| 3.64 MB | |
| 2023-11-21 10:16:26 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  65 | 235 | Zalai Hírlap 2023. november 21. 271. szám 5. oldal | Példás vitézség és önfeláldozás Fontos, hogy újratanuljuk katonahőseink nevét, akik „dalolva mentek csatáról csatára" Érdeklődők és szervezők (b-j): Fülöp András, Pintér Tamás, Huszár András, Czernek István, Gredics Péter és Benke Dániel Fotó: ZH BENEDEK BÁLINT balint.benedek@zalaihirlap.hu NAGYKANIZSA A tizenegyedik rendezvénnyel folytatódott a Hadak útján elnevezésű hadtörténeti előadás-sorozat a Halis-könyvtárban. Pintér Tamás, a Magyar Nemzeti Levéltár levéltárosa, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke tartott vetített képes előadást Nagykanizsai 20-as honvédek nyomában az Isonzónál címmel. Huszár András amatőr történelemkutató, a programsorozat megálmodója köszöntötte az egybegyűlteket, és rövid bevezetőjében méltatta a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred egykori parancsnokát, későbbi névadóját, vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor nyugállományú vezérezredest. Örömmel osztotta meg a hírt a hallgatósággal, miszerint a kivételes katonatiszt életműve és katonai pályája nemrég felvételt nyert a nagykanizsai értéktárba. Balogh László polgármester kiemelte: Nagykanizsa büszke arra, hogy egykor híres katonaváros volt. A mai napig foglalkoztatja az embereket és a kutatókat mind a 48. gyalogezred, mind pedig a 20. gyalogezred története, hangsúlyozta. Pintér Tamás ez utóbbi alakulat Isonzó mentén vívott harcairól beszélt. Általános áttekintéssel kezdte az ezredről, mely a keleti hadszíntéren edződött meg, mielőtt az olasz frontra került volna. Itt merőben más körülmények fogadták, fel kellett készülnie a sziklás terepen való hegyi hadviselésre. Ekkor már itt is anyagháború folyt megmerevedett frontvonalakkal, a cél az ellenség erőinek felőrlése volt pusztító tüzérségi tűz bevetésével. - Erre válaszul jelentek meg a speciálisan kiképzett rohamcsapatok, amelyek kézigránátokkal, bajonettekkel és rohamkésekkel felfegyverkezve, sok esetben közelharcban igyekeztek területeket szerezni - mondta Pintér Tamás. - Merész vállalkozásokat hajtottak végre, amelyek során életre-halálra menő kézitusák zajlottak. Nagy János tartalékos zászlós haditette büszkeséggel tölt el, aki egy ilyen roham során tűnt ki bátor magatartásával, amelyért később Arany Vitézségi Érmet kapott. A kitüntetés rangját és értékét mutatja, hogy az ezredből 12, míg az Osztrák-Magyar Monarchia többmilliós hadseregéből mindössze 1568 magyar honosságú katona érdemelte ki az első világháború során. Emléke nem veszett a feledés homályába, Fülöp András hadszíntérkutató nemrég újította fel Nagy János végső nyughelyét a Vas vármegyei Szőcén. A szakember részletesen mesélt a 11. isonzói csatáról, amelyben hatalmas veszteségeket szenvedtek a szemben álló felek, így a nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred is. A szinte felfoghatatlanul nagy számok meglepték a hallgatóságot. Komoly kutatómunkát végzett különböző levéltárakban, amely során számos érdekes hadinapló és térkép került elő. - Fontosnak tartom, hogy az egykori csaták helyszíneit személyesen is felkeressem - közölte. - Olasz, szlovén és magyar kollégáimmal karöltve járjuk a csatatereket, igyekszünk beazonosítani a több mint száz éve lezajlott események pontos helyét. Számos utat szerveztünk már e vidékre, ahol megemlékezéseket, koszorúzásokat tartottunk, többnyelvű információs táblákat helyeztünk ki. Erkölcsi kötelességünk, hogy tisztelettel adózzunk hősi halottaink előtt, akik életüket áldozták hazánkért. Fontos, hogy újratanuljuk katonahőseink nevét, akik példás vitézséggel és önfeláldozó hazaszeretetük által vezérelve „dalolva mentek csatáról csatára". Befejezésül kiemelte: sok érdekes kutatás zajlik jelenleg is a témában, komoly munka vár még a levéltárosokra és történészekre. 1918. november 11-én ért véget az első világháború, amely alapjaiban rengette meg a világot. Az érdekfeszítő, sokszor megrázó és megindító előadás méltó főhajtás volt az elesett katonák emléke előtt. A rendezvényt Benke Dániel, a könyvtár munkatársa szívhez szóló személyes történettel zárta. Kisfia első találkozását mesélte el a hadisírokkal és az elesett hősökkel, akiket sírjukra helyezett egy szál virággal szeretett volna felvidítani. Ez is rávilágít arra, menynyire fontos megismertetni a fiatal generációkkal nagyapáink, dédapáink harcait, mesélni nekik bátor helytállásukról. A hallgatóság soraiban két korábbi előadó is helyet foglalt, Fülöp András hadszíntérkutató és Poprádi Zoltán nyugállományú honvéd ezredes. Czernek István katonai hagyományőrző jelenléte és Gredics Péter gyűjtő első világháborús hatástalanított fegyverei, képei, használati tárgyai tették még kézzelfoghatóbbá a történelmet. A tervek szerint a Hadak útján hadtörténeti előadás-sorozatjövő tavasszal tér vissza. |
