* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 19.5 KB | |
| 2008-02-11 11:19:12 | |
 | |||||||
Nyilvános  725 | 2830 | Rövid leírás | Teljes leírás (5.08 KB) | Cím: Zala megye története a középkorban Szerző: Holub József (1885-1962) Szerz. közl.: Holub József Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929- Kötetei: 3. köt., A községek története ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 943.9 Cutter: H 77 Nyelv: magyar BAKONAK a./ Nagykanizsától északra (Nagybakónak Zala m. nagykanizsai j.) Az első adatunk szerint 1256-ban a zalai vár jobbágyai laktak itt, s így valószínű, hogy részben legalább várbirtok volt /ZO. I. 29./. 1259-ben Baczonaki Gál egy itteni háromholdas szőllejét eladta Holpári Gunolt fia Henriknek, akinek ugyanakkor ő és rokonai eladták egy ekealja baczonaki földjüket is. A határszomszédok közt, akik ehhez bele egyezésüket adták, olvassuk Bakonaki Péter fiait, Pált, Mihály és Mojst, ezek tehát itteni birtokosok voltak /ÁUO. VII. 518./. 1270-ben ez a Mojs mester perben állt az itteni várjobbágyokkal két szőllő miatt /U.o. XI. 602., Dl. 749./. Ennek a Mojsnak, Majosnak volt egy Pető nevű fia, akit az 1339-i megyei közgyűlésen perbe fogott Bakonaki István fia Tamás, hogy a nagyatyjának, Dénesnek, egy birtokát, mely őt illetné, elfoglalva tartja /Dl. 3271./. Ennek a Petőnek fia is a Majos nevet viselte, benne azonban a család ez ágának magvaszakadt. 1349-ben még olvasunk róla /Dl. 4070./, de 1360-ban Nagy Lajos birtokát, Egyházasbakonakot, eladományozta Kanizsai István zágrábi püspöknek és testvéreinek. A beiktatásuknak azonban ellenmondtak, bizonyára a rokonság jogán, Bakonaki Miklós fia Mihály és Kozma fia György /Dl. 4974., Fejér: Cod. Dipl. IX/3. 149./ 1372-ben a nádori közgyűlésen a király prókátora előadta, hogy Egyházasbakonak várföld, s így a királyi jogot illeti. A vármegye hatósága azonban úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint ez sohasem volt várföld, és Pető nemesi jogon bírta ez ősi földjét /ZO. II. 53./. Bakonaki András fia Péter Horváti János híve volt, s mint infidélis elvesztette itteni birtokait, amelyeket szintén a Kanizsaiak kaptak meg Máriától és Zsigmondtól 1387-ben /Dl. 7358., 7456., Fejér: Cod. Dipl. X/l. 347., 365., stb./. Új adományt nyertek rá 1433-ben /U.o. X/5. 147./. Nemsokára sikerült Kisbakonakot is megszerezniök, amelyet birtokosa hűtlensége miatt vesztett el 1401-ben /Dl. 9143., Fejér: i.m. X/4./. Azonban csak egy része volt az övék, mert a XV. Században sok más birtokossal is találkozunk itt. Így 1443-ben Török László kanizsai várnagy a Bakonaki előnevet viseli /ZO. II. 519./, 1444-ben Sztelc szomszédai közt említik Bakonaki Szabó László fiait /ZO. II. 523./, 1451- ben Bakonaki Imre fiairól olvasunk, akik a Bakonak vizén túl fekvő részüket zálogosították el Török Lászlónak és fiainak /Dl. 14.499./. 1479-ben Bakonaki Simon itteni részét Vadlövő Lászlónak zálogosította el /gr. Erdődy-cs. levt. Galgóc 104. 17./, 1489-ben pedig a bakonaki helyen levő szőllejét Bakonaki Lukácsa Barnabásnak /U.o./. A Pati előnévvel is szereplő Török család itteni birtoklása nagyon zavaros. Török László Kanizsai Miklós gyámja volt, s úgy látszik így kerültek kezére itteni részek, melyeket magának foglalt le s tartott meg magának a fia is. Hogy ezek mekkorák voltak azt nem tudjuk, de talán következtethetünk rájuk abból, hogy 1483-ban nádori parancsra zálogjogon Felsőbakonak felébe és egyházasbakonaki részek felébe Pati Török László ellenében beiktatták Gredei Horvát Lőrincet /Dl. 18.808./. Török azonban, aki társa volt hírhedt rokonának, a rabló Bocskai Istvánnak, elvesztette birtokait, köztük Egyházasbakonakot, s ezeket Bornemisza János alkincstartó kapta meg 1486-ban, aki már zálogban bírt ezeket. Bornemisza azonban kegyelmet eszközölt ki számára, s ő ezért viszonzásul javai felé... |
