Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.

 
29.2 KB
2008-02-01 15:16:59
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
1085
4805

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar



OROSZTONY
(Orosztony Zala m. nagykanizsai j.)
Ma Orosztony falu Zalaszabartól délnyugatra és Orosztony puszta.
Hiteles emlékben 1225-ben tűnik fel először, amikor már templomát, illetve papját említik
/Mon. Vespr. I. 63./.
1253-ban a zágrábi káptalan előtt Hab fia Péter özvegye, Margit, Csapó comes felesége
Orosztony nevű pusztáját, mely az ő ősi birtoka volt, az urának adta, aki azt saját költségén szerelte
fel és hozta helyre, mert teljesen el volt pusztulva, s azonkívül ő nevelte fel első férjétől született
fiát és lányát is; ugyanakkor egy Cuissevurustun /Kisebborosztony? Kövesorosztony?/ nevű
pusztáját a leányának, Tamás feleségének adta, hogy 100 misét mondasson majd érte /ZO. I. 25-6./.
Az urának adott pusztán a Mária Magdolna tiszteletére épült templomot említette. Volt itt
részjószága Orosztonyi Sebestyén fia Lőrincnek is, aki nem lévén örököse, 1261-ben azt a zalavári
apátságnak hagyta, hogy miséket mondjanak érte, – s ennek hagyta a felesége, Dominika, a hitbérét
is. Rokonuk ez ajándékához beleegyezésüket adták 1269-ben a vasmegyei Lapsai Batina fia Jakab
és Récsei György fia Márk, Dominika atyafiai is /ZO. I. 39-40./.
Egy másik birtokosa Gerold comes volt, aki itteni birtokát atyafiára, Mutmer fia Pálra, hagyta;
ez azután 1300-ban e birtokát Atyusz comesnek zálogosította el /ÁUO. X. 405./. Kell, hogy valami
összefüggés legye ezek s azon Petrics comes közt, akiről 1309-ben azt olvassuk, hogy a Muthmer
nemzetségből – vagy talán inkább Muthmer nemzetségéből – származott, s nem lévén örököse,
orosztonyi ősi részjószágát, mely a veszprémi káptalan Merenye birtokának szomszédságában
feküdt, eladta a káptalannak. Sok év múlt el azután, amikor 1309-ben megjelent a káptalan előtt
Petricsnek egy rokona, Kristóf fia István s kérte, hogy hadd válthassa meg Petrics részét, mely
közvetlen az övé mellett fekszik. A káptalan ebbe bele is egyezett /Veszprémi kápt. levt./. 1327-ben
ennek az Istvánnak a fiáról olvasunk, aki Orosztony birtokát elzálogosította /U.o./, mégpedig újból
Merenyei Sech fia Péternek és János fia Tamásnak. Lehet, hogy emiatt pereskedtek 1337-ben
Lőrinc fia Miklós s másfelől Sech fia Péter és János fia Tamás /U.o./. 1344-ben Orosztonyi Zeech
fia Pál fiairól olvasunk, akiket itt idéztek meg /Fejér: i.m. IX/1. 250./,– talán ez a Szécs azonos a
korábban említett Sech-csel?!
1329-ben a dél felől Szegfalu szomszédságában fekvő Orosztonyról azt olvassuk, hogy az
Szentjakabi Csernel fia Jakab és István, valamint Pál fia István birtoka /Dl. 36.648./. Érdekes ez a
megállapítás, amely kétségtelenül helytálló, mert amiatt folyt per, hogy a szegfalui szőllőhegyekből
Orosztony határjárása alkalmával ehhez hozzá vettek egy részt. De ennek az a magyarázata, hogy
k é t Orosztony volt: Alsó és Felső. 1335-ben Rada határjárásában Felső-Orosztonyról beszélnek
/ZO. I. 297./.
1337-ben Uzsai Domokos comesnek itteni birtokáról olvasunk. A fia Avignonban volt, a
szentszék mellett, s azért ő itteni birtokát unokatestvérének /consobrinus, jelenthet általában rokont
is!/, Pacsai János fia István mesterre bízta /Dl. 3049./. Volt még birtoka itt a Hermán nembeli
Herbord fia Miklós fia Herbordnak és nővérének, Violának, akik azt 1340-ben eladták a veszprémi
káptalannak. A birtokuk Baksa fia Péter és fiai s néhai Kristóf fia István földje közt feküdt, melyet a
káptalan vett meg, mint láttuk, – s az eladáshoz beleegyezésüket adták, mint szomszédok: az
említett Baksa unokái, János, Mihály, Miklós, Péter és Jánosnak fia Miklós. Az Orosztony folyónál
kezdődött ennek a határa, melytől keletre terült el Apáti /Kisapáti!!/ /Veszprémi kápt. levt./. Rajkiak
is bírtak itt részjószágot, amelyhez házasság útján jutottak. T.i. Rajki Egyed fia Domokos
Orosztonyi Baksa atyjának vagy nagyatyjának a nővérét vette el, úgy látszik, s ezzel kapott itt részt
/tempore nuptiarum … per predecessores Petri filii Boxa de O. traditam/. Ezt azután Domokos s fia
Miklós, 1341-ben Baksa fia Péternek s fiainak zálogosította /Dl. 5162., 1363-i átir./.
1436-ban egyezséggel végződött az a per, melyet Alsóorosztonyi Kis Orsolya /István leánya/,
Kaczor Jánosné indított Orosztonyi Guath István fia Mihály, Péter fia, Bálint, Pál és János, ellen
Orosztony határának a kiigazítása tárgyában /ZO. II. 488./, s ezek két jobbágytelket, rétet, földeket
engedtek át neki Alsóorosztonyban elégtételül. Így lettek itt birtokosok a Kaczorok /1487. K. Péter,
Dl. 19.235., 1524. K. Albert, Felsőo-on. Zalavári ap. lt. 80./.
1468-ban azt olvassuk, hogy Köcski Farkas Miklósnak is volt itt része /III. 5. N.Muz. levt./.
Az említett Alsóorosztonyi Gwath Mihály leánya, Agáta, Zalai Andráshoz ment nőül. Ennek a
fia volt Zsigmond, aki 1486-ban hozzájárulását adta ahhoz, hogy Alsóorosztonyi Baksa Balázs
itteni jogait a zalavári apátságnak engedje át /Füssy-Erdélyi: i.m. 557./. T.i. Baksa, aki akkor már
Kisapátin lakott, cserébe engedett át az apátságnak egy nemesi kúriát a parochiás egyház mellett és
36 hold földet, továbbá négy jobbágyhelyet. 1492-ben azután mindezt a zalavári commendátor és
konvent Domokos szentgyörgyvölgyi porkolábnak adta, aki egyházi nemesükké lett /U.o. 560-1./.
1504-ben Porkoláb Domokos mindennek a felét, a konvent beleegyezésével, Kolgyári Bankó Bálint
fia Jánosnak adta át /III. 19. N.Muz. levt./.
1497-ben Récsei Imre deák panaszt emel, hogy néhány éve Csernel Péter szentjakabi
/Somogy m./ és felsőorosztonyi jobbágyaival az ő ottani jobbágyaitól egy hordó bort elvitt /Zalavári
ap. levt. 557./. De ez csak zálogos birtoka volt! A Csernelek tehát Felsőn voltak birtokosok. 1501-
ben is itteni részükből idézik meg Csernel Imre fia Jánost és Bertalan fia Ferencet /Dl. 36. 734./, és
István fia Györgyöt /Dl. 36.743./.
A XVI. század elején Ányos Ferenc birtokában is találunk itteni részeket, de nem tudjuk,
hogy miképp jutottak ezek hozzá?! A leánya, Agáta, Sárközi Pál felesége volt, akit fiúsítottak is
atyja birtokaiban.
1511-ben királyi ember volt Orosztonyi Domokos János /Zalavári ap. lt. 1221./.
Nádasdy Tamás, a zalavári apátság commendatora, 1526-ban Ispán másképp Csapos
Andrásnak – aki az apátság alsóorosztonyi tisztje és nemes jobbágya volt – szolgálataiért egy kúriát
adományozott /Zalavári ap. lt. 2373./.
E g y h á z á t , illetve papját, 1225-ben említik /Mon. Vespr. I. 63./. Obusc volt ez, a
Mindenszentek egyházának papja. Ez azonban csak egy oltár volt, mert 1485-ben Lukács fia
Mihályról olvasunk, aki az orosztonyi Mindenszentek oltárának az oltárigazgatója volt /U.o. III.
323./. Ugyanő egy hónappal korábban az Aprószentek oltárának igazgatója volt /U.o./. – Mindkét
Orosztonynak volt egyháza s papja, akik a zalavári apátság káplánjai voltak: 1358-ban Mihály az
orosztonyi egyház papja /capellanus noster/, Dl. 4793./, 1361-ben pedig az egyiké ugyanő, a másiké
pedig Péter /capellani ecclesie Zaladiensis, Dl. 5028./. Ez utóbbi 1363-ban is szerepelt /ZO. I. 638./.