Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
25.51 MB
2010-02-22 08:41:07
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
963
7058
Rövid leírás | Teljes leírás (1.46 MB)

Zalai Közlöny 1924. 251-275. szám november

Zalai Közlöny
Politikai napilap
63. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

63. évfolyam, 251. náa
Nagykanizsa, 1*24 November 1. Szombat
POLITIKAI NAPILAP
iKrkMilMf ti kU46klT*UI P6-nl S Interurbán-Telelőn T«., nyomda 111. IS.
Felelős szerkesztő: Ksmpslto Béla
MINDENSZENTEK
Irtai KBMP11LBN BBLA
Az Élet rohanó vágtatással vonszol bennünket rögös utjain s egyre közelebb hoz ahhoz az utolsó órihoz, mely örömeinknek és szenvedéseinknek végét lelenll. Ebben a gyors Iramban csak néha-néha tudunk néhány percet szentelni arra, hogy azokkal a nagy problémákkal Is foglalkozzunk, melyeket az örök Enyészel hord magában. Arra Is illkán jut Idónk, hogy felidéztük lelkünkben azoknak emlékét, kiket szereltünk s ma már ott porladoznak földi maradványaik az anyaföidben. Csak ma, Mindenszentek n»p|án s holnap, a halottak emlékünnepén lud felszabadulni lelkünk az életküz-delem hétköznaplságának lenyűgöző békól alól s áll meg egy pillanatra a halálnak lehangoltsá-gában Is fenséges gondolatánál, hogy végig pillantva a mullon, erősbllse bennünk azoknak a kötelességeknek érzetét, melyek az élet tartalmát kitöltik.
Szürke bárányfelhők kóvályognak a levegőben. Eslénként sürü köd borul a földre, melynek könnyeit csak nagy nehezen tud-
|ák felszárítani a Napnak révedező sugarai. A fák lehullatták terebélyes nyári lomb-dlszüket s lábaink alatt minden léptünkre megzlzzen a száraz avar. Az ősz hideg lehellele megsokszorozza homlokunkon azokat a ráncokat, melyeket az életgondok szántanak reá s lelkünkre nehezednek a tél aggodslmal. Nem pompáznak már virágok sem a fakóvá müveit réteken s minden, ami csak környez bennünket, színtelen, kopár, hideg, élettelen .. .
A mulandóság Ijesztő képe mered mindenünnen reánk.
S a természelnek e pusztuló képe minő összhangban vao a mai papnak \'szomorú hangulatával I
Mindenszentek papja, az egyház névtelen vértanulnak emlékünnepe van ma.
Az élet forgatagában megállunk ezen a napon t elzarándokolunk a temetőbe, sz Enyészetnek néma birodalmába, hogy leiegyük a kegyelet koszoru|ál azoknak sírjára, kik már kidőltek abból a taposó malomból,
melyet ml, kik még Itt vagyunk, életnek nevezünk ■ kiket géplesen koptat az Idő, hogy latsanként kövessük azokat, kiket haló poraikban ma felkeresünk.
ők Is dolgoztak, szerettek, sírtak, légvárakat építettek, csalódtak, mint ml, mlg megtértek a halál ölelő karjaiban oda, hol szegény és gazdag egyaránt egyforma hamuvá válik s csak azoknak lelke között tesz különbséget a legigazságosabb Bíró, kik cselekedeteikkel rászolgáltak az örök üdvösségre azokkal szemben, kik érdemeiknek erre a földöntúli boldogságra.
Szenteljünk ma egy röpke pll-lanato^i^lköllöíötlekneJ^zM
kegyelet mellett salát felkének Is. Gondoljunk mt» e-mulandóságra, mely ntmcwk u életre vár, dt som minden örömnek Is. A sírhantok »zü/ko földtömege emlékeztessen reá, hogy egykor a ml büszkén hordozott lestünk Is el fog vegyülni vele; a rajtuk lobogó gyertyák mindmegannyi szimbólumai as előbb-utóbb klatvó életnek s a virágok forró csókjaink aiok saámára, kik előliünk költözködtek be es elkerülhetetlen megsemmisülésbe
Vájjon fognak-« elzarándokolni a ml sírjainkhoz Is azok, kiket halálunkkor maid visszahagyunk magunk után?
Mementó morf/
Belpolitika
A miskolci vtlesstökerOlet lelftltjel - Blietlsájtf tlések
Budapest, oltóbbal A politikában minden oaaad**; a pártkJyliágek Óraiak | a k(j> vleelök af y réeaa vUékro utiwll ■ valamennyien a halottak napéárn való kéndlődéaaaj vannak Jfaj lalva.
A nHnietfvüUe kaddlg aaaa tart fiiéit, a pártilat tal|aa«a arfaatalt ■ a mlalattarak serényen dolgosnak a aok tflrvényjivaalatoa, malyak kladáxra várnak.
ÜUkalaoa . VMl halálával aávodlk
rálaMtókarClatVaa aagkaaJédMka ko...