| 3.62 MB | |
| 2018-10-01 10:26:34 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  627 | 1969 | Rövid leírás | Teljes leírás (10.31 KB) | Zalai Hírlap 2018. szeptember 29. 227. szám 11. oldal - Nyomot hagyott a világban HORVÁTH-BALOGH ATTILA attila.horvathbalogh@ zalaihirlap.hu Konok, ám igényes, teremtő embertípus volt. Irodalmár és pedagógus kollégái, egykori barátai így jellemzik Pék Pál költőt, irodalomszervezőt és tanárt, aki tíz éve, 2008. július 21 -én távozott közülünk. Pék Pál 1939. július 26-án született Nagykanizsán, alap- és középfokú tanulmányainak nagy részét ott végezte, magyar-történelem szakos általános iskolai tanári diplomáját pedig Pécsett szerezte meg 1965-ben. 1956-os szerepvállalása miatt kezdetben a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban szerszámkészítő lakatosként, később képesítés nélküli nevelőként dolgozott Murakeresztúron. Tanított Kiskanizsán, a mai Kőrösi-iskolában, majd a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban dolgozott nyugdíjazásáig. Közben 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon megszerezte a középiskolai tanári diplomát is. 1959-től kezdődően írt verseket, novellákat, kritikákat, melyek a Zalai Hírlapban, a Kortársban és a Jelenkorban jelentek meg elsőként. Alapítója a Kanizsa Dél-Zalai Hetilapnak és a Pannon Tükörnek, utóbbi lapnak öt éven át szerkesztője is volt. Jelentősnek mondható az irodalomszervező munkássága, különösen zalai vonatkozásban - neki köszönhető, hogy a megye felkerült az ország irodalmi térképére. 2000-től a Magyar Napló című irodalmi folyóirat regionális vezetője lett. Tíz önálló verseskötete jelent meg, utolsóként Az elmerült sziget című 2008-ban. Művészi és emberi hagyatékát a kanizsai Halis István Városi Könyvtár őrzi és kezeli. A bibliotékában emlékszobát alakítottak ki könyvei, páratlan lemezgyűjteménye, bútorai felhasználásával. Az anyagnak része egykori költőtársa és volt tanárkollégája, Takács László kéziratos vershagyatéka is, az emlékszoba ezért a Pék Pál-Takács László Olvasóterem nevet viseli. - 1985-ben kezdtem el dolgozni a könyvtárban, a városban akkor még senkit sem ismertem - emlékezett vissza Kardos Ferenc, a bibliotéka igazgatóhelyettese, a Pék-hagyaték kutatója. - Már akkoriban írogattam verseket, s ennek híre ment. Palival ennek kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba, egyébként találkoztunk már korábban is, hiszen könyvtárba járó ember volt. A Mező-gimnázium támogatásával csinált egy antológiát Csend ritmusa címmel, fiatal mezős költőpalánták verseivel. Karosszéke A kötetbe bekerült néhány idősebb, már a húszas éveiben járó, de még kezdő költő verse, így az enyémek közül is 6-7 darab. Nagyon büszke voltam rá... Pali mecénás alkat volt, szerette felkarolni a pályakezdőket, s ösztönösen meglátta a tehetséget. Az antológiának jó visszhangja lett. Ez amúgy Palinak is jó időszaka volt, élő kapcsolatot tudott kialakítani a párizsi Magyar Műhellyel, abból a körből is sok kísérletező, avantgárd költőnek biztosított bemutatkozási lehetőséget különböző fórumokon. Úgy vélem, ezért nem lehet elég hálás neki az utókor. Kardos Ferenc felidézte: Pék Pál szigorú bíráló volt, a rá bízott verset kíméletlenül kritizálta, visszaadta a szerzőnek, ha kellett, beleírt, belejavított, szerette volna mindenből és mindenkiből kihozni a legjobbat. Volt, akit ez érzékenyen érintett, pedig Pék Pálnak sosem volt célja, hogy azokat, akik a segítségét kérték, megalázza. De tanári mivoltát soha nem tagadta meg. - Munkássága, személyisége ma is példaértékű - folytatta Kardos Ferenc. - Október 24-én konferenciát rendezünk az emlékére, melynek keretében a Pannon Tükör folyóirattal együttműködve meghirdetjük a Pék Pál-emlékévet. Az emlékévben szeretnénk szervezni egy dzsesszkonferenciát is, hiszen a kanizsai dzsesszfesztiválok elődjének számító legendás dzsesszklubnak szintén alapítója volt. Továbbá a nagykanizsai képzőművészet számára három vershez kapcsolódóan illusztrációs versenyt is hirdetünk, az alkotásokat kiállításon mutatjuk be jövő tavasszal. Szintén tavaszra tervezzük meghívni Szakolczay Lajos irodalomtörténés... |
