* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 11.86 KB | |
| 2008-02-11 14:51:52 | |
 | |||||||
Nyilvános  473 | 1699 | Cím: Zala megye története a középkorban | Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar KAROS /Zalakaros Zala m. nagykanizsai j.) A zalai vár földje volt, amelyen várszolgák laktak s ahol várjobbágyoknak is volt földjük, azonkívül IV. Béla felesége idegen telepeseket is hozott ide. Szomszédos volt Merenyével, a veszprémi egyház birtokával, amelynek határjeleit e hospesek a XIII. század derekán lerombolták, s az emiatt folyt perben a király 1254-ben úgy döntött, hogy Imre király 1203-i levele szerint kell a veszprémi egyházat e birtokában megvédeni /Fejér: i.m. VI/2. 382./. Amikor az 1276-i pusztítás a veszprémi egyházat annyira tönkre tette, a király is és a királyné is nagy adományokkal siettek felsegítésére; akkor kapta meg többek közt kárpótlásul elrabolt kincseiért Karos falut is, amely határos volt Merenye birtokával a Merenye-Oroszthi vizén levő révvel és vásárjával együtt /Veszprémi kápt. levt. Karos 1., Fejér: i.m. VII/2. 48./. Nem tudjuk, hogy miképp került vissza ismét a király kezére – bizonyára valami csere révén – , de Nagy Lajos kezén van a század derekán, aki 1355-ben bizonyos budai jövedelmekért a budai káptalannak adta cserébe Komárral, Galambokkal és Szentpéterrel együtt /Fejér: i.m. IX/2. 374./. Ezekről a birtokokról az oklevél azt mondja, hogy Somogy- és Zala megyében vannak, de mivel a veszprémi káptalan Zala megye hatósága előtt emelt panaszt 1376-ban, hogy a budai káptalannak itteni jobbágyai az ő Merenye birtokuk határait teljesen lerombolták /Veszprémi kápt. levt. Merenye 17./, – és 1393-ban is Zalában folyt vizsgálat, amikor a káptalannak újabb panasza volt a karosi jobbágyok ellen /U.o. Garabonc 12./, ekkor még kétségtelenül Zalához tartozott. Mivel azonban a budai káptalannak a szomszédos Somogyban nagy birtokaik voltak, s az említett faluk ezekhez közelebb is estek, mint a Balaton északi sarkánál levő zalai birtokaihoz. Így a XV. században már jórészt Somogyhoz számítják ezeket s így Karost is az oklevelek, s hiába keressük az 1513-i adólajstromban is /Lásd I.k. 112-4./. Parochiális egyháza, mint 1430-ban olvassuk, Szent László király tiszteletére volt avatva /Veszprémi kápt. levt. Merenye 24./. Plébánosa a zalai apát joghatósága alá tartozott, de 1512-ben több társával együtt megtagadta az engedelmességet /V.ö. I.k. 333-4./. |
