Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
3.28 MB
2016-01-18 14:53:02
 Zalai Hírlap 2016 01 16 013sz 02old - A kultúra örökség.jpg
 

image/jpeg
Nyilvános Nyilvános
65
416
Zalai Hírlap 2016. január 16. 13. szám 2. oldal

VENDÉGÜNK
Czupi Gyula, a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatója
A kultúra örökség és tanulni való ismeret
Nemrég olvastam egy megfigyelésről. Igen termékeny, mert továbbgondolható. A lényege az, hogy a nagyon gazdag emberekkel beszélgető riporter mindegyiküknél meglepően sok könyvet talált. Úgy látta, hogy az eredményesség és a folytonos önképzésszerű olvasás szoros kapcsolatban áll. A művelt polgár is sok könyvet olvas, de inkább művelődik és a maga örömére teszi. Régi párhuzam jut eszembe. A Zala és az ország életében fontos szerepet betöltő 17. századi Zrínyi Miklós a költő és hadvezér könyvtára nemcsak klasszikus szépirodalmat tartalmazott, hanem a kor hadászati szakkönyvei is meghatározó számban voltak jelen a gyűjteményében. Tudnunk kell, hogy ebben az időben a könyvtáruk könyveit a tulajdonosok el is olvasták. Zrínyi esetében ezt a margókra írott jegyzetek is bizonyítják. Folytonos önképzésszerű olvasás volt tehát rá jellemző, a haza jobbításának érdekében. Ez természetesen az ország török alóli felszabadítását és erős független állam létrejöttét jelentette volna, melyhez katonai elgondolások kellettek. A klasszikust és a korabeli legmodernebbet egyaránt olvasta tehát célja megvalósításának érdekében Zrínyi.
Ma, ha kultúráról beszélünk, akkor inkább a hagyományra irányítjuk a figyelmünket. Gondoljuk csak arra a gondolkodásra, mely a csodálatos magyar néphagyományt, köztük főként a zenei és tánchagyományt autentikus voltában becsüli igazán.
Pedig arról is tudomásunk van, hogy azokat a népdalokat fújják ma a fiatalok, melyeket a világzene - a népit a mai zenei ötletekkel megbolondítva - tanított meg nekik. Így és általuk újra él a népdal a „mai nép ajkán".
A kultúra nagyon fontos része, hogy miként sajátítjuk el új idők új dalainak módjára a világról összegyűlt nagyon friss ismereteket. Ma már évente duplázódik a világról összegyűjtött adatok mennyisége. Múlhatatlanul fontos, hogy a mérhetetlen mennyiségű adatból összeálló új ismereteket is „megtanuljuk".
Amikor tehát a kultúrára gondolunk elkerülhetetlen, hogy az új kulturális javak megismerésének, elsajátításának megoldásaira, a kultúra elsajátításának kultúrájára gondoljunk. Érteni véljük már - például hogy miből fakad a szegénység a világban. Talán alapvetően nem is gazdasági, hanem pszichológiai okai vannak a szegénység újratermelődésének. Az egyes országok sikerességének és mások sikertelenségének is kibontakoznak, azonosíthatóak az okai. Ebben az új magyarázatban pedig a gazdasági örökségnek, a földrajzi elhelyezkedésnek sokkal kevésbé van szerepe, mint annak a szabályrendszernek, amelyet az ott létező politikai szereplők kialakítanak. Vannak vészjósló ismereteink is. Sok minden utal arra, hogy a történelem eddigi folyása nem ad megoldást az új globális problémákra, többek közt az elosztási rendszerekben látható, feloldhatatlannak tűnő, háborúkat is indukáló feszültségekre, az egyeduralkodásra vágyó eszmék (és követők) diktatúráinak kulturális boszorkányüldözéseire. A problémákról és a megoldási javaslatokról ugyancsak rengeteg ismeretet halmozott fel az emberiség, reményeink szerint nem hasztalan.
Lehet, hogy a kultúrát az ezek önképzésszerű, tudatos olvasása és persze az ezekhez kapcsolódó gondolkodás és vita jelenti a jövőben. Az elért gazdagságot pedig ebben az esetben a századunk közepére, végére 10 milliárd főt közelítő emberiség számára az mutatja majd, hogy kinyílnak és nem bezáródnak a jövő esélyeinek kapui.