Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
511.52 KB
2006-06-02 10:18:53
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
303
1387
Rövid leírás | Teljes leírás (50.67 KB)

Zalai Közlöny
Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap

Zalai Közlöny 1879. augusztus 24. 68. szám


A következő szöveg az újságból készült, automata szövegfelismertető segítségével.

NAGY-KÁMZSA, 1879. augttóítus U-éa.
O3-1K.
TUennyolcsadU évfolyam.



anyagi réasit illeti bozlemenjek padif • kiadóból bérmaetre
Hlrestisek
haaáboa petitaorbaa * iI
p
dazor *> s min-Ia-ti torért 5 kr
NAQT.aUHlZSA
Wlaatttaami.
BenaeBteUaa levelek. \' eaak iámért BBnkatar-aaktoi fogaautnak el.
lEMratok viasu aaas kUdeteak.
|7t eaáa i
• NYILTTÉBBEN
atronkéut 10 krért li-
\\ tetuek fel KiiKatari illeték minden iprrea hirdeleairt 30 kr
elóbb: .35 -A.
ZALAI KÖZLŐIK
O MOQ
gf»»-^ \'\'■^Hl ga» i,— . .—«aa
>..Kaniuaiáro« hflrható»ácának, „n.-kanlrsal önk. tüioltó-egylet", a .n.kaBitaai kereaketloltiil • iparkuk*, .n.kanlraal takarékpénitár*, a ,t«la«egjei általános taaltóte* taiet", » .n.-kafllz«al kitileii-ncTplo egjAnaiPt", a .soproni kereakodelml • iparkamara n.-ka»ix«al kulfUajxtmánva" ■ több megyei éa Tároal earyeaitlet klTavtaloi értmiUjs.
Helcnklní kétszer, vasárnap- s csulórtökön megjeleuo vegyes tartalmú lap.
t zalamegyel általános tanító tes-
t ületnek nagy gj ftlése előtt.
Augusztus hó 26-ára.
A véletlenség gyakran eredeti játé-kát űzi az emberrel, az események lénye, ideje gyakran eredeti elmélkedésekre vonja lelkűnket, a maró, fájó Tiszaemlékezést előidézi gyakorta a jövőbeni bizalom, sor-sunknak jóra változásának hite és re-ménye.
E nap fájdalomtel tcn emlékeztet a mohácsi vésznapra, lelki szemeink ott me-rengnek a vértől áztatott tereken, ott hol egy országnak disze, virága elhullott, azon téren, melynek minden darabja a honfinak szent ereklye, melyen minden fűszál, a szellőnek minden susogása, a dicsó múltnak szomorú regéjét panaszolja, azon tércu, hol mindannyian elestek, kik a haza jóvoltát szivükön hordozták, hol elhullott a legelső magyar ember és el-hullott mindenki, és elveszett minden, megmaradva csak a honfiúi bu és a vég-pusztulásnak indáit hazánk romjai.
E szomorú visszaemlékezést előidézi lelkűnkben e pap, melyen évekkel ezelőtt a mohácsi vész előestéje kezdődött.
És ha kérdeniük, mi okozta a vész-napot, mi okozá, hogy hazánk „a bátrak hazája\' ily pusztulásnak lett kitéve, fe-leletül nyerjük, hogy ezt nem az ozmá--no\'k ezrei, nen. a rajongás által izgatott törökök okozták, \' hanem okozta az ön-keblünkben támadt viszálykodás, okozta nemzetünk elkorcsosodása, mely a hazá-nak szent ügyét az önérdeknek aláren-delte. E korszakban látjuk, hogy egy fia-tal királyt a nemzet nagyjai félre veze-
tik, hogy akarat akaratjával kebléből a szent és nemesnek minden csirját kitépik, csakhogy a szenvedély dühöngő tengerére taszíthassák, hogy ez által alkalmat nyer-jenek az ország éltető erejét lüktető erét megbéníthatni, hogy annál biztosabban halászhassanak a zavarban. Ezen önérdek tévé azt, ho«íy korának első férfia tá-volról hallgatta seregével és lesve nézé hazájának végpusztulását, mert ő e ha-zát annál biztosi martaléknak Urtá, mi-nél mélyebb lón azon seb, mely rajta vágatott.
És midőn szeretett hazánknak a halálos döfés megadatott, midőn a hal-dokló haza végvonaglásaiban feküvék, a sivitó halálmadarak fennen reszkedtek, hogy a biztosnak vélt prédából kiki ré-szét kivehesse, a prédán összecsaptak és miután egyií sem birta kizárólagosan ha-talmába keríteni, széttépték és osztoztak az árva űnfiaitól elhagyott és el...