| 878.24 KB | |
| 2007-09-15 22:18:51 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  223 | 789 | Szeged, Széchenyi tér 9. | 1840-től 1866-ig épült több szakaszban, eredetileg szesz- és keményítőgyárnak, majd bérháznak. A városháza felé néző déli szárnyát a szepesi szász származású, szeszgyáralapító Dercsényi-testvérpár építtette. A ház névadója Zsótér János, a görög származású, gazdag gabonakereskedő és hajótulajdonos volt, akinek hajóépítő telepein az ország akkori legnagyobb hajói készültek. Zsótér 1842-ben vette meg a telket és az addig elkészült épületrészt a csődbe ment Dercsényiektől. Fia, Zsótér Andor (1824-1906) a reformifjúság egyik vezető alakja. Búzaszállító hajóival hatalmasan gyarapította apai örökségét. 3500 kötetes könyvtára páratlan volt az akkori Szegeden. Képzőművészeket pártfogolt, s asztalánál olyan híres emberek fordultak meg, mint Klauzál Gábor, Perczel Mór, Klapka György, Tisza Lajos. Az 1848-1849-es szabadságharc idején az épület katonai kórház és kaszárnya volt. Az épület teljes egészében - hosszú huzavona után - csak 1870-re készült el. Mai formáját 1965-ös felújításakor kapta. A házban gyakori vendég volt szegedi újságíróskodása idején Mikszáth Kálmán, aki a család bensőséges barátja lett. Tóth Mihály alakját "A Noszty-fiú esete Tóth Marival" című regényében jórészt Zsótér Andorról mintázta. Még egy kis románc is szövődött Mikszáth és vendéglátója egyik lánya, Mariska között; de az író, amint sorsa jobbra fordult, ismét első feleségét, Mauks Ilonát vette el. Az 1879. március 11-ről 12-re virradó éjszakát is a Zsótér családnál töltötte Mikszáth. A ház első emeleti ablakai éppen a városházára (lásd: Szeged, Széchenyi tér 11.) néztek. Innét volt szemtanúja Mikszáth a nagy szegedi árvíznek. Élményeit "A legborzasztóbb éj" című elbeszélésében rögzítette: "Egyszerre csak elaludt a gázláng a tanácsteremben: a víz e pillanatban ért a gázgyárhoz. Mint a kígyó, sziszegve, mászva jött az óriási áradat, elfoglalva a völgyezeteket, aztán a dombokat. Az éjbe tekintve, a magasból az ember nem ismerte föl a piszkos szörnyeteget: azt lehetett volna hinni, hogy az az út... De amikor elkezdtek az úton a hordók hemperegni, lábak nélküli lovak csúszni, az ember hüledezve kiáltott föl: - Az ott a víz! Egy tenger, mely néhány pillanat alatt megsokszorozta magát dagadásában, mely lopva jött, mint az orgyilkos, és sebesebben, mint az aggodalom. És egyszerre jött minden ponton. Nem lehetett előle kitérni sehol... Milyen végtelenség telt el, míg megvirradt! És minek is virradt meg? A hajnal nem találta meg többé Szegedet..." A Zsótér-örökösök 1911-ben eladták palotájukat, amely a következő évtizedben a város tulajdona lett. A földszinten ekkoriban a Korzó mozi működött (jelenleg a Nemzeti Színház próba- és játszóhelye). Itt tartott előadást 1917. szeptember 30-án Ady Endre Tömörkény Istvánról. Ez volt Ady utolsó nyilvános előadása. 1918-ban a Ma folyóirat matinéját Juhász Gyula vezette be ugyanitt. Az épületben van ma – többek között – a Magyar Államkincstár Csongrád Megyei Területi Igazgatósága és a Szeged étterem A Városháza felőli sarkon az utca névadójának, Kiss Ernő aradi vértanúnak domborműves emléktáblája Kalmár Márton alkotása. A fénykép 2007 júliusában készült. Felh. irod.: Péter László: Szeged. Bp. Panoráma, 1981 |
