Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
11.9 KB
2008-02-13 09:23:40
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
355
2106

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar



ESZTERGENYE
(Eszteregnye Zala m nagykanizsai j.)
A veszprémi püspökség birtoka volt eredetileg. Először 1388-ban tűnik fel emlékeinkben,
amikor a püspök panaszt emelt, hogy Homokkomári Vörös Bánd fia István fiai az ő Esztergenye
birtokára törtek, itt a püspök tisztjeit megverték, két lovukat elvitték és egy tolvajt, aki a falunagy
házában volt elzárva, elvitték magukkal Homokkomárra, amelynek déli szomszédja volt, Kanizsától
nyugatra /Veszprémi kápt. levt. Epp. Litt. adj. nb. 2./.
A püspökség birtokaitól, a zalaiaktól is messze esett azonban, s így szívesen cserélte el
Demeter püspök 1390-ben a Kanizsaiakkal Egerszegért, amelyek azok nem sokkal előbb kaptak
meg Zsigmondtól és Máriától /Dl. 7580./. Ettől kezdve tehát Kanizsai-birtok.
1455-ben Kanizsai Miklós és László kanizsai várnagyuknak, a baranyamegyei Billei
Györgynek adták itteni részüket élethossziglani élvezetre, mert gyermekkorától fogva szolgálta őket
/Dl. 14.912./. Úgy látszik, hogy György halála után egyik fia kapta meg szolgálataiért, de bizonyos
pénzösszeg fejében is, mert 1493-ban György másik fia Péter panaszt emelt, hogy bár néhai
Kanizsai Miklós egész itteni részét, Esztergenye felét, néhai fivérének, Tamásnak, adta
szolgálataiért s bizonyos összegért, mégis Tamás halála után Kanizsai László, János, István és
György visszafoglaltatták, majd pedig Miklós özvegyének adták, Kata asszonynak, hitbére fejében
élethossziglani élvezetre /Dl. 20.068., Soproni oklt. II. 568./. Eredménye nem lehetett ekkor a
panaszának, mert 1504-ben is a nádor elé terjesztette ezt oly formában, hogy kb. 14 éve, Tamás
halála után, visszafoglalták tőle a Kanizsaiak e birtok felét /Dl. 21.321./. 1506-ban Billei Mihálynak
volt itt birtoka /Zalavári ap. levt. Prot. D. 282./.
A Kanizsai-birtokok urbáriumaiból megállapíthatjuk, hogy a XV. század végén mekkora volt.
1493-ban Kanizsai György részében nem szerepel. 1510-ben Kanizsa vára tartozékainak
urbáriumában 7 jobbággyal szerepel s egy lakatlan telekkel /Dl. 38.646./. Egy más összeírás
ugyancsak 1510-ből 5 negyed és egy szabad teleket említ itt /Dl. 26.082./. Kanizsai László részén
1512-ben 7 jobbágy lakott negyedtelkeken s egy szabad volt /Dl. 36.998./. 1523-ban 17 jobbágy
volt itt negyedtelkes, és puszta volt 3 /Dl. 37.007./.