Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
19.5 KB
2008-02-11 11:19:12
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
323
1502
Rövid leírás | Teljes leírás (5.08 KB)

Cím: Zala megye története a középkorban
Szerző: Holub József (1885-1962)
Szerz. közl.: Holub József
Kiadás: Pécs : Dunántúl Egyetemi Nyomda, 1929-
Kötetei: 3. köt., A községek története
ETO jelzet: 943.912.1 ; 908.439.121
Tárgyszó: Zala
Szakjelzet: 943.9
Cutter: H 77
Nyelv: magyar


BAKONAK
a./ Nagykanizsától északra
(Nagybakónak Zala m. nagykanizsai j.)
Az első adatunk szerint 1256-ban a zalai vár jobbágyai laktak itt, s így valószínű, hogy
részben legalább várbirtok volt /ZO. I. 29./. 1259-ben Baczonaki Gál egy itteni háromholdas
szőllejét eladta Holpári Gunolt fia Henriknek, akinek ugyanakkor ő és rokonai eladták egy ekealja
baczonaki földjüket is. A határszomszédok közt, akik ehhez bele egyezésüket adták, olvassuk
Bakonaki Péter fiait, Pált, Mihály és Mojst, ezek tehát itteni birtokosok voltak /ÁUO. VII. 518./.
1270-ben ez a Mojs mester perben állt az itteni várjobbágyokkal két szőllő miatt /U.o. XI. 602., Dl.
749./. Ennek a Mojsnak, Majosnak volt egy Pető nevű fia, akit az 1339-i megyei közgyűlésen perbe
fogott Bakonaki István fia Tamás, hogy a nagyatyjának, Dénesnek, egy birtokát, mely őt illetné,
elfoglalva tartja /Dl. 3271./. Ennek a Petőnek fia is a Majos nevet viselte, benne azonban a család ez
ágának magvaszakadt. 1349-ben még olvasunk róla /Dl. 4070./, de 1360-ban Nagy Lajos birtokát,
Egyházasbakonakot, eladományozta Kanizsai István zágrábi püspöknek és testvéreinek. A
beiktatásuknak azonban ellenmondtak, bizonyára a rokonság jogán, Bakonaki Miklós fia Mihály és
Kozma fia György /Dl. 4974., Fejér: Cod. Dipl. IX/3. 149./ 1372-ben a nádori közgyűlésen a király
prókátora előadta, hogy Egyházasbakonak várföld, s így a királyi jogot illeti. A vármegye hatósága
azonban úgy nyilatkozott, hogy tudomása szerint ez sohasem volt várföld, és Pető nemesi jogon
bírta ez ősi földjét /ZO. II. 53./.
Bakonaki András fia Péter Horváti János híve volt, s mint infidélis elvesztette itteni birtokait,
amelyeket szintén a Kanizsaiak kaptak meg Máriától és Zsigmondtól 1387-ben /Dl. 7358., 7456.,
Fejér: Cod. Dipl. X/l. 347., 365., stb./. Új adományt nyertek rá 1433-ben /U.o. X/5. 147./.
Nemsokára sikerült Kisbakonakot is megszerezniök, amelyet birtokosa hűtlensége miatt vesztett el
1401-ben /Dl. 9143., Fejér: i.m. X/4./.
Azonban csak egy része volt az övék, mert a XV. Században sok más birtokossal is
találkozunk itt. Így 1443-ben Török László kanizsai várnagy a Bakonaki előnevet viseli /ZO. II.
519./, 1444-ben Sztelc szomszédai közt említik Bakonaki Szabó László fiait /ZO. II. 523./, 1451-
ben Bakonaki Imre fiairól olvasunk, akik a Bakonak vizén túl fekvő részüket zálogosították el
Török Lászlónak és fiainak /Dl. 14.499./. 1479-ben Bakonaki Simon itteni részét Vadlövő
Lászlónak zálogosította el /gr. Erdődy-cs. levt. Galgóc 104. 17./, 1489-ben pedig a bakonaki helyen
levő szőllejét Bakonaki Lukácsa Barnabásnak /U.o./.
A Pati előnévvel is szereplő Török család itteni birtoklása nagyon zavaros. Török László
Kanizsai Miklós gyámja volt, s úgy látszik így kerültek kezére itteni részek, melyeket magának
foglalt le s tartott meg magának a fia is. Hogy ezek mekkorák voltak azt nem tudjuk, de talán
következtethetünk rájuk abból, hogy 1483-ban nádori parancsra zálogjogon Felsőbakonak felébe és
egyházasbakonaki részek felébe Pati Török László ellenében beiktatták Gredei Horvát Lőrincet /Dl.
18.808./. Török azonban, aki társa volt hírhedt rokonának, a rabló Bocskai Istvánnak, elvesztette
birtokait, köztük Egyházasbakonakot, s ezeket Bornemisza János alkincstartó kapta meg 1486-ban,
aki már zálogban bírt ezeket. Bornemisza azonban kegyelmet eszközölt ki számára, s ő ezért
viszonzásul javai felé...