedeles istállót (78-79. kép). A karosi művelődési házban rendezett kiállításon a zalai népi fafara-gók, hímző- és szövőasszonyok, fazekasok, azaz a ma is munkálkodó népi művészek alkotásai láthatók. Örömmel tapasztaljuk, hogy az idős mesterek mellett egyre több fiatal tehetség keze alól kerülnek ki míves munkák. A hagyományok továbbélését jelzi, hogy a gyöngyös fejdísz helyi készítő-je, Stróbl Györgyné a közelmúltban Népi Iparművész címet kapott. A Karos táncgyüttes színrelépésével a hagyományok ápolása terén is új korszak köszöntött be. Tevékenységében a tánc mellett kiemelt szerep jut a népszokások: a betlehemezés, a húsvéti hímestojás festés, a locsol-kodás, a májusfa-állítás, a népviselet és a népi mondókák felújításának is. Hagyományok és ünnepek a mai Zalakaroson (Novak Ferenc) A település korábban gazdag társadalmi élete, hagyományos értékei fokozatosan elsorvadtak a szocializmus évtizedeiben. A rendszerváltást követően azonban ismét előtérbe került a hagyományok felkutatása, meg-őrzése, vagy újraélesztése. Ezt a tudatosság mellett a település életét egyre inkább meghatározó idegenforgalom is igényelte. Ennek szellemében alakult meg a nyolcvanas évek végén a Karos Táncegyüttes, melynek tagjai a viselet megőrzésében, a helyi népszokások felélesztésében jelentős szerepet játszottak és játszanak. A néptánc mellett elsősorban a betlehemezés és a húsvéti locsolkodás éledt újjá. A templom védőszentjének, Szent Annának napjához kötődik a búcsú, mely egyben 1999-től - a várossá nyilvánítás idejétől - a város napja is, amit háromnapos gazdag programsorozat köszönt évről évre a településen. Új hagyomány az Orbán nap. Szent Orbánt, a szőlőhegyek védőszent-jét - a szőlő- és borkultúra Zalakaroson betöltött meghatározó szerepe elle-nére - korábban nem ünnepelték. 1996-ban az Orbán-szobor felállításával, a szőlőhegyi rendezvényekkel egyévente ismétlődő programsorozat vette kezdetét. Ezen kívül a bornapok rendezvényei, a térségi borverseny, vala-mint több-kevesebb rendszerességgel megtartott szüreti felvonulások egyaránt szolgálják a hagyományőrzést, hagyományteremtést és a közmű-velődést. Él a májusfaállítás szokása, s új hagyomány, hogy a rendőrök Szent György napját, a tűzoltók pedig Szent Flórián napját köszöntik. 254 BIBLIOGRÁFIA BARABÁS Jenő, 1960.: Zalai pajták. (In: A Göcseji Múzeum Jubileumi Emlék-könyve 1950-1960. Zalaegerszeg, 1960., 277-287. p.) BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor, 1979.: Vezérfonal népi építészetünk kutatá-sához. (Bp., 1979.) DÖMÖTÖR Tekla, 1964.: Naptári ünnepek, népi színjátszás. (Bp., 1979.) DÓKA Klára, 1997.: Egyházi birtokok Magyarországon a 18-19. században. (METEM, 19. Bp., 1997.) FÉL Edit, 1976.: Magyar népi vászonhímzések. (Magyar népművészet 8. Bp., 1976.) FLÓRIÁN Mária, 1992.: Hogyan öltözködött a Vas megyei köznép. (Vasi Szem-le, 1992., 11-71.) GÖNCZI Ferenc, 1944.: A somogyi betyárvilág. (Kaposvár, 1944.) GÜRTLER, Wolfgang /szerk./ 1991.:Volkskunst hinter Gittem. - Kismartonban, Sopronban készült kiállítási katalógus. 35. (Eisenstadt, 1991.) GRÁFIK Imre-PAP Gábor-SZELESTEY László, 1991.: Volkskunst hinter Gittem. Kismartonban, Sopronban készült. (Eisenstadt - Szombathely, 1991.) HOFER Tamás, 1955.: Dél-Dunántúl településformáinak történetéhez. (Ethnog-ráphia, 1955. 125-186.) HOFER Tamás: Csűrök és istállók a falun kívül. (Ethnográphia, 1957., 377-424.) JUK József, 1896.: Galambok és vidéke. (In: Zalavármegyei Évkönyv a Millen-niumra. Nagykanizsa, 1896., 82-86.) KECSKÉS Péter, 1992.: Présházak és pincék a Dél-Dunántúlon. (Ház és Ember 8., Bp. 1992. 167-204.) KOSA László-FILEP Antal, 1975.: A magyar nép táji és történeti tagolódása. (Bp., 1975.) KERECSENYI Edit, 1954.: Világítási módok és eszközök Komárvároson. (Nép-rajzi Értesítő. 36. - 1954., 201-214.) KERECSENYI Edit, 1957.: Az asszonyok fej viseletének alakulása Kiskomárom-ban és környékén az elmúlt 90 év alatt. (Néprajzi Értesítő, 39. 1957. 23-147.) KERECSENYI Edit, 1960.: Fehérhímzéses viseleti darabok Nagykanizsa környé-kéről. (In: A Göcseji Múzeum Jubileumi Emlékkönyve 1950-1960. Zala-egerszeg, 1960., 303-329. KERECSENYI Edit, 1974.: A szabadságharc kora a Zalakomár környéki nép em-lékezetében. (Zalai Tükör I. Zalaegerszeg, 1974., 141-167.) KERECSENYI Edit, 1975.: Zala megye hímzései. I. Zalai fehérhímzések. (Bp., 1975., 123.) KERECSENYI Edit, 1978.: A ruházati ipar mesterei Zala vármegyében 1770-1925. (In: Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék regionális tudomá-nyos tanácskozása. Siófok., 1977. Kaposvár, 1978., 217-232.) 255 KERECSÉNYI Edit, 1979.: Zala megye néprajzi csoportjai. (Bp., 1979.) KERECSÉNYI Edit, 1986.: Dél-Zalai hímes szőttesek. I. Takácsszőttesek. (In: Zalai Gyűjtemény. 25. Zalaegerszeg, 1986., 243-272.) KERECSÉNYI Edit, 1991.: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a XIX. században. (In.: Dél-Dunántúl népi építészete. Pécs, 1991., 225-269.) KERECSÉNYI Edit, 1994.: Zalai takács- és parasztszőttesek (In.: Szőttesek teg- nap és ma. Heves, 1994., 49-57. + 50-65 fotó.) •,- i.;; MADARASSY László: Művészkedő magyar pásztorok. (Bp. é. n.) MALONYAY Dezső, 1911.: A magyar nép művészete. III. kötet. A Balaton-vidé- ki magyar pásztornép művészete. (Bp., 1911.) ■: MARKÓ Imre Lehel: 1981. Kiskanizsai Szótár. (Bp., 1981.) MOLNÁR László, 1990.: Betyárok Zalában. (Patkó Jancsi Pördeföldén, 1862. In.: Zalai Gyűjtemény. 31., Zalaegerszeg, 1990., 263-278.) ÖKRÖS László, 1965.: Péczely Attila (1897-1964) halálára. (Ethnographia. 76., 1965., 134-136.) PAP Gábor, 1993.: Jó pásztorok hagyatéka. (In: Magyar népművészet. Debrecen, 1993.) PAPP László-VÉGH József, 1964.: Zala megye földrajzi nevei. (Zalaegerszeg, 1964.) PÁLFI Csaba, 1970.: A Gyöngyösbokréta története. (In: Tánctudományi tanul-mányok. Bp., 1969-70., 115-161.) PÉCZELY Attila, 1958.: Pünkösdi népszokások „Komár"-ban. (Néprajzi Közle-mények III., 1958., 218-227.) PETÁNOVICS Katalin, 1966.: A vörsi bábtáncoltató betlehem. (Veszprém Me-gyei Múzeumok Közleményei 5. Veszprém, 303-321.) PETÁNOVICS Katalin, 1971.: A sármelléki női viselet a századfordulótól napja-inkig. (Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. Veszprém, ^ 315-338.) PINTÉR István, 1986.: Zala élő népművészete. Zalakarosi Művelődési Ház állan-dó kiállításának vezetője. SÁGI János, 1904.: Keszthelyi és Keszthely vidéki regősök, betlehemesek, há-romkirályjárás és aprószentek. (Néprajzi Értesítő, 117-131.) SEEMAYER Vilmos, 1934., 1935., 1936.: Pajtáskertek Nemespátrón. (Néprajzi Értesítő, jelzett évfolyamok.) SZELESTEY László, 1992.: Faragó emberek - pásztorművészet. (Vasi Szemle. 46., 1992., 72-118.) Zalai népi művészek: Megyei népművészeti kiállítás katalógusa. (Zalaegerszeg, 1975.) SZÁNTÓ Imre, 1960.: Egy dunántúli falu. Alsópáhok története. (Bp., 1960.) Megyék népművészeti kiállítása. A főváros egyesítésének 100. évfordulójára. (Bp., 1973.) 256 JEGYZETEK '• Az említett, szorosabb szálakkal egymáshoz kötődő települések vonzáskörébe tartozott még többé-kevésbé Csapi, Nagyrada, Zalaújlak, Zalamerenye, Sárszeg, Zalavár, Sár-mellék és Alsópáhok is. Kerecsényi Edit, 1979. Petánovics Katalin, 1971. 2- A komáromi vár elpusztítása után 1713-ban megalapított jezsuita egyházi uradalmi központ jótékony hatására 1735-ben Kiskomárom ismét mezővárossá lett, mely azután gyors fejlődésnek indult. (A Zala megyei Helytörténeti Lexikon cédulaanyagából.) 3- Juk József 1896., 82-85. Megjelent: Halis István - Hoffmann Mór: Zalavármegyei év- könyv a Milleneumra. Nagykanizsa. 4 Pálfi Csaba 1970. A Gyöngyösbokréta története című tanulmányában többször említést tesz e népcsoport műsorairól. 5 Karos térképének kéziratos vázlata. Készült az 1864. évi kataszteri felméréshez. ZML. VI. 108. 521. Karos Birtokrészleti jegyzőkönyve. 1864. (88. doboz). A minden bizony- nyal pajtáskertes „Sziget" dűlőben szétszórtan több mint 40 gazdasági épület látható. 6- 1848-ban a Jellasics parancsnoksága alatt e településeket megszálló katonákat, népfölkelőket nevezték illéreknek. Kerecsényi Edit, 1974., 141-169. 7 Mivel Karosban 1966-ra az összes régi típusú, elő- és oldalpitvaros házat lebontották már, a szomszédos Galambokon felmért hasonló házak alaprajzának, illetve oromfalá-nak vázlatait mutatom be (1-2. rajz). TGYM. 1966. évi népi műemléki felmérések. A/331-68. ■.., ::■,:. : , : .: .;..•.• 8- TGYM A/331-68. (4., 7. és 8. kép.) 9- 1941. évi népszámlálás adatai, V. kötet, Bp., 1982., 144-145. és 250. lap 10 Zalakaros népi műemléki felmérését 1966-ban Mesterházy Erika, a Néprajzi Múzeum kutatója végezte el. Néprajzi Múzeum Etnológiai adattára 8316. "■Zalakaroson és környékén változatos, piros pamutfonállal cifrázott takácsszőtteseket használtak, melyeket a helyi vagy környékbeli mesterek szőttek. Kiskomáromban né-pes takácscéh működött. Annak megszűnte után az 1876. évi iparkamarai jelentés Zalakarosban 6, Kiskomáromban 23, Komárvároson 10 takácsot tartott nyilván. 12- Zalakaroson kb. 1875-ig mentek a leányok tulipános ládával férjhez. Akkortájt szorí-totta ki a sublatláda, majd a sublód, végül a szekrény. 13 Ezek mennyisége és összetétele a menyasszony anyagi helyzetétől függött. V. Ö. Kerecsényi Edit, 1963., 48-53. 14- A stafírung készítésekor sokféle pántlikát, gyárilag hímzett szalagot vásároltak. Ezek a drága, külföldi rőfös áruk többnyire tulipános festésű, fakéregből készült dobozokban érkeztek Singerékhez. Ha kiüresedtek a „kátulák", egy-egy vásárlónak ajándékozták őket tovább. 15 A TGYM-nek igen gazdag világítóeszköz gyűjteménye van Zalakarosról és környékéről. Kerecsényi Edit, 1954., 201-213. 16 TGYM A/934-74. Zalakaros határának mintegy 80 földrajzi neve között 1964-ben kb. 30 volt a szőlőhegyekkel kapcsolatos. 17 Az 1777-ben kelt zalakarosi hegyközségi jegyzőkönyvet, „articulusokaf'Marton Lász- J ló hegybíró őrzi. E hegyközségi jegyzőkönyv egy jóval későbbi (dátum nélküli) máso- lata a TGYM Okm. 72.371.1 lelt. számon található. 18 Effajta díszítésű prést - hasonlít a Felsőhegy 73. alatt fényképezetthez - többet is ta- láltam a galamboki, nagyradai, merenyei szőlőhegyeken. Valamennyi 1840-70 között készült. Sajnos, senki nem tudta megmondani, kik voltak a mesterei. 19 A gúzsos prés előnye, hogy a szőlőtermést egyszerre fel lehet rakni a présre, tehát a szüretelés folyamatát nem kell megszakítani. Az iszalag fonattal körültekert, préselésre 257 szánt szőlő felett az „asztal" és a „papok" láthatók. A préselés munkáját a „lógóra állí-tott főfa" végzi. A munka befejeztével a prés ismét nyugalmi helyzetbe kerül. Vázlat: Markó, 1981., 99-100 lap. A karosi szőlőhegyeken azonban a „katrócos prés" az álta-lános. 20 Galambok szőlőhegyeinek 1974. évi népi műemléki felmérése. TGYM A. 932-74. 21 ■ E vaspréseknek számos változata ismert, közülük többet még az 1910-es években csi- náltattak, másokat készen vásároltak. 22- Marton Lászlóné „Rekviem a zalakarosi pincesorért" c. tanulmányában - melyet 1994- ben nyújtott be a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára - megható emléket állít a pusztuló karosi pincéknek. 23- Kerecsényi, 1975.; Petánovics, 1971., 315. 24i Zala megye nagy részén, - pl. Hetesben, Göcsejben, Kanizsa környékén - a mellévar-rott ujjú, „bokrosujjú ing" volt akkor még a divat. 25- TGYM 52.195.1. Készült 1850 táján. A különféle hímzésű vállkendőket Zala megye széles körzetében viselték az asszonyok. 26- A kiskomáromi takácscéh „Kiss-Komáromi Betsületestakáts Czéh számára le pariálta- tott Articulusok" c. irata megtalálható a Zala megyei Levéltárban IX. 13. Az 1772. évi céhbehívó tábla és az 178l-es céhláda pedig a TGYM-ben. 21 ■ TGYM 52.195.2. 28- E kis kendő sarkait is legalább kétféle mintával varrták ki, és gyakran élénkítették kevés piros pamutfonállal varrt hímzéssel is. Göcseji Múzeum, 60.26.23 lelt. sz. 29- TGYM 54.141.1. Már 1900 táján is készítettek színes pamutfonállal esetleg selyemfo- nállal hímzett eljegyzési kendőket. TGYM 52.172.1. 30- Lásd a közölt fényképeket. 31 E viseled darab különféle változatait csaknem az egész országban kedvelték a nők. TGYM 53.17.2. 32- Kerecsényi, 1975. 29 és 31 t. A rajzok hátlapján olvashatók a készítéssel és használat- tal kapcsolatos adatok. 33- TGYM 53.10.1. Kerecsényi, 1960., 325-328 p. 34-Kerecsényi, 1957. 131-133 p. 35-TGYM 77.69.1. és 77.63.3. . . • . • 36- TGYM 75.46.1.; 85. 14.1; 73.61.1. 37- TGYM 76.11.6. 2.; 77.12.4. és 77.73.1.1-2.; 78.13.3. 38- TGYM 77.12.10.; 77. 73. 2.; 78.13.1.2. 39- TGYM 72.62.2. Richelieu és 72.52.3. színes hímzésű „puruszli". 40TGYM 78.108.4. 1947-ben hímzett rövid ujjú ing. Az 1910-es évektől Karos egész környékén közkedveltté vált. 41- TGYM 77.59.7.1-2. Kerecsényi, 1957., 137-141. 42- Könczöl Jenő és Bazsó Rózsa esküvői menetéről számos felvételt őriz a család. (Érde- mes megemlíteni, hogy 1997-ben a Karos táncegyüttes két tagja: Szörcsök Szilárd és Tóth Bernadett ismét népviseletben fogadott egymásnak örök hűséget.) 41 A Zalakomár környéki viseletet bemutató 28. képen jól látható az 1900 körüli jel-legzetes vászon férfiviselet a gatya korcába tűzött „pirosbécsi" kendővel. 44' Egy „szél" nagyjából 60 cm. Ilyen széles vásznat szőttek a helyi takácsok. 45- A TGYM 72.10.3. lelt. sz. 7 szeles ünneplő gatya életére vonatkozó adatközlés a szö-vegben olvasható. 46 Kerecsényi, 1975. A 36-39. táblák hátlapján közölt ingek kézelőinek rajza a 40. táblán látható. TGYM 74.24.1-74.24.4. 47- TGYM 52.96.2. 258 48- Sebestyén Gyula, 1906. Magyar népköltési gyűjtemény 8. kötet. Dunántúli gyűjtés. Bp., 160-161. 49- Kerecsényi Edit, Néprajzi gyűjtőút, Zalakaros, 1953. TGYM A. 88-1968. ' 50-Az 1921-ben készített Bodor Antal-féle zalakarosi községi kérdőíves felmérés a település élő népszokásai közül a „betlehemjárás"-t emeli ki, mint legjelentősebbet. Mezőgazdasági Múzeum adattára, lelt. sz: Zala megye III. 6926. Zalakaros; A bábtán-coltató betlehemes játék Karoson ismeretlen volt. 51-Magyarság néprajza III. kötet 45. kép 52Pálfi Csaba 1970. 115-161. 53- Péczely Attila az 1950-es években többször járt a TGYM-ben segítséget kérvén kutatá- saihoz. Később átadta Kiskomárom környéki kottázott népzenei gyűjtésének egy részét. TGYM A. 199-68. és 202-68. Ezúton is köszönetet mondok Pávai István népzenekutatónak /Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára/, amiért munkámban segített. 54- Péczely Attila 1958. Pünkösdi szokások Komárban. 55- A Pesti Központi Papnevelő Intézet kiskomáromi uradalmában igen jelentős volt a ju- hászat. A juhászok többsége nagyszerű pásztorfaragásokat készített. (Az uradalom 4 községében a XIX. század végén 602 szarvasmarhát, 6760 juhot, 124 lovat és 198 ser- tést írtak össze.) A Magyar Korona Országainak Gazdaczimtára. Bp., 1897. 138-139 p. 56- Gönczi Ferenc 1944. A somogyi betyárvilág című kötete az e témával foglalkozók számára lebilincselő kézikönyv. A 128. lapon ismertetett történet Karosban még az 1950-es években is közszájon forgott. 57- Az 1950-es években még sokat emlegetett karosi „betyárpince" egy időben szintén az ő búvóhelye volt. 58 Szelestey László 1992. Faragóemberek - pásztorművészet. Vasi Szemle, 72-105. Grá-fik-Pap-Szelestey. 1991. 59TGYM 52.226.1.1-2. E remekmű megihlette Pap Gábor művészettörténészt is. Jó pásztorok hagyatéka című munkájában az egyik színes táblán közölte s elemezte jel-rendszerét. 60- TGYM 75.26.6. ' ' 61 ■ TGYM 55.29.2.1-2. Dörgönye Vencel nagylelkű adományai azóta is sok kiállításon szereztek elismerést Molnár Boldizsár művészetének. 62- Szerencsére a témával kapcsolatos szakirodalom igen gazdag, s évről évre újabb elem- zések jelennek meg a pásztorművészet remekeiről. 63- Perczel János életét és művészetét Madarassy László ismertette, é. n. 120-129., Zalai népi művészek 1975., 32-33. 64- Pápai Sándor az 1940-es évek végén juhászként került Galambokra, ahol végleg ott- honra lelt. Ő is főleg a domború faragásban jeleskedett, s örömmel jelenítette meg a betyárokat. Zalai népi művészek. 1975., 30-31. 65-TGYM A. 199-68. 66- Néprajzi Múzeum Ethnológiai adattára Népzenei Osztály. 5781. Pávai István segítsé- gét ezúttal is köszönöm. 67-TGYM A. 202-68. j! " \!'7;'' ; : '"; ' '""■'" ' ' 259 QALAMBOK UTCAI HOMLOKZAT ALAPRAJZ 1. rajz. Galambok, Petőfi u. 44. 1840 körül épített elő- és oldaltomácos lakóház felmérési rajza. 1974. 260 u. V. 2. rajz. Galambok, Honvéd u. 7. 1848-ban épült „lopott tornácos" ház felmérési rajza. 1974 261 3. rajz. Zalakaros, Felsőhegy 118. 1860-ban épített, kéthelyiséges, karók közé tömött falú présházpince alaprajza. 1974. 262 1 -c/1 A) 1840 körül épített háromhelyiséges, fatalpas présházpince alaprajza. 2. ^ J N % O 3 o ^ 4 -B£Z.5O VlkJC£ ^ ^: í. Po/c 3. Szék 5. Pad 7. Téglakatlan rézüsttel 2. Agy 4. Asztal 6. Kályha B) 1-2. Az 1964-ben elbontott gúzsos prés vázlata és működésének elve A munka befe-jeztével a prés ismét nyugalmi helyzetbe kerül. Az iszalag fonattal körül-tekert, préselésre szánt szőlő felett az „asztal" és a „papok" láthatók. A préselés munkáját a „ló-góra állított főfa" végzi. ZALAKAROS,FELSŐHEGY 54. PINCE 5 S 10izCOp «4 5. ray'z. Zalakaros, Felsőhegy 54. Oszlopsoros, három helyiséges présházpince bejárati oldalának, szoba felőli homlokzatának és egy oszlopának a rajza. 1974. 264 GALAMBOK, KISPINCEI-DŰLŐ, 201. PINCE A. B. í Í5T c. 1. Zsilipéit borona 2. Ágy 3. Asztal 4. Pad 5. Szék 6. Szellőzőnyílás 7. Lépcső 6. rajz. Galambok, Kispincei-dűlő 201. A) 1850 táján épített, kétszintes, istállós prés-házpince déli oldalának vázlatos rajza. 1974. B) Alaprajz, 1974. C) A pince rajza keletről, a szoba egyik ablakával. A borospincébe vezető lépcsősor feletti „pince-torok" valószínű, hogy későbbi toldás. 1974. 265 ^ CD c Uj o s: N. .CO CD :s, Co'S a 8- '6 7. ra/r. Zalakaros, Felsőhegy 73. 1869-ben épített téglafalú, kétszintes pince talaj-szint feletti - immár hiányos - présházának és szobájának vázlatos alaprajza. 1974. 266 Jl " — 1 ■ / ffi \ 9. rajz. Fehér gyolcs „fejrevalókendő" két átellenes sarkának hímzés-rajza. TGYM 52.195.2. 267 5. rajz. Egyenes szabású, pálhás, kézzel varrott, női vászoning. Készült 1880 körül. TGYM. 52.162.4. Takács Zsuzsanna rajza. 268 70. /-o/z. Fehér gyolcs jegykendő egyik sarkának hímzése „pókolással", azaz „bekötött likakkal". Zalamerenye. TGYM. 54.141.1. Mérete: 63 x 58 cm. 11. rajz. 1890 táján kézzel varrott, fehér hímzéses „levesrékli". TGYM. 53.17.2. Takács Zsuzsanna rajza. 12. rajz. Karoson Kis Ernőné által 1947-ben készített rövid ujjú, színes hímzésű női ing. TGYM. 78.18.4. Takács Zsuzsanna rajza. 269 13. rajz. Hét szeles ünneplő vaszongatya. TGYM. 72.10.3. Takács Zsuzsanna rajza. 14. rajz. Kézzel varrott fehér vászon férfiing látványrajza. Készült 1890 körül. 270 75. rajz. Fehér vászon férfiing mellrész hímzésének részletrajza. TGYM. 74.24.4. Készült 1890 körül. Kézelője hasonló hímzésű. 16. rajz. Fehér vászon férfiing mellrész hímzésének részletrajza. TGYM. 74.24.1. Kézelője hasonló hímzésű. 271 Az 1925-ben, illetve 1953-ban lekottázott karosi népdalok C.ffi.Z ^ • II-IZ 8.1Z íó^t-ó 272 Ál /4-tr,.^ /,. i A BCD. 273 fal, foOM. Lo PF=E 0-1- . / , f. &UK&4>&- toíhc-^u/t. fóenlpaZ'i Jfa*a.iu : f, J 274 •'. * 5. ^ i hé VI-f. Uy W.' 275 ,7g »Tea — Mikor: 195? Tovdbbi versszakul> e'"°L s_ ^^H&Sh, megye Teapo sluato / , S'u—v^— J- 100 Balatonnak ^ 4 ■ - / ... nlncsin goren-aijs, Bslessett a "ÓyCngyőai csírfla bal asrke, cziíp csávilásüí roaga, Sziíp hüjaflor. ltnys., fúj a sziria ^K orísz tíjon ic»n elterjedt azöTej leg?ya'l:OJ?ibb aallars.Jíía dallamai Jőral rittábbat. Élet-nyomtm, líndApeul. — 25S7 52 VV Ha Bunírul fuj a szlíl, Mearfegyzís: Az ojész tájon tBziaJisrt.Bo sora már teljes»n la sorrá alakult í.t« 276 helység, meíye Tompo giuato \ • 113 1.Cifra BEUTSE Teeaperímbe vsttem, Qynitatiedr»P<cz«ly Attila Kiial.Caar Ferenc,72 ÍTBB Mikor: ?953«?-Ug. TOTábbl versszakok. 2fUíy aítíllok rlíglg az ueoibo Csuka éru fityoroza oslzmibo. CaaVugy h3no.s,alckorít diirrant B«£gee torílin Jegslőra hajtok. Iírte harnlr.e forintot fn* zettea. 3.111tor a felu Tlésíra lír»l, Aklccr es^yit a koesmíbo tlír»g, így kl8ltok:halla-je toosaíros, Van-c aiíg ollan nyíokarajoárosl *Iit-nyomJ«. Budaptsí. - 2.167 52 W 8. — Mikor; 193? aUg» Siftni; hí yaég, menye 1^- Parlanio-rubato -^A—1—i-t-f—J— -t—r~n—\—' 1— r f~ i^ ■ 'XL^i— ataar a rszírürBm legtlni, I—f *-■—*—z— / i Lm Ríz t^BneoJtt azoaoruan püng —h^r—\—~ Idegen aí3- £0t lírtz a m»zző- ben, TlsszanKzek, hat esanaár éli nwllsttea. 277 rOÍ helyaög, mseve DU8 - Zala karOÍ hl T«mpo További veriizakok. Imo- láosi, mamolícsi, Ha Írott a János tícsi, Uoet iszik a Jínos bicéi, eje- hal A TiaíVnn keflTelt dus változata. ía:. - 2H87 52 W 10. ro rla ni o-ruís' i to 195? f—f * 278 Á ttteü.ticbe A gyűjtés helye és ideje Az előadd személyi adatai JÁNOS MÜZEUM 11. A dallamra vonatkozó adatok ltn»<tgratD«J korttaktaa. t f ! ; U. ;■ ■' '■■■ I M|*ltM Bolttojt A«0» k»»íír»]r4»>i» I1 ' i i i; lt*««k tíll s ' »' ^ ttt(»*n l.i««k r«v«at látó* k«Mto« 279 NOVAK FERENC ADATTÁR ZALAKAROS TÁRSAD ALMI- ÉS TÖMEGSZERVEZETEINEK, TOVÁBBÁ INTÉZMÉNYEINEK TÖRTÉNETÉHEZ Előszó A bevezetőben hangsúlyozzuk, hogy e fejezet nem koherens történeti feldolgozás. A helyi szervezetek bemutatásával - ahol a rendelkezésre álló forrásanyag mennyisége eltérő terjedelmet is eredményezett - egyrészt árnyalni kívántuk azt a közvéleményben ma is meglévő véleményt, amely szerint Zalakarosnak, e sajátos fejlődésű, fiatal városnak nincsen múltja, csak jelene, de még inkább jövője. Másrészt a közelmúlt történéseinek rög-zítése alapul fog szolgálni a még részletesebb, alaposabb feldolgozáshoz. Az összeállítás nem tér ki az oktatás, a közigazgatás, az egyház és a gaz-dasági élet szervezeteire, és az általános iskoláról is csak néhány adatot kö-zöl. Sajnos irattárral csak a községi tanács és jogutódja, a Polgármesteri Hivatal, a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Párt rendel-kezik, illetve rendelkezett. A párt dokumentumai 1980-ig találhatók meg a Zala Megyei Levéltárban, a társadalmi szervezetek, intézmények alapvető forrásai is e két szervezet jegyzőkönyvei voltak. Mindezek értelemszerűen egy adott szemszögből minősítenek, ám nélkülözhetetlenek, miután sok-szor egyedüli forrásuk, ez a megállapítás különösen igaz az 1945-1948 kö-zötti időszak pártjainak helyi tevékenységére. A rendszerváltás hozta meg a civil szféra újbóli kibontakozásának lehetőségét. A településen több alapítvány, egyesület kezdte meg működé-sét, jellemzően majdnem mindegyik önkormányzati támogatással. Ez egyrészt jelzi a város vezetésének törekvését a társadalmi élet gazdagabbá tételére, másrészt mutatja a város polgárainak erejét, önszerveződésének gyengeségét, ami viszont a jelen gazdasági-társadalmi állapotának a követ-kezménye. 281 1. Pártok, politikai és tömegszervezetek 1.1. Pártok és szervezetek 1948-ig . Az 1921/LIII. te. a testnevelésről hozta létre a Levente Egyesületet, ezt a katonai előképzés célját szolgáló intézményt, amely egyesületi for-mában, állami irányítással és ellenőrzéssel működött. A leventék a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá tartoztak, erre az antant el-lenőrzés és külpolitikai bonyodalmak megelőzése miatt volt szükség. 1924-ben látott napvilágot az említett törvény végrehajtási utasítása, amely lendületet adott a levente mozgalom további kibontakozásának.1 A helyi Levente Egyesület első fellelhető dokumentuma 1926-ból származik, egy kérdőívre adott válaszból. Ebből idézünk: „Testnevelő telep nincs. A levente mozgalom népszerű-e? Még nem. Mi a kifogás ellene? Lábbeli és ruhaszaggatás. Minő előnye mutatkozik a mozgalomnak? Lassan jó útra téríti a fiatalságot."2 Az egyesület 1932-ben zászlót szenteltetett. A szemtanú így emléke-zik: „Négy úrnapi sátor, a négy égtáj jelképeként állt Adorján Kristófék előtt. A sátraknál 2-2 fő állt őrt, a többiek a körmenetben vettek részt. Akisiskolától a templomig vonultak az ünneplők. Köszönésük: „Szebb jö-vőt!" - a felelet: „Adjon Isten!" volt.3 A levente foglalkozások vasárnapi napokon voltak a Zrínyi utcai kis-iskola udvarán, a délelőtti misét követő ebéd után. A leventék felsorakoz-tak, a csapatzászlót pedig a trombita hangjaira felvonták a foglalkozás idő-tartamára. Télen az elméleti tudnivalókat sajátították el a fiatalok, nyáron inkább gyakorlatoztak. Az egyesület tagjai 13 és 20 év közötti fiatalok voltak, akiknek az iskola befejezésétől a bevonulásig a foglalkozásokon kötelezően részt kel-lett venni. A kötelező tagság alól csak az egészségügyi alkalmatlanság adott mentesítést. Az egyesületben életkortól függően három korcsoportot alakítottak ki, amely egyben meghatározta a kiképzés tartalmát is. Ez az alaki foglalkozásoktól a csatárlánc gyakorlásán át a lövészetig, a fegyver-ismeretig terjedt. A lőgyakorlatokat a mai Viktória panzió (Petőfi utca) alatti partoldalban tartották, ahová céltáblákat, padokat mindig vitték ma-gukkal. Az 1944 végéig a Petőfi utcában működő leventeotthon mindössze egy szoba volt, amelyben kevesen fértek el. Benne a szórakozást rádió, kártya, sakk szolgálta. Később a leventék a szabadidő miatt áttették a fog-lalkozások időpontját vasárnapról péntekre. A leventecsapatot gyakran hívták avatásokra, így például Zalaújlakra, a Hősi emlékmű avatásához is. 282 Az egyesületnek két trombitása Csuha Albert és Szűcs Lajos volt, akik csak indulót játszottak, így a díszmenetet is ők fújták.4 Az egyesület főok-tatója Ritecz Imre, körzetparancsnoka Vadon Zoltán főhadnagy, majd Ma-gyarszéki hadnagy volt. Az 194l-es községi költségvetés testnevelés alap címszó alatt részle-tesen felsorolja az egyesület működési kiadásait.5 Ro-vat Szükséglet Az előző 1940. évre megállapított összeg Az 1941. évre a község által előirányzott összeg A vármegye alispánja által jóváhagyott összeg pengő 1. Oktatói fizetésre 408 - - 2. Főoktatói fizetésre 50 - - 3. Sportszerpótlás 5 5 5 4. Kiképzési segédletekre 10 10 10 5. Versenyek rendezésére 30 30 30 6. Levente újság előfizetése 7 7 7 7. Fapuska beszerzése 20 20 20 8. Egyéb kisebb kiadások 5 5 - 9. Lőtér karbantartása 5 5 5 10. Levente ruhára 20 20 20 11. Lőtér építésére - 458 300 Szükséglet összesen: 560 560 397 1944 végén a helyi nyilasok - központi akaratra - többször próbálták bevonultatni a mintegy 30 fős leventeállományt (80. kép). Néhányuknak sikerült megszökni, sőt a leventeparancsnok is jelezte, hogy ne engedel-meskedjenek a gyülekezésre való felszólításnak. Az 1944. december 16. és 18-a közötti napokban a begyűjtött leventéket a kanizsai Károly laktanyá-ból Németország keleti részébe szállították.6 A leventék katonai kiképzését Németországban folytatták, ahol tábor-ról táborra járva vonultak a front elől. A háború végét Mikola József zalakarosi lakos például Koppenhágában élte meg 1945. május 7-én, haza csak júniusban került. Nehezebb sors jutott egy másik leventének, Bu-kovecz Imrének. A visszavonulás során, Lipcsén át Prágáig, majd május 12-én Pozsonyig jutott, ahol orosz fogságba esett. Ezt követően Pestre, majd Debrecenbe vitték őket. Azt mondták nekik, hogy igazolóbizottság 283 elé kerülnek, amely mentesítést ad számukra. Ez csak ürügy volt, hadifog-ság várt rájuk. Június 25-én érkeztek Kijevbe, s ő mintegy 27 hónapot tölt-ve ott, végezte a legkülönfélébb munkákat. 1947. szeptember l-jén érkez-tek Debrecenbe. Ott leszavaztak és találkoztak Rákosi Mátyással is. Kap-tak igazolókönyvet, némi pénzt (20 Ft-ot), szeptember 2-án ért haza, Zala-karosra. 1945-ben a fegyverszüneti egyezmény és az 529/1945. M. M. E. SZ. rendelet alapján a Levente Egyesületeket feloszlatták. A Nyilaskeresztes Párt a településen 1944^-5-ben működött. Veze-tőjét később emiatt internálták. A Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt 1945 utáni tevékenységéről adatok csak az MKP Járási jegyzőkönyveiben, jelentései-ben maradtak fenn. Az 1947-es választásokra készülve a MKP járási titkára így jellemezte az akkori helyzetet: „A Független Kisgazdapárttal a viszonyunk nem ne-vezhető jónak. A Független Kisgazdapárt nagykanizsai vezetősége, élükön a Magyar János képviselővel és Szabad Lajos főtitkárral, a vidéken tartott nagygyűléseik alkalmával a legaljasabb és a legképtelénebb rágalmak özö-nét zúdítják a M. K. P.-ra (Magyar Kommunista Párt) és magától értetődő, hogy a községek Kisgazdapárt tagjait ez által ellenünk hangolják."7 A szomszédos településen, Zalakomárban 1947. május 1-jéről készült tudósítás ízelítőt ad az akkori politikai viszonyokból: „A községben átlag minden 4. ház előtt májusfa, a házakon nemzeti színű zászló. A felvonulás-kor, amelyet megelőzött az ünnepi Istentisztelet, pártunk vörös és nemzeti színű lobogókkal vonult a község főterére, ahol a két munkáspárt május 1-jei ünnepsége lezajlott. Sajnos a Független Kisgazdapárt és a N. P. P. (Nemzeti Parasztpárt) az ünnepségen való részvételéről utolsó pillanatban minden bejelentés nélkül távol tartotta magát. Az ünnepségen azonban elég szép számban képviseltették magukat a Független Kisgazdapárt és a N. P. P. tömegei is [...] A felvonulásban Pártunk vezetése alatt részt vettek a többi pártok is, a Szoc. Dem. N. P. P. és a Kisgazdapárt is, de különösen kitűnt a komárvárosi vasutas szakszervezet látványos felvonulása, akik táblákkal és zászlókkal vonultak az ünnepségre. A majális a lehető legjob-ban sikerült, amit bizonyít az, hogy a falu fiatalsága csak reggel felé hagyta abba táncot. A hangulat nagyon jó volt, dacára annak, hogy tudták azt, hogy a majálist kizárólag Pártunk rendezte, mert egész baráti viszony alakult ki a munkáspártok és a Kisgazdapárt között. Az ünnepségen és a majálison kb. 600-700 fő vett részt."** 1947. júliusában a járási MKP titkár jelentése már az agitációt is érin-ti: „A Független Kisgazdapárt a járás községeiben még eddig egyetlen gyű-lést sem tartott. Most kezdik járni a falvakat, és igyekeznek propagandát 284 csinálni a Kisgazdapárt érdekében a választásokkal kapcsolatban. Az FKP és a NPP. a járásban a legkevesebb agitációs munkát fejtette ki, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a FKP. Gyűléseitől a tömegek szinte tün-tetőén távol tartották magukat. Meg kell, hogy mondjuk őszintén, hogy ez a két párt a választások alatt a legtisztességesebb agitációs eszközöket használta velünk szemben. Mindenütt szigorúan betartották a választási szövetséget [... ] Igyekeznek pártunk propagandáj át ellensúlyozni. Azonban feltétlenül szükség van arra, hogy a választások előtt (Murakeresztúr, Bocs-ka, Nagyrécse, Nagybakónak, Zalakaros és Zalaszentjakab, Zalamerenye) községeket megerősítsük, mert ezek a községek a Független Kisgazdapárt fellegvárai és itt igyekszik a kisgazdapárt bázisokat kiépíteni magának. A F. K. P.-nek a Körzet községeiben, egy-egy községben 3-4 őszinte, becsületes, baloldali tagja van, a többiek átálltak a Barankovics Párthoz. Ezek a kisgazdapárti tagok tőlünk kapják a gazdasági és politikai irányítást tekintve, hogy a nagykanizsai F. K. P.-i központ egyáltalán nem törődik velük."? A párt az 1947. évi választásokon közel 20%-os eredménnyel a máso-dik helyen végzett a településen. A Demokrata Néppártról (Barankovics pártról) 1947-ben a válasz-tások kapcsán történik először említés az MKP járási jegyzőkönyvében, amelyből megtudhatjuk, hogy az MKP megyei bizottsága részletesen érté-kelte a Barankovics párt választási taktikáját, elért eredményeit, a kommu-nisták számára levonható tanulságokat. Ebben talán a legfontosabb fel-ismerés a női és a fiatal szavazók megszerzésének fontossága volt, akik eldöntötték a választásokat a párt javára: „A Barankovics Párt úgy látszott a választási munka kezdetén, hogy nem fog olyan eredményeket elérni, mint amilyen eredményeket elért. Meg kell, hogy mondjuk őszintén, nem ismertük fel a Barankovics Pártban rejlő veszélyt, és inkább erőinket arra összpontosítottuk, hogy a SZDP állandó támadásait visszaverjük. Csak az augusztus 24-e utáni napokban lendült a B. P. támadásokba, amikor is sike-rült neki a kulákparasztságot, a tanítóságot, de legfőképp a papságot, ezeken keresztül pedig főleg az asszonyokat megnyerni. Valóságos tömeg-hisztéria vett erőt a falusi asszonyokon, akik azután magukkal ragadták a falu széles tömegeit, dacára annak, hogy Barankovicsot, sem pártjának programját nem ismerték. A tapasztalataink azt mutatják, hogy a klerikális reakciónak sikerült az asszonyokon keresztül a politikailag teljesen éretlen tömegeket a céljaiknak megnyerni. Ők inkább a suttogó propaganda esz-közét használták, izgattak ellenünk a kolhoz és vallástalanság meséjével. Ebből a tanulság szerintem az, hogy a szervezeteinknek sokkal több gon-dot kell, hogy fordítsanak a nők felvilágosítására. Minél tágabb tért kell hagyni a nőknek szervezeteink felépítésében. Ki kell építenünk a női 285 tömegszervezeteinket a falvakban is, hogy ezen keresztül elszigeteljük őket a klerikális reakció befolyása alól. Mert hisz azokban a községekben, ahol jól kiépített képzett női aktíváink vannak mindenütt, sikerült a Barankovics párt előretörését ellensúlyozni. De döntő fontosságú szerin-tem az ifjúsági tömegszervezeteknek, mint pl. a MADISZ-nak Dózsa-, Petőfi- stb. köröknek a kiépítése is, mert a B. P. szavazóinak hatalmas tömegét a 20 év körüli fiú és lányifjúság köréből... ragadta el. Ennek az az oka, hogy az ifjúság nagy része még ma is az egyházi szervezetekben tö-mörül, s teljesen a klerikális reakció befolyása alatt nevelődik annak vak eszközévé."10 Az egy évvel később keltezett jelentésben már azt olvashatjuk, hogy „A Barankovics Pártnak a Körzet egyetlen községében sincs megalakult pártszervezete, dacára annak, hogy éberen figyeljük munkájukat és igyek-szünk őket elszigetelni, semmiféle politikai megmozdulást náluk nem ta-pasztaltunk. Inkább suttogva igyekeznek rémhíreket terjeszteni..."11 1949-ben a politikai helyzet alakulásának következményeként a párt vezetője, Barankovics István külföldre távozott, pártja feloszlatta magát. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártról az MKP járási titkára 1947. februári jelentésében a következőket rögzíti: „A Szociáldemokrata Párttal a járásban az együttműködés a legjobbnak mondható. A járásban megtartott gyűléseiken a párt teljes vezetősége és tagságának nagy része részt vesz."12 A két párt együttműködésének értékelésére áprilisban került sor, ami-kor is a jegyzőkönyvben az alábbiak olvashatók: „A Szociáldemokrata Párttal a járásban a viszony óriási módon megjavult, sőt nagyon jónak ne-vezhető, aminek az okát abban látom, hogy minden héten csütörtökön tar-tott összekötő-bizottsági üléseken a Szoc. Dem. Párt járási titkárával cse-réljük a kölcsönös nézeteinket, és ahol hiba, vagy sérelem fordul elő, azt kölcsönösen, mind a két részről azonnal orvosoljuk."13 Az együttműködésben megvalósuló kommunista taktika konfliktuso-kat eredményezett: „A járás minden községében az összeíró bizottság mel-lé kijelöltük az összeíró biztosokat is. Igyekeztünk arra, hogy a kommunis-ta összeíró biztosok mindenütt túlsúlyban legyenek. Úgy az összeíró bi-zottságok tagjainak, mint az összeíró biztosoknak a választásokkal kapcso-latban megadtuk a kellő felvilágosítást, hogy a reakciós elemeket mily mó-don lehet a választásokból kizárni. Azon kívül szigorúan utasítottuk őket és ellenőrizzük, hogy minden kommunista elvtárs és velünk szimpatizáló az összeíró lapját megkapja. Az összeíró bizottság megválasztásánál több kellemetlen súrlódásunk támadt a Szoc. Dem. Párttal, amelynek tagjai in-kább a független kisgazdapártot akarták látni az elnöki pozíciókban, mint a kommunista párt tagjait."14 286 Újabb ellentét bontakozik ki a jelentés második feléből: „A Szoc. Dem. Párt ezzel szemben aktív munkát fejt ki vidéken. Igyekszik a szoc. dem. Párt a községekben a házagitáció folyamán, amit ők végeznek, min-denütt antikommunista irányvonalat vinni, és úgy állítani be a kérdést, hogy ha a választásokon a kommunista párt győz, akkor Magyarországon kolhoz rendszer lesz."15 A párt a helyi választási eredménylistán a 4. helyen végzett, közel 10%-os szavazati aránnyal. 1947-1948 egyik legfontosabb belpolitikai feladata a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítése volt. Ennek érdekében Járási Egységbi-zottság alakult, mely célul tűzte ki, hogy „a járás területén eltávolítsa a két munkáspártból a jobboldali és munkásegység-ellenes elemeket [...] Leltárt fogunk készíteni a két munkáspárt községekben fellelhető pártvagyonáról, mivel egyes személyek a küszöbönálló egyesülés előtt igyekeznek a két párt vagyonát széjjelhordani". Az egységbizottság vezetőjének véleménye szerint „bár itt Zalában eléggé későn alakult meg az egységbizottság, azon-ban ennek ellenére is Zalából mintamegyét akarnak alakítani, melyben or-szágos viszonylatban is elsőnek fogjuk lebonyolítani az egyesülés technikai részét is. Ehhez azonban először a tisztogatást kell maradéktalanul és mi-nél gyorsabban befejeznünk. De vigyáznunk kell arra is, hogy akit a SZDP kizár, az ne furakodhasson a mi soraink közé sem. Minden községben meg a jövő hét folyamán be kell fejeznünk a tisztogatást. A kizárásokat a me-gyének is jelenteni kell, hogy ez által ott is tiszta képet kapjanak."16 A helyi hatalom megszerzése és megtisztítása érdekében a következő kommunista álláspont került kialakításra: „mindenütt először is a képvise-lőtestület és U. S. tagjait kell kisöpörnünk a SZ. D. P.-ból amennyiben azok a múltban nem voltak hajlandók velünk együtt dolgozni. Helyettük megfe-lelő baloldali SZ. Dem. elvtársakat, vagy ahol megfelelő szoc. dem.-ek nincsenek, ott helyettük is kommunistákat kell beküldeni. Egy másik fon-tos kérdés a bírók leváltása, akik nem a nép és a demokrácia szellemében irányították eddig a község ügyeit. Itt azt az eljárást kell követnünk, hogy a Nemzeti Bizottságon keresztül bizalmatlanságot kell szavaztatnunk a személyét illetőleg, s úgyszintén a képviselőtestületben is indítványozni kell az eltávolítást. Amennyiben nevezett fellebbezne, ez sem lehet veszé-lyes számunkra, tekintve, hogy ez Agárdi vagy Belényi elvtársakhoz kerül, akik ezt minden egyes esetben el fogják intézni a mi javunkra."17 A párt egyesítését ellenzők eltávolítása után joggal állapíthatta meg az MKP Megyei Bizottsága, hogy „A SZ. D. P.-tal a viszonyunk a Körzetben jó, annál inkább is, mert a járási egységbizottságon keresztül eltávolítottuk a SZDP-i jobboldali elemeket. Az egyesülés gondolatát mindenütt a SZ. D. P. tagjai, azok kivételével, akiket eltávolítottunk, és akik kerékkötői voltak 287 az egyesülés gondolatának, szívesen fogadták, és a két munkáspárt egyesí-tését május 13-án a Körzet minden egyes községében gondosan előkészít-jük, kommunista és szoc. dem. előadóval."18 A Nemzeti Parasztpártra MKP jegyzőkönyvei csak 1947 február-jától utalnak: „[...] az együttműködés a legjobbnak mondható [...] a Nemzeti Parasztpárttal is. Amit az is bizonyít, hogy a párt teljes vezetése, és tagságának nagy része együttműködik velünk."19 Ám hiába a szövetség a kommunistákkal, ha azok súlytalannak érzik a pár-tot: „az a baj, hogy a Nemzeti Parasztpárt falun egyáltalán nem végez agi-tációs, vagy szervezési munkát, így a járás községeiben sem súlya, sem tekintélye a Nemzeti Parasztpártnak nincs. A Nemzeti Parasztpárt a közsé-gekben egyelőre semmiféle aktív munkát nem végez."20 A párt - még a kommunista párt véleménye szerint is - az egyik leg-tisztességesebb agitációt folytatta a választásokon, betartva a választási szövetséget. Az NPP a szavazatok 8,3%-át szerezte meg Zalakaroson. A járási kommunista párttitkár szerint mindez annak is köszönhető, hogy „a N. P. P.-nak számottevő szervezete a Körzet egyetlen községében sincs, csupán Szepetneken van 10 tagja és Eszteregnyén 6 tagja. Általában a két községben, a népi szervekben lévő tagjai minden eset-ben a mi kezdeményezésünket és pártunk politikáját támogatják."21 A Magyar Kommunista Párt helyi szervezete 1945. június 17-én alakult meg a településen, az alapszervezet titkárává Molnár Józsefet választották. Az újonnan megalakult pártszervezet részéről azonnal erőteljes törek-vés mutatkozott a létszám nagymérvű növelésére. A kommunista vezetők a hadifoglyok gyors hazatérésével, illetve más előnyök ígéretével igyekez-tek csábítani, rábeszélni, vagy éppen kényszeríteni az embereket a belépésre. A helyi alapszervezet működéséről nem kerültek elő dokumentumok, így döntően az MKP Nagykanizsai Járási Szervezetének iratai szolgálnak forrásul. A dokumentumokból megtudhatjuk, hogy 1946. augusztus 18-án Zalakaroson Kaufer Sándor, Csikmák Ferencz, Dr. Székely Levente házi-agitációt tartottak, Nagy Gáborné és Vukovics László pedig aktívaként szerepeltek.22 A járási pártbizottság számára készített jegyzőkönyvből megtudhatjuk, hogy Zalakaroson a „Hallgatóság száma 250 fő, ebből nők száma 80 volt. A beszámoló és ünnepély (Kenyérünnep) után 6 tagú cso-port háziagitációt tartott, 10 belépés történt a pártunkba."23 Az agitáció sikeresnek mondható, hiszen ez a szám az egyik legmagasabbnak bizo-nyult a járásban. A párttagok összetételét, nemenkénti megoszlását mutat-ja az alábbi táblázat:24 288 Község neve Ipari munkás, kereske-delmi dolgozó Munkás Föld-műves Értelmi-ségi Közal-kalma zott Nő Férfi Ossz. Zalakaros 1946. április 28. 4 20 30 1 20 35 55 Zalakaros 1946. július 28. - - - - - 19 35 54 1946. szeptember 7-én kelt az a kimutatás a pedagógus párttagokról, mely szerint Zalakaroson 2 fő, Gérse Lajos kántortanító és Országh István-né tanítónő párttag, ők is mindössze 1946 óta. Ebben az évben a titkári posz-tot Fájli Ferenc földműves, a nagykanizsai választmány tagja töltötte be. Az MKP Zala megyei bizottságának 1946. december 3-án kelt leirata arról tudósít, hogy a Szabad Föld téli esték anyagát elküldték Zalakarosra is, hogy „a magyar falvak kulturális színvonalát emeljük [...], az anyag az egész falu népének szól."25 Az év hátralévő részében tovább folytatódtak az agitációk, gyűlések. A Zalakarosra, június 22-én, délután 4 órára meghirdetett gyűlésre - a többi községekhez hasonlóan - a pártszervezet feladatául szabták: „Plaká-tokkal, dobszó és házagitáció folytán mozgósítsanak mennél nagyobb tömeget. Készítsenek elő paraszt szónokot, vagy hadifogságból hazatért elvtársat, aki hozzászól a gyűléshez. A gyűlés színhelyét díszítsék fel és aktuális jelszavakkal lássák el."26 A járási pártközpont az országos „harc" részeként számolt be arról, hogy „Az úri bitangok című propagandaanyagot, mely az összeesküvéssel foglalkozik, a járás valamennyi községébe eljuttatták. A párt vezetői külö- nös figyelmet fordítottak a sajtó szerepére. Az erre vonatkozó jelentésből kiderül, hogy a párt lapját a Szabad NEP-et, változó példányszámban min- denütt előfizették. .; :,..; A párt népszerűsítésére februárban farsangi mulatságot (kultúrestet) tartottak a községben, melyet nagy erkölcsi sikernek értékeltek.27 A hatalom megszerzésének egyik kulcsa volt a tömegszervezetek irá-nyítása, ezért a megyei bizottság körlevelet intézett a városi, járási és kör-zeti titkárokhoz: „Az elvtársak nincsenek tájékozódva területünkön műkö-dő tömegszervezetekről, semhogy ezekbe való beépülést megkezdhet-nénk..."28 A járási titkár további információkat két - a területen működő tömegszervezetekről, szakszervezetekről, 32 (!)-t sorol fel belőlük stb.-vel zárván a sort. 289 A párt egyik fő ellenségének „a klerikális reakciót" tartotta, amely búcsúkat, missziókat, zarándoklásokat szervezett hol Homokkomáromba, hol Bucsuszentlászlóra, hol Vasvárra. Ezeken a zarándoklatokon „sok ezres tömegek vesznek részt, és a papság állandóan izgat a demokrácia, különö-sen a MKP ellen".29 A választásokra készülvén Zalakaroson és Újmajor-pusztán március-ban, áprilisban, júliusban, szeptemberben is nagygyűlést tartottak, ugyanis a járási bizottság külön felhívta a figyelmet a puszták és majorok beszer-vezésére ott, ahol az új gazdák nagyobb számban éltek. A párt vezetői célul tűzték ki állandó röpgyűlések tartását ezeken a helyeken, itt igyekeztek ki-sebb-nagyobb ügyeket elintézni, bajokat orvosolni, bízván, hogy az érin-tettek nagy részét sikerül megnyerni a választásokon a párt számára. A győzelem érdekében - a választások előkészítésében - a párt veze-tői nem akartak semmit sem a véletlenre bízni, ezért arra törekedtek, hogy „a kommunista összeíró biztosok mindenütt túlsúlyban legyenek."30 Az 1947. augusztus 31-én tartott országgyűlési választások kapcsán a járási szervezet vezetői megállapítják, hogy: „A járás dolgozói vallási té-ren, különösen a paraszti rétegek, de leginkább az asszonyok még mindig bizalmatlanok pártunkkal szemben."31 Zalakaroson különösen igaz volt ez a megállapítás, hiszen például a Demokrata Néppártra leadott 116 női sza-vazat e pártnak az első helyet biztosította. A település a választási eredmé-nyét tekintve „visszaesett", hiszen a járásban mindössze csak 3 helyen for-dult elő az az eset, hogy a Kommunista Párt kevesebb szavazatot kapott, mint amennyi a párt taglétszáma (77 fő) volt.32 A párt pedig sok mindent bevetett a siker érdekében: „A suttogó propaganda ellensúlyozására mi is sok helyen suttogó propagandával feleltünk. Pl. köztudatba dobtuk, hogy-ha a választásokon nem az MKP győz, úgy nem jönnek haza a hadifog-lyok, és hogy akkor egy újabb háború lesz. Az újgazdák körében pedig, hogy ha a reakció győz, visszaállítják a nagybirtokrendszert és visszave-szik tőlük a kiosztott földet, sőt a megtorlás eszközét fogják alkalmazni a régi földesurak, amiért a gazdasági épületeket lebontották [...]" vagy: „mindenütt kihangsúlyozzuk az MKP kormányprogramját. Az erre vonat-kozó plakátok előtt a községünkben mindenütt őszinte örömet kelt. Csupán az a megjegyzésük, hogy »Csak aztán meg is valósítsuk«."33 Az 1947. november 23-i községi titkárok járási értekezletén két zala-karosi párttag szól hozzá az elhangzottakhoz: „Adorján József zalakarosi elvtárs azt a kérdést tette fel, hogy a politikai rendőrségnek joga van-e gaz-dasági ügyekbe beleszólni? Molnár József zalakarosi lakos elvtársunk kéri a faluból a reakciós tisztviselők eltávolítását, mert addig nem tudnak ered-ményes munkát végezni, míg azok a községben vannak."34 A felszólalások hatásáról nincs tudomásunk. 290 Valószínűleg a választás végeredményében keresendő annak az oka, hogy a járási szervezet 1947. december 1-i határidővel káder feladatként határozta meg, hogy „Zalakaroson a községi párttitkárt leváltsa."35 1948. március 10-én a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommu-nista Párt összekötő bizottsága elhatározta, hogy a két párt egyesülését július 1-jéig véghez viszi. Március 24-én a járási titkárság felhívja a figyel-met a Községi Egységbizottságok megalakítására, melynek célja, hogy eltávolítsa a két munkáspártból a jobboldali és munkásegység-elleneseket. Külön szempont volt, hogy - amint a jegyzőkönyvben olvasható - „a tisz-togatásoknál ne legyünk szentimentálisak és inkább több jobboldalit zár-junk ki, mint kevesebbet."36 A járás pártszervezetei a következő hónapban a mezőgazdasági ter-melési munkaverseny minél szélesebb körű megszervezésével, a ver-senybizottságok megalakításával, a felszabadulási ünnepély megtartásával, a május 1-je előkészítésével és megszervezésével foglalkoztak. Ezek mel-lett nagy hangsúlyt fordítottak a Nemzeti Függetlenségi Front kiépítésére, a parasztság minél szélesebb körű bevonásával. Minden egyes gyűlésen, pártnapokon sulykolták a két munkáspárt egyesülésének szükségességét, amely 1948. június 12-én be is következett a Magyar Dolgozók Pártja néven.37 Az 1947-es országgyűlési választások helyi eredménye Az 1947. augusztus 31-én megtartott választáson a hagyományosan kisgazda érzelmű település hozta az országos átlagot, a kisgazdák másodi-kak lettek, és jól szerepelt a Nemzeti Paraszt Párt is. A kommunisták töb-bet vártak, az eredmény csalódást okozott számukra. Míg országosan 22,3%-ot értek el (ebben benne vannak a „kék cédulák" is), helyben csak 13,9 %-ot. A legnagyobb meglepetést azonban a Demokrata Néppárt okoz-ta első helyezésével. Külön kiemelést érdemel, hogy a nők rendkívül nagy számban szavaztak rá. ' n-i -x-:.- -[\zu •. m^ !:?■--.•;:, -w ■•,-. } :.\r-:\-.r A párt neve Szavazatok nemenkénti megoszlása Össze-sen A leadott helyi szavaza-tok %-ban Orszá-gos % Megyei % férfi nő Magyar Kommunista Párt 31 31 62 13,9 22,3 13,5 291 A párt neve Szavazatok nemenkénti megoszlása Össze-sen A leadott helyi szavaza-tok %-ban Orszá-gos % Megyei % férfi nő Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt 45 44 89 19,9 15,4 8,5 Magyarországi Szo-ciáldemokrata Párt 23 19 42 9,4 14,9 10,2 Nemzeti Parasztpárt 21 16 37 8,3 8,3 5,9 Demokrata Néppárt (Barankovics Párt) 80 116 196 43,8 16,4 5,9 Magyar Radikális Párt 8 9 17 4,7 1,7 3,5 Független Magyar Demokrata Párt 1 1 2 _ 5,2 1,1 Polgári Demokrata Párt 1 1 2 1,0 0,4 Összesen 210 237 447 100% - - 2. Az egypártrendszer időszaka 2.1. Magyar Dolgozók Pártja (MDP) 1948-1956 A két párt egyesülése után az első fellelhető, 1950. január 25-én kelt taggyűlési jegyzőkönyv arról tudósít, hogy az elmúlt időszakban a párt-szervezet vezetősége főleg a tervkölcsön behajtásával és a termelési szerződések megkötésével volt elfoglalva. Ezt követően az ülésen tömör állásfoglalás születik a teendőkről: „Bővítsük ki az egyéni versenyeket és járjunk a jó példával elől, mint kommunisták, hogy lássák az osztályellen-ségek, hogyan építjük gyorsan, tervszerűen a szocializmust."38 Az ülésen - Takács János titkárrá választása mellett -, 2 fő felvételére is sor került. A jelenlévő 22 fő - a két évvel azelőtti 72 fővel szemben - mutatja a nagy-mérvű létszámcsökkenést, amelyet feltehetően az egyesítés ürügyén végre-hajtott tisztogatás eredményezett. A két hónappal későbbi jegyzőkönyv több új részletet tár fel az alap-szervezet életéből: „bizony nagy bajok voltak a szervezetnél. A tagság tel- 292 jesen széjjel volt züllve, féltek a pártszervezettől, és amikor megkérdez-tünk egy-két elvtársat, azt mondták, hogy szólni nem lehet, hisz mindjárt letorkolják, minek menjenek a pártba. A kulákoknak szabadkezet adott a vezetőség [...] Amióta rend van, azt annak köszönhetjük, hogy a J. B. (Já-rási Bizottság) községi felelőst adott." Az egész ülés a korabeli sémák sze-rint a kritika-önkritika jegyében zajlott. A titkár Rákosira és központi ve-zetőségre hivatkozva kijelentette, hogy a tagságnak minden időben élnie kell e fegyverrel, mert „Az építő kritika mindig erősíti pártunkat, ezt tanít-ja velünk Sztálin elvtárs is." Ennek jegyében kapott kritikát a Járási Bizott-ság is: „Igen sok esetben robogtak el erre felé tartó autóval, de nem álltak meg soha megnézni, hogy él e még a pártszervezetünk..." Bírálat érte ter-mészetesen az alapszervezet titkárát is. „Az elvtársnak igen sokat kell még tanulni, mert még olvasni is alig tudta az előre jól elkészített beszédét [...] eddigi könnyelműségéről mondjon le és szakítson a pajkossággal." A kri-tikák ellenére a vezetőség újraválasztása „a tagság egyhangúlag tagkönyv-ének felmutatásával" megtörtént.39 Az elkövetkezendő esztendők, az '50-es évek eleje, a település szá-mára is nehéz időszakot jelentett. Erre példa, hogy 1952. januárjában feke-televágások ügyében vált levelet a helyi és a megyei párttitkár, a bünteté-sek mértékéről vitatkozva.40 A tagság és az alapszervezeti gyűléseken résztvevők száma folyamatosan csökkent, 1953-ban már csak átlagosan 9 fő vett részt a pártmunkában. 1953. december 8-án pártnapot (estét) tartottak a településen, melyen több mint kétszázan vettek részt. Az erről szóló párttitkári jelentés tartal-mazza az embereket ért sérelmeket, hűen tükrözi a feszült és elkeseredett hangulatot. Ebből idézünk: „A Pénzügyőrség ne követett volna el atrocitá-sokat, felforgató kutatásokat a községben pálinka és bor után kutattak, és mindannyian fel voltak háborodva, nemcsak azok, akinél kutattak, hanem az egész lakosság, hogy ők nem így gondolták a felszabadulást, hogy ter-rorral kezelik a népet a megyei Pénzügyőrök, a szekrényekből kiszórnak ruhát, mindent, a burgonyás vermeket, és a répás vermeket összeszurkálják és a megszurkált burgonya és répa rothadásnak indul, akkor a többi is fog romlani és ez káros a közellátásra és hogy a beszolgáltatás terén is több igazságtalanság van [...] A borforgalmi vállalatra is panaszuk van, a bor átvételnél azt mondják, hogy úgy vették át, illetve úgy mérték le, [...] aki-nek [...] a pofázmánya jobban tetszett, azét kedvezőbben [...] Oda rendel-tek 3CM-0 szekeret kora reggeltől késő estig vidéki szekerek, ember és ál-lat abban az egészségtelen időben [...] A kiskomáromi sütő üzem ellen tet-tek fel panaszt, hogy a legtöbb esetben élvezhetetlen kenyeret szállítanak Zalakarosba [...] A garabonci malomba szép tiszta rozsot vittek őrölni, és kicserélték [...] Magyaráztam nekik, hogy ezek a hibák a Közigazgatás- 293 hoz tartoznak, azért csak vigyem a Pártbizottság elébe, mert a Párt irányít mindent [...] Mert azt mondják, hogyan legyenek ők a párttal szoros kap-csolatban, ha a párt nem csinál az érdekükben semmit, és ebben igazuk is van [...] és mindezeket nekem kellene orvosolni, de ehhez nekem nincs meg a hatalmam [...] Ne mondják azt, hogy én is csak ígérek, ezért foglal-tam a jelentésbe [...]"41 Egy évvel később a helyi pártszervezet október 28-án, a Hazafias Népfront országos megalakításának hírét értékelték, majd a beszolgáltatá-si kötelezettség behajtását vitatták meg. Ennek érdekében a vezetők továb-bá a tagság feladatául szabták, hogy lépten-nyomon hangoztassák, propa-gálják a beadási kötelezettség maradéktalan és mielőbbi teljesítését, mert „ez elengedhetetlen feltétele jólétünk javulásának, s drága hazánk békés fejlődésének."4? Az ezt követő néhány év történéseiről nem maradt fenn dokumentum, csak annyi ismert, hogy Takács Jánost (1953-1955) Darnai József (1955— 1956) követte a titkári poszton. 2.2. Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) i A második világháború után 1949-ig a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének (DÉFOSZ) alapszervezetei működtek a településeken, helyi adatokkal sajnos nem rendelkezünk. Országszerte 1950-ben alakultak meg - a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének határozata nyomán - a DISZ szervezetek. A helyi DISZ működéséről néhány dokumentum maradt csak fenn. Az - ismere-teink szerint eddigi legkorábbi - 1952. február 26-án kelt. A községi MDP párttitkár által felvett jegyzőkönyvben a DISZ titkár felvételéről olvashatunk: „A helyi pártszervezet tagjelöltnek vette fel Takács József kisbírót, aki a politikai szemináriumok lelkes hallgatója, agilisán működő DISZ-titkár."43 Ugyanezen év április 24-én a Községi Tanács V. B. rendes ülésén „a DISZ vezetőség azzal a kérelemmel fordult a V. B.-hoz, sportpá-lyaként megkaphassa a Község belterületén lévő volt egyház, -jelenleg az állam tulajdonát képező, - rétjéből 1 katasztrális hold területet."44 Ezek a dokumentumok már egy működő szervezetről tudósítanak. A szervezet élén ebben az időszakban (1953-1955) Lőrinc József áll. Legközelebb egy év múlva a Tűzoltó Egyesület pénztárkönyvében bukkan fel a szervezet neve: „1953. április 2. DISZ részére 223 Ft 50 f kiadás. DISZ szervezettől a (Csikós színdarabból) 338 Ft 50 f bevétel." Ugyancsak ebből az időszakból maradt fenn egy leltárjegyzék, amely a közös helyi-séghasználatról tanúskodik a tűzoltókkal. A leltárból kiderül, hogy a két 294 szervezet négy asztalt és nyolc széket birtokolt összesen. Emellett a következő tárgyak szerepelnek a nyilvántartásban 10. (db) 1 l-es üveg 150,-Ft ■■ ■ ■ ■. ■-,,, 20. 3 dl söröskorsó 5. 3 dl. pohár 11. " 2 dl. pohár 24. 1 dl. pohár 1. V21 üveg 2. bádogmérce 1. 7 l-es boroskanna .'-. 100-Ft ,-.../. • : 40-Ft 66,-Ft 60,-Ft 850,-Ft 1550,-Ft ■ 40-Ft 1955. évi május 1-jei ünnepség megszervezésére alakult előkészítő bizottságba a V. B. Csordás Ottó DISZ titkárt választotta meg,45 egy évvel később, 1956. február 11-i tanácsülési jegyzőkönyv jelenléti ívén azonban már Staud István szerepel DISZ titkárként. ■,• ,:. !:, : .■-■•■- A szervezet működéséről több adatunk nincs. - 2.3. A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) megalakulásának előzményei, az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Országosan 1948. március 16-án alakult meg az Egységes Parasztif-júság Országos Szövetsége. Egy 1960-ban készített beszámoló részletesen taglalja céljukat és létrejöttüket. E szerint a nagykanizsai járásban „az ifjú-sági szervezetek, falusi EPOSZ szervezetek létrehozása 1956 decemberé-ben kezdődött meg. 1957. februárban már 45 EPOSZ szervezet volt, mint-egy 750 taggal. Az EPOSZ szervezetek átmeneti jellegűek voltak, legfőbb céljuk a DISZ aktivistáinak felszínen tartása, foglalkoztatása, elsősorban a kultúr- és sportmunkáin keresztül [...] A párt kezdeményezésére és útmu-tatásával a csepeli ifjúmunkásokat követve, 1957. február végén, március elején az EPOSZ Szervező Bizottsága átalakult KISZ Intéző bizottsággá [...], amely hozzálátott a falusi EPOSZ szervezetek, KISZ-szervezetekké való átalakításához."^ Zalakaros Községi Tanács V. B. a tömegkapcsolatok feladatai között első helyen tervezte, hogy „a Községi EPOSZ szervezet megalakításával kapcsolatban felvesszük a kapcsolatot a járási KISZ-titkárral, és a szerve-zésben minden segítséget megadunk. Elbeszélgetünk a parasztfiatalokkal és ismertessük a szervezet felépítését, és a szervezeten belül kiépítsük a kultúrgárdát és sportéletet. Az augusztus 20-i ünnepély megszervezésére előkészítő bizottságot alakítunk, melyre meghívjuk... az EPOSZ szervezet vezetőit."47 295 Ezen az egy adaton kívül az EPOSZ helyi tevékenységre, vezetőire nincsenek adatok, csak az 1950. január 25-i MDP taggyűlésén történik rá utalás, Farkas Károly párttagjelölt felvételével kapcsolatban: „Farkas elv-társ [...] nagyon sokat dolgozott a pártban, mint népnevelő az Eposzon keresztül."48 2.4. Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) 1957-1990 (Községi Búzakalász Mgtsz alapszervezet) Az 1956-os események után Hegyi Ferenc vezetésével működött a községi pártcsoport, melyről nem maradt fenn dokumentum. A csoport tagjai később csatlakoztak a termelőszövetkezet pártalapszervezetéhez.49 1961. április 27-én, a helyi „Búzakalász" Tsz-ben három párttaggal és egy tagjelölttel megalakult az alapszervezet. A tagok egyik legfontosabb teen- dőként fogalmazták meg helyzetük megerősítését, ennek érdekében célul tűzték ki, hogy: „alakítsuk ki a pártonkívüli aktíva hálózatot és így indít- suk el a pártszervezet erősítését [.. .]"50 - A későbbi taggyűléseken - az üzemi jelleg miatt - meghatározó szerepet kapnak az egészen konkrét gazdasági kérdések is. PL: „Az őszi vetések időben való elvégzését akadályozta a rossz időjárás, és a gépállo-más gépei nagyon rosszul dolgoztak. Volt olyan nap, amikor még egy kh-t sem szántott meg egy gép."51 Az alapszervezet Hédii Károlyné titkár vezetésével a tsz-ben végzett munkák értékelése mellett rendszeresen foglalkozott társadalmi és tömeg-szervezetek tevékenységével is.52 Az alapszervezet vezetősége az 1962. június 19-i ülésén önkéntes rendőri szervezet megalakítására tettek javaslatot. Érdekességként álljon itt a tagok névsora: Marton László, Bazsó János, Horváth Géza, Marton Dá-vid, Kovács József, Foki János, Országh László, Adorján László, Tóth Ár-pád.53 A jegyzőkönyv legfontosabb megállapítása azon kívül, hogy „a Tsz tagsága politikailag ingadozó" az, hogy „a községben a párttagokat sem-mibe se veszik."54 A következő év célkitűzései között az alapszervezet létszámának növelését, a helyi KISZ-szervezet munkájának javítását, a nők akadémiájá-nak megszervezését olvashatjuk, míg a gazdasági területen a munkafe-gyelem megszilárdítását, a közös tulajdon elleni lopások megszűntetését.55 Az 1963. évi tanácstagi választások már a Hazafias Népfront égisze alatt történtek. Ezt rögzítette a pártalapszervezet jegyzőkönyve is: „Az alap-szervezet őrködik az felett, hogy a választás a Hazafias Népfront vezetésé-vel történjen."56 A Hazafias Népfrontban viszont a pártirányítás érvényesült. 296 Ugyancsak az erre az esztendőre vonatkozik az első teljes körű - párt-aspektusú - elemzés a település helyzetéről - mikor a járási bizottság meg-bízásából jelentés készült „a zalakarosi Tsz. MSZMP alapszervezet irá-nyító és ellenőrző munkájáról." A dokumentum megállapítja, hogy az alap-szervezet tevékenységéről hogy „nagyon szűk korlátok között mozog. A község életében sem politikai, sem gazdasági területben nem befolyásos tényező. Az alapszervezetnek jelenleg 5 tagja van [...] A taggyűlési hatá-rozatoknak és javaslatoknak a gyakorlati életben nagyon kevés jelentősége van [...] A pártszervezet ez évben egy alkalommal akarta beszámoltatni a tömegszervezetek vezetőit. Azonban a tömegszervezeti vezetők a meghí-vott taggyűlésre nem jelentek meg [...] Az alapszervezet tagjelölt felvétel-lel vajmi keveset foglalkozik [...] Az alapszervezet titkárának tekintélye értékelésünk szerint gyenge [...] Szervezett pártoktatás nem volt [...] Megállapításunk szerint a község lakóinak társadalmi, politikai felfogásá-ban nagyon kiérződik a múlt [...] A pártszervezet mellett működő aktíva hálózat a tanácsválasztások óta nem működik, ezzel senki nem törődött." A községi tanács munkáját az alapszervezet és annak titkára Szittár József összességében jónak ítélte, megjegyezve, hogy „a hozott határoza-tok végrehajtása legtöbb esetben elmarad."... A jelentés operatív intéz-kedéseket sürget a kulturális élet felemelkedésére a könyvtárlátogatók táborának növelésére. Ezután a társadalmi és tömegszervezetek értékelése következik, mely szerint: a KISZ-„szervezet élete ez évben megbomlott. Taggyűléseket nem tartanak [...] A Hazafias Népfront tevékenysége csök-kent mértékű [...] A Nőtanács munkája közepes színvonalú [...]" A jelen-tés részletesen foglalkozik a község kulturális helyzetével, azzal az értéke-léssel zárva, hogy „sok pozitív vonást megállapítani nem tudunk [...] A termelőszövetkezet áruértékesítési tervét teljesíteni nem tudja [...] Az anyagi javak igazságtalan elosztása tapasztalható [...] a Tsz. munkaszerve-zése nem kielégítő [...] A munkarend és munkafegyelem a tsz. vezetés gyengesége miatt kifogásolható [...] A közös vagyon védelme érdekében a Tsz vezetősége úgyszólván semmit sem tesz [...]" A végkövetkeztetés: „Szükségesnek tartjuk a Tsz vezetés újjászervezését [...]"57 A következő év végén tovább csökkent az amúgy is csekély létszámú tagság: „4-en maradtunk párttagok [...] 2 a tsz dolgozója, 1 malomipari dolgozó és egy tanácsi dolgozó. Jelenlegi létszámunkat emelni nem tudtuk, mivel Zalakaros községben a dolgozók más szellemben látják a világnéze-tet [...]"58 A dokumentumból megtudhatjuk, hogy a pártszervezeten kívül a településen négy további szervezet működött, a KISZ, a Hazafias Nép-front, a Vöröskereszt és a Nőtanács. A gazdasági munkát tárgyalva az alap-szervezet megállapítja, hogy a „vagyoni ellentét a községen belül még mindig érezhető." Végezetül a saját tevékenység értékelése következik: 297 „Pártszervezetünk eddigi működésével nem lehetünk elégedettek [...] hogy a követelményeket teljesíteni tudjuk [...] meg kell erősödnie és lét- számilag is emelkednie kell, mert ezen létszámú pártalapszervezet kicsinek mutatkozik hozzá."59 :. 1966-ban Marton Dávidot Kiss István váltja a titkári poszton. A párt-tagok száma ekkor mindössze 6 fő. A létszám az elkövetkezendő években mindössze egy-két fővel nőtt, ám ez sem az új jelentkezőkből adódik, ha-nem a más munkahelyről Zalakarosra települőkből. Nincs harminc éven aluli fiatal, sem nő a tagok sorában. Ennek okairól, az alapszervezet tevé-kenységéről olvashatunk az 1972. évi beszámolóban: „nálunk a fiatalság marxista nevelésének hátráltatója a családi környezet idealista nevelése. A nőknél nagy részben az a felfogás, hogy politika helyett a családi nevelés és a férj kiszolgálása, valamint a vallásosság kerül az első helyre [...] A párttagság 50%-a járatja csak pártunk lapját, itt elgondolkoztató azon elv-társak, akik még nem rendelték meg, hogy egyéb folyóirat helyett inkább illene Népszabadságot előfizetni. A Kossuth könyvterjesztés terén elég hátul kullogunk [...]"60 Az alapszer-vezet a maga sikerének is tulajdonította a tanácsi munka látványos javulá-sát és a termelőszövetkezet megerősödését. A párttagok a társadalmi és tö-megszervezetek tevékenységét általában megfelelőnek minősítették. A pártépítés folyamatos gondként jelentkezett továbbra is, emellett - a hetvenes évek elejétől - új feladatként jelentek meg az idegenforgalom- ból fakadó teendők is: „Átéli tanfolyamot jó volna felváltani kötöttebb for- mára, mert a község idegenforgalma egyre növekszik, és erre fel kell ké- szíteni a lakosságot."61 ,,A & ví.-vr.^,,•■::•. 1974-ben a zalakarosi Búzakalász Tsz egyesült a garaboncival, ezért a termelőszövetkezeti alapszervezet megszűnt és községi alapszervezet-ként működött tovább. Ebben az évben kelt az „a Kádervéleményezési funkció jegyzék", amelyből kiderül, hogy minden jelentős tisztség betölté-séhez a párttaggyűlés jóváhagyása kellett. Ebbe a körbe tartoztak az alsó szintű tsz-vezetők, a tanácsi vezetők, a tanácstagok, a KISZ-vezetősége, a Nőbizottság és a HNF Bizottság Elnöke, a Vöröskereszt titkára, valamint a MÁV Gyógyház igazgatója.62 Az alapszervezeti létszám 1974 végére 13 főre nőtt, ez a lassú növekedés azonban továbbra sem az alapszervezet szervező munkájának az eredményeként alakult így, hanem a községbe költözött párttagok átjelentkezésének lett a következménye. 1976-ban si-kerként említik a dokumentumok a tanácsi munka pártirányítását és az el-ső női párttag felvételét.63 A pártépítés sikeresen folytatódik a következő évben, amikor saját ne-velésű fiatal lép be a pártba, emellett a káderképzés területén jelentős elő- 298 relépésként értékelik, hogy többen járnak a Marxista-Leninista Esti Egye-tem különböző tagozataira. A fürdő és a település szerepének növekedésével, a bővülő feladatok ellátására, a '70-es években egyre több képzett személy költözik Zalaka- rosra, aki már tagja, vagy tagja lesz az MSZMP-nek.64 Ugyanakkor a párt- alapszervezet ülése megállapítja, hogy „a lakosság ideológiai felkészültsé- ge nem megfelelő, a lakosság mintegy 70%-a vallásos."65 • :V?r<r Viszonylag teljes képet ad az 1975-1979 közötti évekről az alapszer-vezet beszámolója. Ebből kiderül, hogy a községben a munkaképes lakos-ság fele a fürdőn, vagy a fürdővel kapcsolatos intézményekben dolgozik. Mintegy harmada bejáró dolgozó Nagykanizsára, vagy a szomszédos köz-ségekbe, és csak mintegy ötödük dolgozik a nagyradai termelőszövetkezet-ben. A munkakörülmények jók, a dolgozók 50%-ának politikai képzettsé-ge az átlagos műveltségi szintnél gyengébb. A beszámoló megállapítja, hogy a nők közéleti tevékenysége a politikai és a társadalmi életben nem a legjobb, ugyanis a tősgyökeres női lakosság csak a vöröskereszt munkájá-val ért egyet. A több évre visszatekintő dokumentum a kereskedelem helyzetét is taglalja, képet ad a település mindennapjairól: „A kereskedelmi helyzetet jól mutatja a rohamos fejlődés, amelynek nagymérvű ütemével a kínálat nem tudott lépést tartani: [...] ez nagyon fontos kérdés [...] a választék ki-csi, délutánra a kenyér és tejtermékek elfogynak [...] Étkezési lehetőség 2 étteremben van, sajnos itt is órákat kell sorban állni, hogy ételt lehessen kapni [...] Zalakarosnak egy szállodája van [...] az igényeket kielégíteni nem tudja [...] Életszínvonal területén a lakosság azon részénél magasabb az átlag-nál, akik háztáji gazdasággal rendelkeznek, de ezeknél az egy nap ledolgo-zott munkaidő meghaladja nyáron a 16 órát is... Községünkben az elmúlt 5 évben 80 új lakóház és mintegy 250 nyaraló épült." A dokumentum további fejlődésről tudósít, mely szerint: „A település ebben az időszakban körzeti rendőri épülettel, óvodával gyarapodott, az or-vosi-fogorvosi, szakorvosi ellátás is javult." Az oktatás és a közművelődés helyzetéről megállapítja, hogy „eddig egy pedagógus tanította összevontan az 1-4 osztályt, 1979 óta 2 tanító tanítja 1-3 és 2-4 összevont osztályokban a gyerekeket [...] Kulturális és közművelődési lehetőség Zalakaros Községben nagyon rossz [...] A falu lakosságának és az itt üdülőknek a kulturális szórakoztatása nincs bizto-sítva." Ezt követően adatokat olvashatunk az alapszervezetről: „Az elmúlt vezetőségválasztásnál a tagság létszáma 12 fő volt. Jelenleg a taglétszám 20 fő. Az elmúlt években a taglétszám 8 fővel emelkedett, 3 új tagot vet- 299 tünk fel és 5 elvtárs más alapszervezetekből érkezett hozzánk... A taggyű-léseken való megjelenés nem mondható a legjobbnak [...] A párton kívü-liekkel való kapcsolat jó, példamutató." A beszámoló részletesen taglalja a reszortosok munkáját, a társadalmi és tömegszervezetek munkáját. Végezetül megállapítja a dokumentum, hogy bár kisebb hibákat vétett az alapszervezet, „a pártvezető vezető sze-repe községünkben is érvényesült."66 A következő években az alapszervezeti ülések egyik visszatérő témá-ja az idegenforgalom hatásának vizsgálata: az „idegenforgalmi helyzet községformáló tevékenysége nagyon fontos, a szállásadók fizető-szobák tulajdonosainak kifelé hangoztatott véleménye a szocialista ország aspek-tusából történjen, főleg a kapitalista országból érkezők részére."67 A település rohamléptékű fejlődése az igazgatásban a nagyközségi cím elnyeréséhez (1984) vezetett, míg a politikai struktúrában mindezek az alapszervezetek számának növekedésében, a pártbizottság létrehozásában jelentkeztek. Ebben a legjelentősebb szerepet a 42 fős tagságúvá duzzadó nagyközségi pártalapszervezet játszotta, melynek vezetője 1980 és 1988 között Bazsó Ferenc volt, akit Véghelyi János követett a szervezet megszű-néséig (1990). A párt országos egyeduralmának megszűnésével széthullott az alap-szervezet is. A „hogyan tovább" kérdésében a munkáspárti vonal elfogadá-sának csak néhány fő volt a híve. Jóval nagyobb tábora volt a Magyar Szo-cialista Párt politikáját elfogadóknak, ám nekik sem sikerült pártszerveze-tet létrehozni. 2.5. Arany János KISZ-Alapszervezet 1958 márciusában alakult meg 15 taggal a Magyar Kommunista Ifjú-sági Szövetség, a KISZ helyi szervezete. Az alapszervezet első titkárává Nagy Tibort választották. A községi tanács végrehajtó bizottsága a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1087/95 sz. határozata alapján - amely kimondta, hogy az ifjúságot érintő ügyekbe be kell vonni az ifjúsági szervezetet - 1958. ápri-lis 15-én tárgyalta az ifjúsági szervezet munkájának megsegítését. A vb-ülésén„Kelemen Péter Népfront elnök [...] arra kéri a KISZ-szervezetet, hogy az ifjúság is példamutató és a szocializmus építő harcosai legye-nek."^ A 21/1958. számú vb-határozat pedig kimondta: „A megalakult KISZ-szervezetnek a munkájához minden segítséget megad és gondosko-dik arról, hogy a KISZ-fiatalok megfelelőképpen szórakozzanak és dol-gozzanak a községben." 300 Az első fennmaradt jegyzőkönyv november 26-án kelt a szervezet üléséről. A napirendi pontok között szerepelt a lezajlott választásokról, az új tagsági igazolványok kiadásáról és a gépkocsivezetői tanfolyamról szóló tájékoztató. :.• .; ,■ j,.--. * Az egy évvel későbbi jegyzőkönyv már tartalmazza a szervezet tevé-kenységét végig kísérő társadalmi munkát: „Az alapszervezet vállalja, hogy a kultúrotthon előtti rész parkosítását és az újonnan épülő szolgálati lakásokhoz homokhordást." A település 3 éves művelődéspolitikai irányel-vei című előterjesztésben pedig a KISZ kultúrcsoport fellépését tervezték. 1960-ban súlyos bírálat hangzott el a tanácselnök részéről: „Szerin-tem a KISZ-szervezetet teljesen át kellene szervezni és új vezetőséget választani. Mert most is elmondható, hogy munkájuk semmi, illetve csak annyi, hogy tagsági bélyeget megvásárolják, ha azt is megveszik. Az a fel-adatunk, hogy közösen összefogva, idősebb tagokat is pártoló tagként közéjük venni és akkor megkomolyodnak, és munkájuk remélem meg fog javulni". Majd így folytatja: a kultúrházban „a nyitvatartási idő alatt egy idősebb, illetve egy tanácstag jelen lenne, hogy a fiatalok ne tudják a fel-szereléseket szétszedni, ami már jó párszor megtörtént."69 Ugyancsak az erre az évre vonatkozó tanácsi megállapodásból derül ki az is, hogy az ara-tó brigád nagyobb része a KISZ-szervezet tagjaiból tevődik össze. A 29/1960. számú vb-határozat felhívta a figyelmet arra, hogy „a V. B. az eddigiekhez hasonlóan, de az eddigieknél jobban segítse, tájékoztassa a KISZ-szervezet munkáját... Azért is, mert pártunk egyik mellékcsapatáról illetve tartalékáról van szó." Az év végi beszámolójában a KISZ-titkár így ír helyzetükről: „Ezeket a fiatalokat nagyon nehéz összefogni, egyrészt azért is, mivel szüleik igyekszenek távol tartani őket, attól tartva, hogy már egyszerre szocialistává lesznek [...] A szervezeti munka nagyobb részben abban nyilvánul meg, ha jönnek a téli esték és színdarab tanulás vagy egyéb előadássorozatokon részt vesznek a szervezet tagjai, illetve előadá-saikkal szórakoztatják a község lakosságát." Már ekkor megfogalmazódott az a visszatérő gond, „hogy szervezetünket nagyon nehéz összetartani. Nagyon sokan vannak olyanok, akik csak névlegesen vannak bent." A következő évben keltezett tanácsi beszámoló a minősítés mellett kritika is az alapszervezet munkájáról. Ebből idézünk: „Általában minden negyedévben megtárgyaljuk az ifjúsági szervezet működését. Fontos hatá- rozatokat hozunk, azonban a szervezet csak papíron szervezet, mert műkö- dése semmivel sem lett jobb. A hiányosságokat talán a hanyag nem hozzá- értő vezetésben kell, hogy lássuk elsősorban, másik része pedig a fiatalok passzív magaviselete. -■•■■•■■, -.:<■:';>:-:-<iji'u:\ Jelenleg a szervezet 17 tagból áll. A tagság körében mindössze csak 2 tsz-tag van, pedig a szervezet termelőszövetkezeti KISZ-szervezet. A tag- 301 ság jó része máshol dolgozó üzemi munkásokból vagy éppen középiskolás tanulókból áll. El kellene érni, hogy a tsz-tagokból tevődjön össze a legna-gyobb része [...] Szervezeti élete majdnem egyenlő a semmivel. Talán egy-két tagsági ülést tartanak, vagy éppen a párttitkár előadást tart nekik, ez is csak elvétve fordul elő félévenként talán egyszer, vagy éppen annyi-szor sem. Pedig hasznos munka folyhatna, lehetne szakköröket szervezni, kultúrcsoportot valamint a sportmozgalmat megszervezni, mert ezekből ta-lán csak a kultúrcsoport télfolyamán működik. A többiről nem is kell be-szélnünk, hisz a KISZ-titkár csak annyiban szervezi és mozgatója az egésznek, hogy ha esetleg versenyre kellene mozgósítást vagy szervezést eszközölni, akkor vagy nemet mond vagy éppen csak papíron ad jelentést [...] Nehézségeik is vannak, hiszen nincs egy olyan hely, ahol valamit is lehetne kezdeni. Biztosítani kell egy megfelelő sportpályát [.. .]"70 A KISZ további terveiben is fontos szerep jut a sportélet fejlesztésének, a sportpá-lya építésének, a különböző sportágak, szakosztályok életre hívásának, így a férfi és női röplabdának, az atlétikának, a labdarúgásnak. A községi tanács ezután több végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalta az ifjúsággal kapcsolatos feladatokat, amelyben - többek között - kimond-ták „hogy a fiataloknak a szórakozásukhoz szükséges felszereléseket, mint egy-két szomszéd községbeli szervezet, saját magaerejéből előadások szer-vezésével szerezzék be."71 A fiatalok a termelőszövetkezet munkájában - amelynek alapszerve-zete voltak - továbbra is részt vettek: az olyan területekről, amit a tagok egy része betegség és öregség miatt learatni nem tudott, mintegy 3 hold 800 n. öl búzát és 1400 n. öl rozsot arattak le. A korábban jelzett gondok egy év múlva is ugyanazok, az alapszerve-zet életében nem történt változás: „nincs meg a teljes egység. Ennek oka főleg abban van, hogy a KISZ-tagok közül sok a tanuló, akik Nagykanizsá-ra járnak. Ők fegyelmezetlenül vesznek részt az alapszervezet munkájá-ban. A nyár folyamán is csak a KISZ-tagok vettek részt a tsz. munkáiban, akik a faluban dolgoznak. A tanulók a taggyűlésen sem jelennek meg."72 -olvasható az MSZMP alapszervezeti taggyűlésére készített jelentésben. A községi pártalapszervezet továbbra is folyamatosan figyelemmel kíséri az ifjúsági szervezet munkáját, amely a taggyűléseken való rend-szeres részvételt és a negyedévenkénti vizsgálatot jelenti. Érdemi változás a későbbiekben sem történt: „Az alapszervezet élete ebben az évben meg-bomlott. Taggyűléseket nem tartanak. A KISZ-titkár szerint a fiatalok nem jelennek meg a taggyűléseken. Már ott tartanak, hogy a tagdíjakat sem fize-tik meg. Az ifjúságnak kulturális tevékenysége nincs, kollektív-tevékeny-ségük nincs." - állapítja meg a KISZ munkájának értékelésekor a párt-titkár.^ 302 A következő évi jelentés már változásokat sugall, rendeződtek a szer-vezeti formák, új titkárt választottak Marton László személyében. A fiata-lok a korábbi társadalmi és munkafelajánlásokat is folytatták, ebben ki-emelt szereppel bírt a fürdő építése, illetve színdarab bemutatása. Részletes képet kapunk a szervezet 1967-ben végzett gazdasági tevé-kenységéről az MSZMP alapszervezet beszámolójából. Ebből kiderül, hogy a fiatalok 2 h rozs aratását, 90 kereszt gabona és 11 h zabosbükköny cséplését végezték el, és 1400 J-öl területről szedték fel a cukorrépát."74 A sport kezdetektől kiemelt szerepet kapott a KISZ-ben. A fiatalok részt vettek a Labdarúgó Kilián Kupán, megszervezték a nősek-nőtle-nek meccsét. A legnagyobb eredmény azonban a községi sportkör létreho-zása volt. A Községi Tanács vb-ülésére készített 1968. évi beszámolójában a KISZ-titkár a korábbi évekhez képest komoly elmozdulásról tudósít, amelyből kiderül, hogy a 24 fős tagságból 18 fő már aktívan részt vesz a szervezet munkájában. Színdarabot tanultak, melyet kétszer helyben, egy-szer vidéken adtak elő. Körzeti ifjúsági találkozót szerveztek, ahol - a fel-sőbb utasításra - a vietnámi háború ellen tiltakoztak. Bálokat, egyéb prog-ramokat és társadalmi munkát is szerveztek. A vb-jelentés kiemelte a legfontosabb teendőt: a KISZ-szervezet munkájának, szervezeti életének a község fejlődésével lépést kell tartani.75 A tömegszervezetek értékelése között - a helyi pártalapszervezet jelentésében - a következőket olvashatjuk a KISZ-alapszervezetről: „Az elmúlt két évben új vezetőség (titkár: Adorján Mária) lett választva, mely aktívabban részt vesz a falu gazdasági és kulturális életében. Önálló műso-rokat szerveznek, és műsorokkal készülnek egyes nemzeti ünnepekre. Községünkben a 25. évforduló tiszteletére emléktáblát készítettek és mű-sor után ünnepélyes keretek között felavatták. A tél folyamán politikai ok-tatáson vettek részt. A község szépítésében is nagy munkát vállaltak ma-gukra. A fásítási mozgalomnál a termelőszövetkezetben egy nap csemetét ültettek."76 1972-ben az Ifjúkommunista című folyóirat 31 db-os megrendelésé-vel (minden tag járatta) az alapszervezet az első helyet szerezte meg a nagykanizsai járásban. Ebben az évben a pártalapszervezet értékelése szerint munkájuk nagymértékben megjavult, és a társadalmi munkában továbbra is jeleskedtek. A tsz-ben és a településen végzett munkájuk alapján a járásban az elsők között voltak. A fiatalok plusz munkanapot tar-tottak, és az így kapott pénzt befizették a vietnamiak megsegítésére. A tél folyamán színdarabot tanultak, amelyet másutt is előadtak.77 Két esztendei munkáról számolt be 1973-ban Arany József titkár a KISZ járási bizottságának: „Az előző év legnagyobb méretű és legsikere- 303 sebb kulturális tevékenysége a Fehér Klára: Csak egy telefon című színmű-vének bemutatása és előadása volt... Béli Józsefné fáradtságot nem ismer-ve tanította velünk a színdarabot. A díszlet tervezését és elkészítését szin-tén ő vállalta [...] A bevétellel summásan meggyarapítottuk a KISZ pénz-tárát. Az előadás után nagyméretű bált rendeztünk, amelyen kivétel nélkül mindenki jól érezte magát."78 Az 1976-ban keltezett MSZMP alapszervezeti jegyzőkönyvben a ko-rábbi évekhez hasonló értékelést olvashatunk: „Taggyűléseiket pontosan megtartották, aktívan részt vesznek községünkben, a társadalmi munkák-ban. Kiveszik a részüket a politikai oktatásban, kulturális munkában (szín-darabot tanultak és azt községünkben nagy közönségsiker mellett bemutat-ták)... KISZ-titkáruk (Bazsó Ferenc) elvégezte az alapfokú bentlakásos politikai iskolát Győrben, most pedig felvételt nyert a budapesti Komócsin KISZ politikai iskolára."79 Az 1970-es évek elejére egy új generáció jelent meg a KISZ-ben. Az 1956 után született korosztály iskolázottsága, a politikai rendszer virágko-ra, az ifjúsági szervezetet szoros kontroll alatt tartó, azt irányító párt meg-erősödése, a Gyógyfürdő működése által indukált településfejlődés és a fiatalok cselekvési vágya együttesen meghozta a felsőbb elismeréseket is, így 1977-ben a KISZ Központi Bizottságának elismerő oklevelét. Jónak ítélte a párt vezetősége és alapszervezete három évvel később is a Horváth Györgyi titkár által vezetett fiatalok munkáját: „Nőtt a KISZ befolyása a fiatalok körében. Akcióprogramjuk nemcsak kulturális, sport-programokból áll. Politikai találkozókat, fórumokat, társadalmi munkaak-ciókat, találkozókat szerveznek. Vasárnaponként Kossuth-kiadványokat terjesztenek a gyógyfürdő előterében. A falugyűléseken színes műsorral szórakoztatták a lakosságot. Alapszervezetük által akcióprogramjukban ki-tűzött feladatokat teljesítették [.. .]"80 Egy 1983-ban készült felmérés azonban már visszaesésről tudósít: „a 20 év felett mindössze 5 fő KISZ-tag van. Az alapszervezet elsősorban a 14 év és a 18 év közötti fiúkat, lányokat tömöríti. A KISZ-fiatalok 80%-a Nagykanizsán tanul, ennek ellenére itt Zalakaroson KISZ-tagok. A község-ben a KISZ-nek nincs különösebb szerepe. Tekintélye nincs. A párttaggá nevelés, mint ilyen - tudatos munka nincs."81 1984 és 1986 közötti időszakban elsősorban a személyi változások-nak köszönhetően és egy újabb korosztály belépésével - a taglétszám 33 főre nőtt - fellendülés következett be. Ennek eredményeképpen jelentős társadalmi munkavégzés, színvonalas kulturális és sportélet folyt a telepü-lésen. Néhány tevékenységforma ezen időszakból: gyermekfarsang, kerék-pár, asztalitenisz és sakkverseny, ünnepek köszöntése, politikai előadások, vetélkedő sorozat, klubest, kulturális bemutatók, falunap, társadalmi raun- 304 ka, túrák, filmnézés, télapó ünnep, gyermeknap, amatőr színjátszó csoport működése, szüreti felvonulás, ifjúsági találkozó, kirándulás, disco. A vég-zett tevékenység elismerését jelentette a KISZ KB újabb dicsérő oklevele is. Az eredmények mellett azonban jól tükrözte a meglévő és az újonnan megjelenő problémákat Marton Mária KISZ-titkár őszinte gondolatai: „Eddig igyekeztünk bevonni mindenkit a KISZ-be, hiszen a szervezettség növelése volt a cél [...] nagyon felhígult a KISZ-szervezetek többsége, mindig ugyanazok az emberek jelentek meg az egyes rendezvényeken. Ugyanis, van aki csak azért lépett a KISZ-be, mert minden 22 év alatti fiatal az és esetleg majd az egyetemi, főiskolai felvételijéhez szükség van a KISZ értékelésre is [...]"82 A fiatalok az elkövetkezendő években az egyre inkább szűknek bizo-nyuló alapszervezeti keretek tágítására törekedtek, ezt az Ifjúsági Klub keretei között próbálták megvalósítani. Ezzel az ideológiai tartalomtól pró-báltak ösztönösen függetlenítődni, a párt közvetlen fennhatóságát csökken-teni. A rendszerváltás, az Ifjúsági Klubnak helyt adó épület önkormányzati eladása együttesen járult hozzá az alapszervezet s az Ifjúsági Klub megszű-néséhez. A szervezet utolsó vezetője Adorján Kristóf volt. A fiatalok szervezett politikamentes összefogására, klubforma kiala- kítására a '90-es években többször történt kísérlet. Ez elsősorban a megfe- lelő helyiség és vezető hiánya miatt azonban nem hozott kielégítő eredmé- nyeket. ' : ■ •■■"■'■' '■■ ■■"íi—''- :ii>;-'-'( '■,•■-.•: <::.!,:-.' ,r \ ' ' •■' -: ;': r\ ■ 2.6. KISZ-Alapszervezet, Behiákpuszta A település külterületén lévő szervezet működéséről mindössze két jegyzőkönyv maradt fenn 1959-ből. Ezekből idézünk: „A tagság elhatá-rozta, hogy társadalmi munkát fog végezni és annak egy részét felajánlja a magyar küldöttek részére, azon kívül VIT bélyeget fog eladni [...] a Kiszistákra vár a behiáki kultúrterem és színpad elkészítése, amit a tagság társadalmi munkával el is fog végezni. Továbbá a tagságnak részt kell venni Behiákpuszta fásításánál."83 Az alapszervezet tikára ekkor Orsós Ferenc. A fiatalok áprilisi összejövetelén „Miháczi elvtárs javaslatot tett egy röplabda és tekepálya megépítésére, amit a tagság lelkesen fogadott és a napokban meg is kezdi a munkálatokat [...] A KISZ-tagság el is határozta, hogy élen fog járni a munkában és magánéletükben is, hogy példát mutas- sanak a többi ifjúságnak is, hogy minél többen kövessék őket."84 A szerve- zet további sorsáról nincs információ. ; \.'~:- ■■• 305 j ;.,-■■.•.■■. ;v,,;: 2.7. Úttörő (kisdobos) csapat i •■■ Az úttörőcsapatról a legkorábbi adat 1953. január 8-áról keltezett, amikor a helyi MDP pártszervezet taggyűlését - a tagkönyvcsere alkalmá-ból - „a helyi úttörő pajtások szavalat- és énekszámokkal tettek ünnepé-lyessé".85 Még ugyanebben az évben, az 1953. december 8-án megtartott pártnapon tűntek fel ismét a gyerekek „akik forradalmi verseket és forra-dalmi dalokat adtak elő a jelenlévők szórakoztatására".86 Az 1952-53-as években tehát voltak már úttörő-foglalkozások, ezeket Sió Anna tanítónő vezette. Az ezt megelőző években a felső tagozatos tanulók Garaboncra jártak iskolába, így az ottani úttörőcsapat munkájában vettek részt. .; A településen 1955. május l-jén Béli Józsefné úttörővezető szervezte meg az első úttörőcsapatot „Hunyadi János" néven, 3633-as számmal. A csapat létszáma 32 fő volt, két őrssel, az „Oroszlánnal" és a „Fürge ujjakkal" működött. Programjukban a tanulmányi színvonal emelése, az előírt próbák teljesítése, a szegények és idősek segítése és az úttörőszem-lélet kialakítása kapott meghatározó hangsúlyt. Az alakulás évében vett részt a Budapesti Úttörő Seregszemlén Hor-váth László őrsvezető, ahol a sajátos népi hímzéssel és gyöngyfűzéssel készített karosi csapatzászló első helyezést ért el. A zászló a moszkvai Lomonoszov egyetem múzeumába került. Az úttörők többször vettek részt nyári táborozásokon, többek között Csillebércen és Parádsasváron. 1960-ban, majd 1961-ben is elismerést kaptak, kiváló csapatvezető és kiváló rajvezető érdeméremmel jutalmazta a karosiakat a felsőbb vezetés. . v,,. \ 1954 és 1967 között „Hunyadi János" néven működött az úttörőcsa-pat, majd mivel az 5-8. osztályos felső tagozatosok már Galambokra jártak tanulni, ezért ettől az évtől szükségessé vált egy kisdobos csapat megalakí-tása, amely „Latinka Sándor" nevét vette fel. Akis létszámú iskolában a két raj négy őrssel működött. 1965 és 1970 között a csapatvezető Szittár Józsefné volt. A gyerekeknek minden évben egy kirándulást szerveztek, a költségeket gyűjtésekből és a rendezvények pénzbevételeiből fedezték. Az úttörő- és kisdobos csapat adta teljes egészében a hivatalos ünne-pélyek műsorát is. 1957-ben alakították ki - sok társadalmi munkával - a zalakomári útelágazásnál elterülő úttörőligetet, amely mintegy 10 éven át adott helyet a különböző gyermekprogramoknak. Színvonalas tevékenységet végeztek Béli Józsefné irányításával az úttörők a „Nem térkép e táj" mozgalom 1973-74-es országos akciójában, a helyi hagyományok, a múlt széleskörű, a gyerekek életkori sajátosságai-nak megfelelő feldolgozásával. 306 Az 1974-es csapatnaplóban a kisdobosavatás menetéről is olvasha-tunk: „a gyermeknapon 6 úttörő és 5 kisdobost avattunk. A kisdobosokat a 4. osztályos pajtások avatták, az úttörőket (4. osztály) a KISZ-esek és a Galambokra járó úttörők. Jelen vannak: a szülők, 12 KISZ-es, KISZ-titkár és csapatvezető. Ünnepélyes avatás: műsor és ajándékozás. A KISZ-esek ajándéka: meselemez és könyvek. Szülők ajándéka: uzsonna. Délután -Sport program, vetélkedő a sportpályán - Bográcsgulyás verseny."87 A hagyományos úttörőéletről olvashatunk az 1980-as év csapatnapló-jában, amelyből kiderül, hogy a gyerekek vállalják egymás segítését a tanulásban, a hasznos anyagok gyűjtését, a takarékosságot. Folyamatosan olvassák a Kisdobos, a Dörmögő és a Pajtás újságokat, múzeumba és könyvtárba járnak. Gondozzák a hősi sírokat, a játszóteret. Rendszeresen túráznak, sportolnak, az ünnepélyeken fegyelmezetten szerepelnek. Itt ta-láljuk a gyerekek csatakiáltását is: ^ ■■-•• :■.-■ „Mi vagyunk a Latinkások, Kincskereső kisdobosok, Napsugarak és sportosok, : ■ ■ 31-en jó pajtások. Hurrá, hajrá, előre!"88 A csapatvezetői tisztet 1980-1984 között Dr. Mihovics Istvánné töl-tötte be. Az 1985/86-os tanévben a kisdobos csapat 42 kisdobossal, 10 első-osztályossal, 5 felnőtt és 4 gyerek úttörővezetővel működött, az osztályok-nak megfelelően 3 rajba szerveződve. Munkájukról a csapatvezető Kovács Zoltánné beszámolójában olvashatunk: „Az ősz folyamán többször rend-betettük az új és a régi játszóteret, iskolánkat és a templomtér környékét, valamint eligazítottuk a hősi sírokat. Két alkalommal voltunk gesztenyét, illetve makkot szedni. A világtakarékossági nap alkalmából papírt gyűjtöt-tünk a nicaraguai gyerekek számára. Társadalmi kapcsolatainkat bővítet-tük. Nagyon jó a KISZ-szel való együttműködésünk, akik rendszeres prog-ramokat szerveztek gyermekeink számára. így például ősszel kerékpáros ügyességi vetélkedőt, melynek elméleti része jól szolgálta a közlekedési ismeretek elsajátítását. Gyalogtúrát szerveztek a galamboki tájházhoz a szülők bevonásával. Karácsonyra labdákkal és szaloncukorral leptek meg bennünket. Hasonlóan jó a kapcsolatunk a helyi Művelődési Házzal, melynek programjából a mozi- és színházszolgáltatások mellett, a szombati játszó-házat emelem ki. A legutóbb gyurmáztak, agyagoztak a gyerekek. Holnap papírmunkákkal fognak megismerkedni. Egy ízben voltunk Nagykanizsán színházban. Bekapcsolódtunk a meghirdetett rajzpályázatba. Részt veszünk a mozgalom 40. születésnapjára szervezett közösségi játékban. Tanulóink 307 kéthetente kb. 800,-Ft értékben vásárolnak mintegy 8-10 féle újságot. Je-lenleg készülünk a Karneválra, melyre plakát és rajzversenyt hirdettünk, aztán csapatbemutatóra és faluvetélkedőre."89 1990-ben tartották az utolsó úttörő-foglalkozásokat az iskolában. A személyi feltételek hiánya (a csapatvezető gyesre ment), a politikai hely-zet és a közhangulat egyaránt hozzásegítette a szervezetet a csendes kimú-láshoz. A településen azóta nincs gyermekszervezet. 2.8. MSZMP Alapszervezet, SZOT Gyógyüdülő A település legnagyobb szállodája, a több száz férőhelyes SZOT üdülő 1983. június 8-án nyitotta meg kapuit. Az ormándpusztai üdülő dolgozói-val együtt mintegy 10 fő alkotta az alapszervezetet. Két évvel később az ormándpusztaiak kiváltak a SZOT üdülővel való közös szervezeti egység-ből, így létszámuk 4 fővel csökkent. Az alapszervezet vezetője 1983-1989 között Sipos Ferencné volt. 2.9. KISZ-Alapszervezet, SZOT Gyógyüdülő A szálloda jelentős számú fiatal munkaerőt foglalkoztatott, ezért is került sor a munkahelyi KISZ-alapszervezet megalakítására 1985 feb-ruárjában. A 22 fős tagságú szervezet akcióprogramjában vállalta a sport-rendezvényeken, kulturális eseményeken, kirándulásokon való részvételt, a politikai fórumok szervezését, az óvodások és idősek patronálását. „Jelentős társadalmi munkával vettünk részt a községi játszótér létrehozá-sában." - írta beszámolójában Tarnai László akkori KISZ-titkár.90 Az alap-szervezet vezetője 1987-ben Dörgönyéné Szili Veronika, majd Császár Márta lett. A rendszerváltás következményeként ez az alapszervezet is megszűnt. 2.10. MSZMP Alapszervezet, Gyógyfürdő 1988-ban néhány személy szándékaként, részben a politikából való fokozatos kivonulás megvalósításaként született meg ez az üzemi alapszer- vezet, mely rövid fennállása során érdemi tevékenységet nem fejtett ki, tit- kára Bazsó Ferenc volt. 308 2.11. Deák Ferenc KISZ-Alapszervezet, Gyógyfürdő A KISZ-alapszervezet munkahelyi jelleggel jött létre 1977-ben, hév-vel a fürdő megnyitása után. A 18 fős tagság Istvándi Rózsát választotta meg vezetőjének. A fiatalok tevékenységét a vállalat - a Gyógyfürdő -sajátosságainak megfelelő forma és tartalom jellemezte. Ezt jól tükrözte a KISZ-titkárnak, Arany Józsefnek 1980-ból származó beszámolója: „Ná-lunk nagy szerepe van a politikai meggyőződésnek, mivel nagyon sok ide-gen megfordul a fürdőn [...] Több alkalommal szerveztünk társadalmi munkaakciót, amelybe bevezettük a KISZ-en kívülieket is. A strandi nyi-tásra való felkészülésben takarítási és festési akciókat szerveztünk. A strandon lévő kiskabinok, nagykabinok takarításában besegített a zala-karosi KISZ-szervezet is. Ezen kívül a parkterület letakarításában és kerti bútorok festésében segítettünk be. Négy tagunk a medencék festésében is ténykedett. Folyamatosan szedjük össze az elszórt kartondobozokat, amit a MÉH vállalatnak adunk le."9' A végzett munkát eredményesnek ítélte meg a községi MSZMP alap-szervezet is: „Vezetőségének és titkárának munkáját jónak értékeljük, me-lyet párttagfelvétele is bizonyít. A gyógyfürdőben jelentős politikai munkát végez e kis közösség. Kezdeményezésükre jött létre a fürdőn a női Szocia-lista Brigád, kapcsolatunk a „Termál Szocialista. Brigáddal" jó [...] Az alap-szervezetünk által akcióprogramjukban kitűzött feladatokat teljesítették."92 Az 1983-ban készült felmérés szerint „a fürdőn dolgozó, 14-30-éves korosztály mintegy 50%-a KISZ-tag. Ez az arány évek óta lényegesen nem változik [...] Munkahelyi közérzet jó [...] Az üzemi jelleggel működő alapszervezet szerepe, súlya jónak mondható."93 A két évvel későbbi jelentés a KISZ-titkár, Hertelendi Erika tollából már gondokat jelez: „Akcióprogramunk legelején célkitűzésként szerepel, ifjúsági szervezetünk minden fiatalnak értelmes célt, lehetőségeket, közös élményeket adjon [...] KISZ-tagjaink tudjanak egy közösségben közösségért dolgozni. Sajnos alapszervezetünknek csak részben sikerült ez utóbbit megvalósítani. A tagság nem tud egymásra hatni, ha ez mégis sike-rül, csak néhány ember mozgósítható."94 Jelentős társadalmi munkát vállaltak a fiatalok azzal, hogy a környék szociális otthonaiban masszírozást, pedikűrözést végeztek. Emellett szelle-mi vetélkedőket szerveztek, kulturális rendezvényeket látogattak, vér-adásokon, sportversenyeken vettek részt. Vállalták továbbá, hogy a tagok előfizetnek a Helyi ipar című folyóiratra és megünneplik egymás név- és születésnapját, házasságkötését.95 Az 1980-as évek végére „elfogyott" a tagság. Az ekkor csak lányok-ból, asszonyokból álló 10 fős alapszervezeti tagságból 7 férjezett volt, 309 melyből 5 GYES-t vett igénybe. Fel is tette a kérdést a szervezet vezetője Vargáné Tóth Cecília: „van-e létjogosultsága a Gyógyfürdő alapszervezet-ének, mivel nagyon kevesen vannak, és ez a csökkenés folytatódik, első-sorban a GYES-re menők miatt." Ugyanakkor fokozatosan enyhült a szer-vezetet összetartó, összekényszerítő politikai nyomás. A két tényező együttesen az alapszervezet megszűnését eredményezte. 2.12. MSZMP Nagyközségi Bizottsága A centralizáció az igazgatásban körzetesítést, a három település - Za-lakaros, Galambok, Zalaszentjakab - tanácsainak összevonását jelentette. Az igazgatási változásokat a politikai és társadalmi szervezetek működésé-nek megváltozása követte. Ennek következményeként közös szervezetek jöttek létre. 1979. novembere és 1980. januárja között állt fel szervezetileg az MSZMP Községi Bizottsága. Elsőként Zalakaros és társközsége, Galambok 3 alapszervezete (ebből két községi, és egy munkahelyi - Galambok Május 1. Tsz.) 5 fős pártveze-tőséget választott. 1981 elején a 3 alapszervezethez 82 tag tartozott, míg az év végén a harmadik társközségben, Zalaszentjakabon is megalakult a helyi pártszer-vezet 10 fővel. így már 4 alapszervezet tartozott a nagyközségi pártbizott-ság irányítása alá.96 További szervezeti bővülés következett be 1983-ban a SZOT üdülő, majd 1988-ban a Gyógyfürdő pártszervezetének megalaku-lásával. A bizottság első titkára az első években nem volt függetlenített stá-tuszban, csak később, 1982-től lett az. 1982-1984 között a titkárnak, Nagy Zoltánnénak a székhelye Galambok községben, a munkahelyén volt. 1984-ben, az új zalakarosi tanácsi székház átadásával a Bizottság is saját helyi-séghez jutott, így ettől kezdve a megszűnésig a titkár székhelye és irodája is itt volt. 1988-ra tehát már 6 alapszervezet munkáját ellenőrizte, koordi-nálta, irányította a függetlenített titkár, és a vezetőség tagjai.97 A zalakarosi pártvezetőség 1982-es hatásköri listája szerint a párt-tisztségviselőkön kívül a galamboki tsz két elnökhelyettese, a költségveté-si üzem két vezetője, az iskolaigazgató, a tanácstitkár, a tanács ügyintézői, a MÁV Gyógyház és az IBUSZ kirendeltségvezetői csak a pártvezetőség jóváhagyásával foglalhatták el a posztjaikat.98 Az MSZMP Központi Bizottsága 1983. október 31-i a helyi párt, állami és társadalmi irányítás továbbfejlesztésére vonatkozóan határo-zatára hivatkozva - 1989. január hó 1. napjától közvetlen irányítás alá 310 tervezte vonni a nagyközségekben működő pártbizottságokat, így Za-lakarost is." Az a megyei kezdeményezésű pártvita, amely 1989. márciusában „A párt összetétele, szervezettsége, alakulásának tendenciái, a pártépítő munka korszerűsítésének feladatai" címmel zajlott, reagálás volt az országban végbemenő változásokra. Önkritika, a hogyan tovább kérdésé-nek megfogalmazása, egyben kétségbeesett útkeresés és a kiút hiánya tűnik ki a dokumentumokból: „Látható, hogy a szociológiai elemzéseknél alkalmazott hagyományos osztály-réteg besorolás nem ad kizárólagos képet társadalmunk struktúrájáról [...] A jövőben a jellegét nem a társadal-mi osztályok, vagy rétegek alapján, hanem a párt által vállalt értékek és érdekek világos megfogalmazása alapján kellene differenciálni és ezen az alapon kell egy széles néppárti koalíció keretében a párt tömegbázisát újra-teremteni [...] Az eltelt időszakban, de különösen az 1987-88-as években a pártépítő munka tapasztalatai azt mutatják, hogy a korábbi évek gyakor-lata a mai körülményeknek nem felelnek meg [...] Nem érvényesülhettek megfelelően a helyi sajátosságok [...] A gazdasági-társadalmi helyzetünk, nehézségeink, a párt iránti bizalom csökkenése, a megyénkben is fellelhe-tő etikai, erkölcsi vétségek morális hatására jelentősen szűkült a pártba belépni kívánók köre, csökkent a tagfelvételek száma [...] Biztosítani és igényelni kell a helyi sajátosságoknak megfelelő, önálló és megfelelő poli-tikai felelősséggel párosuló alapszervezeti munkát [...]" Arra kerestek választ, hogy melyek azok a teendők „melyek megállít-ják a bizalomvesztés folyamatát, megteremtik a pártegység kialakulásának feltételeit, vonzóvá teszik a pártot."100 A reformok gondolata kevésnek és későinek bizonyult, a bizottság az alapszervezettel együtt 1990-ben megszűnt, utolsó titkára Havril And-rásné volt. 2.13. Nagyközségi KISZ-Bizottság Már 1981-ben kezdeményezte a községi pártvezetés, hogy a Községi Közös Tanács területén működő ifjúsági alapszervezetek munkájának ko-ordinálására, segítésére hozzanak létre egy bizottsági szintű szervezetet. A KISZ Zalakaros Nagyközségi Bizottsága 1985. június 11-én a helyi SZOT szállóban alakult meg, Tarnai László vezetésével. Irányítása alá öt alapszervezet tartozott 113 fős tagsággal: a Zalakaros Községi (Arany János), a Gyógyfürdői (Deák Ferenc), a SZOT szálloda-beli, a galamboki (Hámán Kató), és a zalaszentjakabi alapszervezet (utóbbi ekkor még nem működött, akárcsak a galamboki pedagógus alapszervezet 311 sem). A Bizottság 5 fős vezetősége célul tűzte ki, hogy az alapszervezetek-ben rendszeres szervezeti élet folyjék, ennek segítésére közös részvételű kulturális és sportversenyeket szervezett a fiatalok részére. A két évvel későbbi pártbizottsági értékelés szerint „az 1985. évi megalakulás óta a KISZ-bizottság nem tudott megfelelni az elvárásoknak", ezért új vezetőséget választottak 1987 decemberében, a szervezet élére Stégli János került.101 ■<, :>:•.: ;;i .<,- Az újjáválasztott bizottság első teendője részletes, konkrét feladat-terv, és stratégia elkészítése volt. Kidolgozták az új propagandarendszert, elemzés készült a munkamódszerről, munkastílusról. Ebben újfent megfo-galmazásra került a Bizottság működésének célja: „Önálló feladatvállalás, az igazgatási területen levő KISZ-alapszervezetek munkájának segítése, érdekvédelme, az alapszervezetek közötti koordináció, a pártvezetés és az alapszervezetek közötti kapcsolat erősítése, a területen élő fiatalok képvi-selete, a párt és felsőbb KISZ-fórumok határozatának végrehajtása... A KISZ-Bizottság segíti az ifjúsági közösségek, csoportok kialakítását, mű-ködését. Ezen belül támogatnia kell az ifjúsági klubok működését, segítse megteremteni a kultúrált szórakozás feltételeit az alapszervezetekben."102 Ezzel összhangban a tagszervezetek részéről felvetődött, hogy „Ga-lambokon (társközsége volt Zalakarosnak) Klubformában lenne célszerű összefogni a fiatalokat [...] A SZOT-ban a fiatalok szintén Klubformában szeretnének működni..."103 Valójában ezek a jelenségek már a KISZ-nek, mint szervezeti formának az elutasítását jelentették, az egyetlen kínálkozó lehetőségként pedig az ifjúsági klubforma jelent meg. 3. A településen korábban működött társadalmi szervezetek 3.1. Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ) A Földmunkások Szakszervezete utódjaként létrejött szervezet neve mindössze egy 1947-es járási titkári jelentésben fordul elő: „a járásban a FÉKOSZ 5 községben van megalakítva."104 A felsorolt települések között Zalakaros is szerepel. Egyéb adat e szervezet működéséről nem áll rendel- kezésre. ■ 3.2. Hazafias Népfront (HNF) A Hazafias Népfront elődjének az 1944-ben létrejött Magyar Függet-lenségi Népfront tekinthető. Az egypártrendszer kialakulásával, a Magyar 312 Dolgozók Pártjának létrejöttével a Népfront célkitűzései azonosak lettek a párt céljaival. 1954. augusztus 13-án Budapesten a magyar politikai, társadalmi, kulturális és tudományos élet vezető képviselőinek értekezletén, megálla-podtak abban, hogy az eddigieknél szélesebb alapokra támaszkodó új népfrontra van szükség; amelynek neve: Hazafias Népfront. Településünk-ről 2 hónappal később említődik először a HNF szerepe, a Magyar Dolgo-zók Pártja helyi alapszervezetének jegyzőkönyvében, ahol a párttitkár beszámolójában a Hazafias Népfront megalakításának szükségességéről, feladatairól és az újonnan megválasztandó tanácsokkal foglalkozott. Az új szervezet célja szerinte abban fogalmazható meg, hogy „államunk széles néprétegeinek egy táborba tömörítse, feladata pedig, hogy eggyé forrassza a pártot, a kormányt és a népet, mind szilárdabb alapokra helyezze népünk hatalmát. A Hazafias Népfront keretében megejtendő új tanácsválasztás-nak a fő célja népünk jólétének mind magasabb színvonalra való emelése, a végső fokon a szocializmus megvalósítása."105 A szervezet első elnöke Kelemen Péter volt, aki 1955 és 1963 között állt a HNF élén. '- >!■■■■■ - - Legközelebb a dokumentumok között 1961 -ben találkozhatunk a szer-vezet nevével, amelynek munkájáról ebben az évben az MSZMP alapszer-vezete a „nem kielégítő" minősítést adta.106 1962-ben a községi tanács ülé-sének napirendjén szerepelt a HNF munkája, ahol már változott a megíté-lés. A jegyzőkönyvből az élet minden területére kiterjedő tevékenység bontakozik ki: így javaslattétel a községfejlesztésről, a kultúrház, a tanács-ház, a faluvillamosítás témakörében, észrevételek a tsz, a földműves szövet-kezet munkájával kapcsolatban. A dokumentumból kitűnik, hogy a HNF tagjai „a szükséges és hiányzó cikkek megrendelését kérik a földszövtől. A részjegyek jegyzéséhez adnak szervező és agitációs segítséget [...] Különösen sokat tettek a tanács, kultúrház építéséhez szervezendő, illetve teljesített társadalmi munka szervezése terén, úgyszintén a tanács előtti parkosítás, valamint a temető út megépítéséhez szervezett társadalmi munka, amely elég nagy összeget tesz ki. Helyszínen lelátogatták a hátralékosokat, és igyekeztek a teljesítésre bírni [...] A politika munka vitele általában [...] jónak mondható. Igyekeznek a híreszteléseket hamar leszerelni, és azt helyes útra vezetni egyes kérdések-ben. Az újságokban megjelent cikkeket igyekeznek helyesen magyarázni a lakosság felé." 107 Az 1963-as tanácstagi választások a Hazafias Népfront égisze alatt zajlottak, a választásokat követően azonban mindössze egy alkalommal tartottak értekezletet. A párt értékelése szerint „összes tevékenységük az volt, hogy a fürdő építéséhez társadalmi munkát szerveztek."108 313 Az 1964-es esztendőben Turkovics János elnökké választásától a pártvezetőség a végzett munka színvonalának növekedését várta, hangsú-lyozva, hogy fokozottabban számítanak a népfrontosok munkájára. A társadalmi munka szervezése, a fürdő építésében való részvétel továbbra is kiemelt feladatként szerepelt tevékenységükben, ezért joggal állapíthatta meg a párttitkár, hogy „minden tagja a rá kiszabott napot társa- dalmi munkában ledolgozta."109 ; Két évvel később az alapszervezeti jegyzőkönyv ismételten rögzíti a községszépítési feladatok eredményes végrehajtását, hozzátéve, hogy már jó ideje vezető nélkül működnek. „Az elnök ugyanis családi problémái miatt nem tud részt venni a község társadalmi életében."110 1975-ben a HNF „csak formailag tevékenykedett."111 Az új elnök, a sok elfoglaltságra hivatkozva, szintén nem vett részt aktívan a szervezésben. A következő évben gyökeres fordulat állt be a szervezet életében és ez az új vezetőség-nek volt köszönhető. A pártszervezet éves értékelése részletesen ismerteti a végzett munkát, amelyből kiderült, hogy a HNF nagy szerepet vállalt a tanácsok egyesítésében, a társadalmi munkák és a téli politikai oktatás szervezésében és végrehajtásában. A jelentés külön kiemeli az ezen a terü-leten a HNF irányításával végzett eredményes munkát. A szervezet tagjai a „falugyűlés szervezésében és rendezésében aktívan részt vettek. A ta-nácstagi pótválasztást zökkenőmentesen lebonyolították."112 Az eredmé-nyek nemcsak a tagság érdemének voltak betudhatok, hanem ebben jelen-tős „szerepe volt az új elnöknek, (Dr. Péterffy Zoltánnak), aki feladatát pártmegbízatásként látta el."113 A pártszervezet 1980-ban továbbra is elismerően szólt a népfrontbi-zottságról: „Az elmúlt évben gazdag tevékenység volt a népfrontbizottság mögött. A választások lebonyolításában, falugyűlések szervezésében vé-geztek kiváló munkát. A községben több fiatal arra rátermett férfi, illetve nő került a tanácstagok, valamint a V. B. soraiba."114 1982-ben a pártvezetés jelentést készített az illetékességi területén működő Hazafias Népfrontbizottságok munkájáról. Ebben megállapítja, hogy a szervezetek „tevékenységük során arra törekedtek, hogy tovább szélesedjék a közéletben résztvevők köre, elsősorban a lakóterületi munká-ban. A bizottságok szerepet vállaltak a településpolitikai tervek kidolgozá-sában és megvalósításában, hozzájárultak az egészséges, tiszta, kulturált környezet kialakításához, a társadalmi munka szervezéséhez, a műveltség gyarapodásához, a hazafiság erősödéséhez, a szocialista együttműködés normáinak alakításához és érvényesítéséhez."115 A párt és a HNF kapcsolatáról részletes elemzés található a jelentés-ben. Ebből idézünk: "A pártszervezetek tevékenységük során gondosan ügyeltek arra, hogy a Hazafias Népfrontbizottságok irányításában a lenini 314 elvek érvényesüljenek. Nevezetesen, hogy a Hazafias Népfrontbizottságok pártirányítása eszmei, politikai eszközökkel valósuljon meg; biztosítva legyen a mozgalmak önállósága; a pártirányítás alapvetően az ott dolgozó kommunisták utján valósuljon meg. A vezetők és vezető testületek megválasztása előtt a pártalapszerve-zetek állást foglalnak a káderkérdésekben. Munkaprogram, munkaterv összeállításánál az alapszervezetek a Hazafias Népfrontbizottságokat irá-nyító munka tervszerűségére törekednek. A pártalapszervezetek legfontosabb irányítási eszköze a Hazafias Népfrontbizottságok beszámolója a taggyűlések előtt. Erre általában 2-3 évenként kerül sor. Igen hatékony módszer és eszköz az egyes kommunisták pártmegbí-zatáson alapuló Hazafias Népfrontbizottsági munkája. A pártmegbízatás kiterjed az adott szervezeten belül a tagsági viszonnyal rendelkező kom-munisták tevékenységének összehangolására is. A Hazafias Népfront el-nökségeiben és bizottságaiban a párttagok aránya megközelíti az egyhar-madot, így a mozgalmon belül a pártirányítás biztosított."116 Az elemzés kitér a Hazafias Népfrontbizottságok munkájának főbb területeire, így példaként hozva, hogy a szervezet beszámoltatta a tanácsot a falugyűlésen, továbbá számon kérte a tanácstagi beszámolókon elhang- zott közérdekű bejelentések, javaslatok intézését. ,:, A HNF fő irányítója volt a településen a „Szebb, tisztább Balaton-par-tért" mozgalomnak, tagjai az iskolai és a családi nevelés összhangját segí-tették a szülői munkaközösségeken keresztül. Támogatták az „Edzett ifjú-ságért" mozgalom feladatainak megvalósítását, figyelmet fordítottak a nőkkel, az ifjúsággal, az idősekkel való fokozott törődésre.117 Az 1982-es kimutatás a Hazafias Népfrontról a következőket tartal- mazza: ■ ■•-'.■■..•'. :■ •'■■ ■.■,:''/ .■ .--.-.■■ -.• -r ■ ::' -,-..- A tömegszer vezet neve A szervezet felépítése Taglétszám (fő) férfi nő párttag 30 éven aluli HNF helyi bizottsága Elnökség 3 1 2 1 1 Bizottság 15 11 4 4 3 A szervezet tevékenységében - a társadalmi munkák szervezése mel-lett - az egyetlen pártsemleges fórum a falugyűlés előkészítése volt.118 A HNF tagjai 1983-ban szervezik meg először a „mintaadó" új bálfor-mát, a batyusbált, emellett a játszótér építésében, a régi iskola bontásában, a kábeltévé szervezésében működtek közre Arany József elnök és Tóth Fe-renc titkár vezetésével.119 315 A '80-as években folytatódott a társadalmi munkák szervezése, ezen belül a járdaépítéseké, illetve egy újabb hagyományteremtő rendezvény megszervezése: a borversenyé.120 1988-ban került sor a tanács és a HNF kapcsolatának újbóli áttekinté-sére. A tanács végrehajtó bizottsága és a HNF bizottságok közötti együtt-működést megállapodás szabályozta, amelyet még 1978. áprilisában kötöt-tek meg. A megállapodásból idézünk: „A megállapodás célja az alá- és fö-lérendeltség nélküli, kölcsönös érdekeket szolgáló közös tevékenység fej-lesztése és biztosítása. A feladatok között szerepelt a legutóbbi tanácsválasztás előkészítése, a tanács szerveinek létrehozása, a községi elöljáróságok megalakítása, munkájuk elősegítése és támogatása, az évenként megtartásra kerülő falu-gyűlések előkészítése és megszervezése, a tanácstagi beszámolók megtar-tásában való közreműködés, Zalakaros és társközségei hosszú távú terv-koncepciójának kidolgozása."121 Az 1988-ban megtartott ülések kiragadott napirendi pontjai jól illuszt-rálják a HNF munkáját: zászlóátadási ünnepség megszervezése, társadalmi munkaakciók értékelése, tanácstagi beszámolók megvitatása.122 1989-ben az országos változások hatása - a rendszerváltás előszele-Zalakaroson is érződött. A tagság a vezetőség újjáválasztásával ment elé-be az eseményeknek. Az ülésen a szervezet mérleget vont az 1980-as újjá-alakulás óta eltelt közel egy évtized munkájáról. Ebből kiderül, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemzeti zászlaját háromszor nyerte el a település, ami országos szinten is kimagasló eredmény volt.123 Az új vezetőség ténykedése, majd a HNF név megváltoztatása - Tár-sadalmi Egyesületek Szövetségére, TESZ - sem segített a szervezet élet-ben maradásában. Mozgástere, tevékenysége fokozatosan elsorvadt. 1992-ben találjuk utoljára a TESZ képviselőjének, Dr. Takáts Lászlónak a nevét a képviselőtestületi ülések meghívóin. 3.3. Nőtanács, Nőbizottság 1959-ben az MSZMP községi alapszervezetének dokumentumaiban, illetve a település hároméves művelődéspolitikai tervében említődik elő-ször e szervezetnek és vezetőjének, Koma Istvánnénak a neve.124 A párt alapszervezete 1961 elején értékelte a tömegszervezetek mun-káját, így a Nőtanácsét is, meghatározva a szervezet feladatait: „Elsősor-ban a Nőtanács feladatává tesszük, hogy az asszonyokkal és leányokkal való foglalkozás tervét dolgozzák ki. A tervben szerepeljenek olvasókörök, szakkörök létrehozása, megfelelő témájú mezőgazdasági, háztartási, törté- 316 nelmi, politikai, nőmozgalmi és pedagógiai előadások. Továbbra is szor-galmazni kell a Nőtanács által eddig létrehozott szakkörök, szabó-varró, kézimunka, főző, működését, de tartalmilag feltétlenül javítani kell rajtuk. Nem elég, hogy csak főzni és varrni tanuljanak, hanem feltétlenül iktassa-nak be az általános műveltséget szolgáló, különböző témájú ismeretterjesztő előadásokat, könyvismertetéseket, felolvasásokat, nevelési módszerek ismertetését, stb. A fenti munkák elvégzéséhez vegyék igénybe az egyes községekben működő tanítónőket."125 A nyár végi beszámolójában a párttitkár sommásan állapítja meg, hogy „a nőtanács nem működik a nagy dologidőben".126 Majd egy évvel később „1962-ben sem történik érdemi munka, ezért célul tűzzük ki, hogy a községben megalakítjuk a nőtanácsot."127 Tényleges munka a következő évben sem történik, ezért a pártalap-szervezet vezetőinek feladatává teszik a Nők akadémiájának megszervezé-sét. Az erőfeszítéseket siker koronázza, a mozgalmat ebben az évben 38 fős tagsággal újjászervezik, Lakner Józsefné vezetésével. Az itt végzett munkát a pártalapszervezet közepes színvonalúnak ítéli: „A nőtanács részt vett a pedagógusnap, gyermeknap megszervezésében. Segítettek a baromfi és tojásszerződés kötésben. Véleményünk szerint a község asszonyai és leányai hajlamosak a mű-velődésre, ezért a nők akadémiájának beindítását javasoljuk. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a megszervezett szülők iskolája iránt érdeklődés volt."^ A következő évek munkájáról szintén a pártdokumentumok között olvashatunk: „Minden évben az asszonyok részére tanfolyamot indítanak; A múlt évben főzőtanfolyam indult, amit szép számmal el is végeztek [...] Télre varró tanfolyamot akarnak szervezni, ami előreláthatólag sikerülni fog. Részt vesznek a színdarab szervezésében, és közös bált szerveznek a vöröskereszttel. Politikai továbbképzésre esti tanfolyam keretén belül min-den tagja jelentkezett."129 A Nőtanács elnöke 1963-1964 között Béli Gézáné volt. A település akkori „mindenese", Béli Józsefné tanítónő, így emlék-szik vissza az 1960-as évekre: „A szervezet tevékenységét sütő-főző, sza-bó-varró tanfolyamok, gyereknapok, bálok szervezése jellemezték. Mint-egy 20-25 fő vett részt a szervezet munkájában. Vezetője Balhási Amál volt."130 A település akkori párttitkárának visszaemlékezése szerint: „Elő-adások, zárszámadások utáni ünnepségeket szervezték, sütöttek, főztek. Komoly munka nem volt itt."131 A szervezet későbbi vezetője így emlékszik ezekre az évekre: „Együtt dolgoztak a Vöröskereszttel, a kiszálló véradásos orvosokat látták vendé-gül, a tűzoltószertárban történt a megvendégelés. Szervezték a dolgozók 317 esti iskoláját 1968-69-ben. Idősekről gondoskodtak, takarítás, és fahordás formájában. Értekezleteket, előadásokat szerveztek, amelyre orvosokat hívtak meg."132 1970-ben szervezeti változás történt, amelyről ismét a párt alapszer-vezeti gyűlés jegyzőkönyve tudósít: „Nőmozgalom éveken keresztül csak papíron szerepel, az elmúlt évben azonban hallatott magáról. Megszervez-ték a nők téli politikai oktatását. Az elmúlt időben a nőtanács megszűnik, mint nőtanács, a pártszervezeten belül tsz nőbizottság alakult meg, mely-nek vezetője Nagy Jánosné. Az asszonyok aktívan részt vesznek a társadal-mi munkák szervezésében és községünk szépítésében."133 Két évvel később már gondot okozott a változás. Erről így számol be a párttitkár a tagságnak: „Falunkban az átszervezés óta tsz. Nőbizottság működik. Sajnálattal kell megállapítani, nem nagy aktivitással, ugyanis nem tsz. tag a nőbizottság vezetője. Mivel nincs köztük, nem látja prob-lémáikat, így nem tud olyan szorosan együttműködni velük, mint ahogy ezt a bizottság feladata megkívánná. Javaslatunk, termelőszövetkezeti tag és ott dolgozó, irányításra képes nőt kellene választani, így talán szorosabb lenne a kapcsolat és hatásosabban tudna működni." Ezen javaslat alapján választották meg vezetőnek a tsz-ben dolgozó Németh Tibornét. A nők tevékenysége azonban továbbra is csak a munkahelyükön valósult meg.134 A következő években a szervezet helyzete változatlan, illetve a mun-kahelyi szerepéből fakadóan, a helyi tsz. önállóságának elvesztésével fokozatosan csökkent a szerepe. Az 1975-ben keltezett pártbeszámoló megállapítása szerint „csak a tsz-ben dolgozó nők problémáját tudja csak képviselni a termelőszövetkezeti nőbizottság."135 Ebben az időszakban már csak a nagyradai tsz-ben működött - a tsz összevonások miatt - a nőbizottság, mindezek egyre hangsúlytalanná és formálissá tették a szervezet működését. A környező községekben, azon-ban ott, ahol termelőszövetkezeti központ is volt, nagy létszámú tagsággal rendelkeztek a nőbizottságok, így Galambokon, a társközségben is, ahol 184 fős tagság szerepelt a nyilvántartásban. Az 1982-ben készült felmérés már azt a tényt rögzítette, hogy a Zalakaroson Nőbizottság már nem mű-ködik.1^ 3.4. Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) 1964-ben említődik először a községi KISZ-szervezet dokumentá-cióiban a Magyar Honvédelmi Sportszövetség, az MHS (MHSZ elődje) létrehozásának terve. Maga az MHSZ csak 1985-ben tűnik fel az iratok-ban. A Községi Közös Tanács vb-ülésére készített beszámoló az összes 318 fontos tudnivalót feltárja a szervezetről. E forrásból idézünk: „Az MHSZ lövészklubja 1969. december 20-án 25 fővel megalakult. 1970-ban a Községi Tanács V. B. a meginduláshoz 10.000,-Ft támogatást nyújtott. A támogatást a klub céljának megfelelően fegyverek vásárlására használ-tuk fel. A klub célja működési területén a Magyar Népköztársaság honvédel-mi politikájának ismertetése, a haza védelmére való felkészülés szük-ségességének tudatosítása. Dolgozók, tanulók bevonása a honvédelmi lövészversenyekbe. Honvédelmi és utóképzés. Feladat: tagjait a szocialista rendszer iránti hűségre, hazaszeretetre, áldozatvállalásra a munkában és a tanulásban való helytállásra nevelni. Együttműködik a KISZ-szervezettel. Felkutatja, és a klub munkájába bevonja a lövészet iránt érdeklődő tehet-séges, egészséges szellemű fiatalokat. Illetékes szerveknek segítséget nyújt a lakosság polgári védelmére történő készítésében."137 A célok megfogalmazása után a végzett munkáról ezt olvashatjuk: „Vannak lelkes fiataljaink, akik odaadással készültek a versenyekre és az eredmény nem is maradt el a nehézségek ellenére sem. Megalakulás után egy-két évig kiváló munkát tudtunk végezni. KISZ-szervezettel és a vb-elnökével dolgoztunk karöltve. A verseny-ben helyezést elért fiatalokat könyvvel jutalmaztuk, amit a vb-elnöke adott át ünnepélyesen." A beszámoló részletesen felsorolta az elért eredménye-ket. A klub tagjai a járási versenyeken megalakulást követő három évben több első és második helyezést értek el. 1972-ben a járás legjobb klubjá-nak minősítették a zalakarosit. 1973-ban a lőtér hiánya miatt a tagok felkészülni nem tudtak, így nem is indultak a versenyen. A következő két évben az eredményeket tekintve a tagok ott folytatták, ahol korábban abbahagyták. Joggal állapíthatta meg a klubtitkár, hogy „a felsorolt adatok bizonyítják, hogy a hatévi munka el-érte a kitűzött célt, nehézségek ellenére is."138 A klub legnagyobb gondját a lőtér hiánya jelentette. Ezért előfordult, hogy a tagok nem voltak hajlandók tagdíjat fizetni, mondván, úgysem tud-nak lőni. A szükséges klubtaglétszám megtartása is nehéz volt, ugyanis vi-szonylag kevés fiatal élt a településen. 1974-ben a községi tanács V. B. ismételten 10.000,-Ft támogatást nyújtott a klub részére, így meg tudták venni az előírt fegyvereket a „C" típusú klub követelményeinek megfelelően. A lövészklub vagyonát: 1 db fegyvertároló vasszekrény, 3 db 48 mintájú kispuska, 3 db szovjet kispus-ka, 8 db légpuska, 2 db légpisztoly és egyéb felszerelési tárgy képezte. Horváth József klubtitkár jelentéséből az is kiderül, hogy a légpuskák és a légpuskalövészet már nem volt eléggé vonzó a fiataloknak, ennek kö- 319 vetkezménye pedig a taglétszámban és az utánpótlásban mutatkozott meg. A klub pénzügyeiről egy mondat árulkodik: „Jelenleg a klub 9324 Ft-tal rendelkezik, amit előírásszerűén az OTP-nél tartunk kamatmentesen."139 A lőtér hiánya, mint alapvető probléma, továbbá a közös tanács létre-hozásával a társközséghez csatolás megpecsételte a klub sorsát. Bár Ga-lambokra eljárogattak a tagok, de lassan elmaradoztak, így fokozatosan elhalt ez a tevékenységforma is. 3.5. Népi Ellenőrzési Csoport (NECS) A Népi Ellenőrzés legfőbb szerve az 1968. évi V. törvénnyel létreho-zott központi Népi Ellenőrző Bizottság a (KNEB) volt, amely közvetlenül a Minisztertanács irányítása alatt állt, tagjait az Elnöki Tanács választotta. A KNEB mellett a területi ellenőrzési szervek is működtek, így a fővárosi, megyei járási-városi bizottságok, valamint a helyi csoportok (a NECS-ek). Az MSZMP Községi Alapszervezetének 1980. évi jegyzőkönyvében olvashatjuk e szervezet általános feladatait. Ebből kiderül, hogy a szerve-zet tagjai a dolgozók közvetlen bevonásával ellenőrzik a különböző célki-tűzések, feladatok megvalósítását, az állami és állampolgári fegyelmet, a társadalmi tulajdon védelmét. A NECS feladata továbbá, hogy „Küzdjön a pazarlás ellen, a visszaélések leleplezéséért, a hivatali beosztásukkal visszaélő személyek hatékony felelősségre vonásáért."140 A helyi Népi Ellenőrzési csoport már 1978. előtt is végzett ellenőrzé-seket a járási Népi Ellenőrzési Bizottság és a helyi V. B. megbízásából, de ez a közös tanácsok létrehozásával megszűnt. Az ellenőrzésre azonban továbbra is szükség volt, ezért a csoportot a helyi tanács az 1978. márciusi ülésén újra életre hívta. A jegyzőkönyvben ezt olvashatjuk a jogosítvá-nyaikról: „ellenőrzési tevékenysége során betekinthet minden olyan iratba, tervekbe, üzleti könyvekbe, nyilvántartásba, levelezésbe és betekinthet minden olyan helyiségbe, amely ellenőrzési vagy tájékoztatási feladatai-nak ellátásához szükséges."141 „A NECS jelenleg 6 fővel dolgozik az alábbi felállításban: elnök, elnökhelyettes és tagok. Összetétele: 2 fő a termelőszövetkezeti dolgozó, pénzügyi és elnökhelyettes. 1 fő tanácsi dolgozó, 1 fő ÁFÉSZ ell. oszt. vez. 1 fő Volán Vállalati dolgozó, 1 fő gazdasági dolgozó."142 - olvashat-juk az 1978-as tanácsülési jegyzőkönyvben. A tanács megfogalmazta a helyi teendőket is: „A községi tanács közigazgatási területén a kereskedel-mi és vendéglátó-ipari egységek, valamint magánboltok szocialista keres-kedelmet folytatnak-e, valamint az új kereskedelmi törvény alkalmazása [...] az állami épületek állagmegóvásának vizsgálata." A szervezet kapcso- 320 latban állt „a helyi KMB-s elvtársakkal, a fogyasztási szövetkezet ellenőr-zési osztályával, valamint a Termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságaival az ellenőrzési feladatok koordinálása miatt."143 Az 1980-ban keltezett munkaterv felsorolja az év ellenőrzési felada-tait. Ebből megtudhatjuk egy-egy negyedév teendőit: a kereskedelmi ellá-tásnak, a költségvetési üzem munkavédelmének, a gázcseretelep árképzé-sének, vagyon- és balesetvédelmi helyzetének ellenőrzését, a cigány lakos-ság helyzetének vizsgálatát. A végzett munka eredményességét mutatja, hogy a járási és a megyei NEB szervek elismerésüket fejezték ki a NECS munkájával kapcsolatban. A NECS vezetését, mint majdnem minden szervezetét, pártmegbízatásként kapta a szervezet elnöke.144 A szervezet működéséről további adatokat nem tudunk, a tanácsülési jegyzőkönyvek jelenléti ívéből derül csak ki, hogy az ülésekre 1988-ig e szervezet képviselőjét rendszeresen meghívták. A helyi népi ellenőrzési csoport vezetője működésének teljes időtartamában Varga Lajos volt. 3.6. Egyesületek Az egyesület neve Alaku-lás éve Feladata, célja Elnöke Beszédes József Természetvédő Egyesület (A szervezet tevékenysége fokozatosan megszűnt a '90-es évek második felére) 1986 A természetvédelem céljainak, feladatainak helyi megvalósítása, továbbá a természet ér-tékeinek feltárása, megismertetése, megvé-dése. Az egyesület életében jelentős szerep jutott a fiataloknak. Faültetési akciók, ma-dárgyűrűző és megfigyelőtáborok, egyéb programok jellemezték tevékenységüket. Böcskei Géza 1986-1994 „Karosért" Idegenforgalmat és a Gyógyüdül-tetés Fejlesz-tését Segítő Egyesület (Zalakarosért Közéleti Klub) (Megszűnt: 1993-ban) 1992 A település idegenforgalmi szerepének meg-őrzése, erősítése, turizmus mennyiségi és minőségi bővítése, a tagság által megjelenő lakossági, vállalkozói érdekek képviselete. A település és vonzáskörzete infrastrukturá-lis fejlődésének elősegítése. Tanfolyamok, előadások, szakmai összejövetelek megren-dezésének szorgalmazása. Az egyesület szervezeti előzménye az 1990-ben alakult Zalakarosi Közéleti Klub volt. Talián János 1990-1993 321 .-■: ■-.-■<■■ -;,..c,-i-..-- ... 3.7. Szakszervezetek .•.,-.,■. : .-......-, .;:;.-■, A szakszervezetek alapvetően a dolgozók érdekvédelmi szervezetei, amelyek az alapfunkció mellett szociális és közösségszervezői funkciót is betöltenek. Településünkön a szakszervezetek különböző alapszervezetei vállala-ti - üzemi szinteken jelentek meg, Zalakaros közéletében nem játszottak szerepet. A tagság minden dolgozó számára kötelező volt, ám ez csak üres formalitás volt. Az alapszervezetek működéséről mindössze egy adat maradt fenn, amely mutatja, hogy a településen 1981-ben 3 fős szakszervezeti bizottság (SZB) működött, 49 taggal. Szakszervezeti csoport működött a legna-gyobb munkáltatóknál, így a SZOT szállóban (Vezető: Sipos Ferencné 1983-1990), a Gyógyfürdőben (Bazsó János) és a helyi tanácson (Dr. Mihovics Istvánné 1978-1984). Az 1990-es rendszerváltás követően csak az általános iskolában jött létre önálló szakszervezet, vezetője a megalakulástól Bodor Gyula. 4. Politikai élet a rendszerváltás után Több mint négy évtized után 1990-ben újra többpárti országgyűlési választásokat tartottak hazánkban. A március 25-i első fordulót április 8-án követte a második. A településen Magyar Demokrata Fórum (elnök Horváth József), a Független Kisgazda- Földmunkás- és Polgári Párt (elnök Bazsó János), az SZDSZ és a Vállalkozók Pártja (elnök Dr. Gáspár Ferenc) folytatott aktív választási tevékenységet. 1990-től csak a Független Kisgazda-, Földmun-kás- és Polgári Párt rendelkezik hivatalosan bejegyzett helyi alapszervezet-tel a településen. Az 1990-es választások eredménye: A párt neve A pártokra leadott szavaza-tok országos megoszlása (%) Helyi eredmény (%) MDF 24,7 20,6 SZDSZ 21,4 16 FKgP 11,7 23,9 MSZP 10,9 9,3 Fidesz 9 5,2 KDNP 6,5 8,2 322 Zalakaroson szavazatott kapott még a Vállalkozók Pártja (6,6%), az MSZP (3,5%), az Agrárszövetség (3,4%), az MSZDP (1,8%) és a Hazafias Választási Koalíció (HVK - 1,5%). 1990. július 29-én a választópolgároknak, az ún. „négyigenes" nép-szavazáson, négy kérdésre kellett választ adniuk: A szavazólapon szereplő kérdések: Érvényes szavazatok száma Igen szava-zatok Nem szava-zatok 1. Csak az országgyűlési választások után kerül-jön-e sor a köztársasági elnök megválasztására. 483 242 241 2. Kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről? 485 471 14 3. Elszámoljon-e a tulajdonában vagy kezelésében levő vagyonról? 485 472 13 4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget? 483 470 13 A választók nyilvántartásába vett választójogosultak száma 846 fő volt, ebből 496-an adták le (58,63%) a szavazatukat. Az 1990. szeptember 30-i és az október 14-i önkormányzati választá-sokon a polgármesteri címért két, a képviselői cím elnyeréséért 18 jelölt indult. A szavazásra jogosultak száma 828 volt, ebből 457 fő (55,19%) sza-vazott. A polgármester jelöltekre leadott érvényes szavazatok száma 447 volt. Horváth József (MDF) polgármester jelölt kapta a leadott érvényes szavazatok 11%-át (49), Szirtes Lajos (független) kapta a leadott érvényes szavazatok 89%-át (389). A települési képviselőkre leadott érvényes sza-vazatok száma 452 volt. Az önkormányzati választás végeredményei: Tisztség Név Pártállása Kapott szavazatok száma % Polgármester: Szirtes Lajos független 398 89 Képviselőtestületi Arany József független 215 48 tagok: Bazsó János Kisgazdapárt 239 53 Bodor Gyula SZDSZ 222 49 Hegyi László SZDSZ 199 44 Horváth Vencel független 186 41 Káldi Zsigmond Kisgazdapárt 212 47 Dr. Péterffy Zoltánné független 285 63 323 Az egyes pártok jelöltjeire leadott érvényes szavazatok száma és aránya(%-ban) Független jelöltek 1219 45,3 Független Kisgazda-, Földmunkás-és Polgári Párt 754 28,02 Magyar Demokrata Fórum 163 6,05 Szabad Demokraták Szövetsége 421 15,65 Vállalkozók Pártja 133 4,94 Az 1990-es helyi választások a leadott szavazatok számát tekintve az FKgP győzelmét hozták. A választás érvényes volt, mert a nyilvántartásban szereplő 828 választópolgár kettőötöde (40%) leszavazott (55,19%). A rendszerváltás, az átalakulás időszakára jellemző esemény zajlott le Zalakaroson, 1991 nyarán. A szocialista országok turizmusának összeom-lása érzékenyen érintette az idegenforgalomból élő település lakóit. A fe-lére visszaesett vendégforgalom, a többszörösére emelt áron értékesített új fürdőrész kialakítása, a Gyógyfürdő tulajdonlásának kérdésében keletke-zett feszültségek miatt, továbbá az igazgató személye ellen, 1991. július 11-én a település történetének első polgári kezdeményezésén, mintegy 300 ember tüntetett. Az 1994. december 11-i önkormányzati választásokon a polgármesteri címért egy, a képviselői cím elnyeréséért 14 jelölt indult. A polgármesteri jelöltség elfogadásához szükséges ajánlások száma 46 volt. Ezt az ajánlási számot egyedül Szirtes Lajos kapta meg, aki független jelöltként indult a választáson. A kislistás képviselőjelölt ajánlási száma minimum 28 volt. A válasz-tópolgárok 18 személyre adták le ajánlásaikat, amelyből az ajánlási szá-mok alapján 14 képviselőjelölt került fel a szavazólapra. Valamennyi kép-viselőjelölt független jelöltként indult. A községben szervezet (kisebbségi sem) jelöltet nem állított. Megyei listára jelölés nem történt. A választói nyilvántartásában 939 fő választópolgár szerepelt, ebből a szavazásból 426 fő (45,36%) jelent meg. A második önkormányzati választás végeredmé-nye a következőképpen alakult: Tisztség Név Kapott szavaszatok száma % Polgármester: Szirtes Lajos 381 89 Képviselőtestületi tagok: Arany József 292 69 Bazsó János 261 61 324 Tisztség Név Kapott szava-szatok száma % Képviselőtestületi tagok: Horváth Vencel 219 51 Káldiné Kopcsándi Szilvia 204 48 Marton László 194 46 Dr. Péterffy Zoltánná 219 51 Dr. Tóth Lajos 198 46 A megyei közgyűlés tagjainak választására 412 érvényes szavazatot adtak le. Az egyes pártok jelöltjeire leadott érvényes szavazatok száma és százalékos megoszlása A pártok neve Szavazatok szama Elért eredmény (%) helyi országos FKGP-FIDESZ-KDNP-MDF 183 44,42 34,61 Magyar Szocialista Párt 108 26,21 32,99 Szabad Demokraták Szövetsége 78 18,93 19,74 Balatoni Szövetség Zala Megye 14 3,40 - Agrárszövetség 11 2,67 2,10 Mezőgazdasági Szöv. Termelők Zm. Szöv. 10 2,43 - Söjtöri Területi Méhész Szervezet 4 0,97 - Zalaapáti Falubarát Egyesület 4 0,97 - 1997. november 16-án népszavazás volt, Magyarországnak a NATO-ba való belépése tárgyában. Zalakaros városban a névjegyzékbe felvett személyek száma 1159 fő volt, ebből szavazott 603 fő (52%). A feltett kérdésre - az országos átlaghoz hasonlóan - 85%-a igent, 15%-a nemet mondott. 325 5. A településen jelenleg működő civil szervezetek 5.1. Alapítványok Az alapítvány neve Létreho-zás éve ■ " Célja A kuratórium elnöke Zalakaros Gyógyidegen-forgalmáért Közalapítvány (Az alapítvány 1999. december 31-ével megszűnt.) 1993 Zalakaros népszerűsítéséhez, a nyári ide-genforgalmi rendezvényekhez, a gyógy-vízzel kapcsolatos kutatásokhoz, a köz-művelődés továbbfejlesztéséhez szüksé-ges pénzügyi fedezet biztosítása, így a kiadványok, rendezvények, kiállítások, tudományos előadások, találkozók költ-ségeihez való hozzájárulás. A kultúrának és a sportnak, továbbá a tudományos igé-nyű terület- és településfejlesztő progra-mok készítésének támogatása, a nemzet-közi kapcsolatok fejlesztése. Varga József 1993-1995 Németh Árpád 1995-IS 97 Tarnai László 1997-1998 Zalakaros Közbizton-ságáért Közalapítvány 1993 Polgárőrség létrehozása, bűnmegelőzés. A közbiztonság javítása érdekében ko-ordinációs tevékenység a rendőrség munkájának segítése, közreműködés a települési komplex biztonsági riasztó-rendszerének kiépítésében. Horváth József 1993- Zalakaros Sportjáért Közalapítvány 1997 Gondoskodás a testedzésnek a nevelési-oktatási intézményekhez kötött feltéte-leiről, a gyermek-, ifjúsági és verseny-sport támogatása, az egészséges élet-mód és a szabadidős tevékenységek nép-szerűsítése. Együttműködés a Zalakaros területén tevékenykedő testneveléssel és sporttal foglalkozó szervezetekkel. Arany József 1997-1999 Darnai József 1999- Zalakaros Új Templomáért Közalapítvány 1996 Anyagi támogatás nyújtása a templom építéséhez. A lakosság, az üdülőtulajdo-nosok, a gazdálkodó szervezetek, a vál-lalkozók mozgósítása ennek érdekében. Az új templom építésének figyelemmel kísérése, a fenntartáshoz, felújításhoz szükséges anyagiak biztosítítása. Káldiné Kopcsándi Szilvia 1996- 326 Az alapítvány neve Létreho-zás éve Célja ' ' A kuratórium elnöke Dolgozói Közalapítvány 1992 A Gránit Gyógyfürdő Rt. dolgozónak szociális és anyagi támogatása mellett a település alapítványainak segítése Hermanics Miklós 1992- „Az életminőség ja-vításáért, a mozgás-szervi betegekért" Közalapítvány 1955 A Magyar Államvasutaknál dolgozók egészségének javítása, az ehhez szüksé-ges anyagi feltételek megteremtése Hajas Vilmosné 1995- A Zalakarosi Iskoláért Közalapítvány 1997 A gyermekek jobb tanulási feltételeinek megteremtése, a tehetséges és lemaradó gyermekek felkarolása. Munkájuk alap-ján elismerésre méltó gyermekek részére díj létesítése. Olyan szervezetek, tevé-kenységformák támogatása, amelyek mű-ködése, léte a kitűzött célok eléréséhez vezet. Az oktatómunka színvonalának emelése korszerű taneszközök, kísérleti-és szemléltető eszközök vásárlásával. Biczó Lászlóné 1997- 5.2. Egyesületek Az egyesület neve Létreho-zás éve Feladata, célja Elnöke Zalakarosi Ön-kéntes Tűzoltó Egyesület 1930 Tűzvédelmi szolgálat ellátása. Az egyesü-let korábbi vezetői voltak: Csordás József (1930-1951), Mikola József (1951-1984) Kovács Lukács László (1984-1990) Bazsó János parancsnok 1990- Szirtes Lajos 1996- Vöröskereszt Alapszervezet 1957 Véradás, egészségügyi és más ismeretter-jesztő előadások rendezése. Településtisz-tasági-szépítési mozgalom szervezése. Karitatív tevékenység és szociális gon-doskodás az arra rászorulóknak. Az egye-sület korábbi vezetői (elnök) voltak: Fónai Andor (1957), Béli Józsefné (1964-1974), Dr. Wanderer Ibolya (1974-1982), Dr. Hegedűs Ferenc (1982-1998) Szilágyi Istvánné Elnök 1998-Bazsóné Horváth Magdolna titkár 1998- 327 Az egyesület neve Létreho-zás éve Feladata, célja Elnöke Zalakarosi Sportkör (Sportegyesület) 1967 A különböző sportágakat kedvelők szer-vezett formában való tömörítése, verse-nyek szervezése, sportolási és szabad-idős lehetőségek megteremtése. Az egyesület elnökei voltak: Béli József (1967), Marton László (1970), Arany József (1974), Adorján Flórián (1975), Bazsó Ferenc (1978), Károly Kálmán (1978-1982), Bende József (1982), Bazsó Ferenc (1983-1989) Horváth Nándor 1989-1999 Iskolai Sportkör (Diák Sportkör) 1990 A diákok sportolását a szülők bevonásá-val is elősegítő egyesületi forma. Első-sorban az iskolába járó gyermekek tan-órán kívüli és versenyszerű sportolásá-nak segítése. A tanulás és a sport leg-jobbjai a „Jó tanuló-jó sportoló" címé-nek elnyerésével 1994/95-ben Segovics László, 1996/97-ben Parti Krisztina, 1998/99-ben Friskó Tamás Kovács Tamás 1997- Vagyonvédelmi és Bűnmegelő-zési Egyesület Zalakaros (Polgárőr Csoport) 1993 A lakosság és az érdekelt szervezetek összefogása a közbiztonság érdekében, közreműködés a bűnmegelőzésben, a bűnüldöző hatóságok segítése. A lakó-közösségi kapcsolatok erősítse, lakossá-gi járőrszolgálatot szervezése és mű-ködtetése. Lendvai Miklós 1993- Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Zalakarosi Tagozata 1996 A tagok folyamatos tájékoztatása a terü-letüket érintő jogszabályok változásai-ról, adó- és üzleti kérdésekről. A képzett-ség nélküli kényszervállalkozók segíté-se. Tapasztalatok kicserélése, javaslatok készítése a megyei kamara felé. Érdek-képviselet. Vásárokon, kiállításokon való megjelenés, tanulmányutak szervezése. Mizsei Károly 1996- Vállalkozók Szövetsége 1998 A helyi vállalkozók érdekeinek képvise-lete, aktív részvétel a település közéleté-ben. Szabadics József 1998- 328 A felsorolt egyesületek közül a település életében játszott meghatáro-zó szerepe, múltja és elfogadottsága miatt a Zalakarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek, a Vöröskereszt Alapszervezetnek és a Zalakarosi Sportkör-nek (Sportegyesület) a bemutatása indokolt. 5.2.1. Zalakarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület A település egyik legrégebbi, ma is működő egyesülete évtizedek óta meghatározó tényező Zalakaros életében. Az 1930-ban alakult egyesület működését, tevékenységét az 1960-as évekig a település életében való aktív szerepvállalás, a közösségi és kulturális pezsgés jellemezte. Később fokoza-tosan csökkent az egyesület kulturális szerepvállalása, tevékenysége egyre inkább csak az alapfunkció betöltésére korlátozódott. Ezekben az évtize-dekben Mikola Józsefnek volt köszönhető, hogy az egyesület viszonylag szervezetten, hatékonyan működött. Az 1980-as évektől személye háttérbe szorult, ezzel egyidőben elindult az egyesület széthullása, tevékenysége formálissá vált. Ezt segítette a települések igazgatási önállósodása, mely-nek következményeként megszűnt a közös parancsnokság, és mivel a tűzol-tók parancsnoka galamboki volt, így Zalakaros parancsnok nélkül maradt. A helyi tanács, majd az önkormányzat támogatta, szorgalmazta a tevékenység érdemi folytatását, a hivatalos egyesületté alakulást. Mindezt nagyban elősegítette, hogy 1995-ben Zalakaros németországi partnervá-rosa Puchheim tűzoltóautót adományozott a helyieknek. 1996. február 15-én megtörtént a Zalakarosi Önkéntes Tűzoltó Egye-sület újjáalakuló ülése, hivatalosan is bejegyzésre került a szervezet. Az alapító tagok egyhangúlag kimondták az új egyesületnek a régivel való jogfolytonosságát, vállalták annak szellemi örökségét. Ennek egyik gesz-tusaként tiszteletbeli elnökké választották Mikola Józsefet. A tűzoltók 1996. május 3-án tartották meg először Szent Flóriánnak, a védőszentjüknek az ünnepét. A település önkormányzata új zászlót ado-mányozott a megviselt régi mellé, ekkor került sor felszentelésre is, immár az új zászlóanya jelenlétében. A tűzoltóság első említését a település hajdani költségvetésében talál-hatjuk. Az 1940^1. esztendőben a személyi kiadások rovatban a tűzoltó-parancsnok tiszteletdíjaként 25 pengő, 1946-ban 20 pengő, 1947-ben 60 Ft szerepelt. Ugyancsak itt olvasható, hogy 1941-ben a tűzoltószerek beszer-zésére, karbantartására 300 pengő fordítódott, a Tűzoltó Szövetség tagdíja pedig 190 ház után 19 pengő volt. A tűzoltók baleset elleni biztosítása 5 pengőbe került, míg 1946-ban - a berendezések, karbantartások kivételé-vel, már ezek a tételek nem szerepelnek.145 329 Ebben az időszakban, az egykori MKP jelentés alapján az egyesület tagsága egyértelműen kisgazdaérzelműnek volt minősíthető. 146 Az egyesület mindennapi életébe kapunk bepillantást a fennmaradt pénztárkönyvből: 147 1946-ban a bevételek a szüreti mulatságból, a Katalin bálból, és a Gül Baba című produkció színre viteléből származtak. Ez egy főpróbát és öt előadást jelentett. A kiadások között komoly summaként író-dik a Katalin bál zeneengedélye, a cigányzene, a zenészeknek kifizetett 2 liter borral együtt. 1947-ben a pártoló tagoktól befolyt összegen kívül három bál (farsan-gi, pünkösdi, szüreti) és egy színdarab előadásból származó bevételek gya-rapították a kasszát. A kiadások felét jelentette a Flórián kép festése (220 Ft), továbbá a bélyegző (33 Ft) készítése, a zászlószalag tisztítás (14 Ft), a színdarabokhoz szükséges könyv, függöny és egyéb kellékek (4 db bajusz, púderek, 2 db rajzszög) vásárlása. 1948-ban három színielőadás és a karácsonyi báli belépőjegyek ára alkotja lényegében a bevételt. A kiadás legjelentősebb tételét 10 db fehér nadrág adja (950 Ft), emellett 1 db csoportfénykép (60 Ft), a színpadhoz padlók (442 Ft 70 f), a szereplők fényképezése (75 Ft) a költség. Ebben az évben került újjáépítésre a tűzoltólajt. 1949 - a bevételi részen mindössze a Pünkösdi bál, míg a másik olda-lon az ezzel járó szükséges kiadások (engedély, cigányok, báli ellenőrzés) szerepelnek, továbbá még több apró tétel (így telefon Zalaegerszegre), illetve az MDP részére adott összeg. 1950-ben négy nap alatt három színielőadást tartanak, emellett bevé-teli forrás még a húsvéti bál, kiadás a koreai szeretetcsomag, az MDP-nek adományozott összeg, a versenyek és útiköltségeik, illetve a tűzoltók ré-szére 3 liter bor. 1951-ben a bevételi részen csak a pénztári maradvány, míg a másik részen „Levél a Zalához egy cikk miatt" szerepel (60 f). 1952-ben karácsonyi bál a rovat egyik oldalán, császárkörte likőr, mint kiadás a másik oldalon szerepel. 1953-ban bejegyzésként a bevételi oldalon a húsvéti bál, búcsúi alka-lom, szüreti bál, karácsonyi bál, a „DISZ szervezettől" található. Kiadás: 108 1 bor ára (február), 88 1 (április), 500 1 sör (július), 130 1 bor (augusz-tus), 110 1 bor és 364 1 szikvíz (december), továbbá 14 dl likőr, 2,5 1 pálin-ka, rum, zsír, szegfűszeg, 3 db kenyér, 2 kg kolbász, pohártörés, pohármo-sás és a DISZ részére adott összeg. 1954-ben bevételként személyi adományok szerepelnek, így többek között idős Kelemen Pétertől, míg a másik oldal legnagyobb és egyben szo-morú kiadása: július 29-én 1 db sírkoszorú Nagy Istvánné sírjára (120 Ft). 330 1955-ös év bevétele a szüreti bálból adódott, míg kiadásként jelzőkürt vásárlása jelentkezett (192 Ft 80 f). 1956-ban támogatások érkeztek különböző szervezetektől, kiadást a 25 db tűzoltó sapkaóra, és l-l db sírkoszorú (Huszár Győző és Bazsó László sírjára) megvásárlása. Az egyesület ebben az évben Nagykanizsán járási versenyen kiváló eredményt ért el. 1957-ben a két bál, a szüreti és a karácsonyi hozott pénzt, míg ezek engedélyezési és egyéb költségvonzatai a másik oldalon szerepelnek. 1958-ban az előző évi pénztármaradvány és a csépléskor igénybe vett lajt használati díja a bevételi forrás, kiadás a lajt javítása és 2 1 petróleum vásárlása. Ebben az évben a községi tanács előterjesztésében tárgyalta az egye-sület munkáját, melyben megállapítják, hogy az egyesület munkájában ja-vulás mutatkozott. A tűzoltó-felszerelések karbantartása területén sem volt hiányosság, csupán az a baj, hogy a tűzoltószertár nem felel meg a köve-telményeknek. A vb-titkár még egy fontos területre hívja fel a figyelmet: „a mozielőadásokon a Tűzoltó-egyesület nem tart ellenőrzést és igen gyak-ran előfordul, hogy a mozielőadás alatt cigarettáznak a teremben."148 1959-ben a község 3 éves művelődéspolitikai tervében az egyesület, mint a szilveszteri bál rendezője szerepel.149 A tűzoltók Ellenőrzési Köny-vében talált bejegyzések fontos források az egyesület történetéhez.150 A nagykanizsai, zalaegerszegi elöljárók tették meg észrevételeiket a doku-mentumba. Ebből idézünk: „A fogat készültségét ellenőriztem, rendben találtam [... ] A gyalogszolgálatra kiírtak nincsenek a szertárnál [... ] A lakó-házak megelőző tűzvédelme hiányos, ezt bizonyítják a 79, 82, 104, 106 számú házak is, ahol a tűzvédelmi felszerelések (200 1 víz) csak részben vannak biztosítva [...] Sem figyelő, sem lófogat szolgálatost nem találtam. A nevezettek iránt szabálysértési eljárás indítását kezdeményeztem. Meg-állapítottam, hogy a testület megfelelően működik [...]" Az Egységkönyv nyilvántartásában érdekes bejegyzést találunk: „7 köpeny, 5-5 pár cipő és csizma kiadása egyesületi tagoknak, esküvőre ki- vonulás céljából."151 '.•.■■■■• Az egyesület további működése a tanácsi jegyzőkönyvekből követhe-tő nyomon. A V. B. 1962-ben így rögzíti a teendőket: „A szérűt éjjel-nap-pal megbízható módon őrizni kell. A szérűn elhelyezett asztagnál 200-200 1 vizet, egy lapátot, egy vasvillát, cséplés alkalmával, ezen kívül a cséplőgépnél plusz 500 1 vizet kell biztosítani."152 Ebben az időben külön gondot okoztak a tűzvédelemben a szikrafogó felszereléssel is ellátott, úgynevezett izzófejes erőgépek. .■■!j,i;.X ,'O r>:; - Az egy évvel későbbi értékelés szerint tevékenységük jónak minősíthe-tő, a testület teljes létszámú, azaz 24 fős, melyet egy fő parancsnok irányít. 331 A tűzoltószerek jó állapotban vannak, a szertár, az őrszoba, az igényeknek megfelel. A tűzvédelmi bizottság 6 tagból áll és meg is kezdte működését.153 Az 1964-ben keltezett beszámolóból kiderül, hogy a tűzoltók 23 öl-tönnyel és egy db kocsifecskendővel rendelkeznek.154 Az egységkönyvből megismerhetjük egy foglalkozás menetrendjét is: „Ünnepélyes megnyitó a Községi Közös Tanács V. B. előtt, a továbbképzési terv ismertetése 20 perc, időszerű kül- és belpolitikai oktatás 30 perc, a résztvevők száma 21. Igazoltan hiányzók: Csordás Ottó, Adorján László, Köncöl Jenő."155 Az ebben az évben készült leltár egy része jól mutatja az egyesület technikai felszerelését: „1 vizes lajt, 1 csákány, 3 vasvilla, 3 vaslapát, 3 vizesvödör, 2 pokróc, 1 szalmazsák."156 1966-ban az egyesület értékelése változatlanul jó. Problémaként mindössze a korlátozott vízszerzési lehetőségek merültek fel.157 A következő évben a V. B. ismét tárgyalta a tűzoltóság munkáját, amelyből megtudhatjuk, hogy a Tűzrendészeti Bizottság újjáalakult és fel-adatát, amely a megelőzésre, a mentésre és a felderítésre vonatkozott, jól ellátta. Tűzeset a településen nem volt. A végzett munka, a versenyeken való eredmények elismeréséül a V. B. a tűzoltó parancsnokot és az állo-mányt dicséretben részesítette.158 Az egyesület életében jelentős dátum 1970. április 12., a megalakulás 40. évfordulójának megünneplése. Mikola József parancsnok ünnepi beszé-dében felidézte az eltelt 40 esztendő legfontosabb történéseit, a tűzeseteket, a versenyeken való részvételt:159 „1938. december 22-én Zalakaroson Domsa Ferencnek a gátszeri dűlőnél lévő pincéjének égésekor fecskendő nélkül mentek a mentési munkálatokhoz, a rossz útviszonyok miatt. 1940. augusztus 7. Zalaújlakra istálló, pajta égéséhez segítségként tíz fő ment ki. Megmentették az istállóban lévő 4 db állatot. 1946. október 15-én Zalakaroson Szabó István pincéjének zsindelyes tetőzete égett. A tetőzet 60%-a meg lett mentve. 1950. december 5-én Borbás János istállója égett. 1954. március 7. A testület sikeres tűzoltásért dicséretben részesült. 1956. május 11-én Nagykanizsán a járási tűzoltó versenyen kocsifecskendő szám-ban 3. helyezést értek el 38 csapat közül. 1959. július 13. Zalakaroson a tűz-oltószertár építéséhez a pénztárból 2500 Ft-ot fordítottak, míg a társadalmi munka értéke 2000 Ft volt. 1963. május 11-én Zalakaroson villámcsapás ér-te Dörgönye Kálmán hegyen lévő zsuppos pincéjét. A tűzoltóság nagy erő-feszítések árán - a község lakosságával együtt - a borkészletet teljes egé-szében megmentette. 1966. május 29. Ajárási tűzoltóversenyen 5. helyezés, 500 Ft pénzjutalom a testület eredménye. 1969. április 4. A kiváló testületi mozgalomban 3. helyezést ért el Zalakaros, a járás 53 testülete közül." Az 1975-ben keltezett V. B. jegyzőkönyvből kiderül, hogy: „Az egye-sület létszáma teljes, csupán hiányossága, hogy kevés a fiatal tűzoltó [...] 332 A jó felkészülést is bizonyítja a galamboki járási tűzoltóversenyen elért eredmény. ""60 A tűzoltóság feladatairól, szervezetéről részletes képet kapunk V. B. 1974-ben készült jegyzőkönyvéből: „A községben a tűzvédelmi szolgála- tot a községi önkéntes tűzoltótestület látja el. Az önkéntes tűzoltóság a tanács tűzvédelmi szervezete, feladatait a végrehajtó bizottság felügyelete alatt, az alapszabályban foglaltak szerint látja el [...] A testület tagja lehet minden 16. életévét betöltött személy, aki politikailag megbízható nő és férfi, aki az alapszabályt magára nézve kötelezően elismeri és minden 12-16 év közötti fiú és lány, akinek belépéséhez szülei és az iskola igazga- tósága hozzájárul. - f ' - A testület létszámát a község létszámához viszonyítva kell megállapí-tani. A testület legfőbb szerve a közgyűlés, melyet a tagok összessége alkot [...] A testület éves munkaterv szerint dolgozik [...] A testület zavartalan működéséhez szükséges tárgyi feltételek biztosítva vannak. Egyenruha ellátottság: A testületi tagok részére az egyenruha ellátottság csak látszólagosan van biztosítva, mivel azok konfekciógyártásuk miatt nem felelnek meg a test méreteinek, kifogásolható az egyenruhák minő-sége is [...] A testület tagjai nemcsak a község belterületén, hanem a ter-melőszövetkezet majorjában is rendszeresen végeznek ellenőrzést [...] A testület tagjai az 1973. évben a járási tűzoltóversenyen részt vettek és megfelelő helyezést értek el [...] A területfelelősök a melléjük osztott tes-tületi tagokkal a lakóházak tűzrendészed ellenőrzése alkalmával feladatu-kat jól látták el [...] A testület egész évi munkáját jónak kell értékelni."161 Az egyesület parancsnoka gyakran magánnaplójában is rögzítette a történéseket. Itt olvashatjuk: „Dörgönye János 1924-1975, volt községi önkéntes tűzoltó főtörzsőrmester [...] személyében az önkéntes tűzoltó egyesület egyik jó harcosát, tiszthelyettesét veszítettük el. Emlékét a kegyelet mély érzésével megőrizzük. Máshol: Zsuk gépjárművek beszer-zése, 880-as kismotorral, 9 személy szállítására alkalmas. Selejtezésre ke-rült: 1 db süllyesztett medencéjű kézi fecskendő, 1 db fogatos lajt. A pos-tatakarékban [...] betétünk most jelenleg 443 Ft 50 f."162 Fontos lépés a tűzvédelemben, hogy 1977-ben megépítik a tűzoltó szertárt, ekkor a testület 15-16 fős. Felszerelésük 1 db ZSUK típusú 800-as gépjárműfecskendőből, 1 db 400-as kismotor-fecskendőből a szükséges szívó és nyomó tömlőkből áll. A helyiek munkáját a járási hivatal képviselője is elismerésre méltó- nak találja, míg a V. B. a versenyen való eredményes szereplésért ad dicsé- retet.1^ .■ ■■'■•■• ■ ■■ ■ ..■••• ■ • ■■■ •■-' • ■■■■!'■;'. UiüMr 1987-ben a Nagyközségi Közös Tanács ismételten kimondja, hogy „bármilyen mértékben nyer megoldást az állami tűzoltóság szervezeti fel- 333 építése és működése, elképzelhetetlen, hogy a tűzvédelmi feladatok ellátá-sa eredményes legyen a tevékenyen működő helyi önkéntes tűzoltóság nél-kül [.. .]"164 A tűzoltók a helyi rendezvényeken rendszeresen ügyeleti szol-gálatot láttak el. Egy évvel később Nagykanizsa város tűzoltóparancsnoka tart raktár-szemlét a településen: „1988. szeptember 6-án Kovács Lukácsi László pk. és Tóth László törzsőrmester elvtársak régiségkutató szemlét tartottunk. A nagykanizsai tűzoltóság régiséggyűjteménye részére átvettem 1 db legénységi sisakot, 2 db mászóövet, 2 db plakátot, 3 db váll-lapot. Itt őriz-nek még 1 db 1932. évi egyházi zászlót nyéllel, 8 db oklevelet, 1 db tab-lót, 1 db kürtöt, 5 sisakot, 1 díszvázát."165 Az egyesület ekkor 14 főből állt. Az elkövetkezendő évek - a községi közös tanács megszűnése, a társ-községekkel való együttműködés felbomlása, a személyi változások visszavetették az egyesület munkáját. Az 1995-ben ajándékba kapott gép-kocsi, majd 1996-ban az egyesületté való alakulás jelezte a szervezet ma-gára találását. Érdekes a tűzoltó-egyesület zászlójának múltja is. Az 1932-ben ké- szült zászló 1945 után hosszú ideig különböző helyeken hányódott, így a helyi templomban, illetve a tűzoltószertárban is. 1996-ban a hagyományok újjáélesztése céljából több relikvia mellett a zászlót is előkeresték. Textí- liája elég rossz állapotban volt, felújítása aránytalanul nagy költséget jelen- tett volna. Ezért Szent Flórián napján, a település önkormányzata új zász- lót készíttetett a régi mintájára (99. kép). Az új zászló felszentelésre került, a zászlóanya - az egyesület tagja - Káldiné Kopcsándi Szilvia alpolgár- mester lett. ;;j ; i . ■■ •■; Az 1950-es években a KISZ-szervezet magáénak akarta a levente-zászlót, ezért hogy ezt megakadályozzák, átírták és átfestették a tűzoltó-zászlónak, így egészen a napjainkig, a tűzoltózászlónak hitt zászló valójá-ban eredetileg a Levente Egyesületé volt. A zászló egyik oldalán az „Isten és haza" felirat alatt Szent Flórián képe helyezkedik el. Ez egy ráfestett kép, alatta valószínűleg a leventejelkép volt. A kép alatt az utólag készült felirat „Zalakarosi Tűzoltó Egyesület 1932", ezüstszínű papírból rára-gasztva. Az eredeti felírások is ragasztottak, de jobb minőségűek és arany-színűek. A másik oldalon Szűz Mária a kisdeddel látható, a kép alatt a zászló adományozásának az éve, 1932. A kép felett a felirat: „Zalakarosi Tűzoltó Egyesület". Eredetileg a tűzoltó szó helyett a levente szó szerepelt, ame-lyet - fény felé fordítva a textíliát - a jól látható „V" betű is bizonyít. A döntő bizonyíték azonban a zászlócsúcs, amelyen jól látható az „L" betű (100. kép). A régi zászló csúcsánál átkötve 2 nemzetiszínű szalag lóg. Az egyiket a település németországi partnervárosának, Puchheimnek a tűzoltó 334 egyesülete kötötte fel 1995. szeptember 24-én, a másik szalagon található felirat: „Zalakarosi Tűzoltó Egyesület 1932", Zászlóanya Nagy Istvánná. A zászlómdon 62 szög volt eredetileg, amelyből néhányat az újra áthelyeztek. A szögeket a támogatók vásárolták, darabonként 50 filléres áron, ami akkor nagy pénz volt. A szögek helyét aprólékos munkával előfúrta, a textíliát tartó rézrudat készítette Kelemen Péter, napjainkban is élő kovácsmester. A zászló avatása a templom előtt történt, ahol Pfeiffer János helyi plébános mondta a misét. Díszvendég nem volt, az ünnepségen csak a zalakomári Méhes Miklós kanonok volt jelen. A jelenlegi kereszt háta mögött, a hársfa előtt történt a megszentelés, majd a szögek beverése. A zászlót sokáig összetekerve őrizték a templomban. .;::;• /i.r, - 5.2.2. Vöröskereszt A Vöröskereszt helyi szervezete hivatalosan 1957 őszén alakult meg, Béli Józsefné vezetésével. Ezt megelőzően a kanizsai városi szervezethez kapcsolódóan tevékenykedtek a karosiak. Az alapító visszaemlékezése szerint „vöröskeresztes" tevékenységet jelentő előadásokat, tanfolyamokat a szervezet megalakulása előtt Országh Istvánné tanítónő végzett.166 A Zala megyei Vöröskereszt támogatására 1941-ben adott 10 pengő említése az első dokumentum a község irattárában e szervezet említésére. Ezt követően, a megalakulás után is csak öt évvel később, 1962-ben buk-kant fel a Vöröskereszt szervezet a tanácsi iratokban. A véradás szervezé-séről olvashatunk a V. B. beszámolójában: „Ajárási vöröskereszttel közösen szervezzük községünkben az önkéntes véradást. A véradással kapcsolatosan a lakossággal elbeszélgetve ennek jelentőségét akarjuk megmagyarázni. Május 31-én szerveztünk egy filmvetítéssel összekötött előadást. Az előadá-son a lakosság részéről többen is megjelentek. Ennek az volt a célja, hogy megismerjék a véradás jelentőségét, és annak szükségességét. Úgy tervez-tük, hogy az, aki az önkéntes véradásban részt kívánna venni, itt jelentkez-tetjük. Ez a része nem sikerült, nem jelentkezett senki. Azonban kilátásunk van arra, hogy többen is adnak vért. Úgy tervezzük, hogy a falut helyszí-nen bejárva toborozzuk a lakosságot véradásra. A véradás június 14-én du. Garaboncon lenne. Az összejötteket a vöröskereszt átszállítja autóval."167 1964-ben - a párttitkár szerint - azon kevés szervezetek közé tartoz-nak, akikről elmondható, hogy „végzik a munkájukat."168 Mit jelentett ez? „Elsősegélyt nyújtó tanfolyamot tartottak minden évben és az idén is. A véradást községünkben szépen megszervezték, tavaly is 20-an adtak vért az önkéntes vérnap alkalmával. A véradást tovább kívánják fejleszteni, úgy, hogy 2-3 éven belül a község lakosságának 10%-a vegyen részt az 335 önkéntes véradó mozgalomban. Egészségügyi előadásokat szerveznek, széles körben, melyet a körorvos szokott mindig megtartani."169 A szervezet további működése is a pártjegyzőkönyvekből követhető nyomon. Ezekből egy jól működő szervezet munkája rajzolódik ki. Az 1970-ből származó értékelés szerint: „Munkája az elmúlt években főleg a tiszta udvar, rendes ház tisztasági mozgalomban, az egészségügyi előadá-sok szervezésében, és a véradások szervezésében valósult meg. A véradás-ban az elmúlt évben a létszámhoz viszonyítva a járásban az elsők között az elsők volt."170 Két évvel később egyre bővülő tevékenységekről olvasha-tunk: „Az iskolán kívüli népművelésben nagy szerepe van a vöröskeresztes szervezetnek, mely előadásaival és propaganda munkájával felvilágosítást végez a falu lakossága körében. Körorvosunk, Dr. Medgyessy Tivadar két alkalommal előadásában szép munkát végzett a higiénia, helyes táplál-kozás, majd az öregkor betegségeihez járuló felvilágosító munkájával. Egyre eltűnnek a helyes felvilágosító munka eredményeképpen az előző évek tévhíresztelése. Munkájuk meglátszik a falu külső arculatán, hisz egyre több ház nyeri el a »Tiszta udvar, rendes ház« címet. A tüdőszűrés-sel kapcsolatos teendőket, kartonkezeléseket, öltöztetés, vetkőztetés mun-káját szintén a vöröskeresztes aktívák végzik. A szervezet fejlődését előse-gítik a különböző folyóiratok, például az Egészség, a Családi lap, mely tájékoztatást ad a tagságnak a mozgalom szerepéről világszerte."171 1974-ben a vb-ülésére készített tájékoztatóból megtudhatjuk, hogy milyen célokat, feladatokat tűztek maguk elé: „Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmával, a taglétszámot legalább 10 fővel kívánjuk emelni, melyből már 4 fő be van szervezve. Családi Lap példányszámát 15-20 db-ra kívánjuk emelni."172 A jelentésből megtudhatjuk, hogy a járási vöröske-reszttől hetenként jön a „Fáklya" című lap, és ezt egymásnak adják a tagok olvasás végett. Vállalják, hogy részt vesznek a „Virágos Zalakarosért" moz-galomban, az idősek gondozásában, a cigány lakosság segítésében. A pártszervezet rendszeresen értékelte a végzett munkát, amelyre az „elvárásoknak megfelelő" minősítést adott. 1975-ben a tagok száma 15 KISZ-tag bevonásával 70 főre emelkedett. A szervezet elérte a kívánt cél az újság-előfizetésben is: „A „Családi Lap" 15 példányban jár. Rendszere-sen olvassák, igaz akad olyan vezető szerepet betöltő ember, aki ha vélet-lenül odaviszik, gúnyos megjegyzéssel visszautasítja, vagy kényszerből megveszi." E formális tevékenység mellett színvonalas ismeretterjesztő előadásokat, elsősegélynyújtó tanfolyamokat szerveztek, melyen 235 hall-gató vett részt. 1975-ben a pártszervezet is kiválónak ítélte munkájukat: „Itt mondhatjuk el, hogy az új vezetőségválasztás teljes mértékben sikerült. Ez a szervezet dolgozik legtöbbet községünk fejlődéséért és szépítéséért. Az elmúlt évben is az elsők voltak munkájuk végett járásunkban. A lakos- 336 ság létszámát tekintve a véradásban is járási elsők voltak. Télen ismertető előadásokat szerveznek és itt a megjelenésük is, mutatja jó munkáju-kat."173 1976-ban sem változott az minősítés: „Minden évben eredménye-sen dolgoznak, vezetőik régóta végzik jól munkájukat."174 1977-ben a még nagyobb elismerés hangján szólnak tevékenységükről: „Új vezetőség dolgozik, akiket a régi vezetőség segíti. Munkájukat az elődeik szerint nagyon jó, tervüknek megfelelően végzik. Községünk legjobban működő szervezete."175 Két évvel később a párt összegző jelentéséből kiderül, hogy: „A Vö-röskeresztes titkár munkája jónak értékelhető [...] munkáját pártmegbíza-tásként kommunista segíti [...] Téli ismeretterjesztő előadásokat és varró tanfolyamokat szerveztek."176 1978-1979-ben a pártszervezet sommás minősítése megegyezik az előző éviekkel: „Ez a szervezet dolgozik a legtöbbet községünk fejlődéért és szépítéséért."177 1980 - ugyancsak párt-értékelés szerint: „Munkájukról alapszervezeti taggyűlésen beszámoltak. Sokat vállalnak községünk szépségéért, véradásra mozgósítanak, téli isme-retterjesztő előadásokat, tanfolyamokat szerveznek."178 .-; 1980 decemberében alakult meg Zalakaros és társközségei vöröske-resztes alapszervezeteinek munkáját összefogó Vöröskeresztes Csúcsveze-tőség. „Egyrészt kölcsönös tapasztalatcsere, értekezletek, jellemezték e szervezet munkáját, de több éven keresztül csak papíron működött."179 1981-ből származik az egyik legteljesebb képet adó beszámoló a szer-vezet életéről, idézzünk ebből is „December 18-án volt községünkben a véradás. A donorokat lakásukon keresték fel aktivistáink, hogy jelentkezé-süket aláírásukkal erősítsék meg. Sajnos a vért adók száma mégis csökkent az előző évekhez viszonyítva. 42 megjelent személy közül 37-en adhattak vért. Köszönetemet fejezem ki a MÁV Gyógyház, a Gyógyfürdő, az ÁMOR étterem dolgozóinak és vezetőinek [...] Február 14-én batyusbált rendezett a vöröskereszt. így akartunk lehetőséget teremteni ahhoz, hogy megismerkedjünk az alapszervezet tagjaival. Sajnos meghívásunknak csak 11 házaspár tett eleget. Sérelmesnek tartottuk, hogy községünk vezetői kö-zül senki sem látogatta meg összejövetelünket [...] 1981. tavaszán bekap-csolódtunk a tisztasági mozgalomba. A helyi általános iskola tanulóival közösen a rendelő, a bolt és az italbolt környékét takarítottuk, a virágágyá-sokat kapáltuk, gyomláltuk [...] Sajnálatos módon a rend és tisztaság csak egy napig tartott. Nem egy alkalommal látni elszórt tejes zacskót, cigaret-tás dobozt, gyufásdobozt, csokipapírt, esetleges blokkot a környéken. Jónak tartanám, ha az illetékes szervek eljárnának annak érdekében, hogy a bolt, illetve italbolt bejáratának közelében is helyezhetnének el szemét-gyűjtőt, majd rendszeresen üríttetnének. A buszmegálló környékének tisz-tántartásáról egyik aktivistánk, Dörgönye Lászlóné gondoskodik [...] 337 Április 6-7-én volt közösségünkben a tüdőszűrés. A kartonok kezelését a KISZ-es lányok végezték. [...] Zalakarosban hagyománnyá vált az Öregek Napjának megünneplése. Jó kapcsolatunkat az iskolával és pártalapszerve-zettel mi sem bizonyítja jobban, hogy ők is aktív résztvevői voltak az ünnepélynek. [...] Május 10-én az iskolások Anyák napi műsorával egybe-kötve rendeztük meg e bensőséges ünnepet. Az iskolások megható, kedves kis műsora, és Dr. Péterffy Zoltán köszöntése nagy sikert aratott öregjeink körében. A tanács hozzájárulásával, süteménnyel, üdítőitallal kedves-kedhettünk falunk 150, hatvan év feletti lakosa közül 70 személynek [...] A Magyar Vöröskereszt megalakulásának 100. évfordulója tiszteletére má-jus 18-án ünnepi taggyűlést rendeztünk."180 Az alapszervezet ekkor mint-egy 30 fős tagsággal és 3 fős vezetőséggel működött. 1987. novemberében sikeres akciót indítottak, amelyben használt ru-hát gyűjtöttek, játék börzét tartottak, és amelyen értékesítésre és jótékony célú felhasználásra kerültek a felajánlott holmik. Gazdag tevékenység bontakozik ki a Végrehajtó Bizottság ez évi ülé-sére készített tájékoztatójából is. Pedagógiai és egészségügyi előadásokat tartottak, és szervezték a „Szebb, tisztább Balaton partért" mozgalmat is. Segítették az idősek klubjának létrehozását, köszöntötték az anyákat és az időseket. Az általános iskola vöröskeresztesei az ebéd kihordásával járul-tak hozzá az idősek ellátásához. Ugyancsak az iskola vöröskeresztesei gondozták a temető hősi sírjait, hordták ki a meghívókat, segítették a bélyegek eladását. Tovább nőtt a véradásra jelentkezettek száma, amely elérte a 75 főt. A vöröskereszt szervezésében működött a helyi kézimunka szakkör, s évente vöröskeresztes bált szerveztek, melynek bevétele a vöröskereszt alapszervezet pénztárába került.181 A községi tanács mindezekért „Elismerését és köszönetét fejezi ki az eredményesen tevékenykedő vöröskereszt alapszervezetnek."182 -.■■ :>i ;::>> A szervezet egyik fénykora az utóbbi évtizedre tehető. Erről a szerve-zet vezetőjét idézzük: „Nagyon nehéz volt az indulás 1987-ben. A vörös-keresztnek egyetlen fillérje sem volt, és nem is volt olyan általa szervezett program, amelyből pénzt tudott volna gyűjteni. Márpedig ahhoz, hogy érdemleges munkát végezhessünk, megfelelően támogathassuk a rászoru-lókat, esetleg ünnepség keretében köszönjük meg véradóink támogatását, valamiféle alaptőkét kellett szerezni. Ezért találtuk ki, hogy általunk már nem használt jó állapotban lévő ruhákból turkálót nyissunk, és az abból befolyó akkor 10 ezer forintot a többgyermekes családok megsegítésére fordítsuk."1« 1988-ban indult útjára egy híres rendezvény, a „Férfinap". A bátyus báli előzmények után a férfiakat előtérbe helyező műsoros-táncos estek 338 példátlan népszerűségnek örvendenek. A bálok egyben megteremtették az anyagi alapját a segítő szándéknak is. A programok közül az idősek napja, „házhoz megy a Mikulás" akció, az egészségnevelési hónap rendezvényei és a véradások megszervezése emelhető ki. Az alapszervezet munkájának elismeréséül 1992-ben a helyi Képvise-lőtestület által alapított Zalakaros Községért kitüntetést nyerte el, míg a szervezet vezetőjének 1997-ben a Zalakarosért Emlékplakettet ítélték oda. 1997 nyarán az utóbbi évek nyilvántartásai alapján véradóként 138 név szerepel, ebből 58 fő jelentkezett véradásra. A véradó állomás főorvo- sa szerint: „Zalakaros azon kevés települések közé tartozik, ahol évi két véradást lehet szervezni. Sürgős esetekben mindig lehet a karosiakra szá- mítani."'^ . ..,..,. 5.2.3. Zalakarosi Sportkör (Sportegyesület) Az ötvenes években egyre népszerűbbé vált a településen a labdarú-gás. Alkalmi csapatok és több-kevesebb rendszerességgel megszervezett helyi tornák jellemezték a kezdeti időszakot. A csapat elsősorban hazai pá-lyán játszott, ritkán ment idegenbe.185 A tanácsi dokumentumokban 1958-ban merült először fel a fiatalok igényeként a sportkör megszervezése, amelyet a Községi Tanács V. B. a „KISZ-szervezet segítsége sportkör létrehozásában" című előterjesztésben tárgyalt. A KISZ-titkár kérésében előadta, hogy „több ízben felvetődött gyűléseiken, hogy számukra nincs sportolási lehetőség [...] az épülő kul-túrotthont csak annyira is készítsék el, hogy abba a pingpong felszerelést be lehessen állítani, hogy az ifjúság sportolási lehetősége biztosítva legyen, mert egyelőre még labdarúgó szakosztály nincs, de a fiatalok szeretnek pingpongozni és sakkozni."186 Kérésüket teljesítette a tanács, de megfo-galmazta elvárásait is: sportfelszereléseiket becsüljék meg, mert már több panasz merült fel, hogy a sportfelszerelések eltűntek. Határozatban kimondta, hogy „A Községi Tanács a KISZ-szervezet részére a sportfelsze-relések tárolásához fog adni egy db zárható szekrényt [...]"187 Három évvel később a vb-titkár beszámolójában a járási szpartakiá-don való részvételt minősítve, „nem a legsikeresebb" jelzővel illeti a köz-ség fiataljainak szereplését, hiszen azok mindössze egy második helyezést értek el. Ennek okát abban látja, hogy „nincs megfelelő hely, ahol ezek a fiatalok edzeni tudtak volna. A megoldás: „a V. B. eldöntötte, hogy megfe-lelő sportpályát kell biztosítani számukra". És hol: „legjobban megfelelő helynek a legelő mellett a bodoni dűlőben, a gyepű melletti rész lenne a legalkalmasabb."i88 339 A sportélet szervezésének segítésére 1963-ban a pártalapszervezet községi sportfelelőst választott, Marton Dávid személyében. A következő év hároméves művelődéspolitikai tervében szerepelt a tsz sportkör létrehozása, a sportliget építése, továbbá évenként két sportün-nepély és szpartakiád.189 1967-ben a 20. számú tanácshatározat sportfelszerelés vásárlására 6000 forintot irányzott elő. A végrehajtásról szóló vb-elnöki beszámoló már tényként állapítja meg a sportkör meglétét: „a sportfelszerelés megvá-sárlása még ez ideig nem történt meg, a sportkör vezetőinek elfoglaltsága miatt, azonban egy héten belül ez is megtörténik."190 A sportéletről, a szervezet megalakulásáról az ez évi KISZ beszámo-lóban is olvashatunk: „fiataljaink részt vettek a Kilián-Kupa labdarúgó mérkőzésen. És megrendezésre került a nősek-nőtlenek labdarúgó mérkő-zése is. KISZ-szervezetünk hozta létre a községünkben működő Sportkört, amelynek a labdarúgó, asztalitenisz és sakk szakosztálya van. A Sportkör megalakításával szervezettebb körülmények között tudunk sportolási lehe-tőséget biztosítani, mivel nem csak a KISZ-tagok, hanem a KISZ-en kívüli fiatalok számára is van sportolási lehetőség."191 1968-ban a V. B. határo-zatban dönt a sportfelszerelés bővítéséről: „2000 forint összeg erejéig vásároltunk a futballcsapat részére két darab futballhálót, egy darab fut-ball-labdát és tizennégy pár sportzoknit."192 A szervezet első évéről tájékoztat a sportköri gazdasági vezetője, aki egyben a sportkör elnökhelyettese is: „... pénzügyi mérlegünk: saját bevé-telünk 2324,20 forint, ebből kiadás 1822,90 forint [...] Ezenkívül a közsé-gi tanácstól 6200 forint támogatást kaptunk, amelyen labdarúgó felszerelést vásároltunk. A helyi tsz-től az 1967-es évben nem kaptunk segítséget. A termelőszövetkezet 1966-ban ötezer forint értékű felszerelést vett, amely most a sportkör vagyonát képezi. Az elmúlt évben a tagdíjfizetés kielégítő volt [...] Az 1967-es év legjelentősebb eseménye a körzeti labdarúgó-baj-nokságon való részvételünk volt. [...] az idei évre [...] bízom a labdarúgó-szakosztály tagjaiban, és remélem, hogy elkerülünk az utolsó helyről. [...] Zalamerenyéről 6 játékost igazoltunk [...] Az utazást a termelőszövetke-zettel oldjuk meg. A tsz vezetősége ígéretet tett arra, hogy valamelyik erő-gépet mindig rendelkezésünkre bocsátja, amikor vidékre kell utaznunk."193 A sakkozók és az asztaliteniszezők a községek egymás közötti verse-nyében több-kevesebb sikerrel vettek részt. Célul a taglétszám hetven főre való növelését és a női kézilabda szakosztály létrehozását tűzték ki. A pártalapszervezet 1970-ből származó értékeléséből, amelyben visszatekint a sportkör eltelt két évére, további információkat kapunk: „1967. március 7-én alakult Tsz Sportkör néven 34 taggal, 3 szakosztállyal [...] A labdarúgó szakosztály körzeti bajnokságon vesz részt közepes ered- 340 menyekkel. A többi szakosztály a szpartakiád versenyeken vesz részt. A fürdővel szemben egy új sportkombinát építését kezdték meg, de sajnos annak felépítése nagyon elhúzódik. A sportkörön belül komoly fejlődés csak ezen létesítmény felépülése után várható."194 A létesítmény felépült, biztosította a szükséges feltételeket, ennek elle-nére négy évvel később csak a labdarúgó szakosztály működik, ugyanak-kor megalakulóban vannak az asztalitenisz és a sakk szakosztályok. Lényeges változás történt a sportkör életében, amikor a Búzakalász Mgtsz sportköréből községi sportkör lett.195 Az 1975. január 24-i vb-ülés részletes beszámolót, teljes képet ad a sportkör működéséről, megállapítva, hogy az előző évben jelentős előrelé-pés történt. A sport területén öt szakosztály működik (labdarúgó, úszó, asztalitenisz, női kézilabda és sakk), a legtöbb sportoló a labdarúgó-szak-osztály tagja, szám szerint 28. A csapat a járási területi bajnokságban sze-repelt, ahol az őszi forduló után a 6. helyen állt.196 A sportkör elnökétől személyes írattatású megjegyzést is olvashatunk a dokumentumok között: „Nem hagyhatom még szó nélkül azt a baráti szellemet, ami a labdarúgó-szakosztályt újjáélesztette sportköreinknél. Csak Zalakarosból a szakosz-tályt működtetni nem tudnánk, ezért szerepelnek a csapatban a környező községekből is fiatalok, akik minden elismerést megérdemelnek, élnek az általunk adott lehetőségekkel, szívvel-lélekkel küzdenek Zalakarosért..." Az elnök értékelte a többi szakosztály munkáját is: az 1974. szeptem-ber l-jétől működő úszó szakosztály számára célul tűzték ki, hogy ver-senyszerű sportolásra nevelje a fiatalokat. Az edzéseiket a kultúrteremben tartó asztaliteniszezőknek nem állt rendelkezésre megfelelő szakember, így kevésbé voltak eredményesek. A női kézilabdások eddig tömegsport for-mában működtek, de tervezik a bajnokságba való bekapcsolódást. A 8 fős sakkcsapat veretlenül nyerte a járási bajnokságot, edzéseiket a Sportszálló-ba tették át. Végezetül megállapította, hogy „a sportkör és a tsz kapcsola-ta továbbra is jó, a tsz szállítással és pénzzel segíti a sportkört. Ugyanak-kor a fölszerelések pótlásra szorulnak, a labdarúgóknak cipők, labdák, az úszóknak fürdőköpenyek, törölközők, az asztaliteniszezőknek asztal, a női kézilabdacsapatnak teljes szerelés szükséges." Az ülésen a vb-titkár elmondta, hogy az elmúlt évben a tanács 10. 000,-Ft értékben járult hozzá a felszerelések beszerzéséhez, pótlásához. A legfiatalabbak sportolásának segítésére a tanács megbízta a vb-titkárt, hogy „sürgesse a gyermekjátszó-tér elkészítését, úgy, hogy az híven szolgálja az általános iskola alsó tago-zatosok testnevelését."197 Az 1977-ben kelt egyesületi beszámoló nagyon eredményes félévről számolt be: „Az 1976-77-es bajnoki idényben az asztalitenisz csapat 3. he-lyezést ért el, a sakkcsapat 4. helyezést szerzett. A labdarúgócsapat pedig 341 a bajnokság megnyerésével fejezte be az idényt. A sporttábor területén a pálya újjáépítésére került, ezért ideiglenesen labdarúgópályát kellett építe-nünk, hogy hazai mérkőzéseinket meg tudjuk rendezni és a bajnokságban részt tudjunk venni. [...] Asztaliteniszezőink eredményesen szerepeltek, majd a járási egyéni bajnokságban, férfi párosban 2. helyezést értek el."198 A labdarúgócsapat sikere „annak tulajdonítható, hogy a csapatszelle-met olyan baráti légkörré sikerült kialakítani, amelyre a sportegyesület fennállása óta nem volt példa."1" Egy hozzászólásból kiderült, hogy „nagyon jól együttműködik a zalakarosi és galamboki kézilabda leánycsapat." (Ez már a közös tanács időszakában történt.) A sport, a testnevelés újabb területére hívja fel a figyelmet a V. B., amikor „felkéri a sportegyesületek (Galambok, Zalakaros) vezetőségét, hogy az »edzett ifjúságért« tömegsportmozgalmat terjesszék ki a végrehaj-tó bizottság egész illetékességi területére..." Ismételten előkerül az úszó-szakosztály ügye: „Zalakaroson is hozzák létre az úszó-szakosztályt."200 A községi tanácsok összevonásával megteremtődött az alapja a sportkörök egyesítésének is. 1978 őszén - rendkívüli közgyűléseken elfogadták Zalakaros és Galambok sportköri egyesítését, ezzel a létszámát tekintve a járás egyik legnagyobb sportköre jött létre. Az asztalitenisz férfi körzeti bajnokságban második helyen végzett Zalakaros ebben az évben. A legna-gyobb változás a labdarúgásnál volt: „egyesül a két szomszédvár, s a negyedik fordulótól már közös csapat szerepel a járási I. osztályban, felnőtt és ifjúsági kategóriában [...] Az egyesítéssel egy időben a csapatok élére képesített edző került, s a szakosztály vezetőségét is újjászerveztük. Az akaratuk ellenére (elsősorban Karost értve ide) történt összevonás egyik következménye volt az, hogy e kedvező feltételek biztosításával sem ment úgy a szekér, ahogy szerettük volna. Az edzéseket rendkívül kevesen láto-gatták, a kereteket indokolatlan hiányzás vagy fegyelmezetlenség miatt gyakran kellett változtatni, s ez az eredményesség rovására ment."201 A tömegsportot ebben az időszakban a lakosság sportolási lehetőségé-nek biztosítása, a létesítmények rendelkezésre bocsátása, illetve utcabaj-nokságok, alkalmi megmérettetések szervezése jelentette. Az egyesítés után 1979-től a karosi egyesület elveszítette saját nevét, Galambok SE néven szerepelt. Rövidesen - 1982-ben karosi kezdeménye-zésre - felvetődött a kiválás igénye, melyet elsősorban a település fejlődé-se eredményezett. így jöhetett létre a Zalakaros SE, labdarúgó, női kézilab-da, sakk és asztalitenisz szakosztályokkal. A SE bázisául a gyógyfürdő szolgált, ahol az elnök és helyettese is dolgozott, a női kézilabdacsapat tag-jai szintén az üzem dolgozói voltak. 342 Ezen időszakban jelentős szerepe volt az „Edzett ifjúságért" tömeg-sportmozgalomnak, melynek szervezésére Községi Koordinációs Bizott-ságot hoztak létre, mely a mindenkori tanácselnök vezetésével működött. 1985-ben a sportegyesület tagjainak létszáma 81 fő volt és 4 szakosz-tállyal működött: a tömegsport, a női kézilabda (mely szervezett bajnok-ságban nem szerepelt), a tenisz (a megyei I. osztály), a labdarúgó (a város-környék II. osztály). Fontosak voltak a sok kisgyermeket érintő úszótanfo-lyamok, illetve a szabadidős tevékenységformák. Napirendre került a ter-mészetjáró szakosztály létrehozása is.202 Zalakaros sportjánál külön ki kell térnünk a Zala Megyei Sport- és Ren-dezvényiroda Zalakarosi Sporttáborára. A tábort 1974-ben létesítették, fo-kozatosan kiépítésre kerültek a különböző (labdarúgás, tenisz, kosár, kézi-labda, futó-atlétikai) sportpályák. 1975-ben a V. B. javaslatot tett a sport-kombinát gyorsabb ütemű fejlesztésére, hogy az mindennemű körzeti ver-seny lebonyolítására alkalmas legyen. Az egyik legjelentősebb állomása a tábor életének 1985 volt, amikor a létesítményeinek a felújításával és bő-vítésével működési feltételei lényegesen javultak. Ez azt jelentette, hogy „Hatvan személy egyidejű elhelyezésére, üdültetésre nyílt lehetőség [...], felszereltsége is javult [...] A sportpályák felújítása is megtörtént [...] A lab-darúgó pálya mentén futópálya lett építve és a lelátó is elkészült." Megálla-podás szabályozta a Sporttábor és a Zalakarosi Sportegyesület közötti együttműködést, amely tartalmazta, hogy az egyesület meghatározott mó-don és időben veheti igénybe a Sporttábort, és amelyért térítést kell fizetnie. A SE részéről új kezdeményezést valósítottak meg időszakos jégpá-lya kialakításával a Sporttábor területén.203 1986-ban, a tanácskörzetben főállású sportszervező alkalmazására került sor. Egy évvel később vb-ülésén értékelték e területet. Az előterjesz-tésből kiderül, hogy az egyesületi és pártoló tagok száma 85 fő, ebből a labdarúgó szakosztály létszáma 24 fő. A csapat a Nagykanizsa városkör-nyéki bajnokságban szerepel változó eredménnyel, jelenleg 3. helyezett. Megnyerte a Komáromi József teremlabdarúgó tornát, a Zalakaros Kupát, és több második helyezést szerzett különböző tornákon. A tenisz szakosztálynak 12 felnőtt, 13 gyermek igazolt játékosa volt. A felnőtt versenyzők a megyei bajnokságban szerepelnek. 1986-ban a me-gyei bajnokság megnyerésével jogosulttá váltak a területi bajnokságban való indulásra. A Székesfehérváron megrendezésre került területi csapatjá-tékban 2. lettek és nagyon közel voltak a továbbjutáshoz, az OB. III-ban való szerepléshez. A szakosztály két kupát rendezett, melyre más megyé-ből is neveztek versenyzők. A szabadidős tevékenységet ebben az időszakban a Falusi Dolgozók Téli és Nyári Szpartakiádja, a sakk és asztalitenisz versenyek, továbbá a 343 Majális, a Négy túra- Négy próba, az iskolai versenyek, a hat KlSZ-alap- szervezet téli és őszi vetélkedője, az úszás-oktatás szervezése (amelyben 120 iskolás tanuló vett részt) jelentették.204 .:■ ;ib: 1989-ben a sportszervező éves jelentése ugyancsak részletes képet adott a sport helyzetéről. Felmenő rendszerű verseny szervezésére került sor asztalitenisz, sakk, labdarúgás, kézilabda, atlétika, turisztika sportágak-ban. 1987. évben a Városkörnyéki Spartakiád versenyén 2. helyet, 1988-ban az 1. helyet szerezte meg Zalakaros a versenyeken résztvevő 13 tanácskörzet közül. A sportszervező munkájában kiemelt szerepet kaptak a szabadidős gyermek és ifjúsági programok, a családi versenyek, a sportünnepélyek úszó- és sítanfolyamok. Emellett segítette a KISZ-alapszervezet sporttevé-kenységét, a fiatalok kirándulásának szervezését. A versenysport területén tenisz és labdarúgó versenyeket rendezett Zalakaroson.205 A sportszervezői státusz 1990. évi megszüntetésével visszaesett a település sportja is. Ezt jelzi a sportegyesület tevékenysége is, amely 1990-1994 között beszűkült, ugyanis mindössze egy labdarúgó szakosz-tály működött az egyesületen belül. 1990-1993 között a városkörnyéki I. osztályban játszottak a labdarúgók, amelyből 1994-ben kiestek. A SE lett a szervezője és beindítója az 1993-tól megrendezett teremlabdarúgó-torná-nak. A csapat legnagyobb sikere, hogy az utóbbi időszakban háromszor nyerte meg a városkörnyék első- és másodosztályú csapatainak részvételé-vel rendezett Komáromi József teremlabdarúgó-tornát, Nagykanizsán. 1996-ban a labdarúgó szakosztály 21 fő felnőtt, illetve 24 fő ifjúsági lab-darúgóból állt. A csapat az 1995-1996-os bajnokságot megnyerve feljutott a nagykanizsai városkörnyék I. osztályába, ahol a középmezőnyben foglalt helyet. A sportegyesületi beszámolóban olvashatjuk, hogy: „Az ifjúsági keretünk nagyon jónak mondható, ugyanis a 24 igazolt labdarúgóból 11 fő még serdülőkorú, ami még biztatóbb, hogy a 24 fiatalból 20 fő zalakarosi, és csak 4 fő a szomszéd községekbeli." A csapat otthona a Sporttábor, ott tartják edzéseiket és mérkőzéseiket.206 Ebben az évben jött létre a megyei csapatbajnokságban szereplő 7 fős asztalitenisz szakosztály, amely felada-tául tűzte ki a helyi tehetséges gyerekekkel a sportág megszerettetését és a tehetséggondozást. Ez a törekvés hamarosan már az eredményekben is mu-tatkozott, mivel a diákok az őszi megyei bajnokságban az első helyen végeztek. A felnőtt csapat az őszi fordulóban az eddig lejátszott mérkőzé-sek alapján jól szerepelt, mivel a négy lejátszott fordulóból hármat meg-nyert mái-.207 1998-ban újabb szakosztályokkal bővült a Sportegyesület. A tenisz, a lovas, a sakk szakosztályok munkája, a tekeklub működése jelzi a város sportéletének megélénkülését. 344 6. A tanács, az önkormányzat működéséhez kötődő intézmények, szervezetek 6.1. Művelődési Ház A településen kultúrotthon 1959-ig nem volt. Az előadásokat az isko-lában rendezték, majd később a legeltetési bizottság épületében adtak át egy helyiséget a rendezvények megtartásának céljára. Statisztikai adatok 1954-től állnak rendelkezésre a „kultúrmunkát" tekintve, az 1968-ig terje-dő időszakot jól szemlélteti az alábbi táblázat:208 Év Rendezvények Ismeretterjesztő előadások száma résztvevők száma száma résztvevők száma 1954 4 315 3 186 1958 10 878 8 420 1966 7 576 3 202 1968 12 926 12 1152 Rádiók, televíziók száma év rádiók száma televíziók száma 1938 2 "•■■-■■ ■■'-' 1945 6 1948 18 1954 63 1958 84 a televízió meg-jelenésekor 2 1966 143 1968 202 31 «■'■'■■' A községi tanács ülésén egy évvel később, 1955-ben, részletes képet kapunk a településen folyó közművelődési munkáról: „Népmű-velési ügyvezető beszámolójában foglalkozott az eddig elért eredmé-nyekkel. A fiatalság mindinkább bekapcsolódik a kultúrmunkába, ami szép eredményekkel kecsegtet. A színjátszó csoportunk jól műkö-dik, szorgalmasan tanulnak és a község dolgozói több ízben gyö-nyörködhetnek majd játékaikban. A fiatalság szép számmal veszi igénybe a könyvtár könyveit, és most a téli időben erre még nagyobb lehetőség van. Az idősebbek is tanulmányozzák, különösen a gazdasági könyveket [...] A szülők, hozzátartozók is segítsék a fiatalok nevelését, hassanak oda, hogy gyermekeikben ők is felkeltsék a művelődés iránti érdeklődést. Balogh József tanácstag hozzászólalásában igen kiemelte a kultúrmunka fontosságát, és ezen a téren a községben a szomszéd községgel szemben lemaradás van, és ezt be kell hoznunk, sőt cél az, hogy ezen a vonalon is élenjárjunk, mint igen sok mindenben."209 Ennek érdekében határozatba foglalták, „hogy a tanácstagok a kultúrmun- 345 ka megjavítása érdekében maguk is érdeklődéssel foglalkoznak a kultúr-munka iránt, több ízben a helyszínen megnézik munkájukat és szükség estén a támogatást is biztosítják."210 1956-ban a település kulturális életét döntően befolyásoló szándék nyilvánult meg. „Vb-elnök bejelenti, hogy a község dolgozói közül többen javasolták, hogy a legeltetési bizottság és a község tulajdonában lévő épí-tési anyagokból a község tulajdonát képező belterületen részben a község-fejlesztési alapból, részben pedig társadalmi munkával építsünk kultúrott-hont."211 A szándékot határozatukkal is megerősítették: „a község és a legeltetési bizottság tulajdonában lévő anyagokból felépíti a község tulaj-donát képező területre a kultúrotthont, és erre a célra a községfejlesztési tervben parkosításra megszavazott 14.000 forintot, valamint a temető felé vezető útjavításánál megtakarított összeget átszervezi. A tanácsülés bizto-sítsa a kultúrotthon építéséhez szükséges társadalmi munkát is tanácstagi körzetenként. Felhatalmazza a vb-elnökét, hogy az újonnan építendő kul-túrotthon tervrajzát készíttesse el, és kérjen költségvetést 2-3 iparostól az építésre vonatkozóan."212 Ebben az évben megyei kezdeményezésre először bukkan fel a tele-pülési borverseny megszervezése: „vb-elnök bejelenti, hogy a Megyei Ta-nács vb. Mezőgazdasági Igazgatósága arról értesítette a Községi Tanácsot, hogy a községben június 10-én vasárnap borversenyt kíván rendezni a zalai borok jó hírének emelése érdekében. A borversenyen díjazott borok ké-sőbb részt vesznek a megyei, és majd ezt követően az országos versenyen is. A versenyben kiváló eredményt elért bortermelő gazdákat értékes juta-lomban fogják részesíteni, éppen azért szükséges, hogy a községünkből minél több bortermelő gazda vegyen részt saját termésű boraival a verse-nyen. Kéri a v. b. tagjait, hogy a verseny megrendezésében legyen segít-ségére, hogy az jól sikerüljön."213 Sajnos nem maradt nyoma e kezdemé-nyezés eredményének. A borversenyek folytatása mintegy negyed évszá-zaddal később következett csak, amikor is a Hazafias Népfront elindította a rendszeres borversenyét. A művelődési házat (akkori szóhasználattal kultúrotthont) 1959-ben vették használatba. (Az ünnepélyes avatás 1960. május l-jén volt.) A be-rendezést a járási művelődési osztálytól kapott 100 széken kívül a műso-ros rendezvények bevételeiből teremtették elő. Az első havi programokat az alábbi táblázat tartalmazza.214 Időpont Tárgy Felelős V. 1. Nemzetközi munkásmozgalom ünnepének megtartása (jelenet, szavalat, néptánc, adják az úttörők) Béliné 346 Időpont Tárgy Felelős V. 10. Anyák napjának megünneplése. Az iskolások köszöntik a szülőket ajándékkal. Az úttörők felköszöntik az elhagyott öreg szülőket. Országhné, Béliné V. 17. Az úttörőcsapat színelőadást tart. Bemutatásra került (Tündérszép Ilona mesejáték. Vidám jelenetek) Béliné V. 31. Gyermeknap megtartása. SZM és a pedagógusok köszöntik a gyermekeket ajándékkal. Kirándulás a szabadba. vb-elnök, SZM-elnök, Országhné — A hó minden második hetén, vasárnap és csütörtökön mozielőadás a K. O.-ban. MOKEP A Művelődési Otthon mellé 1959-1960-ban egy öltöző építését szándékoztak megvalósítani, míg 1961-ben helyi mozi létrehozását tűzték ki célul. A gyerekek szabadidős lehetőségét bővítette az 1959-ben kialakí-tott úttörő sportliget.215 A kultúrotthon vezetőjének 1960-ban készült beszámolója megálla-pítja, hogy a község kulturális helyzete jó. Nyáron a mezőgazdasági mun-kák miatt nehezebb volt a fiatalokat összehozni, de erre a célra télen már több a szabadidő. Majd így folytatja: „Megszerveztünk egy színjátszó cso-portot, mely tanulja a Néma levente című darabot. Igyekeznek ezt egyesek megzavarni, megpróbáljuk ezt a gárdát együtttartani és a továbbiakban is szerepeltetni őket, még akkor is, ha egyes (gazdagabbnak, vagyonosabbak-nak) nem is nagyon tetszik. Terveink közé tartozik a múlt évihez hasonló-an a tánccsoport újbóli megszervezése [...]. A helyi kultúrcsoportokon kívül vidéki csoportok fogadását, illetve szerepeltetését biztosítjuk. így az elmúlt időben volt itt a sörgyár kultúrcsoportja Nagykanizsáról. Megvaló-sítjuk a tél folyamán az ismeretterjesztő előadások megtartását [...] varró tanfolyam szervezését [...] A kulturális rendezvények nagyobb sikere érdekében a szükséges anyag megvásárlása után a kulisszákat elkészítjük. A kultúrteremben a látási viszonyok jobbá tétele érdekében szeretnénk az ülőhelyek fokozatos felemelését. Azonban ehhez faanyagra van szükség, majd kérni fogjuk az erdőbirtokosságot, hogy ezen feladatunkhoz adjon segítséget."216 A tanácsülésen értékelésként az is elhangzott, hogy „ezen jó munká-jukért köszönet jár Béliéknek, és a segítséget adó Fónay Andor iskolaigaz-gatónak."21? Két évvel később hasonló a helyzet, csak a Tsz segítségével beszer-zett televízió jelentett újabb lehetőségeket. „A tél folyamán színi előadáso-kat rendeztünk [...] vidéki szereplésekkel környékünk falvai közt a kultu- 347 ralis kapcsolat megteremtését és erősítését kívántuk elősegíteni. Ezért vidéki vendégszerepléseket is fogadtunk. Átél folyamán az ismeretterjesztő előadásokat nem tudtuk megtartani, helyette a Nők akadémiáját szerveztük meg, amely jól sikerült. A TSZ által beszerzett televízióval is igyekszünk kulturális programunk teljesítését is megvalósítani több termelőszövetke-zeti és politikai előadás megszervezésével."218 Először az 1963-as esztendő végén hangzott el kritikai megjegyzés a tanácsülésen: „A hetenkénti film még nem ad kultúrvonalon eleget."219 A művelődési ház ma is működő jellegzetes szerkezeti eleme 34 esz-tendeje született meg a vb-titkár javaslatára: „... a téli hideg időben a kul-turális élet klubhelyiség nélkül nem lehetséges. Ahhoz, hogy ezt a felada-tot megoldhassuk, a kultúrtermet spanyolfallal kellene elreteszelni."220 A művelődési tanács 1963-1964. évi munkatervében összefoglaló értékelést olvashatunk a nyitás óta eltelt évekről, amelyből kitűnik, hogy a szükséges feltételeket és felszereléseket megteremtették a kultúrterem és öltöző kialakításával, a függönyök és kulisszák megvásárlásával. A színi előadások a tervezett számot meghaladták, ám a szakkörök csak iskolai jel- legűek voltak. Az ismeretterjesztő előadások nagy része sikeresnek bizo- nyult. Főzőtanfolyam, Nők akadémiája, Szülők iskolája, Anyák iskolája címmel egymást követő években szerveztek tanfolyamokat. A beszámoló így folytatja: „természettudományi előadás is volt kettő, de ez kevés a helyes világnézet kialakításához. Ifjúságunk nevelése, a helyes fejlődése érdekében kellene ifjúsági akadémiát, mezőgazdasági szakelőadásokat szervezni, ezzel is hozzájárulnánk a termelőszövetkezet munkájának meg- javításához is..."221 •■■■;.•■•". Komoly kritikát fogalmaz meg 1964-ben az iskolaigazgató: „...szép lett volna, ha a megtervezett és beindított tsz akadémia jobban sikerült vol-na [...] de az előadók elmaradása a várt eredményt nem hozta meg [...] a kultúrmunka sem folyik úgy, ahogyan azt szeretnénk, és ahogyan kellene. Ennek oka a fiatalság hiánya. Elszomorító, hogy ekkora községben egy kézen meg lehet számolni a fiatalokat. A kultúrigény kielégítője a film. A színjátszást... más községek kultúrcsoportjai végezték el. így: a Nagy-kanizsai Sörgyár, Balatonmagyaród, Zalaújlak, Nagyrécse, Galambok és Nagyrada színjátszó csoportjai."222 A vb-elnöke ugyancsak kritikát fogalmaz meg, ugyanis az iskolán kívüli kultúrmunkát csak a heti egy mozielőadás jelenti. Egy másik lehető-ségről is azonban szó esik: „Van a községben a tsz-nek tv-je, de az azon-ban állandóan szállítás alatt áll, intézkedést tettünk, hogy a művelődési otthonnak legyen egy saját tv-je, és rendszeresen tudjon a lakosság részé-re megtekintést biztosítani. Tervezünk a következő évben egy rádió és tv szakkört alakítani."223 A kultúrigazgató védekezésképpen elmondja: „Tud- 348 juk, hogy karosi viszonylatban a kulturális munka zöme a téli hónapokra szorítkozik a nyári mezőgazdasági munkák miatt. Az elmúlt tél folyamán nagy sikerrel megrendeztük az Apák napját, műsorral egybekötve [...] mint az elmúlt években, az idén is megrendeztük az Öregek napját [...] Az ősszel elég jól sikerült szüreti mulatságot, majd ezt követően karácsony másnapján valamivel gyengébben sikerült táncmulatságot rendeztünk."224 Egy ugyancsak az ebben az évben keltezett jelentés arról tájékoztat, hogy „a művelődési tanács 1957. évben alakult meg. Hét tagja van, mun-káját művelődéspolitikai terv alapján végzi. Üléseit negyedévenként tartja meg, de ha szükséges, rendkívüli ülésre összeül [...] a közösség kulturális életében nagy szerepe van a művelődési otthonnak. Itt működik a MOKÉP által üzemeltett által üzemeltetett filmszínház. Rendszeresen vasárnap tart előadást, de több ízben az iskolások részére ifjúsági előadást is [...] a mű-velődési tanács munkáját a jövőben úgy kell irányítani, hogy a községben állandó színjátszó- és tánccsoportot szervezzen és működtessen. 1964. március 1. napján hivatásos művészek fellépésével magyar nótaest volt, melyet a község lakossága szívesen fogadott."225 1965-ben a kulturális tervet csak részben sikerült teljesíteni, melynek oka az igazgató szerint az, hogy „községünk lakosságának kulturális igé-nye elég kicsi [...]"226 Ebben az évben a mozin kívül mindössze egy-két előadás, továbbá a kaposvári Csiky Gergely vendégjátéka és egy bűvész fellépése jelentette a kulturális életet az esetenkénti tv-nézés mellett. „Új igazgató beállítására kerülhet sor" - jelenti a Végrehajtó Bizott-ságnak a tanácselnök, mivel a művelődési otthon igazgatója minden nap távol dolgozik a településtől.227 1966-ban már az új intézményvezető számol be a végzett munkáról, amelyben lényeges szerep jut a televíziónak: „Bevezettük a televízió rend-szeres nézését és a művelődési otthon majdnem minden napos nyitva tar-tását. Bármilyen napon is van jó műsor a televízióban, akkor minden alka-lommal nyitva volt a műv. otthon, és bárki megnézhette az adást. Persze azt mondanom sem kell, hajó volt a készülék. Most az ősszel a GELKAjóvol-tából elég hosszú ideig betegeskedett, de már újra üzemképes. Most is újra úgy, mint régen, ki van a bejárati ajtóra függesztve a megtekinthető műsor, és szeretnénk, ha minél többen jönnének a felnőttek is. Szeretnénk, ha betöltené hivatását ez az intézmény, és a falu lakói legalább olyan szívesen látogatnák, mint a templomot. A televízión kívül található [...] különféle tudományos folyóirat az ifjúság és a felnőttek részére. A Magyar Mező-gazdaság, Élet és Tudomány, Szovjet Kultúra és még sok más is. A kö-zelmúltban tartottunk 2 TIT előadást, központi előadókkal. Ezekre elég szép számmal jelentek meg a község lakói közül. Még az idén lesz egy, és a következő hónapokban 3 ilyen előadás [...]" És egy komoly gond: „itt az 349 ifjúság mennyiségi összetételében komoly baj van, a karácsonyra tervezett színdarabot nem sikerült bemutatni, mert nincs hozzá elegendő fiúsze-replő."228 Harminc évvel ezelőtt először jelenik meg a közművelődésben a tele-pülés helyzetéből adódó sajátosság, az idegenforgalom által kiváltott igény, a kapcsolatteremtés szükségessége a vendéggel. Erről így vall az igazgató: „... elindul községünkben egy német nyelvtanfolyam. A tanfo-lyam megkezdése előtt arra gondoltam, hogy Zalakaros lassan felzárkózik azok közé a helyek közé, amelyeknek idegenforgalma is van. Jól esik az idelátogató idegennek, ha valakivel meg tudja értetni magát, és talán Zalakaros község lakói között sokan lesznek, akik éppen ezért nem sajnál-ják a fáradtságukat, és azt a kis áldozatot, amelybe ezen kívül a tanfolyam kerül, hiszen ez az összeg havonkint 80 Ft. Eleinte elég sok volt az érdek-lődő, de most, amikor a tanfolyam valóban megkezdődött, most már félnek tőle. Nem éreznek magukban annyi önbizalmat, hogy meg is tudják tanul-ni [...] a járás viszonylatában nagyon rossz képet mutatna, hogy Zalakaros községben nincs 15 férfi és nő, aki érez magában annyi önbizalmat, hogy képes arra, hogy egy eléggé közismert idegen nyelvet megtanuljon, ame-lyik nem is olyan rettenetesen nehéz, mint azt sokan hiszik."229 Ebben az esztendőben eszközbeszerzés is történt: egy lemezjátszót, egy magnetofont és egy rádiót vásároltak az intézmény részére. A következő évben, 1968-ban visszaesés következett be a moziláto-gatás és a színjátszás területén. Részletek a művelődési házban folyó tevé-kenységről szóló beszámolóból: „Hetenként kettő alkalommal mozielő-adás van [...] egy-egy előadáson 15-20 fő van jelen [...] ennek egy része Behiákból jön gyalog [...] nem olyan régen a körzeti mozik között [...] Zalakaros volt az élen, most az utolsók között van. 1968. januárjában a galamboki színjátszó együttes szerepelt [...] február első vasárnapján a nagyradai színjátszók fogják bemutatni a Bikaviadal című komédiát [...] s most felmerül a kérdés, hát Zalakarosban miért nem megy a színdarabren-dezés. A válasz: - kevés a pedagógus és kevés a gyerek."230 >: Az 1968. év végi értékelésben a tervek megvalósulásáról számolnak be, csupán a német nyelvtanfolyam szakadt félbe, ugyanis a hallgatók szá-mára nehéznek bizonyult az anyag. A következő évben továbbra is kiemelt szerep jut a televíziónak. A gyerekek vasárnap délelőttönként foglalkozás keretében, míg kedden és csütörtökön 9-V210-ig pedagógus kíséretében tekintik meg a Művelődési Házban a televízió adásait, hiszen sem az iskolának, sem a KISZ-nek nem volt tv-je.231 .4:iíil;-^-> - .)■--■■ .■„,/•■ .: i':,b;;i"v ,. l' .'.. ■--;.■* •■■:.- ■ í* ... •■> A műsoros rendezvények éves terve szemléletesen mutatja az intéz-mény tevékenységét:232 350 1969. november 07. Megemlékezés, a kisdobosok és a KISZ-szervezet rendezésében. December 05. Télapó ünnep megrendezése, kisdobosok és szülői munkaközösség. December 31. A fiam nem lányom című vígjáték előadás. 1970. február 22. Farsangi karnevál megrendezése (kisdobosokkal). Március 07. A nők napjának megünneplése, műsoros est. Április 04. Irodalmi színpad, a KISZ- és Úttörőszervezet megrendezésében. Április 22. Emlékműsor Leninről, KISZ- és Kisdobos szervezet. Május 01. Ez a falu eladó című színdarab előadása. Május 03. Anyák napjának megünneplése, KISZ-szervezet. Augusztus 20. Alkotmányunk ünnepének megünneplése, a nyári napközi otthon szereplésével és a kisdobosokkal. November 07. Irodalmi színpad, a KJSZ-szervezettel és a Kisdobosokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplése. November 29. Öregek napja és véradó bál, a Vöröskereszt és a Nőtanács rendezésében. December 06. Télapó ünnepély megrendezése. Szülői munkaközösség. December 26. Soós György Kati című darabjának előadása. 1970-ben a vb ülésére készített jelentésből megtudhatjuk, hogy „Ki-emelkedő, fontos esemény volt Lenin páncélautójának a faluba érkezése [...] A TIT előadások a vártnak megfelelően sikerültek, különösen érdekel-te a lakosságot a gyümölcstermesztéssel, a tsz nyugdíj és egyéb jogi kér-désekkel foglalkozó témakör (látogatottság 70-80 fő). Remekült sikerült a kisdobosokkal közösen rendezett karnevál. A budapesti Humor színpad előadásában láttuk a Romantikus asszony című zenés, bűnügyi vígjátékot. Nagy volt az érdeklődés, és megtelt a terem. Szakkörök nem működtek, de társadalmi munkában foglalkoztatott tánccsoportunk van [...] A tánccso-port tagjai: középiskolások és a tsz-ben dolgozó fiatalok. Vezetőjük Béli Zsuzsa és Kovács Mária."233 1974-ben végzett művelődésügyi vizsgálat komoly kritikát fogalmaz meg a kultúrotthonnal és az üdülővendégek ellátásával kapcsolatban: „A közművelődési célokat be nem sorolt intézmény szolgálja, mely a felada- 351 tokát ellátni megfelelően nem tudja. A járási hivatal művelődési osztálya javasolta, a fürdőidény jellegéhez alkalmazkodó közművelődési rendez-vény sorozatok tartását, de ehhez a fürdő igazgatóság nem járult hozzá. Továbbra is javasoljuk, - különösen a nyári időszakban - közművelődési lehetőségek bővítését."234 A következő évi tanácsi zárszámadásban a tanácselnök kénytelen bejelenteni, hogy „a jelenlegi kevés tiszteletdíj miatt nem lehet felelős sze-mélyt kinevezni a kultúrotthoni igazgatói állásának betöltésére."235 Ez ter-mészetesen évekre kihatott a művelődési otthon működésére. Ez derül ki az 1976. évi tanácsülési beszámolóból: „A művelődési otthon működése -kultúrotthon igazgató híján - nem mondható kielégítőnek. A mozielőadás-okon kívül összesen 5 db társadalom- és természettudományi előadás, s 5 db műsoros est rendezésére került sor, műkedvelők felléptével. Ezen kívül 3 db műsor nélküli táncos rendezvény és 2 db gyermekek részére tartott szórakoztató rendezvény volt."236 A helyzet javítása érdekében a tanácsi vezetésnek feladatul szabták, hogy „A művelődési otthon tevékenységének megjavítása és elősegítése érdekében a kultúrotthon igazgatói állás betöltését - újból - kísérelje meg."237 1977 első félévében még mindig gond a vezető hiánya, melynek következményeként a rendezvényeket a vezető tanító és a KISZ-titkár szervezte. Ugyanakkor a település egyre növekvő idegenforgalma is igé-nyelte a programok rendszeres szervezését.238 A vb az év közepére találja meg az erre alkalmas személyt: Bakonyi Mária zalakarosi lakost nevezték ki a kultúrotthon tiszteletdíjas igazgatójának 1977. június 1-től, havi 500 Ft díjazással.239 1979-ben az MSZMP Alapszervezet értékelte a település közművelő-dési helyzetét, eredménye csaknem megegyezett az 5 évvel korábban tar-tott vizsgálat megállapításaival. Ebből idézünk: „Kulturális és közművelő-dési lehetőség Zalakaros községben nagyon rossz. Külön kultúrotthonnal és könyvtárral nem rendelkezünk, igaz az elmúlt évben épült egy új kert-mozi, de annak befedése végett 1979. évben nem üzemelt. A falu lakossá-gának és az itt üdülőknek a kultúrált szórakozása nincs biztosítva."240 A tanácsülés is rendszeresen tárgyalta a közművelődés helyzetét. A beszámolóból kitűnik, hogy a település életében továbbra is meghatározó szerepe van Béli Józsefné tanítónőnek, aki vezeti a színjátszó és néptánc-csoportot, oktatja a német nyelvet.241 1980-tól egyre markánsabb az idegenforgalom által kiváltott közmű-velődési tevékenység. Ekkor indult el a máig is tartó Karosi Nyár című rendezvénysorozat, amelyek helyszíne a Kertmozi volt. Az előadásokat, melyek közül 3 színházi és 4 zenés, táncos jellegű volt, összesen 2776 ér-deklődő látogatta meg. 352 Ettől az évtől a mozielőadások száma bővült, havonta kétszer az óvó-dások és iskolások számára külön filmeket vetítettek. Az év egyik legjelen-tősebb eseménye a körzeti ifjúsági találkozó megszervezése volt, amelyen 180 fiatal vett részt.242 Az 1981. esztendő közművelődési tervéből kiderül, hogy a kultúrott-honban lehetőséget biztosítottak a sakk, az asztalitenisz űzésére. Aktív szerep jutott a néptánccsoportoknak és a színjátszóknak is. Erősödött és tartalmilag bővült a KISZ-szervezettel való együttműködés. Egyre hangsú-lyosabb szerepet kaptak a nyári programok. A közművelődési tevékenységet társadalmi vezetőség segítette, amelynek tagjai Béli Józsefné (tanítónő), Csordás Teréz (szakközépiskolai tanár), Bakonyi Margit majd Tóthné Kantó Katalin (a művelődési otthon-igazgatók), mint titkárok voltak. A kertmozi működése május l-jétől október elejéig tartott, ugyanak-kor az érdeklődés jelentős csökkenése miatt a téli időszakban megszűnt a hagyományos filmvetítés. 1982-ben új művészeti szakkör indult, a díszítő művészet (hímzés) területén.243 A parkolóval ellátott, felújított kertmozi-ban hét nyári előadás várta az érdeklődőket. A filmvetítésekhez kötődően díszbemutatót, közönségtalálkozót szerveztek.244 Ebben az évben új nép-művelő, Novak Ferenc kezdte meg munkáját. Az 1983. évi közművelődési feladatok végrehajtása területén a taná-csi értékelés szerint, előrelépés történt. Zalakaros eredményesen szerepelt az alközponti kulturális bemutatón és igényesen dolgozott a hímzőszakkör. A gyermek- és ismeretterjesztő előadások nagy sikerrel zajlottak, ugyan-csak népszerűvé vált az aerobic is. Az intézmény nagyon jó munkakapcsolat alakított ki a térségi felada-tokat is ellátó nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központtal, mely-nek munkatársai a nyári rendezvénysorozaton túl szakmai, módszertani, anyagi segítséget nyújtottak a közművelődési tevékenységhez. Nagy sikerrel zajlottak a Karosi Nyár '83 előadásai. 1982-höz képest több mint ezer ember látogatta az előadásokat, melyen először jelentkezett a Művelődési Otthon saját nagyrendezvénnyel."245 A következő évben kiszélesedett az ismeretterjesztés témakörei tovább bővültek, a borászat, a pedagógia, az egészségügy, a nyelvművelés, a politika és egyéb témák keretében tartottak előadást. A mezőgazdasági könyvhónap akciójában való részvétel a nagykanizsai könyvtárral való szorosabb és eredményesebb együttműködést jelentette. Közhasznú tanfo-lyamként KRESZ és német nyelvtanfolyamot szerveztek. A hímző szakkör nagyszerű kiállítást szervezett elkészített munkáiból. Lengyel-magyar barátsági est megszervezésére került sor, több szervezet összefogásával farsangi és bátyus báli mulatságot rendeztek. Műsorral köszöntötték a 353 nőket, az édesanyákat, az időseket. Bővült a nyári programok száma is, és jelentősen nőttek az előadásokból származó bevételek. Neves írók, költők, művészek voltak vendégei a településnek. A Művelődési Ház sportversenyeket is szervezett, így sakk, asztalite-nisz és labdarúgás sportágakban. Decemberben először állították fel a tele-pülés központjában a mindenki karácsonyfáját. 1984. augusztus 17-én új klubhelyiséget avattak a fiatalok vetélkedő-vel, zenés táncesttel.246 1985-ben az intézményt felújították, felszerelési tárgyait kicserélték, technikai eszközöket vásároltak. A közművelődés területén több új kezde-ményezés született. így a Körzeti Ifjúsági Találkozó, a nyári időszak kiál-lítása, május elseje tanácskörzeti szintű megünneplése, és a gyerekek részére tartott játszóházak.247 1987 a nyári programok bővülésének éve. 248 A magyar és német nyelven történő reklám és műsorvezetés egyre több külföldit vonzott a ren-dezvényekre. A programok már nemcsak a kertmozi szabadtéri színpadi előadásait jelentették, hanem a Művelődési Házban lévő kiállításokat és a Gyógyfürdő téren megvalósuló térzenéket is. Rendkívül jól sikerült és országosan is jelentős visszhangot kapott a „Zala élő népművészete" című kiállítás a Művelődési Házban (101. kép). A helyi amatőr színjátszók „Majd a papa" című zenés darabbal értek el kimagasló sikereket. A közművelődési munkában új lehetőséget adott az ebben az évben vásárolt videomagnó, így többek között a videómozi-vetítésekkel. A kultu-rális és sportműsorokat havi műsorfüzetben tették közzé. Megünneplésre került május elseje, színházlátogatások szervezése kezdődött meg ettől az évtől. Mindezek mellett számtalan gyermekelőadás és egyéb program vár-ta az érdeklődőket. 1988-ban született meg az első helyi alkotótáborban készített köztéri alkotás, Csutoros Sándor „Eletfá"-ja. Elkészült az első reklámfilm, amely bemutatta a település egészét. A Művelődési Ház átvette a nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központtól a nyári programok teljes lebonyo-lítását. Külön színfoltja lettek a nyári Zalakarosnak a térzenei rendez-vények. 1989-től a Művelődési Ház felvállalta az évente rendszeresen megtar-tott termelői borverseny megrendezését. Az évek múlásával e megmérette-tésen folyamatosan nőtt a benevezett borok száma és javult a minőségük. 1990-ben a közös tanácsi rendszer megszűnésével új helyzet alakult ki a közművelődésben is. A zalakarosi Művelődési Ház 1990. december 31-ig területi feladato-kat is ellátó, koordináló tevékenységet is végző intézményként működött. Zalakaros mellett Galambok, Zalaszentjakab községek kulturális életét is 354 szervezte. Ennek megfelelően négy fő hivatású népművelő látta el a szer-vező-rendező szakmai feladatokat, majd 1991-től - a társközségek önálló-vá válásával - átszerveződött a művelődési ház munkája is. Az intézmény tevékenységét ettől kezdve két főhivatású népművelő végzi. Az intézmény tartalmi munkájának főbb területei a nyári időszak, a település idegenforgalmi helyzetéből adódó kulturális igények kielégítését is szolgáló rendezvények, a „Karosi Nyár" programjainak szervezése, a hagyományőrzés, -ápolás és közösségteremtés, az ismeretterjesztés, a tan-folyamok rendezése. Új feladatként jelentkezett a kábeltelevízió és a kert-mozi működtetése, a település nemzetközi kapcsolatainak ápolása. A kertmozi 1994 és 1997 közötti működéséről tájékoztat az alábbi táblázat. Hónap Vetítési szám (nap) Látogatók szám (fő) 1994 1995 1996 1997 1994 1995 1996* 1997 Június 24 28 13 13 1410 1340 695 449 Július 28 30 13 12 3876 2131 1015 938 Augusztus 29 30 14 13 3284 2855 1320 1028 Szeptember 4 3 - - 96 59 - - Összesen: 85 91 40 38 8724 6385 3020 2415 * 1996-tól a kertmozi áttért a heti háromnapos vetítési rendre. Az 1990-es évek elején a Karosi Nyár kulturális rendezvénysorozat keretében a „Zala élő népművészete" című állandó kiállítás mellett havon-ta új alkotók mutatkoztak be. A Dísz téren térzenék, a Szabadtéri Színpa-don nagyrendezvények várták az érdeklődőket. Az 1990-es kísérlet kivéte-lével (fürdőbálok, szépségverseny) a hagyományos műfajok domináltak a színpadon. 1992-ben már a néptánc együttesekre építve alakították a prog-ramot. 1991-től minden esztendőben a nemzetközi fesztivál gálaműsorá-nak adott helyet Zalakaros, ahol a Karos Táncegyüttes is fellép. Az intéz-mény közreműködött a II. Zalakaros Kupa lovasverseny megrendezésé-ben. Az idegenforgalmi rendezvények értékesítésében együttműködött az idegenforgalmi szervekkel, szállodákkal és az 1993. évtől a helyi Tourinform Irodával. A néphagyományok ápolása a településen döntően a néptánccsoportok működéséhez kötődik. 1 A Karos Táncegyüttes 1992-ben 17 fellépésével mind helyi és me-gyei, mind nemzetközi szinten méltán képviselte a települést. A tánccso-portok közreműködtek társadalmi, állami ünnepeken. 355 A hagyományok ápolása jegyében az intézmény tanfolyamot indított a gyöngyös fejdísz (a necc) készítési módjának elsajátíttatására, a kábelte-levízióban népszokásokat ismertettek. A fiatalok színvonalas felvonulással köszöntötték a szüretet. A település csapata rendszeresen részt vesz a „Zala megye az én hazám" honismereti pályázaton és vetélkedőn. Minden év novemberében - most már hagyományosan - megrende- zik az egészségvédelmi hónap programjait. t 1993. januárjában tíz részes, A természetgyógyász tanácsai című videó-előadássorozat készült el, és került folyamatosan sugárzásra a kábel-televízióban. Március első vasárnapján a helyi- és környékbeli szőlősgaz-dák részére műsorral, szaktanácsadással egybekötött borversenyt tartottak. Az ismeretterjesztő és egyéb előadások, rögzítésre kerültek videón, melyet később a helyi a kábeltelevízión levetítettek. Sikeresen működő tanfolyam-ok voltak a KRESZ, a német, a gépírás és a hivatalos levelezés területén. A Művelődési Háznak 1991-től feladata a helyi tévécsatornán műso-rok vetítése. Ez egyrészt az önkormányzati ülések közvetítését, másrészt megörökítésre érdemes helyi történések, közérdekű információk heti rend-szerességű sugárzását jelenti. A Művelődési Ház munkatársai videokazet-tán rögzítik a település, az intézmények fontosabb, érdekesebb eseménye-it. Pályázat elnyerésével részben megteremtették a kábeltelevízió-stú-dió technikai feltételeit, amely jelenleg a Művelődési Házban van elhe-lyezve. Külső szervek évente átlagosan 60-70 alkalommal veszik igénybe a Művelődési Házat. 1992. októberében a helyi rendőrség ideiglenes jelleg-gel a Művelődési Házba költözött. Ez a raktár és terem szűke miatt az in-tézmény működésében nehézséget okozott, amelyen az iskola segített."249 1996-ban az Önkormányzat az idegenforgalom és a közművelődés feladatainak összehangoltabb végzése érdekében a Művelődési Házat és a Tourinform Irodát összevonta, új szervezetet, az Idegenforgalmi és Köz-művelődési Irodát hozva létre. A település történetében az első állandó - egész évben folyamatosan működő művészeti csoportja az 1989-ben alakult Karos Néptáncegyüttes (105-106. kép). Számtalan fellépésen képviselte a települést, nyújtott szó-rakozást a Zalakaroson üdülő vendégeknek, műsorával színesítette az álla-mi és helyi ünnepeket. Tagjai döntően középiskolások, fiatal dolgozók, akik a néptánc művelése mellett szerepet vállalnak a népi hagyományok, a népszokások felelevenítésében is. Az együttes 1994-ben megkapta a tele-pülés egyik legrangosabb elismerését, a „Zalakaros Községért" kitüntetést. Ugyancsak ebben az évben országos megmérettetésen ezüst minősítést szerzett, eljutott a „Ki mit tud" verseny országos döntőjéig. Az együttes hat külföldi országban szerepelt, Ausztriától Belgiumig. A csoport vezetője 356 1989-ben Horváth Piroska, 1989-1990-ben Béli Veronika volt, ezt köve-tően Vizeiiné Paksi Valéria és Vizeli Dezső. Az együttes legjelentősebb fellépései: 1991. 10. 10-11. 1992. 12. 10. 1993. 04. 04. 1994. 05. 13. Puchheim (Németország) : : Zalaegerszeg, I. Zalai Kulturális Napok ; 1995.03. 11. 1995. 06. 09. 1995. 1996. 03. 24. 1996. 04. 3-10. 1996. 04. 27-28. 1996. 07. 5-7. 1996. 08. 03. 1996. 08. 20. 1997. 03. 08. 1997. 10. 3-4. 1999. 01.29-31. 1999. 05. 14-16. Zalaegerszeg, Ki mit tud? Megyei döntő Nagykanizsa, Országos minősítő verseny 1994. 06. 18-19. Zágráb, Horvátország .,-..,-.-... 1994. 06. 25-26. Maribor, Szlovákia Hódos, Szlovénia Budapest, Ki mit tud?, Határőrségi Országos döntő Zalaegerszeg, XIX. Nyári Néptáncfesztivál Zalaegerszeg, Ki mit tud?, megyei döntő Leuven, Belgium, Nemzetközi Húsvéti Fesztivál Rottenman, Ausztria Puchheim, Németország, Magyar Napok > Zalakaros, Nemzetközi Nyári Fesztivál Zalavár, Zala Megye Millecentenáriumi ünnepe Hódos, Szlovénia Zürich, Svájc, Magyar Napok Mannheim, Németország ! Bexbach, Németország Repertoárjukban magyarországi és erdélyi táncok szerepelnek. Fellé-péseiken a nagykanizsai Bojtár Népzenei Együttes kíséri őket. Utánpótlás-csoportjuk a helyi iskola tanulóiból álló Zöld Ág Néptáncegyüttes, amely elsősorban ünnepségeken, a nyári programokon lép fel (103. kép). A cso-port vezetője 1990-1995 között Tóth István, ezt követően Vizeiiné Paksi Valéria és Vizeli Dezső. Az 1997. évi települési közmeghallgatást követően, baráti hangulatú találkozón vetődött fel a nótát kedvelő zalakarosi férfiak körében a rend-szeres összejövetel igénye. Eredményeként jött létre a Dalárda, amelynek első fellépésére 1997 majálisán került sor. Az együttes fellépett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepen, a helyi sport- és szórakoztatócentrum avatásán, az Orbán ünne-pen. A tagok 40 és 80 év közötti férfiak (104. kép), az együttes művészeti vezetője a megalakulástól Gönczöl György zenetanár. 1999-ben újabb felnőtt művészeti csoport, a Karos Fúvósegyüttes alakult meg, Tatár Csaba vezetésével, tovább színesítve a település kultu-rális életét. -■■■■■'■ ■ [<V,&K>Wki f::;iní ^y.O^yV-H .EM!-l í>-r-VV'■>»-?-; ,J i. 357 6.2. Községi Könyvtár Év Kötet szám (db) Beszerzési keret (Ft) Olvasók száma 1951 65 n.a. n.a. 1959 200 330 n.a. 1964 744 1000-3000 61-67 1965 1058 3000 102 1966 1138 n.a. 74 1967 1205 n.a. n.a. 1968 1340 3000 n.a. 1973 2202 6000 199 1974 2370 n.a. 114 1975 2558 6000 n.a. 1983 n.a. n.a. 66 1984 n.a. n.a. 95 1986 4500 n.a. 102 1992 5496 54925 119 1996 6074 192000 208 n.a. = nincs adat A településen rendszeres könyvkölcsönzés 1951 óta van, ez hosszú éveken keresztül csak heti egy alkalmat jelentett. Egy ideig a Művelődési Ház öltözőjében tárolták a könyveket, majd az iskola felújítása után egy helyiséget alakítottak ki erre a célra. Az olvasók számáról, a könyvbeszer-zésre fordított pénzekről kapunk részletes adatokat az alábbi táblá-zatból. Az első részletes beszámoló a könyvtári munkáról 1959-ben kelt, amikor Béli József könyvtárvezető beszámolt a könyvtárügy helyzeté-ről. Ekkor az állomány bővítésére a V. B. 330,- Ft-ot szavazott meg. A könyvtáros egyben arra is felkérte a tanács vezetését, hogy a „könyvvá-sárlást" is propagálja a községben és „maguk a végrehajtó-bizottsági tagok is kapcsolódjanak bele a könyvolvasásba, mert ezzel is csak növelik műveltségüket és tudásu-kat". Ugyanis „Igen szép számban vannak a könyvtárban mezőgaz-dasági szakkönyvek is, melyek út-mutatást és segítséget adnak a gaz-dálkodásukhoz."250 Az ülésen java-solták, hogy az őszi és téli hónapok-ban szervezzék meg az olvasókörö-ket, és ezeken népszerűsítsék a könyvolvasást. A V. B. határozatá-ban kimondta, hogy a községi könyvtár munkáját a legmesszebbmenőén támogatni kívánja. A községi könyvtárat a kultúrotthon öltözőjében helye-zi el, továbbá a tanácsnál felszabadult 1 db asztalt átadja a községi könyv-tárnak használatra. Felkérte a könyvtárvezetőt, hogy a községi könyvtár helyiségét rendezze be, és gondoskodjon az olvasótábor növeléséről. A következő dokumentum 1962-ből már Marton László könyvtáros munkába állásáról tudósít, megszabva a könyvtár hetenkénti legalább két órában való nyitva tartását.251 Egy évvel később a Művelődési Tanács munkaterve 50 rendszeres olvasóról szól, melyet 70 főre kívánnak emelni. A kölcsönzési idő pedig „minden vasárnap 102Q órától - 122Q óráig van."252 1964-ben már a beiratkozott olvasók száma 61 fő, a kölcsönzött köte-tek száma 365, amelyből 68 a mezőgazdasági szakkönyv. Az állományt 358 4.000,-Ft értékű könyv gyarapította ebben az évben. A községi tanács vég-rehajtó bizottsága elé kerülő jelentésből tudjuk: „Jókaitól az Arany ember, Enyém tied övé, Fekete gyémántok, A Lőcsei fehér asszony, Szeretve, mint a vérpadig, stb. Gárdonyitól az Egri csillagok, A hosszú hajú veszedelem, A kék pille, stb. Mikszáth-tól Szent Péter esernyője, Noszty fiú esete Tóth Marival, a Jó palócok, Tóth atyafiak, c. novellás kötete. A külföldi iroda-lomból Jules Verne az ifjúsági író nálunk ismert művei, Rejtelmes sziget, Nemó kapitány, A lángban álló sziget-tenger stb., Zola: A tisztes úriház, Vörös és fekete, Hölgyek öröme, stb. és még sok más külföldi és hazai író műve megtalálható [...]"253 A jelentés megállapítja, hogy a könyvtár jelentős fejlődésen ment keresztül, amit a 230 db-os állomány 744 db-osra való növekedése is jelez. Ugyanakkor pedig gondként fogalmazódott meg, hogy a rendelkezésre ál-ló könyv nagy része szétszórtan hevert, egyszerűen nem volt helyük, a könyvtáros nem mindig tartotta be a kölcsönzési időt. A V. B. kevesellte az olvasók számát is, ezért javasolta, hogy a KISZ-alapszervezet indítson el olvasómozgalmat.254 A következő évben a helyzet változatlan, a tanácsi vezetés elégedet-len az olvasómozgalom helyzetével. Új könyvtáros beállítására került sor, aki „a munkájához a megbízás után azonnal hozzálátott és a könyvtárat tel-jesen rendbe tette, melyben 4 órát kell kölcsönzéssel foglalkoznia. A közös megegyezés alapján ezen időpont minden vasárnap 8—12-ig fog tartani."255 A vasárnapi nyitva tartást a mise időpontja indokolta, ugyanis az Istentisz-telet előtt és után többen bementek a templom melletti iskolában lévő könyvtárba. A látogatók döntően gyerekek voltak, a legtöbbet kölcsönző felnőtt Pirbusz Ernő volt. A tanácselnök szerint Török Endre könyvtáros beállításával: „a kölcsönzés a községben ezután rendszeres lesz, és remél-jük, hogy olyan hanyag kezelés nem fordul elő, mint az előző 2 könyvtá-rosnál [...] Kérjük a vb-tagjait is, (hogy még van hozzávaló idő, hogy rendszeresen olvassanak) legyenek rendszeres olvasói a községi könyvtár-nak.256 Az év végén a Végrehajtó Bizottság értékelte az új könyvtáros munkáját, a könyvtár helyzetét, megállapítva, hogy alapvető változások történtek e területen. A könyvtáros „hibájának csupán annyit lehetne felró-ni, hogy nem hajlandó részt venni a könyvtárral kapcsolatos tanfolyamon." A raktározási gondok enyhítésére egy szekrényt vásárolt a tanács, míg könyvtárnak az úgynevezett felső iskolánál leválasztott helyiség lett kiala-kítva. A jegyzőkönyv tartalmazza ezen időszak statisztikai adatait is: „ren-delkezésre áll 1054 db könyv, 1 lakosra 1, 6 könyv jut. Rendszeres olvasó volt 102 fő. Kölcsönzött kötetek száma: 1860 kötet." A cél továbbra is a lá-togatottság növelése volt, amelynek érdekében egy olvasószobát terveztek kialakítani.25? 359 Az év végén újabb személyi változás történt, ugyanis a könyvtáros idős korára és irodalomban való járatlanságára hivatkozva felmondott. Az új könyvtáros, a pedagógus végzettségű Szittár Józsefné feladatául a könyvtár további fejlesztését, előadások megtartását, könyvek ismertetését és „Ahány ház, annyi olvasó" mozgalom elindítását tűzték ki, továbbá kölcsönzésre legalább heti 2-2 órát kellett biztosítani.258 Az új könyvtáros egy év elteltével áttekintést adott a könyvtár helyze-téről. A kölcsönzési idő vasárnap délelőtt 9 órától 12 óráig tartott, mivel a látogatók szempontjából ez bizonyult a legmegfelelőbbnek. A tárolási prob-léma is megoldódott, amikor 2 db többrészes polcot kapott a könyvtár. Rendszeres olvasó ekkor 74 fő, amelynek 90%-a gyermek. A felnőtt ol-vasók táborának növelését a téli időszakban ismeretterjesztő előadásokkal, könyvkiállítással, „agitációs és nevelőmunkával" kívánták elérni. A könyv-táros javaslata szerint: „a téli estéken, a községi tömegszervek bevonásával szervezni kellene felolvasó, olvasóköri estéket, amelyen egy-egy jó könyv tartalmát elmondanánk, vagy egy-egy jó könyvet folytatólagosan felolvas-nánk és ezen keresztül szerettetnénk meg a lakossággal a könyvtári köny-veket."259 A könyvtárosi teendőket 1967-1970 között Csordás Mária látta el. (A következő közel egy évtized könyvtárosainak személye nem ismert.) Az 1974-ben keltezett beszámoló egyrészt a gyarapodásról, másrészt alapvető hiányosságokról számol be. 1972-től ugyanis szép, tágas helyiség-ben nyert elhelyezést a könyvtár. A könyvek is szépen gyarapodtak, ez zsú-foltsághoz vezetett. Hiányosságként jelezte a könyvtáros, „hogy 3 db szék kevés egy könyvtár berendezésének, mert vannak, akik olvasnak ott, és sze-retnénk leülni, de nincs mire. Emellett szükség lenne az olajkályha kicseré-lésére és egy ruhafogasra." Megjelentek a kölcsönzők között a községben üdülők is, akiket a kölcsönzési időn kívül is kiszolgált a könyvtáros.260 A következő évben a könyvállomány tovább nőtt. Az éves beszámo-ló szerint: „az ÁKV.-tól 5613,-Ft értékben vásároltunk könyvet, ami 168 db-ot tesz ki. A járási könyvtárból 2 db könyvet kaptunk ajándékba 450,-Ft-os árban [...] Nagyon sok a megrongálódott és elavult könyv. Sajnos a bútorzat elég hiányos. A könyvtárosképző tanfolyam elvégzése után mó-dom nyílt a járás több könyvtárába ellátogatni. És ilyen hiányos bútorzatú helyiséggel nem találkoztam. A járási könyvtár vezetői szerint ez nem vall Zalakarosra. Az 1974-es vb-ülésen is kértem pár darab széket, mivel há-rom darab van belőle. Ott az ígéretet meg is kaptam, de a székeket sajnos nem. Pedig nagy szükség lenne rá. Sokkal vonzóbb és mutatósabb lenne a helyiség, ha az ablakon lenne egy függöny, mert így igazán nagyon csu-pasz. És akadna még egy-két apró dolog, ami szebbé tudná tenni a helyi-séget." Továbbá igényként egy kölcsönzőasztal és egy bélyegző megvásár-lását kéri a V. B.-től.26i 360 1978-ban - a közös tanács lévén - már együttesen tárgyalják a 3 tele-pülés könyvtárainak helyzetét. A jelentésben - szűkszavúan - megállapít-ják, hogy a „könyvtárak elhelyezése mind a 3 községben jó, illetve meg-felelő."262 A könyvtárosi munkát 1979-től a Művelődési Ház vezetői látták el: Koma Gyöngyi (1979-1980), Bakonyi Margit (1980), Tóthné Kantó Kata-lin (1981-1982) és Novak Ferenc (1982-1992). A könyvek elhelyezésében alapvető változást hozott 1983, amikor önálló helyiséget kapott a könyvtár, a Zrínyi utca 2. szám alatti volt isko-laépületben. Ez két helyiséget jelentett, mintegy 40 m2-en, „olvasószobá-val". A feltételek javulásának, a könyvállomány bővítésének köszönhető-en írhatta azt beszámolójában a könyvtáros, hogy „a könyvtárba beiratko-zottak száma egyenletesen nő, az 1983. évi 66 főről 1985. évre 102 fő lett, így két év alatt több mint 50%-kal nőtt a létszám."263 A könyvtárba járó időszaki kiadványok száma 3, továbbá a Művelődési Házba megrendelt periodikák a könyvtárban is hozzáférhetők voltak. A könyvkölcsönzés mellett műveltségi vetélkedők, könyvtári órák és könyvajánlatok rendezé-sét is tervbe vették.264 Az egy évvel később készített beszámoló új problé-mát vetett fel, hogy „Az értelmiségi réteg Zalakaroson, általában munka-helyén kölcsönzi a könyveit, kevésbé veszi igénybe a helyi könyvtárakat." Az üdülővendégek ekkor szakszervezeti igazolványok leadása ellenében vehették igénybe a könyvtár szolgáltatásait. A kölcsönzés mellett író-olva-só találkozók, könyvvásár szervezésére, a mezőgazdasági könyvhónapba való bekapcsolódásra is sor került. Ehhez jelentős segítséget adott a Nagy-kanizsai Járási - Városi Könyvtár. Gondként jelentkezett azonban, hogy a könyvállomány egy része a Művelődési Házban maradt, a könyvtár épüle-tének nedvessége pedig ártott a könyveknek. Pozitívumként fogalmazódott meg, hogy „viszonylag nagy a cigánytanulók olvasási kedve. Sajnos ezt felelőtlenség kíséri, nem tudnak vigyázni a könyvekre."265 1987-ben a célok megfogalmazásában ismételten előkelő helyen sze-repelt a felnőttek nagyobb arányú bevonása a kölcsönzők táborába. Ennek érdekében író-olvasó találkozók szervezését tartják indokoltnak. Emellett a könyvhónapok akciói, új könyvek ajánlása érdemel említést. Az üdülő-vendégek ellátásában új elemként jelent meg a SZOT Gyógyüdülő könyv-tára mellett a Napfény Üdülőszövetkezet Könyvtárának működése. A Járási - Városi Könyvtár és a helyi fenntartó tanács közötti megál-lapodás módosulásával a községi könyvtár önállósága megnőtt, ez elsősor-ban a könyvek beszerzésében mutatkozott meg. A Községi Könyvtár az 1980-as évektől tagja az úgynevezett könyv-tárellátó letéti rendszernek. A könyvtár évi hozzájárulást fizetett a Járási-Városi Könyvtárnak, amely központilag szerezte be a könyveket. Ezek egy 361 része a helyi könyvtár tulajdonába került, a másik része pedig letét formá-jában cserélődött a községek között. 1988-ban új igényként jelentkezett a német nyelvű könyvek kölcsönzése. 1990-ben a könyvtár a Zrínyi utcai épület eladásával újra költözésre kényszerült. Szükségmegoldásként - 2 évig - a Fő utcai üresen álló volt iskolaépületbe költözött. Az 1992-es év újabb állomás a könyvtár életében, amikor az új Liget utcai iskolában kaptak helyet a könyvek, a könyvtáros pedig az iskola ma-gyar szakos tanára, Benkőné Gulyás Edit lett. A könyveket a felső tagoza-tos diákok magyar nyelv és irodalom tantermében tárolták. Ebben az évben megszűnt a letéti állomány. A könyvtárterem alapterülete 70 m2 lett, beirat-kozott olvasók száma 119 fő volt. 1994-ben az iskola költségvetéséhez került a könyvtár gazdasági ügyeinek intézése. ■, ; ■ A könyvek nagy részét a felnőtt szépirodalmi művek tették ki, de szépszá-mú gyermek- és ifjúsági irodalom vásárlására is sor került. Ebben az idő-szakban jelentősen bővült az állomány lexikonokkal, kézikönyvekkel, ismeretterjesztő irodalommal. 1996-ban jelentős előrelépés történt. A könyvtár heti 6 órában tartott nyitva, az iskola tanulói számára minden tanítási napon a rendelkezésre állt. Az óvodások és iskolások részére könyvtári órák keretében nyílt lehe-tőség a könyvhasználat és kölcsönzés elsajátítására. Az állománygyarapí-tási összeg 192.000 Ft-ra nőtt, amelyből 60.000 Ft-ot jelentett a Soros Ala-pítvány pályázatának elnyerése. A könyvtár nagyobb tétel könyvet kapott ajándékba a zalakarosi Napfény Üdülőszövetkezettől és a Soros Alapít-ványtól. 1997-ben az iskola új szárnyának megépítésével a könyvtár új helyre költözött. A földszinten kb. 120 m2-en elterülő könyvtár már nemcsak az iskolán keresztül, hanem közvetlenül is megközelíthető lett. Egy kölcsön-ző és egy olvasóterem biztosítja a zökkenőmentes működést, amelyek ren-dezvények, foglalkozások megtartását is lehetővé teszik. A könyvtár veze-tője 1997-től Horváthné Nagy Elvira. Zalakaros könyvtárainál szólni kell az ifjúsági (iskolai) könyvtárról is. Az ifjúsági könyvtár állománya 1945-ben egy-két példány volt mind-össze. Az évek során lassan gyarapodott a könyvek száma. Először a köte-lező olvasmányok, majd az ismeretterjesztő és egyéb témával foglalkozó könyvek kerültek az iskola ifjúsági könyvtárába. A kevés példányszám okozta gondot úgy oldották meg, hogy a gyerekek saját könyveiket kölcsö-nözték egymásnak. A könyvállomány 1954-re 32 kötetre nőtt. A leggyak-rabban kölcsönzött példányok a szépirodalmi könyvek és a kötelező olvas-mányok voltak. 1958-ban a könyvek száma már 52. A felső tagozatos 362 tanulók a könyveket Garaboncon kölcsönözték, ahová akkor iskolába jár-tak. 1966-ban a kötetek száma 110-re emelkedett. Ez elsősorban az alsó tagozatosok mesekönyveinek a bővülését jelentette. 1968-ra már 132 kötettel rendelkezett az iskola. A könyvállomány összetétele ekkor: szép-irodalmi 65 mű, mese- és ifjúsági 45, ismeretterjesztő és egyéb irodalom 22. A jelzett könyvekből 65 kötet saját vásárlás, 20 könyv ajándék volt. A könyvek összértéke 1860 Ft. 1954-ig nem volt lehetőség könyvkölcsönzés-re, míg ebben az évben 35 kötetet kölcsönöztek a tanulóknak. 1958-ban ez a szám 43, 1966-ban 240 volt. A kölcsönzött kötetek száma 1954 és 1970 között összesen 662 kötet volt.266 Az iskolában a gyerekek által behozott könyvekből egy olvasósarok létesült, ahol egy szekrényben helyezték el a könyvállományt. A szekrény oldalán egy felfüggesztett füzetbe írták be, hogy ki milyen könyvet vett ki. A meglévő könyvekről jegyzéket készítettek, melyet az ajándékkönyvek-kel gyarapították. Péntek délutánonként minden hónapban egyszer össze-gyűltek, és megbeszélték, ki mit olvasott. Év végén összegezték, és jutal-mazták a legtöbbet olvasót. A dolgozók iskolájába járók közül sokan itt kölcsönöztek könyveket. Az akkori tanítók (Ország Istvánné, Fónay An-dor, Staud István, Béli Józsefné) a könyvtáros munkáját is ellátták.267 Az iskolai könyvállomány leltárilag külön szerepelt a községi könyv- tártól, azonban 1992-ben, amikor a községi könyvtár iskolai épületbe köl- tözött, a két állományt egyesítették. •■[■;, .<;/, r < ■> 6.3. Általános iskola v< Az első bizonyítható helyű épület a zalakomári elágazónál volt. Mária Terézia korától már írásos forrás jelzi a tanítók neveit. 165 esztendeje köl-tözött át a jelenlegi templom mellé az először fából, majd téglából épített iskola. A településen általában két személy látta el a tanítói és a kántori teen-dőket. A XX. században két községhez tartozott Zalakaros. 1953-ig Gara-bonchoz, majd 10 éves önállóság után Galambokkal való kényszerházas-ság következett. 1990-ben, az új épületben lett ismét önálló a karosi alap-fokú oktatás, igaz csak 7 osztállyal, amely a következő évben vált teljessé. Az épület új szárnya, tornateremmel, majd sportudvarral bővült (112. kép). 1998-ban önálló zeneiskola jött létre. Az intézmény még ez év szeptembe-rében felvette Móra Ferenc nevét, így hivatalos elnevezése ettől az idő-ponttól Móra Ferenc Általános Iskola, Zeneiskola, Napköziotthonos Óvo-da és Könyvtár. Olyan kiváló pedagógusok tanítottak az intézményben, mint Huszár Győző, Janikovics Gyula és Béli Józsefné. 363 ■■■: ■■•-. ;;.■-■ ■■ 6.4. Óvoda •' ■ . .<->.■ / .■ ■ Az 1960-ban megalakult Termelői Szövetkezet a nők számára is lehe-tőséget nyújtott munkavégzésre, ez pedig igényt támasztott a kisgyerekek felügyeletének, foglalkoztatásának valamilyen formában történő megoldá-sára. A munkavállalás elősegítésére a következő évtől a helyi tanács a nyá-ri hónapokban idényjellegű óvoda működését biztosította.268 Az óvodának a mai Művelődési Ház (Fő út 8.) adott helyet, ahol az évek során változó időtartammal működött. Ez átlagosan két-három hónapot jelentett, a legna-gyobb nyári munkaidőben. Ebben az időszakban a gyerekekkel képesítés nélküli, általában érettségizett óvónők foglalkoztak. Munkájukat egy dada és egy szakácsnő segítette, akik az élelmiszerek bevásárlását is végezték. A szakácsnőt a jól főző asszonyok közül választották ki. A gyermekek ét-rendjének összeállításában az akkori körzeti orvos segített. A főzés a mai tűzoltószertárban történt. Az adminisztrációs teendőket az óvónő végezte. Az óvoda működési rendje, napirendje, hasonlatos volt a maihoz. Általában reggel 7-8 órától délután 4-5 óráig volt nyitva. A napirendben a játék, séták, kirándulások, háromszori étkezés, délutáni pihenés szerepelt. A gyermek-létszám életkora nagyon vegyes volt: 3 évestől az első osztályosokig terjedt. Az óvónők - bár képesítéssel nem rendelkeztek - a gyermekmeg-őrzés mellett verseléssel, rajzolással, mesék hallgatásával, énekek tanulá-sával töltötték az időt. A játékokat a helyi tanács biztosította, amelyek a kor ízlésének megfelelő anyagokból, általában fából készültek. A játékokat, felszerelési tárgyakat évről-évre őrizgették, ezeket a téli időszakban a Mű-velődési Ház padlásterében tároltak. Az alvás, pihenés lehetőségét kezdet-ben a mai „nagyteremben" elhelyezett, otthonról hozott matracok biztosí-tották, később a tanács fakeretes ágyakat vásárolt. A tízórai, ebéd, uzsonna biztosított volt a gyerekek számára, melyet a szülők keresetük nagysága szerint térítettek. Ezek az idény-napköziotthonok bezárásuk előtt, általában augusztus 20-a körül szervezték a maihoz hasonló évzáró ünnepélyt, ahol a gyerekek bemutatták a nyári időszakban tanultakat, és amelyet mindig nagy érdeklődés kísért.269 Egy 1962-ben készült vb-jegyzőkönyvben olvashatunk először a nap-közi otthon működéséről, amely a járási tanács anyagi támogatása ellené-re indulásakor kisebb-nagyobb költségvetési és személyi gondokkal küsz-ködött. A gyerekek továbbra is a kultúrotthonban maradtak, mivel az egyik iskola kicsinek bizonyult, a másikat pedig tatarozták. Érdekességként meg-említhető, hogy a gyerekek ellátására napi hat forintot fordíthattak, a húst pedig jégveremben tárolták. Általában májustól szeptemberig működött a nyári óvoda, ez a nyári munkák kezdetét és a szeptemberi iskolakezdést jelentette. Ezáltal biztosí- 364 tottak lehetőséget az asszonyok számára a termelőszövetkezetben és a ház-tájiban való munkára. Bár az anyagi lehetőségek mintegy 29-30 gyermek elhelyezését biztosították, a beíratottak száma az évek múlásával folyama-tosan csökkent. 197l-re a gyermeklétszám 11-re esett viss'za, amellyel már nem lehetett gazdaságosan működtetni az intézményt. Mindezek mellé tár-sult, hogy nem találtak megfelelő személyzetet sem, így az időszakos ellá-tás formája megszűnt a községben. A szülők 1977-ben falugyűlésen vetették fel ismételten az óvoda lét-rehozásának szükségességét, indokként továbbra is a gyermekes anyák munkavállalását jelölték meg. A tanács elfogadta az érveket, határozatban rögzítette: „a felszabadult orvosi szolgálati lakásban - átalakítás nélkül -óvoda létesítését tervezi."270 Majd „27 gyermeket jelentettek be a szülők óvodai elhelyezésre."271 1977. július 20-án kezdte meg a napközi otthonos óvoda működését, egyelőre ideiglenes jelleggel, egy osztatlan csoporttal a Petőfi utcában. A működés költségeit, a legszükségesebb tárgyi feltételeket a tanács saját forrásaiból biztosította, így a háromfős személyzet bérét is (1 óvónő, 1 daj-ka, 1 konyhalány). Az intézményt ebéddel a galamboki óvoda konyhája látta el, míg a tízórait és az uzsonnát helyben biztosították. A helyi étkezés-sel kapcsolatos és az egyéb gazdasági jellegű munkát az óvoda mindenko-ri vezetője látta el, így 1978-ig Vasiné Ács Margit, majd két éven keresz-tül Várhelyi Nándorné. 1978-ban az intézményben két óvónő dolgozott, mindkettő szakirá-nyú végzettséggel. Az óvoda Ígazgatásilag a galamboki általános iskolához tartozott. Kezdetben a szolgálati lakásból kialakított két helyiséget hasz-náltak, míg a harmadik raktárként működött. A gyermeklétszám folyama-tos növekedése azonban szükségessé tette ennek a helyiségnek foglalkoz-tatóvá való átalakítását, ez félreeső volta miatt viszont nem volt minden te-kintetben alkalmas erre a feladatra. Az egy évvel később keltezett KÖJÁL jegyzőkönyv mutatja, hogy még nem teljesen kész a környezet: „Az óvoda udvara kopár, sivár, mozgásfejlesztő játékok nincsenek. A homokozó nincs körbekerítve."272 A felszerelés bővítésével, szakképzett óvónők, majd daj-kák alkalmazásával, a tartalmi munka bővítésével (iskolára való felkészí-tés, német nyelv és úszás oktatása) egyre színvonalasabb tevékenység folyt az intézményben. Ebben az időszakban (1980-1987) Pintér Istvánná vezet-te az intézményt. Bár a folyamatos eszközbővítés, az óvoda épületét, udva-rát praktikusabbá, esztétikusabbá tette, az átlagosan 40 fős vagy ennél is magasabb gyermeklétszám zsúfoltságot eredményezett. 1987. augusztus 20-án került sor a Liget utcai új 2 csoportos óvoda beindítására, amelyben nagy szerepe volt a szülők, a falu, az üdülők össze-fogásából fakadó rengeteg társadalmi munkának. A szülők, pedagógusok, 365 gyerekek örömmel vették birtokukba a korszerű, esztétikus, tágas öltözőt, csoportszobákat, mosdóhelyiségeket, a hatalmas udvart (29. sz.fotó.), a tá-gas irodát, öltözőhelyiségeket, a hatalmas tálalókonyhát. Az új intézmény megszületésével, a település térségi szerepének nö-vekedésével 1988. október 15-től Zalakaros székhellyel létrejött az Óvo-daigazgatóság, amelynek tagja volt a galamboki óvoda is. A megfelelő intézményi feltételek színvonalas óvodai munkára adtak lehetőséget. Szak-középiskolások végezték itt gyakorlatukat, továbbképzések, bemutatók zajlottak az intézményben, külföldi delegációk látogatták meg a nagy-község legújabb létesítményét. A gyerekek a szülői munkaközösség támo-gatásával is számtalan élményt hozó kiránduláson, programon vettek rész. 1990. július 31-én megszűnt az Óvodaigazgatóság, melynek oka első-sorban a közigazgatásban bekövetkezett változások voltak. Ennek követ-keztében a zalakarosi óvodát a zalakarosi általános iskolához, a galambo-ki óvodát a galamboki általános iskolához csatolták. Ettől az évtől zeneovi szerveződött, 1993-tól pedig logopédus kezdte meg tevékenységét, majd bevezetésre került a gyermektorna. Vásárlással, jelentős ajándékozással (belügyminisztérium, Gránit Gyógyfürdő, puchheimi Német-Magyar Egy-let) gyarapodott az eszköztár az óvodában. A gyerekek kivették a részüket a települési hagyományok ápolásából, így a hősi halottakra való emléke-zésben, az idősek köszöntésében, a népszokások felelevenítésében. Az idő-sek napján műsorral kedveskedtek a faluban élő embereknek. Az óvoda vezetője 1987-től Szita Béláné. 6.5. Idősek Klubja A település idős embereinek ellátására 1987. decemberében hozták létre, 20 fő vehetett részt a napközbeni ellátásban. Az önkormányzat 1995-ben az ellátás formáját átalakította, és házi gondozási formát vezetett be. A klub vezetője 1987-1995 között Kovács Lukácsi Lászlóné volt. 6.6. Tourinform Iroda Az országban elsők között (1993-ban) jött létre a település idegenfor-galmi szerepéből fakadó teendők ellátására az iroda. Feladata volt a turisz-tikai információk gyűjtése, tárolása, azok továbbítása. Az iroda részt vett az Idegenforgalmi Tanács működésének segítésében, kiadványok előkészí-tésében, a turistákat érintő termékek árusításában. Az iroda vezetője 1993— 1995 között Péterffy György volt. 366 6.7. Idegenforgalmi és Közművelődési Iroda \ A képviselőtestület 69/1995. számú határozatával az idegenforgalom és a közművelődés feladatainak összehangolására a Művelődési Házat és a Tourinform Irodát összevonta, létrehozva az Idegenforgalmi és Közműve-lődési Irodát. Az Iroda e két szakfeladat mellett ellátja a Kertmozi működ-tetését is. A képviselőtestület 1997-ben részletesen megszabta az Iroda ide-genforgalmi és közművelődési feladatait, így a közművelődés területén a művészeti csoportok működésének segítését, tanfolyamok, ismeretterjesz-tő előadások szervezését, falutörténet kiemelt kezelését. Fontos szerep jut az irodának a nyári kulturális rendezvények megszervezésében, melyek közül a legjelentősebbek a Karos Város Napjai, a Karosi Bornapok és a Nemzetközi Folklórfesztivál. Az Iroda munkatársai aktívan részt vesznek a települési - állami ünnepek előkészítésében, a helyi újság, televízió mun-kájának segítésében. Az idegenforgalom területén a hagyományos Tourinform feladatok mellett szervezi a partner településekkel való együttműködést, kül- és bel-földi vásárokon, kiállításokon képviseli a települést. Turisztikai kiadvá-nyokat árusít, szálláshelyet közvetít, részt vesz a település idegenforgalmi életének megszervezésében és koordinálásában. Vezetője 1995-től Novak Ferenc. 6.8. Zalakarosi Idegenforgalmi Tanács A helyi képviselőtestület a 25/1993. (III. 23.) számú határozatával Zalakaros gyógy-idegenforgalmának összehangolására Zalakarosi Idegen-forgalmi Tanácsot hozott létre. A koordinációs szerv rendszeresen meg-tárgyalja az idegenforgalom legfontosabb kérdéseit, véleményt formál, ja-vaslatot tesz az önkormányzat felé e területet érintő témákról, így az ide-genforgalmi főszezon előkészítéséről, a szezon tapasztalatairól, a gyógy-fürdő fejlesztési koncepciójáról, a település kereskedelempolitikájáról, a bel- és külföldi vásárokon, kiállításokon való megjelenésről. Az Idegenfor-galmi Tanács vezetője Szirtes Lajos polgármester. 6.9. Közalkalmazotti Tanács A Polgármesteri Hivatalban működik 1996-tól a közalkalmazotti stá-tuszban lévő dolgozók érdekeit képviselő szervezet, melyet háromfős el-nökség (Dr. Hegedűs Ferenc, Novak Ferenc, és Szakái Tibor) irányít. 367 6.10. Közterület-felügyelet 1985 és 1989 között a közös tanács időszakában már működött köz- terület-felügyelet, Hársing József (1985-1987) és Adorján József (1987- 1989) vezetése alatt. A felügyelet kiemelt tevékenységi körébe az illegális szállásközvetítés megakadályozása, a parkolási rend betartatása, a szemét- elhelyezés ellenőrzése tartozik. Hosszú szünet után 1996-ban időszakos jelleggel ismét betöltötték e posztot (Kalmár Lajos), majd a feladatok jelentős bővülése okán 1998-tól két főt alkalmaztak állandó jelleggel köz- terület felügyelőnek. A szervezet vezetője 1998-tól Sipos Gábor. >■:•■•• .•'■ ■.'■■■ K' ■ \ ■'!•■)■■■,::!:,!>;n \ ■>-:■■ ■■<■-. ■ v :, 6.11. Gyámhivatal A városi státusz elnyerését követően 1997. november elsejei időpont-tal a gyámügyi feladatok ellátására Gyámhivatalt hoztak létre. A hivatal vezetője a megalakulástól Vlasicsné Dörgönye Márta. 6.12. Gyermekjóléti Szolgálat, Zalakaros Térségi Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat A térség önkormányzatainak társulásával 1998. május elsejével Gyer-mekjóléti Szolgálatot hoztak létre a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról rendelkező törvényben elrendelt szolgáltatási feladatok telje-sítésére. A szervezet tevékenységét 1998 december 16-i hatállyal A szoci-ális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvényben meghatározott kötelező szociális alapellátási feladatokkal kibővítették. A feladatok közös ellátására hozta létre 12 település a Térségi Családsegítő Központ és Gyer-mekjóléti Szolgálatot, melynek vezetője Tarr Lászlóné. 7. Egyéb, állami szervezet 7.1. Rendőrőrs A település életét alapvetően meghatározó idegenforgalom egyik alappillére a szilárd közbiztonság, amelynek elengedhetetlen feltétele volt a helyi rendőrőrs létrehozása. Ennek megfelelően 1993-ban átépítéssel került kialakításra a volt körzeti megbízotti szolgálati helyiségből és laká-sokból az őrs épülete. Augusztus l-jével kezdődött meg a tényleges munka 368 8 járőrrel, 2 körzeti megbízottal, 4 ügyeletessel, 2 nyomozóval, 1 parancs-nok-helyettessel, 1 őrsparancsnokkal, amely időközben 1 körzeti megbí-zottal, 2 nyomozóval egészült ki. Jelenleg 21 fő teljesít szolgálatot a nagy-kanizsai kapitánysághoz tartozó őrs állományában, melynek illetékességi területe 12 községre, így Sand, Miháld, Pat, Zalaszentjakab, Galambok, Zalakaros, Zalakomár, Balatonmagyaród, Zalamerenye, Garabonc, Nagy-rada és Zalaszabar körzetére terjed ki. Az őrs feladata e térségben a közrend, a közbiztonság, a közlekedés-biztonság, megszilárdítása, valamint a bűnügyi helyzet javítása. A bűncse-lekmények nagyobb részét a vagyon elleni cselekmények teszik ki, amihez nagymértékben hozzájárultak a vagyonvédelem területén tapasztalható hiányosságok is. Zalakaroson a lakosság nyugalmát megzavaró súlyos bűncselekmények nem történtek, a szervezett bűnözés sem jelent meg. 1994-ben mintegy 250 bűncselekmény történt az őrs területén, mely-nek 90%-a vagyon elleni jellegű. A felderítési mutató 70%-os. A szervezet vezetője létrehozásától Kötő Attila százados. 8. A település, az önkormányzat kapcsolatrendszere Zalakaros település fejlődése során sokszálú kistérségi, régiós, orszá-gos és nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki. - 8.1. Hazai kapcsolatok A szövetség (társulás) neve Székhelye A csat-lakozás éve A szövetség célja Települési Önkormány-zatok Országos Szövetsége Budapest 1989 A tanácsok, majd az önkormányzatok érdekképviselete Magyar Fürdővárosok Szövetsége Gyula 1994 A magyar fürdővárosok érdekszövetsé-geként az együttműködési lehetőségek megteremtése és kiszélesítse. Közös ak-ciókkal, találkozók megszervezésével, a rendelkezésre álló adatok, tapasztalatok cseréjével segíti tagjait. 369 A szövetség (társulás) neve Székhelye A csat-lakozás éve A szövetség célja Magyar Fürdővárosok Szövetsége Gyula 1994 A szövetség tevékenységében nagy hang-súlyt kap a gyógyvíz, a termálturizmus reklámozása, a bel- és külföldi kiállítá-son való közös bemutatkozás. Balatoni Szövetség Balaton-füred 1991 A tagok érdekeinek egyeztetése, haté-kony képviselete. Intézkedések kezde-ményezése a Balatont és a régiót érintő kérdésekben, részvétel a különböző ter-vek kidolgozásában és azok végrehajtá-sának ellenőrzésében. Az egyes önkor-mányzatok munkájának megismerése ré-vén hasznosítható tapasztalatok átadása, ezzel a Balaton-part közigazgatási szín-vonalának emelése, továbbá szakmai szervezetei révén a Balaton-parti fejlesz-tések hatékonyságának, a tőke beáramlá-sának, a vállalkozási kedvnek az elő-mozdítása, a balatoni infrastruktúra fej-lesztése. Kis-Balatoni Település-szövetség Sármellék 1990 A térség 18 zalai és 10 somogyi települé-sének, gazdasági szervezeteinek, intéz-ményeinek és az ott élő természetes sze-mélyeknek az összefogása az értékek megőrzésére, a gazdasági lehetőségek kihasználására, a sármelléki repülőtér polgári és gazdasági hasznosítására. A térség természeti, gazdasági, kulturális értékeinek feltárása, kulturális és kör-nyezeti állapotának a javítása. Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulása Zalakaros 1996 Zalakaros és kistérsége területfejlesztési elképzeléseinek összefogással, együtt-működéssel történő megvalósítása. A te-lepülések társadalmi, gazdasági, termé-szeti, idegenforgalmi helyzetének feltá-rása, a közeljövő és távlati infrastruktu-rális beruházások és fejlesztések össze-hangolása, a termelői infrastruktúrát fej-lesztése, a vállalkozások közös támoga-tása. 370 A szövetség (társulás) neve Székhelye A csat-lakozás éve A szövetség célja Zalakaros Környéki Települések Területfejlesztési Társulása Zalakaros i . " :.ÉiÍ 1996 Közös megoldás keresése a foglalkozta-tási és a szociális problémákra. Fokozot-tabb együttműködés az idegenforgalom, a kézművesség, a kultúra, a sport terüle-tén. A mezőgazdasági termelés és a hegyközségek munkájának segítése. 8.2. A nemzetközi kapcsolatok kronológiája '••>'--'A Zalakaros két külföldi településsel tart fenn rendszeres kapcsolatot, Asperhofennel (Ausztria) és Puchheimmel (Németország). 1989-ben a puchheimi küldöttség több magyarországi települést kere-sett fel kapcsolatfelvétel céljából, így jutottak el Nagykanizsára és Zala-karosra is, ahol kedvező tapasztalatokat szereztek. A következő év októ-berében Zalakaros és Nagykanizsa települések polgárai és vezetői vettek részt a Magyar Napok rendezvényein Puchheimben. Településünkről hat leánytáncos és négyfős küldöttség utazott ki az eseményre. A táncos pro-dukció mellett népművészeti tárgyakat (pl.: Pápai Sándor fafaragó alko-tásait is) láthatták a német érdeklődők. 1991. április 10-12. között tíz zalai polgármester látogatott el Alsó-Ausztriába, a St. Pölten körzetéhez tartozó települések megismerésére. A tanulmányút során Szirtes Lajos Zalakaros polgármestere Asperhofen községgel vette fel a kapcsolatot. Még ez év májusában népes delegáció érkezett Puchheimből Nagyka-nizsára és Zalakarosra. A látogatás során véglegesítették az együttműködés formáit. Erre Zalakaroson május 25-én került sor, melynek keretében avat-ták fel a két település címerét megörökítő alkotást, és ültettek emlékfát. 1991 októberében a két magyar település polgárai közösen látogattak el testvérvárosukba. Németországban is megtörtént a kapcsolatok alapel-veit rögzítő megállapodás aláírása, amelyet Zalakaros részéről Szirtes La-jos, német oldalról Dr. Herbert Kránzlein látott el kézjegyével (117. kép). Az ünnepen településünket a Karos Táncegyüttes képviselte. 1991 novemberében az ausztriai Asperhofen és környékének dele-gációja érkezett Zalakarosra. A vendégek programjában többek között szerepelt a Kis-Balaton megtekintése és a zalavári tehenészet megláto-gatása. 371 1992 októberének első napjaiban puchheimi küldöttség látogatott Zalakarosra. A Dr. Herbert Kranzlein polgármester által vezetett csoport a település gazdálkodásával, életével, intézményeivel ismerkedett. 1993. március 11-én a zalakarosi polgárok látogattak el a Német-Ma-gyar Egylet meghívására Németországba, ahol több bajor nevezetesség mellett megtekintették a nymphenburgi kastélyt is. Ugyanezen év májusá-ban újabb fejezettel bővültek a kapcsolatok. A helyi családok vendégei vol-tak a puchheimi gyerekek, akik Zalakarossal és a Balatonnal ismerkedtek. 1993. október 21-24. között partner településünk polgárai egyletük elnökének, Nagel Annának a vezetésével részt vettek az októberi forrada- lom köszöntésén, majd másnap szentmise keretében a zalakarosi egynáz- község részükre zászlót adományozott. Novemberben a zalakarosiak látogattak el Ausztriába, ahol Asperhofen és térségének gazdálkodóival ismerkedtek meg. 1994. április 14-17. között a puchheimiek látták vendégül a karosi- akat, akik München nevezetességeivel ismerkedtek, többek között a Deutsches Múzeummal és az Állatkerttel. A felnőttek látogatását az isko- lai év befejeződésével a karosi gyerekek követték. Még ugyanez év őszén puchheimi polgárok látogattak településünkre. Megtekintették a Zalaegerszegi Falumúzeumot, a helyi szüreti felvonulást. Az esti közös ünnepségen Szirtes Lajos polgármester a Német-Magyar Egyletnek és a puchheimi Hivatalnak, dr. Pálfi Dénes, a megyegyűlés el-nöke pedig dr. Herbert Kranzlein részére adományozott oklevelet a két te-lepülés együttműködése jegyében kifejtett tevékenységükért. Ebben az évben először vett részt a puchheimi önkormányzat támoga-tásával településünk a fürstenfeldbrucki kiállításon, ahol az idegenforga-lom, a népművészet és a borkultúra témakörei mutatkoztak be. Egy évvel később újabb kirándulásra invitálták a karosiakat, akik részt vettek a világ egyik legnagyobb ünnepén, az Oktoberfesten, majd a térség látnivalóival ismerkedtek. 1995. szeptember 23-án Puchheim-Ort Tűzoltó-egyesület tagjai, Jo- seph Hartl, 2. polgármester, tűzoltóparancsnok vezetésével tűzoltó autót hoztak ajándékba a helyi tűzoltó-egyesület részére. November 18-án ünnepélyes keretek között született megállapodás partnertelepülési kapcsolat létesítéséről Zalakaros és Asperhofen között. Az okmányokat Szirtes Lajos és Michael Göschelbauer polgármesterek írták alá. Az osztrák vendégek ezután kirándulást tettek Keszthelyre, ahol meg-tekintették a Festetich kastélymúzeumot és a Georgikon majormúzeumot. A puchheimi Német-Magyar Egylet rendszeresen tart Magyar Napo-kat településükön, melynek célja a partnertelepülések megismertetésén túl az, hogy a bevételekből jótékony célokra adományozhassanak Zalakarosra 372 és Nagykanizsára. Az 1996. június 6-án tartott programon településünket a Karos Táncegyüttes, továbbá Stróbl Györgyné necckészítő, és Kordély Gá-bor fazekas képviselték. 1996. októberében Puchheim város 100 fős küldöttsége járt Zalaka- roson és Nagykanizsán. A német partnertelepülés vezetői tárgyaltak a két település képviselőtestületével, a tapasztalatok kölcsönös átadása jegyé- ben. A Német-Magyar Egylet tagjai kis-balatoni kiránduláson, borkósto- lón, a házigazdákkal együtt közös zenés estén vettek részt. Az Egylet elnöke ajándékokat adott át az óvodának, az iskolának és a Karos táncegyüttesnek. Dr. Herbert Kránzlein a két település közötti kapcsolatok kiépítéséért, azok erősítéséért kitüntetést adott át Szirtes Lajosnak. 1997. júniusában a bajor partnertelepülés meghívására ötnapos tapasz- talatszerzésre látogatott el Nagykanizsa és Zalakaros képviselőiből, a hiva- tal és különböző civil szervezetek vezetőiből álló csoport Németországba. A vendéglátók Dr. Herbert Kránzlein I. polgármester kalauzolásával bemu- tatták a település és az önkormányzati hivatal működését. Az ősz folyamán a karosi polgárok hagyományos viszontlátogatása következett Puchheimbe. A programban müncheni városnézés, Andechs-i kirándulás és sportolási lehetőség szerepelt. 1998 októberében gazdag program várta a német vendégeket, így a hagyományos szüreti ünnepség, továbbá a Balaton-felvidék látnivalói. Egy évvel később az Oktoberfest, müncheni városnézés, II. Lajos kastélyainak megtekintése szerepelt többek mellett a karosiak németországi program-jában. 9. Kitüntetések, elismerések A település tanácsa, majd önkormányzata polgárainak, szervezeteinek, továbbá mindazok részére, akik a település fejlődéséhez, értékeinek gyara-pításához eredményes tevékenységükkel hozzájárultak, kitüntetéseket, elismeréseket alapított. ■■'■>■■■-. ' -'i ; .j-■■■•? <•.■■■■"- '■■-■.;.";.■ • Díszpolgári cím Zalakaros Nagyközség Önkormányzati Képviselőtestülete a 6/1994. /VI. 21. számú rendeletével Zalakaros Nagyközség Díszpolgára címet ala-pított, amely annak a magyar vagy külföldi állampolgárnak, adható, aki valamely kiemelkedően jelentős munkájával vagy egész életművével mind Zalakaros Nagyközségen belül, mind pedig országosan vagy nemzetközi 373 viszonylatban olyan általános elismerést szerzett, amely hozzájárult a Nagyközség jó hírnevének öregbítéséhez, továbbá példamutató emberi magatartása miatt egyébként köztiszteletben áll. A díszpolgári címből évente legfeljebb kettő adományozható, melyhez külön e célra készített díszoklevél és emlékplakett jár. Akitüntetés birtokosai: Név Indoklás Év Bíró Ernő A Gyógyfürdő alapításában végzett munkájáért 1995 Loppert Tibor A Gyógyfürdő alapításában és fejlesztésében végzett munkásságáért 1995 Varga József A Gyógyfürdő alapításában és fejlesztésében végzett munkásságáért 1995 Dr. Herbert Kránzlein (Németország) A német-magyar barátság és Puchheim-Zalakaros települések közötti együttműködés elmélyítéséért 1996 Dr. Kara Pál A település fejlődéséhez, a városi közigazgatás kialakí-tásához nyújtott segítségéért, a fürdő népszerűsítéséért 1998 Zalakaros Községért Zalakaros Nagyközség Önkormányzata a település gazdasági, társa-dalmi fejlődés évében, a gyógyüdülőhely fejlesztésébe, a művészeti élet te-rületén valamint a lakosság érdekében hosszabb időn át végzett, kiemelke-dő tevékenység elismerése és megbecsülése végett a 16/1991. /XII. 17. számú rendeletével „Zalakaros Községért" kitüntetést alapított. Kitüntetés-ként: plakett, oklevél, pénz-, illetve tárgyjutalom kerül átadásra. Akitünte-tés kör alakú, 10 cm átmérőjű, bronzból készült plakett. Az első oldalán a települést felvirágoztató gyógyfürdő medenceterének stilizált képe látható, középen „Zalakaros Községért" felirat. A belső tér íves vonalvezetését a plakett alsó mezejében lévő, hullámzó vízfelületre utaló motívum egészíti ki. A hátoldalon a település környékét, a jellegzetes zalai tájat megjelenítő ábrázolás látható, a dombos vidék, szőlőkultúrával és a népi építészetet tükröző ház feltüntetésével. A kitüntetésekből évenként legfeljebb 3 ado-mányozható. A kitüntetés birtokosai: ......... Név Indoklás Ev Béli Józsefné Pedagógiai és közéleti tevékenységének elismeréséül 1985 Bíró Ernő A fürdő feltárásában és fejlesztésében végzett eredményes munkásságáért 1985 374 Név Indoklás Év Dr. Balogh Illés A termálvíz gyógyhatásának vizsgálatában elért sikeres eredményeiért 1985 Dr. Lakos Imre A fürdőfejlesztés irányításában végzett eredményes munkájáért 1985 Loppert Tibor A gyógyfürdőn és körzetében megvalósított fejlesztésekben végzett eredményes munkásságáért 1985 Söjtör János A gyógyvíz feltárásában és hasznosításában végzett eredményes munkásságáért 1985 Varga József A Gyógyfürdő alapításában és fejlesztésében végzett eredményes munkájáért ' 1985 Közép-dunán-túli Gázszolgál-tató Vállalat Kollektívája, Nagykanizsa A zalakarosi gázprogram előkészítésében és kivitelezésében végzett kiemelkedő munkájáért 1986 DEDASZ Vál-lalat Nagykani-zsai Üzem-igazgatósága Zalakaros és társközségeinek biztonságos villamosenergia-ellátásában, a helyi hálózat fejlesztésében végzett kiemelkedő munkájáért 1986 Bogyai László A település úthálózatának korszerűsítésében végzett eredményes munkásságáért 1986 Pápai Sándor A Zala élő népművészete c. kiállítás előkészítésében végzett munkásságának elismeréséül 1986 Angyalosi Dániel A Gyógyfürdő és a gyógyüdülőhely tervszerű fejlesztésében végzett munkájának elismeréséül 1987 Ivanics József A település tervszerű fásításában, a Parkerdő ; kialakításában és az arborétum létrehozásában végzett eredményes munkájának elismeréséért 1987 Zalakarosi SZOT Gyógyüdülő A település fejlesztését szolgáló kiemelkedő társadalmi munkájáért 1989 Dr. Tóth Lajos A nagyközség fejlesztése érdekében kifejtett eredményes munkásságáért 1989 Dr. Dénes Béla A település fejlesztése érdekében kifejtett eredményes munkásságáért 1989 Dél-Zalai Víz-és Csatornamű és Fürdővállalat, Nagykanizsa A Gyógyfürdő üzemeltetésében végzett munkájáért 1990 375 Név Indoklás Év Zala Megyei Idegenforgalmi Hivatal, Zeg. Zalakaros idegenforgalmának fejlesztésében végzett eredményes munkájáért 1990 Zalakaros Nagyközség Vöröskereszt Alapszervezet Kiemelkedő társadalmi munkájáért, a település közösségi életének fellendítéséért 1992 néhai Csordás József A zalakarosi Gyógyfürdő érdekében végzett munkájáért 1992 Dr. Schuszter Lajos A lakosság hitéletének és közösségmegtartó erejének segítéséért 1993 Zalakarosi Al-talános Iskola Szülői Munka-közössége A község kulturális és közösségi életében kifejtett eredményes munkájáért 1993 "Karos" Tánc-együttes A sikeres bel- és külföldi szereplés elismeréseként 1994 GRÁNIT Gyógyfürdő RT. munkahe-lyi közössége A Gyógyfürdő eredményes működtetésében végzett munkásságukért 1995 Varga László A Gyógyfürdő fejlesztéséért 1995 Béda István A Gyógyfürdő építésekor végzett kiemelkedő társadalmi munkájáért 1995 néhai Soós János A Gyógyfürdő alapításánál és létesítésénél végzett kiemelkedő munkájáért 1995 Dr. Péterffy Zoltánné Az oktató-nevelő munkában és az iskola megszervezésében végzett munkásságáért 1996 Anna Nagel (Németország) A német-magyar barátság és a települések közötti kapcsolatok ápolásáért 1996 Dr. Bedő János A fürdő létrehozásában végzett munkájáért 1996 Arany József Huzamos időn át végzett közéleti tevékenységéért 1997 Bazsó János Több évtizedes munkásságáért 1997 Dr. Wanderer Ibolya Három évtizedes közéleti és ismeretterjesztő munkásságáért 1997 Zalatour Kft. Zalakarosi Üz-letigazgatósága A település idegenforgalmának aktív szervezéséért 1998 Tóth Ferenc A település idegenforgalmának fejlesztéséért és közéleti tevékenységéért 1998 376 Zalakaros Vendéglátásáért : ■ A képviselőtestület a 4/1997. II. 28. számú rendeletében kimondta, hogy a kitüntetés azon vendéglátó, kereskedelmi, szolgáltató egységek vezetőjének, üzemeltetőjének adományozható, akik egységük megjeleníté-sével, a vendégek udvarias és szakszerű kiszolgálásával hosszabb ideje kimagasló eredményt értek el. A díjból évente legfeljebb kettő adományoz-ható. A „Zalakaros Vendéglátásáért" díj: emlékplakett és oklevél. Az em-lékplakettet díszdobozba elhelyezett, aranyozott, 13 x 16 cm méretű, tégla-lap alakú „Zalakaros Vendéglátásáért" felirattal ellátott érem. A cím birto-kosai: 1997-ben Friskó Jenő, 1998-ban Koma László. Zalakaros Közművelődéséért A képviselőtestület 4/1997 (I. 28.) számú rendelete szerint a díj azok-nak adományozható, akik a közművelődés területén, az idegenforgalom-mal megjelent vendégek és a helyi lakosság kulturált szabadidős tevékeny-ségének szervezésében főfoglalkozású vagy tiszteletdíjas dolgozóként kiemelkedő munkát végeztek. A kitüntető díjból évente egy adományoz-ható. 1998-ban Novak Ferenc kapta meg. Zalakaros Sportjáért A képviselőtestület 4/1997. II. 28. számú rendelet értelmében a díj azoknak a sportért dolgozó sportvezetőknek, sportolóknak adományozha-tó, akik eredményesen tevékenykednek Zalakaros sportjáért. A kitüntető díjból évente 1 ítélhető oda. „Zalakaros Sportjáért" díj: emlékplakett és oklevél. Az emlékplakett díszdobozba elhelyezett, aranyozott, 13x16 cm méretű, téglalap alakú „Zalakaros sportjáért" felirattal ellátott érem. 1998-ban Horváth Nándor volt a díjazott. Kiváló tanuló ;í A képviselőtestület 4/1997. (I. 28.) számú rendeletében megfogalma-zott feltételek alapján a díj annak az iskolaközösségért kiemelkedően jól dolgozó 8. osztályt végzett általános iskolai tanulónak adományozható, aki az általános iskolai tanulmányai során kiemelkedő tanulmányi eredményt ért el. A díjat évente 1 tanuló kaphatja meg. A „Kiváló Tanuló" díj: emlék- 377 plakett és oklevél. Az emlékplakett díszdobozba elhelyezett, aranyozott, 13 x 16 cm méretű, téglalap alakú, „Kiváló Tanuló" felirattal ellátott érem. 1997-ben Hohl Eszter, 1998-ban Sándor Zsanett kapta meg. Zalakarosért Emlékplakett A képviselőtestület döntése alapján a település képviseletében, értéke-inek gyarapításában, közösségi életében kiemelkedő személyiségek részé-re adományozott elismerés. Eddigi tulajdonosok: ,...:• Dr. Kara Pál 1996 Szilágyi Istvánná 1997 Michael Göschelbauer (Ausztria) 1996 Dr. Gál Zoltán 1997 Tőzsér Erzsébet 1996 Fodor István 1998 Gepárd Nyikolaj 1996 Szólák Vencelné 1998 Bazsóné Horváth Magdolna 1997 Várkonyi Gyula 1998 Dr. Hóbor Erzsébet 1997 Arany József 1998 Magyaródi Tiborné 1997 Néhai Szomor Imre 1998 Elismerő oklevél A polgármester döntése alapján, a településen valamilyen részterüle-ten végzett, kiemelkedő munka elismerésére adományozzák. 1997-ben Stróbl Györgyné és Mikola József kapta meg. Zalakarosi Diploma A hosszabb ideje a településre rendszeresen visszajáró vendégeknek bizonyságul átadott emléklap, mely gesztus a törzsvendégség, a gyógyfür-dőhöz való kötődés elismerésére. ■ . ■ i , A település kapott elismerései Kiemelkedő időszak volt Zalakaros életében 1986-1989, amikor há-rom országos első helyezéssel díjazták az elért eredményeit. 378 Az adományozó szerv(ezet) Indoklás, a verseny megnevezése Díjazás megnevezése Év-szám Megyei Versenybizottság „Építsük, szépítsük községeinket" Megyei I. helyezés 1973 Hazafias Népfront Szebb, tisztább Balaton-partért Megyei I. helyezés 1984 Hazafias Népfront Területfejlesztés, társadalmi munka Nemzeti zászló 1986 Hazafias Népfront Szebb, tisztább Balaton-partért Megyei I. helyezés 1987 Hazafias Népfront Területfejlesztés, társadalmi munka Nemzeti zászló 1987 Hazafias Népfront Szebb, kulturáltabb üdülőhelyért I. díj 1988 Hazafias Népfront Területfejlesztés, társadalmi munka Nemzeti zászló 1988 Hazafias Népfront Területfejlesztés, társadalmi munka Elismerő oklevél 1989 Környezetvédelmi és Területfejlesz-tési Minisztérium Virágos Magyarországért Fődíj 1995 10. Az épített környezet értékei Köztéri alkotások, tárgyi emlékek Szobrok Megnevezés Anyaga Felállí-tás éve Alkotó neve Felállítás helye Vízbelépő nő Bronz 1967 Kisfaludy Stróbl Zsigmond Gyógyfürdő Dísz szökőkút Kő 1987 Illyés Gyula Gyógyfürdő tér Életfa Fa 1987 Csutoros Sándor Termál út Madár Fa 1989 Gepárd Nyikolaj Termál út Szarvas Fa 1991 Gepárd Nyikolaj Vadász ház Vénusz Fa 1991 Hadnagy György Termál út Hősi emlékmű Márvány 1992 Béres János Hősök tere Emese álma Fa 1994 Matl Péter Termál út Gyász Fa 1992 Hadnagy György Temető Virág Fa 1992 Gepárd Nyikolaj Iskola Orbán Fa 1996 Gepárd Nyikolaj Felső-hegy Árpád Kő 1996 Tőzsér Erzsébet Termál út Batthyány Lajos Bronz 1998 Farkas Ferenc Termál út 379 Egyéb köztéri alkotások Megnevezés Anyaga Felállí-tás éve Alkotó neve Felállítás helye Hajós élet dombormű Bronz 1982 Trischler Ferenc Danubius Hotel Fiatal leány akt Bronz 1984 Pálfy Gusztáv Gyógyfürdő Sobri Jóska Fa 1986 Pápai Sándor Művelődési ház Díszkút Márvány, kő 1990 Nagy Géza Gyógyfürdő Karosi hegyhát Olajfestmény 1990 Orvos Katalin Iskola Partnertelepülési címertábla Fa 1991 Rorhrbock Jenő Termál út Sárkányfejes gyermekhinták Fa 1992 Gepárd Nyikolaj Óvoda Fahíd Fa 1994 Boa Endre Arborétum Fahíd Fa 1994 Bodahegyi út vége Prés Fa 1996 Bodahegyi út Feltörő élet korongozott kerámia 1996 Németh János Art Hotel Millecentenáriu-mi faragott tábla Fa 1996 Rónai Balázs Termál út, Arborétum Városkő Kő 1997 Farkas Ferenc Gyógyfürdő tér Fahíd Fa 1997 Boa Endre Bodahegyi út eleje Kopjafa Fa 1997 Parkerdő Kopjafa Fa 1998 Rónai Balázs Iskola Egyéb, a község történetéhez kapcsolódó tárgyi emlékek Emléktábla, MÁV Gyógyház létrehozása Márvány 1973 (MAV) Gyógyház OTA Emléktábla, SZOT szálló építése Márvány 1983 Freya Hotel (SZOT szálló) Emléktábla, a tele-pülésen először fellobbanó gázláng emlékére Márvány 1987 Sporttábor Emléktábla, Virá-gos Magyarorszá-gért kitüntetésért Bronz 1996 Városháza 380 Egyéb építmények Megnevezés Helye Építés éve Megjegyzés Lakóépület Petőfi u. 14. n.a. Felújított parasztház. Lakóépület Kossuth u.20 . n.a. Felújított parasztház. Templom Fő u. 56. 1866 A jelenlegi helyen közadakozásból épült. Harangláb Harangláb u. n.a. Jelenleg magánterületen áll, rossz állapotban. Község-kereszt Fő út 4. 1853 Az út rendezésekor Marton Ferenc fogadta be, eredetileg a zalakomári útelágazóban állt. Temető-kereszt a régi teme-tőrészben 1843 Korábban a templom előtt állt, a templom átalakításakor helyezték át.273 -Vasas" kereszt 228 l-es hrsz. n.a. Nagy Istvánék családja állíttatta, ott volt a birtokuk, a vasas a ragadványnevük volt. Kőkereszt A templom előtt 1891. Isten dicsőségére állíttatta Karos Község. Kőkereszt 2370/2-es hrsz 1919. Állíttatta: Marton József és neje: Kozári Rozália. „Gyura" kereszt Fő utca 33. 1919. Mikola János és neje, Kozári Anna állíttatta; Gyura a család mellékneve; Eredetileg a Freya Hotel melletti dombon állt, az akkori Alsómezőn vagy Városi hegyalján. A szóbeszéd szerint a kommunis-ták ledöntötték, hogy a fürdő látogatók ne lássák a keresztet. Nem helybeliek voltak a tettesek.274 Díszes kőkereszt 2086. hrsz. 1920 „Isten dicsőségére állítatták Németh József kőke-reszt és neje Bolhási Anna és fiúk János." 3. sz. melléklet. Kőkereszt Panoráma út, 2303-as hrsz 1820 (Fel-újítva 1893.) A terület komárvárosi hegyhez tartozott, valaha Bazsó Ferenc birtokában volt. Itt állt a hegyközség „helységháza", amely a hegyőrnek volt a lakása, itt választották a hegyközségi tisztségviselőket is. Az épület még 1947-ben megvolt.275 Kőkereszt A Garabonc felé vezető útnál 1908 Állíttatta Fájli József és neje, Farkas Rozália -1945-ben itt érte ifjabb Németh Vendelt a halál, 1956-ban itt mondott beszédet Lendvai Ferenc. Kőkereszt Fő utca 55. 1920 Állíttatta Soós József és neje, Poklos Anna. Kőkereszt Petőfi utca 9 1949 Arany János és Németh Anna állíttatta. Arany János megfogadta, hogy ha szerettei szerencsésen hazatér-nek a háborúból, hálából egy keresztet emeltet.276 Kőkereszt Felső-hegy 2105. hrsz. 1942 „Isten dicsőségére és házasságunk 50 éves emlékére emeltettük Németh János és Neje, Marton Katalin." 1942. június 28-án. 381 A felsoroltak mellett több régi pince érdemel említést, erről részlete-sen ld. Kerecsényi Edit tanulmányát ebben a kötetben. A település címere és zászlaja Zalakaros Nagyközség Önkormányzata Képviselőtestülete az 1990. évi LXV. törvény (önkormányzati törvény) 1. § (6.) bekezdés a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján - a lakosság falugyűlésen kikért véleménye szerint - önkormányzati jelképeiről az alábbi rendeletet alkotja (2/1990. sz. helyi rendelet) a település címeréről és zászlajáról: Zalakaros nagyközség címere: kerektalpú pajzs vörös mezejében, zöldlombozatú fa ezüst törzsére háromszor tekeredett, balra fordult ezüst kígyó. A fa - a pajzstalp közepéből kétoldalt ívelő - dombok közül nő ki. A nagyközség színe: vörös - zöld. Zalakaros nagyközség zászlója: téglalap alakú, zöld alapon elhelye-zett címer, fölötte elhelyezett ezüst „Zalakaros" felirattal. Alsó szélét rojt szegi. 382 Közterületek jegyzéke Név Jelleg Név Jelleg Akácfa Utca Kanicai Ut Alsóhegyi Út Kapitány Köz Arany János Utca Keskeny Utca Bancsa Utca Kilátó Ut Banyavölgyi Út Kossuth Ut Behiák Puszta Liget Utca Berkenye Köz Malom Köz Bodahegyi Út Mókus Köz Cédrus Köz Napnyugat Köz Ciklámen Utca Nyírfa Utca Csalogány Utca Őzgida Utca Csárda Köz Panoráma Ut Csermely Utca Park Utca Diófa Utca Patkós Utca Dózsa Utca Petőfi Utca Erdész Utca Pipacs Utca Erzsébet Köz Rákóczi Utca Egerfa Köz Rizling Utca Fenyőfa Köz Rózsa Utca Fő Út Seregély Utca Futrinka Utca Sport Utca Gesztenye Utca Szent Orbán Ut Gyógyfürdő Tér Szőlő Utca Gyöngyvirág Sor Szőlőhegy Köz Hajló Köz Temető Utca Hangulat Utca Termál Ut Harangláb Utca Tulipán Utca Hársfa Utca Újfalu Kültelek Hegyalja Utca Uj major Kültelek Hegytető Köz Üdülő Sor Hősök Tere Víg Utca Jegenye Sor Vincellér Köz Juharfa Köz Zalagyöngye Utca - - Zrínyi Utca 383 JEGYZETEK '■ GERGELY Ferenc: A cserkészet története. 1910-1948 (Göncöl kiadó, Budapest, 1989.) 2- A falu Országos Földmíves Szövetség kérdőíve, 1926. szeptember 29. 3 Kelemen Péter zalakarosi lakos közlése. 4 Mikola József zalakarosi lakos közlése. 5- ZML. Községi költségvetés, Zalakaros, Testnevelési alap költségvetéséről, 1941. 6 Néhány név ezek közül: Kovács József, Stangli János, Segovics László, Mozsolics György, Vida János, Horváth József, Bukovecz Imre. 7 ZML. MSZMP A 3. őrzési egység, Járási titkár jelentése a járás helyzetéről, a szer- vezési és politikai munkáról. 1947. január 15-1947. december 1. 8- ZML. 1947 jelentés a nagykanizsai járás II. sz. körzetében (Kiskomárom) megtartott május 1-jei ünnepségekről. 9-ZML. MSZMP A. 3. Őrzési egység, Járási titkár jelentése..., 1947. január 15-1947. december 1. 10- ZML. Magyar Kommunista Párt Zala Megyei Pártbizottsága, agitációs- és propagan-damunka adatai, 1946-1948. "■ZML., MSZMP A. 3. őrzési egység, Járási titkár jelentése a járás helyzetéről, a szervezési és politikai munkáról. 1947. január 15-1947. december 1. >2- ZML. Járási titkár jelentése a járás helyzetéről, a szervezési és politikai munkáról. 1947. január 15-1947. december 1. 13- Uo. 14. Uo. ■ is- Uo. l6- ZML. Jegyzőkönyv, felvéve 1948. március 24-én a MKP Nagykanizsai Járási Titkársá-gán az I. sz. Körzeti Bizottságnak du. 5 órai kezdettel tartott rendes szerdai vezetőségi üléséről. 17. UO. 18- ZML., Magyar Kommunista Párt Zala Megyei Pártbizottsága, agitációs- és propagan- da adatai, 1946-1948 19- ZML. Járási titkár jelentése a járás helyzetéről, a szervezési és politikai munkáról. 1947. január 15-1947. december 1. 20UO. VV- , ..- 21-UO. 22 ZML. 43 fond, 1946-1948, 12. őrzési egység. Agitációs és propagandamunka adatai,- 1946. augusztus 8-1948. március 31. 23- ZML. Jelentés a nagykanizsai járásból, 1946-1948 24- ZML., 43. fond 1. Őrzési egység, MSZMP ZMB A. MKP nagykanizsai járási titkársá- ga, kimutatások... 1946-1948. 25 ZML. Magyar Kommunista Párt Zala Megyei Pártbizottsága, agitációs propaganda- munka adatai, 1946-1948 26 ZML. Magyar Kommunista Párt Zala Megyei Pártbizottsága, Zalaegerszeg levele, 1947. június 14. 27 ZML. Jelentés a MKP nagykanizsai szervezetéből, 1947. február 25., MSZMP Zala Megyei Bizottság Archívuma 43 fond, MKP Nagykanizsai Járási Titkársága - Szerve- zete, Bizottsága, 1946-1948. év 3. őrzési egység, Járási titkár jelentései a járás helyze- téről, szervezési és politikai munkáról. 1947. június 15-1947. december 1. 28 ZML. Járási titkár... 1947. április 25. 29 ZML. Jelentés a MKP Nagykanizsai Szervezetéből, 1947. május l-jén. 384 30 ZML. Jelentés május 1-ről, jelentés augusztus 1-ről. 31 ZML. Beszámoló a Magyar Kommunista Párt Nagykanizsai Járási szervezetének vá- lasztási tapasztalatairól. . 32-ZML., Zalaegerszeg, 1947. szeptember 15. 33 ZML., Nagykanizsa, 1947. szeptember 3. beszámoló... 34 ZML., (43 fond 1. őrzési egység), Járási pártkonferenciák jegyzőkönyvei, jelentés, határozati javaslat 1946. március 10-1948. február 22. 35 ZML., (43 fond 22. őrzési egység), II. sz. Kiskomárom Körzeti Titkárság, Körzeti Bi- zottság három hónapos munkaterve, 1947 október. 36- ZML., (43 fond 1946-1948. 18. őrzési egység), I. sz. Nagykanizsai Titkárság, Körzeti pártbizottsági ülések jegyzőkönyvei, határozatai, 1948. január 21-1948. május 12. 37- ZML., 43 fond 19. őrzési egység, Járási titkár jelentései a körzetben végzett munkáról, 1947. november 6-1948. augusztus 1948., április havi jelentés MKP Nagykanizsai Já- rási Titkársága. 38-ZML., 59. f. 31.71., 110. Zalakaros Község 1-6 őrzési egység, Jegyzőkönyv 1950. ja-nuár 25. MDP ülés. 39- ZML. Jegyzőkönyv, 1950. április 14. ' 40- ZML. Magyar Dolgozók Pártja Zala Megyei Pártbizottság - megyei titkár levele, 1952. 41 ZML., 59. f. 3171, 110. Zalakaros község 1-6 őrzési egység, jelentés Zalakarosból, 1953. december 8. 42- Uo. 43 ZML., 59. fond 3171., 110. Zalakaros község 1-6. őrzési egység, Jegyzőkönyv. 1952. február 26. 44 ZML. Jegyzőkönyv Zalakarosi Tanács vb-ülése 1952. április 24. 45- ZML. Jegyzőkönyv, Község Tanács Végrehajtó Bizottságának 1955. április 19-én este 8 órakor megtartott üléséről. 46 ZML. Járási Beszámoló 1960. ; , 47 ZML. Zalakaros Községi Tanács V. B., munkaterve 1957. július 1-től 1957. szeptem- ber 30-ig. 48-ZML., 59. f. 3171 110. Zalakaros Község 1-6 őrzési egység, Jegyzőkönyv, 1950. január 25. Jelzett személy tevékenységéről nem áll rendelkezésre egyéb adat. 49 Szittár József zalakarosi lakos közlése. 50- ZML., Zalakaros 562. doboz 157 / taggyűlések, 158. vezetőségi ülések jegyzőkönyve, 1961. április 27. 51- ZML. Vezetőségi ülés jegyzőkönyve 1961. november 11. 52 ZML. A zalakarosi MSZMP alapszervezet 1962.1. sz. évi munkaterve, 53 ZML. Zalakaros 562. doboz 157. taggyűlés jegyzőkönyvei. Vezetőségi ülés jegyző- könyve '!'■ ■ ' 54-ZML. Vezetőségi ülés jegyzőkönyve, 1962. szeptember 21. 55 ZML. A zalakarosi MSZMP alapszervezet egy éves végrehajtási terve, 1962. decem- ber 19. 56 ZML., Zalakaros 562. doboz, Vezetőségi ülés jegyzőkönyve - 57 ZML., 141. őrzési egység, 567. doboz, MSZMP Járási Bizottság Nagykanizsa, Zalaka- ros, 1963. július 31. 58 Eredeti szöveghű helyesírással: - „más zselémben lássák a világ nézetet." ; 59 ZML., 574. doboz, Taggyűlési jegyzőkönyv, Zalakaros, 1964. november 1. 60 ZML., 180. őrzési egység 623., Beszámoló a Zalakarosi Búzakalász termelőszövetke- zet MSZMP alapszervezetének 1972. évi munkájáról. 6'- ZML., 623. doboz 180 őrzési egység, Jegyzőkönyv 1973. február 8. • 385 62- ZML., 632. doboz, 199. őrzési egység, Taggyűlésről emlékeztető jegyzőkönyv. 63- ZML. Intézkedési terv 1976, feljegyzés a pártalapszervezet 1976. évi munkájáról. 64- így például: Pataki János, Dr. Péterffy Zoltán, Dr. Tóth Lajos, Dr. Mihovics István, Varga Lajos 65 ZML. Jegyzőkönyv, párt-alapszervezeti ülés, 1977. június 20. 66 ZML., IV/91 őrzési egység, Beszámoló a Zalakarosi Községi MSZMP alapszervezet 5 éves munkájáról, MSZMP Járási Bizottság Nagykanizsa, 1979. 67 ZML. Jegyzőkönyv 1980. november 17. párt-alapszervezeti vezetőségi ülés. 68. ZML. Vb-ülés jegyzőkönyve, 1958. április 15. 69-ZML. Tanácsülési jegyzőkönyv 1960. február 18. 70 ■ ZML. Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, Beszámoló az 1961. június 7-i vb-ülés 2. Napirendi pontjához, ifjúsági szervezet munkájának megtárgyalása, Sportmunka. 71 ZML. Jegyzőkönyv, Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, Beszámoló az 1961 au- gusztus 7-i vb-ülés 2. napirendi pontjához, ifjúsági, kulturális és sport feladatok. 72 ZML., jegyzőkönyv, Zalakarosi MSZMP alapszervezet vezetőségválasztó taggyűlése, 1961. november 11. . . "■ ZML. MSZMP alapszerv, ülésének jegyzőkönyve, 1963. 74- ZML. MSZMP Alapszervezet ülésének jegyzőkönyve, 1967. 75 ZML. Beszámoló az 1968. március 5-én tartandó vb-ülés 2. napirendjéhez. 76- ZML. MSZMP jegyzőkönyv, 1970, tömegszervezetek 2 éves munkája. 77 ZML. MSZMP jegyzőkönyv 1972. 78- ZML., 41 őrzési egység, Beszámoló a zalakarosi „Arany János" KJSZ-alapszervezet 2 éves munkájáról, KISZ. Nagykanizsa Járási Bizottság, 1973. év. 79 ZML. MSZMP jegyzőkönyv, 1976. 80- ZML., 51. őrzési egység, MSZMP jegyzőkönyv, 1980, 81- Kézirat, a szerző tulajdonában, 1983. 82 Kézirat, a szerző tulajdonában, 1986. 83- ZML. Jegyzőkönyv, Behiákpuszta, 1959. március 7. 84-ZML. Jegyzőkönyv, Behiákpuszta, 1959. április 15. ss ZML. MDPjegyzőkönyv, 1953. 86- ZML. Jelentés Zalakarosból, MDP jegyzőkönyv, 1953. 87- Általános iskola irattára, Csapatnapló, 1974. 88- Általános iskola irattára, Csapatnapló, 1980. 89 Általános iskola irattára, Csapatvezetői beszámoló, kézirat, 1986. 90. Kézirat, a szerző tulajdonában. A zalakarosi SZOT Gyógyüdülő KISZ-szervezetének 1985. évi vállalása. 91- ZML., 688. doboz, 51. őrzési egység, MSZMP ülések jegyzőkönyve, KISZ-titkári be- számoló 1980. június 16. ■ 92- ZML. MSZMP jegyzőkönyv, 1980. 93 Kézirat, a szerző tulajdonában, 1983. 94. Kézirat, a szerző tulajdonában, Beszámoló a Deák Ferenc KISZ-alapszervezet 1985. évi munkájáról. 95• Kézirat, a szerző tulajdonában. Akcióprogram a Deák Ferenc Alapszervezet Zalakaros Gyógyfürdő részére 1985-ös mozgalmi évben. 96- ZML., 695. doboz, 52. őrzési egység, MSZMP Járási Bizottság, Nagykanizsa, 1981. 97 Alakuláskor: Szittár József, Dr. Szigethy István, Kohár István, Csabai Béla, Varga Lajos. 98- ZML. Zalakaros, 1982. április 19., Pártvezetőségi hatásköri lista. 99. Meghívó - szeptember 21-ére, a szerző tulajdonában, Zalakaros, 1988. szeptember 6. 386 I0« Kézirat a szerző tulajdonában MSZMP Nagyközségi Bizottsága, 1989. március 24-i kibővített titkári értekezlete, vitaanyag melléklet. 101 • Kézirat a szerző tulajdonában, Emlékeztető a Zalakarosi Nagyközségi KISZ-Bizottság 1987. december 17-i üléséről. 102- Kézirat a szerző tulajdonában, 1988. január 12. Zalakaros Nagyközség KISZ-Bizott- ság munkamódszeréről, munkastílusáról. 103- Kézirat a szerző tulajdonában, 1988. február 11. Emlékeztető a Zalakaros Nagyköz- ségi KISZ-Bizottság üléséről. 104- ZML., 3. őrzési egység, Járási Titkár jelentései 1947, Jelentés a nagykanizsai járástól, MKPNagykanizsai Járási Titkársága, 1946-1948. év. ■■■ ■ ' 105- ZML. Jegyzőkönyv, MDP alapszervezet gyűlése, 1954. október 28. 106- ZML. pártgyűlés jegyzőkönyve, 1961. szeptember 30. 107- ZML. Községi Tanács és a Hazafias Népfront kapcsolatának megtárgyalása, Beszá- moló az 1962. július 27. tanácsülés 3. napirendi pontjához. 108. ZML. Beszámoló a pártszervezet újjáválasztásáig végzett munkájáról, jegyzőkönyv, 1964. november 1. 109. ZML. Beszámoló a pártszervezet 1970. évi munkájáról. lia ZML. Beszámoló a pártszervezet 1972. évi munkájáról. ■ ; in- ZML. Beszámoló a pártszervezet munkájáról 1975. évi munkájáról. 112 ZML. Beszámoló a Zalakaros Községi MSZMP alapszervezet 1976. évi munkájáról. 113 ZML. 1979. évi beszámoló a Zalakaros MSZMP alapszervezet 5 éves munkájáról. 114 ZML., 51. őrzési egység, Jelentés a zalakarosi pártvezetőség területén működő Haza- fias Népfront bizottsági munkájáról, 1980. "5- ZML., 40. őrzési egység, Jelentés a zalakarosi pártvezetőség területén működő Haza-fias Népfront bizottsági munkájáról, Zalakaros, 1982. szeptember 23. 116. TJo. ' "7Uo. 118-Bazsó Ferenc zalakarosi lakos közlése. ..-.:-.. - ■ r ■ • 119-Tóth Ferenc zalakarosi lakos közlése. ' 12°- Arany József zalakarosi lakos közlése. 12t- Előterjesztés az MSZMP zalakarosi nagyközségi bizottsága 1986. júliusi ülésére. Tárgy: A Nagyközségi Közös tanács és a HNF bizottságok együttműködésének ta-pasztalatai, különös tekintettel az új irányítási rendszer működésére. 122-Kézirat a szerző tulajdonában. HNF meghívók. ■ ' • 123- Kézirat a szerző tulajdonában. Jegyzőkönyv, készült a zalakarosi Hazafias Népfront Községi Bizottságának újjáválasztó ülésén. Ideje: 1989. május 15-én. Helye: Zalaka- ros Művelődési Ház. Jelen vannak: Czotterné Ivándi Zsuzsa a HNF városi bizottságá- nak képviselője, 21 fő meghívott, 124- Kézirat, Művelődési Ház irattár, Zalakaros település 3 éves művelődéspolitikai terve 1959-1961. 125- ZML. Beszámoló az MSZMP alapszervezet üléséről, a Nőtanács munkájának értéke- lése 1961. január 17. 126- ZML. Beszámoló az MSZMP alapszervezet üléséről, 1961. augusztus 21. "27- ZML. Jegyzőkönyv az MSZMP üléséről, 1962. december 19. '28- ZML. Jelentés az MSZMP alapszervezet 1963. július 31. üléséről ; • ; i»- ZML. Beszámoló az MSZMP alapszervezet 1964. november 1. üléséről. ; : ■" 130. Béli Józsefné zalakarosi lakos közlése. ' ■■ 131-Szittár József nyugdíjas, volt párttitkár, zalakarosi lakos közlése. ! 132. Nagy Jánosné nyugdíjas, volt dada, SZM elnök, zalakarosi lakos közlése. ; 387 133 ZML. Pártalapszervezeti jegyzőkönyv, A két év értékelése, 1970. szeptember 5. 134 ZML. Az MSZMP alapszervezet beszámolója 1972. "35- ZML. Az MSZMP alapszervezet beszámolója 1975. l36 ZML. Kimutatás a zalakarosi pártvezetó'ség működési területén tevékenykedő tömeg-szervezetekről és mozgalmakról. 137. ZML. Jegyzőkönyv a Végrehajtó Bizottság 1975. július 25-én megtartott vb-ülésről. 138. UO. w- Uo. 140- ZML., 51. őrzési egység, A helyi népi ellenőri csoport munkájáról az MSZMP közsé-gi alapszervezetnek 1980. június hó 16-án tartandó taggyűlésre. 141. ZML. Jegyzőkönyv, Előterjesztés az 1978. március 23-i Tanácsülés 2. napirendi pon-tjához. 142.UO. . .. . .::■■■/,■. 143. UO. 144. ZML. Beszámoló az MSZMP 5 éves..., 1979/IV. 91. '45. ZML. Zalakaros Község Háztartási és egyéb alapok költségvetése az 1941. évre, illetve az 1946/47. évre. 146. ZML. Járási párttitkár jelentése, 1947. 147 Tűzoltó egyesület pénztárkönyve 1946-1958. A dokumentum Mikola József, volt tűz-oltóparancsnok tulajdonában van, akinek ezúton is megköszönöm segítségét. 148. ZML., vb-ülések jegyzőkönyve 1958. 149. Kézirat, Művelődési Ház irattár Zalakaros község 3 éves művelődéspolitikai terve. '50- Ellenőrzési könyv, az Egyesület tulajdonában, 1958. július 7. 151 Egységkönyv, az egyesület tulajdonában, 1960. február 9. 152 ZML. Beszámoló az 1962. július 10-i vb-ülés 2. napirendi pontjához. 153. ZML. Beszámoló az 1963. július 2-i vb-ülés 2. napirendi pontjához, tűzrendészed fel- adatok megtárgyalása. 154. ZML., 15/1964. számú tanácshatározat, tanácsülések jegyzőkönyve. l55- Mikola József kiképzésvezető bejegyzése az Egységkönyvbe, 1964. január 14. 156. Egységkönyvi bejegyzés, 1964. november 14. '57- ZML. Beszámoló az 1966. július 26-án tartandó vb-ülés 2. napirendi pontjához, tűz- rendészeti feladatok megtárgyalása. '58. A tűzrendészeti bizottság munkájának megtárgyalása, Az 1967. július 11-én tartandó vb-ülés 2. napirendi pontjához. 159. Jegyzőkönyv 1970. április 12., közgyűlés, az egyesület tulajdonában. 160. ZML., vb-jegyzőkönyv 1975. 161. ZML., vb-ülésre készült beszámoló, Zalakaros, 1974. április 26. 162. Bejegyzés Mikola József magánnaplójában, 1975. augusztus 13. 163. po]gármesteri Hivatal irattára, vb-ülés jegyzőkönyve 1979. 5/1979. sz. vb-határozat. 164. Polgármesteri Hivatal irattára, Zalakaros Nagyközségi Közös Tanács 1987. december 15-i ülése. 165. Egységkönyvi bejegyzés Tolnai századostól, Nagykanizsa város tűzoltóparancsnoká- tól, 1988. szeptember 6. . .. ; '66. Béli Józsefné zalakarosi lakos közlése. '67. ZML. Jelentés Községi Tanács VB, Zalakaros, Beszámoló az 1962. június 24. vb-ülés 1. napirendi pontjához. •68. ZML. Pártjegyzőkönyv 1964. 169- UO. 170 ZML. Beszámoló a pártalapszervezet munkájáról, 1970. 388 171- ZML. Tájékoztató a helyi pártszervezet ülésére, 1972. 172 ZML. Vöröskereszt helyi szervezetének munkájáról tájékoztató, vb-ülés jegyzőköny-ve, Zalakaros, 1974. november 21-én. '73-ZML. Beszámoló a pártalapszervezet munkájáról, 1975. 174- ZML. Beszámoló a pártalapszervezet munkájáról, 1976. 175 ZML. Beszámoló a pártalapszervezet munkájáról, 1977. 176ZML. 1979/IV. 91. őrzési egység, Beszámoló a zalakarosi MSZMP alapszervezet 5 éves ... 177 ZML. Jegyzőkönyvek a párt-alapszervezeti ülésekről. '78- ZML. PV anyag, 695. doboz, 1981. augusztus 24. 179- Dr. Wanderer Ibolya zalakarosi lakos közlése. 180. ZML., 55. őrzési egység, 695. Doboz, Beszámoló a zalakarosi vöröskereszt alapszer-vezet munkájáról, 1981. m- Polgármesteri Hivatal irattár, Előterjesztés a Zalakaros Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottságának 1987. július 14-én tartandó ülésére, tárgy: a községi Vörös-kereszt szervezetek tevékenysége. 182-UO. iW-Karosi Krónika 1997. január. -...-:.; 184- Dr. Bacher Mihály főorvos szóbeli közlése. 185. Adorján Flórián zalakarosi lakos közlése. 186. Uo. I87ZML., vb-ülés jegyzőkönyve, 1958. augusztus 19. 188. ZML., vb-titkár beszámolója, Zalakaros 1961. augusztus 4. 189- Kézirat, Művelődési Ház irattár Művelődéspolitikai terv 1962-1964. • 19°- ZML. Kiss József vb-elnök beszámolója, Zalakaros, 1967. augusztus 6. "91- ZML. Beszámoló a KISZ-Alapszervezet munkájáról, 1967. 192 ZML. Kiss József vb-titkár jelentése a határozat végrehajtásáról, 1968. >93 ZML. Kovács István sportköri gazdaságvezető, elnökhelyettes beszámolója a vb- ülésére, Zalakaros, 1968. március 31. '94- ZML. Az eltelt 2 esztendő értékelése MSZMP jegyzőkönyv, Zalakaros, 1970. július 10. 195- ZML., vb-ülés, Községi Sportkör működéséről tájékoztató, 1974. május 24. 196- ZML., vb-ülés jegyzőkönyve, Zalakaros, 1975. január 24. 197. UO. •98- ZML. Beszámoló az 1977. augusztus 19-én tartandó Vb ülés 2. napirendi pontjához, tárgy: Sportegyesületek munkája. • 199-Uo. ■■-■-■ 200. Uo. ■■■■-• " -■ ■ ■■ ■ ■ ■'■ '■ 201- ZML. Előterjesztés az 1979. augusztus 9-i vb-ülés 3. napirendi pontjához, tárgy: Ga- lamboki Tsz. Sportegyesület munkája. 202- Kézirat, a szerző tulajdonában Az „Edzett ifjúságért" Tömegsportmozgalom Koordi- nációs Bizottságának ülése, 1985. szeptember 16. 203. Polgármesteri Hivatal irattára. Jegyzőkönyv. Beszámoló a Zalakaros Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottságának 1987. február 3-i ülésére, Zalakaros Nagy- községi Sportegyesület 1986. évi tevékenysége, illetve beszámoló a Sporttábor és a Zalakarosi Sportegyesülettel való kapcsolatáról. 204. Polgármesteri Hivatal irattára, vb-ülés jegyzőkönyve, Zalakaros, 1987. február 3. 205. Polgármesteri Hivatal irattára, Tájékoztató a sportszervező - Stégli János - tevékeny- ségéről, a sportegyesületekkel való együttműködésről, 1987. 389 206. Amíg a csapat az első osztályban szerepelt, addig ifjúsági csapat is működött. 207. Polgármesteri Hivatal irattára. Tájékoztató a Zalakaros Sportegyesület 1996. évi munkájáról, a Képviselőtestület 1997. január 30-i ülésére. 208. Kézirat, a szerző tulajdonában, Béli Józsefné: Zalakaros fejlődésének 25 éves mono- gráfiája. 209 ZML. Jegyzőkönyv a községi tanácsülésről, 2. napirendi pont, Kultúrmunka megjaví-tása, 1955. december 14. 2io. Uo. 211 ZML. Jegyzőkönyv, készült Zalakaros községben a községi tanács 1956. május 13-án reggel 7 órakor megtartott üléséről, 1956. 212. Uo. 213- ZML. Jegyzőkönyv, készült Zalakaros községben a községi tanács helyiségében 1956. május 25-én megtartott végrehajtó-bizottsági ülésről. 214. Kézirat, Művelődési Ház irattára, Művelődéspolitikai 3 éves terv, 1959. április 21. 215- Kézirat, Művelődési Ház irattára, Zalakaros Község 3 éve művelődéspolitikai terve, 1959-1961. 216-ZML. Tanácsülési beszámoló az 1960. november 18-án tartandó tanácsülés 2. napi- rendi pontjához; községi kultúrmunka megtárgyalása. ;i. 2'7- Uo. 218 ZML. Beszámoló az 1962. április 26-i vb-ülés 2. napirendi pontjához; oktatási és kul-turális feladatok megtárgyalása. 219- ZML. Bizottsági munka megtárgyalása, 1963. december 20. tanácsülés. 220. ZML., vb-ülés jegyzőkönyve. Nagy János vb-titkár javaslata, 1963. szeptember 10. 221- ZML. AZalakarosi Művelődési Tanács 1963/64. évi munkaterve. 222-ZML. Jegyzőkönyv. Az iskolaigazgató előterjesztése..., Zalakaros 1964. március 17. 223ZML. Jegyzőkönyv. 1964. szeptember 23. vb-elnöki jelentés. 224- ZML. Beszámoló a Zalakaros községi kultúrotthon községi munkájáról, 1964. decem- ber27. ■■ ■ -"■ ;,o ■ ■ - 225. UO. 226 ZML. A művelődési otthon működése, 1965. december 27-én tartandó vb-ülés 2. na-pirendi pontjához beszámoló. 227. ZML. Jelentés lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, 1966. május 17-én tar- tandó VB. ülés 1. napirendi pontjához. 228. ZML. Beszámoló Zalakaros Községi Művelődési Otthon 1966. évi munkájáról, 1966. december 20. 229. ZML. Beszámoló a zalakarosi művelődési otthon 1967. évi működéséről. 230. ZML. Beszámoló a zalakarosi művelődési otthon 1968. évi működéséről. 23i ZML. Zalakaros Község művelődéspolitikai munkaterve 1969/70. évre. 232- Kézirat, Művelődési Ház irattára, Zalakaros község művelődéspolitikai terve 1969/70. évre. 233. ZML. Jelentés a vb-ülésére, Jegyzőkönyv, 1970. 234. ZML. Jelentés a vb-ülésére, Jegyzőkönyv, 1974. 235. ZML. Tanácsülés jegyzőkönyve, 1975. 236. ZML. Tanácsülési jegyzőkönyv, 1976. február 12. 237. UO. 238. ZML. Előterjesztés a Zalakaros községi közös tanács végrehajtó-bizottságának 1977. május 27-én tartandó ülésének 4. napirendi pontjához, tárgy: kultúrotthon-igazgató megbízása. 239. Uo. 390 240. ZML., 1979. IV/91. őrzési egység. MSZMP Járási Bizottság Nagykanizsa. 241ZML. Előterjesztés a Zalakaros községi közös tanács VB. 1979. december 13-i ülésének 2. napirendi pontjához; a közművelődés helyzete és feladatai. 242 Kézirat, Művelődési Ház irattára, Zalakaros Község és üdülőterület művelődési hely-zete, 1980. 243. Művelődési Ház irattára. Közművelődési munkaterv, 1982. 244- Kézirat, Művelődési Ház irattára, Zalakaros és társközségei: Galambok és Zalaszent-jakab közművelődésének helyzete (1982) 245. Polgármesteri Hivatal irattár. Az 1983. évi közművelődési feladatok végrehajtásának értékelése. 246. UO. 247. Polgármesteri Hivatal irattár. Az 1985. évi közművelődési feladatok végrehajtásának értékelése. 248. ZML. Előterjesztés a V. B. 1988. május 10-i ülésére, Jegyzőkönyv. 249. Polgármesteri Hivatal irattár. Előterjesztés a Zalakaros Nagyközség Önkormányzati Képviselőtestület 1993. március 23-án tartandó ülésre. Tárgy: a Művelődési Ház mun- kája 250. ZML. A Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve. Előterjesztés, tárgy: Községi könyvtár munkájának megtárgyalása, 1959. 251-ZML., vb-ülések jegyzőkönyve. Beszámoló az 1962. október 16-án tartandó vb-ülés 1 napirendi pontjához. 252. ZML. AZalakarosi Művelődési Tanács 1963/64. évi terve. 253- ZML. Beszámoló a könyvtár munkájáról, 1964. 254. ZML., vb-ülések jegyzőkönyve 1964. Beszámoló a Községi Könyvtár 1964. évi mun- kájáról. 255. ZML. Tanácsülések jegyzőkönyve. 1965, Az 1965. február 22-én tartandó vb-ülés 1 napirendi pontjához, vb-elnök beszámolója. 256. Uo. 257. Uo. 258- ZML., vb-ülések jegyzőkönyve. Beszámoló az 1965. november l-jén tartandó vb-ülés 2. napirendi pontjához. Községi Könyvtár munka megtárgyalása. 259. UO. 260. ZML., vb-ülések jegyzőkönyve. Beszámoló a Zalakarosi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának 1974. január 25-én tartandó ülésének 2. napirendi pontjához. A könyv- tári munka értékelése. 26i-ZML., vb-ülés jegyzőkönyve, 1975. 262. ZML., vb-ülések jegyzőkönyve, 1978. 263. ZML. Beszámoló a könyvtárak munkájáról, vb-ülés, 1986. 264. Kézirat, Művelődési Ház irattár. A Művelődési Ház Zalakaros 1985. évi munkaterve. 265. Polgármesteri Hivatal irattár. Beszámoló a Könyvtárak munkájáról, vb-ülésre előter- jesztés, 1986. 266. Kézirat, a szertő tulajdonában, Béli Józsefné: Zalakaros fejlődésének 25 éves mono- gráfiája. 267. Kézirat, Általános Iskola irattára, Horváthné Nagy Elvira: A zalakarosi könyvtár története. 268. Adatközlő: Csöndör Kálmánná akkori szakácsnő, zalakarosi lakos. 269- ZML. Forrás: a helyi Tanács vb-jegyzőkönyvei, 1961—. 270ZML., 1977. április 22., vb-ülés jegyzőkönyve. 27i. ZML., 1977. június 17., vb-ülés jegyzőkönyve. 391 272. Óvoda irattár, 1983. február 3., KÖJÁL jegyzőkönyv. 273 Kelemen Péter zalakarosi lakos közlése. 274. Csöndör Kálmánné zalakarosi lakos közlése. 275- Bukovecz Imre zalakarosi lakos közlése. 276 Bukovecz Imre zalakarosi lakos közlése. 392 ZALAKAROS (Zusammenfassung der Studien) Í Übersetzt von Doz. Dr. Miklós TANAI Muttersprachliche Lektorin: Dr. Tanainé Christine Henschke LOVÁSZ, György: NATURVERHÁLTNISSE VON ZALAKAROS Die Gestaltung der Oberflache Die uralten (Paláozoikum) Gesteine, die die Basis des Karpatenbeckens bilden, Hegen in Zalakaros und seiner weiteren Umgebung etwa in einer Tiefe von 3000 Metern. Diese Gesteine sind verschiedenen Alters. Die Gesteine sind in der nordwestlichen Region der Siedlung 270 Millionen und in der südöstlichen Nachbarregion 350 Millionen Jahre alt. Die jüngeren Gesteine gehören zu der sog. afrikanischen, die álteren zu der sog. eurasischen groBtektonischen Platté. In der Triasperiode des erdgeschichtlichen Mittelalters zeigen die Gebilde in der Náhe des Ufers und die Meeresgebilde die natürlichen Umstánde des uralten Meeres. Von der Jurazeit bis zur Miozánzeit des erdgeschichtlichen Tertiárs hat sich keine Ablagerung gebildet, das zeigt die kontinentale Zeitperiode. lm Miozá'n begann die Oberflache zu sinken. Die Region war ein Meer, das durch Inseln gegliedert war. Am Ende der Trias (Pannon), vor 12 Millionen Jahren, gab es eine durch die bedeutende Oberflá'chensenkung wiederholte Meeresüberschwemmung. Um diese Zeit entstanden die sandigen Tonschichten, in die sich die Tá'ler wahrend der letzten 2,4 Millionen Jahre eingeschnitten habén. Vor 2,4 Millionen Jahren entstand ein gewaltiger Bruch in der Erdkruste in der unmittelbaren Umgebung der Siedlung. An der westlichen Seite hat sich die Oberflache angehoben, und so gestaltete sich die heutige Hügellandschaft. Die östliche Seite ist etwas gesunken, und so entstand die heutige Flugsandlandschaft. Der Sand ist das Matériái des Ablagerungskegels der Urdonau. Der FluB floB um diese Zeit (vor 2,4-3,0 Millionen Jahren) in die Richtung Sopron-Tapolca-Barcs. Hydrologische Verháltnisse Das Thermalwasser wurde wahrend der Kohlenwasserstofforschungen (CH) entdeckt. Die unproduktiven Brunnen - die keinen Kohlenwasserstoff liefern -fördern das Thermalwasser. Dieses Wasser befindet sich unter der Siedlung im allgemeinen in erreicht Tiefe von 2219-2307 Metern in dem triassischen Kalkstein. Das Wasser kam an die Oberflache, als es von dem Bohrkopf in der Tiefe erreicht wurde (positiver Druckstand). Das Thermalwasser unter Zalakaros befindet sich unter dem hydro-statischen Druck des Karstwassers des Bakonygebirges. Das Wasser eines Brun- 395 nens im Bad sprudelte z.B. 90 Méter über die Oberfláche, als die Bohrer die Wasser liefernde Schicht erreichte. Das Wasser von Zalakaros ist ein gemischtes Karstwasser. Es enthált viel Salz (NaCl) und Magnesium (Mg). Diese zwei Elemente zeigen, daB sich das uralte Meerwasser (in der Pannonzeit) spáter mit dem Karstwasser des Bakony-gebirges vermischte. Die sehr hohe Temperatur des Thermalwassers zeigt, daB es in auBerordentlich tiefen Störungslinien an die Oberfláche kommt. Das Wasser eines Brunnens (in Zalakaros-Újudvar, mit der Bezeichnung 6) erreicht 120 Grad Celsius, das Wasser eines anderen (Zalakaros Bad, mit der Bezeichnung 2)139 Grad Celsius in einer durchschnittlichen Tiefe von 2500 Metern. Klimaverhaltnisse In der weiteren Umgebung von Zalakaros ist der Winter milder als in den nordwestlichen und nordöstlichen Teilen des Landes. Die mittlere Temperatur im Január betrágt -1,3 Grad Celsius (1901-1950), in Nordostungarn -3,0 Grad Cel-sius. Der milde Winter ist den von Südwest kommenden (Mittelmeer) Meeresluft-massen zu verdanken. Der Sommer (z.B. Juli) ist für ungarische Verháltnisse mittelmáBig warm. In der Umgebung von Zalakaros betrágt die Temperatur im Juli 20,7 Grad Celsius, in Südungarn 22,3 Grad Celsius und in Nordostungarn 20,7 Grad Celsius. Der kálteste Monat des Jahres ist der Január, der wármste der Juli. Die Umgebung der Siedlung ist die niederschlagsreichste Region des Landes (777 Milliméter). Der wenigste Niederschlag falit im Január (44 Milliméter), aber das ist im Landesverháltnis am höchsten. Der meiste Niederschlag ist im Juli (80 Milliméter) zu verzeichnen, was für ungarische Verháltnisse den höchsten Wert darstellt. Durch den EinfluB des sog. mediterránén Zyklons gestaltet sich im Herbst (Október) ein Sekundárminimum in der Niederschlagsbildung, d. h. die Niederschlagswerte sind im Vergleich zum September höher. B oden verháltnisse In der Umgebung der Siedlung befinden sich drei genetische Bodentypen. Diese sind: der braune Waldboden, der Wiesenboden und der sich auf wásserigem Moor gebildete Wiesenboden. Der braune Waldboden herrscht auf der Oberfláche der Hügellandschaft vor. Die zwei Typen des Wiesenbodens sind in der östlichen Nachbarschaft der Siedlung, wo sich beinahe eine Ebene ausdehnt, charak-teristisch. Auf der Hügellandschaft ist der braune Waldboden an vielen Orten voll-stándig zugrunde gegangen (Denudation). Auf diesen Gebieten befindet sich anstatt des braunen Waldbodens verödeter Boden. 396 Die natürliche Fruchtbarkeit der Böden ist áuBerst gering. Der braune Wald-boden der Hügellandschaft bringt im Vergleich zu den bestén ungarischen Böden nur 40-50% Ernte hervor. An den Hangén, wo der Boden völlig zugrunde ging, betrágt die Fruchtbarkeit nur 10-20%. Die natürliche Fruchtbarkeit der Wie-senböden bewegt sich zwischen 30 und 40 %. 397 GYULAI, Ferenc: DIE PFLANZENWELT DER UMGEBUNG VON ZALAKAROS Die Umgebung von Zalakaros befindet sich naturgeographisch an der Grenze von Zala (Saladiense) und Somogy (Somogyicum). In die tieflándischen (pannon) Floraelemente drangen zahlreiche west-balkanische (illyrische) Ele-mente ein. Die Buchenwálder und die Eichenwálder, vermischt mit Hagebuchen, bilden die natürliche Pflanzendecke der westlichen Teile von Zalakaros, in ihrem Unter-holz befinden sich illyrische, alpenbalkanische, submediterrane und atlantimedi-terrane Elemente. Zalakaros und seine Umgebung sind anhand der Naturgegebenheiten zur Forstwirtschaft, zum Pflanzenanbau und zur Tierzucht áuBerst geeignet. Infolge der seit mehreren Jahrhunderten betriebenen Forst- und Landwirt-schaft hat sich das Waldgebiet verringert und die Artenzusammensetzung geán-dert. An der Grenze der Siedlungen sind - im Vergleich zu den anderen Land-schaften des Landes - trotzdem groBe Walder zu finden. Die Bewaldung der Landschaft erreicht nicht einmal ein Fünftel ihres ehe-maligen Gebietes. Für die erhaltengebliebenen Waldflecken sind sehr oft die ver-breiteten Hagebuchenwálder und Steineichenwálder charakteristisch. Auch die Buchenwálder werden immer mehr zurückgedrángt. Die in ihrer Artenzusam-mensetzung verfallenden Walder bilden auch so einen enormen Naturwert. In der Umgebung von Zalakaros, welche das südöstliche Gebiet der Flóra von Saladiense bildet, bilden die Buchenwálder keine Zone mehr, sie keilen sich nur stellenweise zwischen die Eichenauenwálder. In der Umgebung kommen praktisch sámtliche einheimische Baumarten unserer Heimat vor. In der Hügel-landschaft gibt es einen sehr wertvollen Holzbestand, stiellose Eichenwálder, bzw. stiellose Eichenwálder mit Buchenwáldern gemischt. Da diese Hügelland-schaft am Rand der Verbreitung der Eichenwálder liegt, ist kein ungemischter Buchenwald zu finden. In den diesigen Teilen zwischen den Hügeln, in den tiefgelegenen Tálern, bzw. auf ebenen Gebieten mit höherem Grundwasser wird die stiellose Eiche durch die Stieleiche abgelöst. Die zweite Kronenebene bilden die Linde, die Hagebuche und die Ahorngewáchse. Mischbáume (Vogelkirsche, Elsbeerbaum, Bergahorn, Feldahorn und Spitzahorn, sowie Feldulme, hohe Esche und derén Untergattung, die ungarische Esche) machen die hiesigen Walder bűnt und interessant. Auf den trockenen, kalkigen Teilen kommen Eichenwálder mit Esche, bzw. verfallende Eschenwalder vor. An den Bachufern, auf den feuchten Gebieten der ehemaligen Weiden, wáchst die Roterle auf natiirlichem Weg auch heute noch sehr gut. Zalakaros und seine Umgebung ist reich an geschützten Pflanzen. Aus diesem Gebiet wurden mehr als 150 Heilkráuterarten erwáhnt. 398 Südöstlich von Zalakaros finden wir das Naturschutzgebiet des Vogelreser-vates von Csörnyeberek oder Zalakomár, welches im ganzen Land von Bedeu-tung ist. Die an der Grenze des Florengebietes von Saladiense und Somogyicum liegende Vegetation ist sehr vielfaltig. Es gibt darin einen langsamen und allmáh-lichen Ubergang vom Erlensumpf über die Erle mit Esche bis zum Buchenwald mit Hagebuche. Charakteristische Waldeinheiten sind der Erlensumpf mit hoher Esche und der Erlensumpfwald mit Farn. Infolge der vielleicht gröfíten heimischen Umweltschutzinvestition des letz-ten Jahrzehntes entsteht nicht weit von Zalakaros eine gewaltige Wasserfláche. Das Ziel des heute noch immer im Bau befindlichen Wasserschutzsystems des Kleinbalaton ist es, die Umstánde von vor 150-200 Jahren auf dem Gebiet des Alsó-Zalavölgy (Unterzalatal) und des Kleinbalaton wiederherzustellen. Die Pflanzeneinheiten des Gewassers des Naturschutzgebietes des Kleinba-laton bestehen teilweise aus Laichkrautgebiet im offenen Wasser, teilweise aus schwebendem Laichkrautgebiet. Hier sind auch die Zander- und Seegraslaich-krautgebiete, stellenweise die Seerosengewáchse zu finden. Bis zu einer Was-sertiefe von etwa einem Méter entstanden zusammenhangende, geschlossene Röhrichte. Diese sind teilweise Röhricht mit Binsen, teilweise mit Rohrkolben, gemischt mit mehreren Pflanzengewáchsen, stellenweise kann sogar das Schilf fehlen. Solcherweise entstehen reine Stellen mit Binsen und Rohrkolben. Wáhr-end der Senkung des Wasserspiegels werden die Röhrichte durch Hochschilf-graseinheiten abgelöst, denen folgt die stark verunkrautete Sumpfwiese. Über den austrocknenden Rándern der Wiesen, auf den Sanddünen und Inseln, ist ein gefurchter Heiderasen mit Schwingel zu finden. An den Ufern liegen Heuwiesen, auf den Feldern steht die hohe Goldrute (Solidago gigantea). Entsprechend der sich erhebenden Raumebene und der sich mindernden Feuchtigkeit gestalten Weidgebüsch, Auenwalder mit Weichholzbáumen, Erlen und Márzenbecher die Landschaft abwechslungsreich. Zahlreiche besondere Pflanzengewachse sind hier zu finden. Tierwelt der Umgebung von Zalakaros ■-.-.' Aus tiergeographischer Hinsicht gehört die Tierwelt der Umgebung von Za-lakaros zu der Faunazeit des Praeillyricum. Die meisten hier lebenden Tierarten habén illyrischen Charakter, aber es gibt auch zahlreiche mediterráné Elemente. Es gibt von ihnen sehr viele geschützte, intensiv geschützte Arten. Die Tierwelt der Wálder in der Umgebung von Zalakaros unterscheidet sich wesentlich von der Tierwelt des sich in der Náhe befindenden Kleinbalaton. Unter den niederen wirbellosen Tieren (Ringelwürmel, Weichtiere) lében zahlreiche wichtige Arten, die an der Aufrechterhaltung der Qualitát unserer Umgebung teil-haben. In den Eichenwáldern mit Hagebuchen kommen einige besondere Glieder-füBer vor. Die wichtigsten Vertreter der artenreichen Klasse der Insekten sind die Káfer. Sie erfüllen allé Lebensraume von dem offenen Wasser bis zu den Hügeln. 399 Die abwechslungsreiche und üppige Naturlandschaft ist in Hinsicht auf die GroB-schmetterlingsarten immer noch als reich zu betrachten. Die Wirbelfauna der Eichenwálder mit Hagebuchen ist auch mindestens so vielfáltig und abwechs-lungsreich. Die Vogelwelt der Umgebung von Zalakaros ist den Landschafts- und pflan-zengeographischen Verháltnissen entsprechend sehr vielfáltig: im südöstlichen Somogyicum und auf den südöstlichen Hügeln von Zala lében Waldvögel. Für das Naturschutzgebiet des Vogelreservates in Zalakomár ist die Vogelwelt der Eichenwálder mit Hagebuchen charakteristisch. Auf diesem 264 Hektár groBen, sumpfigen, moorigen Gebiet mit Gewássern sind zahlreiche zu den alteingesessen záhlenden Vogelarten zu finden. Einige seltene Vogelarten kommen hier auch manchmal vor. Die Südzalaer Wálder sind durch ihr GroBwild berühmt. Die Rehe lében am Rand der hiesigen Walder. Die hier lebenden Rothirsche tragen die Eigenschaften der Somogyer und Zalaer Hirsche: ihr Geweih ist schön und massiv. Wáhrend der Ausbau der landwirtschaftlichen Tafeln auf das Kleinwild (Wachtel, Rebhuhn, Feldhase) eine katastrophale Auswirkung hatte, verbreitete sich der Lebensraum des Wildschweines. Bei der kartographischen Aufnahme der Tierwelt des Kleinbalaton waren besonders die in den 60er Jahren begonnenen und auch seitdem laufenden ökolo-gischen Forschungen, die seit mehreren Jahrzehnten im Gangé sind, erfolgreich. Über die Dokumentierung der sich kontinuierlich ándernden Umgebung hinaus habén sie zu dem immer besseren Verstehen und zur Prognose der Auswirkungen der Umgebungsánderungen auf die Natúr beigetragen. Dank der erneuten Überflutung des Kleinbalaton beginnt die Tierwelt in ihrer Artenzusammensetzung langsam der ehemaligen zu áhneln. Dieser ge-waltige zusammenhángende Lebensraum gewáhrleistet allén Wasser-Sumpftier-arten (von den Zooplanktonen bis zu den Raubtieren) Nahrung, Vermehrungs-und Wohnstátten. Unter den Weichtieren wurden etwa 20 Wasserschnecken- und 10 Muschelarten auf dem Gebiet des Kleinbalaton gezáhlt. Mit der Verbreitung der Wasserfláchen hat sich auch der Lebensraum der Fischarten erweitert. Sámtliche Fischarten, die in dem naheliegenden Balaton vorkommen, sind hier zu finden. Wir können uns der geschützten, vor der Trockenlegung noch gémein vorkommenden Fischarten rühmen. Auf dem Naturschutzgebiet des Kleinbalaton sind zahlreiche Amphibienarten zu finden. Die wássrige sumpfige Umgebung ist der richtige Lebensraum für Reptilien. Das Naturschutzgebiet des Kleinbalaton gibt 232 Vogelarten ein Zuhause, davon 110 nistenden Arten. Von den 65 intensiv geschützten Vogelarten unserer Heimat sind hier 38 zu finden. Der Wappenvogel des Kleinbalaton ist der Silber-reiher. Die Geschichte seines Schutzes falit mit der mehr als hundertjáhrigen Geschichte der heimatlichen Naturschutzbewegung zusammen. Anerkennend für die Anstrengungen zum Schutz der hiesigen Natúr ist zu betrachten, daB durch das im Jahre 1977 im iranischen Ramsar abgeschlossene internationale Abkommen der Kleinbalaton in die Reihe der Naturwerte von 400 besonderer Bedeutung in der Welt aufgenommen wurde, und er wird als ein Nistort mit ursumpfigem Charakter registriert. lm Jahre 1987 wurde das Naturschutzgebiet des Kleinbalaton gegründet. Wir hoffen, daB der Kleinbalaton als Ergebnis der Fürsorge derer, die um die Natúr besorgt sind, bald zu einem der bedeutendsten Naturschutzreservate Mittel- europas wird. , :..r ■■■ r i ; y ., ■ , ^ v i ;. : ,--'.. »^ ■ ; i >or.t -' . v t :' i". i ■j-.-i.'-:..- ■ 401 VÁNDOR, László: DIE GESCHICHTE VON ZALAKAROS UND SEINER UMGEBUNG VON DEN URZEITEN BIS ZUM 18. JAHRHUNDERT Vom Neolitikum bis zur Landnahme 1 Die Frühgeschichte der Umgebung von Zalakaros wird durch die archáolo-gische Wissenschaft, die Siedlungs- und Grabausgrabungen konkrét erfaBt. Die ersten Spuren, die auf die Ansiedlung der Menschen auf dem Sumpfgebiet des unteren Zalatales hinweisen, reichen in das 5. Jahrtausend vor unserer Zeitrechnung, auf die frühere Neusteinzeit zurück. lm Laufe der ErschlieBung der Flur von Garabonc-Ogarabonc (Altgarabonc) kamen die Keramikbruchstücke der liniengezierten Kultur von Transdanubien zum Vorschein. Die Spuren der klei-neren, am Rand des Sumpfgebietes entstandenen Siedlungen sind auf das spátere Neolitikum, auf die Kupferzeit, bzw. auf das Bronzezeitalter zu datieren. lm 13. Jahrhundert vor unserer Zeitrechnung hat sich in dieser Gegend die Volksgruppe der Hügelgraberkultur der spáten Bronzezeit angesiedelt, uns ist noch die Siedlung der Volksgruppe der Urnenfeldkultur, die chronologisch auf die Jahre um 1100 vor unserer Zeitrechnung zu datieren sind, bekannt. Die Siedlungsspuren der spáten Bronzezeit sind aus der Sandgrube von Zalakaros bekannt. Die Römer habén das heutige Transdanubien zwischen 13 und 8 vor unserer Zeitrechnung erobert, das sie Pannónia provincia genannt habén. Die Region von Zalakaros konte sich durch die Strecke Letenye-Keszthely an den Kreislauf des Reichhandels anschlieBen. Für die Zeit der frühen Völkerwanderung sind kaum Spuren, die auf diese Zeit hinweisen, bekannt. An der Wende des 6-7. Jahrhunderts erobern die Awaren das Karpatenbecken: Aus der Freilegung der benachbarten Flur von Kiskomárom-Lesvár ist ein awarisch-slawischer Friedhof bekannt. Die awarisch-slawische Gemeinschaft hat zwischen dem Ende des 7. Jahrhunderts und dem letzten Drittel des 8. Jahrhunderts die Umgebung unbewohnt verlassen, anschlieBend wurde diese Gegend von ihnen bis zur fránkischen Eroberung im 9. Jahrhundert noch einmal besetzt. Um 840 habén die Frankén die Landschaft am unteren FluBlauf der Zala als Lehngut dem ehemaligen máhrischen Fürsten von Nyitra, Pribina, gégében, der auf dem heuti-gen Zalavár-Vársziget (Zalaburg-Burginsel) ein herrschaftliches Zentrum ausge-baut hat. lm Einzugsgebiet des Sitzes von Mosaburg kamen neue Siedlungen zu-stande: Die Siedlungsgemeinschaften, die in der Flur von Garabonc-Ófalu lebten, schuldeten Zalavár den Wehrdienst. 402 Karos im Mittelalter Die Ungarn habén zwischen 896 und 900 das Karpatenbecken in Besitz genommen, die Grenze ihrer Machtzone habén sie durch die allmahliche Er-oberung Transdanubiens bis zu den Alpen erweitert. Anfang des 10. Jahrhunderts hat sich das Ungarntum auf dem Gebiet von Zalavár (Mosaburg) vorláufig nicht inmitten der awarisch-slawischen Bevölkerung angesiedelt, es habén sich lediglich die Macht- und Herrschaftsverháltnisse geandert. In der Sandgrube von Zalakaros weist eine Siedlungsspur vom 10. Jahrhundert auf die Besiedlung hin. Stephan I. (der Heilige) hat zwischen dem Nordufer des Balaton und der Drauregion das Komitat Kolon ausgebaut, dessen Zentrum Kolon civitas an Ka-ros angrenzte und an der königlichen StraBe zwischen dem heutigen Zalakomár und Balatonmagyaród lag. Die Rechtsstellung von Kolon als Komitatszentrum wurde gegen Ende des 11. Jahrhunderts aufgehoben. Die Erwáhnung der ersten schriftlichen Urkunde von Karos stammt aus dem Jahre 1254. Der Name Karos ist aus ethymologischer Hinsicht wahrscheinlich slawischen Ursprungs: Im Ser-bo-Kroatischen heiBt es Karusic, im Bulgarischen Karyuu, im Tschechischem Karus. Karos war im Jahre 1254 das Gebiet von Zalavár, königliches Besitztum und stand unter der Hoheit des in Zalavár sitzenden Gespanes (Gutsverwalters). Laut der Urkunde bestand die Grundbevölkerung aus der Schicht der Burgdiener, derén Aufgabe die Bewirtschaftung des Burgbesitzes war. Hier habén auch Burg-leibeigene gewohnt, von ihnen stammten die Amtstráger, die dem Gespan geholfen habén. Béla IV. und seine Frau Mária habén nach dem Tatarenzug in Karos und Komár fremde Ansiedler (Hospes) angesiedelt. Im Jahre 1276 hat König László (Ladislaus) IV. (Kun) der Kirche von Veszp-rém das Dorf Karos als Schadenersatz übergeben, samt seiner Marktrecht- und Geleitseinnahmeprivilegien, 1355 befinden sich Karos, Komár und Galambok wieder in den Hánden des Königs. Im Jahre 1355 hat Ludwig I. (der GroBe) Karos samt Komár, Galambok und Szentpéter (St. Péter) dem Hochstift von Óbuda (Altofen) geschenkt. Mit der königlichen Donatio begann der ProzeB, im Verlaufe dessen die Region Karos auf das benachbarte Komitat Somogy übergreift. Der neue Besitzer von Karos ist eines der áltesten kirchlichen Kollegien des Landes, die Prápostei und das dazu gehörende Hochstift von Óbuda geworden. Die Kirche von Karos wurde 1430 als eine parochiale Kirche erwahnt, geweiht zu Ehren des heiligen Ladislaus. In den 40er Jahren des 15. Jahrhunderts war diese Region stark vom Bürger-krieg betroffen: Die Familie Marcali besetzte den Besitz des Hochstiftes, in Ko-már habén sie eine Festung erbaut. Die sich belebende Wirtschaft im 15. Jahr-hundert - durch die Zentralisierungspolitik von Matthias - hat auch in der Region von Karos Ánderungen mit sich gebracht. Das Auftauchen der Türkén hat der Blütezeit des Mittelalters ein Ende bereitet, derén Folge zugleich auch der Niedergang des ungarischen Staates und die Gliederung des Landes in drei Teile war. 403 Von den Grundstückszahlen und Besitzverháltnissen von Karos können wir durch die dizalen Registrierungen ein Bild erhalten. Nach dem dizalen Registrie-rungsverháltnis von 1544 können wir in Karos mit einer Erhöhung der Grund-stückszahl und der Bevölkerungszahl rechnen, wahrscheinlich durch die provi-sorische Ansiedlung der den Türkén entgehenden Bevölkerung. Mitte des 16. Jahrhunderts hat das vergröBerte Dorf ein Marktflecken-privileg erhalten, welches der Leibeigenenbevölkerung, die sich im Besitztum der Propstei von Óbuda befand, Markt- und Dienstleistungsrechte gewáhrleistete. Karos kam im Schatten des türkischen Reiches von 1566, dem Verfall von Szigetvár, bis 1664 unter die Obhut der Burg von Kiskomár. Die Besteuerung des Eroberungsgebietes hat der Bevölkerung im Grenzgebiet praktisch die Las1; der doppelten Besteuerung auferlegt: Die Region, die unter die Hoheit der Haupt-mannschaft von Kanizsa gelangte, hat dem Militár der Grenzburg Zensus, Taxe bezahlt; andererseits wurden sie auch von den Türkén besteuert. Bis 1580 war Karos beinahe vollstándig unbewohnt: man hat das Dorf für völlig verwüstet gehalten. Nach der Besitzregistrierung des Marktfleckens Kisko-márom vom Jahre 1597 begann das Dorf Karos sich wieder zu beleben: Die Zahl der Grundstücke betrug 16. Im Herbst 1600 fiel die Burg Kanizsa in die Hánde der Türkén, die Schutz-linie zwischen dem Balaton und der Mur wurde aufgelöst. Gegen Kanizsa muBte eine neue Hauptmannschaft organisiert werden: Karos kam an den Rand der neuen Schutzlinie. Im ersten Drittel des 17. Jahrhunderts war das Dorf háufiger unbewohnt. Aus dem Jahre 1653 habén wir neue Angaben von Karos: Die Zehnt-einkommen des Dorfes gehörten der Abtei von Zalavár. In diese Zeitperiode falit die Verbreitung der Reformation in Ungarn: die Hochburgen der Reformation waren die Grenzburgen. Auf dem westtransdanubi-schen Grenzgebiet wurde Komár die stárkste Bastei des Protestantismus, infolge dessen habén sich auch die Einwohner von Karos zum neuen Glauben bekehrt. Nach der erfolglosen Belagerung von Kanizsa im Jahre 1664 habén die tür-kischen Truppén aus strategischen und Verteidigungsgründen die Burg von Kiskomárom eingenommen und gesprengt, so kamen die Ortschaften, die sich unter dem Schutz der ehemaligen Burg von Kiskomárom befanden - darunter auch Karos - unter türkische Hoheit. Kanizsa hat 1690 seine Toré vor den unga-rischen Truppén gegen freien Abzug geöffnet. Karos hat die gröBte Verwüstung aller Zeiten gerade in der Zeit der Blockade von Kanizsa überstanden. Nach einer urbarialen Registratur vom Jahre 1690 ist Karos ein ödes Dorf, das durch die Blockade von Kanizsa niedergebrannt wurde. Nach der Stadtbelagerung habén der Gutsherr, und das Hochstift von Esztergom sofőrt mit dem systematischen Wiederaufbau begonnen. In der dizalen Registratur von 1696 wird Karos wieder in Zala erwáhnt, das Dorf záhlt zu den Besitztümern der Propstei von Buda. Die Rechtsstellung von Karos als Marktflecken wird aufgehoben. Nach der urbarialen Registratur von 1697 záhlt Karos nur als Dorf. 404 HALASZ, Imre: DIE LETZTEN ZWEI JAHRHUNDERTE VON ZALAKAROS Die ausführliche Bearbeitung der letzten zwei Jahrhunderte von Zalakaros ist ein schwieriges Unterfangen. Die Propstei in Óbuda (Altofen) mit dem ehe-maligen Zentrum von Komárváros - heute Zalakomár - und dann die sich im Eigentum der Religionsbasis befindende Herrschaftszentrale hatten ein umfang-reiches Archivmaterial - bis End^ des zweiten Weltkrieges, aber 1945 wurde dieses Matériái zerstört. Nicht wegen der Kriegsscháden, sondern die hiesigen Einwohner verbrannten die Urkunden um die Wende von 1945 und 1946. So kön-nen unsere grundlegenden Quellén nur die Steuerregistrierungen, ab der zweiten Halfte des 19. Jh. die statistischen Ausgaben und die sonstigen Registrierungen sein. 1690 wurde die Burg von Kanizsa durch die Befreiungsheere von den Türkén zurückerobert und mit der Wiederherstellung konnte nach der beinahe hundertjáhrigen türkischen Herrschaft begonnen werden, die türkische Herrschaft hat námlich ihre Spuren hinterlassen, der Vorbeigehende hat hier entvölkerte Dörfer, vernachlássigte Ácker und teilweise verödete Weinberge gefunden. Zwischen dem Gutsherrn und seinen Leibeigenen kam anderthalb Monate nach der Befreiung von Kanizsa der erste contractus (Kontrakt) zustande, der teil-weise das tágliche Lében der dortigen Einwohner regelte, die Befugnis des Guts-herrn, die wirtschaftlichen Interessen des Gutsherrn, so auch die Steuern und die sonstigen NutznieBungen beinhaltend. Das Lében von den vier Siedlungen, die zu der kirchlichen Dománe gehörten, Zalakaros, Galambok, Kiskomárom, Komárváros, wurde von mehreren Kontrakten geregelt. Von den Siedlungen war immer die mit dem Rang eines Markfleckens die gröBte, dann folgte Galambok, und Zalakaros war nur dritte in der Reihe der Siedlungen. Wegen der Vergünstigungen des Gutsherrn wird das Dorf langsam besiedelt, 1700 werden in den Quellén bereits 11 bewohnte halbe Fronhöfe und eine funk-tionierende Mühle erwáhnt. Die Siedlung Kiskomárom entwickelt sich langsam, in der ersten Volkszáhlung Ungarns (1784 und 1787) werden bereits in 78 Hausern 98 Familien erwáhnt und die Dorfbewohnerzahl betrug 564. Von der ersten gröBeren Tragödie war das Dorf 1794 betroffen, als in kurzer Zeit ein Viertel des Dorfes abbrannte. Die Feuersbrunst wurde von einem drei-jáhrigen Kind verursacht, das mit dem Feuer gespielt hat und inzwischen das ganze Haus Flammen fing. Das Feuer griff schnell auf die aus leichtentzünd-lichem Matériái gebauten Háuser über. Es hat groBe Scháden angerichtet, aber die Dorfbewohner habén es schnell wieder aufgebaut. Drei Jahre spáter konnte man keine Spuren der Feuersbrunst mehr entdecken, die Einwohner in Karos konnten wieder wirtschaften. 405 In der Umgebung von Zalakaros war ab dem 18. Jh. der Weinbau charak-teristisch. Eine Berggemeinschaft ist zustande gekommen, die mit ihren Verord-nungen die Wirtschaft und allé Bereiche des Lebens ausführlich regelte, beson-ders auf die Vermögenssicherung achtend. Die Eintönigkeit der Alltage unterbrach - nach unseren gegenwártigen Kenntnissen - nur selten irgendein unerwünschtes Ereignis. So geschah es zum Beispiel, daB der Notar und der Gemeinderichter die Steuern zu dem Steuereinnehmer brachten und der Notar einen Teil des Geldes unterschlug oder im Jahre 1828, als die Dománe die Waldgebiete genau aufmessen lassen wollte, eine der bestén Einnahmequellen stammte námlich aus der Forstwirtschaft. Die Feststellung der genauen Gebietsgrenze lag auch nicht im Interessé der Einwohner von Karos, sie habén ja auch vom Wald gelebt - nur nicht von ihrem eigenen Wald... So habén sie den Landvermesser verjagt, - schlieBlich habén die Rebellen wegen des einer Revolte gleichkommenden Widerstandes - unter ihnen auch der Richter - die Strafe abgesessen und Stockschláge einstecken müssen. Zwischen 1785 und 1900 erhöhte sich die Zahl der Dorfbewohner beinahe auf das Doppelte, und das Dorf blieb eine Gemeinde mit etwa 1000 Einwohnern. Es verlor in der zweiten Há'lfte des 19. Jh. an Bedeutung, auch in der Zeit zwi-schen den zwei Weltkriegen ist es eine Kleingemeinde, seine Bewohner lében hauptsáchlich vom Ackerbau. Das Dorf versucht zu einem Notariat zu kommen, damit das Verwaltungsamt an Ort und Stelle bleibt, aber dieser Versuch miBlingt. nach dem zweiten Weltkrieg beginnt auch in Zalakaros die Belebung des politi-schen Lebens: es kommen Partéién zustande, die Partéién versuchen mit ihren Aktionén die Einwohner des Dorfes aufzurütteln, indem sie sich eine Abstim-mungsbasis anschaffen. Auch in Zalakaros erfolgte die Bodenverteilung, die neuen Landwirte arbeiten mit eifrigem Enthusiasmus auf ihren eigenen Áckern. Die Ergebnisse der Wahlen bringen den Erfolg der Rechten. Mit dem Ausbau des Ratsystems wurde Zalakaros eine selbstándige Gemeinde, derén Entwicklung in der 60er Jahren sehr rasch und spektakulár begann. 1962 wurde, nachdem man nach Erdöl gebohrt hatte, eine 96 °C heiBe Thermalquelle, reich an Mineralien, gefunden. Das aus einer Tiefe von 2307 m austretende Wasser hat das Lében des stagnierenden Kleindorfes verá'ndert. Begonnen hat es mit dem Bau des Heilbades im Jahre 1964, und am 1. September des darauffolgenden Jahres wurde es eröffnet. Seitdem gestaltete sich durch eine kontinuierliche Entwicklung die heutige Form. Es wurde bald sowohl im Inland als auch im Ausland populár. Der bisherige Rekord lag im Jahre 1988, als es 891 503 Gáste empfing. Parallel zur Entwicklung des Heilbades begann auch die Entwicklung des Dorfes. Der standig wachsende Fremdenverkehr zwang zu einer weiteren Entwicklung, und wáhrend der Jahre hat sich das Bild von Zalakaros geándert. Das alté Dorf ist verschwun-den, an seine Stelle trat infolge der bewuBten und fachmánnischen Stadtent-wicklung eine infrastrukturell gut versehene Siedlung, derén Krönung 1997 die Erklárung zur Stadt war. 406 KERECSENYI, Edit: DIE VOLKSWERTE VON ZALAKAROS Der ethnographische Teil dieses Bandes gewáhrt einen Einblick in die Geschichte von etwa 4 Generationen von Zalakaros - von 1860 bis 1960. Wáhrend dieser Zeit, um 1900, hat sich eine ethnographische Gruppé, das Volk von Zalakaros, Galambok, Komárváros, Kiskomárom, Balatonmagyaród und Garabonc zusammengeschmiedet. Bis zum 19. Jahrhundert hat sich eine ungewohnte Siedlungsstmktur von Karos und einigen in der Náhe des Kleinbalaton liegenden Siedlungen ausgestal-tet. Da die Wohngrundstücke im Dorf verháltnismáBig klein waren, hat man den bedeutenden Rinderbestand etwa 800 Méter von den Háusern entfernt in den neben den Weiden gebauten Kuhstállen gehalten. Auch hier, in den sog. Gárten mit Scheune wurden die landwirtschaftlichen Geráte, das Getreide, Stroh und Heu gelagert. Für dies alles sorgten der Landwirt oder die Söhne der Familie. Diese Wirtschaftsweise mit „zweifach naher Umgebung zum Bauernhaus" hörte nach der Erweiterung der Ácker und Minderung des Tierbestandes allmáhlich auf. Auf den StraBen von Karos zeigten die Háuser, eine lockere Reihe bildend, mit ihren Endgiebelmauern mit zwei Fenstern auf die StraBe. Dem Zimmer folgte die Küche - sie hatte nicht einmal 1900 einen Schornstein - dann die Kammer. In den Háusern mit „Ráucherküche" öffneten sich die Türen aller drei Ráume vom Hof aus, gegen den Regen und Schnee waren sie oft durch eine Diele mit Sáulenreihe geschützt. In die drei Ráume der Háuser mit Schornstein konnte man meistens von dem kleinen Vorraum, abgetrennt von der Küche, eintreten. Die neueren Háuser, von denen 4-6 Fenster auf die StraBe gingen, begann man um 1900 zu bauen. Sogar um 1910 war die Zimmereinrichtung mit einer Eckbank üblich. Die Braut hat 1850 noch eine Tulpentruhe, spáter eine Kommodentruhe, um 1900 schon eine Kommode, spáter einen Schrank als Brautausstattung bekommen. Erst von den 50er Jahren des 20. Jahrhunderts an wurde das StraBenbild und zugleich auch die Einrichtung der Háuser rasant modernisiert. Auf den sich an der westlichen Grenze von Zalakaros erstreckenden 5 „Weinbergen" wurden in den 70er Jahren des 17. Jahrhunderts etwa 200 „Wein-keller" registriert, die meistens Eggenmauern hatten, über dem Bodenniveau gebaut wurden, mit Strohdach bedeckt waren und aus einem PreBhaus und einem Weinkeller (manchmal auch Zimmern) bestanden. Die Tür öffnete sich in ein PreBhaus mit offenem Dachstuhl (ohne Dachboden), dessen bedeutender Teil die aus Hartholz geschnitzte, einfallsreich konstruierte, groBe, manchmal 5 Méter lange Holzspulenweinpresse mit „Hauptholzbalken" einnahm. Der sich daneben befindende Weinkeller wurde nur mit einem Lüftungsloch versehen, und er wurde sorgfáltig gegen die Wetterkapriolen geschützt. Zimmer brauchten meistens diejenigen Landwirte, die von dem Landgut weit wohnten. Sie habén in der Ecke 407 des PreBhauses immer einen offenen Herd errichtet, von dessen Ofenbank aus sie auch den Kachelofen des Zimmers einheizen konnten. Das Strohdach war gegen das Feuer mit einem Funkenfánger geschützt, der an den Balken des Dachbodens angeschlossen war. Die Mitglieder dieser kleinen ethnographischen Gruppé konnte man schon in den 60er Jahren des 19. Jahrhunderts besonders an der arbeitsaufwendigen und besonders schönen Tracht der Frauen erkennen. Vor der Hochzeit arbeiteten die Verwandten monatelang an den durch weiBe Lochstickerei reich verzierten Kopf-tüchern und Umhángetüchern der Frauen, sowie an den anderen Trachenstücken. Gegen 1890 wurde die Lochstickerei teilweise durch die Platt- und aufgeworfene Stickerei abgelöst, an derén Stelle spáter immer mehr die verschiedenen Bunts-tickereien traten. Weil um 1900 viele Kanizsaer Bürgerfamilien Stickereien in Lohnarbeit ausführten, sogar für die Textilhándler, kam die Richelieutechnik in Mode. Zu jener Zeit wurde auch der Rock kürzer, die Oberbekleidung immer weiter und práchtiger, aber auch teurer (die Frauen habén sogar 7 Unterröcke getragen). Aber meistens hat die Kopfbedeckung der Frauen, das „Netz", eine mehrmalige Umwandlung erfahren. SchlieBlich wurde um 1935 die mit bunten Perlen reich bestickte Kopfbedeckung der Frauen, das „Perlennetz" üblich, das zusammen mit der Volkskunst dieser kleinen Volksgruppe an den Vorführungen der „PerlenstrauB"-Bewegung in Budapest landesweit bekannt wurde. Leider gehört diese bunte und mannigfaltige Tracht schon der Vergangenheit an. Heute werden sie lediglich von den Volkstánzern und Schauspielern auf der Bühne getragen oder auf dem Weinleseumzug. Von der altén Leinentracht der Manner sind die weite Bauernhose sowie die mit WeiBstickerei reich besetzten Leinenhemden und die über den Hemd getra-gene schwarze Tuchweste mit dekorativen Metallknöpfen und Kordéi beach-tenswert. Sie wurde allmahlich durch den Anzug mit schwarzer Stiefelhose und mit hartem Stiefelschaft verdrángt. Von den zahlreichen und abwechslungsreichen Volkssitten biete ich Ihnen eine Kostprobe von denen, die hauptsachlich mit dem Weihnachtsfest verbunden sind. Das Ziel des „Brüteliedes am Luciatag" (am 13. Dezember) war es, die Fruchtbarkeit im náchsten Jahr zu gewá'hrleisten und Gaben zu sammeln. Dazu diente auch die von der heidnischen Glaubenswelt erhaltengebliebene Spielmanns-dichtung. Zu Weihnachten habén die Spielleute vor allém bei solchen Háusern, wo es auch Mádchen gab, angeklopft, um mit ihren Sprüchlein die Geliebten zu vereinigen und zum glücklichen neuen Jahr beizutragen. Mit gewen-deten Pelzmánteln und Kettenrasseln sind sie von Haus zu Haus gegangen. Das Krippenspiel hat die Glaubigen auf das Fest der Geburt Jesu vorbereitet. Burschen oder Jungen gingen mit selbstgebastelten Betlehemkrippen von Haus zu Haus, wáhrend sie Pastoralen vortrugen und sangen. Zu Pfingsten waren die Mádchen die Hauptdarsteller des Königinzuges. Das war auch ein Schauspiel, begleitet mit Sprüchen und Liedern. Den Gastgebern reiche Hanfernte wünschend, hofften die ármeren Mádchen auf einige Gaben. 408 Auch diese Volkssitten sind teilweise in den 60er Jahren des 20. Jahrhunderts eingeschlafen. Die Beziehung zwischen den Hirten und Betyárén (Ráubern) wird in der Hirtendichtung zwischen 1830-80 dargestellt, hauptsáchlich an den farbigen, mit Siegellack eingelegten, geschnitzten, geritzten Spiegeldosen und an den Salzfás-sern aus Holz und Horn. Ich habé mich mit den Werken des hervorragend schnitz-enden Hirten István Kiss extra befaBt, der einen starken Einflufí auf die Kunst von Boldizsár Molnár in Karos ausübte, der ein für Hirtenschnitzerei aufgeschlosse-ner Landwirt ist. Zum SchluB stelle ich einige mit dem Hirtenleben und mit der Betyarenwelt verbundene Volkslieder vor, die im Jahre 1925 von Zoltán Kodály und Attila Péczely in Zalakaros und in seiner Umgebung gesammelt wurden. i ..-il- ,;-.■,>■ 409 NOVAK, Ferenc: < - , DATENSAMMLUNG ZUR GESCHICHTE DER GESELLSCHAFTLICHEN UND MASSENORGANISATIONEN SOWIE INSTITUTIONEN VON ZALAKAROS Dieses Kapitel ist keine zusammenhángende Bearbeitung. In dem durch das Quellenmaterial gesicherten Umfang liefert es Daten über die in Zalakaros fungierenden Partéién und Organisationen, viel aus den Quellén zitierend. So ver-sucht es einerseits die Stimmung und Denkweise der Zeitperiode widerzu-spiegeln, andererseits betont es mehr die Ziele und Bestrebungen. Es wurde ver-sucht, die zerstreuten Angaben über allé politischen Organisationen, die typisch für das Einparteiensystem waren und über derén - manchmal sehr formaié -Tátigkeit zu sammeln. Da es keine entsprechende Perspektive zu der gründlichen, vielfáltigen Verarbeitung der Frage gibt, hat der Autor diese Methode zur Veröf-fentlichung der chronologisch verarbeiteten Angaben gewáhlt. Die Bekanntgabe der politischen und Massenorganisationen des Einparteiensystems führt zur Be-kanntgabe der Lage nach 1990, das Ergebnis sámtlicher Parlaments- und Selbst-verwaltungswahlen mitteilend, den Volksabstimmungen einen entsprechenden Raum nach 1990 widmend. Wir erhalten ein Bild über die in der Siedlung tátigen Stiftungen, Vereine, von diesen werden die freiwillige Feuerwehr und das Rote Kreuz sowie der Sport-verein ausführlich behandelt, nachdem diese drei Organisationen in der Siedlung am anerkanntesten sind. Der Vorstellung der von der Selbstverwaltung von Zalakaros unterstützten Organisationen folgt die Detaillierung des Beziehungssystems der Siedlung. Neben den Organisationen in Ungarn erhált die Chronologie der internationalen Beziehungen der Stadt einen weiten Raum, besonderen Wert auf die aufgenom-mene und sich standig entwickelnde Beziehung mit dem österreichischen Asperhofen und dem deutschen Puchheim legend. Der Zusammensteller der Datensammlung teilt im letzten Teil die Symbole der Stadt Zalakaros, die durch die Stadt gegründeten Auszeichnungen, Anerkennungen und die Liste der Personen, die diese erhielten, mit. SchlieBlich wird das Verzeichnis der Werke auf öffentlichen Piátzen und das Verzeichnis der öffentlichen Gebiete in einer Liste zusammengefaBt, so erhalten wir ein genaues Bild über Zalakaros um die Jahrtausendwende. 410 TARTALOMJEGYZÉK Szirtes Lajos: Előszó 5 Lovász György: Zalakaros természeti viszonyai 7 I. A domborzat kialakulásának vázlata 7 Az ősi természeti viszonyok 7 A mai felszín kialakulása (felsőpannontól napj ainkig) 11 II. Hidrológiai viszonyok 19 Források, talajvizek 24 Felszíni vizek 25 III. Éghajlati viszonyok 25 Makroklimatikus viszonyok 26 Hőmérsékleti viszonyok 26 Csapadékviszonyok 27 Helyi (mező) klimatikus viszonyok 31 Talajviszonyok 32 Irodalom 35 Gyulai Ferenc: Zalakaros és környékének növény- és állatvilága 37 1. Bevezetés 37 2. Zalakaros környékének növényföldrajzi viszonyai 39 3. Zalakaros környékének legfontosabb természetes növénytársulásai 40 3.1. A Zalakarostól nyugatra lévő erdők 41 3.2. AZalakarostól délkeletre lévő erdők 42 3.3. AZalakaros környéki erdők az erdész szemével 44 3.4. A Kis-Balaton növényvilága 46 3.4.1. A Kis-Balaton rövid története 46 3.4.2. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer 51 3.4.3. A Kis-Balaton növényvilága 52 4. Zalakaros környékének állatvilága 55 4.1. Erdők és mezők állatvilága Zalakarostól nyugatra 55 4.2. A Kis-Balaton állatvilága 61 411 ...c 4.2.1. Változások a Kis-Balaton madárvilágában 64 4.2.2. Természetvédelem a Kis-Balaton területén 66 Irodalom 69 Ördög Ferenc: A Karos helységnév eredete 75 Irodalom 76 Vándor László: Zalakaros és környékének története az ősidőktől a török kor végéig 77 I. Az ősidőktől a honfoglalásig 77 II. Karos a középkorban 81 A kezdetek. A magyar honfoglalástól 1254-ig 81 Karos királyi birtok (1254-1355) 82 Karos az óbudai prépostság birtokában (1355-1566) 87 III. Karos határfalu a török birodalom szélén 91 Akiskomári vár védőszárnyai alatt (1566-1664) 91 Karos küzdelme a túlélésért (1664-1690) 96 Jegyzetek 98 Halász Imre: A település utolsó két évszázada ;! ...'... 101 A kontraktusok évtizedei 101 Zalakaros 1848 után 149 Szőlő és bortermelés 165 Zalakaros a 20. században 181 Jegyzetek 209 Kerecsényi Edit: Zalakaros népi értékei .'........:.: 213 1. Bevezetés 213 2. Zalakaros földrajzi nevei 216 3. A „pajtáskertes" gazdálkodás emlékei 218 4. Építkezés. A lakóház és berendezése 220 5. A régi szőlőhegyi hajlékok, a pincék 224 6. A karosi és a Zalakomár környéki népviselet alakulása az 1850-es évektől 229 I. Anői viselet 229 1. A viselet kb. az 1890-es évekig 229 2. A viselet változása az 1890-es évektől az I. világháborúig 231 3. A viselet alakulásának legújabb szakasza 233' II. A férfi viselet alakulása az 1850-es évektől kb. 1920-ig 235 7. Válogatás Zalakaros és vidéke népszokásaiból 238 December 13., Luca napja 238 412 A betlehemezés 240 Aregölés 242 A pünkösdi királynőjárás 246 8. A hajdani pásztorok és betyárok kapcsolata Karoson és környékén 249 9. A pásztorművészet remekei Karoson és környékén 250 10. A pásztorélet és a betyárvilág a Zalakaros környéki népdalok tükrében - Kodály Zoltán és Péczeli Attila gyűjtése alapján - 252 Hagyományok és ünnepek a mai Zalakaroson (Novak Ferenc) 254 Irodalom 255 Jegyzetek 257 Novak Ferenc: Adattár Zalakaros társadalmi- és tömegszervezeteinek, továbbá intézményeinek történetéhez 281 Előszó 281 1. Pártok, politikai és tömegszervezetek 282 1.1. A pártok és szervezetek 1948-ig 282 Az 1947-es országgyűlési választások helyi eredménye 291 2. Az egypártrendszer időszaka 292 2.1. Magyar Dolgozók Pártja (MDP) 1948-1956 292 2.2. Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ) 294 2.3. A Kommunista Ifjúsági Szervezet (KISZ) szervezet megalakulásának előzményei, az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) 295 2.4. Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) 1957-1990 (Községi Búzakalász Mgtsz alapszervezet) 296 2.5. Arany János KISZ Alapszervezet 300 2.6. KISZ-Alapszervezet, Behiákpuszta 305 2.7. Úttörő (kisdobos) csapat 306 2.8. MSZMP Alapszervezet, SZOT Gyógyüdülő 308 2.9. KISZ Alapszervezet, SZOT Gyógyüdülő 308 2.10. MSZMP Alapszervezet, Gyógyfürdő 308 2.11. Deák Ferenc KISZ Alapszervezet, Gyógyfürdő 309 2.12. MSZMP Nagyközségi Bizottsága 310 2.13. Nagyközségi KISZ Bizottság 311 3. A településen korábban működött társadalmi szervezetek 312 3.1. Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ) 312 3.2. Hazafias Népfront (HNF) 312 3.3. Nőtanács, Nőbizottság 316 3.4. Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) 318 413 3.5. Népi Ellenőrzési Csoport (NECS) 320 3.6. Egyesületek 321 3.7. Szakszervezetek 322 4. Politikai élet a rendszerváltás után 322 5. A településen jelenleg működő civil szervezetek 326 5.1. Alapítványok 326 5.2. Egyesületek 327 5.2.1. Zalakarosi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 329 5.2.2. Vöröskereszt 335 5.2.3. Zalakarosi Sportkör (Sportegyesület) 339 6. A tanács, az önkormányzat működéséhez kötődő intézmények, szervezetek 345 6.1. Művelődési Ház 345 6.2. Községi Könyvtár 358 6.3. Általános Iskola 363 6.4. Óvoda 364 6.5. Idősek klubja 366 6.6. Tourinform Iroda 366 6.7. Idegenforgalmi és Közművelődési Iroda 367 6.8. Zalakarosi Idegenforgalmi Tanács 367 6.9. Közalkalmazotti Tanács 367 6.10. Közterület-felügyelet 368 6.11. Gyámhivatal 368 6.12. Gyermekjóléti Szolgálat, Zalakaros Térségi Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat 368 7. Egyéb állami szervezet 368 7.1. Rendőrőrs 368 8. A település, az önkormányzat kapcsolatrendszere 369 8.1. Hazai kapcsolatok 369 8.2. Nemzetközi kapcsolatok kronológiája 371 9. Kitüntetések, elismerések 373 10. Az épített környezet értékei 379 Jegyztek 384 Német nyelvű összefoglalók (fordította Tanai Miklós) 393 Zusemmenfassung der Studien 393 Lovász, György: Naturverháltnisse von Zalakaros 395 Gyulai, Ferenc: Die Pflanzenwelt der Umgebung von Zalakaros.... 398 Vándor, László: Die Geschichte von Zalakaros und seiner Umgebung von den Urzeiten bis zum 18. Jahrhundert 402 Halász, Imre: Die Letzten zwei Jahrhunderte von Zalakaros 405 414 Kerecsényi, Edit: Die Volkswerte von Zalakaros 407 Novak, Ferenc: Datensammlung zur Geschichte der Gesellschaftlichen und Massenorganisationen sowie Institutionen von Zalakaros 410 Fotók 417 415 J mQ. :itbd. Jmihí/xsKi V'V F;V 0 Í *» \ f,ü\' hsaí. .!v .■.:;;; ■■'. _■ -i.j11 jí (.-:- K-'í. =.J;... .:■■ G 1. kép. A parti vizek növénye a nyílfű 2. kép. Mocsári csalán (Urtica kiovien- (Sagittaria sagittifolia). (Gyulai Ferenc sis) a Kis-Balaton ritka növénye. (Gyulai felvétele.) Ferenc felvétele.) ■ ■/ 3. kép. A cca. 600 évesre becsült kocsá-nyos tölgy (Quercus robur) Ormándkas-tély mellől. (Szabó Magda felvétele.) 4. kép. K.ipiialis harcsa (Silurus glanis) és ponty (Cyprinus Carpio) zsákmány. (Gyulai Ferenc felvétele.) 5. kép. Mocsári teknős (Emys orbicu-laris). (Gyulai Ferenc felvétele.) 6. kép. Jégmadár (Alcedo atthis). (Gyu-lai Ferenc felvétele.) 417 7. kép. 1254-es oklevél (Merenye 4) Karos legelső említésével. 8. kép. Az 1203-ban kiadott oklevél (Merenye 3.). 9. /tep. Az 1376-ban kelt oklevél (Merenye 17). 418 10. kép. Az 1285-ben kelt oklevél (Merenye 7.). Az 1293-ban kelt oklevél (Merenye 8.). 12. kép. Az 1430-ban kelt oklevél (Merenye 24.). 419 . fóp. Karos az 1864. évi Parzellen Protokolban (térképrészlet) 420 7,1 i-' - ,,.^-~fe 14. kép. Zalakaros belterülete az 1864. évi Parzellen Protokol térképen. 75. kép. 16. kép. 17. kép. 421 19. kép. Zalakaros. Fatalpas elő-és oldalpitvaros ház részlete beépített tilolóval. 1948. 18. kép. Zsúpos istálló és pajta bontása. 1954. 20. kép. „Kémény alá húzott, lopott tornácos ház" részlete, Galambok. 1966. 21. kép. Galambok, Honvéd utca 7. A szoba udvari ablaka. 1966. 422 22. kép. Zalakaros, Fő utca 21. Bazsó Gábor füstöskonyhás háza. 1956. 23. kép. Zalakaros. Fő utca 75. A pásztorház. 1956. 24. kép. Galambok, Honvéd utca 7. Zöld szemeskályha az első szobában. 1966. 25. kép. Galambok, Honvéd utca 7. Sarokpad a hagyományos, nagy fiókos, keményfa asztallal. 1966. 423 27. kép. A gazdaasszony begyújt a füstöskonyha kenyérsütő kemencéjébe. 1953. 28. kép. 1920 körül épített „kódisállásos" téglaház Zalakarosban. 1953. 29. kép. Zalakaros, Fő út 158. „Kódisállásos", vakolatdíszes, de még végoromfalas téglaház. Előtte a gazdái. Az asszony még népviseletben. 1953. 26. kép. Tulipános láda: készült 1863-ban. 52. 194. 1. 424 30. kép. Zalakaros, Fő út 4. Utcafrontos, vakolatdíszes ház. Épült 1922-ben. 1997. 31. kép. Nagygazda család 1938-ban kanizsai asztalossal csinálta-tott hálószoba bútora. A ház idős asszonya, Beké Ferencné még népviseletben jár. Fején fekete gyöngyös „neccet" visel. A szekrény két felső polca tömve hímes takácsszőttesekkel. 1997. 32. kép. Ugyanott a díszes luszterlampa ma is az egyik szoba ékessége. 33. kép. Zalakaros helység által 1853-ban emeltetett út menti kőkereszt. 1997. 425 J 35. kép. Zalakaros, Felső-hegy 118. A présházban álló keményfa prés részlete a „főfa" és a „szárfa" faragványaival. 1974. 37. kép. Zalakaros, Felső-hegy 54. A présház keményfából ácsolt eredeti medencéjében már újabb, 1910 táján csináltatott vasorsós prés áll. 1997. 34. kép. Zalakaros, Felső-hegy 118. 1860 táján épített, kéthelyiséges présházpince faragott oszlopos tornáccal. Bejárat a présházba. 1974. 36. kép. Zalakaros, Felső-hegy 54. Bontás előtt álló, kb. 1850-ben épített tömésfalu, „vertfalu" épület. 1997. 426 38. kép. Galambok, Kispincei-dülő 201. A présházpince keletről, a „pincetorok"-kal. 1974. 39. kép. Zalakaros, Felső-hegy 73. Kétszintes présházpince távlati képe. Épült 1869-ben. 1974. 41. kép. Felső-hegy 73. A faragott . „faorsósfőfás" prés részlete I a „katróccal". 1997. L»- 40. kép. Felső-hegy 73. A présházpince végorom-fala a boltozott borpince ajtajával és a szoba ablakaival. 1974. 427 42. kép. Zalakaros, Felső-hegy. A Né-meth család által emeltetett fogadalmi kereszt. Felirata: Németh József és Bal-hási Anna és fiúk János 1920." 1997. 43. kép. Zalakaros, Felső-hegy 63. Két-szintes, vakolatdíszes, palatetős présház-pince keleti homlokzata. Épült 1927-ben, 1975. 44. kép. Zalakaros, Felső-hegy. Kétszintes boltozott borospince belseje. Szakony Attila felvétele. 45. kép. A Thúry György Mú-zeum I. állandó kiállításán be-mutattuk az akkor már egye-düli, népviseletben járó zalai csoport: a Zalakaros-Zalako-már környéki lakosság visele-tének alakulását 1870-1950 között. Egy 1900 körüli gatyás férfiöltözet is látható. 1953. 428 46. kép. Módos fiatal menyecske „levesrék-liben" 191 táján. Fején fekete selyem hátrakötő. TGYM. 76.42.23. 47. kép. E képet 1914-ben az apának küldték ki a frontra. Különösen figyelemre méltó a nagy-apa „gurcsigombos" mellénye, a legények még ekkor is hímzett vászoninge valamint az anya hímzett vállkendője és „hátrakötő-kendője". 48. kép. Családi kép 1914-ből. A szülők még népviseletben, az anya fején „hátrakötő". A be-vonuló legény és a fiúcska már szövet öltöny-, ben, de még csizmásán. TGYM. 75.46.1. 49. kép. Családi kép. 1916-ból, amikor a csa-ládfőt szabadságra hazaengedték a frontról. Mind a három nő kezében ott a hímzett, kézbe-való kendő. 429 50. kép. A módos Bazsó házaspár - a férj egy ideig bíró is volt -, színezett fény-képe kb. 1925-ből. 57. kép. Ifjúkoruk viseletében fényké-pezkedtek. ■ : 52. kép. Színes fonalakkal hímzett „puruszli". Készült 1945-ben, Karosban. TGYM. 78.108.3. 55. kép. Bársony vállkendő színes hímzéssel kb. 1925-ből. Körös-körül gyapjú rojtozás. TGYM. 77.89.1. 430 54. kép. Kézi hímzésű vállkendő. 1940-ig az anyós, 1964-ig „kivetkőzéséig" a meny viselte. TGYM. 76.11.8. 55. kép. Fiatal leány kasmír ünneplőben, 1959-ben, 56. kép. „Kötött, gyöngyös necc". Sötétkék pamutfonálból horgolt, zabgyönggyel ékes esküvői fejrevaló 1942-ből. TGYM. 77.59.1. 57. kép. Asszonyok vasárnapi viseletben. 1956. 431 58. kép. Menyecske ünneplőben a kisfiával. 1956. 59. kép. „Gyöngyös necc". Készítette 1941-ben Gulyás Istvánné. TGYM. 52.85.1. 60. kép. „Gyöngyös necc." Készítette 1938-ban Sipos Gyuláné. TGYM. 88.15.32. 61. kép. „Gyöngyös necc." Készítette 1954-ben Baksa Nanica. TGYM. 75.10.13. 432 62. kép. Fiatal zalakarosi házaspár (Adorján Zoltán és felesége) fényképe 1939-ből, amikor a férjet a frontra vezényelték. 63. kép. A még népviseletben házassá-got kötő Könczöl Jenő és Bazsó Rózsa esküvői menete a templom felé 1960-ban. 65. kép. A 15. Rajzon látható 64. kép. „Emeletes" lakodalmi diótorta. ingelej hímzésének részlete A vacsorán az ifjú feleség kezdi meg. 74.24.4. to/.on férfi . TGYM. 433 66. kép. Városiasán öltöztett fiúcska fényképe kb. 1910-ből. 67. kép. Garabonci regölők. Seemayer Vilmos 1899. évi felvételének másolata. Magyarság Néprajza III. kötet, 45. Kép. 68. kép. Kiss István bortovakészlettartó dobozának spanyolozott fedlapja 69—70. kép. Szaru sótartó két oldala. 1873-ból. Valószínűleg Kiss István munkája. 434 77. a-b. kép. Spanyolozott gatyamadzag-fűző mindkét oldala. Készítette Kovács János juhász 1874-ben TGYM. 75.26.6. 72-73. kép. Tükrös két oldalának alakos díszítése. Molnár Boldizsár zalakarosi gazda munkája. TGYM: 55.29.21-2. 74-75 kép. Molnár Boldizsár által 1897-ben készített faragott-karcolt sótartó mind-két oldala. TGYM. 55.29.1. 435 76. kép. Spanyolozott szaru sótartó, egyik oldalán 1864évzsám. TGYM. 52.257.3. 77. kép. Spanyolozott borotválkozó tükör fed- lapja. 1863-ban készítette a Kuti család egyik tagja Galambokon. TGYM. 52.203.1. 78. kép. Tájház Galambokon. Szegényparaszt portája a Somogyi Béla utca 8. sz. alatt. Épült kb. 1840-ben. 1998. 79. kép. Szobabelső részlete a tájházban. A nagykanizsai Thúry György Múzeum gyűjtemény darabjaival rendezték be. 1998. (A színes felvételeket Berentés Tamás, az 1966 előtti egyszínűeket a szerző készítette.) 436 80. kép. A Levente Egyesület 1944-ben 81. kép. Gyakorlatozás közben a hattagú szerelőszám, háttérben a kovácsműhellyel (1930-as évek). 82. kép. A tűzoltóraj (1935). 437 438 83. kép. A tűzoltóegyesület tagsága (1948). 84. kép. Zalakarosi utcarészlet a templommal (Képeslapreprodukció. 20. század közepe). 85. kép. Zalakaros temploma és utcarészlet. (Képeslapreprodukció.) 86. kép. Útépítés a templom mellett (20. század első fele) (Mikola József tulajdona.) 439 87. kép. A település szlogenje és lógója UNSERGEHEIMNIS IST DAS WASSF.R 88. kép. A gyógycentrum egy részlete 90. kép. Az élményfürdő 440 91. kép. Kisfaludy Stróbl Zsigmond: Vízbelépő nő, 1967. 92. kép. A zenepavilon a Dísz téren, 1999. 93. kép. A MenDan Aparthotel. 1999. 94. kép. A Freya Hotel 441 95. kép. A római katolikus templom l 96. kép. Szent Orbán ünnepe a Felsőhegyen, a kép jobboldalán dr.Schuszter Lajos esperes, 1997. 97. kép. Csuloros Sándor: Életfa, 1987. 98. kép. Gepárd Nyikolaj Anatolevics: Madár, 1989. 442 99. kép. Az Önkéntes Tüzoltoegyesület új zászlója, 1996. 100. kép. A régi tűzoltózászló zászlócsúcsa, benne „L" betűvel 101. kép. A „Zala élő népművészete" című kiállítás a Művelődési Házban, előtérben Pápai Sándor fafaragó asztalgarníturáj a. 702. kép. Igényesen felújított ház részlete. 443 103. kép. A Zöld Ag Néptáncegyüttes, 1999. 104. kép. A Dalárda, 1999 Néptáncegyüttes a Karosi Bornapokon, 1999. 106. kép. Karos Néptáncegyüttes, 1994. 444 107. kép. Farkas Ferenc: Batthyány Lajos miniszterelnök és kormányának tagjai, 1998. 108. kép. Tőzsér Erzsébet: Árpád, 1996. 109. kép. Rónai Balázs: Kopjafa, 1998 110. kép. Béres János: Hősi emlékmű, 1994. 445 111. kép. Az óvoda 114. kép. A Zalakaros Kupa Nemzetközi Sakkverseny megnyitója, 1998. 446 ZALASÁFC& y VÁRÓ r Í997 i 115. kép. Farkas Ferenc: Városkő, 1997. 116. kép. A város jelképes kulcsának átadása, 1997. 118. kép. A Képviselőtestület tagjai: 1998. Balról jobbra, elöl: Dr.Tóth Lajos, Marton László, Káldiné Kopcsándi Szilvia, Szirtes Lajos polgár-mester, Szabadics József. Hát-só sor: Arany József, Hor-váthVencel, Dr.Hegedüs Fe-renc alpolgármester, Galam-bos István, Bazsó János AA1 117. kép. A puchheimi együttműködési megálla-podás aláírása, 1991, Né-metország. Balról jobbra Anna Nagel a Német-ma-gyar Egylet elnöke, Dr. Kereskai István nagykani-zsai, Dr. Herbert Kránzlein puchheimi és Szirtes Lajos zalakarosi polgármester |
