A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 1.06 MB | |
| 2005-11-29 10:37:31 | |
 | |||||||
Védett  2 | 351 | A BALATON ÉS KÖRNYÉKE A ZENÉBEN. | KERESZTY ISTVÁNTÓL. Óh Tihanynak rijadó leánya! Szállj ki szent begyed közül, lm\', kit a sors eddig annyit hánya, Partod\' ellenébe (11. Itt a\' halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztult reményén Egy magános árva szív. Csokonai örökéletű költészetének ez a szájról szájra szálló éneke (a „Lilla; érzékeny dalok\" III. könyvében „A1 tihanyi echóhoz\" címen jelent meg először) kétségkívül a legrégibb dal, a legrégibb zenei emlék, amely a Balatonmellékre vonat-kozik. De sem nem láttam soha kiadva, sem szerzőjét meg-nevezni nem tudta senki. Zeneirodalmunkat balatoni emlékek után kutatva, azt talál-tam, hogy ez a gyönyörűséges magyar tenger és remek bort termő, regényes szép partvidéke csak ritkán jutott zene-költőinknek eszébe! Száz óv alatt alig négy tucat zenemű-kiadvány örökíti meg nem is csupán a Balatonnak, hanem a közelében fekvő tájaknak is nevét; akárhány elsőrendű zené-szünk nevét is hiába kercsnök a szerzők közt; sőt nagyobb-szabású alkotásra is a Bakton csak egyetlen zeneköltőt ihle-tett; ezt is körülbelül ötvenéves korában. A többi, kisszerű müvekről pedig — „de mortuis nil, nisi bene\", legalább nagyobb részükről, most ildomosabb nem tárgyias kritikai taglalást közölni, hanem csak egyszerű jegyzéket. De hiszen az ilyesmi is minden specialistának örömet szokott szerezni. Előrebocsátom, hogy, .egy pár kivétellel, a jegyzékbe vettem darabokat a M. Nemzeti Múzeiim, illetőleg ennek kére- KERESZTY ISTVÁN \\ A BALATON ÉS KÖRNYÉKE A ZENÉBEN l73 tében az Orsz. Széchenyi-Könyvtár őrzi, ahol azok megtekint-hetők. Tudvalevőleg a Nemzeti Múzeumnak hivatása minden szellemi termékünket megőrizni az utókor számára, s már 1848 óta törvények kötelezik a könyvnyomtatókat, illetőleg a kiadókat arra, hogy minden sokszorosított műnek egy példá-nyát ide beküldjék. A régebbi, valamint általában a magyar vonatkozású külföldi szellemi termékeket pedig — mint amelyeket a törvény nem biztosított számunkra — a Múzeum, ha kell, áldozattal, megszerzi. Sajnálatos, hogy akad nem egy olyan hazai nyomtató vagy kiadó, aki vagy elfeledkezik a „köteles példány\" beszolgáltatásáról, vagy oly korlátolt, hogy nem képes felfogni, milyen nagyfontosságú lehet egy csekély nyomtatvány is a szellem vagy a korszellem történe-tében. De, ha hiányzik a Nemzeti Múzeumban valamink, merem mondani, hogy az csak kivétel. Ilyen például a jelen tárgykörbe vágó legrégibb darab: 1. „Badacsonyi szüretelő ének\" (1816). Csak Szemtimrényi Imre derék zenetörténetében (ül. böv. kiadás, 1913) van megnevezve, de amely elhallgatja, hol található a zenemű. A következők azonban kezeim közt vannak. 2. Nagyszabású mű, s ezért első helyet érdemel Major J. Gyula sokszépségű zenekari darabja, a „Balaton\". Rege, nagy zenekarra. A félszázados jubileumához közeledő ismert szerző csak maga tudná helyesbíteni hozzávetőleges adataimat: 1908 táján írta és maga sokszorosította; csak mintegy tíz évvel utóbb adták elő. Ekkortájt — a múzeumi bélyegző tanúsága szerint legkésőbb 1907-ben — másik, szintén nem közönséges terjedelmű és érdekességü müve jelent meg, ugyancsak saját kiadásában. 3. „Utazás a Balaton körül (Rings um den Balaton).\" Hét darabból álló szvit. Opus 56. Kis zenekarra ; úgyszintén zongorára (két kézre értendő mindig, ha csak nem jelzem, hogy kivételképen másként). Az idevonatkozó kisebb munkákat pedig kiadásuk idő-rendjében sorolom fel, már amennyiben ez megállapítható 174 KERE8ZTY ISTVÁN BALATON íiS KÖRNYÉKE A ZENÉBRN 175 •volt; me |
