Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
1.69 MB
2006-08-14 14:56:31
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
383
4538
Rövid leírás | Teljes leírás (233.65 KB)

Cím: Magyarszerdahely
Alcím: szülőföld, történet és vallomás
Szerző: Balla Lőrinc
Szerz. közl.: Balla Lőrinc
Kiadás: Kaposvár : C.O.R.V.I.N.A., 1994
ETO jelzet: 908.439Magyarszerdahely ; 908.493.121
Tárgyszó: Magyarszerdahely
Szakjelzet: 908
Cutter: B 21
Nyelv: magyar
Oldalszám: 104 p.
Megjegyzés: [kiad. a Magyarszerdahely Község Önkormányzata Polgármesteri Hivatal]


Ballá Lőrinc:
Magyarszerdahely
1994.
(Szülőföld, történet és vallomás)


KÖLCSÖNÖZHETŐ

Ballá Lőrinc:
Magyarszerdahely
(Szülőföld, történet és vallomás)
1994.

Lektor: DR. NÉMETH JÓZSEF
Kiadó:
Magyarszerdahely Község Önkormányzata Polgármesteri Hivatal
HALIS ISTVÁN VÁROSI KÖNYVTÁR
j?36284 "
NAGYKANIZSA
C.O.R.V.LN.A. - Kaposvár

Előszó
A Kedves Olvasó, ha kezébe vette ezt a könyvet, vár tőle valamit. De én mit adhatok? Én, aki Magyarszerdahelyen születtem, tisztességes parasztemberek voltak a szüleim, többszáz évre visszavezethető származásom, hogy - e vidékről való vagyok. Ez nekem fontos, fontos mert úgy érzem, hogy biztos pont volt, - van. Most mégis furcsa, hogy - e kijelentésben oly szilárd vagyok. Nem a származásomat illetően, hanem a biztos pont tekintetében. Pedig azt hiszem, nem kellene kételkednem, mert gyermekkoromban - e szűk határon kívül nem ismertem más vidéket. Középiskolás éveimben is csak Nagykanizsáig jutottam. A tanítóképzőt már két részletben, csáktornyai kezdéssel Pápán fejeztem be. Közben nagy kitérő, hosszú meneteléssel: háborús időszak, katonának való sorozás, kiképzés, sebesülés, katonai menetelés gyalog Schlotthámig 1200 km. PW -foglya a háborúnak, hadifogoly. Harminc kg-osan érkeztem haza 194$. április 16-án. Újra együtt voltam: édesanyám, édesapám, testvérem, a faluval, - éreztem a biztos pontot!
Újra innen indultam, hogy a felnőtt élet szép szakaszát minél termékenyebben élhessem. De tapasztalnom kellett, hogy ez nem csak rajtam múlik. A reményteli, eredményes kezdet után a politika engem, mint tősgyökeres zalait, Somogyba kény-szerített. Nem panaszkodom, mert itt dolgozhattam, hogy értelmét találjam életemnek. Itthon lettem Somogyban, hogy hazamehessek Zalába. Sokszor hazamentem, mert szükségét éreztem, hogy lássam gyermekkorom emlékét, találkozzam a régi barátokkal.
Nyugdíjas vagyok már, de a kötelesség most is munkál bennem. Kötelességemnek érzem, hogy a szülőföldemről szerzett ismereteimet összefoglaljam és közreadja. Azt akarom, hogy - e szép táj - ma és a jövőben élő gyermekei - nem úgy mint én annak idején - ismerhesse múltját, történelmét, ragaszkodása az érzelmeken kívül az értelmen is nyugodjon.
Azt szeretném, hogy aki itt van tudná, hogy hol van Ő - e nagy világban. Nagy ez a világ, veszélyt mindig rejt magában, örömet is ad, ha eligazodunk benne. Ehhez kell egy pont, - egy biztos pont!

I

¦ 1 ¦¦••
fi •.' .
-... :;>.¦ .¦,.¦¦¦*>-,,.,,'.¦¦¦Át-,
.'&¦¦'¦¦
¦¦/. ,..-..ÍJ.

¦¦¦ ¦¦¦¦'l;-)M !V..'v '
• >.. i¦¦¦-.:'¦; ¦ -.lí/.io

¦'. .!¦¦ ¦¦;,> .'.

*>.;¦¦ i. x\iií
v. ». ¦,/.¦ •. • ::,¦ ,-\\ , • ':
¦'.'!- . ¦¦•¦íi ft.-'- ¦:;'\ ' ¦; . ' ..: ¦*'
¦¦./'i- .i"t¦.¦¦'. - . \ .f ¦¦-¦ ' . ¦'.
.\ .;•¦¦', ,¦ ¦¦>!' '¦. i/"-i ¦:;•' ">»t".i. >
¦¦¦'. .' ¦»! .-¦ i1 ,>;.v..;s.r'". . ¦'¦



'<¦¦

'...í
:í* ¦ >:¦


i '.í\í\\<

?,:&«.

¦¦i '.;!¦.' ¦. i::Si':j'i;....A



¦«<
'JÁ i

"Egyezzünk meg abban: minden kor embere -: - s ebbe mi is beletartozunk! - tudta azt, amire > • szüksége volt. S ha így olvassuk azt, ami következik, akkor messze múltunkba bolyongva nem idegenekkel találkozunk, hanem testvérekkel, emberekkel, akik ugyanúgy törekedtek életükben a jobb felé, akárcsak mi, s akiknek élete születésüktől halálukig ugyanúgy telt, akárcsak a miénk, vagy a jövendő nemzedéké. Alázatra készte-tően szép dolog, hogy amit az egyik kor embere megtalál, az tudva-tudatlan öröklődik a következő korokra, s így mi is például szinte summája vagyunk mindannak, amit az emberiség eddig átélt és alkotott. Ezt tudva kiszabadulunk múló napjainkból és életünk az emberiség életévé tágul. Csodálatos dolog, ha az ember így látja önmagát!"
!'¦'V.,'-hi. -ftf'
László Gyula

A feltárt tárgyi emlékek és a megismert írásos bizonyítékok alapján több ezer évre tekintünk vissza. A jelen állapot a társadalmi mozgás, a földrajzi, vízrajzi, éghajlati, stb. változások eredménye. A változás állandó és folyamatos, napjainkban is tart.
Azok az élők, köztük én is, akik több mint fél évszázadra tekinthetünk vissza, számos példát hozhatnánk bizonyságul. Álljon itt egy még régebbi Bencze Géza által közzétett "Zala megye leírása a reformkorban" - forrásmunkából egy idézet: "Közönségesen Hahóti vagy Pötrétei Berek név alatt ismeretes nálunk, azon lapányos vizes Bozóti Térség, mely Alsó és Felső Hahóti Helységek Fakosi Puszta Szévíz Tava, Pötrétei helység és Jankán szigettől körül kerítve fekszik, eredete ezen Bozótnak vagyon Pölöskefői nevű helységnél, hol a Víz kifolyása két ellenke-

ző aránnyal, úgy mint Délnek és Északnak folyván, mind a két felé berket formál, a Déli folyó Kacorlaki helység határában fekvő Hosszú Szigetnél az eredeti forrástól kezdve 2000 öllek után egyesül a Kanizsai Berek völgyei, az északi kifolyás pedig, több vizeket is magában vévén teszi az érintett mintegy 3300 holdból álló Hahóti Berket...."
Több mint másfélszáz évvel ezelőtt vettetett papírra e leírás, és azóta eltűnt a
"Kanizsai Berek". De egyáltalán hol is volt, mert Magyarszerdahely tájrajzi válto
zásában ez döntő kérdés? Ugyanis ezen berek eltűnése, amely a XIX. század elején
végrehajtott nagy csatornázási és lecsapolási munkálatok következménye, gyökere
sen megváltoztatta falunk és annak környékének arculatát. A Kanizsai Berek hatal
mas, több ezer holdnyi terület volt, magába foglalta többek között a Kis- és Nagy
kanizsa közti, egész Sormásig nyúló területet, a Palin nyugati felén húzódó, ma
Principális völgye néven ismert táj nagy részét, és ide csatlakozott nyugatról az
Úsztató szűkebb sávon át a Magyarszerdehelyt, a települést keletről, északról,
részben nyugatról és délről körülölelő, vízfolyásokkal szabdalt berek. A fenti le
írásban idézett, Pölöskefőn eredő pataknak, Kacorlak nyugati oldalán elhaladva
Magyarszerdahely keleti végén a Malomréten át vitt az útja és itt egyesült a Gáttal
- a Kanisnicza patak felső folyása -. A Malomrét elnevezés is bizonyság arra, hogy
e patakocsak bővizű volt, malmot hajtott a magyarszerdahelyi falu keleti végén.
Gyermekkoromban az idősebbek még emlegették, és maradványa is látható volt.
Feltétlen szólni kell a Gátról /Magyarszerdahelyen csak így nevezik/, amely Kür
töspuszta dombjai között ered, déli irányba folyva áthalad Börzöncze és Bocska
határán, - ezt a részt Berzence pataknak is mondják, Bocskán a faluban jobbról
csatlakozik hozzá a Deszics patak, és ezzel a megnövekedett erővel irányt vált,
derékszögben keletnek fordul, hogy a dombok közül kiérve a síkságra Magyarszer-
dehely falun végigfollyon, a házsorokat kétfelé választja mint Pestet és Budát a
Duna, aztán egy kacsintással a híd alatt délre indul, magához veszi a malomárkot,
Kisbérek és Kaszakút között áthalad a Sásason, hogy aztán megint kelet felé
elsiessen a homokhátba vájt szűk völgyben, amely meder egy részét régtől Uszta-
tónak nevezik. Itt aztán a lecsapolás előtt szinte végleg eltűnt a nagy Berekben,
csak a Kanizsa patak jelezte létezését, ma pedig a Principális csatornába ömlik,
hogy az aztán elvigye a Murába. U...V' .- i qiii;: r, ,; ; ; ..,,,;
Ez a 12-15 km hosszú patakocska változatos emlékeket adott az én korosztályomnak: volt amikor csak ér volt, de volt amikor folyóvá vált. Halkan, helyenként cseverészve osont, máskor zúgva-törve törte át a gátat. Általában könnyen megfért a bőrében, de volt amikor hidakat bontott játszi könnyedséggel benézett a templomba is, nem nézte, hogy a békavári házakba az ajtón vagy az ablakon kell-e bemenni. Ezt a féktelen pajzánságot két dolog szokta kiváltani, a téli nagy havat követő tavaszi hirtelen olvadás és a rövid idő alatt lehulló nagy nyári záporok.
A homokkomáromi hegyszél, Aligvár, Viganvár, Kantóvölgy, Borsospart, Oltárci tető, Hármashatár, Istenpartja, Betlehem, Szívavölgy, Bucsuta-i hegygerinc

és a Kürtöspuszta-i dombélek által határolt területről gyorsuló sebességgel, növekvő erővel szaladt le a sáros lé a domboldalakon, hogy a patakmedrek a Gáthoz vezessék, melyben egyesülve szilaj, tajtékzó hangoskodással, mintegy dölyfös óriás végig vonult a falu két házsora között az ijedt lakók sorfala mellett. Érkezését a félrevert harang, távozását a tönkretett hidak, kimosott fatörzsek, sár és iszap jelezte. De olyan is volt, talán 1936-ban, hogy az elvonult ár után az utcán lévő tócsában egy kb. 60 cm hosszú kecsegét találtam.
Én akkor még nem tudtam, hogy mi az, mert olyan "fésűs" halat még nem láttam, de B. Pista, aki 5 évvel idősebb volt nálam, biztos tudta, mert amig én csodálkoztam, Ő kikapta a kezemből és elszaladt vele -. Ma már nincs ilyen, nem hallottam, hogy árvíz lett volna a faluban. Szabályozták a Gátat, és. vele eltűnt a börzöncei, bocskai és a Magyarszerdahely nyugati végén lévő vízimalom, amelyet addig hajtott, és a mai szerdahelyi gyerekek hiába tapossák a patak vizét, - mint mi tettük annak idején - hogy fűzfakosárban csíkhalat fogjanak, és eltűntek a rák-likak is a vízalatti patakpartból.
A Gát, és az ehhez csatlakozó kisebb folyók: Deszich, Berzenche, Labanya -ma Lóbánya, Cserhát évezredeken át meghatározták e táj arculatát, földrajzi, közlekedési és gazdasági lehetőségeit. Bővizű patakok szabdalta mocsaras vidék volt itt kiemelkedő magaslatokkal, a dombok alján egészséges vízforrásokkal mint pl. a pálinkaházi és a Bözsekút. Igen megfelelő az emberi letelepedésre, biztos megélhetéssel. De ez itt még nem minden, mert földrajzi fekvésénél fogva, stratégiai pont lett: ugyanis a két nagy forgalmas nemzetközi kereskedelmi út - a híres Borostyánkő út és az Adria-Kiev út - e tersében található. A nagy kiterjedésű Kanizsa-berek útját állta a forgalomnak minden irányban, könnyebb átkelést csak a korpavári benyúló földnyelv és a magyarszerdahelyi patakpart szárazulatai adtak. Átkelő hely volt itt, a népek átkelőhelye.
Ezenkívül, ha Zala megye dombozati és vízrajzi térképére nézünk, észrevehetjük, hogy az oltárci patak völgye, amely Pákán át Lentiig ér, ott is csatlakozhatott a Borostyánkő úthoz. E völgyet a magyarszerdahelyi síkságtól mintegy 2-3 km-es járható dombhát választja el. Mely nem csak járható volt, hanem bizonyíthatóan ősidőktől fogva itt út volt. (Erről még később lesz szó). Erre utal az Oltárcon, Lispeszentadorjánon és Kisszigeten feltárt kelta, Oltárcon és Pákán meglelt római kori emlékek.
Magyarszerdahelyi parasztgyerek voltam. Én is úgy éltem, mint a többi falusi társam, erőmhöz mérten részt vettem a mindennapi munkákban. Általában együtt voltunk a szüléinkkel, felnőttekkel, segítettünk, ahol tudtunk, a házban és ház körül, az állatoknál, a szőlőhegyi és mezei munkákban. Ismertük falunk minden szögletét, a határ részeit. Meg tudtuk különböztetni az itt élő növény - és fafajtákat, a madarakat és a vadon élő állatokat. Szájtátva hallgattuk a mesélő néniket és bácsikat, izgalomba hoztak a múlt történései. Ma már tudom, hogy a kukorica- és

tollfosztóban hallott históriák a népi képzelet szüleményei voltak, elszórakoztattak, miközben a vágy és a remény kelt életre bennük.
A múlt igaz történéseiről, szülőfalum történelméről keveset hallottam, és azt
hiszem, hogy a felnőttekkel együtt keveset is tudtunk. Pedig emlékezem, hogy
amikor az ismeretterjesztő előadáson "Falunk múltja" volt a téma, a legnagyobb
érdeklődés nyilvánult meg iránta. Az első kevés ismeretet én is ott, Gyutay István
körjegyzőtől kaptam. ; ., , 0. , , , ^A- .?,
Pedig nagyon szerettem volna tudni. Oly sok kérdést tettem fel édesapámnak, amikor a Csillag és Tündér vontatta kocsival a mezőre takarmányért mentünk, hogy alig győyözött válaszolgatni, és persze Ő sem tudott mindent annak ellenére, hogy az olvasott parasztemberek közé tartozott, de írásos ismeretekre Ő sem támaszkodhatott.
Még most is feldob, ha arra gondolok, hogy gyermekkoromban milyen izgalom fogott el, ha a kocsival a Németh (Pókó) Károly homokbányájába mentünk homokért. A falunak volt egy községi, mindenki által ingyen és szabadon használható bányája is a fácánoskerti dűlőben, de ez a magánbánya a faluhoz közelebb volt és nagyon jó minőségű a homok. Itt általában fizetni kellett, kivéve mint mi is, mivel édesapám egyidős és jó barátságban volt a tulajdonossal.
Izgalom fogott el, mert valami érdekesre mindig lehetett számítani: Raktuk a homokot ásóval és lapáttal - melyből egyet mint gyerek én is kézbevehettem -, de mindig különös figyelemmel és várakozással. Figyelemmel, mert ha nem is mindig, de a szerszám gyakran fordított ki csontot, agyagköcsögöt, rosdás vasdarabot, esetleg hamuszürke volt a talaj. Szóbeszéd járta, hogy volt olyan szerencsés személy is, aki a köcsögben kincseket talált. Mi ilyent soha, mert a törött égetett edényben csak szürke finom homokot leltünk. Kincshez nem jutottunk, kíváncsiskodó kérdéseimre édesapám a következő magyaráyatot adta: ez a terület a bánya megnyitása előtt akác erdő volt. Közvetlenül mellette van a régi betyár csárda, melynek másik oldalán visz a Nagykanizsa-Zalaegerszegi országút. A csárda sok átutazónak, kalmárnak, hajcsárnak, fiskálisnak, koldusnak, haramiának és betyárnak volt menedéke, megállója és találkozóhelye. Ez a hely a mocsaras és erdős környet a lehető legalkalmasabb volt arra, hogy bárkit kiraboljanak, ha úgy jön, eltegyék lábalól, és ha szükséges volt, őt és a rabolt kincset könnyen elásták a homokos akácosban.
Ez a magyarázat engem, és tudom, hogy falunk többi lakóit is teljesen kielégítette.
Az 1927-ben megnyitott bányából 1930-tól újabb és újabb érdekességek kerültek elő, melyre Gyutay István magyarszerdahelyi körjegyző is felfigyelt. 1935-ben egy nagyon szép kidolgozású római sírkövet találtak a nagy nyári áradás után, melyet Gyutay István a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott, amelyet Mócsy András ismertetett. A homokot bányászták, az érdekes leletek szaporodtak,
8

a lelkes és éber körjegyző odafigyelt és ezekből juttatott a Nemzeti Múzeumnak, és a nagykanizsai múzeumnak is.
1944-ben, a visszavonuló német csapatok lövészrákot, géppuska- és harckocsi állásokat ásattak a homoki dűlőben. Az otthonlévő lakosságot rendelték ki erre a munkára, köztük engem is. De jó lett volna, ha többet tudunk szülőfalunk történelmi múltjáról, mert akkor talán még a háborús állapotok ellenére is - amikor más semmi sem számított, hisz egyre érkeztek az elesettek halálhírei, és a közeli háború szele érződött a mindennapi életben - odafigyelünk a feltárt föld vallomására, az előkerült történelmi emlékekre. A régészethez laikusok voltunk, az ásást kényszerből végeztük, ugye megbocsájtható, hogy nem törődtünk az előkerült leletekkel, mert jól emlékezem, hogy voltak ilyenek.
Az 1960-as évek végén Tálasi Ferenc (Magyarszerdahely, Fő u. 19.) homokhordáskor talált egy sárgabarna színű, finoman iszapolt anyagú, fényes felületű urnát. Vállán kettős árkolás fut körbe. Magassága 23,5, szájátmérője 11,8, fenékátmérője 9,8 cm. Az urnát a nagykanizsai múzeumnak ajándékozta.
Az államosítás után a homokbányát a tsz. 1970-ig használta, majd földgyaluval a környezetét elegyengették. Csupán 30-40 m2-nyi terület maradt meg napjainkig is érintetlenül, érdemes lenne átvizsgálni.
A történelem kiszámíthatatlan, a régészet mindig tartogat meglapatéseket. Én most ilyennek sorolom azt, hogy a Nagykanizsai Múzeumban, ahol előtte soha nem alkalmaztak régészt, az 1970-es évekre egy nagyszerű historikussal, Horváth Lászlóval erősítették meg a szakszemélyzetet. Ő pedig nem tétlenkedett, 1971 nyarán elkezdte a magyarszerdahelyi ásatást.
Későn, de még jókor jött ez a tervszerű és szakszerű feltárás, mi magyarszerdahelyiek nagyon-nagyon örülünk neki. Ugyanis szinte törvényszerű, hogy mindenki, egyén és közösség szeretné ismerni múltját, mert végeredményben abból nőttünk ki, eredménye a jelen, ez pedig a jövőnk alapja.
Más falunak van esetleg egy várromja, egy öreg és híres temploma vagy kastélya, történelmi vagy földrajzi emlékhelye, megmaradt népművészete, írója, költője vagy nevezetes művésze, híres történelmi személyisége, stb. Nekünk ez mind nem jutott, vagy legalábbis nem tudunk róla.
De azt tudtuk vagy csak sejtettük, hogy szülőfalunk régi település, - e környék ősidőktől fogva lakott hely. A sejtés most hiteles igazolást nyert, mert a Horváth László által vezetett, 1971-75-ben végzett feltárás nagyszerű eredményekkel szolgált, a felnyitott föld most megmutatta régesrég őrzött titkait, tárgyi bizonyítékát szolgáltatta a régmúlt időnek.
A mai magyarszerdahelyi ember, ha dolgozni, pihenni vagy szórakozni megy a szőlőhegyre, útja nem csak a közvetlen elődeink temetőkertje mellett visz el, hanem a kelta és a római korban itt élt népesség temetkezési helye felett is.

A történészektől tudjuk, hogy a kelták ie. 350-12 a mai Északkelet-Franciaországban, a Rajna és a Felsőduna mentén fejlődtek néppé. Szaporodásuk és fejlődésük eredményeként, az arra a korra jellemzően terjeszkedni kezdtek minden irányba. A Kárpát-medence felé tartó útjuk Svájcon át vitt - ezt a kelták Helvéciának nevezték -, és hadaik eljutottak a Balkán félszigetre és Kisázsiába is. Korához mérten művelt nép volt a kelta, és Európa nyugati felével kapcsolta össze az itt élőket.
Nem kell arra gondolnunk, hogy népességükkel kitöltötték az egész itteni területet, inkább csak gócpontokat szálltak meg, hogy a kiépített úthálózaton biztosítsák a katonaság és a kereskedelem mozgását. Ezek a helyek tehát stratégiai pontok voltak a nagy népek közötti mozgást biztosító utakon. Az utak pedig általában a folyók mentén, a járható patakvölgyekben vittek. A mai Magyarszerdahely környékén található régi kelta települések: Homoki dűlő, Nagyégés, Újnéppuszta, Újrét (Magyarszentmiklós), tehát nem véletlenül születtek itt abban a korban, Magyarszerdahely fontos telep lehetett.
Itt a népek nagy országútjainak találkozásában többezer éve élnek emberek. Erről a kelta és római kori emlékeken kívül előkerült néhány korarézkori (Balatoni csoport), késő bronzkori - ie. 2300-1900 -, koravaskori - ie. 1900-350 - települési objektum nyomai tanúskodnak.
A feltárás eredményeit Horváth László "A magyarszerdahelyi kelta és római temető" c. munkájában (Zalai gyűjtemény 14. 1979.) tudományos szakszerűséggel és részletes pontossággal feldolgozta és nyilvánosságra hozta. Én itt, mivel szülőfalunk történetéhez hozzátartozik, annak rövid összefoglalását adom.
Összesen 62 sírt tártak fel, melyből 28 volt kelta és 34 a római eredetű. (1. sz. melléklet).
A 28 kelta sírból csak 3 volt csontvázas, 23-at hamvasztásos rítussal helyeztek nyughelyükre. A hamvasztásos sírok kivétel nélkül szórthamvas temetkezéseket tartalmaztak. A sírgödrök alakja többségében téglalap alapú, de volt négyzet, kör és több ovális alakú. Átlagos hosszúságuk 100 cm és 60-70 cm széles. Egtáji tájalása 15-nek volt E-D, 5 alkalommal találtak Ny-K-it. Eredeti mélységük szinte meghatározhatatlan, az erózió, a bolygatás és a különböző talajmunkák miatt. Mindezek ellenére megállapítható volt, hogy a gazdagabb mellékletű sírokat mélyebbre ásták akkoriban.
A szórthamvas sírok temetkezési módjában két típust különböztetünk meg: 1. A kalcinált csontszilánkokat minden elrendezés nélkül, a máglyadarabokkal, égett edénytöredékekkel, megolvadt felületű fémmellékletekkel, faszénszilánkokkal együtt szórták a sírba. Egy sírnál tapasztalták, hogy az előbb említett beszórt anyagokon kívül edénymellékletet is helyeztek, valamint sertés és tyúk csontok is voltak.
2. A másik típus az volt, amikor a kalcinált csontszilánkokat gondosan kupacba rakták a sírgödörban. Ezekben a sírokban szinte kivétel nélkül edényt is
10

tettek, több mint a felében ételmelléklet maradványai is - sertés és tyúk csontjai -ott voltak. Ezen sírgödrök ásása, belső elrendezése bizonyos gondosságot mutatott.
A ruha díszítésére és használatára szolgáló fibulák a legtöbb esetben átégtek a máglyán, így feltételezhetjük, hogy a halottat felöltöztetve és felkészerezve fektették a máglyára.
A feltáró szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a kelta sírok felszíni megjelenésükben kisebb sírhalmok voltak. ES ¦¦ ¦, \v . ,-. - ¦ f
A munka során 2 hamvasztó helyet is találtak, egyet a megismert temetőn
belül, egyet azon kívül. Mindkét hely arra utal, hogy ott csak kevés számú égetést
végeztek, fel kell tételezni, hogy a többi hamvasztóhely a temetőn kívül volt,
melyeket még nem ismerünk.
, .. A feltárt kelta sírokból az előzőeken kívül sok egyéb leletanyag is előkerült:
Fibulák: (csat, kapocs, tű) A temető legszebb és talán a legérdekesebb fibu-láját a 8. sírban találták (2. sz. melléklet). Bronzból készült. Jellemzője a korongos korall berakás vésett díszítése és külön a fibula kengyelének és lábvégének a kiképzése. E fibula kengyele rövid és magas ívű, a temetőn belüli, vasból készült párját ugyancsak a 8. sír szolgáltatta (3. sz. melléklet). Mind a korongos bronzfibu-la, mind a vasfibula kengyele nemcsak formájukban egyeznek, de mindkettő kengyelét ugyanaz a vésett, körbefutó árok díszíti. Különböző típushoz tartoznak, de a kengyelek azpnos kiképzését véve figyelembe feltételezhető, hogy azonos műhelyben készülhettek. Általános az, hogy a sírokból a fibulák párosán kerültek elő. Az akkori kereskedő, vagy bronzműves ékszergarnitúrát adhatott el.
Összefoglalóként megállapíthatjuk, hogy a magyarszerdahelyi temető fibulái anyagukban, formájukban, díszítésükben, típusukban egy szélesebb időszakot fognak át.
Csupán 2 sírból került elő bronzlánc-töredék, melyet eredetileg a nyakukban hordtak, és egy sírból üvegpasztagyöngy.
Kar- és lábperecek: Találtak bronzból készült, kívül gyöngyfűzér idomút, hólyagos kar és lábpereceket. Aztán tömör, habosdíszű karpereceket. Két gyön-gyösdíszű, zárt vaskarperec jelenti a temetőből előkerült karperecek újabb típusát, és díszítése révén jelentős a zárt, vasból készült, nyújtott tagokkal és pálcatagokkal díszített felületű lábperec.
Végül megemlítem a magyarszerdahelyi kígyófejes karperecet, amely bronzból készült, teste lapos szalag, amelynek közepén gerinc fut végig. Végein kis kígyófejek vannak, a szemek helyén kis lyukkal.
Övláncok, övtartozékok: A temetőből csupán vasból készült példányok kerültek elő. Ezek között van sima, kétszeresen csavart tagokból álló lánc, de van olyan is, hogy ay övlánc tagjait 3-5 csavarással készítették, laposra kovácsolátk. A temetőből előkerült övláncok tagjainak kiképzése viszont speciális (4. sz. melléklet). A vas övláncok mellett közvetett adat van arra, hogy a magyarszerdahelyi temető népessége szerves anyagból (bőr, textil) készült övet is hordhatott. : -
11

Fegyverek: E temető egyetlen hitelesen feltárt kardja a 30. sírból került felszínre. A hüvely koptatója és előlapja megmaradt, viszont hátlapját a felfüggesztő füllel nem rakták a sírba. A hüvely koptatója kerek lezárású, melyet egy S-ekből kialakított minta diszít elől, míg a koptató hátsó oldalán lévő két korongot egy-egy triskeles.
Összesen 3 lándzsahegy került elő a kelta temetőből. A Iándzsahegyek azonos típusúak, hosszúköpüs, szélesebb levelűek.
A már említett 30. sírból egy pajzs csaknem összes fémrésze is előkerült.
Eszközök: Kevés eszköz, mindössze két gombosnyelű vaskés került elő, az
egyik mellett a fénőkő is ott volt. Egyébként a kelta sírok nagyon ritkán tartalmaz
nak ipari vagy egyéb szerszámokat. Ilyen ritka eset köyé tartozyik, hogy a 2. sírban
árakat találtak, melyek végét fanyél borította. . :. ;' :¦«. ¦¦¦!¦:- r >'\ f.;¦•
Tudott, hogy a kelták ipari tevékenysége, vas-, brönzművesség, fazekasság magasszintű volt. A kelta sírokban fekvő halottak mellékletei mutatják az egykor élő személyek társadalmi - gazdasági helyzetét. A harcosokat fegyvereikkel temették el, feleségüket, női hozzátartozóikat gazdagon felékszerezve találjuk sírjaikban. Az előkelő réteg mellett el lehet különíteni egy közép és egy szegény réteget, és egyes kutatók szerint az iparosok a középréteghez tartozhattak. A sírba helyezett mellékleteknek szinbólikus jelentősége lehetett, méghozzá az életükben betöltött társadalmi helyetüknek megfelelően. Ebből nem következtethetünk egyértelműen arra, hogy a 2. sír halottja "iparos" volt, mert ezek az eszközök lehettek csak egyszerűen házi használati szerszámok. De a korábban említettek alapján arra is gondolhatunk, hogy a szerves anyagból - bőr, textil - készült övek iparos mestere volt az-e sírba helyezett.
Kerámia: A feltárt temető leggazdagabb leletanyagát a kerámiák jelentik. A tálak, csuprok, urnák változatos formái, a tipus időbeni változását tükrözi (5. 6. 7. sz. melléklet). Három darab kivételével mind korongon készült. Két pecsételt díszítésű urna is előkerült. ,i r;s: <¦ ..'..• ¦.-•!«"..:
Összefoglalva: A magyarszerdahelyi kelta temető leletanyaga alapján olyan közösség élhetett itt, amely a második kelta hullámmal - ie. 300-100 - érkezett területünkre és megközelítőleg 150-200 évig temetkezett itt. A temetőből hiteles feltárás során csak egy harcos sírja került elő, de a korábbi szórvány leletek azt jelzik, hogy az egykori homokbánya centrumában - ez lehetett a temető központja - több fegyvermellékletes sír lehetett. A leletanyag a Kárpát-medence általános képébe illik bele, egyenlőre nem találtak olyan speciális formát - ha csak az övlán-cokat és a szórthamvas temetkezés túlsúlyát nem tekintjük annak - amely csak erre a helyre lenne jellemző.
A magyarszerdahelyi kelta temetőhöz tartozó lakótelepet egyenlőre nem ismerjük. Ugyanis az ismert, a temetőhöz legközelebb lévő és korban is megfelelő telep 3 km-re, Ujnéppusztán van. Ez a távolság túl nagy. Bízzunk abban, hogy vagy a véletlen, vagy pedig egy újabb tervszerű feltárás nyomára akad.
12

A római temető feltárása során 34 sírt találtak. A sírok mind egyszerű földsírok voltak, egyetlen egy esetben sem találtak kőből vagy téglából készültet. A korábban már említett, szórványként előkerült sírkő viszont azt sejteti, hogy a temetőben lehetett komolyabb sírépítmény is.A sírok közül csupán egy volt csontvázas temetkezésű, a többi mind hamvasztásos volt. A hamvasztásos sírok is megoszlottak: 10 urnasír, 5 olyan urnasír, amelynél az urnát fedővel látták el, 18 szórthamvas. Az urnasírok közül kettőben 2-2 urna volt. (8. sz- melléklet)
A sírok formáját 3 csoportba sorolhatjuk: lekerekített sarkú téglalp, szabályos
köralak és ovális sírforma. Méretük, átmérő illetve hosszúsága 70-80 cm. Mélysé
güket, mint a kelta temetőnél itt sem lehet pontosan meghatározni, úgy 80-100
cm-esnek vehetjük, de volt egy 155 cm-es is. vr. .\ :i.
Több esetben előfordult, hogy a máglyán átégett és sírba került mellékleteken kívül külön edényeket is helyeztek a halott maradványai mellé. Néhány sírban kisebb-nagyobb vasszegeket találtak, még urnasírban is.
A feltárt területen belül római kori hamvasztóhelyet nem leltek, a sírokban vagy mellettük sem volt átégett földréteg. Ez közvetett bizonyíték arra, hogy a temetőn kivül lehetett egy közös hamvasztóhely. A temetőt hosszabb ideig (200-300 év) használták, ez is magyarázza a különböző ritus szórthamvas - urnás -fele-fele arányát, de a temetőnk mindenképpen Nyugat-Pannóniára jellemző temetkezési szokással rendelkezett.
A feltárt római temető leletanyaga nagy változatosságával, változatos fibulák, gyűrűk, üveggyöngyök, karperec, érmék, ládikaveretek, kis és nagy méretű vasszegek, kés, ár, varrótűk, egyéb vastárgyak, Itália közelségét, az intenzív kereskedelmet jelenti. A kereskedelem nagy forgalmát, a területileg sok irányú és messzenyúló voltát mutatja, hogy itt megtalálták az északitáliai aplikált díszű árut, későitáliai relifdíszes sigilla-tákat, Dél-közép-keletgalliai árukat, rheinzaberni, raetiai árukat.
A magyarszprdahelyi római temetőben a lelőhely földrajzi elhelyezkedésének megfelelően, egyaránt előfordulnak Pannónia északnyugati és délnyugati részére jellemző urnaformák, de vannak olyan speciális formák is, amelyek a helyi benszülöttek hatásával magyarázhatók. Ezeket az urnákat a közeli, Magyarszerdahelytől 3,5 km-re lévő, hosszúvölgyi nagykiterjedésű telep fazekasai készítették. A temetőhöz tartozó római teleplüést Dr. Horváth László a temetőtől északra, 400-500 m-re lévő lelőhelyen - Bocska alatt -véli létezni.
A magyarszerdahelyi római temető rendkívül gazdag importáruja mutatja, hogy milyen nagyforgalmú utak viteek itt keresztül. A Borostyánkő út mellett a Zala völgye játszhatott jelentős szerepet. A korai importáru elterjedése alapján felfigyeltek arra a diagonális útra, amelyik Poetoviot kötötte össze Aquincummal /Buda/. Ez az út a Borostyánkő útból ágazott ki, valószínűleg Halicanum /AIsó-lendva/ - Rédics térségében és követve a Mura balpartját, megkerülte a Kerka patak déli részét keletről kísérő dombságot és a mai Letenye-Becsehely-Sormás irányában húzódott Kanizsa felé. De az - e térségben lévő hatalmas árteret - Kanizsaberek
13

-, csak észak felé haladva, Hosszúvölgy-Magyarszerdahely irányába kerülhette kis, és a berek legszűkebb részén a korpavári benyúló földnyelven és a szerdahelyi patakmenti szárazulaton kelhetett át a keleti oldalra. Ez annál is valószínűbb, mert itt, az Újudvar - Zsidóföldek lelőhelyen kőépületes telepet találtak, feltételezhető, hogy ez volt a "rév" túloldala. Innét az út délfelé halad, amit a Nagykanizsa Inkey Kápolnánál lévő lelőhely is jelez, majd Nagykanizsa északi szélén elkanyarodott keleti irányba /a régi 7-es út/ és végig haladt a Balaton déli oldalán.
Itt térek vissz a korábban jelzett kérdésre, hogy az oltárci patak völgye, Rédics-Lenti, Páka, Lasztonya - Bánokszentgyörgy - Oltárc és az innét járható dombhát Magyarszerdahelyig egy másod- vagy harmadrendű diagonális út lehetett. Ezt valószínűsítik a már említett, ezen az úton feltárt kelta és római lelőhelyek, továbbá ha a (9. sz. melléklet) nézünk látható, hogy a kelta és római kori temető teljesen külön áll, egy út választja el őket egymástól. Ez az út, a hegyi rapát /itt így nevezik/ visz a Borsosparton át Oltáréra, tehát a kelta és római időkben is út lehetett.
Ezzel sok km-rel rövidült meg az Alsólendva-Nagykanizsa közti távolság.
Csak megjegyzem, hogy ezen az úton ma már alig járnak, de a Szomathely-
Nagykanizsa vasútvonal megépülte után, az autóbusz vonalak elterjedése előtt ezen
közlekedtek a fenti település utasai a Magyarszerdahely Hl. Újnéppuszta-i vasútál
lomásra. .. .-¦•¦¦
Végül még annyit, az a tény, hogy temetőjüket ugyanott létesítették, ahol elődeik, arra következtethetünk, hogy tisztelték azokat. Ez a tisztelet pedig viszont csak úgy képzelhető el,hogy a római korban bennszülött lakosság is használta a temetőt, együtt éltek a korábbi őslakosokkal.
Hatalmas volt a Római birodalom, precíz pontossággal megszervezett, felépí
tett, benne a mi magyarszerdahelyi telepünk a nagy gépezetben csak parányi, de itt
helyben jelentős. , ..... i . ;.. .,.-.
'?.".'!.
14

"Hódító világbirodalom volt a rómaiaké éppúgy, mint az angoloké, s ahogy a brit birodalom egy távoli zugában csak egy-két gyarmati tisztviselő és katonatiszt képviselte a birodalmat, ugyanúgy Pannónia földjén is csak a tartományi igazgatás legfőbb tisztésgviselői és a magas rangú katonák voltak rómaiak, a lakosság nagy része bennszülött alattvaló volt..." E mondatok Mócsy András professzortól valók.
A szép városok mellett tehát a vidék az őslakóké maradt, a földművesek, -ahogy ma mondanánk - a dolgozó nép, itthoniak voltak. Azt kell tehát látnunk, hogy a magyar föld, benne a mai szűkebb hazánk, szülőfalunk történelme nem csak egymást váltó népek sorozatából áll, hanem ezek élete és műveltsége összefonódott, összeolvadt, mely aztán adta a folyamatosságot.
A történelem a 271-896 közötti időt a népvándorlás kora-ként tartja számon. Hogy ezt mi indította el, mi váltotta ki, a szakemberek többféle magyarázatot adják; a kínai változásokkal és a kínai Nagy Fal megépítésével, éghajlatváltozással - belső-ázsiai sztyeppén beköszöntött nagy szárazság kényszerítette az állattartókat a vándorlásra -, a népesség elszaporodásával is magyarázzák. Bárhogy volt is, de az is tény, hogy ezzel a keleti mozgással egyidőben északról is megindult délre a germánok áramlása. E - két mozgás iránya mint népvándorlás, a Kárpát-medencében metszette egymást, melyet még bonyolított a szlávok Közép-Európa-i megjelenése is. Itt akkor a népek nagy talákozási helye lett, szinte az egész Eurázsia keveredett, de nem csak a népekben, hanem azok műveltségében is.
670 táján hazánkat onogur tömegek lepték el, és sikerült megszilárdítani hatalmukat a mai Zala megye területén is avar fennhatóság alatt. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert a magyar történészek nagyon jelentős alakjai, köztük László Gyula professzor, ezen onogur betelepedőket magyaroknak véli. Az általuk felhozott bizonyító érvek közül csak azt emelem ki, hogy szerte a világon mai napig is onogurnak neveznek minket - unger, venger, hungarus, ungar, stb. - ami azt mutatja, hogy az onoguroknak döntő szerepük volt népünk kialakulásában.
Szűkebb hazánkat, Magyarszerdahelyet és környékét ez hogyan érintette nem tudhatjuk, mert közvetlen bizonyítékokra nem akadtam. Azt azonban igen, hogy a honfoglaló magyarok, - a Kárpát-medencébe Árpád fejedelemmel érkezők - 898 körül vonultak át - e vidéken, majd 907 táján vették véglegesen birtokukba. A korábbiakból már tudjuk, hogy e táj az évezredek során állandóan változott, de folyamatosan emberlakta település maradt. A községen már akkor országút /una magna via/ húzódott keresztül, Kanizsától Hahótán át. Hahótot külön azért is megemlítettem, mert ott is többezer éves történelmet vallatnak mostanában a régészek és az előkerült kő alapú templom és kolostor maradványok eredetét a X-XII. századra teszik, tehát bencések és premontreiek lehettek a tulajdonosaik.
(Kiss István esperes, plébános a zalaszentbalázsi plébánia történetének a megírásával jelentős érdemeket szerzett. Magyarszerdahely ennek a plébániának az egyik fíliája volt, ezért néhány történelmi adatot onnét merítek.)
15



: Magyarországon az 1300-as években alapították az egyedüli magyar férfi szerzetes rendet, amely hamarosan Magyarszerdahelyen is kolostort épített, amelynek helye a mai Herke dűlőben lehetett. Gyermekkoromban nekünk is volt ott egy darab földünk, még szántáskor kerültek elő tégladarabok. Tehát pálos barátok éltek itt mint konvent, Tamás testvér priorsága alatt. Ennek megfelelően a település jelentősége a széles környéken meghatározó volt. A már említett, itt áthaladó "nagy út" - amely akkor nem a mai 74-es számú útvonalon haladt, mert mocsaras, járhatatlan volt a mostani temető és Bocska között, hanem a szárazulat szélén, a mai falu nyugati végén, a Herke dűlő mellett haladt el - és megadta fontosságát, vásározó hely lett, 1323-ban már hetivásárokat tartottak, és vásározó hely volt még a XIV. század végén is. A falu nevét is innét kaphatta, a hativásár napja szerda volt, -"Szerdahely".
A régi írások tanúsága szerint a pálos szerzeteseken kívül világi papja is volt a falunak. Ők nem élhettek együtt valami nagy békességben, mert 1495-ben Orsini Orsó, pápai követ elrendeli a magyarszerdahelyi pálosok bántalmazóinak megidé-zését Budára. Szentbalázsról Barnabás plébánost, Szerdahelyről szintén a plébánost idézi meg. A templom védőszentjének kérdésében egy kis bizonytalanság van, mert Holub József: "Zala megye története a középkorban", "Községek története" c. kéziratos munkájában azt olvashatjuk. "Egyháza Szent Márton tiszteletére volt avatva, mint 1480-ban olvassuk Zalavári Op. lt. 3179. Plébánosát 1470-ben említik (Jeszenák-cs. lt. Dl. 24.979). Míg másutt ez áll; Az 1500-ik évben Mátyás nevű örökös és választott papja volt a Szentháromság tiszteletére szentelt magyarszerdahelyi templomnak. A két irás szerint időben csak 20 év a különbség, amely alatt nem valószínű, hogy védőszentet változtattak, de az is lehet, hogy valami ok miatt előfordult. Még megemlítem, mert lehet hogy összefüggésben van az előzővel, hogy Bocskán (Deszics) a zalavári apátságnak voltak birtokai, 1360. február 16-án kelt adománylevél értelmében János mester Deszicsben levő kúriáját és a folyón levő malmát szőlőhegyekkel együtt, amely Szent Márton egyházának adományozott, szintén megerősíti és egyházának adományozza. Különben e helyen vár is volt és templom, amelynen romjai még a XVIII. század közepén is láthatóak voltak. Több mint valószínű, hogy ez a Szent Márton egyház azonos volt a Holub József által említett Szent Márton tiszteletére avatott Szerdahelyivel.
Újnépen, a mai Újnéppusztán szintén volt plébánia. A XV. század végéről Gerardus nevű plébánosát ismerjük.
Talán nem veszik rossznéven a szomszéd Kacorlakiak, ha az előzőek szerint róluk is említést teszek. Kacorlak 1320-ban csere útján kerül a Kanizsaiak birtokából a laki, másként gencsi kacor birtokába. 1514-ben kacorlaki Kacor Miklós és András elengedik a zalavári apátnak a 700 forintot melyért néhai Péter, zalavári apát szüleinek (Kacor Györgynek) Peleskefőt elzálogosította.
Az apátság hálából örökös szentmisét vállalt a Kacor családért. t-\_;
16

Az előző bocskai és Kacorlak-i példa is mutatja, hogy abban a korban az egyes faluk a földterületükkel és egyéb létesítményeikkel együtt az egyház vagy egyes világi uraságok birtokai voltak. Szülőfalunkra nézve ezt a viszonyt a már korábban említett Holub József kéziratos munkája alapján tárom ide: Szerdahely Nagykanizsától északnyugatra fekszik, s ma Magyarszerdahely. 1320-ban említik, mint Szentmiklós - a ma Magyarszentmiklós - határos szomszédját. A Hahóti család birtoka volt, 1360-ban Hahóti Mihály fia János mester a birtokát is anyjának, feleségének s leányának adta, hogy míg élnek, használják; ugyanakkor a hahóti monostornak egy kúriát adott át, északi részén, a Berzence vize mellett.
Hahóti Jánosnak nem volt fia, csak leányán, Anna, akit Piacenzai János esztergomi érsek unokatestvére jegyett el, s 1377-ben a király Annát fiusította atyja birtokaiban. Természetesen az atyafiai ezt nem szívesen látták, úgy látszik perre is került a dolog, mert 1383-ban egyeznek ki a régi viszlyok tárgyában Anna és Klára, Búzád fia Miklós lánya s másfelöl Hahóti Miklós fia Miklós, Lőrinc fia Miklós s Jakab fia György, az unokatestvérei.
1412-ben Anna már özvegye Szerdahelyi Rafael fia Miklós mesternek, amikor birtokait Debrentei Miklós fia Benedek és Botkai István fia Apaj feleségeinek adta. Ezek bizonyára a leányai voltak! így megértjük azután, hogy 1446-ban Deb-renteiek és Szerdahelyi Apaj fia István birtokába találjuk.
A XV. század derekán feltűnnek itt a Kávásiak, de nem tudjuk, miféle jogon lettek itt birtokosok. 1463-ban öz. Kávási Györgyné itteni részét a leányának, Tejedi Imre győri és szombathelyi várnagy feleségének engedte át gyermekei beleegyezésével, de ha nem lesznek utódai, akkor az György fiaira száll, ha pedig lesznek gyermekei, akkor Márta része, a kilenced rész, azoké lesz, a többi pedig György fiaié. Amikor 1466-ban Mátyás el akarta adományozni, tiltakozott az ellen Tejedi Imre és családja.
A Debrenteiek az ő részüket 1464-ben elvesztették, mert Tamás püspök és Lőrinc váraikba idegeneket fogadtak, stb. s azokat Mátyás Kanizsai László főlo-vászmesternek adományozta. Úgy látszik azonban, hogy később kegyelmet kaptak vagy más utón szerezték vissza birtokaikat, mert az ő kezükben találjuk, így már 1466-ban is, amikor a püspök panaszt emelt, hogy míg Ő Rómában járt, Darabos László Kaczor György és Péter perbe fogták őket, ítéletet nyertek s ennek alapján beiktattatták magukat ebbe a birtokba is, Mátyás azonban visszaiktatta őket.
1464-ben azonban nemcsak a Debrenteiek és Himfiek, hanem Pápai György és Balázs is elvesztették birtokaikat. Ebből az oklevélből ugyan nem tudjuk megállapítani, hogy melyek voltak ezeknek a birtokai, de más oklevelekből azt látjuk, hogy a Pápaiaknak is volt itt részük. Amikor 1470-ben György birtokainak 1/3-ába beiktatták Domokos fehérvári prépostot és Adriáni Bertalant, ezek közt volt Szerdahely is. Ennek azonban ellenmondottak leányának gyermekei nevében az atyjuk, Egervári Mihály. Lehet azonban, hogy zálogos birtoka volt, mert 1471-ben nyug-

HALIS ISTVÁN VÁROSI KÖNYVTÁR
236284.'
NAGYKANIZSA

17

tattá Pápai György Debrentei Tamást, Basit és Lászlót, hogy kiváltották tőle Deb-rente várukat s számos birtokot, köztük Hahótot és Szerdahelyet.
A Kaczorokkal és Darabos Lászlóval később is volt bajuk. 1468-ban elfoglalták Debrentei Himfi Bazsi özvegye, Ányos Mihályné leányai (Marczaltői Miklósné és Hédervári Ozsvátné) részét, 1469-ben azonban a felperesek kérelmére az országbíró megszűntette a pert.
A Kaczorok, mint a Debrenteieknek 1470-ben előadott panaszából tudjuk, már Albert halála után hatalmaskodtak s elvittek okleveleket. Darabos Lászlónak a felesége, Ilona, birt itt részjószággal, ez a Darabosok itteni szereplésének a magyarázata. Ez az Ilona asszony 1480-ban, amikor végrendelkezett, Beretva Ilonának nevezte magát. Ekkor ugy rendelkezett, hogy mindegyik leányának hagyott itt egy-egy telket, s ha ebbe sem nyugodnak bele, akkor ezeket az itteni egyháznak hagyja, s ettől csak 30 forinton válthatják ki. Az egyik leánya Török Gergelyné volt.
1480-ban zálogjogon Kávási Lászlót s testvérét Jánost iktatták be Debrentei Tamás és Himfi Imre és Lőrinc itteni részeibe. Ennek ellentmondtak Tamás és unokatestvérei és ezeket, valamint Pápai Bertalant és Kaczor Pétert megidézték az országbíró elé. Árnyas Ilona, Marczaltői Miklósné, akivel már találkoztunk, itteni részét zálogba adta Kaczor Györgynek. 1486-ban azonban Hinfy Imre a rokonság jogán magának követelte azt, ámde Kaczor nem engedte kiváltani azt.
1496-ban Szerdahelyi Abayfy István leánya Kata beleegyezett abba, hogy Keményfalvi Török Gergelyné szerdahelyi és deszicsi részét kiválthassa Rumi Jóbtól és Kaczor Pétertől.
Említettük, hogy Pápai György leánya, Ilona Egervári Mihályhoz ment feleségül. Mihály fia Bereck 1448-ban eltiltotta atyját a birtokaiból őt illető rész jogtalan elidegenítésétől.
Mint láttuk, a Kávásiak már a XV. század derekán feltűnnek itt. 1506-ban itt és Hahóton s Gutorföldén birtokos volt Kávási László. Tehát kétségtelen, hogy Hahótrokonság révén lettek itt birtokosok. Talán az a Kávási György né volt Hahó-ti-utód, aki 1463-ban itteni részét átengedte leányának, Mártának, Tejedi Imrénének. Ezeknek leánya volt Kata, akit Sárkány Benedek vett nőül. Benedek fiai és Márta másik lánya, Rusint (Rajki Detréné) 1519-ben azzal a kéréssel fordult a királyhoz, hogy rendeljen el osztályt nagyszülőik, Kávási György és felesége birtokaiban, amely őket egyenlő jogban illeti, s osztassa négy részre, mert Kávási Györgynek négy gyermeke volt; Márta, Ferenc, László és János. A Sárkányokkal és Kávásiakkal később is találkozhatunk itt.
Az 1513-i adólajstrom csak Zicsi Lászlónak egy portáját említi.
IJAH


A XV. században, különösen annak második felében meg-megjelenik a török Zala vármegyében és 1556-ban Ali pasa Szigetvárat ostromolja. A magyarok mondén tőlük telhetőt megtesznek a veszedelem elhárítására, mert tudják, hogy Szigetvártól függ Zala és Somogy sorsa.
A mohamedánok azonban feltartózhatatlanok, 1587-ben már Kacorlak alatt áll a török. Igaz, hogy Zrinyi György ekkor még szétveri a török sereget; 2000 török fejjel, 1300 fogollyal és a törököktől elszedett zsákmánnyal tért vissza Kanizsa várába.
1600. október 22-én 43 napi kemény ostrom után Kanizsa vára is elesik. Ezzel az egész környék, így Magyarszerdahely is török uralom alá került. A törökök mindent feldúltak, a népeket a Kanizsa várhoz munkára hajtották, a tomplomokat és kolostorokat lerombolták, alkalmas anyagát a vár erődítéséhez használták. A mezőgazdasági kultúra eltűnt, az emberek kipusztulását követte a vidék vadonná válása.
A rablás, fosztogatás állandó volt, 1663. szeptember havában Kanizsa várából a török 18 szekér drágaságot, 6 millió forint értékben útraindított Konstantinápoly felé. Ezt azonban Zrinyi Miklós egy éjszaka rajtaütéssel visszaragadta a töröktől.
E kegyetlen világ itt 90 évig tartott, ugyanis Kanizsa 1690. április 13-án szabadult fel a török iga alól és vele együtt az egész vidék. Hogy mennyi ember pusztulhatott el az ozmán uralom alatt, azt nem tudjuk, de azt igen, hogy Szerdahely sorsa ezzel hosszú időre megpecsételődött, - talán még ma is érezzük - jelentőségét elvesztette. A törökök kiűzése után fél évszázaddal, 1748-ból származó összeírás szerint Zalaszentbalázson 34, Kacorlakon 18, Pölöskefőn 19, Magyarszerdahelyen 22, Bocskán 15 és Börzöncén 6 család alkott.
1753-ban kelt tanúvallomás és az egyik hiteltérdemlő tanú azt vallotta, hogy kb. 30 esztendőkkel ezelőtt egy templom sem volt a plébániában.
Ördög Ferenc tudományos munkájában közölt, a Veszprémi Egyházmegye népességösszeírásának dokumentációja, az 177l-es lista alapján név szerint megismerkedhetünk szülőfalunk akkori lakóival. Ezt az összeírást családonként végezték, mely kiterjedt minden ottlakóra. A számbevételt az egyházmegye végeztette, ezért sajátosak a szempontjai; gyónóképes - e, vagy nem a személy, bérmálkozott-e, családi állapota és a családon belüli minősége. Negyvenegy családot vettek jegyzékbe, összesen 375 személlyel.
Több mint valószínű, hogy ennyi volt akkor a község létszáma, és az mind katholikus volt, mert ugyanekkor a bocskaiak között kálvinisták is szerepelnek.
Összes életévük 1 személyre jutó átlaga 16 év (ma 39), kettő 60 év feletti férfi, és a nők között az 50 év felett csak egy 72 éves található.
Mint érdekességet kiemelem: Csonka Wolfgang 82 éves, felesége 30 éves, gyermekei 8, 7, 5 és 1 évesek voltak. ..?/*¦.{ *.-.?,;;¦ i ,¦•¦¦¦ ¦.., iia, , ., ...,,..."»¦ ,..
19

Családneveket összevetve a maiakkal lehet hogy van elírás, mert bizonyítható, hogy pl. Szerdahelyen nem Bollák, hanem Baliák, nem Korek, hanem Kórék voltak.
A lakosok viszonylag jómódúak lehettek, mert a családoknak fele (21) zsellért tartott.
1. Tálosi András 62 éves, nős gyónóképes (gy.k.) megbérmált, felesége Forrási
Katalin 52 éves férjes. gy.k., katolikus vallásra vissztért; Fiai: György 42 éves,
nős, felesége Molnár Judit 32 éves, fia András 5 éves, nem gyk. Márton 32
éves, gyk. felesége Hegedűs Anna 27 éves, gyk. fia Mihály 3 éves, nem gyk..A
családdal együtt él Csordás Ferenc 13 éves gyermek, gyk., Szőke Miklós 12
éves gyermek gyk., Sima Rozália serdülő gyk.
2. Tálasi János 32 éves, gyk. felesége Kőbán Anna 32 éves, férjes, gyk. fia Ignác
7 éves gyermek, gyk., leánya Katalin 4 éves gyermek nem gyk., a családdal
együtt él Muszi József 10 éves gyermek gyk., Muszi Ilona zsellérnő, özvegy
gyk., megbérmált, leánya Erzsébet 4 éves gyermek, nem gyk.
3. Sipos György 52 éves, gyk., felesége Bokán Katalin 42 éves, gyk., fiai: István
18 éves serdülő, gyk., András 7 éves gyermek, gyk., leánya, Katalin 14 éves,
serdülő, gyk., Julianna 4 éves gyermek nem gyk. Családdal együtt él: Szabó
János 18 éves serdülő, gyk.
4. Hajdú Miklós 35 éves, nős gyk., felesége Török Ilona 28 éves, gyk., fia István
1 éves, nem gyk., leányai: Katalin 9 éves, gyk., Éva 5 éves nem gyk., felesége
Pintér Judit 26 éves gyk. Továbbá Hajdú György 28 éves, nős, gyk., felesége
Mátyás Erzsébet 18 éves, gyk., Hajdú János 17 éves serdülő, gyk., Varga Mária
48 éves Zsellérnő özvegy, gyk., leánya Anna 13 éves, serdülő, nem gyk.
5. Gerencsér István 56 éves, nős, gyk., felesége Borzát Mária 47 éves, gyk., fiai:
János 27 éves, nős, gyk., felesége Sándor Judit 22 éves gyk., leánya Katalin 1
éves gyermek nem gyk. Ferenc 17 éves serdülő, gyk., leánya Ilona 13 éves,
serdülő gyk. Hegedűs Wolfgang 30 éves, nős, gyk., felesége Gerencsér Ilona
23 éves, gyk., leánya Katalin 5 éves gyermek nem gyk.
6. Sabján István 42 éves nős, gyk., felesége Hajdú Mária 32 éves, gyk., gyerme
kei: István 11 éves, gyermek, gyk., József 5 éves gyermek, nem gyk., Ferenc 1
éves gyermek, nem gyk., Julianna 15 éves, serdülő, gyk., Erzsébet 1 éves
gyermek, nem gyk. A családdal együtt élt: Varga Ferenc 18 éves gyk., Tégla
Katalin 11 éves, gyermek, gyk., Silva Ilona 30 éves, hajadon, gyk.
7. András Katalin 42 éves, özvegy, gyk. Kiss János 32 éves, nős, gyk., felesége
Bolla Anna 22 éves, gyk., gyermekei; Katalin, Erzsébet 4 éves, nem gyk., Ilona
3 éves, nem gyk., Erzsébet 2 éves, Judit 1 éves. • ¦ '
8. Takács György 25 éves, nős, gyk., felesége Hinklin Katalin 34 éves, gyk., fia
Mihály 6 éves, nem gyk., leányai: Klára 8 éves, gyk., Anna 1 éves, nem gyk., a
családdal él: Figlin János 17 éves gyk. s-wí ' ;•:¦; • ' ,$ ¦,•:¦
20

9. Koszorú Mihály 50 éves, gyk., felesége Varga Éva 32 éves, gyk., gyermekei: István 13 éves, nem gyk., Erzsébet 8 éves, gyk., Katalin 1 éves, nem gyk. Zsellér: Jakab Judit 72 éves, gyk., fia György 34 éves, nős, gyk., felesége Vékási Anna 25 éves, gyk., fiai: György 8 éves, gyk., József 5 éves, nem gyk., János 2 éves, nem gyk., Mihály 1 éves, nem gyk.
10. Molnár György 66 éves nős, gyk., felesége Horváth Judit 60 éves gyk., fia
György 47 éves gyk., felesége Gerencsér Ilona 27 éves gyk., fiai: János 8 éves,
gyk., Mihály 5 éves, nem gyk. Zsellér: Mikó Ádám 30 éves, gyk., felesége
Bocskai Anna 28 éves, gyk., gyermekei: György 5 éves, nem gyk., István 3
hónapos, nem gyk., Erzsébet 10 éves, gyk., Anna 3 éves nem gyk. A családdal
él Miski József 15 éves gyk.
11. Kantó Mihály 37 éves, nős, gyk. felesége Posgai Erzsébet 32 éves, gyk. gyer
mekei: Ferenc 12 éves, gyk. György 5 éves nem gyk. József 2 éves gyk. Éva 8
éves gyk. Zsellér: Kantó János 30 éves, gyk. felesége Kovács Katalin 26 éves,
gyk. Itt lakik: Kantó Pál 22 éves gyk. felesége Farkas Éva 18 éves gyk. és
Kantó Katalin 42 éves, özvegy gyk. Zsellérnő.
12. Molnár István 27 éves gyk., felesége Czinderi Rozália 20 éves, gyk. fiai:
Gáspár 3 éves, nem gyk. György 1 éves nem gyk. Itt lakik még Molnár János
22 éves, gy., felesége Gergel Katalin 20 éves, gyk. leánya Júlia 1 éves nem gyk,
a házigazda férfi testvére György 17 éves gyk, Mihály 14 éves gyk. Pál 10 éves
gyk. Zsellér: Horváth Mihály 35 éves gyk. felesége Tálos Erzsébet 18 éves gyk.
gyermekei: Mihály 5 éves nem gyk. Julianna 7 éves gyk.
13. Sánta Mihály 52 éves gyk. megbérmált, felesége Szekeres Katalin 47 éves gyk.,
megbérmálva, gyermekei: Mihály 22 éves nőtlen gyk. bérmálva, József 8 éves
nem gyk. Éva 19 éves hajadon gyk. megbérmálva, Anna 14 éves gyk. Erzsébet
10 éves gyk. Zsellér: Hosszú István 35 éves gyk., fia István 4 éves nem gyk.
leánya Rozália 1 éves nem gyk.
14. Bolla György 42 éves gyk., felesége Hegedűs Katalin 38 éves gyk. Gyermekei:
István 13 éves gyk. György 4 éves nem gyk. Éva 12 éves gyk. Julianna 3 éves
nem gyk. Zsellérnő, Benke Dorottya 67 éves özvegy gyk., fia Tóth Mihály 32
éves gyk., felesége, Göncző Katalin 30 éves gyk., fiai: Gábor 8 éves gyk. János
3 éves nem gyk. \-, .«>;¦>'<:¦¦:;¦¦ . ¦¦¦raví-W:'.1 '
15. Tóth István 47 éves gyk., felesége Szentes Katalin 32 éves gyk., megbérmált.
Gyermekei: József 13 éves gyk. István 4 éves nem gyk. János 2 éves nem gyk.
Ferenc 6 hónapos nem gyk. Katalin 6 éves nem gyk. Zsellér: Tóth Mihály 32
éves gyk., felesége Árkos Anna 26 éves gyk., Fiai: Miklós 5 éves nem gyk.,
György 3 éves nem gyk. László 5 hónapos nem gyk. leánya Katalin 6 éves nem
gyk. Családdal lakik: Árkos István 15 éves gyk. .«.-, ;í o'.'íi-
16. Tóth András 27 éves gyk., felesége Horváth Katalin 19 éves gyk., leánya
Erzsébet 1 éves nem gyk. Zsellérnő: Tóth Judit 42 éves özvegy, gyk. leánya
Judit 7 éves gyk. ¦'>:¦:¦! v.^.-. •-. '"> JVÜ .c-fl ,
21

17. Kásó Miklós 52 éves gyk., felesége Farkas Katalin 37 éves gyk., gyermekei:
Péter 6 éves nem gyk., János 1 éves nem gyk. Éva 14 éves gyk. Zsellér: Csonka
Mihály 25 éves gyk., felesége Kásó Erzsébet 18 éves gyk.
18. Héder András 27 éves gyk., felesége Rudics Katalin 19 éves gyk. A családdal
együtt él: Kovács .... 11 éves nem gyk., Molnár Anna 14 éves gyk.
19. Hegedűs Mihály 48 éves gyk., felesége Dávid Erzsébet 35 éves gyk., gyerme
kei: Ferenc 20 éves gyk István 17 éves gyk. Anna 11 éves gyk., Julianna 6 éves
nem gyk. Éva 3 éves nem gyk. Zsellér: Sántó István 28 éves gyk. megbérmált,
felesége Rabb Erzsébet 21 éves gyk., leánya Anna 1 éves nem gyk.
20. Hegedűs János 52 éves gyk., felesége Nagy Ilona 32 éves gyk., Gyermekei:
János 15 éves gyk. József 1 éves nem gyk., Erzsébet 19 éves hajadon gyk.,
Julianna 2 éves nem gyk.
21. Gerencsér Sándor 31 éves gyk. felesége Páll Katalin 30 éves gyk., gyermekei:
János 7 éves gyk., Mihály 6 éves nem gyk. Éva 11 éves gyk., Julianna 1 éves
nem gyk.
22. Páll János 52 éves gyk. felesége Juhász Ilona 40 éves gyk. Fiai: György 32 éves
nős, gyk., felesége Molnár Rozália 29 éves gyk. Gyermekei: József 3 éves nem
gyk., Erzsébet 10 éves gyk., János 26 éves gyk., felesége Dőnczi Rozália 22
éves gyk., leánya Anna 1 éves nem gyk. A családdal lakik: Budai János 15 éves
gyk. Zsellérnő: Páll Erzsébet 50 éves özvegy gyk., leánya Anna 14 éves gyk.
23. Hegedűs Pál 47 éves gyk., felesége Dávid Judit 28 éves gyk., gyermekei: János
17 éves gyk. János 8 éves gyk., Katalin 14 éves gyk., Anna 9 éves gyk.
24. Horváth Mihály 22 éves gyk., felesége Szánics Marianna 18 éves gyk. Házigaz
da Gerencsér Erzsébet 43 éves özvegy gyk., gyermekei: György 18 éves gyk.,
László 15 éves gyk., Pál 11 éves nem gyk., András 10 éves gyk., Anna 8 éves
gyk., Rozália 3 éves nem gyk. Zsellér: Kunovics Mihály 22 éves gyk., felesége
Csordás Éva 18 éves gyk., Csordás Marianna 53 éves özvegy gyk., leányai:
Rozália 14 éves gyk., Julianna 4 éves nem gyk.
25. Gerencsér Ferenc 42 éves gyk., felesége Gábor Erzsébet 30 éves gyk., leányai:
Anna 14 éves gyk., Ilona 9 éves gyk., Mária 1 éves nem gyk. Gerencsér Mihály
32 éves gyk., felesége Biró Julianna 30 éves gyk., fia György 5 éves nem gyk.
Gerencsér György 29 éves gyk., felesége Varga Katalin 26 éves gyk., fiai: Pál
5 éves nem gyk., József 4 éves nem gyk. Gerencsér István 24 éves gyk.,
felesége Horváth Katalin 19 éves gyk. Zsellérnő: Gerencsér Katalin 37 éves
özvegy gyk., leányai Barbara 17 éves gyk., Mária 13 éves gyk., Katalin 2 éves
nem gyk.
26. Koré Miklós 42 éves gyk., felesége Dobronyi Judit 31 éves gyk., gyermekeik:
János 8 éves gyk., Ilona 15 éves gyk. Családdal él: Dobronyi Erzsébet 39 éves
özvegy gyk., megbérmált, Szóké János 42 éves nőtlen gyk., József 18 éves gyk.
27. Gerencsér Ádám 37 éves gyk., felesége Ladics Erzsébet 29 éves gyk., fiai
Mihály 1 éves nem gyk. Gerencsér István 32 éves gyk. megbérmált, felesége
21



Domóczi Judit 24 éves gyk., leányai: Éva 8 éves gyk., Rozália 6 éves nem gyk. Gerencsér Mihály 27 éves gyk., felesége Koszma Erzsébet 24 éves gyk., leánya Anna 1 éves nem gyk. Gerencsér György 14 éves gyk.
28 Mátyás István 32 éves gyk., felesége Redák Ilona 25 éves gyk. Zsellérnő:
Marczin Katalin 46 éves özvegy gyk., gyermekei: György 18 éves gyk., János
12 éves gyk., Mihály 26 éves gyk., kinek felesége Gerencsér Dorottya 19 éves
gyk. ! ¦•*"¦
29. Bocskai Ferenc 47 éves gyk., felesége Dusnai Katalin 37 éves gyk., gyermekei:
Pál 17 éves gyk., István 13 éves gyk., Ferenc 6 éves nem gyk., Anna 14 éves
gyk., Judit 10 éves nem gyk., Judit /!/ 1 éves nem gyk. * *'"¦¦ '* '¦^-
30. Tóth Wolfgan 42 éves gyk., felesége Koszorú Katalin 37 éves gyk., gyerme
kei: Miklós 13 éves gyk., György 9 éves gyk., Erzsébet 7 éves gyk., Katalin 2
éves nem gyk.
31. Györe Balázs 37 éves gyk., felesége Sziva Judit 32 éves gyk., leányai: Katalin
4 éves nem gyk., Júlia 1 éves nem gyk. Zsellérnők: Kámán Ilona 33 éves
özvegy gyk., gyermekei: Ferenc 16 éves gyk., Emericus 12 éves gyk., Erzsébet
10 éves gyk., Éva nem gyk., Kámán Katalin 34 éves gyk., fia György 12 éve
nem gyk.
32. Páll András 47 éves gyk., felesége Németh Anna 32 éves gyk. Gyermekei:
András 15 éves gyk., István 14 éves gyk., Miklós 10 éves nem gyk., György 9
éves gyk., Mihály 8 éves gyk., Éva 1 éves nem gyk., a családdal együtt él:
Kámán Katalin 14 éves gyk.
33. Baricza István 28 éves gyk., felesége Bocskai Rozália 24 éves gyk., leánya
Katalin 2 éves nem gyk. A családdal együtt él: Trasics Márton 37 éves gyk.,
felesége Szemes Erzsébet 28 éves gyk.
34. Mátyás József 32 éves gyk., felesége Luther Éva 27 éves nem gyk. Zsellérnő:
Marczin Mária 42 özvegy, gyk. fia Pál 12 éves gyk. E családdal él Marczin
Rozália 14 éves gyk.
35. Németh György 32. éves özvegy, gyk., gyermekei István 3 éves, nem gyk.,
Erzsébet 6 éves, nem gyk., itt él Németh Mihály 30 éves, gyk., felesége Térdig
Julianna 22 éves, gyk., Zsellérnő: Balogh Julianna 42 éves özvegy gyk., fia
János 20 éves gyk. és Büki Ilona 52 éves özvegy gyk., fia Péter 8 éves gyk.
36. Koré István 32 éves gyk., felesége Bencze Klára 32 éves gyk., fiai: László 9
éves gyk., János 2 éves nem gyk.
37. Németh Mihály 27 éves gyk., felesége Balogh Julianna 22 éves gyk., gyerme
kei: János 7 éves gyk., György 3 éves nem gyk., Anna 6 éves nem gyk. Itt
lakik: Németh Pál 20 éves gyk., felesége Koszorú Éva 18 éves gyk. Takács
Julianna 42 éves özvegy gyk., leányai: Anna 14 éves gyk., Rozália 13 éves gyk.
Zsellér: Vőgyi József 38 éves gyk., felesége Németh Judit 23 éves gyk., lánya
Julianna 5 éves nem gyk. >
37.
38. Páll Mihály 34 éves gyk., felesége János Katalin 32 éves gyk. Vő: Tálosi István
27 éves gyk., felesége Páll Julianna 21 éves gyk. Leánya: Julianna 2 éves nem
gyk. A családdal együtt él Tanczi György 14 éves gyk., Mikó Judit 8 éves gyk.
Zsellér: Herkei János 24 éves gyk., felesége Koré Erzsébet 21 éves gyk., leánya
Julianna 2 éves nem gyk., Mikó Judit 8 éves gyk.
39. Csonka Wolfgáng 82 éves gyk., felesége Hodó Judit 30 éves gyk., gyermekei:
József 5 éves nem gyk., Éva 8 éves gyk., Mária 7 éves gyk., Katalin 1 éves nem

40. Kásó István 42 éves gyk., felesége Németh Katalin 30 éves gyk., gyermekei:
Ádám 16 éves gyk., József 9 éves nem gyk., István 5 éves nem gyk., Julianna 2
éves nem gyk. Zsellérnő: Németh Katalin 48 éves özvegy gyk., leánya Erzsébet
9 éves gyk.
41. Kónya György 42 éves gyk., felesége Takács Éva 27 éves gyk., gyermekeik:
György 9 éves nem gyk., József 5 éves nem gyk., Miklós 2 éves nem gyk.,
Julianna 10 éves gyk. Családdal élő Hamar István 21 éves gyk., Takács Erzsé
bet 18 éves gyk.
. é- '.¦-
.'¦1.: •'-.ra.'.*¦'¦
f,'Í4 ¦¦¦
24

Kanizsán a törökök kiűzésének évében már visszaállították a plébániát, melyet jezsuita misszionáriusok vezettek, de az elpusztított magyarszerdahelyi plébánia templom és kolostor és a környék többi plébániája erre nem volt alkalmas, de a paphiány miatt sem lehetett. A török uralom után - e vidéken csak a hahóti plébániát állították újra vissza, ez mintegy 1730-ra esik. Ehhez a plébániához csatolták Hahóttói Magyarszerdahelyig mindama községeket; - Zalaszentbalázs, Pölöskefő, Kacorlak, Bocska, Börzönce, Dusnok -, és Kürtös puszta - amelyekben a plébániák megszűntek és természetesen Magyarszerdahelyet is.
Kiss Istvántól tudjuk, hogy Hahóton az 1743. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv latin eredeti szövege fordításban Magyarszerdahelyről a következőket mondja: Fiókközsége még Szerdahely két óra járásnyira van az anyaegyháztól, temploma szilárd anyagból épült Palini Inkey költségén, Szent István magyar király tiszteletére. A tomplomot Inkey uraság nagylelkűségből és pártfogásából tartják fönn.
A fent felsorolt 9 település egy plébániában a lélekszám és a távolság miatt is akkora feladatot rótt a plébánosra, hogy azt képtelen volt elvégezni. De ugyanígy a keresztény híveknek is terhes volt és alkalmatlan. Több féle terv készült e nagy plébánia megosztására, itt most lássuk Inkey Boldizsár kegyúr indítványát, melyet 1784. május 24-én Zala vm. közgyűlésén terjesztett elő:
"Úgy Szentbalázson, mint Szerdahelyen elég tágas templomok épültek a hívek fogadására. Továbbá Szentbalázson már régi időktől fogva nem sok hiányzik a plébánia birtokból, hogy az egész telekre kiegészíthető legyen. Szerdahelyen a káplán és Szentbalázson a plébános meg tud élni, mert ha gyónók számát Szentbalázson, Szerdahelyen, Kacorlakon, Börzöncén, Pölöskefejen és Dusnokon összeírjuk, mely filialisok Szentbalázstól csak kb. félórára vannak, számítjuk a stólajöve-delmet más egyéb jövedelmeket a hívektél, bőségesen elég Szentbalázson a plébános mellett egy káplán eltartására annál is inkább, mert Szerdahelyen nincsenek uraságok, akiktől nem hogy az ellátásra, de még egy káplán részére építendő lakásra sincs hely, sem földje nem volna... Hogy pedig a hahóti plébánia annál előkelőbb és Pölöskefej nélkül is még inkább virágzóbbá válna, hogyha a hahóti apátság, melynek jövedelme nem haladja meg az 500 forintot, a plébániához csa-toltatnék és ezt Mélt. Festetics, aki úgy a plébániának, mint az apátságnak adományozója. E két javadalmat egybekötné és ezt egy szerzetesnek, aki alkalmas a pastorációra, adományozhatná. Ily módon lehetne ésszerűen és helyesen redezni e két plébániát és a szerdahelyi káplánságot.
A kegyúr indítványa azonban csak javaslat maradt, mellyel pedig még a veszprémi megyéspüspök is egyetértett. 1785. évben Ő így véleményez: Zalaszentbalázson plébánia felállítása szükséges, mert itt 807 kat. lélek van, Szerdahelyre helyi káplánság szükséges, mert a két hozzácsatolt fiók községgel (Bocska, Kacorlak) együtt 997 kat. lelket számlálna. Inkey Boldizsár kegyúr egy másik tervezetet is benyújtott a megyéspüspök úrhoz 1788-ban. Ez szerint a két Hahót és Szentba-
25

lázs maradnának egyben, Pölöskefej, Kacorlak, Szerdahely, Kisbörzönce és Bocs-ka egy másik plébániát alkotna Kacorlak székhellyel. Indoklás szerint azért ott, mert Kacorlakon már minden alkalmatossága, úgy mint háza, pajtája, istállója készen vagyon és az indításhoz szükséges javadalmakat is felajánlja. í i; 1788. év június havában aztán hivatalosan megalakult a zalaszentbalázsi plébánia Börzönce és Pölöskefej fiókközségekkel, a magyarszerdahelyi helyi káplánság 1803. május 10-én Bocska és Kacorlak fiókközségekkel.
Ez azonban csak papíron történt meg, mert Magyarszerdahelyet sok huzavona után végleg Zalaszentbalázshoz csatolták, melynek fő oka a lakáshiány volt, de más okok is közrejátszottak:
Forintos János kapornoki plébános felterjesztéséből tudjuk, hogy e célra már régebben kiutalt 1498 frt devalváció folytán mindig kevesebb lett. Másik ok: Inkey János kegyúr késleltette, sőt erőszakkal megakadályozta a szerdahelyi plébániaház építését. Megtagadta a telket a plébánia kijelölésekor, a munkásokat, akik önként jelentkeztek az épület munkálataira, munkájukban megakadályozta, mert Magyarszerdahelyt, mint fiókközséget Szentbalázshoz akarta csatolni, ahol biztosabb a plébános megélhetése és a rendelkezésre álló pénzből a tervezett helyett csak egy lakást kell építeni.
A magyarszerdahelyiek azonban nem nyugodtak ebbe bele, ők plébániát akartak. Mikor látták, hogy földesuruk is ellenük fordul, egyenesen a megyéspüspöktől kérik a plébánia felállítását. -.; jii^xilfióJr
Elődeinkről van szó, érdemesnek tartom a folyamodványukat szószerint közölni: ¦'•'-"" "Méltóságos Püspökünk, nekünk szegény szolgáinak főlelkipásztora!
Mély alázatossággal folyamodunk kegyességéhez. Méltóságának avégett t.i., hogy már számos esztendőktől fogva táplálhatunk azon reménységgel, hogy helységünkbe rendelendő lelkipásztorral megvigasztalhatunk, de mind ez óráig a sok utána való fáradságunk, költségünk és iparkodásaink mind haszontalanok voltak. Mindhogy pediglen könyörgésünkre őfelséges Consilium azon megnevezendő lelkipásztorunk részére fölépítendő háznak helyreállítására méltóztatott egy néhány száz forintokat resolváltatni, úgy szintén helyiségünkben lévő biráktól számvétetett és onnédig már mintegy 600 egy néhány forint, amely ugyan járandó lett volna a szegénységnek. Katonatartás kifizetésére, ezt is önként, a jövendőbeli boldogságukat tekintvén, ugyanazon megnevezett háznak fölállítására buzgón föláldozták azt tekintvén. Közönségesen, hogy azon summát azon fölséges Consiliumtól nyert summához tévén és tisztességesebb alkalmatosságot rendelhetünk a mi lelkipásztorunknak, annak okáért könyörgünk, hogy alázatossággal Mélt. Püspökünk, mint lelkipásztorunknak kegyes szine előtt, hogy vegye tekintetbe a többi pásztorokhoz való legmesszebb való létünket és sok szegén ruhátlan buzgó keresztényeket, amelyek főképpen esedeznek Méltóságának kegyességéért, hogy vegye szivében ezen buzgó könyörgéseket, hogy egy lelkipásztort méltóztassék rendelni, amely mind
26

magunkat, mind gyermekeinket a keresztényi igazságra, mind az isteni télelemre vezéreljen bennünket, amely kegyességéért, amidőn tovább is esedeznenk szentsé-ses kezei csókolásában ajánlván magunkat, a mindenható Isten előtt pediglen Méltóságának szerencsés és hosszas életért esezők vagyunk.
Méltóságos Püspökünk, mint főlelkipásztorunknak szegén fej hajtói szolgái Szerdahelyi lakosok közöségesen. Szerdahely 6-ik február 1816."
Hiába volt elődeink szép kérelme, Magyarszerdahely a zalaszentbalázsi plébánia fiókközsége lett és minden harmadik vasárnap tartottak itt szentmisét.
A hívek kitartó igyekezete végül mégis győzedelmeskedett, igaz ez több mint 100 év után a mai században, 1947-ben önálló lett a magyarszerdahelyi plébánia, Magyarszentmiklós és Bocska fiókközségekkel. A lakosság nagymérvű támogatásával, püspöki hozzájárulással - kegyúri segítség nélkül - megépült az új, szép és tágas plébánia-lak.
Első plébánosa Labovszky János, aki előtte Zalaszentbalázson volt káplán.
Nem követve a történelmi sorrendet még egy kicsit tekintsünk vissza a Zalaszentbalázsi, 1832-es egyházlátogatásra (jegyzőkönyvét ott őrzik). Ennek érdekessége, hogy a szokásos latin nyelv helyett ennek jegyzőkönyvét magyarul írták. Ebből az is látható, hogy abban a korban milyen nagy jelentőségű volt egy ilyen esemény, melyet mutat a megjelentek hivatali magas beosztása és nagy száma, és talán ezért is érdekes, mert névszerint ismerjük meg szülőfalunk 150 évvel ezelőtti képviselőit.
Kiküldöttek voltak: Balassa Gábor veszprémi kanonok, zalai főesperes, Szu-kics József kerültei alesperes, Palini Inkey Nep. János kamarás kegyúr, Chinovány Boldizsár főszolgabíró, Galanthai Bessenyei Barnabás esküdt, Skublics Károly táblabíró, Tomasics János a kegyúr ügyvédje, Bertalan János táblabíró, Vizlendvay József vm-i jegyző, Petris József Zala vm. alszámvevője, Költay Lajos járási esküdt. A községek részéről: Zalaszentbalázsról Hermann András jegyző, Héder János bíró, Varga István templomatya, Kiss József, Halász István, Gódor István esküdtek. Pölöskefőről: Török József jegyző, Kovács István bíró, Czigán István, Szira György, Szira László esküdtek. Dusnokról: Bandi József. Kacorlakról: Kőbán Vendel bíró, Császár Mihály, Anik Mihály esküdtek. BocskábóhZsohár György bíró, Pintér János, Molnár János esküdtek. Magyarszerdahelyről: Varga István jegyző, Porosznyák János bíró, Herke János templomatya, Tálosi István, Ballá István, Ballá Ádám esküdtek. Börzöncéről: Kovács Ferenc bíró, Pali István esküdt.
A névsor alapján mégegy érdekességet kell észrevennünk; ugyanis. Zalaszentbalázson , Pölöskefőn és Magyarszerdahelyen jegyző beosztások szerepelnek a résztvevők között. A kérdés az, hogy kell azt érteni, jogilag és a gyakorlatban mit jelentett ez, mert ismereteink szerint a fenti községek körjegyzőségileg mind Zalaszentbalázshoz tartoztak?
ti

A magyarszerdahelyi körjegyzőség 1923. február 1-én alakult meg, amikor Bocskával együtt kivált a zalaszentbalázsi körjegyzőségből és Magyarszentmiklós hozzácsatolásával új körjegyzőség alakult Magyarszerdahely székhellyel. Első körjegyzője Gyutay István, volt zalaszentbalázsi aljegyző lett.
A korábban említett 1832-es Canonics Vizitátia jegyzőkönyvéből, az egyház fontos szerepén kívül, más fontos adatok, az arra a korra jellemző körülmények is megtudhatók, ugyanis a Palini Inkey család a környék több templomának és plébániájának volt a Kegyura, a szükséges építkezéseket, karbantartásokat és egyéb kiadásokat ők fedezték (ha egyetértettek vele), de ezen túl a hívek, vagyis a lakosságra is jelentős feladatok, terhek hárultak, mert a plébánia és a templomok mindennapi működését a hivatalos személyek megélhetését Ők, munkájukkal és egyéb járandósággal biztosították.
A továbbiakban szószerint álljon itt a fent említett jegyzőkönyv alapján a 150-200 évvel ezelőtt élt őseink életkörülményeiből, az azt szabályozó előírásokból néhány, mely betekintést ad az akkori korviszonyokra is.
Szerdahelyi Filiálisbéli Szentegyháznak jövedelmei
Ezen Szentegyháznak semmi bizonyos jövedelme nintsen csak egyedül a fő tévő Keresztény Hívek teljesítsék a szükségét.
1. Midőn Vasárnap a Csengető az Áldozás után a Templomban körül hordoztatik.
2. Midőn Szüret alkalmával a Templom részére való adakozásra a Keresztény
Hívek felszólíttatnak, és a Dékány az adandó segedelmi bor öszve hordására ki
küldetik, erre nézve a Méltóságos Uraság által az az óvás tetetett, hogy ezen
bor szedés engedelmével történnyen, és ha a Templom fenntartására szükséges
fundus jövendőre támadni fog, ezen bor szedés szűnjön meg.
3. A Templom ládájába, melly tartatik Szerdahelyen a Templom Atyánál, jelen va
ló képpen találtatnak Hetven kilenc forintok, ötven egy Krajczárok. Jövendőre
a Templom ládájának két kulcsa lészen, egyik a Plébánosnál, másik a Templom
Atyánál tartandó.
4. A Templom Számadása az Uradalomnak, helybéli Öreg Bírónak, s Esküttjeinek
és a jegyzőnek, Templom Atyának jelenlétében minden esztendőben, a kisza
bott mód szerént elkészíttetik, Minden Szentek Napja táján, és Veszprémbe a
Püspöki Hivatalhoz V. Esperes úr által bé- küldetik.
5. Ezen Szentegyház fen tartására fenti bizonyos Fundusra lévén, Méltóságos
Pallini Inkey János kamarás úr jó tévősége és a Hívek adakozása tartá azt eddig
fenn.
28

A Plébános Jövedelmi a Szerda- helyi Filiális Helyiségben é
1 Lectiealis, vagy Lélek gabona szervezete alatt fizettetik egy egész Sesziotul
egy Búza: pozs.mérő1, három fertály Sesziotul három fertály, fél Sesziotul fél
és egy fertály Sesziotul, egy fertály Rozs: mérő Rozs. Sesziót akár férfi, akár
asszony özvegy bírja is.
2 Lectiealis, vagy lélekpény szervezete alatt Sesziót biráktul minden gyónás alá
való személyiül fizettetik három krajzár, a házas és hazátlan Zsellérek és mind
nyájan kik gabonát nem adnak, fizetnek hat krajcárokat, úgy mint az Anya
helységben. Mint a lélek gabonát, mind a pénzt a Plébános maga szedi, de a
Hívek annak felét Szent Mihály nap hetében, a másik felét pedig víz kereszt
hetébenm a Mester házhoz tartozna bé vinni, és ott a Plébános által veszi. Az
uradalmi Tiszt Urak, ugy azoknak cselédjeik Lélek gabonát és pénzt nem
fizetnek. A többi Stóla jövedelem úgy vagyon mint az Anya helyiségben.
3. Vagyon ezen kívül Tizen Két Szekér tűzifa fája, mellyeket a méltóságos Uraság
erdején, ahol nekik mutattaik meg vágni és négy vonyás marhára rakódva
hazahordani köteleztetnek. ;V $
Ezen Szerdahelyi filiális helyiségben az Isteni tisztelet tartozik esztendő által minden Vasárnapokon és Innepeken is, ha azok vasárnapra esnek, azon képpen ha mint a Méltóságos és Fő Tisztelendő Kurbélyi György Püspöki vizsgalatjában /:Sub tituló: De Ordina Divinovum in Eclésia Filiák Szerdahely/: rendelve és parancsolva vagyon.
Ezen kívül Karácsony Éjjel, és napján, Húsvét Napján és Szent István napján, és adventben egy hétig tartatik itt hajnali Szent Mise és Húsvéti Gyónás alkalmával, midőn a keresztény Hívek a Karácsonyi és Húsvéti Gyónásra járulni szoktak. Különösen az öregek, betegek, ruhátlanok és gyermekek kedvekért, a midőn a gyermekeknek és különösen oktatottnak mindenkor valahányszor az Isteni szolgálat itt tartatik a Plébános ur ád alkalmatosságot, ugy szinte minden esetben és minden napi szolgálatra, ha maga alkalmatosságán jelenik meg. Ollyankor még a Plébános, vagy káplán Ur ott kötelességét végzi, egy portió szénát adnak a lovainak, egyebet ennél semmit nem adnak, maga a Mester házhoz száll, lovai is annak istállójában vágynak. Adventben mind az által és Húsvéti gyónás alkalmával és az ott Papi szolgálatot tévőnek becsületes ebédet és vacsorát is adnak.
1. Pozsonyi mérő= 62,53 1= 44,4 kg rozs, 47,52 kg búza
29

T» i « ¦¦¦ ¦ * ¦ t."í .¦ t • i .Ji<"»
A Szerdahelyi Filiáléban lévő Mesternek jövedelmei f a Szerdahelyi Filiális helységben
1. Vagyon a háznak kertje, melly a ház üléssel együtt egy holdat tészen, ezen
kertnek két harmada részét szántják ősszel, és tavasszal a Szerdahelyi; egy
harmad részét pedig a Bocskai Filiális helységbéliek, ha a Mester azt gaboná-
bul bé akarja vetni, a maga gabonájával bé vetik, bé boronálják, a többi munka
a Mestert illeti.
2. Vagyon az ugy nevezett Sásasi rétben egy kaszás rétje,Bocskai János és Bocs
kai György Sessios réttjének szomszédságában, minden munkája a Mestert
illeti. - Ezen fönt nevezett házi teleket, és rétet Méltóságos Pallini Inkey János
> Kamarás ur kegyes jó voltábul ideiglen birja.
3. Vagyon a Szerda helyi határban fekvő Szöllő hegyben minden különös megye
alatt lévő Szőlőiül ha házhelybeliek birják azt, akár vidékiek, egy pint mustja,
melyet szüret alkalmával Pinczénként a Mester maga szed össze.
4. Vagyon minden Sessiot biró Gazdátul, akár minő részbe birja és azt gabona
hordás alkalmával harangozni Kéne nevében egy kéve Búzája, és egy kéve
Rozsa.
5. Vagyon lovainak Szarvas marháinak, Sertéseinek szabad legeltetése.
6. Lélek gabona név alatt fizettetik az egész Sessiotul egy harmad; pozs.
mérő Rozs; fél Sessiotul egy harmad rész, ezen mértékre nézve a Sessio
az arány.
7. Lélek pénz nevezete alatt, és a Temetéstül fizettetik mind az Anyabéli mester
nek; mind a Lélek gabonát mind a Lélek Pénzt a Mester maga szedi.
8. Temetés alkalmával Ki Különös Búcsúztatást énekeltetni akar fizet a Mester
nek egy forint haszon négy krajtzárt.
9. A hirdető levél Írástól mint az Anya helységben.

10. A Férfin vagy Leány gyermekek tanittásátul egyaránt fizettetik fertályonként
tizen öt krajtzárt.
11. Vagyon tizen két szekér tűzi fája, mellyet a helybéliek a Tekintetes Uradalom
által kijelölt helen meg vágni, és a Mester házhoz bé hordani kötelessek.
12. A Mester ház építéséhez, melly áll a Mester számára egy nagy szobából és egy
be-nyillóból, és egy kéményes konyhából s egy nagy Iskola házbői, minden
készpénzbéli szekeres és kézi munkával együtt két harmad részben a Szerda
helyi, egy harmad részben pedig a Bocskai helységbéliek járultak, és azon
aránnyal azt igazittják, és fenn is tartják, ezen épülethez Méltóságos Inkey
János kir. kamarás uraság adott minden épületbeli szereket, ezen épület házi
ülés, és kert körül való kerteket, gyepüket, kaput, ajtót, a fent nevezett Arány
nyal igazittják, és fentartják, a hol szükséges fonyással, vagy tüskével a Szerda
helyi, és Bocskai helységbéliek, a Méltóságos Uraság ajándékozván ahoz szük-
30

séges karókat, vesszőt, és tüskét. ,.,..,_. -,
Az Iskola ház elegendő nagy, és jó állapotban vagyon. Vagyon ezen ház ülésen egv Istálló, melyben a Plébános ur Lovai és ott létének alkalmával állanak; egy félszer és egy kamra, ezt is a fent nevezett aránnyal építették a Szerda-helyi; és Bocskai helységbéliek és azóta is fenn tartották és igazították a Méltóságos Uraság udvarán ahoz épületbéli fákat.
A Szerdahelyi Filiálisbéli Mesternek Jövedelmi a Bocskai Filiális helységben
1 Lélek gabona nevezet alatt fizettetik néki mind házas pártol akár birjon Sessi-oval akár nem; akár házas akár hazátlan Zsellér legyen is, egy nyolcad rész pozs. mérő Rozs: Az özvegyek akár férfiak, akár asszonyok legyenek, egy tizednhatod részt.
2. A Lélek pénz és a többi Stóla jövedelem, ugy fizettetik mint Szerda helyen,
mind a Lélek gabona, mind a Lélek pénzt a Mester maga szedi.
3. Vagyon ezen helységtül öt szekér tűzi fája mellyeket a helységbéliek az Uraság
erdején a ki mutatott helyen meg vágnak, és a Mester házához be is hordanak.
4. Vagyon a Bocskai határban fekvő szöllő hegyben szüret alkalmával minden
különös megye alatt lévő Szöllőstül, annak birtokára vidéki, vagy helybéli
legyen is, egy pint mustja, melyet a Mester Szüret alkalmával maga szed össze.
¦'¦*' ;. .. ¦ ' V'....',í'St i; i ..¦ ¦ \;Ké,
Templom Atyának és Dékánynak jutalma a Szerda helyi filiális helyiségben.
A Templom Attyjai minden köz terheket egyaránt viselnek a többi lakosokkal és fenti készpénzbeli jutalmuk sincsen, csak egyedül böcsületlenül, és az Isten házához való buzgóságbul tesznek szolgálatot.
A Dékán fel vagyon mentve a helység köz munkáitól, és a Templom Caszájábul két forinttja vagyon.
A püspöki ellenőrzésből a szerdahelyi temetővel kapcsolatban mint érdekességet fontosnak tartok kiemelni: "... vagyon benne fa kereszt, mely felszenteltetett Idvezitő kép nélkül, a temetővel együtt fel vagyon szentelve, melynek fen tartója a helybéli Híveket illeti, a Temető nincsen bé kerítve, a temetkezés annyibul Sorban nem tétetik, minthogy a földje a holt tetemek hamvaitul nagyon el porhanyult,...".
Mint azt a korábbi ismereteinkből tudjuk, ez a hegyalja a kelták, a rómaika, majd az idetelepült magyarok temetkezési helye volt, több mint 2000 éven át. A
31

vizitációban emiitett azonos a mai temetővel és több mint 150 évvel ezelőtt már azt állapították meg, hogy "földje a holt tetemek hamvaitul nagyon el porhanyult". Mi^ is jelenthet ez? Azt, hogy régtől fogva - talán ezer években mérve - temetkeznek itt, és a feltáró ásatás az élő temetőt nem akarta megbolygatni. Ahol pedig temető van, ott élet is volt. így lépjünk sírkertünkbe, régi, nagy történelmet őriz porhanyó földje.
. UT .¦'•;:¦."L *, :\ T: n'it,.- ¦•¦y* -i-i i. .-.t, .fli.--M>Í\': r
32

Itt lakó földbirtokosa nem volt a községnek, a nagybirtok tulajdonosa a palimi Inkey család, ami egyben azt is jelentette, hogy a falu kegyurilag is hozzájuk tartozott. Ennek a családnak nagyon fontos meghatározó szerepe volt szülőfalunk életében, ezért nézzük röviden, hogy mit is tudhatunk róluk.
Az Inkeyek a Pécz nemzetség késői leszármazottai. E nemzetség tagjai már a XIII sz.-ban országos méltóságokat töltöttek be. Közülök kerültek ki a Loránth-ok, akiknek Somogy és Zala megyében nagy birtokaik voltak, (olvashatjuk Gőcze Rezső munkájában).
Kanizsa 1690. évi körülzáráshoz, Batthyány Ádám sikeres hadműveletéhez közreműködött Inkey Ferenc Légrad-i várkapitány és Kotor-i vajda is, akit az Inkey Család egyik ősének tekinthetünk. Ennek egyik fia, akinek birtokairól és tevékenységéről hiteles adatok vannak: Palini Inkey János I. Az évszázados török uralom és az azt követő politikai - gazdasági és társadalmi változások nyomán átrendeződtek a birtokviszonyok is. Kanizsa és környéke későbbi földesurai a Batthyány Ádám dunántúli főkapitány - aki Eszterházy Miklós nádor bizalmasa - seregében szolgáltak közül kerültek ki, "az udvarnak tett szolgálat fejében", köztük az Inkeyek is.
A néphagyomány is megőrizte a Paliny Inkey család felemelkedésének és gazdagságának az eredetét. E szerint a család őse a Somogy megyei Inkéről származott, s Palinban volt sertéspásztor. A kondát őrizve összetalálkozott a kíséret nélkül sétálgató kanizsai pasával, a sertéspásztor megtámadta és fejszével fejét vette a töröknek. Zsákmányával a tarisznyájában Bécsben ment, ahol jutalmul nagy birtokot, magyar nemességet, s az Inkey név elé a "palini" előnevet kapta.
Egy másik változat szerint híres törökverő vitéz volt a család őse, aki párviadalban legyőzte az egyik kanizsai főjanicsárt, s a királytői akkora birtokot kapott, amekkorát lóháton egy nap alatt be tudott járni.
Palini Inkey János 1717-ben Zala, Somogy és Vas egybekapcsolt megyék első alispánja (25 évig). Abban az időben onnét irányították a vármegyét, ahol az alispán lakott, jelen esetben Palinból.
Gyermekei: 4 leány és 3 fia közül 3 leány apáca lett, 1 fia pálos barát, 1 katonatiszt és volt még Boldizsár, jó nevelésben részesült, de már gyermek korában parancs lehetett minden szava. Apja halála után mikor a nagy vagyont birtokába vette, a magyar nemesnek törvényadta jogaival úgy uralkodott, mint egy kiskirály. Kíméletlen szigorúságáról és féktelen haragjáról legendák maradtak fenn.
Személyes káplánt tartott, és a palini házi kápolnában mindennap misét mo-datott, hogy cselekedeteiért az Istent kibékítse. Ez egyszer aztán nem sikerült. Az egyház komolyan vette az előírt parancsolatot; "És legalább húsvét táján az oltári-szentséget magadhoz vegyed". A húsvéti gyónás után Inkey Boldizsárt nem áldoz-tatták meg.
Tudniillik, oly nagy bűnöket bízott a gyóntató atyára, hogy Istennek a szolgája nem adta meg neki a feloldozást. Sok tanakodás után Inkey úgy határozott, hogy Rómában megy és a pápától kér föloldozást. Fogadalmat is tett, hogy pénz nélkül
33

és gyalog teszi meg az utat, kocsira csak akkor száll, ha valaki ingyen felveszi. Rómában még azt is megfogadta, hogy Isten tiszteletére, idegen határba építtet 3 emléket.
Inkey Boldizsár szó szerint eleget tett minden fogadalmának. Elzarándokolt Rómába, pénzt nem vitt, de vele volt komornyikja, aki el volt látva pénzzel és kocsin ment, aki útközben fel is vette az Uraságot. 1768-ban egy pompás barokk-stílu kápolnát építtetett lazsnaki birtoka mellett a kanizsai határban. Ezt neki és családja temetkezési helyéül szánta. '•''"""
1773-ban egy szoborcsoportot építtetett Kanizsán; Szentháromság, Szent István, Szent Imre, Szent László, keresztelő Szent János és páduai Szent Antal szobrával. Fogadalmának harmadik tételeként templomot építtetett Szent-Balázson.
Történt egyszer, amikor a lazsnaki kápolnát építették, hogy Inkey Boldizsár észrevette, hogy a tetőn dolgozó ács elővette pipáját és rágyújtott, őt erre úgy elfutotta a méreg, hogy kapta a fegyverét és lelőtte az ácsot, aki bukfencezve leesett. Ezen gyilkosság után maga Inkey is arra gondolhatott, hogy hiába zarándokolt Rómába, az Isten nem bocsájt meg neki. Ezért halála előtt intézkedett még egy templom építésére, mégpedig Raszinyán.
A néphagyomány szerint büntetésül Isten rendkívüli betegséggel sújtotta Inkey Boldizsárt. A bőre alatt láthatatlan élőlények /hangyák/ éltek, melytől az egész testet seb borította. Ezt a betegséget a franciák filozófus betegségnek nevezték el, melyet az akkori orvosok nem tudtak gyógyítani. Lehet, hogy ezt a bajt olaszországi zarándoklása alatt szerezte.
Palini Inkey Boldizsár rendkívül határozott, erőskezű és céltudatos ember lévén, élete végén hosszú betegségében is az maradt. Tizenkilenc pontból álló végrendeletet tett, melynek szülőföldünkkel kapcsolatos részleteit a következőkben olvashajtuk, Bátorfi közlése alapján:
Inkey Boldizsár végrendelete
In nomine Simae et Individuse Trinitatis!
Én Pallini Inkey Boldizsár meggondolván, hogy már Isten ő szent Fölségének kegyelméből 64. esztendős kort értem éltemnek utolsó napjaihoz közelgetek. -Successorim pedig Istennek sz. áldásából három házaságombul valók vágynak, úgymint Istenben dolgoult első Feleségemtől Szalapátkai Nagy Julianna Asszonytól, Imre fiam, és két Leányom. Sofia tudni illik T. Nzetes Somsics Antal, és Mária Lengyel Antal Uramék házas társai: noha Sofia Istenben már elnyugodott, de leányi Somsics Constantia, és Marianna életben vágynak, a második feleségemtől néhai Ürményi Katalin Aszonytul egy fiam Menyhárt, az harmadiktól Istenben boldogult Kelcz Eleonóra aszonytól maradtanak és vágynak négy fiam, úgymint
34

Boldizsár Ferenc, Gáspár, Ádám és János, leányom pedig Josepha és ezek mint
kicsinyek.
De nem csak ezek vágynak az én szabad akaratbéli utolsó rendelésem alá vetve, hanem idetartoznak azok is, mellyek fölebb emlékeztetett néhai Atyám Pallini Inkey János ur szerzeményéből Testamentumának erejével reám szállottak, következésképpen azokban is ab acquisitiore ex testamento acquisitornak tartom magamat; úgymint Pallin, Újudvar, Szerdahely, Ujnép, Vajdai Puszta, Sönyenföl-de Vente és Liszó és Somogy vármegyében, melly hellyet Csereképen most Már-tonyi Pusztát birom, és ezek egészlen. N. Rétsének pedig Kerecsennek, Rigyácz-nak Petrinek, Eszteregnyének, némelly része, ami tudni illik az én szerzeményem felül azokban vagyon.
Azért mindegyik, mind másik rendbéli javak iránt tulajdon édes maradékim közt teendő utolsó végzésemre, s rendelésemre törvényes Atyai, s szabadakaratbeli hatalmam lévén; hogy gyermekeim közt az atyafiság s szeretett szorosabban meg aljon, s az osztály miat egymás ellen törődni és költségeskedni alkalmatoságok ne legyen, következendő utolsó rendelést vagy is Testamentumot teszek, s az jószágomban holtom után leendő osztázásokat successiojukat s megmaradásunkat az alább írt czikelyekben elröndölöm:
Részlet:
Nyolczadszor. Az hátra lévő öt fiam, Menyhárd, Boldizsár, Ferenc, Gáspár, Ádám és János részbe pedig az következendő javak maradnak, az következendő törvény és rendtartás szerént. - Pallin, Újudvar, alsó és közép Bogotá, s Vajdai pusztákkal, Oroszton, Kerecsen, Bocska malma nélkül, Sz. Balázs és Eszteregnye három fejre.
Nagy-Récse, Kis-Récse, Ujnép, Kaczorlak, Tőkeháza, Pölöskefej, Martonyi puszta és a liszai szőlő egy fejre: Ujnépet pedig értem malmával és azon réttel együtt, mellzel mostanság a Berekből árokkal és Gyepükkel foglalok, vagy jövendőben foglalandok; ki veszem azon földeket, mellyeket, Szerdahelyi jobbágyak Ujnépbül jobb subsistentiajokra az urbariaris regulatiokor ki mérettem, ezeket a jobbágyok továbbra bérják, hanem a terrogiumat az ujnépi Urnák adják. - s azon földekben ha valami desertum, vagy defectus fogja magát elöl adni, az is ujnépi Uré légyen, és több extensiot a jobbágyok tenni meg ne engedtessék. Azt is Ujnép-hez teszem, hogy noha ugyan azon rétek is mellyek az malom folyáson innen nap nyugatról vannak, és Farkas orditónak neveztetnek, mint ujnépi határhoz valók, mind azon által ezen rétek az Szerdahelyi Urakhoz maradjanak, és köztük az malomról le folyó folyás legyen az határ, de még is az régi Ujnépi határt inter Szerdahely sz. Miklós és Sigarcz meg tarcsák, és rea vigyázzanak M. Gróf Batthyány Lajos Palatínus Úrral való Metalis processusban hozott szententiannak értelme szerént.
35

Rigyácz, Petri, Vente, Ersőfa vagy is Sörjénföld és a Bocskai malom hasonlóképpen egy fejre számláltassék és ezen elrendelt javakra az nevezett öt fiam sorsot húzzanak, a mellyiknek mellyik esik azzal az édes gyermekeim megelégedni kötelessek lesznek.
A Tótsági Jószág minden szőlőkkel hegy vámokkal jobágyokkal és egyébb minden benefiziumokkal ezen öt fiaim közt egyarányosan oszoljék.
Borbéli hegyvamak és Dézmák ezen öt gyermek közt elrendelt jószágokon, úgymint Orosztonban. Kerecsenyben, Fürhénezen, Újudvaron, Szerdahelyen, Bocskában, Rigyácczon, Eszteregnyében találandók esztendőnként megakoltatván s Conseribáltatván egyaránt oszolanak s participáltassanak.
Mint hogy pedig a fájézás és Makbéli haszonvétel különös alkalmasága ez erdő pusztításnak, a honnét következhetik atyafiságtalanság is: azért, mivel ugy is minden fiamnak ezen rendelésemszerént leszen magának erdeje, kiki a maga erdejével elégedjék, magáén makkoltasson, és fájézen.
Kivéve, hogy az Bocskai erdőből és Szerdahelyiből is az Bocskai malomhoz kivántató tiiz és szerszám, és épület fajézás szabadon fent marad, provia tanem erga insinuationem dauda Szerdahelyiensis vei Bocskaiensis Possessoris axsignatione.
Mindezeket bizonyítja tulajdon kezem írása, és nevem alá irása. Paliinban,
költ Auguszt 5-ik Napján 1790. Pallini Inkey Boldizsár m. k. P. H. ,.¦. j
Inkey Boldizsárnak Fülletinezi kleonórától született IV. fia Inkey János királyi kamarás volt.
"Az alapító kegyúr Inkey Nep. János cs. k. aranykulcsos vitéz meghalt élete 63.-ik évében 1842. október 25-én. Inkeyt nemsokára követte özvegye Báró Majté-nyi Erzsébet élete 65-ik évében 1844. február 16-án.
Alighogy az édesatya Inkey János meghalt, a példás atyának példátlan gyermekei elpazarolták a gyönyörű családi birtokot s atyjuk halála után 4 évre 1846. év április 6-án megvette az uradalmat a flandriai herceg" - olvashajtuk a História Domus I. kötetében. Ez a vevő őfelsége Királyi Fensége Fülöp Jenő Flandria gróf Brüsszelesben volt. (10-11. sz. melléklet)
Ez a flandriai herceg 1892-ben továbbadta egy budapesti kereskedőnek, akitől 12-en vásároltak belőle, de a többséget Elek Géza szerezte meg magának. így lett Ő az ujnéppusztai kastély lakója és Hamuszinnel együtt a tulajdonosa. Ezek az új tulajdonosok jogilag vállaták a kegyúri kötelezettségeket is, de ennek csak részben és egyre kevésbé tettek eleget.
¦¦¦-.' A Zala Megyei Levéltár 1908-as adatai szerint Magyarszerdahelyen 4 középbirtokos volt, akik összesen 1505 kat. holdon gazdálkodtak. A kisbirtokosok átlagos földterület 4 kat. hold tulajdon. A község közös legelőterülete 131 kat. hold, amelyen a legeltetési bizottság irányításával, évenként választott pásztorok - Csikós, csordás, kanász - által közös legeltetés folyt. A "közös" nem azt jelentette, hogy a különböző fajú állatok együtt járták volna a legelőt, mert a lovak alkották^
36

e vütt a ménest, melyekre a csikós, a tehenek a csordát jelentették, ezekre a csordás, és a disznó falkára vigyázott a kanász. A "közös" azt jelentette, hogy az egyes magángazdálkodást folytató parasztok, iparosok saját tulajdonát képező állatok nappal a legelőn együtt voltak. Este a pásztorok a falu végéig terelték az állatokat, azok onnéd mind szépen hazataláltak, - kivéve a szoktatás időszakát, amikor volt egy-egy kis keveredés, de pár nap alatt ezek is rendeződtek. Tehát 1908-ban 142 ló, 753 szarvasmarha és 813 sertés járt a legelőre.
Iparosok száma: asztalos 1, kőműves 1, bádogos 3, kovács 1, bognár 1, takács 1.
Elek Géza uraság tulajdonában működött egy mezőgazdasági szeszgyár 25 lóerővel, ahol 2 alkalmazott volt.
A falu nyugati végén forgott a Kolovics /Kőhalmi/ féle vízimalom, amelynek teljesítménye 15 lóerő, itt 4 személyt foglalkoztattak.
Ezt a malmot később többször is korszerűsítették, az 1930-as évek végén már saját elektromos-áramfejlesztője volt. Kár, hogy az 1950-es években megszüntették és lebontották.
Ezen kívül a faluban működött egy vaj- és sajt-készítő telep, ahol kézi erővel
dolgoztak 2 alkalmazottal. ¦;, ¦•¦¦;-.?. , : / , j.-^,, v .;»«
A hegyközség területe 170 kat. hold, szakmailag, borászatilag a Tapolcai Borvidékhez tartozott.
Ezen gazdasági mutatók után biztos nem lesz a kedves olvasónak érdektelen, ha itt bemutatom azt is, hogy a magyarszerdahelyi és bocskai lakók 1908-ban milyen és mennyi adóval járultak hozzá az államháztartáshoz.

Magyarszerdahely

Bocska



1. Földadó
2. Háyadó
3. Ált.ker. adó
4. Vagyon és jöv.a.
5. Társulati a.

9312 korona 70 fül.
534 korona 60 fill.
582 korona 40 fül. 6087 korona 71 fill.

2471 korona 75 fill. 299 korona 85 fill. 201 korona 75 fül. 948 korona - 6 korona -



Összesen:

16517 korona 41 fill.

3927 korona 35 fill.



Tvij ;',

.'•"';V 'J 'V ¦. ' 'I

37

A falunak 6000 n.öl nagyságú Községi Faiskolája is volt, amely az elemi- ési ismétlőiskola tantervét szolgálta ki, továbbá a gazdaképzést segítette.
Az iskolai oktatás kezdetére pontos adatokat nem lehet találni. Azt azonban tudjuk, hogy a XIV. századtól pálos barátok éltek a faluban, ők pedig hittérítéssel, lelkipásztorkodással, tanítással, irodalom és művészettel foglalkoztak. Hogy volt-e itt valamilyen tanítás nem tudhajuk, de ha lett is volna a törökdúlás a kámzsás barátokkal és kolostorukkal együtt azt is megsemmisíti.
A törökök 1690-es ki verése után a társadalmi újjászületés minden területen nagy lendületet vett. Igaz, először csak a nagyobb településeken szerveződtek újjá az iskolák, általában ahol plébániák is voltak.
Zalai iskola statisztika 1770-ben és 1777-ben
(Katnyek István közlése)



1777


tanulók sz.
tantárgy
Tanító
tan.sz
. tant.
9
X
Györkös Pál
7 olv.
ir. hitt.
13
X
Zivolics Pál
9 olv.
ir. hitt.
5
X
Balogh János
7 olv.
ir. hitt.
-
-
vanm^-.w:'*;:-
3 olv.
ir. hitt..
nincs
nem tanít
van
4 olv.
ir. hitt.
Község 1770 Tanító
Gelse: Fitejer Ignác Hahót: Szabó József Szentbalázs: Balogh János Pölöskefő: nincs Szerdahely: Fuss Márton Homokkomárom:
Ebergényi Ferenc 7 olv. ir. hitt. Ebergényi F. 3 olv. ir. hitt.
Ez a statisztika Bocskáról, Kacorlakról és Szentmiklósról nem szól, ott biztos nem volt tanító és tanítás. Kacorlakon és Németszentmiklóson 1837-ben létesült iskola. Mint látható a tanítás az olvasás, írás és hittan oktatását jelentette, ennél többet csak az adott, ha számtant is tanítottak.
A tanítónak csak a tanítás nem adott volna megélhetést, ezért általában kán torizáltak is, és gyakran a község jegyzői teendőit is kötelességszerűen ellátták.
A régi adatokat böngészve úgy látszik, hogy az egyes iskolák működés eléggé esetleges, több mindennek; támogatóknak, volt-e tanításra megfelelő ember, gazdasági helyzetnek, a szülők viszonyulásának, stb. a függvénye volt. A Népnevelésre Felügyelő Választmány 1837. január 9-én tartott ülésének jegyzőkönyve s rint küldöttségi tagokat körzetünkben csak Gelsére, Hahótra, Sz. Balázsra és Ho mokkomáromba osztottak be. Ez tehát azt jelentette, hogy máshol, így Szerdahe lyen sem működhetett ekkor iskola.
38

Az 1868-ban bevezetett Népoktatási törvény jelentős szervezeti változást, és következményeként minőségi javulást eredményezett. Első lépcsőként a tankerületek és tanfelügyelőségek kialakítása történt meg. Zala megye hatósága 1869. május 15-én kapta meg a miniszter leiratát, amelyben a megye első tanfelügyelőjének Bóia Gergelyt, a volt nagykanizsai tanítóképző tanárát, nevezte ki. Ő 1869. augusztus 15-én kezdte meg működését, és mindjárt a Zala-Somogyi-Közlöny-ben felhívással fordult a magye lakosságához, majd nyílt levélben a tanítósághoz. Ennek őszinte tiszta hangja, lényeglátása ma is időszerű, ezért szószerint idézem a következőket belőle:
"A világ nagy kertjében legnemesebb csemete a gyermek. Ennek nemesítése, ápolása és hivatásának megfelelő kiképzése a legszebb feladat, mit ember-e földön teljesíthet. Önöknek jutott, kedves barátaim néptanítók! e szent hivatás teljesítése. Szegény és szerény ugyan állástok, de működéstek áldásai annál dúsabbak. ... Itt az idő az iskolát és a tanulást megkedveltetni, a szentesített törvények védpajzs alatt biztosan működni, és a tanítói hivatalt tiszteletté tenni. ..."
Az iskolaügy társadalmasítását szolgálta a népoktatási törvény 116-117. §-a amely az iskolaszékek megalakulásáról intézkedett. Erre a Zala megye községeiben 1869-70-ben került sor. Magyarszerdahelyen 1870. január 4-én történt a választás, és akkor mindjárt fontos intézkedéseket hozott, ezért szószerint tárom az olvasó elé, Katnyek István munkája nyomán:
1870. január 20.
A magyarszerdahelyi iskolaszék ülése iskolaépítés és felszerelés ügyében
Zala-Magyar-Szerdahely, jan. 4. 1870.
Tekintetes Glavina Lajos, megyei iskolatanácsos és palini uradalmi főigazga
tó úr elnöklete alatt a magyar-szerdahelyi iskolára nézve a következő megállapodá
sok történtek: ¦-«.¦;-/!»¦¦>.-,v; ,¦
A magyar-szerdahelyi elemi tanodában van 6-11 éves tanköteles fiú-lány 158. Ismétlő 12-15 éves tanköteles 71.
A tanszoba nagyon hiányosan van fölszerelve, egy számoló, s a 14 fali táblán kívül semmi taneszköz benne nincs. Megszerzendő: Zalamegye, Magyaroszág és Európa térképe és egy földgömb; ezeknek megszerzésére a palini uradalom részéről 10 frt. o. é. adatik.
Az iskola közös iskolának nyilváníttatott.
Iskolaszék tagjai: Elnök: főtisztelendő Talabér János esperes, távollétében a káplán. Tagok: Sachs Arnold, Tóth Ferencz, Szabó József, Soós Antal, Tóth József, Ballá István, Papp János, Kovács Menyhért, Pásztor Péter, Bocskából és Sáringer Károly iskolaszéki jegyző.

Az új iskolaház építése találtatott szükségesnek, mit a községbeliek elfogadtak.
Az iskolaház 13 fok széles és 6 fok hosszú leend. Fog állani: két szoba -alatta pénczével, konyha, cselédszoba és kamrából a tanító számára, úgy egy 33' hosszú és 30' széles iskolateremből, mintegy 120-130 tanuló számára. Az épület úgy fog elhelyeztetni, hogy ha a szükség úgy kívánja, idővel keletnek meghosszab-bíttathassék.
A jegyzőkönyvben szereplő iskola és mesterlakás megépült, pár évvel ezelőtt, az óvoda építéskor került lebontásra, mert az annak a helyére épült.
Feltétlen szólni kell az iskolaszék jegyzőjéről: Sáringer Károlyról. Ő az a
néptanító volt, amilyent Bója Gergely tanfelügyelő látni kívánt! 1869-től 1909-ig,
nyugdíjazásáig, 40 éven át szolgálta ezt a falut. Szolgálta, tanította az itt élőket,
lelkiismerete, mindenese volt az itt élő népnek. Gyermekkoromban a felnőttek, ha
jóra emlékeztek, Sáringer Mesterurat emlegették, mindig a mélyről fakadő tiszte
lettel és szeretettel. Nem csoda, hogy a falu idősebbjei még ma is néha-néha
példázódnak vele. Édesapámtól, akinek a keresztapja és tanítója volt, én is annyi
szépet hallottam, hogy mint pedagógus a példaképemnek tekintettem, és most
szinte kötelességemnek érzem, hogy szülőfalum kapcsán bemutassam Őt, mert - e
falu történetének fontos része. . . , , ,,. Í -J.,W
Magyarszerdahelyi működését tehát 1869-ben kezdte meg, és még abban a tanévben, 1870. április 21-én jutalmazási segélyt nyert 23 zalai tanító között találjuk Sáringer Károlyt. Ügyszeretetét és hivatástudatát bizonyítja, hogy az. 1870-71-es tanévben 25 felnőttet tanított, és a következő években is végezte ezt a munkát is.
A Zala Megyei Általános Tanítói Testület járásköre (11 járás) 1874-re lett; teljes, köztük a nagykanizsai, amelynek elnöke Sáringer Károly lett. Úgy látszik,j hogy a szakmabeli kollégák elismerését és megbecsülését is élvezte.
A már korábban említett 6000 négyszögöl faiskola működtetésének szakm irányítója és gyakorlati megvalósítója szintén Ő volt. Az udvarokhoz tartozó nagy gyümölcsöskertek fáit ott nemesítették, nevelték, miközben a falu apraja-nagyja megtanulta az oltást, szemezést, a gyümölcsfák ápolását, a gyümölcs feldolgozását,] raktározását, stb. Ezekből az oltványokból tanítványaival ültettek a falu határát] átszelő utak szélére is, a vándor egész nyáron talált ott érő meggyet, cseresznyét, almát, körtét vagy szilvát. Szép látvány volt a legelő mellett, a községbe kanyarodó út mellett magasodó jegenyenyár sor. Nem lehetett véletlen, hogy 1903-ban a Gelsei kör faiskolai felügyelő tanítója Sáringer Károly lett Magyarszerdahelyről.
Az iránta tanúsított tisztelet emléke a faluban még ma is fel-fel villan, az
általa nemesített gyümölcsfák közül még található l-l a kertek szögletében és a
hegyi kaszálók hajlatában. Ezek tanufák, melyeket ver és öntözi az eső, élteti a
Nap, tépi a vihar, - gyökere kapaszkodik, - nem akarja elhagyni a szülőföld mele-j
gét... . _¦..., ¦ .,, .
40

"i .V;Í,-ÍIW .a
"5 kinek tartoznék több hűséggel, mint szülőanyámnak s szülőfalumnak, hisz tőlük való mindaz a kevés, ami ma is a lelket tartja bennem, ami ma is erőt ád minden bajban, és ami a legsötétebb szomorúságban is felderít."
Gyergyai A.
írom, írogatom szülőfalum történetét. S miközben történeti hűségre és bizo
nyítható tényekre törekszem, gyakran azon kapom magamat, hogy szubjektív, sze
mélyes emlékeim is körül lengenek. Nem csoda, mert mi idősebbek, akiknek több
jutott az idő végtelenségéből, tudjuk, hogy mögöttünk hatalmas az átélt és felgyü
lemlett emlék. ... !,,',' (•-.,',«. ..,",,
Emlék, - de élő emlék. Elmúlt éveink villannak fel emberi közösségekben, emberi kapcsolatokban, játékban, munkában, vidámságban és szomorúságban, kemény küzdelemben és indokolt, vagy indokolatlan kompromisszumokban. Emlékek, amelyek a gyermekkor óta életünk után is elkísérnek, mert beleivódtak vérünkbe és csontjainkba, beszédmodorunkba és szokásformáinkba, gondolkodásunkba és erkölcsi normáinkba; amelyek magyarszerdahelyivé tesznek bennünket.
Vallom, mert tudom, hogy nincs semmi okom a büszkeségre azért, mert
szerdahelyi vagyok és persze a szégyenkezésre sem. Mégis azt mondhatom, hogy a
szerdahelyi* ember más mint a szentmiklósi, bocskai, zalaszentbalázsi, vagy a ka-
corlaki; nem több, nem kevesebb, csak más; a habitusa más. Én pedig személyesen
aszubjektíve kapcsolódom hozzájuk külön-külön az élmények értékrendje szerint.
Élménye pedig egy felnőtt embernek a gyermekkorától fogva, ha az életet figyelmesen élte, rengeteg van. Még nekem is, aki csak gyermekkoromban, a középiskolai évek alatt az iskolai szünetekben és később mint hazalátogató szerdahelyi éltem szülőfalumban, sok-sok itteni élmény gazdagított. Talán feltárok belőle néhányat, mint tipikus falusi élet itteni jellemzőjét:
Minden évben karácsony és újév táján voltak, - ma úgy mondanánk: tisztségviselők - a választások. A község bíróját 4 évenként választották, melynek közigaz-
41

1
i
gatásilag olyan jelentőséget tulajdonítottak, hogy azon gyermek nem vehetett részt. De a kanászbíró, a pásztorok, a bakter választása, az más. Erre a nagyiskola termébe összejött a falu apraja-nagyja. Igaz, hogy inkább csak a férfiak, mert ezt általában a vasárnapi mise után tartották, az asszonyok hazamentek, hogy az ebédet elkészítsék. Itt aztán szabad volt a "vásár". Parlamentizmusra, bármennyire is akarták a vezetők, nem lehetett rászorítani a népet, hangot kapott az előző év minden személyes sérelme, vélt vagy valós igazságtalansága. A gyűlés alaphangját mindig ugyanaz az 1-2 ember adta meg, mintha csak előre készültek volna a szereplésre. Volt, aki hangoskodással, volt aki epés megjegyzéssel operált, úgy össze tudták akasztani a lőcsöt, hogy a megegyezés szekerét csak nehezen lehetett elmozdítani. Hogyan-hogyanse, a választás mégis mindig megtörtént, csak az ebédre került egy kicsit később sor. Mi gyerekek félrehúzódva, de izgalommal és szájtátva figyeltük a nagyok "okoskodását", - formálódtunk szerdahelyivé - megcsodáltuk l-l felnőtt "szellemes" és "bátor" szereplését. Emlékszem, hogy az egésszel kapcsolatban, mint gyermeknek voltak fenntartásaim, mégis alig vártam, hogy a következőn is részt vehessek.
A falusi paraszti élet nélkülözhetetlen fontos része a vásározás. - Mint tudjuk, a törökdúlás óta megszűnt a szerdahelyi vásár, helyette Nagykanizsára kellett menni.
Nélkülözhetetlen és egyben ünnep is. Nagykanizsán minden szerdán és pénteken volt hetivásár. Minden hónap első keddjén pedig országos állat- és kirakodóvásár. A falusi ember ide vitte eladni a megtermelt terményeinek a feleslegét, itt cserélte ki, Hl. szerezte be szükségleteit. Egy-egy vásárra már az előző napokban megkezdődött a felkészülés; a vásárra hajtandó állatokat fényesre vakarták és kefélték, farkukat tisztára mosták és bodorították, ha szükséges volt, a malacokat megfürdették, az eladásra kerülő tömött ludat és kacsát számbavették. Az összegyűlt tejfölt kannába tették, másrészét vajjá köpülték, a vajat kiverték és formázva, hogy friss legyen tormalevél közé helyezték, az aludtejből túrót öntöttek, melyet így nyersen vagy paprikával összekeverve és felfüstölve készítettek el. A tojást átválogatták, tyúkokat, csirkéket párbakötötték. Zöldségféle, gyümölcs, stb. elő j volt készítve. Reggel, kora hajnalban indulás a 13 km-re lévő Kanizsára, ki gyalog, í ki kocsin, vagy szekéren. Egy-egy falu szinte kiürült, a menetelők sora egybeolvadt. A kocsin és szekéren igyekvők viszonylag kényelmes helyzetben voltak. De a gyalogolok! Még ma is elcsodálkozom és hősként tisztelem azokat a paraszt , asszonyokat, akik a megrakott kerekkosarat a fejükre helyezett puha kendőből | formált tekercsre tették, mindkét karjukra telerakott karkosarat akasztottak, és irány megállás nélkül a nagykanizsai piac. Hogy bírták ki? Talán azért, mert tud- | ták, hogy a családnak szüksége van az áruért kapott pénzre, és talán nem is volt más választásuk. A vásár mozgalmas és hangos volt, mi gyerekek is kaptunk l-l ropogós zsemlyét vagy kiflit, egy darab szalámit, - olnyan jóízűt azóta sem ettem. í
A májusfa állítás az volt ám az igazi esemény. A fiatalok mindig vonzódtak ! egymáshoz, - még szerencse, mert másképpen már kiveszett volna az emberi faj -
42 .

H ereimet vallani egymásnak falun még 50 évvel ezelőtt is szinte csak nézéssel 1 hetett /persze voltak kivételek is/. De a felállított májusfa kézzelfogható bizonyítéka volt a közeledésnek, a szerelemnek. Élt is ezzel a lehetőséggel a fiatalság, ár hetekkel előre szervezkedtek, készültek rá. A baráti csoportok összeálltak, számbavették a lányokat, akiknek fát állítanak. Kinézték az erdőn a kivágandó fákat, egyeztették az erdőssel, hogy "elfogás" ne lehessen. Nálunk csak a fenyőfa járta,' más fafaj elfogadhatatlan volt. Este aztán a legények befogták a lovakat a "pőrekocsi"-ba, irány az erdő, ott kivágták a 10-12 m-es fákat és felrakták. A kézről-kézre járó borosüveg nemcsak bátorságot adott, hanem hangulatot is keltett. Hangulat pedig kellett a fa felpántlikázásához és annak a felállításához, mert az ilven hosszú fa gödörbehelyezésének ill. felállításának külön gyakorlati tudománya volt. Ennek az egésznek csendben kellett volna történnie, hogy a háziak fel ne ébredjenek, persze az sem volt baj, ha a lány látta, hogy melyik legény serénykedik az ablaka alatt.
Ezzel már rendbe is lenne a dolog, csakhogy közben az ellenzéki legénycso
port azon mesterkedett, hogy a felállított fákat ellopja, illetve esetenkint más leány,
az ő kedvesük udvarába helyezze át még virradat előtt. Rivalizálás volt ez, mely a
résztvevőktől helyzetfelismerést, ötletet, éberséget, a tiszta és őszinte vonzalom ill.
szerelem gyakorlati bizonyítását kívánta. A reggeli állapot aztán már megváltozha
tatlan volt, a falu tudomást szerzett róla, a Ieányos házban pedig készülhettek a
májusfa kitáncolásához. (i ,«««<¦.•..««>!'¦;¦¦¦;
Ha már a táncról van szó, még el kell mesélnem egy megtörtént mulatság esetét. Mulatságot említek, mert a bál szó csak akkortájt kezdett polgárjogot nyerni. Történt, hogy az 1930-as évek közepén szilveszteri mulatságot rendeztek Magyarszerdahelyen a Stamf kocsmában. Az ilyen gyakori eset volt és mivel a környéki faluk népe ismerte egymást, rokoni és egyéb kapcsolódási pontjaik is voltak, egy-egy szórakozásra ellátogattak a szomszédfalu legényei is. Ekkor is így történt. A kacorlaki ifjak elegánsan, fonottüléses lovasszánkóval érkeztek. A lovakat bekötötték az ismerősök istállójába, a szánkót pedig a kocsma hátsó udvarába hagyták. Húzta a cigány, állt a bál, táncoltak, mulattak, jó barátságban búcsúztatták együtt az elmúlt esztendőt. Lehet, hogy az ital hatására, de a szerdahelyi legényekben egyre jobban erősödött egy korábbi sérelem hangja a kacorlakiakkal szemben, és elhatározták, hogy megtréfálják őket. A mulatót szinte szétfeszítette a jó hangulat, ők hátramentek a fűrésszel a szánkóhoz, belefűrészeltek a hátsó és az első eplénbe úgy, hogy az még együtt tartotta a járművet, tehát látszatra semmi sem történt vele. Mint aki jólvégezte dolgát, visszamentek mulatni ők is.
Egyszer mindennek vége van, ez a mulatásg is az új évben a vége felé járt. A
kacorlaki legények befogták a lovakat, a kocsis a szánkóval odaállt a kocsmaajtó
elé és felszálltak arra mindnyájan. Új nótába kezdtek, ha lehet még hangosabban -
mint eddig -, tudja meg a szerdahely falu népe, hogy a kacorlakiak most indulnak
aza. A kocsis a lovak közé vágott, amelyek szinte a levegőben úszva repítették
43

előre a szánkót, de mivel az udvarból balra kellett kanyarodni, szembe ott volt a befagyott, behavazott gát, ekkora terhet már nem bírták el a meggyengített eplé-nyek, a szánkó kettétört, a legények pedig ülésestül, pokrócostul, borosüvegekkel a kézben a gátfenéken találták magukat. - Nagy csend: a gát fenekén a megszégyenü-léstől, - a mulató előtt (mert ekkor már mindenki kint volt) pedig az elfojtott káröröm hallgatott.
Még sok-sok élmény; az aratás, a kalákában végzett kepehordás és csépelés, szüret, a falusi élet sok-sok emléke él még ma is bennem, formált olyanná, amilyenné lettem és késztet ma is arra, hogy szeressem ezt a tájat és a benne élőket, mint szülőföldem lakóit. Szeretni kell, mert van miért! Ők biztosítják itt a folytonosságot a több ezer éves emberi életnek. Ők adnak sajátos társadalmi formát és tartalmat ennek a közösségnek. Az ő életük nem volt más, mint általában a magyarság sorsa: sok-sok küzdelem, állandó bizakodás és egy-egy kis öröm.
Igazi magyar parasztok éltek e tájon; keményen dolgoztak, megadták a tiszteletet, de nem szerették az alázatot. Egyének voltak, de ha szükség volt rá összefogtak, ha kellett segítettek.
Magyarok voltak, - talán még ma is csörgedezik bennünk az onogur vérből -a szó igazán nemes értelmében. Szent volt a Haza, ha bajban volt, hívás nélkül is-siettek védelmére. (Lásd: A szabadságharc zalai honvédéi.)
Az 1848-49-es szabadságharc idején a falu földesurának, Palini Inkey János táblabírónak, felesége Majthényi Erzsébet, 3 gyermeke szolgált tisztként a harcokban:
Kázmér: Palin községben született 1818. február 22-én. Jogi tanulmányokat végzett, 1840rben Zala megye kapornoki járásának szolgabírájává választották. 1848. szeptemberétől a Zala megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj századosaként részt vett a Jelasics elleni harcokban, majd az említett alakulatból szervezett 47. honvédzászlóalj századosa lett. A Perczel féle hadtestben, illetve a Központi Mozgó Seregben, 1849. tavaszától a világosi fegyverletételig pedig az I. hadtestben (Klapka, ill. Nagysándor József tábornok alatt) harcolta végig a szabadságharcot. Közben 1849. február közepén, amikor Gyika őrnagy megsebesült, zászlóaljának ideiglenes, április 18-án pedig hivatalosan is kinevezett őrnagy-parancsnoka lett. Ez utóbbi előléptetésével egyidejűleg az április 10-i váci ütközetben tanúsított bátorságáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. A szabadságharc utáni Aradon közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Váltságdíj befizetése ellenében hamarosan leszerelték. A kiegyezésig Zala megyei birtokán (Magyarszerdahelyen is) gazdálkodott. 1869-ben őrnagyként reaktiválták a magyar királyi honvédséghez. 1882. november 30-án hunyt el Nagykanizsán - más adat szerint Lete-nyén.
János: 1825. január 14-én született Palinban, mint az egész család. Ő is római katolkus volt. 1848. június 13-án hadnagy lett a 7. honvédzászlóaljnál. Alakulatával szeptembertől Jelasics ellen harcolt. Október 19-én főhadnaggyá léptet-
44



¦v \" 1849 január 1-vel pedig százados lett a 15. honvédzászlóaljban. Miután e
' lóali végig a komáromi várőrséghez tartozott, feltehetően ő is annak harcaiban,
Z&\ mint fegyverletételében - 1849. okt. 2. - osztozott. Későbbi életéről csak annyit
tudunk, hogy gazdálkodott, s 1915-ben halt meg a Vas megyei Nagyunyom - ma
Balogunyom - községben.
László- 1829. márciusában született. A kiegyezést követően megalakult Zala megyei honvédegylet igazolása szerint a szabadságharcban hadnagy volt a 47. hnovédzászlóaljnál, s megsebesült. 1867/68-ban a nagy- III. kisrécsei birtokán gazdálkodott. Később országgyűlési képviselő, a Zala megyei nemesi pénztár elnöke. Az 1900-as évek elején hal meg.
Ők, szűkebb hazánkból származó földesúri sarjak tisztként harcoltak, mint önnkéntesek. Tettük dicséretes és példamutató volt. De mellettük Zala megyéből több mint 6000 közkatona is beállat a haza védelmére, akik közül bocskai volt 7, kacorlaki 13, magyarszertmiklósi 9, és magyarszerdahelyi 20.
Az 1848-49-es szabadságharc magyarszerdahelyi honvédéinek névsora
(11 7. Porosznyák János , ..(. v, 19 éves, földm. ",.' 8. Prudits János
9. Salamon Pál . s ,o[ ^
10. SchreiberPál taS1"
közv. 46. honv. zlj.
11. Sipos József
,12. Szabó József
földm. közv. 102. honv. zlj. 13. Tálosi Ádám
18. Tóth Ferenc
22 éves földm. ^w-á
19. Tóth István
20 éves, földm.
20. Varga Ferenc
21 éves, földm. "'
j<'*-\ t:
1. Cseresnyés György , .,,, jg,,^,
2. Garai József ^
földm. közvitéz, 113. honv.zlj..(í.,
3. Györe (Gyirke) János
22 éves földm.
4. Kováts Mihály
5. Marczin István
19 éves földm.
6. Marczin Mihály
19 éves, földm.
14. Molnár Ferenc
t,. >¦.,¦
földm., közv., 56. honv. zlj.
15. Mezgár György
takács, közv., I honv. zlj.
16. Németh József
takács, tizedes, 47. honv. zlj.
17. Plumenssein Sámuel
DICSŐSÉG EMLÉKEIKNEK; ÉRTÜNK IS HARCOLTAK, ÉRTÜNK IS ONTOTTÁK VÉRÜKET, ÁLDOZTÁK ÉLETÜKET!
Az emberiség történelme a háborúk történelme. A szabadságharc után, az «7-es kiegyezést követő majdnem fél évszázad viszonylagos nyugalmat hozott.

45

Viszonylagos nyugalmat, hogy aztán 1914-ben az emberiség addig legnagyob háborúja, az I. világháború kezdetét vegye. Az ország, a haza védelme nagy áldc zatokat követelt. Harcba hívták a férfi népet, vitték a gazdasági javakat. 191( szeptember 23-a szomorú napja volt a községnek. Ekkor szerelték és dobtak le a harang közül kettőt a templom tornyából és elvitték háborús célokra. A harangoki a gelsei vasútállomásra vitték, ahova igen sokan elkísérték. A leszerelés előtt a egész falu a templomhoz tódult, utoljára még harangoztak velük, mintha előí könyörögtek volna az I. világháborúban hősi halált halt 25 emberért. Ennyi szerda helyi ember áldozta életét ebben a háborúban, akiknek Hősök tábláját 1936-ba avattuk fel a templomtorony homlokzatán. (Kérem, ne vegyék szerénytelenségne hogy ezen az ünnepségen az "Otrontói csata" című verset én szavaltam. - Az íróját már nem emlékezem.)
! ' '¦¦¦' 1914- 18.
ISTENÉRT, A HAZÁÉRT, A KIRÁLYÉRT

1. Balázs János
2. Balázs József
3. Bencze György
4. Bencze János
5. Bencze János
6. Bencze József
7. Berta József
8. Hegedűs János
9. Herke Antal

10. Herke György
11. Hóbor István
12. Horváth János
13. Kaza Sándor


14. Lukács György
15. Marczin Illés
16. Molnár Ferenc
17. Molnár István
18.Móricz Mihály

19. Németh János
20. Rudics János
21. Rudics József
22. Rujbert János
23. Rujbert Kálmán
24. Serempecher Kálmán
25. Szabó Gyula

xíí

Alig múlt el 20 év a véres I. világháború után, kitört a II. világháború, fejlődő technika következtében még borzasztóbb, még iszonyúbb megpróbáltál! várt az emberiségre. Az évszázadok, évezredek során felépült kultúrával egyd pusztult az emberi élet is.
A magyarszerdahelyiek közül 24 fiatal élete szűnt meg a véres harcmezőn^j
46

AII. VILÁGHÁBORÚ ÁLDOZATAI

1. Bencze Imre
2. Fülöp József
3. Gáli István
4. Gerencsér Sándor
5. Hoffman Ferenc
6. Jáger Imre
7. Keresztes György
8. Kling János
9. Koszorú János

10. Molnár József
11. Németh Vendel
12. Papp Jenő


13. Rudics István
14. Rudics József
15. Sonkoly István
16. Stampf László
17. Tavaszi Ferenc
18. Tálosi Károly
19. Valkóczi György
20. Varga István
21. Varga János
22. Vékási István
23. Molnár Gergely
24. Horváth Lőrinc

¦<í. ¦<¦'<

> ; ¦¦'.!'¦

Ők már nekem is személyes ismerőseim voltak, kortársaim nevében is örök megbékélést kívánok nekik! S nagy költőnkkel együtt én is hiszem, hogy: "Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért"... ; i :,',,! "í ;; :/^r w
47

48

III.
November, köd és kóstolás hava.
Cefrék és erjedő borok szaga,
s - kinek jobb? - kérdi egyre a pohár:
rizling, kadarka, dinka
fénylik poharainkba.
Levél sincs, mégis csupa üzenet járja körbe a szőlős hegyeket, s magasra tartva a bütykös üveg:
rizling, kadarka, dinka
csorog poharainkba.
Csorog s míg fölöttünk eső csapdos, idebent fénylő bütykös a nap most. Mindenki raja emeli szemét.
Rizling, kadarka, dinka
fürdünk sugaraidba.
Egy szál hegedű s bent a hordóba morog a bőgő, szól a gordonka. Húzza a barna pincei banda.
Rizling, kadarka, dinka!
Sír egy klarinét sípja.
S falról az öreg katona képe rákacsint szépen Kis Szent Terézre: - Ez kell szentem! Ez kell a magyarnak!
Rizlink, kadarka, dinka,
Repülj a karjaimba!
Kijózanult borkóstolók (részlet) Takáts Gyula

Az igazi magyarszerdahelyi ember el nem képzelhető szőlőhhegy nélkül. Szándékosan mondom azt, hogy "szőlőhegy", és nem azt, hogy szőlőtulajdon, vagy birtok, mert itt ez járja, fönt a dombon - tnegerszint felett 300-338 m -mindenkinek szőlőhegye van. Most is úgy van-e, hogy mindenkinek, abban nem vagyok egészen biztos, mert sok a gazdátlan, elhagyott terület, de 1945. előtt még a községi kanásznak is saját szőlőhegye volt.
Ha valaki azt kérdezné; mióta terem szőlő Magyarszerdahelyen a szőlőhegy domoldalain, csak tétova választ tudnék adni. Tétovát, mert pontos dátumhoz kötni azt lehetetlen. De az is igaz, hogy a korábban már tárgyalt történelmi események, a népek nagy kereskedelmi és közvetítő mozgása, a levéltári adatok nemcsak valószínűsítik, hanem bizton tanúsítják, hogy a szőlő itt több mint ezer éve itthon van. És ha még azt is elfogadjuk amit Prohászka Ferenc írt a "Szőlő és Bor" cimű könyvében: "A szőlő-termesztés története pedig egyidős az emberiségével", akkor semmi kétség sem férhet az előző állításhoz, mert mint tudjuk, itt többezer éve élnek emberek.
Azt mindnyjának tudjuk, hogy szőlő a napos meleget szereti, a mediterrán övezet növénye, tehát itt nem őshonos. Ha pedig nem őshonos, akkor a kérdés az, hogy honnét, kik és mikor telepítették ide? A honnanra a legegyeszerübb a válasz, mert Európában a mi földrajzi szélességi fokunktól délre eső Pireneusi -, Appenini félszigeten, Balkánon át Kisázsiáig a szőlő mindenütt őshonos. Tehát a származtatás nem lehet vitás. Ebben az összefüggésben vizsgálva a kérdést, szerintem a "Kik"-re is tudjuk a választ, ha nem is konkrét személyt, vagy népet megnevezve. Az emberiség bölcsője tőlünk délre, Észak-Afrikában, Kisázsiában, a Földközi tenger pontjain ringhatott. Itt alakult ki az ősi műveltség egy része, többek közt az egyiptomi, föníciai, görög és római. A műveltség pedig egy csodálatos dolog, akarva-akaratlanul kisugározó ereje van, utat tör magának, átjárja, egyre távolabb szövi át környezetét! Ezek az utak létrejöttek Európában, kiépültek déltől egész északig, - igaz közben sokszor hadiuttá is váltak. Mint arról már a korábbi fejezetekben is szó volt, jelentős utak mentek a Kárpát medencén át, érintve szűkebb szülőföldünket is.
Ezen vándorló, kereskedő vagy hadakozó népek közül melyik csomagjában volt a nektárt adó szőlővessző, ki tudhaja már? Az azonban valószínűsíthető, hogy nem a keltákéban, mert ők északnyugatról jöttek. A rómaiak azonban délről, és Itáliában a szőlő őshonos. Az, hogy a Kárpát medencében a szőlő általuk, vagy már korábban megjelent, azt biztosan nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a rómaiak idejében a szőlő egész Dunántúlon általánosan elterjedt volt.
A honfoglalás után a megyénkre vonatkozó legelső oklevélben a veszprémvölgyi apácamonostor részére 1092-ben kelt adománylevélben is szó esett a palóz-naki szőlőkről. 1055-ben a tihanyi apátság kapott 20 szőlőt. Számtalan oklevél, összeírás említett szőlőt a Balatonfelvidéken kívül a megye más részein is. Egy adománylevél 1082-ben Merenyén, 1099-ben Kozmadombján (Szentkozmadombja
49

mellett), 124í-ben Páhokon, majd Bezeréden. A zalavári apát és a veszprémi püspök között 1252-ben zajló dézsma perben a karosi, koloni, galamboki és szabari szőlők is szerepeltek. Bakónakon (Nagybakónak) 1335-ben 34 szőlőt írtak össze. (Dr. Kotnyek István: Fejezetek a zalai szőlő s bortermelés történetéből.)
Most újra hivatkozom, ami már korábban említve volt, hogy Bocskán (De-szics) a Zalavári apátságnak voltak birtokai. 1360. február 16-án kelt adománylevél értelmében János mester Deszicsben lévő kúriáját és a folyón lévő malmát szőlőhegyekkel együtt, amely Szent Márton egyházának adományozott, szintén megerősíti és egyházának adományozza. Ezen adománylevél tehát minden kétséget kizárólag bizonyítja, hogy 1360-ban - e vidéken volt szőlő, nem is lehetett kevés, mert az írásban szőlőhegyek szerepelnek. És azt is bizonyítja, hogy gazdasági jelentőségű volt, mert másképpen nem szerepeltetik az adománylevélben.
Ez az írás a Deszics-csel kapcsolatos, amelyről tudott, hogy az a völgyben, a folyómentén volt, illetve van. A hozzátartozó szőlők biztos, hogy a domboldalakon voltak - hisz ma is ott vannak -, de, hogy a bocskai, vagy a szerdahelyi részén, azt nem tudhatjuk, illetve az látszik természetesnek, hogy mind a kettőn.
Az 1513. évi tizedjegyzék tekintélyes szőlőket említett többek közt Letenyén, Rédicsen és a nyugati hegyszomszédunknál; Oltárcon. De a korabeli oklevelek a gelsei, kehidai, kávási és boncodföldi szőlőket említik.
A kedves olvasó által biztos ismert, hogy az évezredek során a papok szerepe milyen fontos volt a nevelés, a kultúra terjesztése, a gazdálkodás megismertetése terén. Magyarszerdahelyen a XIV. században a plébániát világi papok, a kolostort pedig pálos szerzetesek vezették. A plébánia, amely templomával együtt a Szent Márton egyházát jelentette, rendelkezett tehát szőlőbirtokkal. A szerzetesrendiek nem valószínű, mert a fehér kámzsás remetebarátok lelkipásztorkodással, hittérítéssel, tanítással, az irodalom és a művészetek müvelésével foglalkoztak elsősorban.
A II. évezred első századaiban, mint Zalában általában a magyarszerdahelyi dombokon is; Öreghegyen, Belsőhegyen, termesztették a szőlőt. A vidéki gazdálkodás szerves része volt; a halászat, vadászat, állattenyésztés és a kalászosok termesztésével együtt.
A török hódítás, majd a tartós megszállás, az élet minden területére, így a szőlőtermelésre is káros hatással volt. A helyi lakosság legyilkolása, elhurcolása és menekülése, a falvak elnéptelenedésével járt. Az ellenség megjelenése, jelenléte, az állandó félelem felborította a kialakult társadalmi rendet, új körülmények, új életviszonyok teremtődtek.
Korábban azt írtam: "a mezőgazdasági kultúra eltűnt, az emberek kipusztulását követte a vidék vadonná válása". Ez így igaz, melyet később számokkal is bizonyítottam, de azt is látnunk kell, hogy a törökök is csak megszállók voltak, -mint például a rómaiak - a megfélemlítő, elnyomó kegyetlenségük mellett, szükségük is volt a helyi lakosságra, a megélhetésükhöz szükséges volt azok termelő
50

munkája, mert különben még rabolni sem tudtak volna, mert nem lett volna kitől és mit.
Az élet tehát sanyarú körülmények közé került, megfogyatkozott, de nem szakadt meg.
Az emberiség alkalmazkodó képessége csodálatos, a legnehezebb viszonyok között is feltalálja magát, így biztosítja az élet folyamatosságát.
- Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ez az alkalmazkodó képesség nem azonos a jellemtelen alakoskodással, az elvtelen karrierizmussal, a törtető, gátlástalan életvitellel. A mi korosztályunk is sajnos meggyőződhetett róla, hogy milyenné válik az élet, ha sok "jumurdsák" él közöttünk. -
Mint tudjuk, Kanizsa vára a török uralom alól 1690. április 13-án felszabadult. Ez azt jelentette, hogy nem csak Kanizsa, hanem vele együtt az egész környéke tehát szülőföldünk is, és csak idő kérdése volt, hogy az egész ország mikor lesz szabad. Új helyzet, új lehetőségek, új feladatok, új tennivalók.
Az elhagyott, elpusztult szőlőket újratelepítették, sőt új területeket ültettek be szőlőkkel. A tulajdonosok dézsma és adókedvezményt adtak. Zalában a szőlőtermelés a más gazdasági ágazatok között az első helyre lépett. A különböző összeírásokban - Canonica visitacio, História domus, stb. - időjárás jelentésekben állandó szereplő volt a szőlő és bortermelés.
A szőlő és bortermelés gazdasági jelentőségét a saját korukban már eleink is belátták. Ezért létrehozták a hgyközségeket, melyek szervezetét, működését a hgytörvények szabályozták. Cserjési Károly (Köveskál) az 1930-as években levéltári kutatásai közben talált rá egy régi hegytörvényre, melyet 1752. szeptemberi rendes gyűlésén hagyott jóvá Zala vármegye. Ez az egész vármegyére kötelező érvényű hagytörvény volt. Feladata és célja a szőlőtermelők érdekeinek elősegítése, a szőlőművelés fejlesztése, mindazzal amit a szakértők jónak, helyesnek, üdvösnek tartottak.
Mint ritka érdekességet csatolva 12. sz. mellékletként szószerint közlöm a 30 pontból álló szabályzatot.
Megértésére meg kell jegyeznem, hogy abban a korban a földbirtokos adott területet szőlőtelepítésre, a telepes pedig a földért hegyvámot fizetett a földesúrnak. A szőlő tulajdona lett a telepesnek, örökölhető, sőt eladható is volt a hegy vám terhével. Ez teszi érthetővé azt is, hogy a bírságok bizonyos hányada mindig a földesurat illette.
E hegytörvény magán viseli korának jellemző vallásosságát, amire abban az időben szigorúan ügyeltek, nem csak az egyházi, hanem a világi hatóságok is.
Azt hiszem a mai szőlészkedők és a ma alakulgató hegyközségek tagjai és tisztségviselői érdeklődéssel fogják olvasni, bár régi nyelvezete miatt néhol nehezen érthető, de magyarázatokkal van ellátva, hogy érthető legyen 240 év távlatából is.
51

A nyelvezeti érdekessége mellett figyeljünk fel a tartalmi mondanivalójára, különösen a szigorú erkölcsi szemléletére. A hegyközségbe tömörült lakók - gazdák - következetesen tartották magukat a hegytörvény előírásaihoz, melyet a következőkben foglalok össze:
- Minden jó rendtartás alapja az Isteni félelem, ezért a hegyközség vezetőit
istenfélő emberekből kell választani, és esküt is kellett tenni. Ha valaki
nem vállalta, megbüntették.
- Az egész szőlőhegyet gyepüvel kellett körülvenni. Közel 1 öl széles,
(gyertyán, fagyai, gyürkice, kökény, vadrózsa, galagonya stb.) elősövény,
amely arra szolgált, hogy a szőlőhegy területére az emberek, a nagyobb
állatok, csak kapukon, kisajtókon és hácskókon át lépliessenek be. Ennek
javítását, karbantartását a minden tavasszel kimért részen el kellett végezni
mindenkinek, ha nem büntették.
- Csak a hivatalosan kijelölt utakon volt szabad közlekedni, azt jókarban
kellett tartani az arra kijelölteknek.
- Tilos volt a szőlőhegyen káromkodni, ha mégis - és azt valaki meghallotta
- büntették.
- Vasárnapokon, egyházi ünnepeken és szombatokon a szőlőhegyen tilos
volt dolgozni, még bort venni és szállítani is.
- Minden esztendőben, mindenszentek napja körül (november 1.) a birtoko
sok kötelesek voltak jelentést tenni a hegymesternek, hogy milyennek
látták az év folyamán a szőlőhegyi viszonyokat.
- Ha valaki lopott, szigorúan büntették. Ha pedig többször is lopott, gyepün
belüli birtokát is elveszítette.
- A paráznaságot szigorúan - házas ember esetén, duplán - büntették.
- Idegen bujkáló (nem tulajdonos) vadászó emberek a hegyen nem tartóz
kodhattak, Őket meg kellett fogni és megbüntették őket.
- A szőlőhegyen Szent György nap (április 24.) és Szent Márton nap (nov.
1 I.) között legeltetni tilos volt. Ha valaki mégis megtette, az állatokat a
hegymesterhez be kellett hajtani. Onnan a tulajdonos csak bírság ellenében
válthatta ki, vagy kártétel fejében elkobozták.
- A szőlőhegyen tilos volt az embereknek egymást szidni, gyalázni vagy
veszekedni.
- Ha valaki a szomszédja megyéjét megsértette, büntették.
- Tilos volt a más termését elvenni, büntetés járt érte.
- Ha valaki a hegyen tüzet csinált és abból kár származott, a büntetés mellett
a becsült kárt is meg kellett téríteni.
- A hegymester és a hegybírák kötelesek voltak legalább hetenkint a hegyet
szemrevételezni.
- Szőlőpásztornak csak férfit fogadtak fel.
52

- A szőlőhegyen szokásos napszámbérnél nem volt szabad többet fizetni. (A
munkáscsábítást büntették.)
- Szüret csak a Közösség által megállapított időben történhetett.
- A járandóság fizetésének és szőlő művelésének egy évig való elhanyagolá
sa a birtok elkobzását vonta maga után.
- A bort vizezni, körte- vagy almalével keverni büntetés terhe mellett volt
tilos.
- Ha valaki az uraságtól szőlőföldet kapott, az sajátja lett, örökölhető volt.
- A hegyközség vezetői titokban nem vásárolhatták meg az eladó területet,
azt először a szomszédoknak kellett felajánlani, ha ők nem voltak vevők,
akkor közhírré kellett tenni. Az eladás után egy évig a fellebbezési jog élt.
Egyébként is tulajdonos váltás csak Gyertyaszentelő Boldogasszony (febr.
2.) és Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) között volt lehetséges.
- Ha valaki a hegymestert, esküdteket vagy bírót szidalmazott, ocsmány
szavakkal illetett, büntetést vont maga után.
- Fontosnak tartották eleink kimondani, hogy ital hatása alatt soha nem
szabad ítélkezni, és az önkényeskedés helyett a hivatalos jogra kell tá
maszkodni.
Ez a hegyközségi szabályzat alapos, körültekintő és szigorú volt. Az abban a korban élő emberek ezt természetesnek tartották és általában úgy is éltek. A magyarszerdahelyi szőlőhegyen is szervezett hegyközségi élet folyt, melyet a demokratikusan választott vezetőség irányított, és gondoskodott a szabályzat betartásáról és betartatásáról.
Ezek bizonyságául álljon itt néhány esemény az akkori élet történéseiből az eredeti Hegykönyv alapján:
Az 1874. április 30-án tartott gyepü - rendezés és igazításon, kimérésen jelen voltak:
Ballá István hegymester - helyettes, Soós Antal, Tóth Ferencz, Hoól János, Bencze Pál esküttek. Sáringer Károly hegyjegyző és Magyarszerdahelyi hegyközség összes birtokosai.
A Magyarszerdahelyi szőlőhegyi birtokosok név és gyepünagysági jegyzéke 1874. április 30-ikán tartott gyepü igazításnál felvétetett
53

A birtokos neve
gyepü
A birtokos neve
gyepü

öl

öl
Nagy főkapu gondnoka és



csinálója:

Krémer Józef
10


Montág Istvánné
5
Porosznyák Vendel

Ballá János
12
Németh Istvánná

Ballá István
12
Düh István

Soós Antal
12
Sóstorics István

Takács István
15
Hoól János

Marczin János
5
Kisajtó:

Hóbor Ferenc árvái
3


Takács József
3
Hartmann Henrik

Kőbán Ferenc
3
Takács Imre
40
Tóth Ferenc
6
Kőbán János
28
Magyar Istvánné utódai
7
Takács István
7
Radó József
8
Kőbán János
6 1/2
Krémer József
8
Müller János fűzvölgy
27 1/2
Sabján Józsefné
4
Herke György
16
Bencze Péter
5
Hedl Antal
11 1/2
Mauer István
6 1/2
Düh István
5 1/2
Fábján Takács
6
Tóth Mátyásné
8
Tuksics János
6
Plander György
5
Singlberger János
5
Sipos Istvánné
5
Kantó József
5
Márkus Józsefné
6 1/2
Sipos Istvánné
4
Sáringer Károly tanító
6 1/2
Hedl Antal
5
Pont Gáborné
6
Ruff István
33
Lovass János
6
Tóth Gáborné
11 1/2
Bogárvölgyi Hácskó:

Málics Kapu:

Fuksics Jánosné

Molnár György és

Tern József
23
Hofman István

Seffer József
33 1/2


Héder Vendel
12
Kisajtó:

Lőrinek Jánosné
12
Málics János

Molnár Jánosné

Hoól János
3
Márkus Kata
6 1/2
Ballá Jánosné
10
Czerbusz Seffer József
26
Kozsoru László
12


Málics János
12
Cserháti kisajtó:

Magyar Antal
25
Seffer Józsefné

Sonkol Vendel és János
15
54

A birtokos neve
gyepü
A birtokos neve
gyepü

öl

öl
Cserháti kapu:



Singlbergel István
6
Déllelői kapu kisajtó:

Krémer János

Jakab Sándorné

Tábori Jakab

Zsupán István
3
Molnár Mihály és

Singlberger István
3
József

Hiuzman István
3
Blaskocsi Józsefné
12
Mándli Pál
3
Molnár József és Mihály
12
Serempekker Ferenc
3
Tábori Jakab
3
Koszorú Vendel
3
Takács László
3
Seffer József
3
Molnár Peti-György
5
Kálóczy György
6
Perner János
4
Mándli Pál
34
Pest János
10
Hauzman János Láng
15
Singlbergerberg István
20
Staud Keresztély
15
Hoffmann István
22
Rudics Ágoston
22
Takács László
8
Ruff József

Tábori Petemé
7 1/2
Szt. Miklós
34
Németh Istvánné
8


Rudics Zsiga
10
Mesterkapu:

Hauzmann Anna
6
Ruff József

Kulcs István
18
Rudics Ágoston

Tóth János
2
Staud István

Hoól György árvái
6
Ruff István
6


Singlberger István
10
Zuppán István
10
Seffer József
8
Tóth Ferenc
8
Kolovics Miklós
4
Pásztor György
4
Koszom János
4
Molnár János Pásztor
4
Mauer János
6


Hoól János
6
Fenyvesi kapu

Türk Benedek
12
Pásztor György

Nink János
6 1/2
Molnár János

Singlberger János
6
Leck János

Németh Péter
16
Bokor János

Hilcz János
10 1/2
Tábori István

Pásztor György
4 1/2
Németh Mátyás

Molnár Jánosné
52


Koré István
4


Herke György
15
55

A birtokos neve
gyepü
A birtokos neve
gyepü

öl

öl
Kisajtó:

Pásztor József árvái
10
Hilcz János

Molnár Ferenc
10
Hauzman János

Kovács Mihályné
5
Horváth József
33
Tóth István
5
Miller István
7
Singlberger István
6
Hoól János és Mauer János
8
Kling István
3 1/2
Ballá Rozi Talossi István
35
Gerencsér János
25
Németh Mátyás Langviz
10
Dávid József
8
Singlberger János
10
Sonkol V. János
7
Fuksics István
15
Lőrinek János
4 1/2
Hauzman János
18
Hóbor Ferenc
10 1/2


Róka János
8 1/2


Pest János
21
Kulich Éva
14
Sonkol Vendel János
11
Herke István
24
Klein János
2 1/2
Hilcz János
10 1/2
Horváth József
7 1/2
Leck János
10
Klein János
12
Bohár János
10
Horváth József
14
Hauzman János
7


Perkó Péter
8
Csáki kapu:

Koszorú Vendel
8
Szabó József

Perkó Péter
4
Németh-Baba József

Szekeres József

Porosznyák Ádám
14
Papp Mihály

Takács József
11


Singlberger József
6


Ruff János
6
Hácskó:

Ruff István
8


Szabó József
8
Molnár Ferenc

Ballá István
6
Tóth István
5
Tóth Mátyás
6
Kling István
5
Tóth János
3
Kávé József
4
Szabó István Bocska
3
Gazda János

Papp Mihály
13
utódai
3
Kovács Menyhárd
16
Kóré Péter
3
Molnár Ferenc
8
Gazda János

Szekeres Józsefné
8
utódai
10 1/2
Szabó János
20
Ruff József
4
Rudics Zsiga
6
56

A birtokos neve
gyepü
A birtokos neve
gyepü

öl

öl
Krémer János
6
Polák Ignácz
6
páczokné
6
Pásztor Péter !
7
Magyar József
3 1/2
Tálosi Jakab i
7 1/2
Kolovics Pál
4 1/2
Soós Ferenc
6
Marczin József utódai
7
Tóth Gáborné
6
Molnár János

Bencze Andrásné
7
György Péter
8
Horváth Ferenc
5
Vink János
S
Horváth János
5
Kolovics István
5
Ánik György
12
Kovács Menyhárd
7
Fuks János
5
Kovács Veronika
7
Molnár Istvánné
5
Marczin János utódai
7
Molnár Vendel
17
Tóth János
6
Bencze Imréné
8
Sabján János öreg
6
Henczey József
7
Krémer János
5
Sinkó Ferenc
20
Krémer József
5
Molnár Vendel
32
Szabó József
12
Sabján Jóna
20
Koloner Imre
8
Plander György
12
Tuknics György
5
Bencze Lajos
10
Krémer János
10
Tálossi Imre
14
Papp János
12 1/2
Pusztai György
24
Sóstorics István
12
Sabján Ferenc
5
Anlauf Ferencné
10
Varga Pál
6
Jakab Józsefné
13
Varga Vendel
2
Hegedűs József
6
Molnár Ferencz
3
Hegedűs Vendel
5
Varga Vendel
4 1/2
Takács Anna Magdi
18
Varga Ferencné
18
Kolovics Miklós
21
Kis Herke János
3 1/2
Porosznyák Vendel
12
Hompó József
9 1/2
Takács István
8 1/2
Árok János
7
Herke István
8 1/2
Gencs Péter
6
Hoól István
10
Marics Imre
)4 1/2
Hoól József
10
Jákói árvái
9 1/2
Mauer István
6
Tóth József
20
Singlberger Antal
16
Németh Istvánné
25
Koszorú József
10
Porosznyák Vendel
5
Tóth József
15
Düh István
4
Bencze Imréné



57

A birtokos neve
gyepü
A birtokos neve
gyepü

öl

öl
Pál Anna
12


Jakab Sándor
7 1/2


Szabó Zsiga
62


Pálinkaházi kisajtó



Szabó Zsigáé



Papp János
14


Hajdú István
5


Jakab Sándor
15

•-
Papp János
9


Czigán ház felé hácskó azé



Magyarszerdahely 1874

Sáringer Károly

kántortanító hegyjegyző
Teljes terjedelmében és szószerint adtam közre a 118 évvel ezelőtt történt gyepükiosztás résztvevőinek névsorát, hogy megismerjük az akkori tulajdonosokat, és összehasonlíthassuk az azóta történt változásokkal. Akkor 273 tulajdonosa volt a szőlőhegynek /gyepün belül/, a gyepü hossza a hegy körül 2460 öl /4665 ml, melyet a hegybirtok tulajdonosok között területük nagyságának arányában osztottak el, melyet a következő kiosztásig jókarban kellett tartani.
A kiosztási jegyzékből tudjuk, hogy a gyepüvel körülvett szőlőhegybe 7 kapun, 6 kisajtón és 3 hácskón lehetett bejutni. A kapuk mérete akkora volt, hogy azon át a járművek - kocsik, szekerek - is közlekedhettek, a kisajtókon át a gyalogosok jártak, esetleg vezetett állatok is átférhettek rajta. Fontos tudni, hogy mind a kapuk, mind a kisajtók zárhatók voltak, melyet gyakroltak is a hegytörvény és a helyi szokás szerint. A kulcsokat a hegypásztorok kezelték. A hácskók az élősövényen lévő szűk nyilasok voltak, melyen csak 1 felnőtt gyalogos fért át.
A gyepü részei még néhány helyen ma is megvannak, a kapuk, kisajtók és hácskók már teljesen megsemmisültek, pedig az 1930-as években még, ha nem is használatban, de megtalálhatók voltak, a Rapátnál lévő főkapu oszlopokra még én is jól emlékezem.
Mint láttuk a Hegytörvény nagyon fontosnak tartotta a jó vezetőséget, akiket meghatározott jellemű tulajdonosokból, közgyűlésen, többségi akarattal 3 évre választottak. Egy ilyen választás feljegyzését az alábbiakban szószerint közlök a Hegykönyv alapján, melyet 1875. februrá 2-án jegyeztek benne fel.
1875. év február 2-ikán Ballá István volt hegymester Molnár János első hegybíró urnák inventárium szerint a helyi ingóságokat a következőkben adta át:
Egy 9 öl hosszú és 3 öl széles helységház. Két szoba és konyha kis kamrával, ezek minden csukójával.
58


Az előszobában:

Egy hosszú asztal
1
Két hosszú pad
2
Két rövid pad
2
Egy ágy

Egy fogas

Kis fogas

Gyúró tábla

Akópálca

Egy reszelő

Csaptató - mérő madzag

Egy kis láda

Két kép
2
Két kis üres öveg
2
Öt üveg pohár
5
Egy sótartó

Egy pálinkás kupicza

Egy fél köböl

Egy kis avult láda

Egy pecsétnyomó

Egy csöbör

Rúddal együtt

Egy számvevő

Öt fehér tál
5
Egy fatál húsmetélő
1
10 fehér tányér
10
2 szines tányér
2
Egy czin levesmerő kanál
1
Két habszedő vaskanál
2
10 bádog czin evőkanál
10
3 czin evőkanál
3
Egy fakanál
1
15 vellaevő
15
6 kis evő
6
6 tepsi
6
Kis fogas
1
Gyertyatartó
2
4 jegyzőkönyv
4
4 káforka
4
Egy lakat
1

59

A bevétel és kiadás összeszámolván Ballá István bevett 12 Ft, kiadott 9 Ft 30 kr., átadott Molnár János új hegybiztosnak mai nap 2 Ft 70 kr.
Kelt: Magyarszerdahelyi hegyben 1875. február 2-án
Molnár János
Előttem:
Sonkoly János bíró Porosznyák Vendel
Szabó József esküdt Papp János
Sáringer Károly hegybiztosok
Biztos nem érdemtelen rámutatni arra, hogy ez a választás megtörténhetett a hegyen, a mintegy 100 m2 alapterületű helységházban. Sajnos ez a majdnem 18 x 6 m-es épület később valami oknál fogva leégett, melyből csak az a kicsi rész, talán a kiskonyha maradt meg - ami ma is áll és a faelemeken látszanak az égési nyomok -. Ez az épület a jegyzékben felsorolt eszközök alapján vagy lakott volt, vagy vendégségeket tartottak ott. Igaz, hogy a pecsétnyomó hivatalos helyiséget is feltételez, a jegyzőkönyvekkel, köböllel, akópálcával és a mérőmadzaggal együtt. A csöbör amely 2 személyes vízhordó edény, azt jelenti, hogy kút akkor nem volt, mint ahogy az egész hegyben ma sincs, tehát a vizet a mintegy 100 m-re lévő kútvölgyi forrásból szállították. Ennek a forrásnak nagyszerű vize van, nyáron is mindig hideg, gyermekkoromban sokszor kortyoltam belőle, ma is használható lenne ha kijavítanák a fabödönt és rendbetartanánk.
Ebből a feljegyzésből azt is megtudjuk, hogy a hegyközséget eddig az ideig a hegymester irányította, ettől a választástól pedig hegybírának nevezték az előszá-mú vezetőt. Lehet, hogy az erre a korra általánosan jellemző magyarítás hatására lett a német fordítású hegymester /Bergmeister/ kifejezésből a hegybíró.
Végül látható a feljegyzésből, hogy a hegyközségnek 12 Ft bevétele volt, - és ezt nem külön pénztáros, hanem a hegymester kezelte - amely biztos, hogy nem tagdíjból származott, mert akkor nagyobb összegnek kellett volna lenni, hanem a szabályzatot megszegők büntetéséből.
A Hegykönyvet lapozva a következők olvashatók benne:
1876. április hóban nagyszombaton virradóra Papp Mihályné, Tálosi Jakab, Sabján János-Szabó József magyarszerdahelyi, Kovács Menyhárd és Pásztor Péter bocskai lakosok magyarszerdahelyi szőlőbirtokosok pinczéját ismeretlen tettesek feltörték, s abból aprólékokat vittek el. Felülirt magyarszerdahelyi birtokosok Tálosi János és Tálosi Imre szőlőpásztorokkal barátságosan mai nap Molnár János, Sáringer Károly, Prosznyák Vendel hegybiztosok előtt kiegyeztek a káruk a következőleg lesznek megtérítve.
60

Papp Mihálynétól elvittek:
1 avult paplan 2 Ft
1 alsó lepedő -,50
1 vánkos 1 Ft
1 lepedő -.50
I divánlepedő -,50
3 pár evőkészlet -,30


4 Ft 80 kr.
Tálosi Jakabtól

3 kapát
40 kr. 1,20 Ft
1 Toporfejsze
1.-
1 Kisfejsze
-,40
Egy 5 iccés csutora
1.-
Egy vászon lepedőt
-.50
Egy abroszt
-,50
Egy szakasztóruhát
-.20
Egy kendősi ruha
-.10
9 db vellát
-.40
Egy zár
1.-

6 Ft 30 kr.
Szabó Józseftől:

3 pár csizmát és 1 pár cipőt
2.-Ft
1 kis fejszét
-,10
1 iczés csutora
-.40
1 zár megrontása
1.-
Egy új kapa
-,60

4 Ft 10 kr.
Sabján Jánostól:

Buzogán
-.10
Kis fejsze
-,80

90 kr.
Összes kár:
4,80

6,30

4,10

-,90
!6Ft 10 kr.
61

A károsultak ebbe beleegyeztek, s a hegypásztorok a kár kifizetését magukra vállalják.
Kelt: Magyarszerdahelyen, a hegyben április 30-án
Előttünk: Tálosi János
Sáringer Károly hegybiztos hegypásztor
Molnár János hegybiztos Tálosi Jakab
Porosznyák Vendel hegybiztos Sabján János
Szabó József
Utólag Kovács Menyhárd és Pásztor Péter mindketten bocskai lakosok fenti tolvajlásból káraikat a következőkben mondják be a hegyi elöljáróság előtt.
Kovács Menyhárdtól
I réz csap 6 Ft kr.
1 forrázó vasfazék 5 Ft 50
1 font hordó kénező 28
1 öveg pálinka 80
1 asztalterítő abrosz 50
az épületben okozott kár 50
Összesen: 13 Ft 58 kr.
Pásztor Péter:
1/4 akó bor 1 Ft

Összesen: 1 Ft
Az összes károsultak kárait a szőlőpásztorok megtéríteni magukat kötelezik, mely kár a következőkben állapíttatott meg:
4
Ft
80
kr.
6
Ft
30
kr.
4
Ft
10
kr.


90
kr.
13
Ft
58
kr.
1
Ft


30
Ft
68
kr.
1 Papp Mihályné kára
2 Tálosi Jakab kára
3 Szabó József kára
4 Sabján János kára
5 Kovács Menyhárd kára
6 Pásztor Péter
Összesen:
A fenti kárt az elöljáróság őrző illetményéből levonja, az illető birtokosoktól, amidőn beszedte, mely 8 nap alatt történni fog. A károsultak a község bírójánál fogják károk megtérítését megkapni.
62

Miután ezügyben a T. szolgabírói hivatalnál lépés történt, és már az idézés is megérkezett, a hegyelöljáróság által bizonyítványba kiveendő, hogy ezen dolgo elintéztetett, s további bírói intézkedés ez ügyben nem kéretik.
Kelt: Magyarszerdahelyi hegyben május 21. 1876.
Wehofar Lajos Sonkoly János bíró
közjegyző Tóth József esküdt
Molnár János hegybiztos Sáringer Károly hegybiztos
Szívesen felkiáltanék: Ez igen! így kell ezt csinálni! Nem csak munkaköre, beosztása van az embereknek, hanem felelőssége is! Milyen furcsa, szinte képtelenségnek tűnik ez ma, pedig egy ősi szabály. Ha a mindennapi életben így valósulna meg; kevesebb lenne az osztályismétlő tanuló, a TSZ-ben elhullott állat, az orvosi műhiba, az ipari selejt, lecsökkenne a közigazgatási adminisztráció, és rövidülne az ügyintézés, megszűnne a kenőpénz, gyorsabb és hatékonyabb a parlamenti munka, nem késnének a buszok, a vonatok, időben érkezne a boltokba a jó kenyér. Nyugodt közhangulat, jó közbiztonság, vidám lakosság, a kéményseprő is mosolyogva hordaná a szerencsét és kívánna minden lakásban: Boldog Új évet!
A szőlőpásztorok szerepe a hegyközség életében jelentős volt. Évente, január elején a régit megerősítették, vagy újat választottak nyilvános közgyűlésen. Ekkor esküt is tettek, mint az előzőkből láttuk, Ők feleltek a hegy nyugalmáért és anyagilag a vagyonáért. Munkaidejük kötetlen volt, de éjjel - nappal mindenért feleltek. Ellátták őket fegyverrel, 6 lövetű forgópisztolyuk volt, melyhez töltényt a hegyközség biztosított. Ezek felhasználásáról a hegypásztor köteles volt jelentést tenni a hegybírónak. Nem kellett darabszámra elszámolni a szőlőérés idején felhasznált nagy hanghatású vaktöltényekről, melyek a seregélycsapatok riasztására szolgáltak. Ezen madarak kártételeit még hangos ostorcsattogtatással is igyekeztek megakadályozni.
Fizetésük készpénz és természeti járandóság volt, amely járandóság megyénkint (mögye) egy és fél pint mustból állt, amelyet a szőlőpásztor szüret idején pincéről - pincére járva saját maga puttonyozott össze. Persze a gazdák általában -különösen, ha jó termés volt - nem csak ennyit adtak, gyakran megtöltötték egy pincénél is a 20-30 l-es sajátosan erre a célra kiképzett puttonyt.
63

"Vagyon ezen Szent Balázsi Plébánia kebelében Szerdahelyi filiális helység határában fekvő szőlőhegyben Szt. Kereszt tiszteletére felszentelt kápolna, egy felszentelt haranggal, mely nyom ötven fontot.
Ezen kápolnában esztendőnkint tartatik isteni tisztelet Szt. Kereszt feltalálása és felmagasztaltatása napján, és máskor is midőn a hívek buzgósága úgy hozza magával".
Canonica Visitatio 1832 Zalaszentbalázs Paroc
Ha a kelta és római temető között, a rapát mély szurdokán megyünk fel a szőlőhegyre, a Nap sugara mintegy kíváncsi érdeklődő csak belesni tud a fák ágai között a mindig egy dóm hangulatát árasztó ódon útba. Ahogy lépegetünk felfelé egyszercsak kivilágosodik, előttünk áll egy fakereszt a pléjézussal, egy pár négyzetméteres tér 7 felé ágazó úttal, és ennek északi felén a kápolna, mintha csak vártán állna égfelé mutató tornyával.
Mióta állhat itt? Igyekeztem kideríteni, de a már előbb említett 1832-es évszámnál korábbi, hiteles okmányt nem találtam, és a kápolnán sem leltünk az építésre vonatkozó évszámot. Pedig több mint valószínű, hogy jóval korábban építették, mert a püspöki vizitáció is mintegy meglévő állapotot rögzít, ahol régtől fogva évente bucsut tartanak és a hívek igénye szerint szentmiséket pontifikálnak.
Eredetére nézve nem tudom mennyire szabad párhuzamot vonnom azon két tény között, hogy a pálosrendet a később boldoggá avatott Özséb, esztergomi kanonokból lett remete alapította 1250 körül a pilisi erdőben, "...ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére megalapította a Rend Főmonos-torát..." (Gyöngyösi Gergely, a rend XVI. század történetírója). Mint azt a korábbi idézetben is láttuk ez a szerdahelyi hegyi kápolna is a Szent Kereszt tiszteletére volt felszentelve, a még most is meglévő forrástól mintegy 50 m-re állt, illetve áll.
Pálos szerzetesek az 1300-as évektől éltek Szerdahelyen. A fenti két azonosság; név és helyhasonlóság már akkor fennállt-e, ha igen, az mennyire volt abban a korban tudatos és mennyire véletlenszerű, ma már nehéz eldöntetni, én mindenesetre a véletlent kizárom. Ugyanis feltételezhető, hogy az alapítók, a remete életet élő szerzetesek a főmonostor mintájára, hatására az új helyen is utánozták azt.
Szokatlan, hogy a kápolnának nyújtott ötszög alapja van, arra lehetne gondolni, hogy a szentély - ami végeredményban nincs -, vagy az oltár elhelyezése - amit a mostani nem indokol - miatt készítették elődeink így, melyet az eredeti berendezés esetleg megkívánt. Azt tudjuk és látszik is rajta, hogy az épület többször lett felújítva, átépítve. Egy ilyen jelentős beavatkozás 1926-ban volt:
"Május 13-án, Áldozócsütörtök napján volt a magyarszerdahelyi kápolna megszentelése. A hegybirtokosok teljesen új tetőzettel fedték, új oltárt emeltek, a falakat is megemelték. Ugyanakkor volt az első körmenet a kápolnához a jubileumi bucsu elnyerése végett", /olvasható a már korábban említett História Domusban/
64

Ez a beavatkozás tehát jelentős volt, külső képét is megváltoztatta a falak megemelésével. Az eredeti alacsony jelleg is a régi építést látszik igazolni, - vagyis azt mondhatnánk, hogy a régiből egy új kápolnát hoztak létre. Ezt elődeink is így találták, mert újra szenteltették új titulussal, és a hegyi bucsut szeptember 14-e helyett Áldozócsütörtökre tették át.
A mai búcsú már csak a kápolnában celebrált szentmiséből áll, melyre a hegyi tulajdonosok és családtagjaik jönnek össze szép számmal. Bezzeg az én gyermekkoromban egészen más volt az ünnep, sokkal nagyobb volt a sokadalom. A vidéki rokonok is vendégeskedtek, forgott az emberek hajtotta körhinta, a sátrakban mérték a savanyú és selyemcukrot, lehetett venni tükrös szivet és bábhuszárt, árulták a bugyii-bicskát és ihattunk márcot is.
Az idők folyamán a toronyban lévő 50 fontos harang tönkrement, mely helyett 1906-ban Sopronban új, 57 kg-os harangot öntöttek, melyért - a régi törött harangot is beszámítva - fizettek 173,20 koronát. Felszentelését Szombathelyen a püspökségen végezték.
Ez a harang is csak mintegy 10 évig szólhatott vihar közeledtekor a jéverés ellen, és szólíthatta déli imára a hegyben lévőket, mert az első világháború idején, 1916-ban a falu templomából a 3 harang közül elvitt 2 harang helyett ezt tették fel a templom tornyába.
Oda legalább kettő kellett, mert a harangok a nándorfehérvári csata dicső emlékén kívül mást is hirdetnek, közölnek, ma így modanák - amit én nem szeretek -, hogy communikálnak. Sajátos nyelvezetük -jelük - van a gyermek-, fiatal-, vagy öreg halott közhírré tételére, a halottak elsiratására, ha szentmisére, vagy litániára a templomba invitál, ha a pap áldozatot mutat be, és a Szentostyát magasba emeli, a körmenet résztvevőit áhítattal lengi körül. Félreverten riaszt és mozgósít, ha a tűzkakas pusztít, keményen küldi hullámait a viharfelhők elé, hogy útját állja a jégverésnek. De finoman örülni, ujjongani is tud, ha kedves, örömhírt kell széthordani az emberek között.
1934. április 24-én Sonkoly József hegybíró lemondása miatt új vezetőség választására került sor. A közgyűlés Ballá Lőrincet (1893) választotta hegybírónak, a hegybizottság tagjai pedig a következők lettek: Tóth János, Papp Antal Magyarszerdahely, Jakab István Kacorlak, Reiner János, Ruff János Magyarszentmiklós, Krémer István Hosszúvölgy, Mauer Ádám Fűzvölgy, Szökrén Mihály Bocska, és Tóth János Korpavár. Ez a csapat nagyon jól végezhette munkáját, mert később 3-szor is újraválasztották őket.
A midennapi gyakorlati feladatok elvégzésén kívül, mivel a hegyi kápolna harang hiányában néma volt, új harang beszerzését kezdeményezték. Önkéntes adakozótól a hegybizottság tagjai és Pozvég József személyesen szedték össze a szükséges összeget; 333 pengő 94 fillért. Ennyibe került az új harang, a szállítás és a felszerelés. A harang súlya 53 kg., melyet Szlezák László harangöntő készített Budapesten.
65

Felszentelésére a hegyen 1935. júniusában került sor. A harang megújult, de a kápolna különösen a belső vakolat és az oltár festése sürgős javítást kívánt. A hegyközség elhatározta a felújítást. A vezetőség a hegyi birtok nagyságának arányában kivetette és összegyűjtötte a szükséges pénzt. így Magyarszerdahelyről befolyt 84,24 P Bocskából 8,51 P, Kacorlakról 5,20 P, Magyarszentmiklósról 38,28 P, Fűzvölgyről 12,11 P, és Hosszúvölgy + Korpavárról 5,6 P, azaz összesen 154,04 Pengő. A kőműves és asztalos munkákat a helyi iparosok, a festő - benne az oltár festése - Notnángel Nándor végezte.
A II. világháború alatt a hegyközségi élet a körülményekhez mérten szervezetten folyt. A háború után a társadalmi viszonyok alakulása miatt elveszítette jelentőségét, majd 1948-49 után teljesen meg is szűnt.
Újraélesztésére 1992-ben került sor, ugyanis a hegytulajdonosok között erre olyan nagy volt az igény, hogy annak nem lehhhetett ellenállni.
Közgyűlést hívtunk össze, Alapszabály-t készítettünk, melyet a közgyűlés megvitatott és elfogadott /13. sz. melléklet/ vezetőségválasztásra került sor, mely intézkedett a törvényes bejegyzésről.
Eredményes szép jövőt kívátiok neki!
66

HÍRCSOKOR
(a História Domus alapján)
1. 1869-ben emeltette Csárdi József és neje Rudics Anna a mai 74-es út mellett, a
"csárdánál" lévő kőkeresztet. Valószínű Talabér János, a szentbalázsi plébánia
III. plébánosa írta a rajtalévő szép szavakat:
"Jenek ide kik terhelve vagytok, S lássátok miként szeretlek. Két kezemet a világra tárom, Én meghaltam, hogy ti éljetek."
2. 1872. június 29-én, közvetlen aratás előtt az összes termést megsemmisítette a
jég. Ugyanakkor villám csapott a Z. szentbalázsi templom tornyába.
3. 1886. július 4-én ütött a villám a kacorlaki kápolnába. A felhő elé harangozó
gyerekek közül egy azonnal meghalt, egy pedig súlyosan megsérült.
4. 1890-91 telén rendkívüli nagy hó volt.
5. 1895. június 7-én és 9-én borzasztó árvíz sújtotta a vidéket. A csapás különösen
nehezedett Magyarszerdahelyre, ahol még a templomban is akkor volt a víz,
hogy a padokat kimodította helyükről.
6. 1896. Szentháromság vasárnapján szentelte fel Modrovics János gelsei esperes
a szerdahelyi hívek által a templomban emelt Lourdesi szobrokat.
Ez év nyarán roppant nagy jégeső egészen tönkretette a szőlőhegyeket.
7. 1897-ben hozatták és állították fel a hívek a szerdahelyi templom főoltárát.
8. 1895-96-97. években folyamatosan pusztított a sertésvész a faluban és a kör
nyéken.
9. 1897-ben oly sok volt az egér, hogy a termés nagyrészét elpusztították, különö
sen Szerdahelyen.
A kor krónikása akkor ezt jegyezte fel:
"Ily sok csapás után lassacskán odajutunk, hogy a Jeremiással panaszkodhatunk: Oda van szívünk öröme és siralomra változott víg korunk. Leesett a mi fejünk koronája, jaj nekünk, mert vetkeztünk."
10. 1897-ben a karácsonyi gyónást Szentbalázson 874-en, Szerdahelyen 569-en, Pölöskefőn 429-en Kacorlakon 167-en végezték el.
11.1898. június első napjától egész július végéig majdnem mindennap esett az eső, a termésben óriási károkat okozott. Augusztusban és szeptemberben pedig oly nagy volt a szárazság, hogy a vetést is csak október közepén tudták kezdeni. A szüretet október 3-án kezdték. Az egész környéken kitűnő minőségű és sok bor termett.
12. 1917. október 21. Takács János 21 éves katona látogatáson volt idehaza, egy szerdahelyi siketnéma leszúrta. Az egész község nagy részvéttel állta körül ravatalát.
67

13. 1919. június 27. A megyés püspök úr 2536/1929. sz. leiratában Magyarszerda
hely, Bocska, Magyarszentmiklós községeknek egy hitközséggé való alakulá
sát elfogadta.
14. "1919 július 28. Budapestről 37 proletár gyermek jött nyaraltatásra. 28-at
Szentbalázs, 5-öt M. szerdahely, 4-et Börzönce vállalt. Nagyon érdekes volt
Bocskának, e legjobb községnek magatartása. Semmi módon nem volt hajlandó
"kommunista, zsidó gyermekek" etetésére.
15. 1920. április 24. Dr. Rótt Nándor m. püspök 2025/920. sz. leiratában munka
váltság szerződéseket jóváhagyta.
Plébános ugyanis Magyarszerdahely, Kacorlak, Bocska, Börzönce híveivel kiegyezett. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben előírt munkálatokat, kivéve a tűzifa meghordását és a gabonát, a községek a következő módon váltják meg. Magyarszerdahely község e címen évenkint Mindenszentek napján fizet 650 kr.-t. Pénz devalválás esetén ez is csökken arányosan. A pénz beszedéséről, amit egy summában kap a plébános, a mindenkori elöljáróság gondoskodik. E szerződés csak Kiss István jelenlegi plébánost kötelezi.
16. 1923. november 22. este erős mennydörgés, villámlás hóeséssel.
17. 1924. április 3. a megyés püspök intenciójára első ízben tartottak Újnéppusztán
húsvéti gyónást és áldoztatást. Összesen 20 gyónó volt, de a szentmisén, ame
lyet a műhelyben tartottak cca 100-an vettek részt.
18. 1925. április 23. Kiss Margit zalaegerszegi rk. tanítónőt az iskolaszék megvá
lasztotta a m. szerdahelyi népiskola osztálytanítójává. Elődje: Szlavszkovszky
Erzsébet férjhez ment.
19. 1925. június 27. Délelőtt 3/4 10 kor erős földrengés volt, az épületek, ajtók
ablakok megremegtek, több kémény ledőlt és pár ház megrongálódott. A ren
gés központját Nagykanizsán vélték, ott sokkal erősebben és tartósabban érez
ték.
20. 1925. szeptember 23. Magyarszerdahelyen a lemondott Fridii János kántortaní
tó helyébe Sáringer Gyulát választotta meg M. Szerdahely község egyhangú
lag.
21. 1926. december 10. A következőkben szószerint közlök a korabeli historikus
feljegyzéseiből:
"Országos képviselő választás. A kiskomáromi kerületben, ahova a zalaszentbalázsi plébánia is tartozik, Gyömörey István egy. párti programmal lépett fel, volt Nagykanizsai főszolgabíró és Drózdi Győző, az országosan hírhedt szocialista volt kommunista. Az egész ország figyelte az eredményeket, vajon sikerül-e a jobb elemeknek fölülkerekednie és Drózdit, aki magát a szegény ember barátjának játszotta ki, aki cukrot osztogatott, aki titokban házalt, aki földosztás ígéretével bolondította híveit, a kerületből kibuktatni? Sikerült Gyömörey István 571 szótöbbséggel győzött és így a kiskomáromi kerület - reméljük véglegesen / megszabadult az országos izgatótól. Minden időkre való okulásul
68

plébániám községeiből megörökítem azoknak a szerencsétleneknek a nevét akik Drózdi Győzőre adták szavazatukat.
Magyarszerdahely: Varga Péter, Tálosi Istvánné, Marczin Sándor és felesége, Gerencsér Imre, Koszorú József és neje özv. Papp Ferencné, Horváth János, Herke István, Kukor Istvánné, Staudt Józsefné, Varga Józsefné, Molnár Ferenc, Koszorú Istvánné, Ballá Károlyné, Ballá Jánosné, Márfi István, Németh János és Jánosné, Hóbor József és felesége, Jakab Györgyné, Sebestyén Anna, Szekeres Anna, ifj. Varga Józsefné, Papp János, Sipos Gáborné, Marics György, Móricz Ferenc, Varga József, Ballá Ádám, Papp Ferencné, Gerencsér Péter, Horváth János, Hóbor Ferenc, Ballá János, Ballá Károly /Összesen 38-an 205 szavazatból./
22. 1928. Megyés püspök úr 5496/1928. a legmagasabb leiraton értesíti a plébánia
hivatalt, hogy a valássi és közoktatási magyar királyi minisztérium 4852/1927.
sz. a Magyarszerdahelyen építendő rom. katolikus templom költségeire rendkí
vüli segély címén 3000 Pengőt (háromezer) adományozott. Ezen összeg (15 p.
levonással) a Veszprémi Egyházmegyei Alapító Hivatalban van letétben.
23. 1929. február 15. Február 2-tól állandó hideg 20-30 fok - között és borzasztó
havazás. Az utakat teljesen behordta úgy, hogy még a gyalog közlekedés is
teljesen megszűnt az egyes községek között. Már napok óta postát sem kapunk,
a vonatok legtöbb helyen állnak, mert óriási hófúvások vannak országszerte.

24. 1929. december. Magyarszerdahelyen új k. tanítót választottak Papp József
személyében. Itt történt meg az az eset, hogy az iskolaszék elfelejtette! meg
hívni a plébánost a választásra. Ezért a plébános megfellebbezte a választást.
Meg is semmisítette a közig, bizottság és új választást rendelt el. Kénytelen
volt ezzel a helybeli plébános a tisztelet a tekintély és jogának megóvása
végett.
25. 1930. június 15. Magyarszerdahelyen hitközségi gyűlést tartott a plébános
templomépítési ügyben.
Bemutatott egy templomrajzot, amely szerint a régi templomból csak a torony maradna meg, de jóval megmagasítva és a templom kórusának és szentélyének egy kis része. A templom két oldalszárnyat kapna. Előadja, hogy a templom megrenoválása cca 12-15.000 P-be kerülne és a célnak nem felelne meg. Az új megnagyobbított templom cca 30.000 P-be kerülne, férőhelye négyszer akkora lenne és maga az épület is nagyon szép és díszére válna a községnek. Ajánlja tehát az új terv elfogadását és pedig oly módon, hogy kora tavasszal az építés megkezdhető legyen, mert a mai templom állapota közveszélyes és felelősséget nem vállal. Éppen ezért szakértővel meg is fogja vizsgáltatni és ha veszélyesnek bizonyul, kérni fogja a templom bezárását. E gyűlésen jelen voltak a Magyarszerdahelyi és Bocskai hitközség. Az előterjesztés ellen, hivatkozva az általános szegénységre Pirbus János magyarszerdahelyi lakos nagyon durván és minősíthetetlenül szólt hozzá, majdnem ilyen hangnemben beszél Gál Bocskából.
69

Úgy, hogy az elnöklő plébános ki is jelentette, hogy már 2 év óta folyton sürgeti a templom építését, már akkor ajánlotta, hhogy osszák fel a terhet évi részletekre, hogy az építkezés ne essék nehezére a községnek, de nem hallgattak tanácsára. Bekövetkezett amitől óvni akarta a községeket. Ő tovább nem fogja az építést sürgetni, mert nem hajlandó ilyen értlen beszédeket hallgatni. Majd, ha a szerdahelyiek jobb belátásra jutnak, akkor fog-e kérdésről tárgyalni.
Július 20. Magyarszerdahelyen hitközségi gyűlés a templomrenoválás ügyben. Ugyanis a templom életveszélyesen rossz állapotban van, a főszolgabíró úr a felterjesztett szakértői bizonyítvány alapján bezáratta úgy, hogy már július 20-án Kacorlakon volt a szentmise.
E gyűlés a következő határozatot hozta: Magyarszerdahely és Bocska egyházközség képviselő testülete a templom újra építését nem mondja ki, de a meglévő templom renoválása mellett állást foglalnak. - A renoválási költséget Magyarszerdahely és Bocska községek föld, ház és általános kereseti adó alapján vetik ki és szedik be. - Miután a költségvetés szerint biztosítandó renoválási költség a két község adó alapjának 40%-át teszi ki előreláthatólag, azért a képviselőtestület már most az előbb elsorolt adóalapokra 40% hitközségi adó előírását és behajtását mondja ki.
Elnök javaslatára megválasztja a templomépítő bizottságot, akik a következők: Papp József K. tanító elnök, Hegedűs Ferenc, Pirbus János, Kovács István tagok, Marczin Lajos gondnok, Sonkoly József pénztáros. Augusztus 20.: Magyarszerdahelyi templomot Szántó Lajos Nagykanizsai építőmester 2700 P költséggel kijavította. Kívül-belül átmeszelte, a hiányos részeket pótolta. Az egerszegi szakértő Bereczkey tanácsos a templomot átvette és augusztus 20-tól újra miséznek benne.
26. 1931. február 28. Népszámlálás. Zalaszentbalázsi plébánia egyes községei a
következő adatokat mutatták:
Zalaszentbalázs 1632
894


562


371


548


979 Ebből


149


92 leány
102 =
194
25
20 =
45
66
54 =
120
26
22 =
48
52
41 =
93
Pölöskefő
Kaczorlak
Börzöncze
Bocska
Magyarszerdahely
Új néppuszta
27. 1933. február 2. Tankötelesek száma:
Zalaszentbalázs mindennapi isk. fiú
ismétlő
Pölöskefő mindennapi isk.
ismétlő
Kacorlak mindennapi isk.
70


ismétlő
8
10= 18
Magyarszerdahely
mindennapi isk.
61
51 = 112

ismétlő
14
17= 31
Bocska
mindennapi isk.
47
48= 95

ismétlő
16
9= 25
Börzönce
mindennapi isk.
22
31 = 53

ismtlő
9
13= 22
Összesen:

fiú 438 leány
418 = 856
28. 1938. május 22. vasárnap
Magyarszerdahelyen harangszentelés, tábori szentmisével, utána eucharistikus
naggyűlés.
3 db harangot hozattak közadakozásból:
1. 288 kg. Egyik oldalán Szt. István király domborművű képe. Alatta; "Hol
vagy István király, Téged magyar kíván". Másik oldalán: Euch. jelvény, alatta
a szöveg;
"Az Eucharistikus Krisztus Király dicsőségére, a B.pesti XXXIV. Euchar. világ Kongresszus és Szent István Király halálának 900 éves évfordulója emlékére közadakozásból öntette a Magyarszerdahely - Bocska egyházközség az 1938. szentévben".
2. 158 kg Kép: Szent Flórián. Alatta szöveg: "Szt. Flórián könyörögj, hogy
Isten oltalmazzon meg minket mindenféle elemi csapástól. Ámen".
Másik oldalon: "Isten dicsőségére és Szent Flórián tiszteletére közadakozásból öntette a Magyarszerdahely - Bocska rom. kath. egyházközség, az 1938-as szentévben".
3. 67 kg. Kép: Szent Imre herceg. Szöveg: "Szent Imre herceg légy oltalmazója
a magyar ifjúságnak". Másik oldalon: "Isten dicsőségére és Szent Imre herceg
tiszteletére öntötte 150 magyar levente az 1938 szentévben".
Harangszentelést P. Czifrusz Viktórin, nagykanizsai házfőnök plébános végez
te. A tábori szent misét P. D. Horváth Athamár ferences atya papi segédlettel.
Szent mise után az euch. gyűlést Kiss István esp. plébános nyitotta meg. Az
ünnepi beszédet Gyutay István m.szerdahelyi közjegyző tartotta. Beszélt még
Vida L. nagykanizsai ferences harmadrendű vezető, és P. Dr. Horváth Atha
már. A gyűlés nagyon szépen sikerült, igen nagy tömeg jelent meg, még a
szomszédos falvakból is. A harangok megrendelésében és a szép ünnepély
előkészítésében nagy érdemei vannak Gyutay István körjegyző, Papp József
helybeli k. tanító és Horváth László bocskai állami tanító uraknak, aki ez
alkalomra nagyon szép dalárdát szervezett a bocskai hívekből és pompás éne
keket adtak elő a szentmise alatt.
71




/. sz. melléklet: A kelta és a római temetőkéivé














72

2. sz. melléklet: Bronzfibula


i
























5.«. melléklet: Vasfibula

73


74

4. sz, melUklet: Övlánc






























5. ÍZ. melléklet: Kerámiák, tálak

75




















76

6. sz. melléklet: Kerámiák








7. sz. melléklet: Kerámiák
77





" ._"*
8. sz. melléklet: Feltárt sírok



9. sz. melléklet: A kelta és a római temető alaprajza

79



80

10. sz- melléklet: Feltárt sírok

11. sz, melléklet
Zala vármegye 1752. évi rendes közgyűlésén
jóváhagyott, az egész megyére kötelezd érvényű
HEGYTÖRVÉNY
ELSŐARTICULUS
Minthogy minden jó rendtartásnak feje és fundamentuma az Isteni félelem, és tisztesség, ahozképest szükség, hogy magokat mindnyájan az Helységbéliek ahoz alkalmaztassák. Hegy Mestereket, Bírákat, és Esküteket jámbor Istenfélő" Embereket válaszának, hogy azoknak vigyázásábul, mind az Isteni félelem és tisztelet, mind a Szőlő hegy kár nélkül conserváltassék.1 És ugyan azért Hegy Mester, Bírák és Eskütek választására mindnyájan a Szőlős Gazdák Sz.György nap tájban bizonyos napra öszve gyűlvén Hegy Mestert vagy Bírót és tizenkét Esküteket, kik közül egy fő Esküt, vagy is Vice Hegy Mester legyen választva, melly választáson ha földes Uraság Tisztje közötök nem lészen, minek előtte a választott Személyeket hivatalokra föl eskütetik, a földes Uraságnak vagy Tistinek pro confirmatione2 be jelentsék és aki a szerint a Helységtől választatván, a hivatalt föl nem akarná venni, négy foréntra büntetődjék, mellynek hárma az Uraságé, egy forintja pedig a Helységé lészen. Hütves3 Nótáriust is, pedig jó Értelmes Embert fogadjanak és tartsanak.
MÁSODIK ARTICULUS
A Bírák és Eskütjeknek első gondjok légyen, hogy a Gyepüket4 meg járják, kinek, kinek rósz, megtsinálására intsék, hogy ha valaki eképen meg intetvén, tizen öt nap múlva meg ne igazítaná, úgy négy foréntra büntetések, mellynek két része Uraságé, a Harmadik a Helységé légyen. Azon kívül, ha azon rósz Gyepün valami Marha a szőlőben mégyen és kárt tészen, kárt is megfizesse. A szélső vagy is mellyék gyepüt pedig a Helység intézése szerént kire mi esik, tartani és tsinálni
tartozik.
>
1. J<5 kaiban tartani.
2. Megerősítésre.
3. Hites.
4. Közel 1 öl (1896 mm széles sűrű sövény)
81

HARMADIK ARTICULUS
Utat és kaput ne legyen szabad kinek kinek tetszése szerént, hanem hol, és
merre az Helység el intézi tartani, annak tsinálására, a fönt irt büntetés alatt concu-
rálni, Szőlője főkben3 úgy alljában is pedig jó szerben6 tartani kiki tartozik gyepü
ket és kapukat. . . 4
NEGYEDIK ARTICULUS
Valaki a Szóló* Hegyen káromkodik, Nemes Ember ugyan annyiszor a mennyiszer négy forént, Paraszt Ember pedig tizen két páltzával bűntettesek. De szabad lészen Paraszt Embernek is magát annyi pénzen a páltzátul meg menteni, e féle pénznek negyed része a Helységé, három pedig az Egy ház szükségére lészen.
ÖTÖDIK ARTICULUS
Vasárnapokon, és az Anya Sz. egy háztul rendelt Innepeken nem különben minthogy leginkább égi háború ellen a régiek a Szőlő Hegyen Szombat napot meg ülleni fogadtak: azon kívül dolgozni tapasztaltatik, hasonlóképpen mint a káromkodó négy foréntra büntetetetsék. És azon büntetés is három részrül ugyan a Templomra fordítassék, a negyedik pedig Helységé légyen. Értvén itten azt is, hogy Inep és Vasárnapokon Sz. Mise előtt Gyümölttset szedni, vagy rázni annál inkább bort venni, vagy szekéréi vinni, azon büntetés alatt szabad ne légyen.
HATODIK ARTICULUS
Minden esztendőben egyszer, Mind. Sz. nap tájban, minden Szőlős Qazda Ember, belső és külső lakósok, valakik tudni illik az Hegységhez tartozandó Pro-monthoriumokban Szőlőket bírnak, a Hegy Mester Házához tartoznak bé jönni, és akkor hüt7 szerént meg vallani hogyha Esztendőnek el folyása alatt, valahol valakit károshelyen Szőlőben vagy az allyában vagy gyümöltsön látae? holott valaki azon hiitre bé nem menne, nem adhatván az el maradásának elegendő okát, Négy forént-bírsága légyen. Melly Bírságrul eféle személyek az Esküiteknek kedvét keresvén, ha alkudni kívánják engedelmeséget tehetnek hozájuk, holott megkeményitvén magát a reá vetett bírságot meg nem akarna adni, megjelentvén azt előtt a földös
5. A safltf felstf részében
6. Jó kaiban
7. Őszintén
82

Uraságnak vagy tisztinek, annak ereje által minden engedetem nélkül megvehesék rajta.
HETEDIK ARTICULUS
Mivel a sok féle utak igen károsak a Szőlőnek, azért minden ember az ő régi utyát, mellyen Szőlőjéhez szokott járni, meg tsinállja és azon járjon ahova utya vagyon, onnéd se ide se oda, se jobra, se balra ne térjen, hanem ha Hegy Mestert vagy Eskötteket látni, s dolga volna vélek meg szólítván, azokhoz szabad minden jámbornak menni. Ha pedig szabad akaratjábul ki menne vagy ki térne, és azal, az utat más kárával más felé vinni akarná, s el nem akarná szenvedni, aki Szőlője táján lett a kitérés, tudtára adván a Helységnek, annak Bírsága legyen egy Forént.
NYOLTZADIK ARTCULUS
Í <*¦
Ha valamelly Szőlős Gazda lopásban tapasztaltatik, 24 foréntra büntetessék, mellynek húsza a földös Uré, négy a Helységé légyen. Ha pedig több ízbenli ámbár aprolikos lopásokat követne el valaki a Hegyen, mindenét a mi a gyepün belül vagyon el veszesse. Melyből a kárt vallott Ember előszer meg elégítessék8 a Hel-zségnek pedig négy forént adatassék, töbire a földös Uraságé légyen. Ha hogy pedig valaki vagy Péntzét9 törne, vagy olyan lopást tenne, melly Törvényt érdemelne, fogatassék meg, és ha a földös Uraságnak jurisdictioja10 vagyon annak adassék. Egyéb eránt Ns. Vármegye fogságban küldések. Ha pedig Lopás valamelly Szőlős Gazdának Cselédje által történek, vagy lopott portéka valaki Pintzéje vagy Szőleje körül találtatnék, magát a Szőlős Gazda hütivel mentheti, Cselédje mindazonáltal akire a lopás háramlék a lopáshoz mivoltához képest büntetessék. A paráznoságnak is Házasokban 24 forintig, szabad személyekben 12 foréntig büntetessék, kinek hasonlóképen két része Uraságé, egy a Helységé légyen. Az Or Gazdák pedig a tolvajokhoz képest duplán büntetődjenek.
KILENTZEDIK ARTICULUS
Ha idegen Embert találnának a Szőlőben vagy. Gyümöltsön szabadon meg foghassák, és a Hegy Mester Eskütekkel együtt egy foréntot vehessenek rajta, ha aki látja a Gyümölts vayg Szőlő lopót, s maga nem bír véle, valamelly Embert lát
8. Kára megtéríttessék.
9. Pincét.
10. ítélkezési jog.
83

az Helységbiliek közül és híja segétségre, s el nem menne, annak bírsága 4 forént. Úgy nem külömben, ha valamelly bujkáló személyeket a Hegyen vadászni tapasztalnak a Hegy Mesterek meg fogván fegyvereket vagy Puskájokat vegyék el, és adják a földös Uraság vagy annak Tisztartója kezéhez.
Ezen Articulus a Szóló'Pásztorokra is extendóltatik". A vadászót pedig nem csak Ventzeléreknek12 vagy Szóló' Pásztoroknak, hanem gereneráliter Sz. Gergel naptul Szüret végéig, kinek kinek tilalmaz tátik.
TIZEDIK ARTICULUS
Senki semminemű Marháját ne őrizze a Szóló' allyában se a Szóleje feliben a megyén belül Sz. György naptúl fogvást Sz. Márton napig, ha aki ott találja s v. Disznót feles kár tételben s nem ismeri kié légyen, sem pediglen azt bé nem lehetne hajtani meg öllé és a Hegy Mesternek tudtára adván, ha a Marhás Ember betsü szerént vissza nem akarná váltani, oszák föl magok között a káros Emberei, aki a Szőleje meg ölik. Ha pedig öreg Marha lenne, Tehén, Ökör vagy Ló tehát mindenikétől a Hegy Mester 25 pénzt vehessen a marhás Emberen, külömben a kárt meg betsülvén, arul a káros Ember meg elegítessék, mind addig a Hegy Mester a Marhát ki ne adja. Sz. Márton nap után is Sz. György napig a termő Szőlőben ha Marhát tapasztalnak, előbi mód szerént bé hajtsák, és a Hegy Mesterhez vigyék, mindenkor 10 pénzt vehessen.
De ha szaladás képen találnák kárt tenni vagy tétetni, tsak a káros Embert tartozik bötsü szerént meg elégíteni és a félének büntetése ne légyen. Ellenben ha valaki szánt szándékkal Marháját a szőlőbe bocsátja és kárt tétett, a Hegy Mesterek akkor a Marhát hajtsák bé, és 24 forént alatt ki ne botsássák, kinek is két része az Uraságé, harmadika az Helységé légyen. Aki pedig a Marháját elent alván bé hajtani nem engedné, azt is a kár megtérítésén kívül hasonlókép mint hatalmasan őrzőt egy forintra büntethessék.
TIZENEGYEDIK ARTICULUS
Akik a Szőlő Hegyen egymást szidják avagy gyalázák, tehát aki vétkes leszen 1 forintra büntetődjék, ha ki pedig mást meg vert vagy vért ereszt rajta 12 foréntig büntetődjék, mellyből a meg vértnek teste suhodalmához13 képest satisfactio14 tétesék:
11. Vonatkozik.
12. Vincellér.
13. Testi állapota
14. Elégtétel.
84

Ha valaki a Szóló' Hegyen mezítelen kardot vagy Puskát fog ellenkezés képen meg fogatasék és vagy a földös Uraság, vagy a N. Vgye Tisztéhez vitessék, holott is annak ítélete szerént, személynek mivoltához képest, vagy bórében vagy erszényében13 büntetdöjék; Úgy szintén, ha verekedés közt veszedelmes sebek esnének, az ollyatén veszekedő" Juridsictionatus Magistratushoz16 vitessék.
TIZENKETŐDIK ARTICULUS
A megye szegesnek17 1 forént légyen a büntetése, mellynek is a meg visgálá-sára a Hegy Mester Eskötekel ki menvén, a ki vétkesnek találtatik, azt büntessék. Aprólékos Megye igazítások is, néha történek, mellyek meg tekéntéséért és el igazításáért, a vétkes személyek 24 pénzt fizessenek.
TIZENHARMADIK ARTICULUS
'•'- -ii'Ti -..;¦-,¦ / ; .
Amikor a Gyümölts érik, és az Uraság abbúl magának gazdálkodtatni18 kívá-ná, akor a Gyümöltsból módjával való gazdálkodást tenni, Hegy Bírónak és Hegy Mestereknek ugyan meg nem engedtetik. Caeteroquin19 nem lészen szabad a Hegy Bíráknak és Hegy Mestereknek úgy Szóló" Pásztoroknak is fákat rázni, és renden kívül tarisznyával házakoz kordani, hanem az a Szőlő Gazdáknak jó vigyázassa! megtartani. Úgy nem különben egyik szomszédnak a másik szomszédnak Szőlején által menni, sem szőlejét, sem Gyümöltsét le szakasztani vagy föl venni forént büntetés alatt, ennek két része az Uraságé, harmadik az Helységé legyen.
TIZENNEGYEDIK ARTICULUS
Hogyha valaki az igaz Gyepüt a régi rendeleten határnál kilebb teszi, marad 24 forénton, mellynek is négy foréntja a Helységé, húsz foréntja pedig azé, kit illet.
TIZENÖTÖDIK ARTICULUS
Hogyha valaki szőlejének gyepüjét avagy reá mértt20 kaput meg nem tsinálja, és a Marha tsinálatlan gyepün kárba mégyen, a Szőlős Gazdára kinek gyepüjén bé mégyen betsültessék a kár, kinek meg fizetésével 3 forént birságon is maradjon, ennek két része az Uraságé, harmadik pedig a Helységé lészen.
15. Testi fenyítékkel vagy pénzbírsággal ¦'*
16. ítélkező hatóság
17. Határsértés
18. A részét kívánná
19. Egyébként
20. Osztott
85

TIZENHATODIK ARTICULUS 4
Valaki tüzet tsinál a Szólók között, és gondatlansága miatt abúl más Szőlős
Gazdának, Gyepüjének, Szőlejében, Oltványiban, vagy épületében valami kár kö
vetkezik, az Uraság számára 4 foréntban, Helység Bíráinak pedig két foréntban
büntetődjék, ezen kívül a káros Embernek kárát a Helység betsüje szerént tartozik
meg téréteni. t
TIZENHETEDIK ARTICULUS ?
Hogy a távul lévő Gazdák kárt ne valljanak, tartozni fognak a Hegy Bírák naponként avagy is hetenként a Szőlő Hegyet meg járni, és ha valami Vintzelért vagy is munkást káros munka tételben tapasztalnák, toties quoties21 12 pénzre büntessék ha pedig őket nagyobb kár tételben tapasztalnák, tartozni fognak a Szőlős Gazdának idején híreké adni, és a Hegységnek is raportálni22. Amennyire lehet férfiubul álló Szőlő Pásztorokat tartsanak, nem lészen szabad rossz életű Asszonyokat 12 forént büntetés alatt tartani. Amidőn pedig be állítatnak mindenikének eleibe adják a Hegy Mesterek a Hegy igaságát, tudni illik: hogy nem lészen szabad nékie a föl fogadott Szőlőn kívül járni helyes ok és annak ideje nélkül, ugyan azon Szőlőben is, sok bitangolást tenni elsőben egy forént büntetés alatt, kinek két része az Uraságé, harmadik a Helységé lészen, azután ami kár esik is reá fog betsültetni. Mind ezeket úgy más történhető rósz tselekedeteket a Hegy Bírák és Esküttek föl jegyezvén, tartozni fognak az Uraság Tisztinek szedéskor be mondani.
TIZENNYOLTZADIK ARTICULUS \
A Nemes Vármegye Limitatioján23 felül, senki akár minemtl munkásának
napi bérét ne merészellje fizetni, ha pedig valaki már másnak meg fogadott Mun
kását alatomban, vagy töbet ígérvén néki, vagy akár mi más fortéllal eltsalna a
munkást, a Helység el foglalhassa, és az olyatén Gazdát minden elfoglalt Munká
sért 50 pénzre büntesse. j
TIZENKILENTZEDIK ARTICULUS
Minek előtte szokás szerént az Uraság vagy hol Comunitások24 vágynak közönségesen föl nem szabadul a Szüret, mind addig nem lészen szabad 12 forént
21. Annyiszor-mennyiszer
22. Jelenteni
23. Vármegye által megállapított
24. Közösség
86

büntetés alatt szedni, meg szedvén pedig valamig az Hegy Vámot, kilentzedet vagy tizedet, a hol mint van, az Uraság számára ki nem adja, annak híre nélkül azon büntetés alatt Borait a Hegyről el vinni ne merészelje.
HUSZADIK ARTICULUS
Valaki a földös Úrnak tartozó és járó igaságot23 esztendeig maga roszaságátul ki nem adja, úgy szintén ki Szőlejét szánt szándikal pusztára hagyván esztendeig
nem dolgoza, Szólejét minden appertinentiáival ne vehesse.
:" ¦ •, -.."¦¦.,:h|3-
HUSZON-EGYEDIK ARTICULUS -
Valaki a Borát Hegy Vám szedés előtt vizei, alma vagy kertvél26 lével össze köveri, és a Hegy Vámban vagy Dézsmában ollyant ad, úgy szintén ha illy kevert Bort tiszta gyanánt el ád, vagy más hegyre viszi 12 foréntba, az Uraság részére, mellynek 4 foréntja a Helységé lészen, meg büntetések. Azon kívül mint az Uraságnak, jó Bort adni, mint a vevő Embert kára eránt megelégítteni kénszerítesék.
; HUSZON-KETŐDIK ARTICULUS
Valakinek az Uraság, vagy annak engedelméből az Helység Puszta parag Szőlőt ád föl, azont meg épétvén kinek föladtatott, azután vér ág találtatván hozzá, semmikép ki nem vethessék belőle, hanem bírhassa mint örökjét, tsak a földös Urnák az esztendőnként járandó igaságot meg adja annak idejében.
HUSZON-HARMADIK ARTICULUS
Senkinek pedig nagyobb bizonyságnak okáért a Pöröknek eltávoztatására való nézve, a Hegy Mester és Esküttek hírek nélkül alatomban Szőlőt vásárláni 24 forént büntetés alatt ne légyen szabad, hanem a Hegy Mester maga vagy Eskütjei által előszer a földös Uraságnak, annak utána mind a vér szerént való Atyafiaknak mind Megyéseknek27 hírévé adassa és azoknak akaratjábul és bizonyságábul készülhessen, és az adó Fél mindenkor készen légyen és jelen és a föl való Levelet kereszt vonyásával meg erősítse, és azon levél a Helység könyvében is bé iratasék.
25. Jogos rész p). hegyvám, dézsma
26. Körte
27. Közvetlen szomszéd
87

HUSZON-NEGYEDIK ARTICULUS

*'

Akár mellyel adott Szóló" ellen is valaki szomszédi vagy vérági Jussal és igaságal, akár pedig más ezekhez hasonló okok állat ellene akar mondani, vagy a meg Vevőt ettől tilalmaztatni, tehát az dadástul fogva megszámlálván egy esztendő" és egy nap múlva vigye ki-ki mind ezeket végbe, máskép keresetit el veszti, és. tebül28 vagy azután az eladott Szőlőhaz nem juthat, és magáivá nem teheti, mert Törvénytelen dolog lévén ez, hogy minek utána a meg nem vásárolt Szóló" több esztendők forgása alatt mások serénységével és nagy költségei meg jobbítván, sok iparkodások meg térése azon szerént amint el adatott, vetó"tdjék vissza. Más az, ha valamelly vérág vagy egyéb Törvényes Successor29, avagy a Szomszéd is távol lévén, s el adást sem tudván az alatt megnem jelenhetne. Úgy kik árván maradván még gyermeki sorban vannak, az illyetén tehát maga igaságát el nem veszti, sem az ellen a praeseríptio nem folyhat, hanem az eladott Szőlőt is, ha tapasztalható jobbítás vagy kár lészen benne betsU szerént, ha pedig sem kár, sem jobbítás nem lészen rajta, tehát tsak azon áron amint el adatott és az Helységbeli Fassionális Levél30 vagy az alkuban lévő hitelles Személlyel által meg bizonyodik, meg nyerheti. Kinek a Bírák által is az emiétett okoknak meg bizonyításával minden hosszas Per nélkül a Szőlő és hozzátartozandói meg ítélendők lesznek. Ugyan azért a Helység is minden Szólőbeli el adást protocoláltoson31, hogy ki által és kinek, melly nap és esztendőben és mennyen adatott el a Szőlő, hogy azután idővel, h szükséges hozná magával, minden Szőlőbéli el adás világosságra jöhessen.
..¦;,.¦ ' w-'i ¦¦¦V-.*."'-;
1 ÍK HUSZON-ÖTÖDIKARTICULUS ' ^ ^
•. ¦¦¦ .-* ¦ í..¦ ¦'"*¦¦'
Ha valamely Instans32 Atyafi vagy is adós ember valamelly Szőlőből Just, Törvény tételt és Satisfactiot kívánná, tartozik Commissiot33 vinni melly mellett a Hegy Bírák a Feleknek terminálnak34 az tizenöt napot és akkor a helységbéli: Esküteket össze gyújtván, mind a két félt meghallgatván és közötök igazságos intézést és érdemlett satisfactiot tegyenek. Úgy mindazonáltal, hogy mind addig formális Executioba35 ne menjen, azaz foglalást vagy mérést ne tegyenek, valame-
28. Többé
29. örökös ,ifci iB 1. sh ; ¦.,<'¦¦ .-:¦.. "<»>¦>". ' ..-- -V,L. . r ^
30. Adás-vételHJl stíStó levél ,xá-"Y'<~-:"•• ¦ ú<y- ¦ ' ¦ ¦¦-"¦-. • '<¦¦¦'¦ ••^ ¦'. ?•
31. Jegyz<5könyvbe foglaltatik
32. Kérelmezi
33. Megbízás •¦" ¦""¦» ¦¦ x->>¦>•%
34. Id(S kitűzi
35. Végrehajtás, foglalás v?* u» - M
88

dig a felek dolga miben légyen, az Urságnak vagy Tisztének meg nem küldik és úgy attul pro Executione Commissiot nem vesznek.
HUSZON-HATODIK ARTICULUS
Ha valamely Atyafi, vagy adóságot kereső Ember, valamelly Szőlős Gazdának Szőlejéből just kívánna, avagy Szőlejét foglalni, annak Törvényes foglaltatása Gyertya Boldog Asszony naptul, Gyümölts oltó Boldog Asszony napig engedtettik. Mellyre nézve ezen idő alatt Helység36 tartassék, ha szükség többször öszve jöjö-nek a Bírák és Esküttek és az ollatén Pölőkedők között elégségesen meg halgatván panaszokat vagyis kéréseket, feleleteket, próbájokat bizonyság vallásit, a Nótárius igazán értő képpen föl írja, s azokbul minemú" deliberatio37 lészen papirosra tegye, appellálni midenféle Törvény tételét vagy büntetését az Helységnek szabad lészen. Valaki azon meg nem nyugszik, a Földes Úr Törvénytételét is pedig Hazánk Törvénye szerént a Nemes Várgyére. Nem különben a melly Fél pőrét veszti, szabad lészen a földesúr Commissiója mellett Nóvummal38 élni vagy igyét forgatni.
HUSZON-HETEDIG ARTICULUS ! « < N
Valaki a helysig eleiben a Törvényre idéztetvén, még nem jelennik, egy forinton maradjon, és a kereső Félnek a kereset meg ítéltessék.
, tel,, HUSZON-NYOLTZADIKARTICULUS
Valaki azért a Szőlő örökségrül és Hegy vám alatt lévő irtás földökrül és rétekrül Port akar kezdeni, a Szőlős Gazdát elsőben Gyertya Szentelő Boldog Asszony nap előtt nyoltz napal tartozik a Helység bírája vagy Esküttje által admo-nealtatni39, melly admonitioért 12 pénzt tartozik a Bírónak vagy Esküttnek fizetni, azután Gyertya Szentelő Boldog Asszony nap és Gyümölts oltó Boldog Asszony nap között tizen tötd napi Terminussal dolgát adja bé, mellyre az all Pörös vagy szóval vagy írással felelni tartozik és mind a két részről magok írásit és feleletit vagy hiteles és jeles Leveleket vagy pedig hú" le tételei leendő élő bizonyságokkal, igazságokat meg bizonyítani tartoznak.
36. Hegyközségi összejövetel, gyűlés : ' ;(. .', 'i '¦ " ^ ''^ " "i> ,-.'/<¦(¦:¦ r
37.Határozat ' ¦¦ : -"'VT'.! M. ¦./ v; ¦"¦ ; ¦,.¦,.,/.• r.s; (;i;--; : i
38. Perújítás
39. Meginteni, figyelmeztetni .. ,:;..t/. ¦
89

7 a. HUSZON-KILENTZEDIKARTICULUS ^
Hogy valaki a Szóló' Hegyen Mestert és Eskütteket igazságot szolgáltatván* feslett nyelveségból meg hamissolja40 vagy meg szidja, tehát marad két forént bírságon, a Hegy Mester ellen dupplán, úgy mint 4 forénton. Ha pedig az egész Hegy Népét a Törvény tételkor meg motskolla 12 forénton maradjon, annak háta a földös Uré vagy hol nintsen, Magistratusé, háta pedig a Helységé: mert nem illik akár melly törvényes igazításokban, ha szintén vétenének is, a Bírókat és Eskütteket gyalázni, vagy hazutolni, hanem Törvényeket, ha nem tetzik becsületesen és minden engedelmességgel meg követni és a Földös Uraság eleiben appellálni. Fáradságokért pedig lészen a Bíráknak és Esküteknek Asztal pénz 40 dénár és ételbül való képest gazdálkodás, az időzésért minden napra 12 pénz, betsüért 40 pénz, bé valló Levéltől Egy Tallér, megye igazítástul 24 pénz általában, akár hány követ tesznek le és mind ezeket azokal fizetések, kik vétkeseknek találtatnak. A betsüben illy forma rendet tarthatnak. Egy szöló" tő"nek ki töréséért egy garasra betsülhetik és egy esztendőnek oltovánok ki törésében és tellyeségel való el rontásában, mind a gyümölts fának indulatját, mind annak mivoltát szükség tekéntetbe venni, mert a jó indulatu két három vagy négy esztendős oltovány töbet ér az egy esztendősnél és egy porgamén vagy torsatlan körtvély az korpa körtvélynél is azért fáját is töbre betsülhetni. És ezen betsü tsak kár tételek alkalmatoságával, mint egy| büntetés hellet tartasék. , ,:, ; ... , . ,....,,..,-, 5 ,, ,
HARMINTZADIK ARTICULUS
Minthogy pedig némelly Helységek ellen sok féle panaszok voltak és adi elő magokat, hogy gyakorta helytelen ítéleteket tettek és még is az olyanokai ámbár a Felek közül egyikének vagy másikának nem tetzett is, Executióba vették Földös Uraság eleiben nem engedték, sőt nemeikor ha ki az eránt ellenek szóllott, meghurtzolták testiben vagy erszényében megbüntették, ollyan dolgokban is ereszkedtek, melly a Szőlőt vagy a Gyepül belül valóságot nem illeti, és az illyetén helytelenségek néha attul is történhettek, hogy bor közben volytattak a dolgot. Annak okáért, mind helyesebben, mind tsendesebben folyanak a Helységben a dolgok, a Helységek vagy Gyülekezetek végével józanon tartsanak, étel után sem mi nemű dologhoz ne lássanak és senkit ne büntessenek és hogy a Helységek, vag is Gyülekezetek miatt Isteni Szolgálatot, Sz. Misét és Predicatiot el ne mulassák, Helységbéliek Inep és Vasárnapokon tellyeséggel Helység ne tartassék, semmit a Gyepün belül vagyon vagy kívül történt Hegy Bírák magok eleiben ne vegyenei
40. Meghazudtolja •.¦•>. v>i, .;.•»•
m

semminemű Törvént akár melly Pörlekedó" kérésére is, a hol földös Uraság vagyon annak vagy Tisztének Commissiója nélkül ne tegyenek; a minemű Törvént tesznek pedig, a mint már fellyebb meg Íratott, minek előtte a földös Uraságnak vagy Tisztinek nem referálják Executioban ne vegyék. A szokott büntetéseknek meg vitelében mértékletesek legyenek, és ha valaki magát megkeményítené a Bírák ellen és az Articulusok szerént érdemlett büntetést magán meg nem hagyná venni, az ollyannak is személyét ne bántsák, ne kalodázák, ne lantzalják, hanem a földös Uraságnak, vagy hol nintsen, Processualis Szolga Bírónak adják bé, és úgy annak Assistentiaval az Articulusban rendelt büntetést mind a vétkiért, mind az ellen állásért vegyék meg. Egy szóval ki vévén az Isten ellen való káromkodást, idegen kóborlókat és kiket lopáson vagy paráznaságon épen rajta kapnának, senkinek személyéhez a Helységbéliek közül ne gyúljanak, hanem mind büntetést vagy bírságot, mind Törvényes Conviotionak terhét, a Gyepün belül lévő jószágokbul exeqválják.
A^ÍPÁ i i :>r'
t 'c--V- ;!'>íA: u ,; ¦¦
rílsí a .
'¦•¦ Ih-t ii':iJ'i;!rv .:
91

"•v-;,wv «¦"•¦' »¦-.. ivít!" ¦' "V1 -r-fi •>' ^,- y .V...Ú¦•¦!:' 72. «. melléklet ,
ALAPSZABÁLY
Az egyesület:
a) Neve: Hegyközség Magyarszerdahely
b) Székhelye: Magyarszerdahely
c) Működési területe: Magyarszerdahely, a magyarszerdahelyi szőlőhegy né
ven ismert terület,
d) Törvényességi felügyelet: Városi Ügyészség, Nagykanizsa
A Hegyközség célja:
1
A hegyközség célja a szőlő-, bor-, gyümölcstermelők öntevékeny kezdeményezésének összefogása, az ebből eredő termelésfejlesztési lehetőségek előmzdítá-sa, lehetőleg a gazdaságos termelés, a közös értékesítés szervezése. Továbbá az egész hegyterület társadalmi rendjének kialakítása, közbiztonságának megszervezése, közlekedésrendjének megállapítása, úthálózatának kiépítése és karban tartása, a szép, egészséges, tiszta környezet védelme, megtartása. A szőlő, bor és gyümölcs termelő érdekvédelme.
A Hegyközség feladata:
1. A szőlő és gyümölcs telepítésének segítése, a fajta megválasztásával, a telepí
tési és művelési módok megismertetésével, az egészséges, fajtaazonos szaporí
tási alanyok beszerzésével. Számba kell venni és értékelni a jelenlegi fajtákat
és meghatározni, hogy a jövőben melyeket ajánlatos telepíteni.
2. Szőlő, bor és gyümölcs szakszerű termelésének, kezelésének elősegítése.
3. Szőlőműveléssel és borászattal kapcsolatos jó hagyományok ápolása és őrzése.
4. A növényegészségügyi ismereteket széleskörben tudatosítani, a védekezési te
endőket időben és minőségben szorgalmazva, figyelemmel a helyes technoló
gia betartására, a felhasznált vegyszer optimális mennyiségére. A permetezési
napló vezetését általánossá kell tenni.
5. Megszervezi a közbiztonságot, elősegíti a hatásos vagyonvédelmet.
A hegypásztori szolgálat újjászervezése, azok munkájának meghatározása és ellenőrzése.
6. A hegyközség területén lévő utak, árkok, vízfolyások karban tartásának, szük
séges javításának szervezése.
A területen rongálókkal az általuk okozott kárt ki kell javíttatni vagy meg kell téríttetni. Eredménytelenség esetén a hhelyi polgármesteri hivatalban kell eljárást kezdeményezni.
92

7. A gazdálkodás eredményességét fokozó létesítmények megvalósításának szer
vezése, (út, villany, víz, borminősítő, borpalackozó stb.)
8. A hegyen folyó építkezéseket figyelemmel kísérni és véleményezni. Állást
foglal az önkormányzati hivatalnak a hegyközség területére is vonatkozó sza
bályozóinak az ügyében.
9. A hegyközség elősegíti a termeléssel, értékesítéssel, környezetvédelemmel
kapcsolatos jogszabályok végrehajtását. .,?..

10. A hegyközség együttműködik, szoros kapcsolatot tart fenn az önkormányzati
szervekkel, a területen érintett szövetkezettel, gazdasággal.
11. A hegyközség együttműködik más egyesületekkel.
12. Ellátja a hegyközség körébe tartozó érdekegyeztetést és érdekvédelmet.
13. A hegyközség közreműködik tagjainak szakirodalommal való ellátásában,
szükség szerint szakelőadásokat és tanfolyamokat indít.
14. A hegyközség tagjai részére közös tapasztalatcserét, kirándulást szervez.
15. Hírközlés, hirdetés, értesítés, felhívás és közérdekű közlemények részére táblá
kat kell elhelyezni.
16. Az optimális szüreti idő meghatározása. . ^ "- . ,
A Hegyközség jogképessége: --^
1. A Hegyközség az egyesületek körébe tartozó jogi személy, jogokat szerezhet és
kötelezettséget vállalhat.
2. A Hegyközség a rábízott vagyonnal önállóan felel. A hegyközség tartozásaiért
a tagok, a tagdíj megfizetésén túli, saját vagyonukkal nem felelnek.
3. A hegyközséget bíróságok és hatóságok előtt, továbbá harmadik személlyel
szemben a hegybíró - akadályoztatása esetén a helyettes - képviseli őket aláírá
si jog illeti meg. *
4. A hegyközség az illetékes önkormányzat szerves része kíván lenni, autonómiá
ját megtartva, intézkedéseit az önkormányzati rendelkezésekkel összhangban
hozza meg. , i .......
.-.,•/¦¦:¦¦ :¦¦¦¦ ~.*":'^" ¦¦'
A Hegyközség vagyona:
1. a) Tagdíj bevételből, . ^;»&¦:-» \. i p :
b) Az általa szervezett rendezvények bevételéből, -;.'. ¦ .
c) A tagság önkéntes hozzájárulásából,
d) A részére nyújtott állami vagy önkormányzati támogatásból,
e) Egyéb bevételekből, y-.,. ; ¦".
f) A bevételeiből szerzett ingó és ingatlanokból. '',¦''
2. A tagdíj mértékét a közgyűlés állapítja meg.
Befizetési határidő": először: 1992. október 30.
a továbbiakban: 1/2: március 1. s. ,
""-•¦¦•'¦ 1/2: augusztus 1. •¦:¦ ¦.;-; :.,-. ¦.
93

l

3. A hegyközség vagyonát - a jóváhagyott költségvetés szerint - az alapszabálynak megfelelő célokra szabad felhasználni. A Hegyközség tagjai és a tagsági viszony keletkezése.
1. Önkéntes elhatározás alapján a hegyközség tagja lehet olyan nagykorú állapol-
gár, aki Magyarszerdahely, magyarszerdahelyi szőlőhegy néven ismert terüle
ten földbirtok tulajdonosa vagy bérlője és használója, és az alapszabály rendel
kezéseit magára nézve kötelezően elfogadja.
2. Az alakulás időpontjában a tagsági viszony alapja a belépési nyilatkozat. Ezt
követően a tagfelvételről a hegyközségi elöljáróság dönt, elutasító határozata
ellen a közlést követő 15 napon belül a közgyűléshez lehet fellebbezéssel élni.
A Közgyűlés határozatával szemben további jogorvaslatnak helye nincs.
3. A tagok nyilvántartásáról a hegybíró gondoskodik.
A tagok jogai és kötelezettségei 'fi '¦ mxm -!iv¦-': ¦'•' * A
1. A hegyközség minden tagja azonos jogokat élvez, egyenlő szavazati joggal
rendelkezik.
A hegyközség szerveibe bármely erkölcsileg fedhetetlen tagja tisztségviselésre megválasztható.
2. Minden tag joga és egyben kötelessége is, hogy a hegyközség alapszabályának,
továbbá szervezeti határozatainak megfelelően részt vegyen az egyesület mun
kájában, igénybe vegye a hegyközség szolgáltatásait, valamint javaslataival és
bírálataival hozzájáruljon a hegyközség eredményes munkájához.
3. A kögyűlés által megállapított tagdíjat határidőre be kell fizetni. *'"''''¦*"' "
4. Aki tagdíját az év lejártával felszólítás után sem fizeti, a tagok sorából ki kell
zárni. ... } ^ ^ ^ . t (. _'," ..,.,!."•.'- , •"'.<> ._-;. ¦. ¦
j.(w. , A Hegyközség Szervezete *.
1. A hegyközség szervei: , , , , .. .:.-.,, ,...,
a) a Közgyűlés, ; • ". •. -
b) a hegyközségi elöljáróság, .¦¦*!,-;.: ,1 i-Á... >
c) az ellenőrzőbizottság. f* ,,
2. A hegyközség tisztségviselői: ;
- hegyközségi bíró, ; •
- hegyközségi helyettes bíró, K J .,,;»*•»¦ < ; {¦>
- hegyközségi pénztáros, • • ?. .¦ ,fks& • ¦;• ¦: ÍM.¦¦ ,¦< j. /., (?
- hegyközségi jegyző. ..!¦¦..-,• ,,, ; 3^-i (*¦:(,- ..s ,.;'., ,-, '"
3. A hegyközségi elójáróság 7 főből áll t^-y^é , ,,;-¦¦¦. '.bíf
Tagjai: hegyközségi bíró .
hegyközségi helyettes bíró
94

hegyközségi pénytáros gx^A r
hegyközségi jegyzó" ;** '¦¦-¦-
3fó"elóljáróságitag ' "
4. Az ellenőrző' bizottság 3 személyből áll. Munkáját a közülük megválasztott
ellenőrzőbizottsági elnök vezeti.
5. Meghatározott feladatok elvégzésére a tagok sorából a közgyűlés állandó vagy
időleges jelleggel bizottságot választ.
6. Az egyesület munkájába esetenként nem tag külső' szakember is bevonható.
7. A hegyközségi elöljáróság tagjai nem lehetnek egymás közeli rokonai.
-,, » .!¦¦;- < A Közgyűlés
*¦-. íis.'* »í,--'*iV- '¦
A hegyközség legfőbb szerve a közgyűlés.
A közgyűlés a tagok összessége, amely a hegyközséget érintő* minden kérdés
ben dönthet. , ,x , ,_ '.'.
1. Kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozik:
a) A hegyközség alapszabályának megállapítása és módosítása.
b) Az elöljáróság és a tisztségviselők, valamint az ellenőrző1 bizottság megvá
lasztása, visszahívása, nyílt szavazással. < , .,,.,,",,,.,, .,*,/ .-.*.-.-;¦
c) A hegyközség előző közgyűlése óta végzett munkájának megvitatása, a
következő' kögyűlésig végzendő feladatok meghatározása.
d) Az évi költségvetés megállapítása, az előző" évi zárszámadás jóváhagyása, az
ellenőrző bizottság jelentésének megtárgyalása.
f) A hegyközség más egyesülettel való egyesülésének, illetve feloszlásának kimondása.
2. A hegyközség szervei és tisztségviselői a közgyűlésnek felelősséggel tartoznak.
3. A közgyűlést az elöljáróság évente egy alkalommal köteles összehívni.
Közgyűlést kell összehívni akkor is, ha ennek szükségessége felmerült, vagy ha
azt a tagok 1/3-a a cél és ok megjelölésével írásban' kéri, illetőleg, ha azt a
bíróság elrendeli.
4. Tisztújító közgyűlést kell 5 évenként összehívni, ahol a tisztségviselőket, elöl
járóságot, ellenőrzőbizottságot újjá kell választani.
Az elöljáróság és az ellenőrző bizottság, itt köteles 5 éves munkájáról beszá
molni. "
Az elöljáróság tagjai kettő alkalomnál többször nem választhatók.
5. A közgyűlés határozatképes, ha a tagok több mint fele jelen van. Határozatkép
telenség esetén a közgyűlést el keell halasztani és 15 napon belül meg kell
ismételni. A másodszor összehívott közgyűlés az eredeti napirendben felvett
kérdésekben a megjelentek számától függetlenül határoz.
95

6. Közgyűlés a határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség
esetén a hegybíró szavazata döntő.
7. Minősített szótöbbséggel határoz a felszámolása kimondása esetén.
Minősített szótöbbséghez a jelenlévő tagok 2/3-ának egyszerű szavazata szükséges.
8. A közgyűlést a hegybíró vezeti.
9. A közgyűlés napirendjéhez bármely tag hozzászólhat, javaslatot tehet. A javas
lat felett a közgyűlés határoz. s, ;,,,
10. A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni.
A jegyzőkönyvben a közgyűlés legfontosabb mozzanatait, valamint a határoza
tokat kell rögzíteni. A jegyzőkönyvet a hegybíró, a hegyjegyző és két jegyző
könyv hitelesítő írja alá. , v, ),i : »,,(,,
1. Szükségszerint ülésezik, de évente legalább két alkalommal köteles ülést tartani.
2. Minden olyan kérdésben dönt, melyet az alapszabály nem utal a közgyűlés
hatáskörébe.
3. Az előljárósági ülés határozatképes, ha a tagok több mint 50%-a jelen van.
4. Az elöljáróság határozatát szótöbbséggel hozza, szavazategyenlőség esetén a
hegybíró szavazata dönt.
5. Az elójáróság üléséről feljegyzést kell készíteni, melyet a hegybíró és a jegyző ír alá.
5.
Az ellenőrző bizottság

s U

1. Feladata a hegyközség alapszabály szerinti működésének, valamint gazdálko
dásának ellenőrzése.
2. A bizottság, a tevékenysége során szerzett tapasztalatairól évente, továbbá a
tisztújító közgyűlésen köteles beszámolni.
3. Az ellenőrző bizottság elnökét tanácskozási joggal az elójáróság üléseire meg
kell hívni.
:' A hegyközség tisztségviselői v
1. A hegybíró: ¦ ' >-y~ ;': 'n .s»?^-o-c KMÍ-'M M -¦ v^fcí
a) Képviseli a hegyközséget a bíróságok és hatóságok előtt, valamint harmadik
személlyel szemben. Védi a hegyközség érdekeit.
b) Előkészíti, vezeti a közgyűléseket, előjárósági üléseket, gondoskodik a ho
zott határozatok közléséről és végrehajtásáról. A végrehajtásba bevonja az
elöljáróság tagjait.
c) Irányítja és ellenőrzi a hegyközség gazdálkodását a költségvetés keretei
96

között a pénzügyi szabályok betartásával. Gyakorolja az utalványozást, d) Az egyes feladatok ellátásával a helyettes hegybírót is megbízhatja.
2. A helyettes hegybíró:
a) A hegybírótól kapott jogokat, továbbá a hegybíró tartós akadályoztatása
esetén annak teljeskörű hatáskörét gyakorolja.
b) Közreműködik, segíti a hegybírót az alapszabály szerinti tevékenységben, a
hozott határozatok végrehajtásában.
3. A pénztáros:
a) Kezeli a hegyközség vagyonát. ¦ . ,,
b) Gondoskodik a tagdíjak beszedéséről.
c) Minden ki- és befizetésről pénzforgalmi könyvet vezet.
d) A hegybíró utalványozása mellett teljesíti a kifizetéseket.
e) Elvégzi a gazdálkodással összefüggd számviteli munkákat.
f) Nzilvántartja a hegyközség álló és fogyóeszközeit, valamint anyagait.
g) Elkészíti az éves költségvetés tervezetét, továbbá a gazdálkodásról szóló
éves beszámolót.
h) A hegybíró által vállalt kötelezettségeket ellenjegyzi.
Tisztségviselők díjazása
1. A tisztségviselők munkájukért bért nem kapnak, de tiszteletdíjban részesíthetők.
2. A tiszteletdíj mértékét a közgyűlés állapítja meg.
3. A tiszteletdíjakat a lejárt évet követően tartott közgyűlés után kell kifizetni.
4. A tisztségviselőket, ha a hegyközség ügyeit külszolgálatban intézik, napidíj,
szállásköltség és útiköltség illeti meg. Költségek elszámolása tekintetében az
érvényes jogszabályok az irányadók.
5. A hegyközség közgyűlése a jól dolgozó előljárósági tagokat a hegybíró javas
latára jutalomban részesítheti.
6. Az érintettek jutalmazására a hegybíró az éves gazdálkodásról szóló beszámoló
előterjesztésével tehet javaslatot. .. >¦ • f,
A hegyközség megszűnése
A hegyközség megszűnik:
- a közgyűlés feloszlást kimondó határozatával,
- más társadalmi szervezeettel való egyesüléssel,
- ha a bíróság feloszlatja, illetve megállapítja megszűnését.
A hegyközség megszűnése esetén vagyonával a közgyűlés rendelkezik.
97

¦?,< '. '.,¦"/¦" í'-''f lh:

Záró rendelkezések

1

1. Azokban a kérdésekben, amelyről az alapszabály nem rendelkezik az 1989. évi
II. törvény az egyesülési jogról és a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
2. A hegyközség működését csak a nyilvántartásba vétel után kezdheti meg,
illetve a jelen szabály csak a nyilvántartásba vételt követően lép hatályba.
.¦¦s<v,i:«»!tiy>

Magyarszerdahely, 1992. július 30.





¦**<•»¦¦ -¦"*¦¦¦

§



. !,?.*''".

",-:>.¦ ii..'..-



98



I


Lakóház (Rózsa u. 19.)

99






¦¦?¦,' ¦¦¦

Gabonacsépiés a XX sz. elején




100

Gabonarakodás, kazalba rakás


101


Hegyi kápolna harangjának fogadása (/<>


102

szoiöpreseíes, guzsvs prtssei


i. m-


Vízimalom felül csapott kerekkel




Csárda (Németh Károly - Pókó)

HALIS ISTVÁN VÁROSI KÖNYVTÁR
236284 -V
NAGYKANIZSA

103

Felhasznált irodalom

1. László Gyula: "Emlékezzünk régiekről..."
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó 1979.
2. Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. i
Zalai Gyűjtemény 23. sz. 1986.
3. Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető". Zalai Gyűjtemény
14. 1979.
4. Kiss István: Plébániák története, Zalaszentbalázs Egyházmegyei Nyomda
Veszprém 1935.
5. Holub József: Zala megye története a középkorban II. Községek története.
Kézirat, másolata a Göcseji Múyeumban, Zalaegerszeg. 5
6. Ördög Ferenc: Zala megye népésségöszeírása és egyházlátogatási ."
jegyzőkönyvei (1745-1771) II. Budapest-Zalaegerszeg, 1991.
7. Canonica Visitatio 1832. Zalaszentbalázs. Zalaszentbalázsi Plébánia irattára.
8. Gó"cze Rezső": A palini Inkeyek a késői feudalizmusban. Honismeret 1988/1.
\
9. Bátorfi: Adatok Zala megye történetéhez. Nagykanizsa 1876-77. Zalai Közlöny
ffl.k.
10. História Domus I. Köt. Zalaszentbalázsi Plébánia irattára.
11. Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1919-ig. Zalai gyűjtemény
9/1978.
: Fejezetek a zalai szőlő és bortermelés történetéből.
12. A szabadságharc zalai honvédéi 1848-49. Zalai Gyűjtemény 33. Zalaegerszeg
1992.
13. Hegyközségi Szemle 1939/4-5. sz.
14. Magyarszerdahelyi Hegyközség 1870-ben megnyitott Hegykönyve.
Ballá Lőrinc tulajdonában. -
.,_,
104,
}A:-





Templom
Templombelső - főoltár

KÖLCSÖNÖZHETŐ


Utcarészlet 1.

Utcarészlet 2.


Szőlőhegyi kápolna

Ujnéppusztai szociális otthon


Óvoda

Általános iskola


Polgármesteri hivatal

Főtér