Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
4.86 MB
2010-02-19 09:17:31
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
433
1818
Rövid leírás | Teljes leírás (124.33 KB)

Zalai Közlöny 1923. 248-249. szám november
250. számtól hiányzik!

Zalai Közlöny
Politikai napilap
62. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

EflVO irám ára hétfc&znag 250 korona, vasár, és ünnepnap 300 korona.


Nagykunizía, 1923. november 1. Csütörtök
248. szám.
Közlőn...
t
Mors Imperátor ünnepén
Halottak ünnepét hozta el az ész és tűzgyújtásra mennek az élők a halál árnyékából szabadult Magyarország minden temetőiében. Mert ezen az ünnepen az élet ad találkozót a halálnak, hogy emlékezzünk, amikor vlsz-szanézünk azok (elé, akiket szerettünk. És elnézzünk előre, nem Is tudjuk, nem-e holnapig, az élet és halál Igazi találkozójára, amikor az marad legyő zöllen, akit legjobban szerettünk: önmagunk.
Akiket szerettünk, akik elmentek közülünk, azok emlé kének adóját elmegyünk leróni a sírok szomorú országába. Soksok virág jelzi az utat. Zöldbe boiulnak, színes lángokra gyul nak, krlzantémos őszt virágdíszbe öltöznek a kicsike dombok, amik alatt §rök álmát alussza sok millió élet. Mindenkinek van egy-egy kis sírja, ahova elmegy, csendben, szótlanul. vissza visszatérő régi nagy szomorúsággal megigazgatja a szerleguruló hantokat, gyertyát gyújt, koszorút, csokrot vls.\\ Aztán egy-két Imádság száll, egy-két könnycsepp cslllanlk meg. A minden élők l\'eketemiséje ez az ünnep, fájdalmas áldozás a legnagyobb hatalom, Mors Imperátor ezerfelé szórt oltárai tövében.
És messze, nagyon messze, szerteszét az egész világon fekete sötétben maradt sírok ezreire borul rá a ködös, didergő őszi éjszaka, csend|e. Sírokkal van behintve hegy, völgy, mező, ahol megbékélten, kopírsótlan, soks.z.or talán már cl Is leledten plhennejc a n«mrég nagy világégés halőtt katonái. Magyar katonák, (összeroncsolt, elvérzett, áldozatul odadobott testvéreink feküsznek szanaszét a nagyvilágon. Jeltelen sírjukon nem ünnepel a gyász, nem röpül odáig a szeretet se. talán. Mert Jött a forgatagos élet és elfeledtük, hogy voltak mártírjaink, voltak véreink, akiktől a ml mai létezésünkért azt követelte a há-
ború örvényébe sodródott haza, hogy hagyjanak Itt bennünket, hogy örökre menjenek cl tőlünk. És ne maradjon más nyoma értünk adott életüknek, csak egy begyepesedett, lassan elsimuló sírhant, amit azóta fel Is szántott talán az ujrainduló élet s talán a régi szerelteknél nem maradt egyéb, csak lassú, könnytelen, újélet hozta elfeled-kezés.
Itt, a csonka határokon belül Is. minden városban, minden kis laluban is, hősök alusszák álmukat. Magyar katoná,k. Meg sokan, örök csendre békélt régen ellenségek. Most már Jó-testvérként egymás mellett elférnek, egyformán öleli, takarja őket a magyar löld.
Messze-messze, kl tudja hol, kl tudja élnek- e még, akik siratnák a ml temetőink halott ki<g nált? Kl ludja, mennyi ezeren, édesanyák, gyermekek, hitvesek hunyt szemmel bolyongják be fájdalmuk szárnyán a nagyvilág elhagyott szögletelt, csatatereket, erdők mélyét és keresik annak letlpo:t, rég eltűnt sírját, aki elment és nem jött vissza hozzájuk soha többet. Sírva, zokogva keservesen kérik számon az egész világtól az ő halottaikat, akiknek nem vihetnek ma este egy szál virágot.
És az a haléit talán llt fekszik a ml temetőnk katonái\' közölt. Talán magyar, talán Idegen Jóbarát vagy ellenség. De ma testvér. Aki ember .volt és élt. És voltak, akik szerették. Akik ma jajongva keresik a sírját, hogy gondol e rá valaki, dob-e rá csak egyetlen szál virágot.
Ha van szive a magyar nemzetnek, akkor ezen a napon nagyon\' kell, hogy legyen. A magyar társadalom örök szégyene lenne, ha elfeledkezne a kegyelet parancsáról, a katonái, hősei, a vértanul sírjairól. Nem Is parancs, de mln.den, a világ bármely részén élő embertár; sunkkal szemben teljesítendő morális kötelezettség. Mert ne-
künk Is vannak halottaink messze Idegenben és Itthon Is távoli temetőkben, ah...