Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
3.56 MB
2006-08-15 09:30:11
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
587
4117
Rövid leírás | Teljes leírás (554.83 KB)

Zalai Közlöny
Hetenkint kétszer, vasárnap- s csütörtökön megjelenő vegyes tartalmú lap

Zalai Közlöny 1877. február 9-16.szám


A következő szöveg az újságból készült, automata szövegfelismertető segítségével.


VAGY-KAMZS1, 1877. februirlus

Tizenhatodik évfolyam.



<J EKtntMi Ér: §> > egúu évre. . 8 írt. 1
Hl 41

li kiaitábot petitMorbaD
7, nuiaodmor fi K miuden
tuviblú sorért íi kr
NYII.TTKKMJ.N
■ „Tolkillt Klkrírt r
Ütnek W.
Kmraniri illetik minden
egye* Kirdetéeert külftn
30 kr. 6ietendS.

ZALAI KÖZLŐIT
előbb: .ZALA-SOStOGTI KÚZLONT.'

. Taka-
rékpénatári épölet föld-
eaint, — aaregf f »•»**
ületó ktalentiojrekp*-
dif • kiadikoa bír
Beatre inretend&k :
NAQY KANIZSA
Barmeotetlea levelek eaak iiatert munkatar-
Kiatratok Tiaaaa aam WWet»ek.

N..K»uÍ7s»varo» helyhatóságának, nemkfilönlH'n a „D.-Unimal kereskedelmi 8 Iparba**", * ^kaabsal Ukarékpéutár", * „zalanegTel általános UBltótenttlef, a „B.-kud neveié egyes&lrt", * -soproni kereskedelmi » iparkamara ■.-kuixgiű kDlvüaflztmánva" • több Megyei és Táróul egyesület hivatalos értesítője.
Hctenklnl kétszer, vasárnap- s esütórtökdn megjelenő vegyes tartalmú lap.

Óda Deák Ferencz emlékezetére. *)
Hát tóged is ledőlni kell-e látnunk. Ös bérczeink utolsó czédrusát? Kit bírni, még szenvedni is, kívántunk, Bár nézni is kin volt haláltusád'. Nem ég villáma, de szú, lassan órló, Rongálta élted gyökerét belölről; S mit országszerte tompa jaj követ: Meg kellé végre érnünk dőltödet!
Szorongva, fojtott lélekzettel illánk, Kétség s remény közt lesve ablakod': Ha egy paráByi súgárt még találnánk... Ite benn a mécs már alig pislogott. Az éj az utczán lelte még a népet; Oly néma volt mind, oly vigyázva lépett, Mini a haló-szobában, hú fiák, Remegve haldokló atyjuk miatt.
S mikor a hir, előbb susogva, féke, l'sak aztrebegve— .végevan!" — kiszállt, Majd szárnyat ölt. a négy világi szélbe, S száguldva jár be bérczet és lapályt, S a villany-szikra, mint a nyíl, kilóve, Bffurja mérgét csontba és velőbe, Hogy millió sziv attól lángra gyű', S a láng az égre — s összecsap vadul.
Akkor halottas házzá vált az ország, A hármas bérez egy roppant ravatal — Melyhez, hogy azt földig befátyolozzák, ■Tó férfi és nó, agg és fiatal. A sátor-kárpit, tetejétől aljig Hosszan reped; a trón maga meghajlik, Király fején gyászt ölt a korona, S térdelve sír hazánk nagy-asszonya.
S mint duzzadt árja külön folyamoknak, Partot, korlátot áttör s egybe csap: Ugy ömlik a nép, ezrek úgy tolongnak, Hogy jött a nagy temetkezési nap. Rang, párt, kor eltün — egy keservbe forrva. — Bámulva látja, nézi Európa: A mint a sirt népek veszik körül, És milliók szemében egy köny ül.
Mért tnnyigyász? Mi föld feletti nagyság, Mely milliók könyét érdemli meg? Hogy férfiak, mint kis gyerek sirassák, S reszkessenek bsj-edzett nagy szivek' Hogy kunyhaját a pór, király a trónját, Knstélyukatnagyok,— mind gyászba vonják! A hűk szivét villám nyilalja át, S az ellenség meghajtsa zászlaját!?
Magasan állt-e, büszke hatalomba', Hogy dóltivel úgy megdöbbent a föld? Hajh, nagyokat hideg halotti pompa Követ csupán, sziv értők gyászt nem ölt! Xemes kedély volt ? Vagy nagy elme lángja? Kis házi mécs? Viligló égi fáklya? Mind szép — de csak múló világu láng: A jellem az, mit benne bámulink!
Klvben szilárd s mint szikla rendületlen, Ha védni kellé törvényt és jogot; De hol csak pártdüh lángolt bősz szivekben, <> békitőleg szóla mindig ott.
*) 8ier.dk által mindkét kolteailtv a ma
S7ar tad. aka.temiabas jan. bó SS-án mectartott
U'«i-Ooa«p.lree olvasatott fel. Saerk.

...