Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
31.07 MB
2010-02-28 15:06:30
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
1538
6010
Rövid leírás | Teljes leírás (1.4 MB)

Zalai Közlöny 1930. 123-145. szám június

Zalai Közlöny
Politikai napilap
70. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

Nagykanizsa, 1880. junlus 1, vasárnap
Ara 16 fUMr
LAI nZLOIT
POLITIKAI NAPILAP
SxerkcsitAsés ét kUíóhlviUI: Pó-ut 5. izJm. Kwthelyl IlókkUdóhtViUl Kouuth Lajoi-u. 32.
Felelős szerkesztő: Barbarlts Lajos
EMUttitl Irt: egy hóft I pengi M flllte Telefon : Nagytuntu* 78, Ketxthely 22. Ilim.
Vscenet ax égi Qusxas-váríúra
Kinek porait talán észak Siteppéi-nek vad szele szórja az orosz tundrákon, kinek széthullott csontjait talán a kéklő dél nagy vizei höm-pölygetik végtelen óceánok (elé, — testvérein, aki, nem tudom, hol vagy, nem tudom, föld mélye i ejt-e, viz öle ringat-e, szikla meredélyén száradtál-e rémületes vázzá, vagy az erdő vadja falt-e beléd csattogó fogakkal, — testvérem, ma szobrod tövében, Trianon tizedik évfordulóján, reád emlékezünk.
Nótád szavára mintha csak tegnap riadt volna fel a kanizsai utcák minden ablaka. Döngő lépteid visszhangja mintha csak tegnap foszlott volna a kapualjak ijedt csendjébe Kemény öklöd ugy feszült a puska-szij|on, mint a magyar becsület Ciclops-kalapácsa.
Indultatok Ki viszontlátásra, kl örök nyugodalomra, de mind, mind hősi áldozatra, mind, mind a pokol minden szenvedésére készen. A sapkád mellett egy szál sárga rózsa mélyen lehajtotta a fejét Az utca, amerre mentél, a lelkesedés tüzeil szórta eléd, hogy az ohlion szerelmének lángoszlopa vezessen, ahova a magyar sors parancsa vérrel irta lábad elé az utal.
Olyan volt a kanizsai utca, mint feltárult, hatalmas sziv: — az élet dacos ritmusát dobolta csupa testéből kiszakadt gyermeke, a húszasok felé. Visszahívó, visszaváró imádsággal küldött téged is a halál elé, a nagy vlzitációra, ahol nemzetek sorsának kellett eldőlnie.
És mentél. Dalolva mentél. Csatáról csatára dalolva rohantál. Versenyt futottál az Ítélettel, ami a Kárpátok koszorúja mögül fenekedett a magyór földre. Amerre megfordultál, északon, délen, piros vér-rózsáid fájdalmas olvasója szállt szembe a fekete jóslattal, hogy megállítsa a végzetet pusztító útjában. Északon a Drial oroszlánja, délen az Isonzó poklának rettenthetetlen bajvívója voltál. Ezeréves hős-legendák ébredtek életre\' körülötted. Istened rendelése, királyod parancsa küldött és állíthatott posztra akár a gyehenna közepébe, te, testvérem, olt is húszas honvéd maradtál. Dicsőséggel aranyozott, szent szó lelt a neved s amikor remegő imádságunkkal már csak lélekharangot csendíthettünk ar. örök stációra vezető utad elé, akkor is büszkén, emelt fejjel álltuk a gyász keselyű-karmát, mert húszas hős volt a halottunk.
Testvérem, ma üzenünk neked.
Üzenjük, hogy legyen békességes a nyugodalmad és hősi áldozatod máglya-füstje magasra szálljon, mert az llr elfogadta martirornságodat és a magyar haza nosztrifikálta azt.
Üzenjük, hogy száz diadalmas csatád dicsőséges emlékével ujezerév bittel kezdett lapjára fordul a magyar
történetírás akkor is, ha ma hitvány árulás koncaként ülhetjük is csak ünnepedet.
Üzenjük, hogy ne zavarja álmodat a hiába ontott magyar vér tengerének panaszos zajlása. Nem — nem feléd hányja tajtékos habját az a panasz I Nálad egészebb férfi, hősebb katona senki se volt. A becsület és kötelesség mezején léged csak becstelenséggel, hitvány konclesők gáncsával, kutmérgezók kufár-hadával foszthattak meg a világtörténelem sodrában kivívott diadalaid igazságos gyümölcsbc-érésétöl.
Üzenjük, lestvér, hogy a magyar sors legnagyobb leckéjét mi is kiálltuk itt sz élet megmaradt ösvényein.
Üzenjük, hogy a kihullott véred harsonázó zsolozsmájával, a felhasadt sebeid Ígéretével, a görcsbe merevült ujjaid halálos erejével, a niegüvfgesedelt szemed mindent Ítélő bölcseségével, az izmaidból ki-
hullott minden szemernyi erőt srny-vedt tagjainkba gyűjtöttünk...