Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
22.08 KB
2008-02-11 15:32:05
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
300
1880
Rövid leírás | Teljes leírás (5.36 KB)

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar



MERENYE
(Zalamerenye Zala m. nagykanizsai j.)
A rá vonatkozó legkorábbi oklevelek – Szent István 1019-i és 1024-i oklevele és Szent László
1082-i oklevele, – hamisak. Ez utóbbi szerint a veszprémi egyház Szent László feleségétől,
Adelheidtól, kapta volna. Érdekes, hogy ugyanezt olvassuk egy 1203-i oklevélben, amely azt
mutatja, hogy ez volt a hagyomány a káptalannál, s azt is, hogy honnan került az 1082-i oklevélbe
/IV. Béla 1254-i átiratában: Veszprémi kápt. levt. Merenye 4., Fejér: i.m. VI/2. 360-2./.
Mindenesetre igen régi birtoka volt Szent Mihály egyházának. Idővel azonban sokat elvesztett
ebből a káptalan csel vagy erőszak folytán, s azért Imre király 1203-ban kiküldte Kalenda püspök
kérésére Cumpurdinus ispánt, hogy járja meg határait úgy, mint azok III. Béla idejében voltak.
Kijelentette a király, hogy az a föld is az egyházat illeti, amely néhai Páris birtokából tüzesvaspróba eredményéből jutott 100 márka fejében a királyné jogaiba. Megemlített a király ekkor szőllőket itt és 3 háznép szolgát, továbbá kiemelte, hogy halászati joga is van a Zalában e birtoknak s erre 9 háznép van rendelve, akik hetenként 3 nap tartoznak a káptalan részére halászni. Érdekes, hogy akkor a határa kiterjedt a Zala folyóig, míg ma elég messze esik tőle /Veszprémi kápt. levt.
Merenye 4., Fejér: i.m. IX/7. 640., VI/2. 382./.
A szomszédokkal sok kellemetlensége volt a század első felében a káptalannak, és sokat
kellett pereskednie a Csák nembeli Demeter mesterrel, a karosi várjobbágyokkal és várszolgákkal
és a királynénak itteni vendégeivel is, akik a határait rombolták le e földjének. Egy 1254-ben
folytatott perében mutatta fel a káptalan Imre királynak említett 1203-i oklevelét. Enyhült a helyzet itt némileg, amikor 1276-ban megkapta Karost is a káptalan. IV. Béla 1259-ben immunitást adott neki e birtokára, kivévén a zalai ispán joghatósága alól, – ugyanezt tette István ifjabb király is 1259- ben s átírta 1270-ben, amikor trónra került. IV. Béla oklevelét átírta és megerősítette Mátyás király 1471-ben /Veszprémi kápt. levt. Merenye 6. és 30./.
A Csák nembeliek ugodi ágának birtokai 1328-ban a cseh Csenik kezére jutottak /Karácsonyi:
i.m. I. 335./; ekkor s így juthatott hozzá Kolon is, amelyet 1333-ban már mint az ő birtokát említik.
Az új szomszédok közt hamar kitört a határvillongás, mert Merenye szomszédos volt Kolonnal, s
Csenig még attól sem riadt vissza, hogy a fehérvári káptalan emberét megvesztegesse, hogy
Merenyéből egy jó darabot Kolonhoz csatoljon /U.o./. Ez a per sokáig elhúzódott s csak 1343-ban
ért véget, amikor a káptalan az országbírói ítélet alapján letette a földesküt s neki ítéltetett a vitás
földdarab /U.o./. Ebben azt olvassuk, hogy Farabonc Merenye határai közt fekszik; bizonyára ezért beszélnek többször Merenye pusztákról /Pl. „rector prediorum de M.” ZO. I. 384., 1340./,– 1368: „super … decimis quarundam villarum et aliis iusibus possessionariis intra metas possessionis dicti capituli M. vicate” Füssy-Erdélyi: i.m. 532./. 1376-ban a budai káptalan karosi népeivel pereskedik, akik elpusztították Merenye határjeleit /Veszprémi kápt. levt. Merenye 17./, – 1381-ben pedig a zalai apát perli a káptalant, mert az ő hasonlóképp Merenye nevű birtokát is ahhoz fogta az országbíró parancsára végzett határjárás alkalmával, ami ellenkezett IV. Béla levelében foglalt határjárással /U.o. Merenye 19./.
A káptalannak több birtoka volt ezen a vidéken, s mivel ezek messze estek a központtól,
kül...