Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
1.65 MB
2011-10-21 15:19:05
 Nagykanizsai Maraton 2011 10 21 042sz 02old - Liszt Ferenc nyomában.jpg
 

image/jpeg
Nyilvános Nyilvános
360
3540
Nagykanizsai Maraton 2011. október 21. 42. szám 2. oldal - Liszt Ferenc nyomában

A cikk szövege:

Beszélgetés Kocsis Katalin nyugdíjas könyvtárossal, a zenei részleg egykori vezetőjével.
Liszt Ferenc nyomában
(Folytatás az 1. oldalról)
- Valószínűleg, amikor a tehetséget és a tulajdonságokat osztották, akkor mindkettőből kaptam, de nem eleget. Nagyon szeretem a művészeteket - nemcsak a zenét-, ugyanakkor sajnos tehetséget nem kaptam. Éppen ezért lettem könyvtáros, hiszen így sok mindennel lehet foglalkozni, de zenélni például nem kell. Az tény, hogy munkám során sokszor éreztem a hiányát, jó lett volna tudni a zeneelméletet, de nem így alakult. Egy könyvtáros holtig tanul, mindig új ismeretekkel, információkkal találkozik, és ezeket adja tovább.
- A kutatás is ezért kezdődött?
- Tulajdonképpen Liszt Ferenccel kezdődött. 1996-ban részt vettem egy televíziós műveltségi versenyen, amely Liszt Ferencről szólt. Előtte körülbelül háromnegyed évig csak vele foglalkoztam. Közben döbbentem rá, hogy milyen fantasztikus ember és muzsikus volt. Később aztán egy-egy utazás kapcsán mindig belebotlottam néhány Liszt Emléktáblába, hogy itt járt.... Akkor mindig arra gondoltam, hogy újra kezdhetném, zenetörténész és Lisztkutató lennék. Szép lassan rájöttem, hogy valamit én is tehetek ennek érdekébe. Elkezdtem összegyűjteni a magyarországi emlékhelyeit. Belejöttem, és kibővült a gyűjtés az ország összes zenei emlékhelyeire. Hatalmas anyag gyűjt össze az elmúlt 15 év alatt. Gondoltam, hogy meg kellene jelentetni, így kolléganőm biztatására a kanizsai emlékhelyekkel kezdtem. A kutatás eredménye a 2009. végén megjelent könyv. Idén nyugdíjba mentem, most több időm van. Mivel most Liszt Év
van - és most, október 22-én ünnepeljük Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját -megszületett ez a kötet.
- Tehát a zenész nagykanizsai kapcsolatairól szól ez a könyv?
- Tulajdonképpen igen. Liszt Ferenccel, mint egy reflektorral, átvilágítottam Nagykanizsa kulturális életét az 1860-as évektől az 1940-es évekig. Magáról Lisztről sok újdonság nem derült ki, de vele kapcsolatban hihetetlen dolgokra derült fény az első magánzenetanároktól kezdve a zeneiskola megalapításig. Teljes döbbenet például, hogy milyen nagy volumenű koncertek voltak a városban. Olyan Liszt tanítványok adtak koncertet, akik saját korukban a világ legjobb zongoraművészeivoltak. Ez körülbelül azt jelenti, ha ma a New York-i Metropolitan művészei lépnének fel egy hangverseny keretében. Ez ma már teljesen elképzelhetetlen. Egy másik példa: a Kereskedő Ifjak Önképző Köre egy jótékonysági koncertre egy Liszt növendék zongoraművészt hívott. Ma, ha lenne egy ilyen egylet, vajon kit hívnának meg? Valószínű, hogy egy „megasztárt". Ennyit változott a közízlés...
- Negyven évig dolgozott a könyvtár zenei részlegének vezetőjeként. Milyen a zenei műveltségűnk?
- A kezdetekkor egy attrakciónak számított, hogy ha valaki meg akart hallgatni valamilyen zenét, bejött a könyvtárba és megtehette. Akkor még nem volt ennyi rádió és tévécsatorna. Most már elég internetezni, nem kell ehhez bakelit lemez. Ezzel együtt sajnos azt látom, hogy a zenei ízlés visszafejlődik. Éppen a gyerekek lennének kulcsszereplők ilyen szempontból, nekik még lehet formálni az ízlésüket, ám ahogy hallani, egyre kevesebb az énekóra az iskolákban. Katasztrofális a helyzet.
- Nem hiányzik a könyvtárosi munka?
- A napi bejárás nem. Most is sokat dolgozom, annyi köny-nyebbséggel, hogy csak azt csinálom, amit szeretek, amihez kedvem van.