Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
8.64 MB
2009-11-12 08:44:52
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
959
4214
Rövid leírás | Teljes leírás (634.87 KB)

Zalai Közlöny 1884 088-096. szám november

Zalai Közlöny
Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap
23. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:


g A8Y-KANÍZSA, 1884. november 2-án.
Elétittévi tf " -----
etess tvre..... ...8 fcv ^,
6*1 évre ..... 4 a
erre...... a: .
mroete&ek i hasábos petitsorban 7, másodszor 6 i p»i di n további tarért 5 kr
r; NYILTTÉRBKN »onmkent 10 krért vétetnek íet Siucatih illeték minden egyes biro^ . Résért 30 kr. fizetendő.:
88-Ue azam
KÖZLŐIT.
Huszonharmadik éviolyam.
A )»o neReai részét illető közlemények a srerkesztőhö., tnyagi részét illető közlemények pwiifc kiadóhoz bérmentve intérendök -. NAGY-KANIZSA Wlasstesoáz
Bérmentetlen. lerelek csak ismeri munkatársaktól fogadtatnak »1.
Krajratok vissza nem kttldotuek
A nagy-kanizsai .Kereskedelmi Iparbank*, .nagy-kanizsai ónk. tűzoltó-egylet"5 a .zalamegye« alulános Unitótestfllef, a \'.nagy-kanizsai kisdedueveló egyesület", a .nagy-kanizsai tiszti
önsegélyzó szövetkezet", a .soproni kereskedelmis iparkamara nagy-kanizsai kQWálasstminye hivatalos lapja.
Iletunkliii kéíszer, vasárnap- s csütörtökön niegjeleuő vegyes tartalmú lap.
Hallottak napja alkalmából.
Valóban szép és kegyeletes, szokása a kereszténységnek, hogy a holtaknál; is szentel évenkint egy egy emlék-ünnepet.
Nálunk, magyaroknál éppenséggel nagyjelentőségű ez, mert ilyenkor — ha máskor nem is — csak eszünkbe játnak azok a vértanuk, kiknek sirja fölött ,egy ország áll gyászban;\' kikre emlékezve, ,iz ember millióinak szemében gyászköny tt 1.«
Szent kötelesség megemlékezni vértan uinkról! Meg is emlékezünk rólok tollal kezünkben, könynyel szemünkben, a soha be nem hegedő nemzeti sebek fájdalmával szivünkben.
Igaz, hogy mostanság nagyon drága kegyelet az ily nemzeti, hazafias megemlékezés. Esetleg sokjába kerülhet az embernek az a néhány tollvonás, a pár cseppnyi köny s a 3 6 év után sem hegedett sebek fájdalma alatt feltörő panaszhang.
Most minderre nézve előbb egy kis hipotéka kell. Csak 5000 oszt-rákértékü fcnnt 1 Ha ez nincs, akkor csitt! Mert hát a szabadság-harcz bajnokairól, nagy vértanainkról, a világszabadság eszméiről, Kossuthról megemlékezni néhány tollvonással: az most már politizálás.
Ez előtt egy vagy két évvel is szenteltünk néhány sort szerény lapunkban — bitéfára hurczolt nagyjaink, — a világszabadság apostolainak, emlékére.
Meg is vöröskrétázta a sajtóügyész ur; vizsgálatot rendelt el lapunk akkori kiadója ellen. Megtar tátott a végtárgyalás is; ki lett mondva a marasztaló, snjtó Ítélet.
llisz — nem tagadjuk — volt is abban jó vastag inpractikusság, hogy mi akkor halottak napja alkalmából éppen azokról a szegény porló
martyrokról emlékeztünk meg. Ez bizony nem igen illik a mai modern nemzeti szokások keretébei
Hogy lehet például az emlé kezet fáklyáját egy Batthyány sírjánál meggyújtani, mikor Henczi szobra oly büszkén néz a hömpölygő Danára. Erről még mi magyarok is azt tudjak, el is ismerjük, hogy vitéz katona volt. Hogy véletlenül osztrák volt és nem magyar, az nem számit. Tisztelni kell emlékét, kegyelettel venni körül; mert neki mi magyarok is sokat, nagyon sokat köszönhetünk. Nem küzdött c az a hós teljes erélylyc-i a mi áldott, békés hazánkban kitört .polgárháború* ellen ?! — Vagy ha már minden áron abból a szomorú korszakból kellett kimagasló alak, hát nem volt volna praktikusabb Hayna-uról megemlékezni?! De hogy nem! Mert hiszen e nagy férfiú nak is sok üdvös dolgot köszönhetünk! Többek kö.-ütt már magában az, hogy nemzetünket a .polgárháborút" szított elemektől megtisztítani (Igyekezett, olyan tény, melyért egy-két méterrel minden esetre magasabb szobrot érdemelt volna Henczinél vagy azon bitóf...