* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 615.05 KB | |
| 2006-12-04 13:49:07 | |
 | |||||||
Nyilvános  1224 | 5052 | Rövid leírás | Teljes leírás (54.42 KB) | Cím: Kis ember nagy bottal Alcím: Háborus idill Szerző: Halis István Kiadás: Zalai és Gyarmati Nagykanizsa, 1921 A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével: Kis ember nagy bottal Háborús idill. - ÍRTA: HALIS ISTVÁN ZALAI ÉS GYARMATI NAGYKANlZSA 1921. Ugy tetszik mintha mar hallottuk volna ezt a nevet: Mumor. Mintha régtől fogva ismernénk valahonnan ezt a szót, s mintha értenénk is, csak hirte lenében nem mdjuk megmondani mit jelent? Mumor egy falu neve Göcsejben. Avar utódok lakjak, kik őslakók voltak már akkor, mikor a magyarok bejöttek a hazába. Lehet, hogy éppen azért tetszik nekünk ismerősnek a zengzetes szó, mert avar nyelvből származik. Lakói valami ódon kiejtéssel beszélnek. Árpád nevét ugy mondják: Árpod, ahogyan irva van az ó-szövetségi szentirásban az eredeti nyelven. Ahelyett „a szamár", igy szólnak „e szotnár", s mondásközben kissé feléd is legyin tenek a kezükksl, tehát a cimet bátran magadra veheted. Pedig a világért se vonatkoztatflfcják rád, bár jókedvüek és a tréfát szeretik. Máig is majdnem állandóan kint élnek a természetben, mint a meseidőben az aranykor emberei. Barátjuk a nagy mindenség és ők szeretik a földet meg a szőlőhegyet, mely táplálékot ad. Vasút, villanyvilágítás, táviró, telefon s a civilizáció egyéb kényelme nincs az egész környéken. Talán ez az oka, hogy a lakók elégedettek és becsületesek. S hogy nem kívánkoznak az ismeretlen világba Akit pedig a katonáskodás vagy egyéb csapás kiragad a falujából, siet vissza, hogy ott haljon meg az ősi gunyhóban, ahol született. A világ-felforgató háborúnak szele eljutott Mumorba is. A hadüzenet után mindjárt behivt&k néhány embert, köztük a pásztort, Pajzs Adorjánt. A behivottafc nagyrészt gyerekes családapák voltak már, s községi pénzen fogadott kocsin, dalolva mentek a vasút legközelebbi állomására s onnan Kanizsára a kaszárnyába. Magyar nemzetiszinü pántlikával díszített kalapjukat vidáman lengették a kánikulai fényes napsugárban Miért ne legyenek jókedvüek, habár háborúba kell is menni ? Hiszen a jövendőtől nem fél előre az okos ember ? (Mintha ismernék Zrínyi Miklós hires mondását: „Sors bona, nihil aliud.\'O Bár a harcmezőről kevés rózsaszínű levelezőlapot küldöttek haza, de azért a kis faluba jöitek a hírek látatlanul is, szinte csodálatosan. S a hirek nemcsak a naponkinti sebesült szállítmányokról szóltak, melyek az ezred székhelyére érkeztek, hanem azokat a titkokat is tudták, melyeket a katonai intézőtég különbeni fejvesztés mellett betakart: hogy a mumoriak közül kiket vittek a szerb harctérre s kiket az oroszok ellen. A terhes események dacára múlt az idő. A német császár ugyan vigasztalt bennünket, hogy a háborúnak vége lesz mire a fák levelei lehullanak, — de eltűnt egy egész háborús esztendő és már másodszor is lehullott a fának levele anélkül, hogy a nagy harcnak vége szakadt volna, mikor izenet jött Mumorba: — Pajzs Adorján ott fekszik a varosban, Kanizsán, a gimnáziumi kórházban. Nincs nagy taj, csak lövés érte. Pajzsné u hírre síráshoz fogott rémületében. Mert ha azt mondják „nincs nagy baj", akkor bizonyosan meghal az ura. Aztán e\'-vesztik a pásztori hivatalt és nyomoroghat a két gyermekével. S még meg sem látogathatja az urát, mert nincs aki addig a csordát őrizze. Ilyen tréfát csinál a mindennapi kenyér a szegény emberrel. A tiz éves Jóska, meg a hét esztendős Bábi mit tehettek volna mást, mint segítettek sirni a?, anyának, mig egyszercsak a verseny-sirás közben azt mondja Jósiia : — Én elmegyek Kanizsára, megnézem az édes apámat! A pésztorgyerekeket nem szokta a sors dédelgetni s azért már kicsi korukba... |
