Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
9.13 MB
2020-04-15 12:47:44
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
475
1081
Rövid leírás | Teljes leírás (137.84 KB)

Cím: Nagykanizsa középkori rotundái ; A rotunda építészet gyökerei
Szerző: Deák-Varga Dénes
Szerz. közl:Deák-Varga Dénes
Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyesület, 2012
Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/38.
Eto: 943.9Nagykanizsa"05/16" ; 726Nagykanizsa"14/16" ; 894.511-343.4 ; 908.439.121
Tárgyszó: rotunda ; Nagykanizsa
Szakjel: 726
Cutter: D 34
Nyelv: magyar
Oldal: 72 p.


A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:


NAGYKANIZSAI
HONISMERETI
FÜZETEK
38
012
DEÁK-VARGA DÉNES
Nagykanizsa középkori rotundái A rotunda építészet gyökerei
KÖLCSÖNÖZI
rr
Készült Nagykanizsa MJV Önkormányzata és a Nagykanizsai Városvédő Egyesület támogatásával
írta és szerkesztette: Deák-Varga Dénes
Címlap:
Mórichely vára és rotundája Giulio Turco 1569. évi várfelmérésén
Felelős kiadó:
NAGYKANIZSAI VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET
Nagykanizsa, Erzsébet tér 8.
Cserti Tibor elnök
Minden jog fenntartva!
ISBN
978 963 89018 7 3
Készült a Nagykanizsai Szociális Foglalkoztató Nonprofit Kft.
nyomdájában
2012
Ügyvezető: Lérántné Mátés Valéria
M
TARTALOM

ELŐSZÓ
NAGYKANIZSA KÖZÉPKORI ROTUNDÁI
A ROTUNDA-ÉPÍTÉSZET GYÖKEREI Mi a rotunda?
A közép-európai rotundák eredet-elmélete A középkori rotundák újabb eredet-elmélete Karnerek
Kaukázusi hatások nyugaton A rotunda-építészet alkonya Ismeretlen rotundák nyomában Zárszó Melléklet
16
16
18
26
50
53
54
55
59
60
ELŐSZÓ
Jelen kötet két tanulmányt tartalmaz, melyeket az kapcsol össze, hogy mindkettő középkori kerek templomokról szól. Az első konkrétan Nagykanizsa város ilyen emlékeivel, a második pedig a középkori körtemplomok legtágabb értelemben vett problematikájával, nevezetesen eredetük kérdésével foglalkozik.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért nyúltam e témához, csak azt felelhetném rá - bármily különösen is hangzik -, hogy nem én választottam azt, hanem ők szólítottak meg engem. Ugyanis egy olyan városban -Kaposváron - születtem, ahol a zselicszentjakabi bencés monostor alapfalai mellett magasodnak egy kora gótikus nyolcsszögű „rotunda” impozáns falmaradványai, melyeket már kisiskolásként megismertem, - bár akkor még fogalmam sem volt ezek jelentőségéről. A rotundákkal való következő találkozásaim már a középiskolai kirándulásokra tehetők, ekkor láttam először a jáki Szent Jakab kápolnát, vagy a karosai református templomot. Pár év múlva egy egyetemi kiránduláson jutottam el Öskübe, a világ egyik legszebb rotundájába, melynek döbbenetes térhatása máig él emlékeimben. Azután sokáig nem foglalkoztatott e téma, és már bőven gyakorló építész voltam, amikor kezembe került Gervers-Molnár Vera magyar rotundákról szóló könyve. Az abban olvasottakat annak idején természetesen elfogadtam, hiszen eléggé meggyőzően hangzottak.
A kerek templomokkal akkor kezdtem foglalkozni újra, midőn 1998-ban Nagyatád város főépítésze lettem, és a milleniumra való előkészületek során felvetettem a szakirodalom szerint Nagyatád Bodvica nevű városrészében egykor állt, de napjainkra eltűnt körtemplom régészeti feltárásának lehetőségét. A város vezetése kapva-kapott az ötleten, és megfinanszírozott egy kutató-ásatást a bodvicai temetőben. A nagyszabású ásatás sajnos nem vezetett eredményre, nem sikerült alapfalakra bukkanni. Egy-két év múlva azonban egy lelkes amatőr „kutató” rábukkant a temető egy másik részén a köríves alapfalakra. Nyomban új ásatás indult, ami teljes sikerrel zárult: napvilágra került Somogy megye első kézzel fogható rotundájának alapozása. Sajnos a maradványok bemutatása egyelőre még várat magára.
2006-ban új munkahelyre szólított a sors. Nagykanizsa főépítészeként megint egy olyan városba kerültem, ahol a kerek templomoknak különleges emlékei találhatók. Időközben - sok más kutatóval együtt - kétségek merültek fel bennem a rotundák hagyományos eredet-elméletének
2
helyessége iránt. E kételyeim összefoglalását tartalmazza a kötet második része.
Egykori felejthetetlen emlékű egyetemi tanárunk, Guzsik Tamás szerettette meg sokunkkal a magyar építészet-történetet, ami az építész számára nemcsak az épségben tündöklő legszebb emlékek megcsodálását jelenti, hanem az építészeti emlékek jobb megértésének vágyát, sőt ennek kötelességét is, megtartva a tévedés lehetőségét is, hisz a múlt minden titkát soha nem fogjuk teljes egészében feltárni.
Tisztában vagyok vele, hogy a rotundák eredetének kérdése nem meghatározó ügy mai életünk létminősége szempontjából, mégis akadhatnak olyanok, akik számára érdekes és tanulságos lehet.
Köszönet ezen írás megjelentetéséért az országos hírű Nagykanizsai Városvédő Egyesület vezetőségének, akik a Nagykanizsai Honismereti Füzetek sorozat közreadásával hosszú évtizedek óta a helytörténet-kutatás fontos támogatói és tényezői.
Nagykanizsa, 2012. május
a szerző
NAGYKANIZSA KÖZÉPKORI ROTUNDÁI
Az Árpád-kori kerek templomok a magyar műemlék-állomány különleges reliktumai. Nagykanizsa középkori elődje, Kanizsa mezőváros Szent Margit tiszteletére szentelt plébániatemploma is egy ilyen rotunda lehetett, melyet a helytörténet-írás ugyan nyilvántart, mégsincs benn a köztudatban, mivel e rotunda ma már nem áll, sőt még pontos helye sem azonosított.
Középkori oklevelekben több adatot is találunk e templomról. Kanizsa legkorábbi írásos említése egy IV. Béla király által kiadott 1245. évi adománylevelében bukkan fel „terra Knysa” alakban. A latin „terra” szó földet, földbirtokot jelent, bejelenthet lakott birtokot, azaz falusias települést is, és jó okunk van feltételezni, hogy ebben az időben Kanizsa már mai fogalmaink szerinti falu lehetett. 1262-ben ugyanis a Kanizsának nevezett birtok (praedium) Szent Margit nevű egyházát is említik oklevelek. Templomot pedig e korban csak lakott településen, azok közül is csak a jelentősebb helyeken emeltek, azaz e település valószínűleg jóval korábbi eredetű a fent említett időpontnál. Vándor László az alábbi következtetésre jutott: „ 1262-ben egy másik ügylet is zajlott Princ (Prench) comes és az ekkor már magukat Kanizsai Egyed, fiainak (filii Egidii de Kanizsa) nevező fivérek között. Egyed fiai ekkor 50 márka ezüstért eladtak egy bizonyos szigetet Kanizsában (quam in Kanisa sitam habent) amely Princ (Prench) Kanizsának nevezett praediuma közvetlen szomszédságában volt, amely birtokon egy Szent Margit tiszteletére emelt egyház állt. A Szent Margit templom a tanulmány szerint a város észak-keleti részén állott.1 2
A kutatók azonban nem teljesen azonosan értelmezik a szóban forgó Szent Margit egyházra vonatkozó adatokat. Kéringer Mária szerint: „Az első, a 13. század kedvelt szentjéről, antiochiai Szent Margitról elnevezett templomot IV. Béla király oklevele szerint 1262-ben alapította Egedy Tiborc és fia, Egedy Péter. A római katolikus templomépítkezés szokása szerint a kelet felé tájolt épületet a Kanizsa folyó mellé, a malom-tanya szomszédságába építették. ”3 Kéringer Máriának a templom lokalizálására adott megállapítása nem egyértelmű, mivel konkrétan „Malom-tanya” helynév a földrajzi névtárban Nagykanizsán nem szerepel, ugyanakkor viszont számos
1 Dr. Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. Nagykanizsa városi monográfia (Nagykanizsa, 1994) I. 226-227. o.
2 Dr. Vándor L. i. m. 234. o.
3 Kéringer Mária: Nagykanizsa egyházai 1690-1848. Nagykanizsa városi monográfia II. kötet (Nagykanizsa, 2006) 295. o.
4
vízimalom volt a város területén a patakokon, így a Kanizsa-patakon (ma Principális-csatorna) is, nem tudjuk, hogy ezek közül melyikre gondolt. Talán az I. katonai felmérés térképén a mai vágóhíd környékén jelzett „Berky w.h.” feliratra gyanakodhatunk.
Vándor László oklevél-hivatkozásából úgy tűnik, hogy a Szent Margit egyház 1262-ben már állt, így alapítását korábbra tehetjük, de ennél pontosabbat sajnos nem mondhatunk.
1333-ban Kanizsa plébánosa szerepel a pápai tizedjegyzékben is. A kanizsai plébánosok ettől kezdve több alkalommal is felbukkannak oklevelekben. A veszprémi egyházmegye 1554-beli canonica visitatiojában - feltehetően a török dúlások nyomán - a templomot fedél nélkülinek említik, cin-terme (bekerített temetője) pedig elpusztult körülötte. A környező falvak közül ekkor Bille-Mindszent és Csákány4 híveit is a kanizsai plébános látja el.5
Méri István régész 1954-58 között tárta fel a Kanizsai család középkori kanizsai várkastélyának maradványait. Erről írt tanulmányában ő hívja fel a figyelmet - tudtommal elsőként - Istvánfí Miklós krónikájának azon részére, miszerint a vitézségéről messze földön híres Thury György kanizsai várkapitány holttestét - miután az orosztonyi csatában hősi halált halt - 1570-ben Zrínyi György Kanizsán eltemettette. Azonban azt is megtudjuk, hogy 1601-ben a császári ostromló seregeket vezérlő főherceg sátra a „kerek kápolna” mellett volt, amelybe Thury Györgyöt eltemették. Méri felfigyelt arra is, hogy Kanizsa 1600 évi Keller-féle metszetén az erődített várostól északra egy toronyszerű építmény látszik, körülötte apró keresztekkel (sírokkal), amely szerinte az előbb említett kerek kápolnával azonos.6
E nézetet Vándor László is elfogadta, és annyit tett hozzá: „Hős ellenfelük (Thury György) emlékét a törökök annyira tisztelték, hogy még több, mint száz esztendeig a kápolnához egy ujjal sem nyúltak, azt a török kiűzésekor a császári hadak pusztították el. ”7
4 Bille-Mindszent és Csákány a török korban elpusztult középkori falvak, Bille-Mindszent Kanizsa északkeleti, Csákány pedig a déli szomszédja volt. E Csákány nem tévesztendő össze a ma is létező Somogy megyei Csákány községgel.
5 Dr. Vándor L. i.m. 259. o.
6 Méri István: A kanizsai várásatás (Műszaki K. 1988) 53. o.
7 Dr. Vándor L. i.m. 303. o.
5
1. kép: Kanizsa feladása 1600-ban (Georg Keller metszete)
2. kép: Kanizsa ostroma 1601-ben (Domenicos Custos metszete)
6
4. kép: A kanizsai vár (Német mester, 1698)
7
í*» %A
J. kép: A kanizsai rotunda ábrázolásai az 1-4. képeken
Arra ugyan nincs okleveles adatunk, hogy a Szent Margit templom és a Thury György hamvait őrző körtemplom azonosak volnának, ezt mégis okkal feltételezhetjük. Egyrészt ugyanis körtemplomok jellemzően a XI-XIII. században épültek, később már nem voltak divatban. Másrészt a XIII. században csak egyetlen templomról tudunk Kanizsán, és általános tapasztalat szerint e korban faluhelyen egynél több templom nemigen fordult elő.
A Szent Margit egyház legvalószínűbb helyeként azt a mai Magyar utca 55-77. sz. telkek környékén ismert régészeti lelőhelyet tekinthetjük, ahol az előkerült embercsontok, vasszerszámok és edénytöredékek középkori településre, illetve temetőre utalnak.8 A templom pontosabb fekvésére csupán Kanizsa 1664. évi ostroma idején felvett elég jó minőségű térképvázlatból következtethetünk. Eszerint az ostromló sereg táborának védelmi vonala északon az Ördög-ároktól kissé északra, nagyjából a mai Dózsa utca vonalában állt. A körkápolna viszont ettől még egy-két száz méterrel északabbra helyezkedett el, vagyis a mai Magyar utcának a Dózsa György és Garay utcák közti szakasza környékén állhatott.
E rotunda több szempontból is figyelemre érdemes, ugyanis az elpusztult magyarországi körtemplomok közül ez az, amelyről a legtöbb - 4 darab -korabeli ábrázolás fennmaradt. Georg Keller 1600. évi, fentebb már említett metszetén kívül a vár 1601. évi visszafoglalási kísérletekor született Domenicus Custos féle metszeten is feltűnik a vár előterében, de a várhoz vezető úttól egyértelműen északra egy sátrak között álló, kúptetős, hengeres falú, toronyszerű építmény „Wach turm” felirattal. Továbbá az 1664. évi ostrom idején készített igen szabatos térképen is látjuk, hogy az ostromlók táborát körülvevő sáncfalak északi kiszögellésének csücskében egy kör alakú épület mutatkozik „Sacellum vetus - Alté Capell” (régi kápolna) felirattal. Ekkor a körkápolna őrtorony lehetett, mely az észak és kelet felől érkező utakat, és a mocsári átkelőt is felügyelhette. Végül pedig egy 1698. évi va-
Vándor L. i.m. 266. o.
lósághűnek tekinthető metszeten a kép jobb szélén - pontosan ott, ahol várnánk - ugyancsak látszik egy rotunda-szerű épület.
Azonban bőven akadnak még nyitott kérdések a kanizsai kerek templom körül. Az egyik az, hogy egyetlen ábrázolás sem mutat a rotundánál szentélyapszist. A szentélyapszis azonban csak jellemző, de nem kizárólagos kelléke a középkori rotundáknak, több kiugró apszis nélküli körtemplomról is tudunk, pl. Zámoly, Vésztő, Pozsony, Szepesvár, Süvéte, stb., de magyarázatként felvethető a török időkben őrtoronnyá alakított építményen feleslegessé vált szentély esetleges elbontása is.
A másik kérdés, hogy egy, a késő középkor folyamán virágzó mezőváros plébániatemplomaként miként felelhetett meg egy szűk rotunda. A rotundák ugyanis általában 5-7 m átmérőjű hajóval rendelkeznek, és a szakirodalom által nyilvántartott legnagyobb körtemplom átmérője is alig lépi túl a 10 m-t. A XTV-XVI. századi mezőváros népessége számára még egy nagyobb rotunda is kicsi lett volna. A legtöbb középkori falu esetében tapasztalható, hogy a település fejlődésével a kinőtt kora-árpádkori templomokat jelentősen megbővítették, vagy mellette új, nagyobb templomot emeltek. Olyan mezővárost pedig nem ismerünk, amelynek plébániatemploma a késő középkorban is mindössze egy rotunda lett volna. Miután Kanizsán a rotunda sokáig fennmaradt, és nincs adat arra nézve, hogy mellette nagyobb templomot építettek volna, arra következtethetünk, hogy a város nagyobb plébánia-templomát másutt építették fel a gótika idején. Nyilván erre vonatkozik a lentebb tárgyalandó 1374. évi Szűz Mária templomra vonatkozó adat.
A harmadik - és nem lényegtelen - kérdés, hogy mikor épülhetett Kanizsa Szent Margit egyháza. A magyarországi rotundák építésének korszakát a kutatók a X. sz. végétől a XHI. sz. második feléig terjedő időszakra datálják, - ez azonban elég tág időintervallum. Tudjuk, hogy Kanizsa temploma 1262-ben már állt, vagyis ennél korábban épült. A környező rotundák adatai sem igazán segítenek a datálásban, mivel a környéken a keszthelyi rotundát pl. a XI. századra, azaz a legkorábbi periódusba sorolják, ugyanakkor éppen a Délnyugat-Dunántúl az a vidék, ahol a rotundák építésének legkésőbbi, tatárjárás utáni példányai is állnak: Kallósd, Bagod-Vitenyéd és Nagytótlak. Zala megyében további körtemplomok létéről is tudunk, mint Nemesbük vagy Letenye-Csatár. Vasboldogasszony középkori neve Kerekboldog-asszonyfalva volt, ami körtemplomot sejtet. Zalaegerszeg Óla városrészének barokk temetőkápolnája pedig olyan tájolást és alaprajzot mutat, ami felveti középkori előzmény - rotunda-alapfalak - lehetőségét. Zalában az országos átlagnál jóval sűrűbb az ismert középkori rotundák előfordulása. Amíg nem
9
sikerül a kanizsai körtemplom alapfalait megtalálni, addig nem lehet építését pontosabban behatárolni. Miután pedig a vizsgálandó helyszín elég sűrűn beépített, csak reménykedhetünk, hogy egy újabb építkezés alkalmával további régészeti bizonyítékokat sikerül találnunk.
A középkorban Kanizsán - melyet 1409-ben már mezővárosként említenek9 - több templom is állott, melyekről röviden érdemes szót ejteni. Ezek többségének formáját - régészeti feltárások híján - egyelőre nem ismerjük, nem tudjuk, hogy akadt-e netán köztük további rotunda is.
1374-ben XI. Gergely pápa búcsúengedélyt adományozott a kanizsai Szűz Mária-templomnak. Más adat szerint 1423-ban V. Márton pápa jóváhagyta egy Szűz Mária nevű ferences kolostor alapítását Kanizsán. Ezen egyházi épületek pontos helye azonban mindmáig kérdéses. Annyi bizonyos, hogy 2000 táján a Garay utca északi oldalán az izzólámpagyár (jelenleg General Electric) délkeleti sarka közelében lévő gázfogadó mellett megtalálták egy középkori kolostor és templom alapfalait, mely minden bizonynyal az egykori ferences kolostorral azonosítható. Vándor László felveti, hogy az 1374-ben említett Szűz Mária templom és az 1423-ban említett Szűz Mária ferences kolostor temploma esetleg azonos épületet jelölnek, mégpedig úgy, hogy a meglévő templomhoz utólag építettek kolostort.10 Ezt viszont csak további ásatásokkal lehetne egyértelműen igazolni.
Kéringer Mária Méri Istvánra hivatkozva kijelenti, hogy az 1374-ben említett Szűz Mária templom a középkori várkastély várkápolnája volt.11 Itt meg kell azonban jegyezni, hogy Méri a várkápolna létezéséről is csak feltételesen nyilatkozik,12 és lehetséges titulusáról sem foglal állást.
1402-ben IX. Bonifác pápa egy Szent Miklós tiszteletére szentelt kanizsai kápolnának adott búcsúengedélyt. E kápolna helye sem tisztázott. Vándor László még a mai Magyar utca környékén gyanítja a helyét,13 ez azonban okleveles adattal nem igazolt. Lehetséges, hogy a Kanizsai család várkastélyában fentebb már említett várkápolnát sejthetjük ebben az adatban, de előfordulhat az is,, hogy a Kanizsától délre fekvő egykori Szentmiklós falu (ma Miklósfa városrész) templomát kell benne látnunk. Ez ugyanis mindössze 5 km-re délre állott Kanizsától (Miklósfa városrész mai temetője
9 Kanizsa vásártartási jogát tehát ezt megelőzően nyerhette, L. Dr. Vándor L. i.m. 258. o.
10 Vándor L. i. m. 259-260. o.
11 Kéringer M. i. m. 295. o.
12 Méri István: A kanizsai várásatás (Műszaki K., 1988) 22-23. o.
13 Vándor L. Lm. 234., 259.0.
10
helyén), és a Kanizsai-uradalom falvaként (1358 óta14) akár ,(kanizsai” templomnak is tekinthették. Ezenkívül Kanizsától északnyugatra, kb. 10 km-re is találunk egy Szentmiklós nevű falut (ma Magyarszentmiklós), ez azonban a legkevésbé valószínű megfeleltetés.
Kanizsának még egy török-kori temploma is volt. A XVI. század közepén a török pusztítások elől a helyben maradt lakosság megerősített településekbe húzódott. Kanizsán a mocsarakkal körülvett vártól keletre, a középkori mezővárostól viszont délre építettek egy ilyen új várost, amit palánkfallal vettek körül. Egy XVI. századi vár- és városalaprajzból tudjuk, hogy e városban is volt templom, a rajz felirata szerint „Die Hungarische Kirchen und Zeughause” (magyar templom és fegyvertár). Mindez azt sejteti, hogy a főként evangélikus német katonáknak viszont talán bent a várban volt templomuk - netán a fentebb említett várkápolnát használták istentiszteleteikre.
Nagykanizsa mai közigazgatási területén számos, a török időkben elpusztult falu létezett a középkorban, közülük többnek temploma is volt.
Tői falu a mai Kiskanizsa városrész helyén feküdt. 1423-ban említik Szent Bertalan tiszteletére szentelt kápolnáját. Vándor László "szerint e templom alaprajzát Ferabosco XVI. századi kanizsai vár-terve feltünteti.15 E felvetés azonban további kutatásokat igényel, ugyanis egy két melléktérrel (sekrestye, oldalkápolna?) rendelkező téglalap alakú teremtemplom-alaprajz nem tipikusan XTV-XV. századi gótikus kápolnára vall.
Palin (Pamlén) falu Szent Márton egyházáról 1325-ből van adatunk. 1554-ben az egyház nagyon rossz állapotban volt, de még létezett plébánosa. Valószínűleg a falu 1566. évi felégetésekor pusztult el teljesen.16 Helyét a mai Palini Általános Iskola (volt Inkey-kastély) mögött észak felé emelkedő dombon feltételezik.
Bilié (Mindszent-Bille) falu Mindszentek tiszteletére szentelt templomát egy 1369. évi adásvételi szerződés említi. 1554-ben plébániája már 20 éve üres, a kanizsai plébános szolgál benne.17 A falu helyét a mai város belterületétől észak-keletre, a Katonatemető-dűlő környékén kereshetjük.
14 Vándor L. i.m. 246. o.
15 Vándor L. i.m. 268., 307. o.
16 Vándor L. i.m. 269. o.
17 Vándor L. i.m. 268-269. o.
11
n-.
I \\
/
\\ i I \\ \\ I )
■; 1 f / i
i
íj {
\'KANIZSA "\\{í r j/i t
A\\ i
, \\J/ "’v / }l ftty
l. ,.T\\J^
Öákány “ ^\'EgyecKMÍndszent
Vajda
Bille-Mindszent
,A
Besenyő L
,5zentgyörgy
f; C
-! j
J l,
^ ^-,#Bagola
Faikos
Benrrejc
(Bunnya)
-V\'

-------- mai közigazgatási határ
-....... mai belterületi határ
■—-..vízfolyás
* * £ templom, kolostor
“ G várkastély, erőd
ti török-kori város
m, \'#>, azonosítottteiepülés
A feltételezett település
6. kép: Középkori települések és templomok Nagykanizsa területén
12
Gugmindszente Vándor László szerint Bilié falu déli része lehetett.18 Bár a névrokonság alapján e feltételezés elvileg megállná a helyét, e falu helyét - miután Szentgyörggyel volt határos - jóval délebbre kell keresnünk. Emiatt joggal felmerülhet, hogy Billemindszent és Gugmindszente esetében két különböző helységről lehet szó. Továbbá gyanús, hogy itt a Somogy vármegye középkori települései között többször említett Egyed (Egyek) és Mindszent falvakról esik szó, ugyanis e környék a középkorban inkább So-mogyhoz tartozott.19 Gug egyébként sem értelmezhető név, meglehet, hogy Egyek vagy Egyed elírt alakját rejti. Elméletileg itt is állhatott egy Mind-szentek tiszteletére szentelt templom. A téma további kutatásra érdemes.
Bagola falu Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt temploma 1294-ben már állt.20 Pontosabb helye sajnos nem ismert.
Szentgyörgy (Kisfalud) falu nevét valószínűleg a középkorban általános gyakorlat szerint egyháza védőszentjéről kapta,21 bár templomáról okleveles adatok nincsenek. Később a falu nevét vette fel az itt emelt várkastély: Botszentgyörgy vára is (mai nevén Romlottvár).
Mórichely falu Nagykanizsa közigazgatási területének legdélebbi részén feküdt. Nevét egy puszta és egy szőlőhegy őrzik, a középkori falu azonban nem ezek közelében, hanem a jelenlegi liszói-jankapusztai útelágazásnál állott. Itt találták meg a falu középkori templomának alapfalait, mely ugyancsak rotunda volt. E templomot a török időkben hevenyészett palánkkal, erődítménnyel vettek körül.22 Giulio Turco 1569. évi várfelméréséből tudjuk mindezt, és erre a kutatók már korábban is felfigyeltek. Az erődítményt - melyet 1575-ben sikertelenül támadtak a törökök - az 1570-es évek végén a védelmi stratégia változása miatt maguk a császáriak rombolták le.
Mórichely rotundájáról Turco várfelméréséből két érdekes dolgot tudhatunk meg. Az egyik az, hogy e rotunda egy négyzetes alaprajzú nyugati toronnyal is rendelkezett. A magyar rotundákhoz tornyot nemigen szoktak építeni (kivétel Garamsalló és Nyírbátor), de Csehországban gyakori, lásd pl.. Ríp, vagy a lengyel Strzelno templomait. A magyar emlékanyagból néhány olyan rotundát ismerünk, amelyhez az újkorban toldottak tornyot, mint pl. Rábaszentmiklós, Nyitrasárfő, vagy a Mura-vidéki Tótlak. Utóbbi tor-
18 Vándor L. i.m. 269. o.
19 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában
20 Vándor L. i.m. 268. o.
21 Vándor L. Lm. 269-270. o.
22 Vándor L. i.m. 269. o.
13
nyát - mivel későbbi és zavaró toldalék volt - a közelmúltbeli műemlék helyreállításakor el is bontották. Nem lehet teljesen kizárni, hogy Mórichely tornyát az erőddé alakítás során védelmi célból építették, de ez kevéssé valószínű a korabeli viszonyok közepette. E kérdésre csak a teljes régészeti feltárás adhat választ.
7/a kép: Mórichely rotundája 7/b kép: Mórichely rotundájának
Giulio Turco 1569. évi várfelmérésén elvi rekonstrukciója
Mórichely másik érdekessége a rotunda külső falain megfigyelhető kiugró „fogak” sora, a hajón 9, míg a szentélyen 6 db. E kis kiülésű falvastagítá-sok minden bizonnyal nem támpillérek. Bár támpilléres rotundákról is van tudomásunk pl. Sárospatak, vagy Nagyatád-Boda esetében, itt valószínűleg a románkori építészetre jellemző lizénákra utalt a rajzoló. A román kori építészetben mind a rotundákon, mind a hosszházas templomokon gyakori díszítmény a lizénák (kis kiülésű, keskeny függőleges falsávok) alkalmazása. Előbbiekre példa Karcsa (Zemplén), Szalonna (Borsod), Süvéte (Gömör), illetve a délnyugat-dunántúli rotundák: Kallósd, Bagod-Vitenyéd, Tótlak. Mórichely rotundáját tehát a földrajzi fekvés alapján nagy valószínűséggel a Kallósd-Bagod-Tótlak csoporthoz tartozónak tekinthetjük, ez pedig talán építési korának meghatározására (XIII. sz. közepe után) is irányadó lehet.
Kanizsához hasonlóan Csanád és Nagykálló várában állt még olyan rotunda, amelyről szintén csak török kori metszetekből van tudomásunk. Csanád rotundáját a szakirodalom megemlíti, de Nagykállóé tudtommal
14
nem igazán ismert.23 A metszeten látható kör alakú épület - vélhetően kerek templom - „g. Zeughaus” (fegyvertár) megjelöléssel szerepel.
8. kép: Nagykálló (Szabolcs vm.) vára a rotundával (1665)
Elmondható tehát, hogy Nagykanizsa olyan település, ahol két középkori rotunda hajdani létéről is tudunk.24 A mórichelyi rotunda alapfalainak teljes feltárása és romkertként való bemutatása, továbbá a Thury György hamvait rejtő rotunda maradványainak felkutatása jelentős lépés lenne mind a város helytörténete, mind a magyar építészettörténet ismereteinek gyarapítása szempontjából.
23 Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái 31. o.; továbbá Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében (Helikon, 2001) 328., 629.
24 Megemlíthető, hogy Nagykőrös határában 3, Pozsony területén 5 körtemplom-lelőhely, Szakolcán pedig 2 álló rotunda található. További érdekesség, hogy a sors különös jóvoltából Nagykanizsán ma is áll két, igaz újkori, barokk centrális kápolna, az Inkey-kápolna és a Miklósfai templom.
15
A ROTUNDA-ÉPÍTÉSZET GYÖKEREI
Mi a rotunda?
Címbeli témáról tartott előadásaim során szembesültem azzal a ténnyel, hogy a hallgatóság jó része nincs tisztában a rotundák fogalmával. A középkori körtemplomok - latin eredetű szóval rotundák25 - olyan keresztény templomok, amelyek kör alaprajzú hajóval rendelkeznek, melyhez a hajóénál kisebb átmérőjű félkör- vagy patkóíves szentély-apszis csatlakozik, de más szentélyformák sőt kiugró szentély-apszis nélküli megoldások is ismeretesek. A gótika korai szakaszában a kör-formát sokszögű, jellemzően nyolcszögű szerkesztés váltotta fel, majd a centrális templomterek építésének szokása fokozatosan teljesen kihunyt - míg a reneszánsz idején újra divatba nem jött.
A körtemplomok építésének gyakorlata a XI-XUL században az egész Kárpát-medencében virágzott, sőt némi kutakodással ennél korábbi és későbbi létük is kimutatható. Jelenleg már több, mint száz középkori rotunda hajdani léte bizonyított a Kárpát-medencében, sőt egyes szerzők ennél lényegesen nagyobb számot is említenek.26 Miután a tatárjárás előtti templomoknak talán csak úgy 5-10 %-ából maradtak fenn töredékek, így nehéz megbecsülni, hogy a nyomtalanul elpusztult emlékek közül hány lehetett körtemplom, de a tatáijárás előtti falusi templom-állományunknak akár egy-tizede is e csoportba tartozhatott. Ma is álló rotundák: pl. Öskü (Veszprém), Kallósd (Zala), Kiszombor (Csongrád), Karosa (Zemplén), stb.
Jogosan merül fel a kérdés: vajon mi okból épültek kör alakú templomok? Keszthely közelében fekszik két község, Kehida27 és Kallósd. Midkét falunak ma is áll a tatáijárás után, az 1260-as években csaknem egyidejűleg épített, és nagyjából megegyező alapterületű Árpád-kori temploma. A furcsa az, hogy a kallósdi egy klasszikus rotunda, míg a kehidai egy téglalap alakú hajóval és félköríves apszissal rendelkező tipikus románkori falusi templom. A két templomot csupán egy dombhát választja el egymástól, ezért nem lát-
25 A rotunda szó főként angolszász nyelvterületen mindenféle kör alakú épületet jelenthet a kerti filagóriától a modem stílusú hatalmas körcsarnokokig, mi azonban ilyen értelemben nem használjuk
26 Németh Zsolt: Szentmártonfölde körtemploma (Országépítő2011/1) 46. o.
27 Kehida Kehidakustány néven egyesült a szomszédos Kustány községgel. Kehida Árpád kori temploma — a középkorban itt egy Kiskallósd nevű falu feküdt - a községtől északra egy temetőben áll, és temetőkápolnaként használják. Ide temették el Deák Ferencet.
16
szanak össze, pedig távolságuk egymástól légvonalban alig 2 km! Ha belegondolunk, bogy a középkorban a templom-építés szigorú szabályok szerint történt, akkor még nehezebb megérteni, hogyan választhatott két szomszédos kis közösség ennyire eltérő megoldást. E korban nyilván nem az építész ötlete döntötte el a templom formáját, mint manapság. Isten házának olyannak kellett lennie, amilyen az építők szent meggyőződése szerint a „tökéletes templom”; - e téren pedig a kultikus hagyományok mérvadóak. Miért építettek a Kallósdiak kerek templomot maguknak, ha téglalap alakú is éppúgy megfelelt volna? A téglalap alakú templomhajókat e korban általában síkmennyezettel fedték le, ez pedig sokkal egyszerűbben és olcsóbban kivitelezhető, mint a rotundák félgömb-kupolás boltozata. Ráadásul a kör alakú templomtér méreteinek a kupola-építés technikája korlátot szab, a 10 m-es átmérőt nemigen tudták meghaladni, de a leggyakoribb az 5-8 m körüli átmérő. Végül pedig a kerek templomhajó funkcionálisan nem is illeszkedik a templomban zajló szertartáshoz, ez rögtön feltűnik, ha egy rotundában az oltárra tekintünk, miközben a figyelmünket a centrális térhatás felfelé, a kupola irányába vonzza, habár ott nincs különösebb látnivaló.
9. kép: Kehida (balra) és Kallósd (jobbra) Árpád-kori templomai
Vajon miért építettek eleink mégis sok olyan templomot, melynek térrendszere a funkcionális igényeket figyelmen kívül hagyja, ráadásul még költségesebb is? E kérdés megválaszolásához tüzetesebben kell szemügyre vennünk a jelenséget.
A közép-európai rotundák eredet-elmélete
A középkori rotundák eredetére vonatkozóan többféle elmélet is létezik, a kérdés nem tekinthető lezártnak és a jelenség a jelenleg tapasztalhatónál jóval több szakmai érdeklődést is megérdemelne az intézményesített magyar építészettörténet-kutatás részéről. Manapság ugyanis egyre több írásban bukkan fel olyan nézet, hogy a rotunda-építészet magyar sajátosság, és elterjesztése, netán feltalálása is honfoglaló eleink érdeme. Minderről azonban a hivatásos művészettörténet-írás - úgy tűnik - tudomást sem vesz.
Centrális-, ezen belül is kör-alaprajzú templomok Európa minden részén megtalálhatók. Azonban a középkori rotundák előfordulása Európában a Kárpát-medence területén a legsűrűbb, de Morva- és Csehországban is ismeretesek, kisebb számban pedig még Lengyelországban és Dalmáciában is találkozhatunk velük. Az Ausztriában nagy számban fellelhető kamerek (csontházak) építési idejük, méretük és formájuk alapján kísértetiesen közel állnak a Kárpát-medence rotundáihoz, bár eddig senki sem mutatott ki köztük szorosabb leszármazási kapcsolatot. Magyarhontól távolodva a rotundák előfordulása is egyre csökken.
A centrális téralakítás a kultikus építészetben a legősibb kultúrákra tekint vissza. A Brit-szigetek megalit-emlékei (Stonehenge, Avebury, Newgrange, stb.) közismertek, de ezekkel egyidőben Közép-Európában is létesültek kultikus rendeltetésű földgyűrűk az ún. „lengyeli kultúra” idején (i.e. 3000 körül), de a a szardíniái nureghek, sőt a halomsírok is a centrális téralakítás körébe sorolhatók. Kör alaprajzú sírkamrák az archaikus görög építészetben is jelen vannak, mint pl. Mükénében Atreus tholosza. A klasszikus görög építészetben azonban centrális épület csak elvétve fordul elő.
Az ókori Rómában viszont nagy számban épültek körtemplomok28 eleinte a görög körperipteroszok (pl. Delphoi) mintájára, lásd a Fórum Romanum Vesta-szentélyét, a Foro Boario Hercules-templomát, vagy Tivoli Vesta-szentélyét, sőt tudjuk, hogy Aquincumban is állt efféle kör alakú szentély. A császárkor folyamán a kupola divatossá válásával egyre
28 A rómaiak formailag a hellenisztikus építészetet követték, a centrális téralakítás népszerűsége azonban az ősi szardíniái és az etruszk sírépítészeten alapul
18
inkább elteijedtek a nagyméretű félgömbkupolával fedett és térbővületekkel gazdagított centrális terek: templomok, paloták, fürdők, mauzóleumok, - a legismertebb és legnagyobb közülük a Pantheon.29 A császárkor végén született meg a bazilikálisan kiemelt középterű centrális templom prototípusa, a Santa Constanza (360 körül), melynek térkoncepcióját évszázadokon át előszeretettel követték.
A középkor folyamán a keresztény templomok uralkodó formája a római bazilikából továbbfejlesztett hosszházas térelrendezés lett, a centrális téralakítás viszont szintén római kori előképek nyomán a memoriális (emlék-) templomok (pl. Jeruzsálem, Szent Sír templom; Ravenna, San Vitale, stb.), Sietve a keresztelő- és temetőkápolnák jellemzőjévé vált.
10. kép: Róma, Pantheon és Santa Constanza
29 A Pantheonnál is nagyobb átmérőjű Hadrianus mauzóleuma (Angyalvár), de a legnagyobb átmérőjű a ma romjaiban álló Augustus császár mauzóleuma volt.
19
Közép-Európa kora-középkori centrális templom-építészete azonban e téren is rendhagyó, ugyanis magyar földön a rotundák zöme a falusi plébániatemplomok közé, míg Cseh- és Lengyelországban többségük az uralkodói-főúri várkápolnák körébe sorolható.
A kerek templomokkal való foglalkozás nem újkeletű, ugyanakkor meglehetősen visszafogott. Már a XIX. sz. második felében feltűnt Henszlmann Imrének a középkori falusi templomok között a kerek templomok jellegzetes csoportja30.
Az Árpád kori körtemplomokat a legtöbb összefoglaló jellegű magyar építészettörténeti munka megemlíti, azonban az épületállomány elszórt volta és az építmények kis méretei miatt általában csak szűkszavúan tárgyalják31. Rados Jenő így ír:
„Centrális jellegű létesítményekkel is találkozunk román építészetünkben. Távolról sem tisztázott, hogy ezek pontosan milyen célt szolgáltak, kik, mikor és milyen hatástól irányítva építették. Elképzelhető, hogy egyesek temetőkápolnák, csontházak, keresztelőkápolnák vagy más általánosabb vallási igényt kielégítő plébániák voltak, hisz helyenként más, rendi templomok közelében is álltak (Jak, Bény). Bár kézenfekvőnek látszana a központos gondolat jelentkezését egyszerűen keleti hatásnak minősíteni, ezt konkrétabb bizonyítékok felkutatásáig azonban még nyitott kérdésnek kell tekintenünk, annál is inkább, mert hasonló építmények Európa nyugati részében sem ismeretlenek. ”32
Levárdy Ferenc pedig a következőket mondja:
„A magyar kereszténység kezdeteire visszanyúló tipológiai csoportba sorolhatjuk a kerek templomoknak, rotundáknák a XU1. századig élő formai megoldását. A lengyel és cseh területen honos templomforma igen elterjedt volt, s igen nagyszámú típusvariációt mutat egész Magyarország területén...Hajójukban csupán 20-50 fő helyezkedhetett el... A művészettörténeti irodalmunkban elterjedt értelmezésükkel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy nem csontházak (ossarium, kamer), hanem a hívek lelkigondozását szolgáló plébániai egyházak. ”33
30 Henszlmann Imre: Magyarország ókeresztyén, román és átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése (Bp. 1876)
31 Lásd: Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei (Bp., 1938); Dercsényi Dezső: A magyarországi művészet története (Bp. 1956)
32 Rados Jenő: Magyar építészettörténet (Műszaki K., 1975) 74. o.
33 Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete (Szt. István Társulat, 1982) 59., 84. o.
20
A középkori rotundákkal érdekes módon először a cseh építészek kezdtek el tüzetesebben foglalkozni. B. Gruber középkori cseh művészetről 1871-ben megjelent írásában34 már gondot fordított a cseh rotundák számbavételére is. Karéi Guth pedig 1924-ben írt tanulmányt35 harmincegyné-hány cseh körtemplomról. Említésre érdemes V. Mencl 1937-ben a szlovákiai rotundákról írt műve is.36
A magyar rotundákról szóló első összefoglaló tanulmányt - az emlékanyag teljességre törekvő topográfiájával - Gervers-Molnár Vera írta 1972-ben.37 Munkájának nagy érdeme azon túl, hogy egy igen érdekes és addig méltatlanul elhanyagolt témára irányította a figyelmet és minden rendelkezésére álló információt összegyűjtött, - hogy a rotundák fogalmi körét kibővítette, együtt tárgyalta a négykaréjos és a sokszögű centrális templomokkal, felismerve ezek szerves összetartozását. Nagy energiát fordított az emlékanyag csoportosítására is — elsősorban a formai jegyek (szentélyalaprajz) szerint. Továbbá felhívta a figyelmet a középkori „Kerekegyháza” helységneveink árulkodó voltára, a ma már nem álló kerek templomok egykori létének pozitív bizonyítékára, és e vonatkozásban 18 db kerek templomra utaló középkori településnevet említ.
Megjegyzendő, hogy számos építészet-történeti tanulmány a körtemplomok közé sorolható emlékeknek csak valamely részhalmazát vizsgálja38.
Az osztrák kamerekről Wolfgang Westerhoff írt könyvet 1989-ben.39 A kamerekre később még visszatérünk, most csupán annyi megjegyzés kívánkozik, hogy Westerhoff nem tartotta szükségesnek munkájában az ausztriai csontházak, és a hozzájuk formailag igen közelálló magyar, cseh és lengyel rotundák lehetséges összefüggéseit elemezni.
Még egy fontos írást szükséges megemlíteni: Martin Vanco, szlovák építész Szlovákia rotundáiról írt összefoglaló művét.40 Vanco tanulmányában 43 szlovákiai rotundát mutat be, miközben G.-Molnár Verának még csak 16 felvidéki rotundáról volt tudomása. A különbség persze nem a magyar kutató hibájának tekinthető, hanem annak köszönhető, hogy az elmúlt évtize-
34 B. Gruber: Die Kunst des Mittelalters in Böhmen (1871) /Csemegi J. tanulmánya 325.0./
35 K. Guth: Ceské Rotundy (Památky Archeologické, 1924) /Csemegi J. tanulmánya 325.0./
36 V. Mencl: Stredoveká architektúra na Slovensku (Praha-Presov, 1937) /Csemegi J. tanulmánya 325.0./
37 Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái (Akadémiai K., 1972)
38 Például: Valter Ilona: Árpád-kori téglatamplomok Nyugat-dunántúlon (MATAM, Bp., 2004), amely Vas, Zala és Somogy megyék területéről minden ismert rotundát is bemutat
39 Wolfgang Westerhoff: Kamer in Ósterreich und Südtirol (St. Pölten - Wien, 1989)
40 Martin Vanco: Stredoveké rotundy na Slovensku (Bratislava, 2000)
21
dekben Szlovákiában intenzív régészeti kutatások folytak, és ennyit gyarapodtak az ismereteik.
A közép-európai rotunda-építészet kialakulásának máig elfogadott elmélete a nemzetközileg is nagy tekintélyű Josef Cibulka cseh művészettörténész nevéhez fűződik. 1934-ben írt tanulmányában a prágai várban töredékeiben feltárt, 940 körül épített négykaréjos Sv. Yit templomot41 tekintette a közép-európai rotundák első képviselőjének, melynek előképét Nagy Károly aacheni palotakápolnájában vélte felfedezni. Elmélete szerint a frissen meg-keresztelkedett első cseh király, Borivoj az erős Német-Római császárság központjában álló, és szentként tisztelt nagy uralkodó impozáns emléktemplomát kívánta utánozni. Cibulka úgy vélte, hogy a cseh rotundák hatására terjedt el Közép-Európában a rotundák építészete. Tény, hogy Közép-Európában Csehországban található a legtöbb ép rotunda, csupán Prágában 4 db áll. Cibulka törekvésein nem csodálkozhatunk, hiszen minden nemzet -kiváltképp az újonnan önállóvá vált népek - igyekeznek saját történelmi emlékeik jelentőségét túlhangsúlyozni, és valószínűleg eszébe sem jutott a környező országok hasonló építményeit tüzetesebb vizsgálatba vonni.
11. kép: Ravenna, San Vitale (525-447; balra); Aachen, Nagy Károly palotakápolnája (792-805; középen) és Prága, Szent Vitus templom (~930; jobbra)
41
22
A prágai Sv. Vit rotundának csak igen csekély maradványai kerültek elő, ebből próbálták meg elvi szinten rekonstruálni az épületet, de formáját illetően többféle álláspont is létezik.
Csak az a bökkenő, hogy a prágai Sv. Vit templom építészetileg (akár alaprajzát, akár tömegét, akár egyes részletmegoldásait tekintjük) annyira különbözik a az aacheni palotakápolnától, hogy a kapcsolat finoman szólva is megerőszakolt, erősebben fogalmazva pedig szakmailag nonszensz. Ennek ellenére Cibulka elmélete a hivatalos építészettörténet-tudomány számára mindmáig megkérdőjelezhetetlen dogma.
Pedig azóta számos repedés keletkezett e szépen felépített elméleten. Kiderült, hogy cseh földön is voltak a Sv. Vit templomot korban megelőző rotundák, sőt a II. világháború után morva földön még ennél is jóval korábbi, a IX. század közepére datált rotundák alapfalai is előkerültek.
Azonban ahelyett, hogy Cibulka tanait végre oda helyezték volna, ahová valók, kitalálták, hogy már a morva fejedelmek is Nagy Károly aacheni palotakápolnáját követték. Bár e rotundák éppúgy nem emlékeztetnek Aachenre, mint a cseh testvéreik, de legalább a politikai kapcsolat kézenfekvőbb, hiszen a morvák a frankoknak köszönhették felemelkedésüket.
A magyar hivatásos szakmai körök részéről elfogadott álláspontot42 Gervers-Molnár Vera átfogó tanulmánya tartalmazza43. G.-Molnár Vera -kiterjesztve Cibulka elméletét a többi közép-európai új keresztény királyságra is - arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a Morvaországban, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon előforduló körtemplomok mind Nagy Károly aacheni palota-kápolnájának hatására beijedtek el, tudniillik szerinte a közép-európai újdonsült keresztény uralkodók a német-római császári udvarral folytatott diplomáciai kapcsolataik hatására valamennyien utánozni akarták a német császári reprezentációt Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy ez az állítás még elképesztőbb, mint Cibulka nézete. Legfőképpen Magyarországot illetően, hiszen a honfoglalástól Szent István királyunk uralkodásáig a magyar-német viszony kifejezetten ellenséges volt, a körtemplomok megjelenését az építészettörténet-írás viszont már Géza fejedelem korára datálja (Esztergom, Veszprém, stb.) Ezt érezhette a szerző is, ezért kénytelen volt bevetni egy közvetett kapcsolati lehetőséget is, miszerint az esztergomi rotunda építészeti koncepcióját a gyermek István királyt (Vajkot) megkeresztelő prágai Adalbert püspök közreműködésének köszön-
42 Bár tudományos kérdésekben elvileg.szabadság van, mégis nagy különbség van az állami kiadású sajtóban tájesztett nézetek, állami támogatásban részesített kutatók, - illetve az ezekből kirekesztett nézetek hirdetőinek helyzete között — ezért beszélhetünk tudományos kérdésekben „hivatalos álláspontokról” is.
43 Gervers-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundái (Akadémiai K., 1972)
23
hetjük. Vagyis a térítő püspök és netán kisszámú kísérete mellékesen azon melegében megtanította a magyarokat a rotundák építésének fogásaira!
Az aacheni palotakápolna előképének az építészettörténet-tudomány a ravennai San Vitalet tartja. A formai hasonlóságokon túl állítólag Nagy Károly 787-ben maga is járt Ravennában, sőt 801-ben ormán hozatott építkezéséhez oszlopokat, mozaikokat és márvány-faragványokat.44
G.-Molnár Vera beleszeretve a királyok reprezentáció-utánzási teóriájába, azt is kijelentette, hogy az aacheni karoling-kori palotakápolna létrejöttére a bizánci császári udvar kifinomult kultúrája is meghatározó módon hatott. Nagy Károly ugyan nem járt Konstantinápolyban, de követei megfordultak ott, és elmondásból ismerhette Justinianus tróntermét, a Chrysotriclinost, - és ennek pompáját kívánta utánozni.45 Továbbá feltételezi, hogy a jeruzsálemi Szent Sír templom köralakú anasztázionja is - bár a frank birodalomban csak hallomásból ismerhették - hatott a palotakápolna formájára.
Tény, hogy valóban voltak olyan történelmi korok, midőn az uralkodói reprezentáció utánzása meghatározó volt az építészetben, mint pl. a barokk kastélyépítészet esetében. Azonban a népvándorlás korában hasonló szempontokat favorizálni igencsak történelmietlen eljárás. E korban a népek a fennmaradásukért küzdöttek és építési gyakorlatukat elsődlegesen a helyi közösségek szükségletei és lehetőségei határozták meg.
G.-Molnár Vera védelmére legyen mondva, hogy a közép-európai rotundák aacheni eredet-elméletét előtte már Dercsényi Dezső, a magyar építészettörténet-kutatás egyik legnagyobb egyénisége tényként deklarálta. Másrészt pedig, ha tanulmányában más eredet-elméletet állított volna fel, írása nyilván meg sem jelenhetett volna az Akadémiai Kiadónál, sőt talán máshol sem.
Az alábbi két képet nézve a kedves Olvasó elgondolkozhat, vajon Nagy Károly palotakápolnája valóban szolgálhatott-e előképként a közép-európai rotundákhoz.
44 G.-Molnár V. i. m. 14. o.
45 G.-Molnár V. i. m. 15. o.
24
12.a. kép: Aachen, dóm
12.b. kép: A hajdani morva főváros elvi rekonstrukciója három rotundával (balra fent, jobbra fent és alul középen)
25
A középkori rotundák újabb eredet-elmélete
Az alább felvázolt elmélet egészen más irányban keresi és véli feltalálni a közép-európai rotundák eredetét, mint az eddigek. Korántsem új az a gondolat, hogy népünk őstörténete egészen másként volt, mint ahogy azt ma a hivatalos történelemtudomány állítja. Nemzetünk szájhagyományokban megőrzött mondáiból és ősgesztáinkból egyértelműen a hun-magyar rokonság és a magyarságnak a szkíta (szittya) népek családjába való tartozása olvasható ki. így tudták és hirdették ezt egészen 1870-es évekig, amikor a német származású Budenz József és Hunfalvy Pál (Paul Hunsdorfer) kidolgozták a finn-ugor nyelvrokonság elméletet, amit a Magyar Tudományos Akadémia szótöbbséggel elfogadott, kiszorítva ezzel Vámbéry Ármin és tudóstársai török-magyar nyelvrokonság elméletét a tudományos közéletből. Azóta finn-ugor származásunk kötelező érettségi tétel, és más eredet-elméleteknek államilag fenntartott tanintézetekben nincs helyük, ilyen tartalmú tanulmányok állami finanszírozásban nem jelenhetnek meg. Az ezer éven át vallott hun-magyar rokonság nézete a műveletlen nép naív képzelődésévé degradálódott.
Ennek ellenére ma is sokan vitatják a közös finn-ugor őshaza valóságalapját, hiszen az egész történet valószínűtlen és hiányoznak a régészeti bizonyítékok is. Ezenkívül pedig túl sok a magyarság keleti (turáni, iráni és kaukázusi) kapcsolataira utaló jelenség. Ezeket egyenként lehet ilyen-olyan hatásokkal magyarázni, de ha minden efféle adatot felsorakoztatunk, akkor a tények túlsúlya el kell, hogy gondolkoztasson. Jelen írásnak nem témája a magyar őshaza (Magna Hungária) lokalizálásának problematikája, de e kérdés teljesen nem is kerülhető meg. A ma „elfogadott” őshaza-elmélet két alappillére a finn-ugor nyelvrokonság, illetve Julianus barát XIII. század eleji útibeszámolója. Az, hogy a finnek ősei évezredekkel ezelőtt a délkelet-európai síkságon is élhettek és csak a szlávok terjeszkedésével szorultak az északi tájak felé és ebből fakadhat az igen csekély és igen távoli múltba mutató nyelvrokonság a finnek és magyarok között; továbbá hogy a Julianus barát által Baskíriában megtalált magyar néptöredék otthona nem a magyarok őshazáját jelzi, hanem csupán egy, a Volga mentén északra elvándorolt magyar néptöredéket - ez vajon miért nem merül fel? Vajon a Volga-Káma vidékén mostoha éghajlati körülmények között halászóvadászó ősmagyarok hogyan tudtak akkora gazdasági potenciálra és társadalmi fejlettségre szert tenni, hogy délre nyomulva az ottani életteret elfog-
26
laló harcias nomád népekkel hatékonyan felvegyék a versenyt, és idővel még föléljük is kerekedjenek?
Anonymus gesztájában egyértelműen Szkítiát nevezte a magyarok őshazájának. Szkítia pedig a kora-középkorban a Kaukázus északi lábánál elterülő vidéket jelentette. (A szkíták régebben, időszámításunk előtt az egész délkelet-európai síkságot uralták, egyik népcsoportjuk, a szarmaták pedig a Duna-Tisza közén éltek a rómaiak korában.) Julianus barát is -Kisázsián át - eredetileg a Kaukázus felé indult rokonaink felkutatására a
XIII. század első felében, csak miután itt nem találta őket, vette észak felé az irányt, és a Volga-Káma vidékén sikerült egy magyar nyelvű népcsoportot találnia. A XX. század első felében azonban Bendefy László egy igen izgalmas felfedezéssel állt elő:46 A Vatikánban őriznek olyan levelet 1329-ből, amelyet XXII. János pápa írt a Kaukázus északi lejtőjén eredő Kuma-folyó mentén élő magyarok királyának, Jeretannak. Bendefy e Kuma-magyarokról számos bizonyítékot összegyűjtött. Az Aranyhorda a
XIV. század elején e magyar népet elpusztította és maradványait szétszórta, mégis korábbi fővárosuk, egy Madzsar nevű jelentős város az egész középkor folyamán virágzott itt, iszlám mecseteinek romjait a XIX. században egy orosz tiszt még megörökítette, de később a romokat elhordták Asztranánba. Minderről a magyar történetírás azóta sem vesz tudomást. Pedig ma is létezik egy Burgun Madzhary nevű település a Kuma folyó mentén Bugyonnovszk nevű várostól kb. 25 km-re keletre a Sztavropoli körzetben.
De történelműnknek más kaukázusi vonatkozásai is vannak. A magyar Szent Korona valószínűleg a világon létező legrégebbi keresztény uralkodói korona. A koronakutatás elég tekintélyes múltra tekint vissza Révay Péter koronaőr XVH. század elején e tárgyban írt első könyve óta. A közismert „hivatalos” álláspont lényege szerint a korona alsó körabroncsa és pártázata egy bizánci eredetű nyitott korona, míg felső része - apostolképekkel díszített keresztpántja- és a csúcsán álló elferdült aranykereszt, - itáliai eredetű. Minderre az alsó zománcképek görög, illetve a felső zománcképek latin feliratából következtetnek a kutatók. Továbbá Dukász Mihály bizánci császár zománcképe a korona adományozójának kilétét is megadja
Ezzel szemben a koronakutatók egy másik csoportja - Csömör Lajos és munkatársai - azt állítják és bizonyítékokkal alá is támasztják, hogy a Szent Korona egységes koncepció alapján készített egységes alkotás. Állítják,
46 Bendefy László: A magyarság kaukázusi őshazája (Budapest, 1999)
27
hogy kétnyelvű felirat más kora-középkori ötvösművészeti, alkotásokon is előfordul, ez nem perdöntő bizonyíték a kettős eredet mellett. Dukász Mihály bizánci császár zománcképe pedig jól láthatóan utólagosan került a koronára, valószínűleg egy Szűz Máriát ábrázoló zománckép helyett. Kutatásaik legizgalmasabb megállapítása azonban az, hogy a középkori ötvösművészeti alkotások összehasonlító elemzése alapján koronánk kb. az V. században készülhetett valamely kaukázusi műhelyben.
A magyarság kaukázusi kapcsolatainak harmadik, és talán leglátványosabb bizonyítékait kora Árpád-kori építészetünk rejti. Ugyanis e korszak építészeti alkotásai között számos olyat találunk, melynek előképeit kelet felé kell keresnünk. Ennek magyarázatát a felületes építészettörténetírás sommásan elintézi a feltételezett bizánci kapcsolatok hatásával.
A magyar építészettörténet kezdeteit illetően elég nagy a bizonytalanság. A történészek többsége azt vallja, hogy a magyarság a Kárpát-medencében ismerkedett meg a kő-építészettel, azzal is csak a kereszténység felvétele során, elsődlegesen nyugati, másodsorban esetleg bizánci hittérítők közvetítésével. Például Rados Jenő így ír a magyarság honfoglalás előtti építészetéről:47 „Hiszen a hajlék felépítésének módja a magyarság hosszú és változatos vándorlása során igazodott a mindenkori természeti adottságokhoz (klímához, építőanyaghoz, stb.), és míg az Ural erdős lejtőin méltán feltételezhető a faépítkezés valamilyen primitív formája, a sztyeppék területén folytatott vándorút további korszakaiban erre aligha nyílt lehetőség. Hogy nomád életmód mellett a fedett kocsi nyújtotta szállás, a primitív sátor, a földbe süllyesztett putri vagy sárból tapasztott kunyhó szolgált-e védelmül a természet viszontagságai ellen, és annak milyen volt a formája, anyaga, szerkezete, az még további széles körű kutatások hozta megállapításokra vár, és számos vonatkozásban aligha lesz tisztázható. ”
Azonban azok az építészettörténészek, akik részletekbe menően vizsgálták X-XII. századi építészetünket, meglepődve tapasztalták, hogy számos épületünkön a kaukázusi örmény és grúz építészettel rokon vonások figyelhetők meg mind az alaprajz, mind a tömegképzés, mind pedig egyes kőfaragványok díszítését illetően (Pl. Feldebrő, Tamaszentmária, Székesfehérvár, Zselicszentjakab, Szekszárd, Kézdiszentlélek, stb.) A korszakból jól ismert palmetta-motívum iráni-szasszanida eredetű, de számos egyéb - pl. indás - kő faragványaink is kaukázusi jellegűek. Ezt nehéz bizánci közvetítéssel magyarázni, ráadásul e korból jellegzetes
47 Rados Jenő: Magyar építészettörténet (MűszaH K., 1975) 31. o.
28
bizánci típusú emlékeink nincsenek. Például nálunk sehol nem találkozunk tipikusan bizánci jellegű templom-alaprajzzal vagy mozaikok alkalmazásával, holott a kisugárzott bizánci építészetnek ez lenne a legfőbb jellemzője (L. Ravenna, Velence, Porecs bizánci stílusú templomait).
13. kép: Kaukázusi jellegű kőfaragvány Tamaszentmárián
A körtemplomok egyik legnagyobb magyar kutatója, Csemegi József (1909-1963) évtizedeken át gyűjtötte az Árpád-kori kerek templomokra vonatkozó adatokat48, de kutatási eredményeinek összegzését korai halála ■megakadályozta. Csupán egy részterületre szorítkozó tanulmánya jelent meg,49 melyben a belül hatkaréjos rotundák (Kiszombor, Karcsa, Gerény)50 külföldi analógiáit tárta fel. Felhívta a figyelmet a hexagramma szimbolikus jelentésére, továbbá a hatszög-szerkesztésű épületek elteijedési területére. Megállapítása szerint a hatszög-szerkesztés igen kedvelt volt a kaukázusi építészetben, bár a nyugat-európai építészetben is helyenként előfordul, csakhogy azok időben későbbiek a mieinkénél, így nem hathattak a mi hatkaréjos rotundáink kialakulására. Csemegi József behatóan tanulmányozta a kaukázusi építészetet. Munkájának végkövetkeztetését érthető okokból nagyon óvatosan fogalmazta meg:
„Magam sem tagadom: bár első közelítésben kissé kalandosnak látszik, de kizártnak mégsem tartható az a feltevés, hogy a Tiszatáj és a Kaukázus
® G.-Molnár Vera id. m. lO.o.
m Csemegi József: Középeurópa románkori centrális templomainak építészettörténeti kérdései (Építés- és Közlekedéstudományi közlemények IV/3,1960)
50 Azóta Kolozsmonostoron is találtak egy belül hatkaréjos rotundát.
29
vidéke, e két egymástól oly távoleső terület között a kapcsolatot talán maga a Keletről ideszármazó magyarság létesíthette. Hiszen a már régebbtől fogva fennállott keleti kapcsolatait nem adta fel teljesen a honfoglalás után, amire számos X-XI. századi adat és archeológiái lelet, építészeti vonatkozásban pedig többek között a tamaszentmáriai templomocska hajójának hazánkban egyedülálló formakészlete utal. ”
14. kép: Belül hatkaréjos rotundák (Kiszombor, Karosa, Gerény, Kolozsmonostor)
Csemegi meghökkentő felfedezése sok követőre nem talált, sorsa - mint annyi más felismerésé - az agyonhallgatás lett.
A korai magyar építészet markáns kaukázusi párhuzamairól Guzsik Tamás is megemlékezik Beszélő kövek c. tanulmányában51, bár a lehetséges konzekvenciákat ő is óvakodott kimondani.
Más szerzők azonban nyíltabban is kiállnak azon véleményük mellett, hogy a magyar körtemplomok eredete a kaukázusi építészetben gyökerezik. A már idézett Csömör Lajos koronakutató is e nézetének szentel egy képekkel is illusztrált rövid fejezetet könyvében,52 vagy pl. Gondos Béla, aki az örmény és magyar építészet párhuzamait kutatja.53
A kaukázusi és magyar építészet között kimutatott hasonlóságok azonban még nem elégséges bizonyítékok, csupán sejtések. Arra
51 Guzsik Tamás: Beszélő kövek /Gondolatok a magyar kőépítészet első emlékeiről/ (Architectura Hungáriáé, 1999)
52 Csömör Lajos: Őfelsége, a Magyar Szent Korona (Székesfehérvár, 1996) 219-223. o.
53 Horváth Zoltán György - Gondos Béla: Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai (Romanika K., 2003)
30
vonatkozóan, hogy honfoglalóinkkal együtt, vagy akár külön is a X. század folyamán örmény vagy grúz keresztények telepedtek volna le a Kárpátmedencében, nincs adatunk, pedig ha ilyen megesett volna, úgy bizonyosan megemlékeztek volna róluk is a krónikák, miként a velünk párhuzamosan mozgó többi népcsoportról (székelyek, kabarok, besenyők, kunok, jászok, stb.) megtették.
A Kaukázus építészetével való foglalkozásnak azonban további tanulságai is akadnak. Már Csemegi József is fentebb idézett írásában igen tág körre, lényegében egész Európára kiterjeszti a kerek templomok vizsgálatát, mielőtt bármilyen következtetést levonna. Sajnos az utána fellépő kutatók - magyarok és külföldiek - nem voltak ennyire körültekintőek.
Pedig ha építész-szemmel alaposabban szemügyre vesszük az európai centrális templomokat, azonnal feltűnik, hogy két markánsan elütő csoportra lehet osztani a nyugat-európai (ide értve Itáliát, Hispániát és Skandináviát is) és a közép-európai emlékanyagot. A két csoport eltérései a formai jegyeken túl rendeltetésükben és építtetőik vonatkozásában is megnyilvánulnak.
A nyugat-európai centrális templomok fejlődése a római kori építészetből egyenes úton nyomon követhető, kiváltképpen Itáliában, ahol a fejlődés gyakorlatilag töretlen. E típus jellemzője a dobszerű, viszonylag széles és nem túl magas tömegarány és a belső pillér-gyűrűn álló, bazilikáhsan kiemelt középtér. Mindez arra vall, hogy a centrális épületformának elsősorban a belső térhatását igyekeztek kihasználni, a külső tömeg hangsúlyos megjelenése kevésbé volt szempont. -
Előképeik a római Santa Constanza a IV., illetve a Santo Stefano Rotondo az V. századból. Keresztelőkápolnák, mauzóleumok és memoriális templomok során át vezet az út a híres firenzei és pisai baptisztériumokig.
Az Alpoktól északra sem nehéz észrevenni az összefüggést a római előzményekkel, bár itt az építészet kontinuitása a népvándorlás korában rövidebb-hosszabb időre meg is szakadhatott. Azonban a még fennálló római emlékek — mint pl. a kölni Sankt Gereon - akár önmagukban véve is inspirálóan hathattak a karoling-kori német centrális templomok építésére, mint Würzburg, Altötting, Fulda. Tudjuk, hogy Nagy Károly székvárosa, Aachen is egy római város romjain épült fel. Az aacheni palotakápolna építészeti formája pedig számos követőre talált a környezetében a Rajna-
31
vidéken, Nématalfoldön és a mai Franciaország észak-keleti régiójában, mintegy 200 km sugarú körben.54
í S í f
r J \\
Középtod centrális terű templomok
* nyugat típus &
* keleti típus
7 ......7
. .4
Norvégia
) V V
/ £ ^
..I
7 ,AÍ Svádorstí» ? v>\'S‘- V -3
V../ * *) \'
íV"’ Vip k
v r - v \\
j 4 Egyesölt w^\'..... rJ Királyság ^

\' flT V..........?

££#*« , /"I J ... ” ^.■ y
.1 v -.
\'V t /
‘ f A i á V
.v
•?
V\'*
\\
V.
C
Jtolímdli NíniíBradff 1 *■ Lengyelország ^
;\' \'2* •A *■ ,) * ./ 2 «rn
\'• \'tegiuriú • jfc+ \'-"-f I( 7
V\' -*\' * -A ,7\'-
:7 ‘ \' \'
Frandsország
feiovénbA •■■ \\ Románia
r/\'ff7.-líor/átq|szá5V_ \\v>
‘ V, i4j v
Portugáliád
Spanyolország
l >
r
*7
<rv
S • } ?í.^\\ ú Szerbia
J?\'\' * \\****S. S"*i\\ ,»-lVN , Bulgária
,.\'i Vn|352ország
"A { \'■ /\'
^ r\' t) n/ ■-
KJ’
L
\\7
f
^ -;«í;
A

?■* \' v*.. >
-j>v
W4
75. kép: Európa középkori centrális terű templomainak elterjedése
A XI. században Nyugat-Európában egy különleges vallási mozgalom bontakozott ki a muzulmán kézre került Jeruzsálem visszaszerzésére. A Constantinus császár által emeltetett Szent Sír templom egy római típusú bazilika mögé épített kör alakú hatalmas memoriális tér (anasztázion) volt, közepén a sírkamrával. Hogy a Szent Sír visszaszerzésének gondolatát
54 Az Aacheni palotakápolna hatására létrejött IX-X. századi templomok G.-Molnár V. i.m. szerint: Németországban: Essen, Goslar, Bamberg, Wimpfen, Mettlach; Hollandiában: Groningen, Nijmegen; Belgiumban: Liége, Leuven, Brügge, Torhout; Franciaországban: Ottmarsheim, Metz, Thionville, Compiégne, St. Riquir.
32
ébren tartsák, számos kör alakú templomot emeltek, melyeket Szent Sír templomoknak (olaszul San Sepolcro, franciául Saint Sepulchre, angolul Holy Sepulchre) neveztek. E mozgalom eredményeként aztán egy csomó keresztes hadjárat indult, mely rengeteg áldozatot és szenvedést követelt kevés siker mellett.
A Szentföldön megalapított templomos lovagrend éltette legtovább a Szent Sír eszméjét, templomaik jellegzetes része volt a hosszúkás hajó szentéllyel átellenes végében emelt köralakú templomtér, foként Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Portugáliában. A templomosok terjesztették el a XIII. század közepén a Dániához tartozó Bomholm szigetén is e templomtípust, ami aztán a dán és svéd körtemplomok előképévé vált. Meg kell azonban jegyezni, hogy a templomosok építészete és a Szent Sír kultusz templomai sem lehettek előképei a közép-európai rotundáknak, hiszen azok már korábban megjelentek.
16/a kép: Nyugati típusú rotundák, balról-jóbbra: 1. Perugia (01.) San Michele, V. sz.; 2. Neuvy (Fr.) St. Sepulchre 1170; 3. Cambridge (EK.), Holy Sepulchre, 1130; 4. Segovia (Sp.) Vera Cruz 1208.
16/b. kép: Keleti típusú rotundák, balról jobbra: 1. Kiszombor XII. sz.; 2. Znojmo (Cz) Sv. Kateriny, 1037.; 3. Álgyógy (Ro.) XII. sz.; 4. Maria Wörih (Au.) 1279.
33
Európa kerek templomainak másik nagy egységét a közép-európai csoport képviseli. Itt érdemes a rendeltetésbeli eltérésre is odafigyelni: míg a nyugati csoportba főként emlék-templomok és keresztelőkápolnák tartoznak, addig a közép-európai csoportot jellemzően uralkodói és főúri várkápolnák, illetve plébániatemplomok, valamint csontbázak alkotják. A közép-európai csoportba tartozó rotundák formai jellemzői: átmérőjük viszonylag kicsi, belsejük általában egyterű, a bazilikális felülvilágítás ritka, tömegarányuk viszont karcsú, magas; gyakran szinte toronyszerű. Az osztrák emlékeken a karcsúságot még hegyes kúptetővel is tovább hangsúlyozzák. A római építészet hatása még azokon a területeken sem mutatható ki, ahol egykor római provinciák voltak (Pannónia, Noricum, Dalmatia, Dacia). Ahol viszont a rómaiak nem voltak jelen (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, illetve Magyarország északi és középső része) római hatást nyilván hiába is keresnénk. Másrészt viszont a közép-európai rotundák formai hasonlósága a kaukázusi centrális emlékekhez feltűnő.
A lehetséges összefüggések feltárásához a Kaukázus-vidék földrajzának és történelmének legalább vázlatos ismerete szükséges - amit itt néhány mondatban megkísérlünk összefoglalni. E háborúktól és zavargásoktól gyakran vérző vidék nem különösebben vonzó a túristák számára, és a magyar kutatók többségének fantáziáját sem igen izgatja. Emiatt nem csoda, ha valójában méltatlanul keveset tudunk róla.
A Kaukázus Európa és Ázsia határhegysége, tulajdonképpen két nagyjából egymással párhuzamosan, északnyugatról délkeleti irányban húzódó hegylánc a Fekete- és a Kaszpi-tenger között. Az északi a hosszabb és magasabb vonulat a Nagy-Kaukázus, légvonalban kb. 850 km hosszú, legmagasabb csúcsa az Elbrusz 5642 m, a Kis-Kaukázusé „csak” 4095 m. Ez az Alpoknál is magasabb hegység érthető módon igen nehezen átjárható, az ókorban és a középkorban a hadseregek valószínűleg csak a tengerparti útvonalakon tudták megkerülni a hegységet. A Nagy- és Kis-Kaukázus közti völgyvonulatban nyugat felé a kis Rioni-folyó, kelet felé a jóval nagyobb Kura-folyó (Kürosz) halad a tenger felé. Megemlíthető, hogy a Kaukázus éghajlata is így flórája is nagymértékben eltér a környező vidékekétől. Magashegységi helyzetéből fakadóan a hegyekben elég sok a csapadék, a 2-3000 m feletti részeket pedig örök hó borítja. A Kaukázus északi lejtői fokozatosan mennek át dombvidéki, majd síkvidéki tájba, amelyek egyre szárazabb füves sztyeppékben, sőt északkelet felé sivatagos-félsivatagos területben folytatódnak.
34
A Kaukázus vidéke azért is különleges, mivel igen sok népcsoport lakja. A Kis-Kaukázusban és attól délre az örmények élnek, akik már ugyanitt éltek a rómaiak korában, sőt egy időben Armenia provincia a rómaiak fennhatósága alatt állt. A Kis- és Nagy-Kaukázus közti völgyvonulat nyugati részét a grúzok lakják. Az ókorban itt több kisebb királyság is létezett, a Fekete-tenger közelében Kolchis55, keletebbre Ibéria56. A grúzok saját országukat a maguk nyelvén Szakartvelonak nevezték, a Grúzia elnevezést az újkorban az orosz megszállóktól kapták.
17. kép: A Kaukázus mai térképe
Ugyancsak a Kis- és Nagy-Kaukázus közötti völgyben, de annak keleti, tágas síksággá kiszélesedő részén, illetve a hegyek közé is felkúszva találjuk ma Azerbajdzsánt. A török népek körébe tartozó azeriek azonban csak a Xni. században szállták meg e területet, előtte hosszú évszázadokon át itt egy Albánia nevű királyság létezett, amelyről a továbbiakban még lesz szó.
55 Kolchis az ókori görögök által is ismert vidék, legendáikban az Aranygyapjú földjeként emlegették
56 Csupán névazonosságról van szó az Ibériai-, más néven Pirreneusi-félszigettel
35
A Nagy-Kaukázus északi lejtőin ma sok kis köztársaságot találunk Oroszország részeként.57 Ezek jellemzően kicsi, néhány százezer fős területegységek. Nyugatról kelet felé haladva Adige, Karacsáj-Cserkesz Köztársaság, Balkar-Kabard Köztársaság, Eszak-Oszétia, Ingus Köztársaság, Csecsenföld, és végül a Kaszpi-tenger mellékén Dagesztán. Grúziában még három autonóm terület található, Abházia, Dél-Oszétia és Adzsaria. A nemzetiségek száma azonban ennél is sokkal több, kiváltképpen Dagesztán soknemzetiségű térség. A Kaukázus északi lejtőin az ókorban és kora-középkorban a hunok éltek, az ő országukat nevezték görögül Szkítiának.
A hunokról tudjuk, hogy a magyarság mindig testvémépének tekintette őket, a Csodaszarvas-monda is erről szól. Amúgy a honfoglaló magyarokat egyetlen más nép sem magyarnak, hanem a hunnak (hungarusz, ungam, uher, venger) nevezett el, - vajon miért?
Mint fentebb már említést nyert, Bendefy László kutatásai szerint a hunok egyik csoportja (törzse?) avagy testvémépe, a magyarok a Kuma-folyó mentén éltek. De nemcsak a Magyar (Megyer) törzs, hanem más rokonaink neve is felbukkan az Eszak-Kaukázusban. A honfoglalóinkkal \' együtt érkező, és ősgesztáinkban is szereplő kabarok neve a Balkar-Kabard Köztársaság nevében szerepel. Az avarok egy kisebb csoportja ma is él Dagesztán nyugati részén. Velük határos nyugatról a Csecsenföld. Elgondolkoztató, hogy a kínaiak az eredetileg Baktriában (ma Afganisztán) élt avarokat zsuan-zsuanoknak nevezték. Vajon a csecsen népnév nem vezethető vissza a zsuan-zsuan-ra? Odább a cserkeszek neve emlékeztet Kér és Keszi törzseinkre. Kürt nevű honfoglaló törzsünk nevére hasonlít Grúziában a Tbiliszi környékén egykor fekvő Kartli tartomány neve. Jenő törzs neve a kaukázusban élt „tjanét” nép58 (törzs?) nevében fedezhető fel. Az őszét nép neve esetlegesen kapcsolatba hozható a székelyekkel, de Eszék városunkkal még valószínűbben. Az abházok és az Árpád-kori híres Aba-nemzetség lehetséges kapcsolatát már mások is felvetették. Végül a szabírokról is érdemes szót ejteni. Egykor a hunoktól és kazároktól nyugatra
57 A kaukázusi népek sokat harcoltak a függetlenségükért: az ókorban a perzsa, majd a római, a középkorban a bizánci, az arab, majd a török és tatár hódító törekvések ellen. Az orosz expanzió a XIX. század folyamán zajlott le. A közelmúltban 1988-93 között Karabah függetlenségi háborúja; 1994-96 között az első, 1999-2001 között a második csecsen szabadságharc; 2008-ban Dél-Oszétia függetlenségi harca orosz támogatással Grúzia ellen; Dagesztánban állandósult belső zavargások, stb.
58 Bendefy László i.m. 425. o.
36
élő, a hunokkal rokon nép volt, egyesek a kazárokkal, mások a magyarokkal is egynek veszik őket A kalandozó magyarok követe, Bulcsú vezér Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár udvarában - ahol egyébként türköknek nézték a magyarokat - önmagát „szabartoi aszfalof’-kénk9 mutatta be. A szabír nép emlékét is számos községünk őrzi: Zobor (Nyitra), Zabar (Nógrád), Zalaszabar (Zala), Székelyszabar (Baranya), Szápár (Veszprém), Szapárfalu (Szolnok), Sobor (Győr). A kazárok nevét Kazár, Kozárd (Nógrád), Egyházaskozár, Kozármisleny, Nagykozár (Baranya) falunevek rejtik.
További érdekes párhuzamokat is találunk az ősi kaukázusi és a mai magyar helynevek között. A grúziai Poti nevű ősi fekete-tengeri kikötőváros neve a Pat településneveinkben számos helyen felbukkan: Pat, Pátró (Zala), Patca, Patalom, Patosfa (Somogy), Patapoklosi, Patacs (Baranya), Gyöngyöspata (Heves), Rábapatona (Győr), Pátroha (Szabolcs), stb. Még érdekesebb a Kaszpi-tenger partján fekvő dagesztáni ősi város, Derbent neve, mely Debrecen, Debrőd (Gömör), Feldebrő (Heves), Babosdöbréte (Zala), Döbrönte, Dabrony (Veszprém), Debercsény (Nógrád), Terebezd, Döbrög, Derementi (most puszták illetve elnéptelenedett középkori falu Somogybán), Döbrököz (Tolna), Tőketerebes (Zemplén, ma Trebisov); a grúziai Kutaiszi város Guta, Káta; Egressi tartomány Eger, Egres; Abházia tartomány Aba, Abasár, Abaúj-; a Rioni-folyó a Rinya, Ronyva, Rima folyók; a Kubán-folyó a Koppány-patak; a Sulak-folyó Szülök (Somogy), Szalók (Zemplén), Abádszalók (Szolnok), Egerszalók (Heves), Nemesszalók (Veszprém); a Kúra (Kürosz) a Körösök, az Arax (Arasz) a Maros, a Samour a Szamos nevében is felismerhető. A sort nem folytatjuk, de a kaukázusi és magyar földrajzi nevek szinkronjainak kutatása izgalmas játék lehet.
Az alábbiakban azt nézzük meg, hogy a Közép-Európát érhette-e a Kaukázus felől jövő keresztény jellegű kultúr-hatás. Tudjuk, hogy mind a hunok, mind az avarok, mind a honfoglaló magyarok kelet felől érkeztek, de egyiket sem tartják keresztényeknek. Azt ugyan elismerik, hogy a magyarság már a honfoglalás előtt is érintkezésbe kerülhetett keresztény kultúrával keleten, de azt kizárják, hogy keresztények lettek volna.
Pedig a kereszténység a Kaukázusban ősibb, mint a keresztény Európa számos táján. Érdekes, hogy az apostolok legendái szerint a Kaukázus 59
59 Ezt a történetet szinte minden honfoglaláskorral foglalkozó mű idézi, A „szabartoi aszfaloi”-t általában erős, vagy rendíthetetlen szab írok értelemben fordítják, azonban Ungváry Jenő tanulmánya (internet) szerint az aszfaloi inkább „független”-t jelent.
37
vidékét az apostolok közül három is felkereste. Szent Andrásról is megemlítik, hogy térített a szkíták között, bár működése nagyrészt Kisázsiára és Görögországra irányult, ott is halt meg. Szent Bertalan a Kaukázus keleti vidékein térített, és Albaniban (ma Derbent) halt vértanú-halált. Földi maradványait sokáig Bachale (Baku?) örmény kolostorban őrizték. Szent Fülöp apostolról pedig úgy tudják, hogy húsz évig a szkíták között térített, de öreg korában Kisázsiába ment és ott, Herapoliszban végezték ki.60 Elgondolkodtató, hogy a római birodalom határain kívül élő vad szkíták, azaz hunok megtérítése miért volt ennyire fontos szempont az apostolok számára.
18. kép: Örmény és grúz centrális épületek, balról jobbra: 1. Dzsvári 586-605; Bagharan 624; Zvartnoc 641-653; Ani 1036.
Az apostolok legendáit lehet fenntartásokkal is kezelni, hiszen hosszú ideig csak szájhagyomány útján teijedtek. Azonban történelmi tény, hogy Örményországban már 301-ben, Grúziában 330-ban államvallássá vált a kereszténység.61 Az örmény és grúz építészetnek gazdag irodalma van. E kaukázusi keresztény építészet a kutatások szerint három forrásból táplálkozott: a kelet-római (bizánci), a szíriai kora-keresztény valamint a párthus (iráni) építészetből. Az ősi iráni építészet azért bír fokozott jelentőséggel, mivel a keleten egykor uralkodó zoroaszteriánus vallás „tűztemplomai” egy helyileg kiérlelt különleges épülettípust képviseltek.
60 Clemens Jöckle: Szentek lexikona (Dunakönyv K., 1994)
51 Az iszlám térhódításáig a római birodalom határaitól keletre gyorsan terjedt a kereszténység. Keresztény püspökségeket említenek pl. Mérvben (ma Türkmenisztán), Garganiban (ma Irán), Heratban (ma Afganisztán) is.
38
Jellemzőjük a parabola-ívű kupolával fedett centrális tér (négyzet- vagy köralaprajzon). E vallás a kereszténység megjelenése előtt a Kaukázusban is jelen volt. Hatásának tudható be a kaukázusi templomépítészet bizáncitól eltérő rendkívül összefogott, expresszív tömegalakítása és a centrális terekhez való különös ragaszkodása, bár szükség esetén építettek hosszházas templomokat is.
19. kép: Ósi iráni tűztemplomok: balra Darrehshahr, jobbra Iszfahán Atasgah
Grúzián és Örményországon kívül a fentebb már megemlített (Kaukázusi-)Albánia volt a harmadik a keresztény államok sorában, ahol a kereszténységet a IV. század elején felvették. A Római Birodalomban ugyan Constantinus milánói ediktuma 312-ben beszüntette a keresztények üldözését, azonban ott csak 380-tól tekinthető a kereszténység államvallásnak. Kaukázusi Albánia a IV. századtól a VIII, század végéig -az iszlám térhódításáig - keresztény királyság volt.
Kaukázusi Albánia szomszédos volt a tőle északra élő hunok országával, akikkel időnként szövetségben, időnként pedig harcban álltak. E nálunk alig ismert országról az interneten ma már elég sok információ fellelhető magyarul is.62 Kaukázusi Albánia érdekelt volt a szomszédos pogány hunok megtérítésében, hogy ezáltal tartósabb békében reménykedhessenek. Tudomásunk van róla, hogy ilyen megfontolásból küldtek térítő püspököt és papokat a hunok országába.
62 Z. Tóth Csaba: A kaukázusi Albánia és a sztyeppéi népek (Internet - Tudós Virtus, Azerbajdzsán bp-i Nagykövetségén 2009. 11. 18-án elhangzott előadás)
39
20. kép: Kaukázusi Albánia rotundái: 1. Lekit; 2. Mamrux; 3. Mabad
Emellett azt is tudjuk, hogy Kaukázusi Albániában előszeretettel építettek kör alaprajzú templomokat, melyek jóval egyszerűbbek, mint az örmény és grúz példák. Azerbajdzsán területéről ismerjük Lekit, Mamrux és
40
Mabad rotundáinak maradványait az V-YII. századból. Lekit és Mamrux összetettebb téralakítású, viszont Mabad alaprajza tökéletesen egyezik az általánosan elterjedt közép-európai rotundák alaprajzával. Az .észak-i kaukázusi népek nyilván az őket megtérítő kaukázusi albánoktól vették át a kerek templomok építészetét. Movses Dasxuranci: A kaukázusi albánok történetében említi, hogy Zakariás rétor mytilenei szír püspök szerint hun nyelvre is lefordították az újszövetséget. 681 után Varaz-Trdat albán fejedelem keresztény hittérítőket küld a hunok közé. Iszrayel püspök társaival 682-ben érkezik a hunok fővárosába. Iszrael püspöknek sikerül elérnie, hogy Varacsánban (most Mahacskala, Dagesztán fővárosa) Alp Ilutver hun király ledöntse a bálványokat és a már korábban is terjedő : kereszténységet általánossá tegye.63 A hunok egykori fővárosa, Varacsán neve Varsány nevű településeinknél köszön vissza (Varsány (Nógrád), Dunavarsány (Pest), Hontvarsány (Léva), Kisvarsány, Nagyvarsány (Szabolcs), Veszprémvarsány (Veszprém), Versend (Baranya), Varsád (Tolna); az albán király nevét Torda, míg a hun király nevét Alpár őrzi.
Kérdés, hogy a kaukázusi keresztény építészet eljuthatott-e - és ha igen, miként - Közép-Európába? A Kárpát-medencébe a Kaukázus felől három nagyobb áttelepülési hullám zajlott le a történelem során, a hunok, az avarok, végül Árpád magyarjainak honfoglalása. Utóbbiak a kaukázusi építészet meghonosításáért azért nem lehetnek felelősek, mivel a régészek szerint a morvaországi rotundák építése korban megelőzte a magyarok honfoglalását.
Elvileg az V. században a keletről érkező hunok is találkozhattak már a kereszténységgel. Hogy keresztények lettek volna - akár részben is - nehéz lenne kijelenteni, de különös módon Attila 452-ben a pápa személyes megalázkodása és könyörgése hatására nem dúlta fel Rómát. A hunok Pannóniát 432-ben szerezték meg, és Attila 453. évi halála után hagyták el.
. E két háborús évtized valószínűleg kevés lett volna egy új építészeti kultúra meghonosítására, ha egyáltalán a hunok rendelkeztek ilyesmivel.
A második hullámban keletről az avarok érkeztek a Kárpát-medencébe 568-ban. Az avarok őshazája a mai Afganisztán területén fekvő hajdani Baktriában volt. Az avarokat Baján kagán vezette a Duna völgyébe, és igen -erős katonai potenciállal rendelkeztek. Pannóniáig tartó útjuk közben áthaladtak a Kaukázus északi előterén is. Valószínűleg itt jelentős számú ^kaukázusi (hun, alán, stb.) népcsoport is csatlakozott hozzájuk. A
e A tulipános kereszt nyomában (Barikád.hu)
41
népvándorláskori törzsszövetségek nem elsődlegesen etnikai, sokkal inkább katona-politikai érdekszövetség alapon szerveződtek. Bár a törzsszövetségeket a vezető törzsek etnikumáról nevezték el hunoknak, avaroknak, kazároknak, magyaroknak, tatároknak, - sok népből, törzsből és nemzetségből verbuválódtak össze. Az avarok seregét is jelentős számú önként vagy kényszerből csatlakozott törzs alkothatta, és ezek között bizonyára voltak kaukázusi népek, így hunok és magyarok is. Azonban nem feltétlenül kell a Baján kagán64 vezette VI. századi avar honfoglalókhoz kötnünk a kereszténység elterjesztését, ez történhetett a későbbiekben is, hiszen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, sőt még azután is Délkelet-Európában a Kárpát-medencétől Etelközön és Levédián át a Kaukázusig szkíta-kun-magyar etnikumú népek éltek, akiken keresztül a diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok oda-vissza akadálytalanul áramolhattak.
László Gyula szerint65 670 körül újabb, az avarokkal rokon népcsoport érkezett a Kárpát-medencébe, akik szerinte magyar nyelven beszéltek, és gyakorlatilag e nép leszármazóttainak tekinthetjük magunkat. Feltűnt ugyanis neki, hogy az Árpád vezetésével 896-ban beözönlő honfoglalók szállásterületei a Kárpát-medence addig be nem népesített foltjait foglalták csak el.
Az avarok évszázadokig nyugalomban éltek a Kárpát-medencében, de a szentté avatott Nagy Károly megirigyelte az avarok legendás kincseit és két rabló hadjáratot indított Pannóniába (791, 796). A hadjárat sikere után pedig a meghódított földet morva vazallusainak adta, megteremtve ezzel a tiszavirág-életű „Nagy-Morva Birodalom” alapjait.
Az avarok (az avar birodalomban élő népek) részbeni keresztény voltát már többen felvetették.66 Ennek egyik bizonyítéka, hogy 822-ben az avarok is elküldték követeiket Frankfurtba, a Jámbor Lajos császár által összehívott zsinatra. Avarok által épített templomokra azonban a régészek eddig még nem bukkantak, talán azért is, mert ennek lehetőségét az építészettörténettudomány eddig eleve kizárta.
64 Baján kagán emlékét őrzik Baja, Bajánsenye, Baj, Bajna, Bajót, Kunbaja, Nagybajom, Kisbajom, Bihamagybajom, Taktabáj helységnevek
65 László Gyula: A,kettős honfoglalás” (Magvető K_, 1978)
66 L. Pallas Lexikon
42
21. kép: Avar régészeti lelőhelyek a történelmi Magyarország térképére vetítve
Az avarok Kárpát-medencében való elhelyezkedését a régészeti leletekből elég jól ismerjük. Az avar lelőhelyek által lefedett terület azonban nem egyezik meg a későbbi Magyar Királyság területével. Erdélyt például alig szállták meg, inkább csak a Maros völgyében mutatható ki a jelenlétük - valószínűleg a só- és arany-szállítási útvonal miatt. Továbbá nincsenek avar leletek a Felvidék magasabban fekvő részein sem. Ugyanakkor viszont nyugat felé az avarok benyomultak a Bécsi-medencébe67 és a Morvamedencébe is. Az avarok körül szinte minden irányban szláv népeket találunk, akiket - különösen a déli szlávokat - minden bizonnyal az avarok telepítették le birodalmuk határainak védelmére. Az avarok uralma (politikai befolyása, szövetségi rendszere) állítólag a Balti-tengertől az Adriáig terjedt.68
A Nagy Károly vezette frankok avarok elleni támadása a VIII-IX. sz. fordulóján a morvák árulása, átállása segítségével történt, a morvák ezért szép tartományt kaptak jutalmul a frankoktól: a mai Morvaországon kívül a
67 Bécs városa - latin neve Vindobona volt - nevét feltehetően az avaroktól nyerte.
68 L. Pallas Lexikon
43
Felvidék nyugati részét és a Dunántúl nagy részét is uralmuk alá hajthatták. A régészeti kutatások szerint fejedelmi központjuk a mai Csehország legdélebbi csücskében fekvő Mikulcice falu mellett, a Morva-folyó egyik hajdani szigetén feltárt, máig ismeretlen nevű település volt.69
E morva fővárosban tíz templom között három rotundát is találtak a régészek, egy továbbit pedig ettől északra, Staré Méstoban. Staré Mésto pedig Uherské Hradiste (Magyarvár) nevű város peremén fekszik.70
22. kép: A hajdani morva főváros régészetilegfeltárt templomai
Nemrég egy újabb rotunda-alapfalat tártak fel Mikulcicétől nyugatra, Pohanskoban. E rotundákat a közép-európai rotundák legkorábbi megjelenésének tekintik és egyúttal a morvák alkotásának tartják. Sőt azt is kikövetkeztették, hogy 863-865 táján épülhettek, ugyanis a morvákat megtérítő Cirill és Method működése erre az időre tehető, és szerintük ők taníthatták meg a morvákat a körtemplomok építésére.71 Arra persze nincs magyarázat, hogy e két derék bizánci származású misszionárius miért éppen kaukázusi mintájú körtemplomok építésére buzdította a népet. További furcsaság, hogy az addig kőépítészettel nem is rendelkező morvák hogyan voltak képesek néhány év alatt a rotundák több típusváltozatát - köztük a már bonyolultnak minősülő, belül négykaréjos rotundát is feltalálni,
69 A mintegy tucat templommal rendelkező egykori morva főváros régészeti parkja most Csehország egyik nemzeti emlékhelye
70 Morvaország e vidékén több magyarokra utaló településnevet találunk: Uherské Hradiste (Magyarvár), Uhersky Brod (Magyarrév), Uhersky Ostroh (Magyarsziget).
71 G.-Molnár Vera i.m. 19-22. o.
44
amelyhez keleten sokszáz éves építészeti fejlődésre volt szükség. Arra pedig a formai eltéréseket látva kár is lenne szót vesztegetni, hogy e morva rotundák előképeként szolgálhatott-e Aachen.
Véleményem szerint az avarokkal együtt keletről jött keresztény népek hozhatták magukkal a kaukázusi jellegű templomok építését a Kárpátmedencébe, és mivel Mikulcice környéke a frankok hódítása előtt egyértelműen avar terület volt, arra következtethetünk, hogy az avarok honosították a rotundák építészetét Morvaországban, és a legkorábbi morva rotundák valójában avar templomok vagy mauzóleumok lehettek. Utóbbit a morva fővároson belüli periférikus fekvésük is valószínűsíti.
A cseh rotunda-építészet elterjedésében valóban szerepet játszhatott az a körülmény, hogy Borivoj cseh királyt Morvaországban keresztelték meg, és innen vihetett magával cseh földre morva és netán avar építőmestereket.72 Az első cseh rotunda nem is Prágában, hanem Levy Hradecben épült még a IX. század végén - e körülmény is ellene mond az aacheni eredetelméletnek, hiszen nem a legfőbb uralkodói reprezentáció célját szolgálta.
23. kép: Lengyel rotundák
72
G.-Molnár Vera i. m. 22-24. o.
A lengyel rotundák - különösen a\' legkorábbiak73 - jellemzően várkápolnaként, palotával összeépítve létesültek. Alaprajzuk is esetenként összetettebb, mint a cseheké. Azonban az az állítás, hogy a lengyel fejedelmek is német politikai kapcsolataik révén Aachent utánozták volna -elfogadhatatlan. A legrégebbi ismert lengyel rotunda a IX. sz. végéről ugyanis nem Krakkóban vagy Gnieznoban, hanem a német határtól a lehető legtávolabb fekvő galíciai Przemyslben található. Viszont Dél-Lengyelország területe szintén avar politikai és kulturális befolyás alatt állott a VTT-VTTT. században.
24. kép: Dalmáciái centrális templomokul. Zára, San Donato;
2. Zára, dómbaptisztérium; 3. Split; 4. Bmaze; 5. Zára, Sv. Orsola)
A dalmáciai rotundák is tartogatnak még kutatnivalót. Ismert emlékeik száma kisebb, és elteljedésük is csak Zára-Split környékére korlátozódik.74 G.-Molnár Vera szerint nincs közük a közép-európai rotunda-építészethez. Megjelenésüket a zárai San Donato megépítésével a IX. sz. elejére datálják, melynek előképét a ravennai San Vitaiéban és a bizánci építészetben látják. Mondani se kell, hogy a San Vitale építészeti formája teljesen más, mint a San Donato kialakítása, a bizánci építészet pedig nem kedveli a rotundákat. Viszont az avarok birodalma az Adriáig is lenyúlott. Már Csemegi József is felfigyelt a dalmáciai centrális templomok között előforduló hatkaréjos megoldásokra, de kaukázusi származásukat, vagy a Kiszombor-Karcsa-Gerény csoporttal való rokonságukat óvakodott kijelenteni, főleg mivel a zárai Sv. Orsola, továbbá a spliti és a bmazi emlékek nem kör-alaprajzba
73 Przemysl, Giecz, Ostrów Lednicld, Krakkó
74 Csemegi József i. m.; illetve Guzsik Tamás: Beszélő kővek o. tanulmányában „Zára, Prodrazi, Trogir, Bmazi, stb.” településeket említi. Bmazi szerintem helyesen Bmaze (Splittől ÉK-re), Prodrazi pedig talán Brodarica (Sibeniktől DK-re)
46
foglalt, hanem kívül-belül hatkaréjos építmények, a zárai dómbaptisztérium pedig hatszögű külső keretezésű.75
Egyébként a kívül sokszögű, belül kerek hajóval rendelkező rotundák nem ismeretlenek a magyar emlékanyagban sem: lásd Hidegség és Dejte négyzetbe, vagy Kömye-Avas tizenegy-szögbe foglalt rotundáját. Geometriai okokból a 11-szögű szerkesztés igen ritka jelenség, a középkori számmisztikára tekintettel azonban alkalmazása nem lehet véletlen, ennek is fontos jelentése lehet. Vélhetően az apostolokra történik itt utalás, de az áruló Júdásra tekintettel a hűséges apostolok „korrigált” létszáma tizenegy. 11-szögű szerkesztésre példa az osztrák Túlin és a francia Neuvy is.
25, kép: Példák tizenegyszögű szerkesztésre: balról jobbra Neuvy, Túlin, Kömye-Avas
Ugyancsak érdemes lenne a Bolgár-ország egykori fővárosában, Preszlavban a X. sz. elején épített, 12 belső falfülkés kör alakú Aranytemplom közép-európai rotundákkal való analógiáit76 vizsgálni. A preszlavi Aranytemplom keletkezését mindeddig bizánci építészeti hatásokkal magyarázták, holott mint már említettük, Bizáncban nem dívott a rotunda-építészet.
75 Csemegi József i. m.
76 Nálunk Kisbényben és a XIX. századi leírásból ismert Apostagon tudunk 12 belső falfülkés, illetve karéjos rotundáról
47
Magyarország rotundáinak eredetét Gervers-Molnár Vera Szent Adalbert püspök 995. évi esztergomi látogatásával hozza kapcsolatba, miután itt az Aachennel való összefüggés szerinte is gyenge lábakon állt. A magyar rotundák (egy részük ma Szlovákia, Románia, Ukrajna, Szerbia,
Horvátország illetve Ausztia területéhez tartozik) azért is érdekesek, mivel nálunk vannak a legtöbben (kb. 130-150 db ismert), azaz statisztikai valószínűsége is annak lenne, hogy innen sugárzott szét ez az építészeti technika. Ráadásul itt állt fenn több évszázadon keresztül az avar birodalom, amelynek keletről jött népei igenis hozhattak magukkal ilyen kultúrát. Szakirodalmunk viszont a legkorábbi rotundáink (Esztergom, Veszprém, Fehérvár) datálását is a 900-as évek végére, Géza fejedelem megkeresztelkedése utánra engedi csak tenni. Bár avar kőépítészetről nincs adatunk, erre mégis közvetett bizonyítéknak tekinthető pl. a
zselicszentjakabi bencés apátság 1061. évi alapítólevele, melyben az itteni hegyen már meglévő bazilikát „szerfölött réginek és elhagyottnak” nevezik. Egy Géza fejedelem, illetve Szent István kori templomról ezt aligha mondták volna.77
A magyar rotundák másik jellegzetessége, hogy túlnyomó többségük falusi plébániatemplom, úgy fest, mintha a nép legelemibb építészeti kultúrájához tartozna. A jelenséget a kutatók persze másként látják: szerintük a fejedelmi udvarban folytatott építészet előbb a főúri birtokokon talált követőkre, majd így teq\'edt el tovább a falusi templomépítészetben.78 Ezt az elméletet annak ellenére is hirdetik, hogy Magyarországon kerek főúri várkápolnáról szinte nincs is adatunk.
További üzeneteket hordoznak a kereszt alakzatú négykaréjos emlékek. Mint láttuk, Prága legjelentősebb X. századi temploma egy kereszt alakban négy apszissal bővített rotunda volt. Azonban a lengyel fejedelmi udvarokban, Krakkóban és Gnieznoban is álltak négykaréjos kereszt alakú templomok, sőt a magyarok első fővárosában, Székesfehérváron is. A négykaréjos kereszt alaprajz pedig a körtemplomoknál is jobban utal a kaukázusi építészetre, e bonyolultabb térforma nem véletlenül a fontosabb hatalmi központokban jelenik meg. Igaz, hogy Magyarország e téren annyiban kivétel, hogy négykaréjos templomok más, nem központi területekről is bő választékban ismertek: a Székelyföldön Kézdiszentlélek, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, a Maros mentén Guraszáda, az
77 Zádor Mihály: Kaposvár (Műszaki K., 1964) 30. o.
78 G.-Molnár V. i. m. 31. o.
48
ISO
Alföldön Debrecen-Bánk, Nagykörös-Ludas, a Dunántúlon Ják, Pápóc és Bajna.79
26. kép: Négykaréjos templomok (Székesfehérvár illetve Székelyudvarhely)
A nrsu %u:xí> %> >. n 4.
27. kép: Kilenc osztatú terű centrális templomok (Feldebrő, ill. Szekszárd)
79 Guraszáda eredetileg K-Ny irányban nyújtott négykaréjos templom volt, Nagykőrös-Ludaspusztán pedig a prágai Sv. Vithez hasonló négy karéjjal bővített rotunda került elő.
49
A négykaréjos templomoknál is bonyolultabb, kilenc-osztatú
térrendszere van a feldebrői és a szekszárdi templomoknak, melyeket az építészettörténet-írásunk a X-XI. századra datál, pedig akár sokkal korábban is épülhettek.
A rotundák kormeghatározása is érdekes kérdés. Építésükre vonatkozólag írásos adatok nincsenek, így - hacsak a régész nem talál az alapfalak alatt kormeghatározó pénzérmét, akkor történelmileg ismert adatokhoz (gyakran a nyugati kereszténység felvételének időpontjához) viszonyítottan próbálják behatárolni az emlékek korát. Azt, hogy Közép-Európában már ezt megelőzően keleti típusú keresztény építészet létezhetett, a jelek szerint számításba sem jöhet.
Karnerek
Eddig csak a földrajzi értelemben vett Közép-Európára koncentráltunk, ideje, hogy nyugat felé is kitekintsünk. Ausztriában nagy számban fordulnak elő a közép-európai rotundákhoz méretben és formában nagyon hasonló középkori centrális építmények, úgynevezett csontházak (németül kamer, latinul ossarium). Ezeket az építészettörténet-írás az osztrák építészet önálló fejlődési produktumának tekinti, és kisugárzásuknak tartja a nyugat-magyarországi illetve csehországi kisebb számban felbukkanó hasonló rendelétetésű építményeket (Sopron, Szentmargitbánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Szakolca, stb.).
28. kép: Jellegzetes osztrák karnerek (Glantschach, Globasnitz, Friedersbach, Mauthausen)
A kamer sajátos középkori építménytípus. Jellemzően kétszintes kialakításúak, ahol az alsó szint a temetőből előkerült régi embercsontok
50
elhelyezésére szolgál, míg a felső szint egy kisméretű, kápolna. Ausztriában ilyen kamerek építése az egész középkor folyamán szokásban volt. Jelentős részük centrális, ezen belül is kör alaprajzú, bár hosszházas elrendezésű kamerek is nagyszámban ismeretesek.
A kamerek építészetét Wolfgang Westerhoff80 dolgozta fel. Miután Westerhoff nem kifejezetten a rotundákat, illetve a centrális épületeket mérte fel, hanem minden csontház-funkciójú épületet, így könyvében bőven akadnak hosszházas elrendezésű kápolnák is, sőt nemcsak középkori, hanem barokk épületeket is bemutat. Könyvében azonban 104 db centrális alaprajzú - kör-alakú, illetve sokszögű - kamert ismertet. Westerhoff arra is felfigyelt, hogy a románkori kamerek építési technikájuk alapján két csoportba sorolhatók: egyik csoportot a ciklop- vagy törtkőből rakott falazatú, a másikba a faragott kváderkő falazatú kamereket sorolta. A markánsan eltérő kétféle építéstechnikából viszont akár kétféle eredetű építési kultúrára is következtethetünk.
A kamerek származtatásának kérdése akkor válik igazán izgalmassá, ha térképre vetítjük a centrális kamerek elhelyezkedését. (Westerhoff ezt elmulasztotta.) A térképről rögtön kitűnik, hogy a centrális kamerek elterjedése Ausztrián belül korántsem egyenletes. Karintiában a legsűrűbb, emellett még Alsó-Áusztriában és Stájerországban fordul elő nagy számban, míg a többi, nyugatabbra fekvő tartományokban egyáltalán nem, vagy csak alig ismert építményfajta. Mire következtethetünk ebből? Először is arra, hogy ez az építményfajta valószínűleg nem nyugat felől, Svájcból vagy Németországból érkezett Ausztriába, de az itáliai eredetet is nyugodtan kizárhatjuk. A centrális kamerek vagy egy önálló helyi építészeti fejlődés eredményei, vagy még valószínűbben rokonságban állnak Közép-Európa rotundáival. Megjegyzendő, hogy Westerhoff szerint az osztrák kamerek előképe a közép-németországi -Fulda kétszintes centrális temploma, ugyanakkor sem Aachent, sem a közép-európai rotundákat nem említi lehetséges előzményként. Jellemző Közép-Európa politikai, etnikai, nyelvi és kutúrális megosztottságára, hogy kölcsönösen mennyire nem ismerjük egymás kultúráját, ami a történelemben való tisztánlátásunkat is elhomályosítja.
80 Wolfgang WestwriLoff: Kamer in Österreidh und Südtirol (Verlag Niederösterreiches Pressehaus St. Pölten-Wien, 1989)
51
29. kép: A centrális karrierek elhelyezkedése Ausztriában
Pedig a kamerek és a rotundák hasonlósága szembeötlő, a legtöbb kamer ugyanis tipikus rotunda-alaprajzot mutat. A kereszténység kezdeti időszakában aligha tarthatták fontosnak csontházak építését, erre csak bizonyos anyagi fejlettség elérése után kerülhetett sor - de templomokra már a kereszténység megjelenésekor is szükség volt. A csontházak valószínűleg úgy jöttek létre, hogy a kisméretű kerek templomaikat a falusi közösségek kinőtték, és nagyobbakat építettek, a régi templomot viszont kegyeleti okokból nem bontották el. Miután a középkorban a templomok körül temetkeztek, a régi templomok temetőkápolnákká illetve csontházakká váltak. A szokás elterjedésével később persze már célirányosan is építhettek a templomok mellé kamereket. Azt,\' hogy a csontházak eredetileg templomok lehettek, jól bizonyítja szabályos kápolnaalaprajzuk, ugyanis szinte minden kamer — az egy- és kétszintesek egyaránt - hajóval és szentély-apszissal is rendelkezik. Ha kizárólag a csontok tárolására találták volna fel a kamereket, úgy szükségtelen lett volna egy ilyen csontkamrát szentéllyel ellátni.
Vajon honnan terjedt el a legkorábbi kerek templomok divatja Ausztriában? Mint tudjuk, az Avar-birodalom nem teljesen a későbbi Magyarország területén feküdt, az avarok szállásterületéhez tartozott a Bécsi-medence is. Az avarok érdekszféráját azonban még kiegészítették á fennhatóságuk alatt álló - főként szláv - segédnépek is, akik nyugat felé a
52
mai Stájerország, Karintia és Krajna (Szlovénia) területét is benépesítették. Tudjuk, hogy Karintia eredeti népessége, a karanténok szlávok voltak, és Stájerországot csak 1278-ban, Karintiát pedig csak 1335-ben kebelezték be a Habsburgok. Stájerország ezt megelőzően a Magyar Királyság érdekszférájához tartozott. Stájerország és Karintia vízrajzilag is a Kárpátmedence része, más irányokban az Alpok magas hegyláncai elzáiják e tartományokat. Ezen avarok és szlávok által lakott területen a legkorábbi keresztény templomok ugyanolyan rotundák lehettek, mint a Kárpátmedence többi részén.
Kaukázusi hatások nyugaton
Nyugat-Európában is elvétve felbukkannak a közép-európai rotundákhoz, illetve a kaukázusi építészethez hasonlatos építmények. Franciaország közepén, a Loire mentén áll Germigny-des-Prés kilencosztatú terű, négy oldalon oldalkaréjokkal bővített 806-ban épült különös temploma. A kaukázusi építészethez való hasonlósága feltűnő, de az összefüggések nem ismertek.
A közép-európai rotundákkal szoros formai kapcsolatban álló néhány nyugat-európai példát is ismerünk. Ezek jellemzően egyszerű kör alakú hajóval és patkó alakú szentéllyel rendelkeznek, de az emlékek szórványosan állnak, köztük esetleg fennálló leszármazási kapcsolatok nem ismertek. Ilyen rotunda található pl. Szlovéniában (Mokronog); Észak-Olaszországban Brescia (San Faustino, VII. sz.), Bergamo (Santa Croce, XI. sz.), Venzone; Németországban Dreihausen (VHI-IX. sz., Hessen), illetve Groitzsch-Wiprechtsburg (1080 körül, Sachsen). A Brit-szigetek legészakibb részén, az Orkney-szigeten egy Orphir nevű 1000 táján épített klasszikus rotunda áll. Megemlíthetők még a Spanyolország északkeleti részén lévő Cervera valamint Pobla de Lillet kerek templomai (XI. sz. eleje), vagy a dél-svédországi Agnestad 1100 körüli, és a dél-norvégiai Tonsberg 11-91-ben épült rotundája.
Ezek vizsgálata még sok érdekes kérdést felvet. Vagy elfogadjuk, hogy a keresztény templomépítészet kialakulásának kezdeti stádiumában minden nép ösztönösen feltalálhatta a nem különösebben bonyolult rotunda-formát, vagy elhisszük azt a mesét, hogy ezen egyszerű építmények a Rómában, Ravennában, Aachenben stb. található nagyszerű templomok végletesen leegyszerűsített követői; vagy keresünk, és netán találunk is szálakat a kora középkorban a közép-európai kultúra nyugat felé történt kisugárzásaira. Azt például tudjuk, hogy egy Theodor nevű keresztény avar kagán letelepedési
53
engedélyért folyamodott 805-ben Nagy Károlyhoz. Ez, vagy az ehhez hasonló áttelepülések során avar népelemek kerülhettek Nyugat-Európa távolabbi vidékére is. Továbbá azon építőműhelyek81, amelyek Közép-Európa több száz jelentős templomát tető alá hozták, elvándorolhattak nyugatabbra is új munkák reményében.
A rotunda-építészet alkonya
A román korban népszerű körtemplomok építésének divatja a gótika terjedésével nálunk is leáldozott, a korai gótikában még építettek néhány sokszög-alaprajzú „rotundát”, ilyen pl. a veszprémi Szent György kápolna XIII. század első felében történt átépítése; a IV. Béla által a tatárjárás után alapított Zágráb melletti medvedgrádi Szent Fülöp és Jakab kápolna; vagy a XIII. század második felében emelt soproni Szent Jakab templom.
30. kép: Nyolcszögű, kora-gótikus „rotundák”: 1. Veszprém; 2. Zágráb; 3. Sopron; 4. Zselicszentjakab; Nyírbátor
81 Nyilván túlzás a középkor virágzó szakaszában létező építőmfihelyekbez hasonlítani a VIII-X. századi templom-építőket, szervezett építőközösségek nélkül azonban olyan alkotások, mint Feldebrő, Szekszárd, Krakkó, stb., nem jöhettek volna létre.
54
Ide sorolandó továbbá a zselicszentjakabi82 kápolna, Podolin temetőkápolnája, Nyírbátor Szent György temploma. Az osztrák kamerek hatása érezhető a Sopron közeli Szentmargitbánya különös — hatszögletű alaprajzú, XTV. századi csontházánál. A sokszögű „rotundák” körébe sorolható legkésőbbi emlék az oktogonális alaprajzú szakolcai Szent Anna kápolna a XV. század első feléből már a támpilléres érett gótikát képviseli. A gótika egyébként sem kedvelte a centrális téralakítást, azt a XV. század folyamán újra fel kellett fedezniük az itáliai reneszánsz építészeknek, de a reneszánsz centrális épületek előképei már nem a középkori rotundák voltak.
Ismeretlen rotundák nyomában
A már ismerteken kívül további álló rotundák felbukkanására ma már nemigen számíthatunk, bár egyik-másik középkori eredetű templomunk félköríves szentélyfala még okozhat pozitív meglepetéseket, mint pl. Herencsény (Nógrád), azonban a régészek még sok körtemplom alapjaira rábukkanhatnak. Az utóbbi években is számos rotunda alapfala került elő, amelyekről G.-Molnár Vera még nem tudhatott (Debrecen-Bánk, Eger, Abasár, Baj-Kovácsi, Vasvár, Nádasd, Nagyatád-Bodvica, stb.).
G.-Molnár Vera ismertetett egy módszert körtemplomok bizonyítására ásatás nélkül is: a középkorban gyakori „Kerekegyháza” településnevek ugyanis egykori kerek templomok létének beszédes bizonyítékai. Kutatása esetleg még kiegészíthető más „kerek” nevű településekkel is, ahol ugyan bizonyosságról nem beszélhetünk, de egykori körtemplom elvi lehetősége felmerül. Ugyan mi más „kerek” névadó lehetett még a faluban?
Csipkerek (V as m.)
Kereki (Somogy m.)
Kerekgede (Gömör és Kishont m, most Szlovákia)
Kerekharaszt (Heves m., Hatvanhoz csatolva)
Kerekhegy (Máramaros vm., most Ukrajna)
Kerekikál (Veszprém m., Kővágóörs területén)
Kereknye (Ung vm., most Ukrajna)
Kerekrét (Sáros vm., most Szlovákia)
Kerékteleki (Komárom-Esztergom m.)
Méhkerék (Békés m.)
82 Zselicszentjakab kápolnáját a kutatók a XTV. sz. második felére datálják, formája - az analógiák alapján - viszont egy évszázaddal korábbra valószínűsíti az építését.
55
Monyorókerék (V as vm, most Burgenland)
Nagybecskerek (Torontál vm., most Vajdaság)
Nagykereki (Hajdú-Bihar m.)
Bár Kerekikál falu középkori bosszbajós templomának romja ma is áll, még itt is felbukkanhat egy korábbi rotunda.
További kerek templomokra is ráakadhatunk némi szerencsével. Öskii (Veszprém m.) ma is épségben álló rotundáját az újkorban sokáig a törökök alkotásának vélték. A templom XVIII. századi turbánszerű lefedése is bozzájárulhatott e hiedelemhez. Pedig az építészettörténészek már a XIX. század végén felismerték, hogy itt nem török templomról van szó, megállapításuk mégsem ment át a köztudatba, a faluban még ma is a „Mecset utca” vezet a különleges hangulatú műemlékhez. Némiképpen hasonló jelenséggel állunk szemben a pincefalujáról híres Baranya megyei Palkonyán. A község krónikája szerint83 itt a hódoltság után egy török templom állt, amit állaga miatt a XIX. század elején lebontottak, és helyére a ma is álló kör alakú klasszicista templomot építették. Miután a falu az adóösszeírások szerint már a XVI. században elnéptelenedett, és nincs adat arra, hogy a törökök itt a későbbiekben berendezkedtek volna, török templom építésének valószínűsége igen csekély. Ugyanis a hódoltság másfél évszázada alatt a muzulmánok szinte kizárólag csak megerősített várakban illetve azok tövében, úgynevezett „külső-várakban” laktak. Török erődítményről Palkonyán nem tudunk, így dzsámi létezése sem valószínű. Sokkal hihetőbb, hogy itt is egy kora-középkori kerek templom állott, amit a XVHI. századi sváb betelepülők szokatlan formája miatt török építménynek gondoltak.
A Nagyatád melletti Boda (az újkorban Bodvica) falu középkori templomát egy XVIII. sz. eleji canonica visitacio rotundaként említi. Az 1784. évi I. katonai felmérés térképén egy kis kör jelzi a középkori templomot „alt Toum” (régi torony) felirattal. A közelmúltban egy régészeti ásatással sikerült Somogy megye egyetlen igazi rotundájának alapfalait megtalálni. A katonai térképek tanulmányozása azonban további rotundákhoz is elvezethet. Ugyancsak az I. katonai felmérés retusált térképén84 Somogyvártól keletre egy kereszttel ellátott kör alakú jel utal a mezőben egy vélhetően középkori templomromra, melynek azóta nyoma
83 Forrás: Internet
84 A retusált katonai térképek megbízhatósága sajnos nem száz százalékos
56
veszett. A középkorban e tájon Tepej (most Tepenye dűlőnév jelzi) nevű fain állott, melynek plébániája is volt a pápai tizedjegyzék szerint.
Somogyegres községet németek telepítették újra a XVIII. században. A
II. katonai felmérés térképén a falutól északra kb. egy km-re egy kis kör alakú jel látszik, „Turkenhügl” (Török-balom) felirattal. Gyanús, bogy itt egy kör alakú épület-maradványt jelzett a térképész. Török település, illetve török dzsámi itt ugyanúgy valószínűtlen, mint Palkonyán vagy Ösküben. Feltehetően itt is egy középkori rotunda falmaradványait örökítette meg az utókor számára a földmérő.
31. kép: Somogy megyei rotundákjelölése katonai térképeken (1. Nagyatád-Bodvica; 2. Somogyegres; 3. Somogyvámos-Tepej)
A dél-dunántúli megyék földrajzi nevei között számos olyan helyen bukkan fel a „Török templom” elnevezés, ahol ma semmiféle romot nem láthatunk, viszont a történészek e helyeken gyanítják az oklevelekből ismert elpusztult középkori falvak templomait. Hogy miért nézték a középkori templomromok egy részét az új telepesek török templomnak, arra csak egyetlen ésszerű magyarázat kínálkozik: a kör alakú, netán még kupolával is rendelkező rotundákat török templomoknak gondolták. Tudjuk, hogy a török dzsámik szinte elképzelhetetlenek kupola nélkül, azonban a dzsámik szinte sohasem kör alaprajzúak, hanem négyzetesek, és e fölé építették a csegelyes kupolát. Ez jól megfigyelhető az épen álló, továbbá a hiteles ábrázolású egykori török templomokon (Pécs, Siklós, Szigetvár, stb.). A
57
még álló két török türbe (mauzóleum) Gül baba türbéje a Rózsadombon, illetve Idrisz baba türbéje (Pécs) sem kör, hanem nyolcszög alaprajzú.
Érdemes lenne szondázó ásatásokkal a „török templomokat” behatóbban megvizsgálni. A dél-dunántúli „török templom” földrajzi nevek gyűjtését közreadom, de előfordulhatnak a volt hódoltsági - Alföld, Délvidék, Partium - területeken másutt is.
a) Somogy megye85
1. Somogytúr (Sín 12/79) A falu temetőjében volt egy templomrom.
2. Gamás (Sfn 26/207) A mai községtől keletre lévő templomromokat az uradalmi építkezésekhez hordták el. Fehér templomnak is hívták.
3. Bonnya (Sfn 74/59) Egy Tóti nevű falu temploma állt a falutól keletre.
4. Gölle (Sín 136/226) A belterülettől DK-re feküdt, Pusztatemplomnak is nevezték, ma már csak törmelék jelzi a helyét.
5. Kadarkút (Sfn 184/75) A belterülettől ÉK-re feküdt középkori Szentkirály nevű falu temploma volt, ma csak törmelék jelzi a helyét.
6. Somogycsicsó (Sfn 194/34) A belterülettől északra állt Egyházas-Csicsó falu temploma volt.
7. Beleg (Sfn 209/99) A belterülettől délnyugatra állott templommaradvány. Török-vár, Török-domb néven is ismert.
8. Rinyaszentkirály (Sfn 221/61) A falutól É-ra állott Szent-Mihály temploma volt.
9. Homokszentgyörgy (Sfn 228/12) A mai községközpont egyik telkén állt a középkori templom.
b) Tolna megye
10. Pálfa (Tfh 31/201) Alegres településrészen
11. Tolna (Tfh 94/134) a Holt-Duna partján
c) Baranya megye
12. Abaliget (Bfii 60/139) ’
13. Somogyviszló (Bfn 77/45) a Vár-domb mellett
14. Somberek (Bfn 201/185) Zebegény falu templomának romja.
A közép-európai rotundák kutatását kívánatos lenne kiteljeszteni Horvátország szlavóniai részére (Dráva-Száva köze), továbbá Ukrajna hajdani galíciai részére is, - ez utóbbira már Csemegi professzor is felhívta a figyelmet.
85 Somogy megye földrajzi nevei (Akadémiai K., 1974)
58
Zárszó
Árpád-kori rotundáink nemcsak azért különösen becsesek számunkra, mert koruk és jellegük miatt különleges műemlékeink, hanem mert egyrészt bizonyítják eleink magasszintű építészeti kultúráját, másrészt nyomaikat követve hozzájárulhatnak elfeledett őshazánk újra történő „felfedezéséhez”.
Fontos, hogy tisztában legyünk nemzeti történelmi értékeinkkel, és ami a mi érdemünk, azt ne engedjük kisajátítani a szomszéd népek által, akik ezt nem feltalálták, hanem a eleinktől - az avaroktól és magyaroktól - vették át.
32. kép: Tótlak (Selo)
59
MELLÉKLET
Középkori centrális templomok
(a lista nem teljes, tájékoztató jellegű)
teleriülés megnevezés ielleg megjegyzés
MAGYARORSZÁG
Bács-Kiskun megye
Apostag1 12 belső karéjos leírás
Kerekegyháza1 régészeti lelet
Tiszakécske1 kömy. Kerekegyháza településnév
???1 Kerekegyháza településnév
Baranya megye
Nagynyárád1 kömy. Kerekegyháza településnév
Palkonya7 leírás (?)
Békés megye
Békés1 kömy. Kerekegyháza településnév
Békéscsaba -Fövenyes Kerekegyháza régészeti lelet
Dombegyház1 feltételezett (?)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Boldva7 rek. alapfal
Göncruszka1 feltételezett (?)
Karcsa1”2 ref.t. 6 belső karéjos áll
Kissikátor1 temJkáp. áll
Sárospatak1 rek. alapfal
Szalonna1 ref.t. fele áll
Csongrád megye
Kiszombor1’2 6 belső karéjos áll
Fejér megye
Székesfehérvár7 Szent Kereszt t. négykaréjos rek. alap
Zámoly1 Kerekszenttamás rom
Győr-Moson-Sopron megye
Börcs Szent Bertalan t. leírás
Hidegség1 r.k.t. négyzetbe foglalt fele áll
Kajár1 leírás
Markotabödöge1 Mindszentek t. leírás
Rábaszentmiklós1 Szent Miklós t. háromkaréjos áll1
Sokorópátka1 leírás
Sopron1 Szent Jakab káp. nyolcszögű áll
Hajdú-Bihar megye
B er ekb ö szörmény1 ref.t. rek. alapfal (részlet)
Debrecen7 -Bánk Kér. Szt. János t. négykaréjos rek. alapfal
Heves megye
Abasár7 rég. lelet
Eger7 -vár rek. alapfal
Eger8 ferences t. Szt. Demeter t. négykaréjos rég. lelet
Eger8 Szt. Rókus k. Almagyar pléb.t. 3 v. 4 karéjos feltételezett (?)
60
Feldebrő7 pléb.t. Szent Kereszt t 9 osztató altemplom+részletek
Kisnána1 vár Mindszentek 2 apszisos rek. alapfal
Mezőtárkány1 Márkegyháza rég. lelet
Péíervására7 r.k. kápolna áll (?)
Tarnaszentmária r.k. templom négyzetzes hajó részben áll
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Kenderes Kerekegyháza településnév
Komárom-Esztergom megye
Baj\' Kovácsi, Szt Péter t. rek. alapfal
Bajna1 kömy. Béresé négykaréjos rég. lelet
EsztergomWár Szent Vid t. rég. lelet
Esztergom1 Szt. Lőrinc t mellett leírás
Környe1 Avas pléb.t. 11 szögű rek. alapfal
Nógrád megye
Bokor - temető rom
Herencsény7 Szent Mihály t. fele áll (szentély)
Pest megye
Dunakeszi1 Alag gótikus apszis rom + rek. alapfal
Gyál1 Kerekegyháza településnév
Isaszeg1-temető rég. lelet
Nagykőrös-Homolytájap. I.per. rég.lelet
Nagykó\'rös1-Homolytájap. Il.per. rég. lelet
Nagykőrös1-Nyárkútrét rég.lelet
NagykorS s -Ludasp. négykaréjos rég. lelet
Somogy megye
Bárdudvarnok1 Kerekszenttamás településnév (?)
Kaposvár -Szentjakab nyolcszögű rom
Nagyatád -Bodvica (Boda) Szt.Györgyi rég. lelet
Somogyegres régi térkép
??? 1 Rotunda Ecclesia old. adat
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Nagykálló -vár török-kori metszet
Nyírbátor Krisztus Teste t. nyolcszögű rek. alapfal
Szamosangyalos1 oki. adat
Tolna megye
Bölcske1 rég. lelet
Szekszárd bencés mon. 9 osztató rek. alapfal
Vas megye
Ják4 -bencés ap. Szt. Jakab k. (I. per.) rég. lelet
Ják1,4 —bencés ap. Szt. Jakab k. (II. per.) négykaréjos áll
Meszlen1 feltételezett (?)
Nádasd Szent Márton 1 lakótoronnyal együtt rek. alapfal
Pápóc1’4 Szent Lőrinc t. 4 karéjos, kétszintes áll
Vasvár4 Szent Erzsébet t. rég. lelet
Veszprém megye
Dóba Szent Márton káp. áll
Gyulakeszi1 Szent Ferenc t. oki. adat
61
Öskü1
Veszprém1 -vár Veszprém1 -vár Zár c7 -AHimaj or Zala megye Bagód1’4 -Vitenyéd Kallósd1’4 Keszthely1 Letenye1 Nagykanizsa Nagykanizsa1,4 Nemesbük4 V asb oldogasszony1 Zalaegerszeg -Óla
Szent György k. (I. per.)
Szent György k. (II. per.) nyolcszögű AMI temploma
Szt. István t.
Szent Miklós t.
Szent Lőrinc t.
Csatár, Szt. Kereszt t. rég. lelet Szent Margit t.
Mórichely pléb.t.
Mihályfalva Mindszentek t.
Kerekboldogasszonyfalva
temetőkápolna
ROMÁNIA / ERDÉLY, PARTIUM /
Algyógy1 (Geoagiu)
Csanád1 (Cenad) -vár
Demsus (Densu?) kilenc osztatú
Diószeg1 (Diósig) Kerekegyháza
Guraszáda1 (Gurasada) nyújtott négykaréjos
Gyergyószentmiklós1 (Gheorgheni) Szt. Annak, négykaréjos Gyulafehérvár1 (Álba Iulia) székesegyházban Keresed1 (Stejeris) Fejéregyháza Kézdiszentlélek1 (Sanzieni) Perkő káp. négykaréjos
Kispeleske1 (Peli§or) Szent István t.
Nagyvárad1 (Oradea) Kerekegyháza (Tótkereki) Németszentpéter1 (Sanpetm Germán) Kerekegyháza Oroszhegy1 (Dealu) Szent László káp.
Pelbárthida (Parhida) ref. templom szentélye Szászkézd1 (Saschiz)
1 (Odorheiu Secuiesc) négykaréjos
Kerekegyháza
Szekelyndvarhely Torda1 (Turda)
SZERBIA VAJDASÁG/
Bács1-Bácsszentantal (Bac) Szent György t. Wekerlefalva (Nova Gajdobra) Kerekegyháza
SZLOVÁKIA /FELVIDÉK/
Alistál113 (Dolny Stál)
B ágyán3 (Bad’an) Szent Katalin t.
Besztercebánya3 (Banská Bystrica) Szent Mihály k. Csütörtök1’3 (Stvrtok na Ostrove)
Ducó1’3 (Ducové)
Egyházkarcsa3 (Kostol’né Kracany) Szt. Bertalan k. Garamsalló1,3 (Salov) Szent László t.
áh
rek. alapfal rek. alapfal rég. lelet
áll
áll
rek. alapfal
oki. adat rég. lelet rég. lelet településnév feltételezett (?)
áll
oki. adat áll
településnév
áll
áll
rég. lelet oki. adat áll
oki. adat településnév településnév oki. adat részben áll oki. adat áll
településnév
rég. lelet településnév
oki. adat részben áll oki. adat oki. adat rek. alapfal oki. adat oki. adat
62
Kárászt1*3 (Chrasf nad Komádom) rJcL négykar.-középtor. Ipolykiskeszi1’3 (Maié Kosihy)
Jalsó3 (Jalsové) rJcL
Jánoshegy3 (Kremnické Bane) Kér. Szt János t.
Kassa3-Abaszéplak (Kosice) bencés ap.
Kisbény1’3 (Bína) Tizenkét Apostolt
Kisperlász3 (Prihradzany) Szent Anna tem.káp.
Kolozsnéma3 (KlízskaNemá) r.k.t Körmöcbánya1,3 (Kremnica) Szt András k.
Kurima3 (Kurima) Szűz Mária t Lándzsásötfalu3-Kissóc (Hörka) Szt Mária-Magdolna t.
Lőcse3 (Levoca) Szentlélek k. nyolcszögű
Nagymihály3 (Michalovce) Szent Mihály t.
Nagypaka3 (Velká Paka) r.k.t hatszögű
Nagyszombat3 (Tmava) Szt. György k.
Nyitrasárfő3 (Nitrianska Blatnica) Szent György t.
Özdöge3 (Mojzesovo) Szent András t.
Podolin1,3 (Podolínec) Szent Annak. nyolcszögű
Poprád3 (Poprad) Sztojány, Szent Antal k. nyolcszögű Pozsony1,3-vár (Bratislava)
Pozsony1,3 (Bratislava) Szent Anna k.
Pozsony3 (Bratislava) Szent Miklós t.
Pozsony3 (Bratislava) Szent Lőrinc t.
Pozsonj^-Dévényi vár (Bratislava)
P ozsonj^-Horvátj árfalu (Bratislava-Jarovce)
Prakfalva1,3 (Prakovce)
Selmecbánya113 (Banská átiavnica) Szent Mihály k.
Süvéte1,3 (Sivetice) Szent Margit t.
Szakolca1,3 (Skalica) Szent György t.
Szakolca1 (Skalica) Szt. Anna k. nyolcszögű
Szepeshelj^-Pazsica (Spisská Kapitula) Szent Márton kol. Szepeshely3 (Spisská Kapitula) Szűz Mária k.
Szepeshely3 (Spisská Kapitula) Szent András k. Szepesmindszent1,3 (Bijacovce) Szt. Kozma és Damján k.
Szete3 (Kubáiíovo) Szent László t.
Trencsén3 (Trencín) -vár belül 4 karéjos
Túrócszentmárton3 (Martin) Szent Márton t.
Vágkeresztúr1,3 (Krizovany nad Dudváhom) Szent Kereszt t.
HORVÁTORSZÁG
Brnazi5 (Bmaze) hatkaréjos
Gojlo St. Spirit
Orljavac St. Rok
Prodrazi5 (Brodarica?)
Rudina bencés monostor negyedkor
Split2,5 hatkaréj os
Toranj St. Panteleimon háromkaréjos
áll
áll
részben áll részben áll rég. lelet áll áll
részben áll
áll
áll
részben áll oki. adat rek. alapfal áll
oki. adat áll
oki. adat részben áll rég. lelet rek. alap fal rég. lelet rég. lelet rég. lelet rek. alap rég. lelet oki. adat áll áll áll áll
oki. adat oki. adat rég. lelet áh
oki. adat rek. alapfal rég. lelet áll
áll
áll
rég. lelet
áll
Trogir5
Zágráb -Medvedgrad, Szt. Fülöp és Jakab k. nyolcszögű áll
Zára1 San Donato áll
Zára2 dómbaptisztérium belül hatkaréjos
Zára2 Sv. Orsola hatkaréjos
UKRAJNA /KÁRPÁTALJA/
Ungvár^Gerény (Uzsgorod) belül 6 karéjos áll
SZLOVÉNIA
Braslovce13
Koper13 Janeza Krstika áll
Koper13 Sv. Elijah áll
Lasko13 kamer
Libelice13 kamer áll
Mokronog13 Sv. Mihaela áU
Muta13 Sv. Janeza Krstnika áll
Nagytótlak1 (Selo) Szent Miklós t áll
Ptuj13
AUSZTRIA
Burgenland
Felsőpéterfalva (Oberpetersdorf) nyolcszögű rég. lelet
Szentmargitb anya’ (Sankt Margaretben) hatszögű áll
Alsó-Ausztría
Aspang9 hatszögű áll
Bad Deutsch-Altenburg9 áll
Burgschleinitz9 áll
Friedersbach9 áll
Gars-Thunau9 áU
Grossglobnitz9 áll
Grossgöttfritz9 áll
Hadersdorf am Kamp9 áll
Hamburg9 áll
Hardegg9 áll
Kühnring9 áll
Markersdorf-Neulengbach13 Laurenzikircbe pléb.t. áll
Mistelbach9 áll
Mö dling9 áll
Obritzberg9 hatszögű torony épült rá
Pernegg9 templomhoz építve áll
PetroneK9 pléb.t. áll
Pottenstein9 áll
Pulkau9 áll
Pürstendorf9 feltételezett (?)
S cheiblingkir chen13 pléb. t. áll
St. Valentin bei Pottschach áll
64
Thaya9
Túlin9
Weikertschlag9
Wullersdorf9
Zellerndorf9
ZwettI9
Felső-Ausztria Enns-Lorch9 Mauthausen9 Ranshofen9 Traunkirchen9 Earinthia Altenmarkt9 Althofen9 Ausserfragant2 Bad St. Leonhard9 Berg im Drautal9 Deinsberg9 Deutsch Griffen9 Feistritz ob Grades9 Feldkirchen9 Friesach9 Glantschacb9 Globasnitz9 Glödnitz9 Gmünd9 Greutschach9 Gurk9
Himmelberg9
Kappel am Krappfeld9
Malía9
Maria Saal9
Maria Wörth9
Metnitz9
Pisweg9
Radsberg9
Rechberg9
Reichenfels9
St Ágnes9
St Georgen am Sandhoí9
St Georgen nnter Stein (im Lavantthal)9
St Margarethen ób Töllerberg9
St Martin im Granitztal9
St Michael ob dér Gurk9
St Peter im Layanttal9
St Stephan bei Niedertrixen9
St Veit an dér Glan9
altemplom áll
11 szögű áll
rom
áll
nyolcszögű áll
áll
nyolcszögű áll
áll
nyolcszögű áll
fele áll
áll
hatszögű . áll
hatszögű, pléb.t. áll
áll
áll
áll
nyolcszögű áll
hatszögű áll
oki. adat
oki. adat
áll
áll
áll
áll
áll
nyolcszögű áll
nyolcszögű áll
áll
áll
kilencszögű áll
áll
nyolcszögű áll
áll
áll
áll
áll
áll
nyolcszögű áll
áll
áll
áll
áll
áll
áll
áll
St. Walburgen9 fele áll
Sirnitz9 nyoícszögű áll
Sittersdorf9 áll
Stein im Jauntale9 áll
Tigring9 áll
Trefíling9 hatszögű áll
Völkermarkt9 áll
Waitschach9 nyolcszögű áll
Weitensfeld9 nyolcszögű áll
Wietíng9 (sekrestye lett) áll
Salzburg
Altenmarkt im Pongau9 nyolcszögű áll
St Martin im Lungau9 nyolcszögű áll
St Michael im Lungau9 nyolcszögű áh
Stájerország
Aflenz9 nyolcszögű áll
Bruck a.d. Mur2’9 St Ruprecht áh
Bruck a.d. Mur2 Heilig-Geist háromszög áh
Frohnleiten9 hatszögű áll
Gamlitz9 fele áll
Geisthal9 áh
Gratwein9 Miohaelskapelle oki. adat
Hartberg9 áll
Kindberg9 áll
Köflach9 áll
Lind9 áll
Mariazell9 nyolcszögű áll
Neumarkt9 nyolcszögű áll
Pöls9 áll
Ranten9 nyolcszögű áll
St Georgen ob Murau9 áll
St Lambrecht9 áll
St Maréin9 áll
St Peter am Kammersberg9 áll
St Veit in dér Gegend9 áll
Schöder9 nyolcszögű altemplom áll
Seckau9 töredék
Semriach9 apszis fele áll
Tirol
Telfs13 pléh.t áll
CSEHORSZÁG
Brno, Staré Bmo10 P. Marié rég. lelet
Budec1( 10 áll
Castohostice10 Sv. Barbory részben áll
Őeská Trebová10 Sv. Kateriny áll
66
Dubá10 Sv. Petra a Pavla rég. lelet
Holubice10 Narozeni P. Marié áll
Hrádek10 Sv. Oldrich áll
Hradesín10 Sv. Jirí részben áll
Jemnice -Podolí10 torony áll
Karlík10 Sv. Martina a Prokopa áll
Kladno-Vracpice10 Sv. Mikulásé részben áll
Klatovy10 Sv. Jirí rég. lelet
Kostelec u Krizkú10 Sv. Martin szentély áll
Levy Hradec 1‘10 rég. lelet
Liboun10 Sv. Václav tornyos áll
Löket -vár10 részben áll
Lysá nad Labem1,10 Sv. Desideria rég. lelet
MikulciceDL1’10 belül négykaréjos rég. lelet
MikulciceVn.1’10 rég. lelet
Mikulcice VL **10 kétkaréjos rek. alapfal
Moravské Budéjovice10 Sv. Michala áll
Nová Bystfice10 17,5 m átmérő rég. lelet
Olomouc10
Plavec10 Nanebevzetí P. Marié áll
Plzen, Stary Plzenec1, 10 Sv. Petra áll
Podolí u Jemnice10 torony áll
Pohansko7 rek. alapfal
Prága, Bfevnov2 belül nyolckaréjos
Prága, Dőlni Chabry 10 rég. lelet
Prága, Hradzsin1,10 Sv. Vit négykaréjos rég. lelet
Prága, Krusina10 Sv. Pankráce oki. adat
Prága, Malá Strana10 Sv. Václav oki. adat
Prága, Nővé Mesto10 Sv. Longin áll
Prága, P?ední Kopanina10 Sv. Mari Magdalény tornyos áll
Prága, Staré Mesto Sv. Krize áll
Prága, Staré Mesto10 Sv. Vavrince rég. lelet
Prága, Visehrad10 Sv. Martin áll
Prága, Visehrad10 Sv. Jana Evangelisty rég. lelet
Pravonín10 Sv. Jana Krtitele részben áll
Pustimer10 Sv. Pantaleon rom
Reznovice10 Sv. Petra a Pavla középtor. négykar. részben áll
Ríp10 Sv. Jirí tornyos áll
Sebkovice1" Sv. Mary Magdalény részben áll
átepkov10 Sv. Václav áll
Uherské Hradiste1,10- -Staré Mesto Sv. Michala rég. lelet (?)
Uherské Hradiste-Staré Mesto kamer hatszögű áll
Uherské Hradiste7-Spitálky rég. lelet (?)
Tasov10 rég. lelet
Tynec nad Sázavou10 Sv. Václav lakótoronnyal áll
Velehrad2 hatszögű
Zborovy10 Sv. Jana Krtitele tornyos áll
Zelkovice10 Sv. Petra a Pavla áll
Znojmo10 Sv. Hippolytos rég. lelet
Znojmo1,10 P. Maria a Sv. Kateriny áll
LENGYELORSZÁG
Cieszyn10 Szt. Miklós áll
Giecz1 palotakápolna rek. alapfal
Gniezno négykaréjos rég. lelet
Grzegorzowice áü
Krakkó-Wawel1 négykaréjos részben áll
Krakkó-óváros D kétkaréjos rég. lelet
Krakkó-óváros E rég. lelet
Krakkó-óváros DNY rég. lelet
Ostrów Lednicki1 palotakápolna rek. alapfal
Plock13 rég. lelet
Poznan13
Przemysl1 palotakápolna rek. alapfal
Stronia13 áll
Strzelin Sw. Gotarda áll
Strzelno Sw. Prokop áll
Wislica fi rég. lelet
Wroclaw
OLASZORSZÁG
Albano Laziale Santa Maria della Rotonda áll
Alliate2 (?) baptisterium kilencszögü
Almenno S. Bartolomeo11,12 - S.Tomé áll
Aquapendente2 Santo Sepolcro áll
Asti12 Santo Sepolcro nyolcszögű, templ. áll
Benevento11 Santa Sofía áll
Bergamo12 San Croce négykaréjos áll
Bologna12 Santo Stefano áll
Brescia11 Duomo Veccbio áll
Brescia12 San Faustino in Riposoáll
Brindisi12 S.Giovanni-S.Sepolcro áll
Calderara di Reno11 Sacemo S. Elena áll
Casteseprio12 San Paolo hatszögű rom
Firenze baptiszt érrum nyolcszögű áll
Forli12 S. Marié déllé Grazié di Fomó áll
Gorga11,12 S. Maria Assunta elliptikus áll
Lizzano in Belvedere 11 SanMamante áll
Lucca12 S. Maria della Rotondaáll
Mantova11,12 San Lorenzo áll
Milano San Aquilino kápolna áll
Montegabbione12 Scarsuola nyolcszögű áll
Montesiepi11,12 San Galgano áll
68
NovacellaI2-Bressanone San Michele áll
Panna baptisztérium nyolcszögű áll
Perugia12 San Ercolano nyolcszögű áll
Perugia San Angelo áll
Pieveb ovigliana11 San Ginsto áll
Pisa12 San Sepolcro templ., nyolcszögű áll
Pisa baptisztérium áll
Ravenna San Vitale nyolcszögű áll
Ravenna Teodorik mauzóleuma áll
Ravenna battistero degli ariani nyolcszögű áll
Ravenna battistero neoiano nyolcszögű áll
Róma12 SanTeodoro áll
Róma lateráni baptisztérium nyolcszögű áll
SanMaroto11 San Giusto áll
Schenna San Giorgio áll
Silanus11 Santa Sabina áll
Siligo11 S. Maria Mesumundu áll
Torino12 Sacra di S. Michele - S. Ambrogio rom
Venzone San Micbele áll
Vignola12 Santa Maria in Tortiliano áll
Vigolo Marchese12 San Giovanni áll
SPANYOLORSZÁG
Cervera11 San Pere el Gros áll
Pobla de Lillet11 Sant Miquel áll
S ego via Vera Cruz templomos áll
PORTUGÁLIA
Tomar templomos áll
NÉMETORSZÁG
Aachen1 palotakápolna 16-szögű áll
Altötting2 Gnadenkapelle áll
Bamberg1 Szt. András t.
Dreihausen rek. alapfal
Drfiggelte kapelle 12-szögű áll
Essen1
Fulda Michaelskirche áll
Goslar1 Máriát.
Groitzsch-Wiprechtsburg rek. alapfal
Grosscomburg2
Klosterneuburg2 Agnes-kapelle kilencszögű
Kobern2
Ludwigstadt2
Metüach1 Máriát. nyolcszögű áll
Oeversee St. Georg áll
Siegen2
Trier2
Wimpfen im Tál1 Szt. Péter t.
Würzburg2 Marienkirche áll
FRANCIAORSZÁG
Abbaye d’Honcourt lebontva
Cbamb on-sur-Lac baptistérie áll
Compiégne1 Mária t.
Germigny-des-Prés kilenc osztató, tér áll
Lanleff Sainte Marié rom
Metz1 St. Lambert
Neuvy2 Saint Sépulcbre llkaréjos - áh
Ottmarsheim1 Máriát. nyolcszögű áll
Párizs2 templomos lebontva
Planés2 háromkaréjos
Quimperlé Saint Croix áll
Rieux-Minervois2 l’Assomption 14 szögű áll
Saint Riquier1 rég. lelet
Senones2 Notre-Dame húsz-szögű
Thionville1 lebontva
LUXEMBURG
Yianden2
BELGIUM
Brügge1 Szt. Donit
Leuven1 Szt. Péter t.
Liége1 Szt. János t.
HOLLANDIA
Groningen1 Szt. Walpurga
Nijmegen\'-Valkhof St. Nikolaaskapel nyolcszögű áll
EGYESÜLT KIRÁLYSÁG
Cambridge Holy Sepulchre templomos áll
Dover2 templomos rek. alapfal
London2 Holy Sepulchre templomos áll
Maplestead2 St. Johns templomos áll
Northampton Holy Sepulchre templomos áll
Orphir rom
DÁNIA
Bjernede14 áll
Horné14 áll
70
Nyker14 Allé Helgener áll
Nylars14 S. Nikolaus áll
Olsker14 S. Olaf áll
0sterlars14 S. Laurentius áll
Thorsager14 áll
SVÉDORSZÁG
Agn estad14 rek. alapfal
Bromma14 áll
Dimbo14 lebontva
Hagby14 áll
Helsingborg14 kapel i Kaman lebontva
Kiástad14 lebontva
Munsö14 áll
Skörtorps14 áll
Solna14 áll
Tjarstad14 lebontva
Várdsberg14 áll
Valleberga14 áll
Voxtorps14 áll
NORVÉGIA
Tönsberg St. Olaf rek. alapfal
Jegyzetek a melléklethez:
1 Gervers-Molnár Véra: A középkori Magyarország rotnnáS (Akadémiai K., 1972)
2 Csemegi József: Középeurópa románkori centrális templomainak építészet-történeti kérdései (Építés- és Közlekedéstudományi közlemények IVÖ, 1960)
3 Martin Vanco: Stredoveké rotundy na Slovensku (Bratislava, 2000)
4 Valter Ilona: Árpád-kori téglatamplomok Nyugat-dunánfnlon (MATAM, Bp., 2004)
5 Guzsik Tamás: Beszélő kövek /Gondolatok a magyar kőépítészet első emlékeiről/ (Architectura Hungáriáé, 1999)
6 Horváth Zoltán György - Gondos Béla: Ani, az ősi örmény főváros és magyar vonatkozásai (Romanika K., 2003)
7 települések internetes honlapja
8 Fodor József régész szóbeli közlése
9 Wolfgang Westerhoff: Kamer in Österreich und Südtirol (St Pölten - Wien, 1989)
10 Seznam románskych rotund v Öesku (Wikipedia)
11 Paolo Galiano: La Rotonda di San Galgano e la chiese a pianta circolare (internet)
12 Chiese circolari medievali (internet)
13 Veronika Gervers: Les rotondes de l’époque dans la Hongrie médiévale (internet) /Megjegyzés: A szerző utal még Ausztriában Petschnig, Szlovéniában pedig Previje és Vis helységekre is, de ezek térképen nem találhatók/
14 Rundkirke (internet)
72
ISBN 978 963 89 0187 3
7 8 9 6 3 8
90 1 8 7 31

Insert failed. Could not insert session data.