Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

 
19.59 MB
2010-03-10 10:03:34
 
 

application/pdf
Nyilvános Nyilvános
401
1906
Rövid leírás | Teljes leírás (170.53 KB)

Zalai Közlöny 1918. 030-034. szám augusztus

Zalai Közlöny
Megjelenik hetenkint kétszer
57. évfolyam

A következő szöveg a folyóiratból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével:

VACíVKANfizéi
augusztus i CSÜTÖRTÖK
ri^jiiuilSQJi A
Ktménjr Láa*1<S
;:7 !1i évfolyam
S»»k»««tö<!éir én kiadóhivatal D«*ktír 1 l»l*r*M > m, — IliltUw «gauki* ■»,ri»t.
Városunk fajlfidéta.
Az elinull héten egy vendégem jött. Jó öreg bácsi, ki élte delét városunkban töltötte el és vidám, munkás napjainak emléke még ott él szivében. Erre felé vitte az útja cs szülőföldje mellet! nem tudott ugy elmenni, hogy fel ne keresse azt a várost, melynek köveit oly sokáig koptatta apró, egyforma lépcsőivel.
Kocsin jött be az állomásról és igy nem látóit sokat a városból Hozzám érve sokáig cl beszélgettünk a régi jó időkről, a jó Ismerősökről, kikel persze már szálaiért az ország minden vidékére az élet forgataga. Majd kipihenve egy kissé az ut fára lalinait karonfogtnm a jó öreget és elindultunk megnézni a várost.
Utunk a Cseigory-uton át a Sugár-ulru vejtotelt. Megmutattam r.clti az egyleti kertet, gyönyörű iáival, majd a főgimnáziummá Atvcdlett régi honvédkaszárnyát.
& A jő, öreg itt megállt és elgondolkodott. Nem mertem tőle megkérdezni, de azt hiszem, hogy azon gondolkodott, hogyan lehel hx az épület jő egy tizenegy osztály-lyál bíró főgimnázimijnuk, amely már rossznak bizonyvjlümint honvédlaktanya. Igyekeztem sötét gondolatait elűzni uzáltal, liogy tovább vezettem.
Ekkor osikugjrim elámult o )ó öreg-! ! Az ő idejében huÉíonöt évvel ezelőtt nagy kiterjedésű szántó Tóldek voltak, hol j a hatalmas búzatáblák közölt a pacsirta | túrta magát bele a kek égbe, hangos éne 1 kével gyönyörködtetve a szántóvető embe-| reket. — Aztán elmeséltem neki, hogy először a Kituusz-féie lelket építettek be, majd mikor ez már elfogjon felkapaszkodtak a parloldalra odaragasztva házaikat és mikor\' már ez is megvolt, a város odaépitctle a hatalmas honvédlaklányát.
Igy beszélgetve eldicsekedtem uj épületeinkkel, újonnan nyitott utcáinkkal, gyönyör* árnyos sétaterünkkel, mely tlatal | faival, zöldelő bokraivál, tarka virágágyui-; val talán egész Dunájmiion ritkítja párját \' — és csuk ekkor tühl ui, hogy mekkorái fejlődött Nagykánlxaa^ városa az utolsó két évtized alatt. .
Ml, M\'lffllhé elünk, kiknek szeme előtt töilénilc éz a változás, nem vesszük észre. Mi csuk u különbségeket vessük észre, a természetben pedig nines ugrás.
Ezen gondolatok közepette visszafordultunk. Városunk fejlődésének tudata ugyancsuk önérzettel töltött el és dagadó tüdővel szívtam magamban a levegőt. De bezzeg megadtam az árát. Rögtön egy nagy porfelhő állta utunkat. Áthatolva
rajta, kerestük az okát: egy utcaseprő művészi keze hozta ezt a kis változatosságot.
Közben oltelt az idő. Az állomásra kel\'ett indulnunk. Felültettem vendégeinél egy bérkocsiba, magáin pedig a Klsfaludy-utcán és a Csengői y-uton a városba tértem vissza. Meg mindig büszkeségtől da-ga.lt a szivem: milyen szépek Is a mi utcáink. Tiszták) og}4<ifcsbt, házal jó karban vannak tartva, fasorokkal vannak beültetve. És mindez az utolsó két évtized ifyotása. ,.i , : ,.,. >»j .».
De csak nincs öröm üröm nélkül. — Közben a gőzfürdő előtt egy kocsi került elé n és olyan pori v«rt fel, hogy a számum által felkorbácsolt futóhomok ahhoz képest csak néhány szálldogáló porszem.
És okkor jutott csak eszembe, liogy mennyi minden hiányzik még: a jó köve-zait az. utcák rtntözéae.\'a gyalojyárók gondos tisztogatása, azok kellő kiszélesítése és javitása is.
És még sok dolog jutott . eszembe, amelyet feltétlcnUl meg kell még tenni. Egyenlőre még neiM fárasztom ezoknek felsorolásával a mélyen tisztelt olvasókat.
Adakozzunk a ,Vörös Ktreszt\'-ntk ts a katonák nRokkt;nI alapja" javára.

^djó cm fék tsong köriif,
Qffi...