* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 1.96 MB | |
| 2017-05-04 14:29:23 | |
 | |||||||
Nyilvános  428 | 1287 | Rövid leírás | Teljes leírás (51.48 KB) | Cím: Kis ember nagy bottal Alcím: Háborus idill Szerző: Halis István Kiadás: Zalai és Gyarmati Nagykanizsa, 1921 A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével: Kis ember nagy bottal — Háborús idill. - Irta: HALIS ISTVÁN ZALAI ÉS GYARMATI NAGYKANIZSA 1921. Ugy tetszik mintha már hallottuk volna ezt a nevet: Mumor. Mintha régtől fogva ismernénk valahonnan ezt a szot, s mintha értenénk is, csak hirte lenében nem tudjuk megmondani mit jelent ? Mumor egy falu neve Göcsejben. Avar utódok lakjuk, kik őslakók voltak már akkor, mikor a magyarok bejöttek a hazába. Lehet, hogy éppen azért tetszik nekünk ismerősnek a zengzetes szó, mert avar nyelvből származik. Lakói valami odon kiejtéssel beszélnek. Árpád nevét ugy mondják: Árpod, ahogyan irva van az ó-szövetségi szentírásban az eredeti nyelven. Ahelyett „a szamár", így szólnak „e szomár", s mondásközben kissé feléd is legyin tenek a kezükkel, tehát a cimet bátran magadra veheted Pedig a világért se vonatkoztatflfcják rád, bár jókedvűek és a tréfát szeretik. Máig is majdnem állandóan kint élnek a természetben, mint a meseidőben az aranykor emberei. Barátjuk a nagy mindenség és ők szeretik a földet meg a szőlőhegyet, mely táplálékot ad. Vasút, villanyvilágítás, távíró, telefon s a civilizáció egyéb kényelme nincs az egész környéken. Talán ez az oka, hogy a lakók eiége dettek és becsületesek. S hogy nem kívánkoznak az ismeretlen világba Akit pedig a katonáskodás vagy egyéb csapás kiragad a falujából, siet vissza, hogy ott haljon meg az ősi gunyhóban, ahol született. 4 A világ-felforgató háborúnak szele eljutott Mumorba is. A hadüzenet után mindjárt behivt&k néhány embert, köztük a pásztort, Pajzs Adorjánt. A behivottak nagyrészt gyerekes családapák voltak már, s községi pénzen fogadett kocsin, dalolva mentek a vasút legközelebbi állomására s onnan Kanizsára a kaszárnyába. Magyar nemzetiszínű pántlikával diszitett kalapjukat vidáman lengették a kánikulai fényes napsugárban Miért ne legyenek jókedvűek, habár háborúba kell is menni ? Hiszen a jövendőtől nem fél előre az okos ember ? (Mintha ismernék Zrinyi Miklós hires mondását: „Sors bona, nihil alvfiü.1^ Bár a harcmezőről kevés rózsaszinü levelezőlapot küldöttek haza, de azért a kis faluba jöitek a hirek látatlanul is, szinte csodálatosan. S a hirek nemcsak a naponkinti sebesült szállítmányokról szóltak, melyek az ezred székhelyére érkeztek, hanem azokat a titkokat is tudták, melyeket a katonai intézőség különbeni fejvesztés mellett betakart: hogy a mumoriak közül kiket vittek a szerb harctérre s kiket az oroS2«k ellen. A terhes események dacára mult az idő. A német császár ugyan vigasztalt bennünket, hogy a háborúnak vége lesz mire a fák levelei lehullanak, — de eltűnt egy egész háborús esztendő és már másodszor is lehullott a fának levele anélkül, hogy a nagy harcnak vége szakadt volna, mikor izenet jött Mumorba: — Pajzs Adorján ott fekszik a városban, Kanizsán, a gimnáziumi kórházban. Nincs nagy taj, csak lövés érte. Pajzsné a hirre síráshoz fogott rémületében. Mert ha azt mondják „nincs nagy baj", akkor bizonyosan meghal az ura. Aztán e1-vesztik a pásztori hivatalt és nyomoroghat a 5 két gyermekével. S még meg sem látogathatja az urát, mert nincs aki addig a csordát őrizze. Ilyen tréfát csinál a mindennapi kenyér a szegény emberrel. A tiz éves Jóska, meg a hét esztendős Bábi mit tehettek volna mást, mint segítettek sirni az anvanak, mig egyszercsak a verseny-sírás közben azt mondja Jóska : — Én elmegyek Kanizsára, megnézem az édes apámat! A pásztorgyerekeket nem szokta a sors dédelgetni s azért már kicsi korukban hozzászoknak az önálló cselekvéshez. Az anya nem is tett más ellenvetést, mint azt: — Nem találsz te oda, Jóska. Tudniillik a város tiz órai ut felnőtt embernek. Hát még gvereknek? Kocsin és vasúton való utazás pedig szóba se jöhetett. Nincs pénz. Jóska legyintett egyet a kezefejével, mi azt jelentette, hogy neki semmi az egész, úgyis jár egész nap. Nagyobb akadály volt ennél a Bábi kijelentése, hogy ő is elmegy. S mikor azt mondták rá, hogy lehetetlenség, akkor még keservesebben sirt. Az anya nem tudott ellenállani, mert csordultig volt a szive fájdalommal. Ezért nemcsak abba egyezett bele, hogy Jóska elmenjen, hanem azt mondta, hogy Bábi is vele mehet, ha jól viseli magát. A szegény asszonynak szinte könnyebbségére szolgált, hogy a szomorú napokban tervezgeihetett. Jövő vasárnap lesz az indulás és három, legfölebb négy nap múlva a gyerekeknek vissza kell érkezni. A városban föl kell keresniök Zsiga bácsit, ki kocsis „a nagykocsmában", az majd elvezeti őket a kórházba. Amig a vasárnap elérkezett, addig Bábi G olyan rendkívüli szorgalmat fejtett ki a disznók őrzésében, hogy semmikép sem lehetett az ígéret megadása elől kitérni. Aztán nincs is annyi dolog most november végén, mikor már fagy is volt, meg korai tél is mutatkozott egy kis havazással. Már csupán a makkoló disznók járnak ki, s az is kevés, mert a háború által felvert magas ¿fron a sertések jó részét eladták a gazdák. (Akkor rettenetes magas volt az áruk s négy év múlva hússzor drágább lett.) Különben az anya bizott abban, hogy arra a néhány napra, mig a gyerekek távol lesznek, a község ad „segítséget", hogy el tudja látni a dolgát. Vas&rnapig folytonosan készültek az útra. Különösen az ennivalóról kellett gondoskodni. Ezért Jóska tarisznyájába akkora kukoricakenyér került, mekkora csak belefért. A kenyér nem készült háborús lisztből, mert olyant esznek máskor is. Bábinak a kosarába pedig két szép darab szalonna helyeztetett el, melyből az apának is fognak adni, hogy ünom hazait ehessék. Olyan pompásan el voltak látva, hogy ha megéheznek útközben, hát akár meleg ételt is ehetnek: Jóska tud galyat szedni és tüzel rakni, s meg is tudja pörkölni a szalonnát. Pedig az a világ legfölségesebb eledele. Bábi is tud segíteni a galyszedésben meg a pörkölésben. De legkivált az evésben, Tiszta ünneplő ruhába öltözött Jóska is, Bábi is. Igaz, hogy vászon a fehérneműjük, de nem is szakad olyan hamar, mint a hitvány gyolcs. Az is igaz, hogy a csizmájuk akkora, mint a- felnőtt embereké, de legalább elfér azokban jókora csomó szalma, mely nem engedi megfázni a lábat. Meg aztán a nagy csizmában gyorsan lehet haladni, mert ha jól neki iramodnak, hamarjában meg se tudnak állani. Viszi őket a csizma. 7 Minden szükségessel ilyen gazdagon ellátva vasárnap még sötét hajnalban az anya rábizta Bábit Jóskára s annyit mondott utra-valónak: — Vigyázz, mert a városban megcsalják a falusi embert és hamar megbüntetik ! Jóska persze rándított egyet a vállán és azt mondta: — Nem kell engem félteni! És a két gyerek elindult Isten hirével. Csúnya ködös idő volt, csak tiz óra felé tisztult ki annyira, hogy valamit látni lehetett. De a gyerekek nem tévesztették el az útirányt, mert a tájékozásban nagy tapasztalatuk volt. Vidáman lépegettek. Olyan szépnek találták azt a szomorú időt, akárcsak a nyári nap ragyogott volna. Hogyne örülnének, mikor az édes apjukhoz mennek ? Imitt-amott pihenni kellett a Bábi iránt való tekintetből. S mégis csak hidegen ették a szalonnát, mert a sütéshez való időt meg akarták takarítani. Aztán ugy is pompásan izlett a füstölt szaionna, melyre fölséges vizet ittak egy itató-kutnál és eszökbe se jutott, hogy kolerát ksphatnak. Mire délután négy óra tájban besötétedett, szerencsésen beértek egy kis községbe Ott éjjeli szállás után kellett nézni. De ez csak gyerekjáték volt, olyan könnyen ment. Hiszen odahaza kioktatták őket, mit csináljanak. Egyszerűen beállítottak a legelső viskóba: csakugyan az volt a pasztorlakás. Persze kaptak szállást. A földhöz ragadt szegények segiteni szoktak egymáson. A pásztor felesége főtt krumplit is adott a gyermekeknek vacsorára s annyira kínálgatta őket, hogy teljesen jóllaktak. Így aztán nem csoda, ha szépeket álmodtak a bika-istálló padlásán az illatos szénában. » Másnap még reggelit is kaptak. Sült tököt. Az meg olyan pompás eledel, hogy meg se lehet érteni, miért hiányzik a mágnások asztaláról ? Mivel pedig a vándoroknak sietni kellett, hogy minél előbb elérjenek vágyuk helyére, azért reggelizés után mindjárt elindultak. Gyorsan lépegeitek és keveset beszéltek. Az eredmény az lett, hogy már délelőtt 10 óra tájban a városban voltak. És gyönyörKŐdtek mindenben. Az emberek nagy része csak azt latja, hogy poros, füstös a város. És kiállhatatlannak talalja a foiytonos lármát. Hát ez a két gyerek csupa különös szépséget talált benne. De azért sok furcsaságot is látott Jóska a sok gyönyörűség mellett. Hogy például a városi ember miért szalad valamennyi, mikor mehetne tisztességesen is s hogy miért mosolyog valamennyi, ha őket meglátják ? Talán azt találják nevetségesnek, hogy a fiúnak furkós bot van a kezében, a kis lány pedig kosarat hor doz a karján ? Vagy talan éppen azt nevetik, hogy ők csizmában járnak, mikor a városban sárga cipőt viselnek a katonák is? (Akkor még sárga cipőben feszitettek a magyar bakak s Pilsenben ezredparancs tiltotta meg a sárga bakancs viselését, mert a cseh hölgyek sok ballépést csináltak a sárga cipő miatt s igy az erkölcs volt veszélyeztetve.) Egy másik ember nevetve megszólítja őket: — Hová igyekeztek, gyerekek ? Ilyenkor bátran feleli Jóska: — A nagy kocsmába ! A városiak nevetnek, mikor Jóska még hozzáteszi: — A Zsiga bácsihoz! A nevetők mind többen gyülekeznek kö- a réjük : kíváncsi és csúfolódó. Egy öreg ur is odavetődik, ki közelebb lép Jóskához és barátságosan mondja: — Itt a városban nincsen nagykocsma, Zsiga bácsi pedig sok van, azért nrhéz lesz megta álni. Hanem majd én elvezetlek benneteket valahova, mert gondolom, hogy melyik vendéglő az. Gyertek csak velem. JósKa becsülettudóan megbillentette a kalapját a mutató ujjával és azt kérdezte: — Kit tisztelhetünk az úrban ? Erre az öreg ur is elneveti magát: — Én olyan ráérő tmber vagyok, ki sétálóiért kap fizetést- Vagyis nyugdijállomány-ban vagyok. Jóska elértette. Meglökte Bábi kezét s azt súgta : — Tréfál ám ez a bácsi, mert senkinek sem fizetnek sétálásért! Bábi mosolyogva biccentett fejével: érti. Pedig az öreg ur igazat mondott: mint volt miniszteri tisztviselő nyugdíjaztatta magát, mikor a felesége ebben a varosban egy házat örökölt. Azóta sétálgatással tölti az időt s mégis húzza fizetését. A kis városban tisztelték jó módja miau, méltóságos cime miatt s mert sógora volt egy valóságos miniszternek. Jóskának feltűnt, hogy az öreg urat olyan alazatosan köszöntik. Mit félnek tőle ? Lám, ő bátran felelget mindenre, amit útközben kérdez. Eln ondja, ki az a Zsiga bácsi s hogy mi dolguk lesz a gimnáziomban. Az öreg ur biztatja: — Bizonyosan megtalaljuk mindkettőt: Zsiga bácsit is, meg az édes apátokat is. Amint mendegélnek, Jóska felhasználja tapasztalásra a menetközi időt is. A falusi gyerek fürkésző eszét sok dolog ragadja csudál-kozásra. 10 Például a gyalogjáró, mely végnélküli hosszúságban nyúlik, mégis egy darab kőből van. Hol lehetett akkora követ találni s hogyan lehetett ide hozni ? Aztán azokat a nagy lámpásokat, melyek a magas vasoszlopokon függenek, hogyan gyújtják meg ? Milyen hosszú lajtorj i kell oda? Az öreg ur megmagyarázta, hogy a kő-utat aszfaltnak hivják és nem hozzák egy da rabban, hanem ugy öntik. Az ivlámpákra meg azt mondta, hogy csak ugy maguktól gyulad-nak ki, mikor egy kicsi billentyűt elfordítanak. Villám ég bennük. Ezen persze nevetett Jóska. Kitalált», hogy megint tréfál a városi ur a falusi gyerekkel. Mert az „aszfal" öntését még el lehetne hinni, de az igazan lehetetlen, hogy a lámpás magá-tul gyulád meg. Eközben messze bent mentek a városban és minél beljebb értek, annál több katonával találkoztak. Jóska büszkén súgta húgának: „Látod, ilyen az édes apánk is!" Bábi aztán jól megbámulta őket, hogy otthon elmondhassa, milyenek. Egyszer csak megáll az öreg ur és azt mondja : — Itt az Arany Korona. Azt hiszem, ez lesz a „nagykocsma", mert ennek nagy udvara van és ide járnak a falusi kocsik Gyerünk b:, majd megkeressük Zsiga bácsit! Bevitte a két gyereket a vendéglőbe, hol a pincérnek azt mondta, hogy a gazdát küldje be. Egy katonaruhában levő ember jelentkezett, hogy ő a vendéglős, s hogy csakugyan nála van Zsiga bácsi kocsis minőségben, de csak délután jön haza, mert még tegnap utast vitt Letenyére. Addig a gyerekek várhatnak a többi kocsisnál, vagy vendéglő udvarán. 11 Ekkor az öreg ur mosolyogva kérdezte a vendéglőstől: — Hát ön is katona? A korcsmáros szintén mosolygott: — Igenis kérmásan, méltóságos uram, mint népfölkelő teljesítek tizedesi rangban helyi szolgálatot. így a vendégeimről ís gondoskod-hatom ! Jóska azonban nem engedte magát becsapatni. Bábit is figyelmeztette : — Ne hidd el ám Bábi, mert csak tréfa az egész! Furcsa volna, ha a katona lehetne kocsmáros. Hisz akkor az édes apánk is katonaruhában őrizhetné a disznókat! B4bi nevetve biccentett, hogy érti a tréfát. Aztán Jóska azzal a kívánsággal állott elő, hogy most elmennek a gyimnáziomba, megkeresik apjukat. Köszöni a vendéglős engedelmét, nem maradnak az udvaron Mire azt mondta az öreg ur: — Igazad van fiam. Ne várjunk mink a Zsiga bácsira. Menjünk a gyimnáziomba 1 Útközben dicsérte a Koronást: — Ugye milyen jó ember? Mindjárt megengedte, hogy ottmaradhassatok. Ma mindenki jó ember. A háború jobbá tett bennünket. Jóska jóváhagyólag intett a fejével s azt súgta Bábinak : — Mindenki jó ember, csak szeretnek tréfálni a falusi gyerekekkel. Külömben az öreg ur igazán jó embernek mutatkozott Nem kímélte fáradságát és elment a kórházzá alakított gyimnáziumhoz, ahol azonban szuronyos baka állt őrt, ki nem engedte őket bemenni, hanem tudtul adta a parancsot : — Most nem szabad bemenni, mert csak délután három órától ötig lehet beteget látogatni, amint ki is van irva a kapura ! 12 — Igaza van, hiszen az ajtón az irás. Nohát addig elviszlek benneteket ebédelni gye rekek! Aztán majd visszajövünk. Szólt az öregúr. Jóska bizonykolta, hogy maga is idetalál másodszor. — No majd meglátjuk, egyelőre menjünk ebédre! Mondja barátságosan az öreg ur és m^sik utcába vezeti a két gyereket. Jóska látott az utca közepén méltóságo san lépkedő cifraruhás embert, ki megnézni való hatalmas alak volt árvalány hajas kalapja és sujtásos ruhájában. A gyerek megkérdi: — Ki ez? Az öreg ur megint tréfál: — Ez rendőr. Elmegy az utcán fölfelé, aztán megfordul és visszajön lefelé. Ez a hiva talos dolga. Mindenre vigyáz, még a szalma-szálra is. Látjátok, hogy járás közben milyen figyelmesen nézeget jobtra-balra : nem lát-e valami gyanúsat ? Mert akkor mindjárt intézkedni fog. Jóska erősen töri a fejét, hogy mi az az „intézkedés". A töprengést látva az öreg ur, nevet a bajusza alatt, de azért viszi őket odább, mij; egy kapu előtt megáll. Azt mondja: — Én most elvalok és hazamegyek, de ti csak menjetek be ezen az ajtón. Ez a gyer mekotthon, hol ingyen adnak ebédet. Ott bent majd hozzatok fog jönni egy néni és megkérdi mit akartok Ti mondjátok el, hogy az édes apátok sebesült katona, akkor a néni szíves lesz, mert fejébe vette, hogy kötelessége a csatába vonultak gyerekeit gondozni, s azért engem, a hites férjét már másfél év ota árvagyerekké tett Ő az én feleségem, azért nem megyek be. Csokoljatok kezet neki és ne féljetek tőle, -bár egy kicsit olyan, mint a vasorrú bába, ki gyerekeket eszik ! 13 Jóska mosolyog a tréfás beszéden. Bábi is. Nem fognak félni. Bementek. Egy szobába kerültek, hol\' hosszú asztalok mellett már sok gyerek zajongott és evett. A falusi gyerekek elé egy néni lépett, ki egészben öregesnek látszott: kissé nehéz a mozgása, fénytelen a szeme (a természet gorombaságának jelei), hanem a részletekben fiatal volt: fogsora fehér, hajzata fekete, arca piros. Festeni nem lehet szebben. (A művészet finomságának jelei.) Kedveskedő hangon kérdezte: — Mit hoztatok gyermekeim ? Bábi hirtelen elhúzódott Jóska háta mögé, mert hátha mégis vasorrú bába a szép néni ? Jóska azonban nem félt, egyik keze a furkós botot fogta, másik pedig a Bábit, s igy nem volt módjában a néni odatartott fehér kezét megcsókolni. Disznók őrzése mellett ilyen divatra különben sem szoktatják rá az embert. Ellenben a néni szemébe nézve bátran felelt : — Ide küldtek, hogy itt a beteg katonák gyerekeinek enni adnak. A néni mosolygott, s megsimogatta a Jóskát is, meg Bábit is bármennyire húzódoztak. Egyáltalán nem látszott emberevőnek. Barátságosan mondta: — Jó helyre küldöttek benneteket. Kaptok nagyszerű ebédet, csak üljetek ide 1 Padra telepitette őket, s eledelt rakott eléjök. A két gyereknél kissé nehezen ment az evés, mert asztalról meg tányérból kellett eszközölni és „üjeg"-pohárból inni, — aztán bajm®lódni kellett kanallal, villával. Meg sokféle szokatlan ceremóniával járt. De hát utoljára is csupán az a lényeges az evésnél, hogy az ember fel tudja tátani a száját. Ezt pedig megcselekedte Jóska is, Bábi 14 is. Ugy jóllaktak meleg eledelekkel, mint akik ritkán jutnak hozzá. A végén szépen megnyalták a kanalukat, ami szintén fölséges élvezet azoknak, akiknek fogalmuk sincs arról, mennyire megbotránkoznak rajta az illemtanárok. Ebéd után Jóska megfogta Bábi kezét és elbúcsúzott: — Köszönjük szépen a néni szívességét, Isten fizesse meg ! Aztán siettek kifelé, s ezáltal öntudatlanul még egy második kézcsókot is megtakarítottak. Mikor ismét az utcán voltak, egyelőre nem tudtak mihez fogni. Még alig mult dél, s a katonák már ebédelni bevonültak tanyáikba, tehát azokat nem lehet elnézegetni. A kórházba se lehetett menni. így aztán a draga időt a két gyerek más iránybani tapasztalat szerzésre használta fel : a boltokat nézegették, az üveg alatt levő csudaszép dolgokat. Gyönyörű holmik vontak magukra a tekintetet. Egyik kirakatban fehér bárányt láttak, amelyiknek baba ült a hátán. Másikban egy kis csacsi állott, amelyiknek az oldalán lévő két kosárban \'apró cukor-tojások vol ak. Valamennyi bolt ablakából Mikulások öltögették piros nyelvüket. Jóska elragadtatva mondta: — Látod Bábi, milyen szépek ? Aztán milyen hegyes a fülük ? Bábi rzólani is alig tudott boldogságában, csak biccengetett a fejé vei és annyit mondott: „Ühüm!" De mégis legjobban tetszett Jóskának egy csikó, melyiknek olyan szőre volt, mint az igazi lónak. Bábi pedig egy rózsaszínű disznót szeretett meg, amelyiknek lyuk volt a hátán, hogy krajcárt lehessen beletenni és olyan kövér volt, hogy talán még az öspörösnek sincs annyi pénze, mennyit el lehetne a disznó gömbölyü-ségében helyezni. 15 A két gyerek egészen a kirakat üvege mellé szorult, hogy minél jobban lásson. A fölséges élvezet közben egyszerre valaki hátra rántotta Jóskát a nyakánál fogva, s rákiáltott; — Félre az útból, kölyök 1 A váratlan támadásra Jóska eltántorodott, azonban olyan ügyesen kalimpált a kezével meg a nagy csizmájával, hogy nem vágódott el, hanem csupán térdre esett a fél lábával. De az arca egészen vérbeborult a nagy felindulástól és ugy látszott az anyai tanács kárba vesz, mert felsuhintotta furkós botját, hogy megtámadóját leüsse. Hanem ekkor elébe ug rott Bábi és rémült hangon, de mégis suttogva mondta : — Jaj, ne bántsd Jóska! Ez nagy ur. De azért megveri az Isten ! A nagyúri mivoltot abból állapította meg Bábi, mert az erdőn a múltkori vadászatkor látott embert, aki ilyen sárga csizmaszárt viselt és akit szolgabírónak szólítottak. És csakugyan ur volt, aki Jóskát meg-pöndöritette. A gellénházi bérlőnek a fia : Kel-ler Gyurka, kit, mivel nem szorult rá, a megye tiszteletbeli főjegyzőjévé neveztek ki. A velelévő szép leány pedig félig meddig a menyasszonya. Unokája annak az öreg urnák, ki Jóskát és Bábit kalauzolta. Keller Gyurka, amint láttuk, nagy erejű, tréfás legény. Különben a vármegye első gavallérja, mert két ízben segédkezett olyan párbajnál, melynél vér folyt. Nagy erejét kimutatta minden lépten nyomon s csupa szokásból lódította meg Jóskát is. Mint „nélkülözhetetlen" fölmentetett a hadbavonulástól, melyet mindig zúgolódva emlegetett, mert emiatt nem mehet a csatamezőre és nem kaszabolhatja le a muszkát ahogyan szeretné. 16 Hanem azért minden vitézsége sem mentette volna meg Jóska furkós botjától. De megtette a lehetetlent Bábi gyenge szava, mert Jóska leeresztette botját Bábi könyörgésére, aztán ugy adta ki rettenetes mérgét, hogy fujt egyet és nagyot kiáltott: — Menjünk innen ! Hanem annak a kis féregnek, Bábinak, ezt az együgyü szavát: „azért megveri az Isten", aligha meg nem hallották valahol, mert pár perc múlva félelmes kiáltozás hallatszott az utca felső részéből: — Dühös kutya 1 Fusson mindenki! Dühös kutya jön ! Az utcán lévő emberek abban a szempillantásban ugy szétrebbentek, mint a pelyhek, ha rájuk fuj valami jó tüdejü ember. A kutya pedig szalad az utcán. Nem fut nagyon gyorsan, inkább csak ugy „gyentet". Hanem a szája nyitva van s ez még inkább megrémíti az embereket. Persze dühös kutya, mert nyitott a szája. Borzadás fog el mindenkit. Rettentő szerencsétlenség érzete akasztja meg a higgadt gondolkodást. A kapuk ala futott emberek látták, hogy a veszett állat éppen a gyerekek felé fut. A reménybeli kis menyasz-szonyt annyira megbénítja a rémület, hogy nem képes mozdulni sem. Csak áll. Reszkető lábá val egy tapodtat sem bír tenni s végül éppen akkor esik össze a kirakat előtt, mikor odaér a veszedelem. Bábi is megvan ijedve. Persze Jóska mellé húzódik, tudja, hogy ott védelmet talál. Jóska pedig figyelve néz előre s mikor látja, hogy a kutya elől nem lehet már kitérni, elveti a furkós botot, aztán egy hirtelen mozdulattal ledobja nyakából a tarisznyát s azt kiáltja : 17 — Vigyázz a tarisznyára Bábi! Másik pillanatban lerántja magáról a kabátját és ügyesen rádobja az éppen odaérő kuiyának a fejére. Két karjával rászorítja, mire földhöz csapódik a kutyával együtt, hanem azért nem engedi, hogy az állat kihúzhassa a fejét a kabat alul. Rátérdel és ugy tartja leszorítva. Felszabadult egyik kezével a kutya lábait ragadja meg és hátraszól a húgának : — Bábi, vágd le a spagétot a iarisznya-szijjról! Bábi kioldja a szijjra kötött spárgát, a fiu pedig felemeli a kuiya hátulsó lábait és azt mondja: — Kösd össze ezt a két lábat 1 Bábi keze kicsit reszket, de azért megköti. Azután következik az első lábak összekötése. Az már könnyebben ment. Erre az állat egészen tehetetlenné vált Jóska tehát felvette kabátját s diadalmasan szólt: —- No kutya, most harapj, ha tudsz ! És ezt a rémületes eseményt fél lépésnyire kellett a menyasszonynak végignézni. Még pedig egyedül, meit Keller Gyurka mindjárt a kezdetén eltűnt valahova. A három gyereken kivül (mert hiszen még gyerek volt a jövendőbeli menyasszony is) nem volt senki a közelben, sőt az utcán sem,. A szalmaszálra is vigyázó rendőr a túlsó oldalon egy kapualjba húzta magát Az embe rek is biztos ablakokból szemlélték a rémületes eseményt. Mikor azonban láttak, hogy le van győzve a kutya, innen is, onnan is előlopakodtak. Hamarjában tele lett néppel az utca. A gyerekek mellett lévő csoporthoz odafutott a rendőr is és borzasztó hangon elkiáltotta magát: 18 — Félre innen, akinek kedves az élete, mert most én intézkedem ! Aztán kirántotta kardját és intézkedett késedelem nélkül. Bátran rásújtott a kutyára egyszer, kétszer, tizszer. Addig vagdalta a fenevadat, mig ki nem adta páráját. S az intézkedés után hüvelybe dugta a véres kardot. A fáradhatatlan vagdalkozás közben többfelé szétfeccsent a vér. Jóskára is cseppent, melyet azonban észre sem vett. A hősi tett megszüntette a veszedelmet s azután az emberek a menyasszonyjelöltet vették pártfogás alá és hazavezették. Otthon mindenki elmondott valami részletet az eseményből, az öregapa előtt mindenki érdemet akart magának szerezni és kiderült, hogy valameny-nyien résztvettek a mentésben Tódítottak az amúgy is rémületes dologhoz, de Jóska csele-kedétéről hallgattak mindannyian. Végül a kis lány is, a reménybeli menyasszony, szóhoz jutott és az mondotta el a falusi gyerekek tettét. A nagyapa legott ráismert a furkós botról meg a nagy csizmáról Jóskára meg Bábira, de hirtelen azt sem tudta, mihez fogjon, annyira megrohanta az a gondolat, hogy a veszettség rettenetes veszedelme talán még ezután is fenyegeti az unokáját. Nem birta kiállani a szörnyű bizonytalanságot, hanem késedelem nélkül elment a rendőrségre, hogy megtudhassa a valóságot. Akkor még a rendőrség nem volt államosítva, tehát óriási izgatottságot keltett a méltóságos ur nem várt megjelenése. Mert hátha a miniszter „kiküldte" valami vizsgálatra ? Akkoriban ilyennek is ki volt téve a szegény rendőri tisztviselő. Hátha valakinek a nyakát fogják kitörni? A rendőrök tehát túlbuzgósággal szög- 19 állásba vágják magukat a rendkívüli személy előtt és szalutálnak. Egyikök rögtön elszalad a rendőrkapitányért szokott tartózkodási helyére, a kavéházba. És jön a kapitány késedelem nélkül. Máskor szigorú arcán most csupa mosolygás ragyog, mélyen meghajtja magát és szokatlanul szelid hangon udvariaskodik : — Isten hozta méltóságodat 1 Micsoda szerencse, hogy szerény hivatalomat kitünteti megjelenésével ? — Nem jött ide hivatalos ember, hanem egy aggódó nagyapa. Szeretnék valami bizonyosat hallani az unokám esetéről. A kapitány nem tud az egészről semmit, tehát időnyerésül azt mondja: — Az unokájáról ? Parancsoljon kérem helyet foglalni! A kapitány még mindig nem tudja, mihez fogjon s a rendőrök még mindig tartanak valami vizsgálattól. De amikor veszett ebről kérdezősködik a méltóságos ur, egyszerre megkönnyebbedik mindegyikök szive. Hála Isten, csakhogy veszett kutyáról van szó és nem hivatalos vizsgálatról. Legelsőben a kapitány vágja ki magát, gyakorlata van már az ilyesmiben. Intézkedni kezd : — Kérem alássan rögtön tisztába hozzuk az ügyet. Azonnal intézkedem. Hol történt az eset, melyik utcában ? S mikor megtudta, hogy a főutcán, akkor kiáltva parancsol: — Azonnal váltsák fel a főutcái rendőrt és utasítsák jelentésadásra ! A parancsot mindjárt foganatosítják és hamar megérkezik a rendőr. Ő már tudja, miről van szó s hogy érdemeit kellő módon kidomborítsa, jelentésében fényesen beigazolja bátorságát, melyet az esetnél tanúsított. Jóskáról ő 20 sem szól semmit, hisz a hivatalos jelentés nem terjeszkedhetik ki a lényegtelen körülményekre. Csakhogy a méltóságos ur tudta, a történet lefolyását s azért nem elégedett meg any-nyival, hanem a jelentéstadó rendőrre merően nézve, azt mondja: — Kérem hívjanak be az utcáról néhány embert, kik az esetnél jelen voltak. Mig ez megtörténik, addig a rendőrök irigyen tekintve társukra, azt susogják maguk között: — Disznó szerencséje van. Bizonyosan megkapja az arany keresztet! Az utcáról becitáh népség kezdetben húzódozik az igazság elmondásától, mert nem tudják, mit akar a rendőrség, már pedig szegény embernek nem jó ujjathuzni a rend uraival. De a méltóságos ur barátságos kérdéseire mégis elmondjak a történetet s kiderül Jóskának szereplése. A rendőr kezdetben közbeközbe szól, de lassankint elhallgat, mert maga is érzi, hogy elvesztette az aranykeresztet, mielőtt megkapta. — De a kapitány ismét feltalálta magát. Megint intézkedik, hogy eloszlassa a rossz benyomást, melyet a rendőr viselkedése támasztott: — A tizedes azonnal fusson az állami doktorért, hogy bontsa fel az ebet s adjon hivatalos véleményt a veszettségről! Állami doktornak az állatorvost hivjá^, mert az ember-orvosok nincsenek államosítva. A tizedes elrohan, de közben a rendőrkapitány tovább intézkedik ; erélyes hangon parancsol : — Ügyeletes ! Futólépésben indulj a városi tiszti orvosért! Az ügyeletes is elszalad, de még mindig 21 nincs vége az intézkedéseknek. Újra kiált a kapitány: — Két rendőr itthon marad, a többi rögtön szaladjon szét a városba! Késedelem nélkül hozzanak be mindenkit, akit megharapott a kutya 1 Ha nem akar jönni önként, akkor állítsák elő karhatalommal! A rendőrség kivonul és kutatás alá veszi az utcákat. Az erélyes kapitány pedig ismét intézkedni akar, mikor azt mondja a méltóságos ur: — Talán célszerű lenne azt a két gyermeket is megkérdezni, ki ott volt az esetnél ? A kapitány ur persze nagyszerűnek találja a méltóságos úr indítványát s ehhez képest újra intézkedik: — Mindakét rendőr rögtön menjen és hozza be azt a két falusi gyeteket az utcáról! Az utolsó két rendőr is elrohan és a kapitány megtörli izzadó homlokát. A sok intézkedés kifárasztotta. A rendőrök kint jól dolgoztak, hamar behoztak egy csomó embert a hivatalba és beállították Jóskát meg Bábit. Sőt alig beszélte el Jóska a dolgot, már beront az állami orvos is. Csak épen tiszteleg a méltóságos ur előtt s rögtön kiáltja : — A kutya hulláját hamar megvizsgáltam s mondhatom, hogy a veszettség igy is megállapítható Mert az eb gyomraban zöld fű és szőr találtatott. Biztos, hogy vérében megtaláljuk a veszettség bacillusat. Nagy csöndesség támad az orvos szava után. A méltóságos ur szinte megszédül a szakvéleményre. Teremtő Isten, hatha megkapja a rettentő bajt az unokája ? Egyszerre Jóska szava hallatszik a csendben: — Az a kutya nem volt veszett. Egészséges kutya gyomrában is van fű meg szőr. 22 Mindenki Jóskára néz és az arcok mosolygásra húzódnak. Azonban az állatorvos annyira felbőszül az illetéktelen beavatkozáson, hogy mérgesen kiált: — Ostoba beszéd, ennek a betyárnak fogalma sincs a szaktudásról! Hohó 1 A betyár titulus Jóskának eszébe juttatja az anyai figyelmeztetést. Még bizony megbüntetik! Tehát hallgat. A méltóságos ur azonban meg van vigasztalva Jóska megjegyzésétől és megszólal: — Orvos ur kérem, legyen szives arra válaszolni, hogy nem lehet e találni egészséges ebnek a gyomrában is füvet meg szőrt ? Én azt hiszem lehetséges.- Persze az állami orvosnak van annyi esze, hogy nem helyezkedik szembe a méltóságos ur nyilvánosan kimondott véleményével, különösen ha a méltóságos ur egy valóságos mi niszter sógora. Most tehát imigy véleményez : — Igenis lehetséges, ha méltóságod ugy véli! A diplomatikus feleletre a méltóságos ur megkönnyebbülten mosolyog. Hála Isten, akkor talán nincs baj. Ekkor már belépett az emberorvos is, aztán akár hiszik, akár nem, mégis ugy töriént, hogy a kapitány mindjárt intézkedett megint: — Doktor ur, vizsgálja meg e?t a két gyereket! Haladéktalanul fel kell vinni őket a Paszteur-intézetbe, mert be kell oltani a ve szettség ellen! — Minket nem ! Ezt a váratlan feleletet megint Jóska kiáltotta közbe. A kapitány nem hisz a fülének: cz a poronty mer vele kikötni? Vele, az erőskezű kapit ánnyal ? Haragra gerjed, de a 23 méltóságos ur miatt kénytelen magát türtőztetni és szelíden kérdi: — Aztán miért nem ? Erre is megfelel Jóska: — Mert nem akarom ! Ez bizony nem volt valami tetszetős beszéd s a kapitányt a guta kerülgeti visszafojtott haragjában, mert nincs módjában kézzel foghatóan megmagyarázni ennek a vad csemetének a rendőrség iránt való engedelmességet. Izzadni kezd, zsebkendőjével megtörli homlokát, és az előbbinél is szelídebb hangon kérdi Jóskától: — Miért nem akarod kis fiam ? Jóska megint megadja az értelmes választ : — Mert minket nem harapott meg a kutya. Hát ez igaz. A méltóságos ur „újfent" mosolyog s hogy valami ujabb intézkedéstől megmentse a gyerekeket, siet közbeszólni: — Orvos ur, még csak az ön véleményét óhajtanánk hallani. Azt hiszem, talán mellőzhető az intézetbe szállítás ? Most már tudja az emberorvos is, hogy mi a méltóságos ur óhajtása s ezért, miután megvizsgália Jóskát és Bibit, imígy „véleményez" : — A fiu arcán talált vér csak ugy fecs csent rá s veszettséget nem okozhat. Semmiféle sérülés nem fedezhető fel a két gyereken, tehát véleményem szerint semmi esetre sem forog fenn veszély és nem szükséges őket el-szallitani az intézetbe. Jóska nem tudja, hogy e hazában mindenhez protekció kell s igy holtáig azt fogja hinni, hogy az igazságnak köszönheti a Pasíeur-intézettői való megszabadulasát. A nagyapanak most már eloszlott minden 24 aggodalma az unokája miatt, azonban ugy látszik a két gyereket a netáni további rendőrségi intézkedéstől elvonni akarja, mert njegfogta Jóskának a jobb kezét, Bábinak a bal kezét, egyet biccentett a fejével a kapitány felé és azt mondja : — Köszönöm a szives intézkedést, látom, hogy a rendőri közigazgatás most is o|yan jó, mint régen ! (A kapitány krákogott a dicséretre pedig- talán nem is csúfolódásból mondták.) Csak még arra kérem, kapitány ur, telefonáltasson a feleségemnek, hogy legyen sok kávé meg finom kalacs uzsonnárr, mert vendégeket viszek. Ezt a két gyereket jutalmazom meg uzsonnával. Ezután kifelé indul, de közben még hozzáteszi: — Igaz ni! Az eb hulláját okvetlenül fel fogják küldeni felülvizsgálat végett ; az ered ményről tehát értesítést kérek 1 — Szolgálatjára méltóságos ur! (Mindjárt megjegyezzük, hogy pár hét múlva megérkezett a hivatalos vélemény : a kutya veszettsége megállapítást nyert.) Valahára elment a méltoságos ur, és maga vezette a két gyereket az utcákon. Mindig több és több ember csoportosult utána, hogy láthassa, miként megy a tarisznyas fiúval meg a csizmás lánnyal. Nohát a rendőrségtől éppen idején ment el, mert a kapitany még csupán az iránt intézkedett, hogy telefonozzanak a méltóságos asszonyhoz, de már nem tudta magát tovább türtőztetni, — hanem kifutott a szabad levegőre (hogy a méreg miatt meg ne üsse a guta) s rohanása közben így kiabált: — Halvány sejtelme sincs, hogyan kell 25 intézkedni és mégis belekontárkodik ilyen marha az én hivatalomba ! Nyilvánosan megszégyenített, mert nem hagyta helyben az intézkedéseimet ! Csak ne volna a miniszter sógora, majd adnék én neki, ha méltóságos ur is ! A nagy méreg azonban nem használt semmit se, mert az „érdekeltek" nem érezték hatását és jókedvűen lépegettek az utcán, míg egyszer csak Jóska kihúzta kezét a méltóságos úréból, azt mondván : — Most megkeressük a Zsiga bácsit, aztan elmegyünk az édesapánkhoz ! Csakhogy a méltóságos ur nem ereszti el olyan könnyen az áldozatait, inkább hozzájárul előterjesztéséhez : ő is elmegy velük. Azt mondja : — Lám, erről megfeledkeztem, pedig az idő sürget, mert már négy óra Menjünk hát ! Mind a hárman bementek az Arany Koronába, holszerencsésen megtalálták Zsiga bácsit. Ha már itt volt a méltóságos ur, hát egyúttal a vendéglősnél holnapra fiakért fogadott, amely haza fogja vinni a két gyermeket Mumorba. Megérdemlik ezt a kis jutalmat. Zsiga bácsi lesz a kocsis. Általános örömet keltő emez intézkedése után a méltóságos ur a társadalmi törvény teljes mellőzésével meghívja Zsiga bácsit, hogy tartson velük: a kórházban meglátogatják a beteget. Erre Zsiga bácsi annyit valaszolt: — Menjünk hát! És azonnal elindulának mind a négyen a gimnáziumba, hol azonban némi akadály merült fel: Zsiga bácsit nem akarták beereszteni, mert csupán a sebesültek hozzátartozóinak van megengedve a bemenet. Zsiga bácsi pedig nem tudta hazudni, hogy rokon. A méltóságos ur más szempont alá esik, mert „hadsegélyző bizott- 26 sági tag", kinek szabad bejárása van. Szerencsére jött a főorvos, egy erdélyi ember, ki itt a szomorúság helyén is mindig mosolygott s ezzel a betegekben reményt ébresztett Zsiga bácsi már ismerte hirből, mert imígy szólt: „Itt a Pajtás doktor. Az majd beereszt." Mindenki Pajtás néven ismerte, pedig Miklós Sándor a neve s az volt a hire, hogy mindenkin segit. A méltóságos ur egy szavára csakugyan enyhített a mosolygó szikulus a rendeleten is, azt mondván: — No, hát jöjjenek be mindnyájan, ds szigorúan kikötöm, hogy semmit sem beszélnek, mert nem szabad izgatni a sebesültet 1 Hát a gyerekek betartották a parancsot. Jóska megcsókolta apja kezét, mely kivül feküdt a takarón és csupán annyit mondott: — Édes apám! De Bábi sem maradott hátra. Ő is odafurakodott, megcsókolta az apai kezet és szintén csak azt mondta: — Édes apám ! A beteg feléjök fordította bágyadt szemét s hírtelen felemelkedett. A mozdulatra az orvos mindjárt szólt: — Ohó pajtás 1 igy nem alkuszunk 1 Békében kell maradni, mert máskép nem gyógyítom ki! A sebesült mintha mosolygott volna kicsit s a gyermekektől halkan kérdezte: — Hát anyátok? E vakmerőségre az orvos megismételte a rendeletei: — Pszt! Egy szót se, máskép kiküldőm a látogatókat! Éz erős fenyegetés miatt majdnem folytonos hallgatásban töltöttek el negyedórát, mely-idő alatt a gyerekek nem tettek mást, mint 27 felváltva simogatták apjuk kezét. Csupán Zsiga bácsi próbálta semleges térre vinni a beszédet és elmondani a szükséges tudnivalókat: hogy az anyjuknak semmi baja s hogy a gyerekek szalonnát hoztak, végül, hogy a gyerekek holnap ingyen fuvarral utaznak vissza Mumorba. Mumor emlitésénél a sebesült megint akart valamit mondani, de az orvos felemelte mutató ujját, miért is csupán azt suttogta : — Adjatok kis szalonnát! Az orvos beleegyezett: — Egyék hát pajtás, ha tud, de csak vigyázzon! Zsiga bácsi felaprózott a szalonnából és a kukoricás kenyérből is vágott. Pajzs Adorján boldogan majszolta a finom hazai eledelt, mely után oly sokáig vágyott. Hogy pedig a sebasült ne gyötörje magát a beszéddel, hát az orvos mesélni kezdett: — Dicső bolondságot csinált ez a sebesült pajtás! A látogatók mind odanéztek a tréfás or vosra s a méltóságos megkérdi: — Ugyan mit ? — Hát mikor ennek a pajtásnak a századja Boguszlawka falu mellett feküdt hónapokon keresztül beásva, egyszerre telefonon jött az ezredes parancsa: „Balra". Tudniillik a századnak bal felé kellett volna húzódni. A min dénáron verekedni akaró elkeseredett honvédek azonban ugy továbbították a parancsot: „Rajta !" A közvitézek aztán a kezdetben halkan továbbított parancsot a végin már harsogják : „Rajta ! Rajta! Előre!" S rohannak az ellenségre fel-tartóztathatlanul, a tisztek hiaba igyekeznek őket visszatartani. — No még ilyet sem hallottam. Szól közbe a méltóságos és megcsóválja a fejét. 28 — Hát nem is igen fordult elő ilyen a hadsereg történetében. De a folytatás még rend-kivülibb volt. Ugyanis az elő nem, készített, váratlan roham annyira meglepte a fedezékben levő orosz csapatot, hogy felemelt karral, re megve kért kegyelmet azt kiabálva : „Bozse moj 1 Bozse moj!" Meg volt nyerve a csata. A beteglátogatók szótlanul figyelnek, de a méltóságos ur nem tudja fékezni elragadtatását, neki beszélnie kell, ha mindjárt két szót is s azt mondja: — Nagyszerű esemény? Ugyan mi lett a vége ? — A népfelkelők azonnal h. tra szállították az elfogott ellenséget, de a tüzbejött harcosoknak még mindez nem volt elég Pajzs még beszalad néhány komával a faluba s csakhamar behoznak onnan egy tucat orosz foglyot. Ekkor valamelyik házból pár lövés esik és Pajzs Adorjánt két golyó éri : egyik a karján, honnan mingyár kivették, másik pedig keresztül szaladt a tüdején és a hátán jött ki. „No ennek a szegénynek kámpec!" véleményezték a sza-nitécek. A méltóságos megint a fejét ingatta s azt mondta: — Hihetetleny esemény ! A mosolygó doktor vidáman folytatja — Ohó, a java még hátra van 1 A megnyert ütközet után szigorú vizsgálat indult meg, hogy ki volt az, aki megmásította a parancsot. Persze senki se vallotta ki, sem pedig nem ismerte be, a hogy ő cselekedte. Csupán az derült ki, hogy a kornak már régebben készülődtek szemheszálni az ellenséggel, mert nagyon megunták az egy évnél is tovább tartó háborút és a rokitnói mocsárban a csúszást- 29 mászást. Boszusan szokták mondogatni: „Verjük meg a ruszkit, aztán menjünk hazai" — Hát persze, ez tiszta sor. Ilyen röviden még a legnagyobb hadvezér sem fejezte ki a háború célját! Szólt elismerően a méltóságos ur. Erre már Zsiga bácsi sem állhatta meg, hogy azt ne mondja : — Hát bizony, jól csinálták ! Az orvos nevetve biccent a fejével s tovább mesél: — Jól csinálták, de nagy bajt hozott rájuk. Mert a parancs ellenére kivívott diadalért Mária Terézia-rend dukált volna, ha tiszt cselekedte volna, de igy föltétlenül főbe lövik azt a komát, aki megmásította a parancsot s ez által a váratlan csatának okozója lőn. De hát ez nem derült ki, s nem is valami erősen nyomozták. Mindezeket pedig Pogány Kázmér hadnagy, a honvédezred történetírója levélben közölte velünk. A méltóságos ur megint ingatja fejét s azt mondja: — Nagyszerű ! A nagy érdeklődésre az orvos még tovább beszél a rendkívüli történet hőséről: — Pajzs Adorján pedig a szanitécek szakvéleménye dacára sem halt meg, sőt már tiz nap múlva azt követelte, hogy szállítsák haza mindenáron. Eleinte mosolyogtak a lehetetlen kívánságon, de annyira ragaszkodott hozzá, hogy a könyörgésnek az egyik koma nem tudott ellenállani, kilopta az ideiglenes spitálból és betette egy vasúti kocsiba Pajzs aztan ideért négy napi és négy éjszakai rettenetes utazás után, anélkül, hogy a folytonos rázás valami nevezetesebb bajt okozoit volna neki. Még csak láza sem volt. S ma már bizonyosan 30 merem állítani, hogy felgyógyul és pár hét múlva hazamehet üdülni. Aztán teljesen egészséges lesz. Nagyon erős ember ez a pajtás ! Jóska a fejével integet. Bábi is. Ők már régóta tudják, hogy az édes apjuk erős ember. Egyszercsak a sz kulus kiveszi zsebéből a duplafedelü aranyóráját és felpattintja Erre a ravasz figyelmeztetésre a méltóságos ur is megnézte a zsebóráját és csodálkozva szól : — Tyü, már elmúlt öt perccel a beteglátogatásra kitűzött idő 1 El kell bucsuznunk. A szomszéd ágyakban fekvő betegek, köztük Tóth Zoltán szerkesztő is, mosolyogva hallgatják a szigorú korlátok közt lefolyt látogatást. De a sors kegyetlensége miatt nem zúgolódnak sem a gyerekek, sem a beteg. Megtanultak ők tűrni. Pajzs Adorján végigsimít kezével a két gyerek arcán : „Szót fogadjatok anyátoknak 1" ez a búcsúja. Jóska megint meg csókolja apja kezét és azt mondja: — Isten vele édesapám ! Bábi fölhasználja az alkalmat, ő két csókot cuppant apja kezére és szintén annyit mond : — Isten vele édesapám ! És csendesen kijönnek az utcára, hol a méltóságos ur azt mondja Zsiga bácsinak : — Most aztán elviszem a gyerekeket a feleségemhez, mert máskép kikapok tőle 1 Jóska olyasmit morgott, hogy ők Zsiga bácsival mennek. De Zsiga bácsi leinti: „Ti csak menjetek a méltóságos úrral! Dí te Jóska a látogatás után Babival együtt keress meg az Arany Koronában." Elváltak tehát. Zsiga bácsi a hivatalába nézett az istállóba, a gyerekek pedig elmentek a méltóságos úrral. A fehér kezű néni meg a reménybeli meny- 31 asszony olyan szívesen fogadták a két gyereket, hogy szinte sok is volt a jóból. A vad gyermekeknek el kellett szenvedniök a néni cirógatását, meg a szemtől szembe való dicséret kinját. Közben kávét kellett enniök. Finom, illatos kávét, aminek a nevét már előbb is hallották ugyan, de még sohasem találkoztak vele. Hozzá milyen kalácsot kaptak ! Omlósat, hogy alig lehetett kézben tartani. Itt ugyan nem nehéz elszenvedni a háborús szükséget! Jóska szökésre gondolt, de hamar belátta, hogy lehetetlen. A néni folyton vele í jglalatos-kodott s ugy jóllakatta a két gyereket, hogy alig szuszogtak. A dühös ebbel való esetet is elmondatták vele újra meg újra. Mindenki adott hozzá valamit. S\'.inte kapóra jött, hogy János (ki valamikor huszár volt, mielőtt hivatalszolgai fényes állását elnyerte s gazdájával együtt ment nyugdíjba), erős hangon jelentette : — Jelentem alássan megtalálták Keller György urat A pék udvarán volt, az ölfa-rakás tetején. Erre a méltóságos ur ezt a váratlan kijelentést tette : — János, ha még ide mer jönni az az ur, hát szó nélkül ki fogod dobni. Aztán majd gondoskodom. hogy ne legyen nélkülözhetetlen, hanem a vitézi voltát mutassa ki Galíciában ! A parancsra János kétfelé törülte bajuszát és azt válaszolta: — Tessék csak rám bízni! Imígy lőn semmivé Jóska miatt egy sze rencsétlen házassági frigy. A nagymama pedig öreg asszonyok szokása szerint „örökerrlékei" akart Jóskának adni. Levette kebléről az aranyláncos Mária 32 érmet és Jóska nyakába szándékozott akasztani. Jóskának azonban még idejében sikerült el kapni fejét és szégyenkezve tiltakozott-: — Nem való férfinek az olyan ! A nagyapa nagyokat nevetett. Ilyen kedvére való legényre még nem akadott. Bólintgatva igazat adott a — férfinak : — Ugy van Jóska, ne engedj az asszonyoknak 1 De a nagymama nem nyugodott, a kudarc után Babit kisértette meg : legyen az övé a tündöklő holmi 1 Bábi szeme csillogott a gyönyörűségtől, de mégse merte elfogadni az ajándékot, hanem bátyjára tekintett és azt susogta : —- Nem szabad, ugy e Jóska ? — No, most mutasd ki a .bátorságodat, Jóska! A hölgyekkel szemben nem olyan könnyű, mint a dühös kutyával 1 nevetett a méltóságos ur. Most került ám csak pácba Jóska ! Tanácstalanul sütötte le szemét a nagy csizmára. Láthatóan tusakodott magában, hogy kimondja e a szót: „Nem szolgáltunk rá" — amivel az ügy el lett volna intézve s akkor hiába kért volna a nagymama, aki édes testvére egy miniszternek. Közben azonban Jóska ra talált tekinteni Babira, mire megrándította vállát es kapitulalt. Azt mondta csendesen : — No hát nem bánom ! Ennyi akadaly legyőzése utan Bábié lett az arany ékszer. Hanem ezzel még nem lett vége a dolognak, mert másféle ajaudskokat is raktak a tarisznyaba meg a kosárba, melyekre nézve meg sem kérdezték Jóskát, hogy elfogadja-e ? A tarisznyat telegyömöszölték cukros sütemény-nyel, merről Jóska mindjárt megallapitotta ■i\'i magában, hogy az uton össze fog törni. Bábi kosarába pedig egy pár sárga cipő került, melyet a megmentett menyasszony hozatott a boltból s melyet a sáros Mumorban csak nyáron lehet viselni, amikor Bábinak sokkal jobban esik mezítláb járni. De már éjjeli szállással hiába kínálták meg a gyerekeket. Jóska határozottan kijelentette : — Nem lehet. A Zsiga bácsinál hálunk, mert otthon megígértük. Böcsületes ember megtartja szavát 1 A méltóságos ur belátta, hogy Jóskát a becsülettől eltántorítani nem illik s azért nem erőltette a dolgot. Hanem a búcsúzáskor azt mondta: — Te nagyon tartalmas ember vagy Jóska, s azért sohase fogod kihasználni a szerencsédet. A nehéz ember mindig alant marad. Jóska nem igen értette meg a bölcselkedést, de azért igyekezett erre is megfelelni. Tehát azt mondta: — Pásztorember lesz belőlem ! E büszke kijelentés után kerültek vissza Zsiga bácsihoz, ki még elvitte őket a városba nézegetni, hogy a hátralékos néhány órát felhasználják tapasztalatszerzésre. Hogy mi mindent látott Jóska meg Bábi a városban este, árról egész életükön fognak beszélni. Sőt már a városban töltött éjszakának nagy része is beszélgetésben mult el. Zsiga bácsi többi közt megkérdezte : — Mit gondoltál Jóska, mikor megláttad a veszett kutyát? Jóska felel: — Azt gondoltam, hogy harapós kutya, aztán féltettem a Bábit! 34 Zsiga bácsi megint kérdez: — De, ugye féltél a dühös kutyától ? Mi ? Jóska mosolyog s fölényesen felel: — Ejnye, hát Zsiga bácsi se tud többet, mint a városi emberek ? Iszen nincsen veszett kutya — télen ! |
