Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
41.1 MB
2010-02-26 20:56:02
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
935
4026
Rövid leírás | Teljes leírás (1.54 MB)

Zalai Közlöny 1928. 001-025. szám január

Zalai Közlöny
Politikai napilap
68. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

08. évfolyam, I. u&m 3
Nagykanizsa, 1028. január 1, vasárnap Ára 1(5 *""-
ZALAI KOZLONT
_ IM k. ML
MköczMér 18.
POLITIKÁI NAPILAP
FHcW« szerkesztő: Bartmrtts Lajos
SMbOUln: wUa l
\\
Nemzeti tömörülés
Irta: dr. Rakovuky Iván, ny. belügyminiszter
Valamikor az állam minden-itó volt 3 társadalmi életmeg-\'ezése terén. Az egyénnek magánéletben való érvényeiülését az állam szabályozta. \'A kultúrát az állam irányította és az egyházi élet is szoros kapcsolatban állott az állami élettel. A gazdasági élet irányítása is az állam kezében «{\'Volt
\\ ■ A mult század folyamán vi-, lágszerte elterjedt és erőre kapott szabadságeszmék befolyása y platt a társadalom tehát felszabadult az állam vezetése V alói. Az angol parlamentariz-v mus elveinek elterjedése foly-• tán azután a társadalom, a messzemenő közjogokkal felruházott egyénen keresztül, súlyos befolyást nyer az állami életre. Ezzel a változással azonban a társadalmi élet nem tartott kellő lépést. Az európai kontinens embere hozzá volt szokva, hogy minden nagy nemzeti cél és eszme letéteményese és megvalósítója az állam. Az egyénnek és társadalomnak nem kell áldoznia semmit a nemzeti célok szolgálatára, mert az állam elvégzi ezt helyette.
Ha azonban a társadalom döntő befolyást nyert az állami élet irányítására, akkor megeshetik, hogy a társadalom egy szép napon elfordul a nemzeti eszmétől, vagy szembefordul vele és a nemzeti gondolat hatalom és erő nélkül marad. Ez a lehetőség valóra is vált Oroszországban, átmenetileg nálunk is.
Most, amikor nálunk a normális viszonyok helyreálltak, kezd a polgári társadalom ismét erre a kényelmes álláspontra helyezkedni. Hazafiak vagyunk és nem engednénk egy jottányit nemzeti ideáljainkból, azt kivánjuk, hogy a nemzeti célokért az állam küzdjön helyettünk.
Mai társadalmi életünkben távolról, a legerősebb társadalmi szervezet. A szociáldemokrata szakszervezeti hálózat, mely már megalakulásában al-
kalmazkodott az újkori viszonyokhoz, amelyekben a nagy társadalmi szervezetek egyszersmind politikai erőt és hatalmat is jelentenek. Ezzel szemben azok a politikai irányzatok, amelyek a nemzetköziséggel szemben állanak, még mindig abban a felfogásban élnek, hogy a nemzeti célok hordozója egyedül az állam és csak itt-ott ébrednek arra, hogy nekik is meg kellene alkotniok ugyanazzal az áldozatkészséggel, ugyanazzal a fegyelemmel és ugyanazzal a kitartással a maguk törhetetlen együttesét, az állami berendezésektől teljesen függetlenül, mint ahogy azt a nemzetközi pártok tették.
A modern radikális gondolkodás, természetesen, nevetségessé igyekszik tenni minden ilyen nemzeti lapon álló tömörülést. Azt mondja ez az iskola, hogy a nemzeti együttérzés, gondolata elvesztette létjogo-
sultságát. Hogy a jövendő meg fogja szülni a nemzeti egységeket. Theoria ez, amely soha megvalósulni nem fog. Maradék nélkül együttműködés, száz százalékos közösség, ezek között a különböző államokban élő érdekcsoportok között, soha ki nem fejlődhetik. A nemzeti élet, az országoknak önálló létért való örökös küzdelem nem mesterséges emberi alkotás, amelyet emberi theoriákkal megdönteni lehetne, hanem az emberi nem fejlődésnek olyan természetes velejárója, amelyet kombinációs uton megalkotott keresztszövődményekkel szétszakítani nem lehet és csupán veszedelmeit lesz tehetséges valamikor a nemzetközi jogélet kiépítésével csökkenteni.
De ha mindenki természeti és társadalmi erők következményeképen, tagja egy-egy ilyen nemzeti egységnek, hogy ez irányban való kötelességeinek eleget tegyen, nemzetért áldozatot is tudjon hozni.
Nem elég azonban, hogy

Február 3-án revíziós konferenciára gyűlnek öss...