* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 31.7 KB | |
| 2008-02-12 10:04:27 | |
 | |||||||
Nyilvános  680 | 3804 | Rövid leírás | Teljes leírás (8.84 KB) | Cím: Zala megye története a középkorban Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar SZABAR (Zalaszabar Zala m. nagykanizsai j.) A XIII. század elején már a Buzád-Hahót nemzetségnél találjuk. Buzád volt bán, aki később domokosrendi szerzetes lett, ezt a pusztáját Buzád nevű fiának adta, aki a Szabari-családnak őse lett. Hogy ezt illetőleg később semmiféle zavar ne támadjon az osztálynál fiai közt, 1233-ban erről levelet adott ki /Fejér: i.m. III/2. 334./. 1239-ben már nem élt, mert ekkor fia, Buzád mester, pereskedik Jácinttal, a zeurugi-szőregi monostor apátjával, Zobor birtok /predium/ miatt, amelyről az apát azt állította, hogy a monostoráé és Buzád erőszakkal, jogtalanul foglalta el. A király jóváhagyásával olyan egyezség jött létre köztük, hogy Szabart Buzád tartotta meg, de 100 márkát fizet az apátnak és a konventnek /ÁUO. VII. 76./. Szőregen, Torontálmegyében, Szent Fülöp tiszteletére alapított monostor volt, de hogy milyen rendi, azt nem tudjuk /Lásd: Sörös: Elenyészett bencés apátságok, 7./. Talán domokosrendi, mert akkor úgy magyarázhatnók meg a pert, hogy a domokosrendivé lett Buzád volt bán ezt a birtokát később a rendjének adta, viszont fia is igényt tartott rá, atyja adományozása folytán. Buzád birtokában maradt is, és 1277-ben fiát, Atyuszt, a király beiktattatta Zobor-Szabar /a kiadásban tévesen: Bodor!/ föld egy darabkájába, amely elért a Zaláig /ÁUO. IX. 189./. Atyusz két fivére, Tamás és Sal, a papi pályára léptek, így az övé lett később Szabar. 1351-ben Atyusz fia János mester fiait, Jánost és Atyuszt, Szabariaknak mondják /ZO. I. 507./. Szabari Jánosnak három fia volt: János, Atyusz és Lőkös. 1359-ben csak Jánost és Atyuszt említik, amikor a zalavári apáttal folytatott tizedperüket békésen fejezték be /Füssy-Erdélyi: i.m. 527./, tehát Lőkös ekkor már, úgy látszik, nem élt. Magva szakadt a másik két fiúnak vagy ezek fiainak is, mert amikor 1381-ben Alsólendvai Miklós volt bán fiai, István és János s másfelől fivéreik, Miklós és László kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, akkor birtokaik közt szerepel Szabar is /Terjék-cs. lt./. Viszont 1384-ben azt olvassuk, hogy mint a Szabari Atyusz utódának, a magvaszakadt Péternek urafogyott birtokát kapták meg az Alsólendvaiak /Dl. 7072., Csánki: i.m. 24./. Ez a Péter János fia Jánosnak a fia volt /1376. Dl. 73./. Azonban Szabar s más birtokokba beiktatta magát Hahóti Miklós fia Miklós, aminek azonban ellenmondtak Alsólendvai István és János szlavón bánok /Dl. 7083., 7103./. Úgy látszik, hogy ők kapták meg, mert amikor 1389-ben megosztoztak birtokaikban Lendvai János bán s másfelől István bán fiai, Miklós és László, akkor Miklósé és Lászlóé lett 27 egész és 5 féltelek, Rada felől, – Jánosé pedig 29 egész és 2 féltelek, a Zala folyó felé. Úgy egyeztek meg, hogy az addig közösen bírt kúriát továbbra is közösen bírják /Dl. 7468./. 1391-ben Mária királynő Jánosnak, fiának, Istvánnak, valamint néhai István bán fia Lászlónak itt vásárjogot adományozott szent Gál napjára /ZO. II. 253./. Hetivására a XV. század elején csütörtöki napon volt /1405. Dl. 9071.; 1409. Dl. 9490./. Az alsólendvaiak, Bánfiak, 1403-ban hűtlenségük miatt elvesztették birtokaikat, amelyeket az Ostfiak kértek fel s kaptak meg Zsigmondtól. 1404-ben azonban Ostfi János fiai, Gergely és László mesterek, visszaadták István fia Lászlónak és János fiainak összes birtokaikat, amiért ezek azután Szabar, Ung, Palkonya, Két Bagota és Szentmárton birtokokat s részeiket Szigeten és Pacsán adták nekik /1459. III. 11. átir. N.Muz. lt./. Így tehát új család kezére került e birtok. Ostf... |
