Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



 
1.97 MB
2017-04-12 17:24:27
 Zalai Hírlap 2017 04 08 083sz 11old - A legkanizsaibb kanizsai.jpg
 

image/jpeg
Nyilvános Nyilvános
55
299
Zalai Hírlap 2017. április 8. 83. szám 11. oldal - A legkanizsaibb kanizsai

A legkanizsaibb kanizsai
Horváth-Balogh Attila
horvathbalogh.attila@zalaihirlap.hu
Kilencven éve hunyt el Halis István nagykanizsai helytörténész, várospolitikus, író. Munkássága ma is aktuális, ha valaki a XIX. századi Kanizsa szellemiségét szeretné megidézni.
Halis István 1855. augusztus 21-én született a dél-zalai városban. Középfokú tanulmányait követően a pécsi egyházmegye kispapja lett. Egy év után azonban levetette a reverendát és visszatért Kanizsára. 1876-ban iratkozott be Budapesten a Magyar Királyi Tudomány-Egyetem Jogi Karára, diplomáját 1880-ban szerezte meg. Miután tanulmányait befejezte, élete végéig Nagykanizsát szolgálta. Különböző városi tisztségeket töltött be: árvaszéki ülnök, majd városi tanácsos, illetve polgármester-helyettes lett. 1913-tól a város könyvtárosa és a létrehozandó múze-
um vezetője. írói tevékenysége rendkívül sokrétű: népszerűek történeti munkái, elbeszélései, színművei - ezek ma is a róla elnevezett városi bibliotéka szívesen olvasott művei közé tartoznak a kanizsai vonatkozású dokumentumok közt. Legértékesebbek a város történetével foglalkozó tanulmányai, könyvei, újságcikkei.
Czupi Gyula, a Halis István Városi Könyvtár igazgatója évek óta kutatja a névadó életművét.
- Halis István az elmúlt években elfeledett figurából újra élő alakká változott át -bocsátotta előre az igazgató. -Köszönhető ez annak is, hogy mi itt a könyvtárban megpróbáljuk nagyon sokrétűen hasznosítani a munkásságát, és mások is egyre gyakrabban nyúlnak vissza hozzá tanulmányaikban. Mindig grandiózus tervei és álmai voltak, ami abból fakadhatott, hogy a régi. nagy városházán dolgozott élete jelentős részében. Büszke volt rá, hogy soha nem volt elmaradva a feladataival. Bizonyára főnökei is precíznek tartották, mert rábízták például a gyámügyet, ami nagyon fontos terület és már régen sem engedtek akárkit a közelébe. Halis István azonban nemcsak precíz, de korrekt is volt.
Czupi Gyula arra is rámutatott: a várospolitikusra már a maga korában úgy tekintettek, hogy a „mi Halisunk". Ha megjelent Kanizsán egy jeles szerző, biztosan összehozták vele, hogy a vendég megismerje a „mi szerzőnket".
- Tehát neki már életében volt egyfajta respektje, őt valamiféle alkotó hivatalnoknak tartották - folytatta Czupi Gyula. - írásaiban mindig arra törekedett, hogy a város szellemiségét jelenítse meg, s ez sikerült is. Minden fontos jelenségről megemlékezett, ha kellett, kellő iróniával. Azt is tudni lehet róla, hogy szabadkőműves volt. Erről nincs
sok információnk, az viszont bizonyos, hogy Halis igazi filantrópként élt, aki tevékeny módon szerette embertársait. És a szabadkőművesség egyik fontos célja is ez volt: jót tenni az emberiséggel, segíteni a szűkebb és tágabb közösséget.
Czupi Gyula Halis István domborművével. Túri Török Tibor alkotásával
Fotó: Horvath-Balogh Attila