* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 43.48 KB | |
| 2014-10-15 14:42:46 | |
 | |||||||
Nyilvános  589 | 2012 | Rövid leírás | Teljes leírás (13.58 KB) | Kőváriné Siess Zsuzsanna-, és Egyed Emese festőművészek megnyitója, Klaszán Erzsébet verseskötetének bemutatója Kezemben egy szentképecske, melyet öt éve mindig magamnál hordok. Készíttetője Dr. Páhi János (ma Kiskanizsán plébános), aki az általa akkor vezetett Kaposvár környéki eklézsiákon ezt osztogatva hirdette a Zselickislaki Nemzetközi Művészeti Alkotótábor programjait. A kis képen a szentté avatott Andrej Rubljov nagy orosz ikonfestő egyik szép munkája látható, melyen Szent Lukács, a festők és szobrászok védőszentje, az első ikonfestőnek tartott művész, éppen Szűz Máriát és a Kisjézust festi. A szentképecske írott oldalán Babits Mihály gyönyörű gondolata olvasható. Idézem: „Hiszek a művészetben, mely kinyitja elénk a világot, mely kiröpít a pontból és pillanatból… Hiszek a művészetben, mely nem tagad meg semmit, de túlnő mindeneken, mert nem rabja semminek.” Ma itt a könyvtárban, a művészetek egyikének, az irodalomnak szentélyében, igazán hihetünk a művészetben, hisz annak egyszerre három ága előtt is hódolunk, feltöltődünk kincseiktől. Gyönyörködtünk a zenében, melyről azt mondják, a lélek belső tükre, és elmerülve hallgattuk Németh Ferenc barátom, a kiváló zenepedagógus és hegedűművész gyönyörű muzsikáját. Elmerülhetünk majd a költészetben, mely a szavak zenéje, művészete, és bevezetőt hallunk Czupi Gyula barátomtól, a könyvtár igazgatójától Klaszán Erzsébet új verseskötetéről, a benne olvasható lírai alkotásairól, melyek közül kiváló ifjú versmondónk, Baj Bianka idézett az előbb néhányat. És hódolunk a festészet két különböző műfaja előtt, elidőzve Egyed Emese expresszív tájképein, csendéletein, azok színharmóniáin, s belefelejtkezünk az egyik legősibb, az ikonfestészet szép alkotásaiba, rácsodálkozva Siess Zsuzsa szabályok alapján alkotott, archaizáló, mégis modern és szabad szellemű ikonjaira. Nekem ma e művészetek közül – bár hitem szerint nem lenne szabad soha elválasztani az egyiket a másiktól, mert igazán együtt tudják csak jól és szépen alakítani az emberek lelkét, gondolkodását – a két kiállító festőművész munkájáról tisztem pár szót mondani. Kezdjük az elején. Belépve a könyvtár irodalmi-kávéház-galériájába (én mindig így nevezem e helyet), rápillantva ezekre a festményekre, Egyed Emese alkotásaira, azonnal Hanny Szabó Anikó balatonfüredi költő verse ötlött fel emlékezetemben. Idézem: „Fellángol a táj, levélszikrákat vetnek a fák, Bíborköpenybe burkolódzik a föld, Mosolyát sárga kendő mögé rejti a nap. Szürke légörvényes oázisban szállnak a vadludak. Zölddé válik a kék, majd újra szétválik a két szín. Zöld és kék csókolgatja egymást. A narancssárga elé szalad; A tó hullámain ködök falfüggönye. Sejtelmes, titkos ragyogás, fényévnyi távolság. A meghitt közelség melege melegít. Égszínkék, égben úszó piros napkorong. Szférák zenéje színek húrjain. Mélyarany-varázs andalít. Dombok vad barna lüktetése, Zöld faágak oltalmazó ölelése, Mezők szelíd sárgája, Felhők ibolyafénye irányítja szememet. Egy mesevilág sosemvolt és Mégis mindig jelenlevő világa. Hegyek súlyos lépte sötétszürke. Sugarak könnyű lépte fényarany. Falak fehérsége, régi téglák piros barnája, Örök gyerekkor rózsakertjének hű fekete kutyája. Távoli kürtök halk, homokszínű hangfoszlánya, Színvarázs-képpé váló színvarázs.” (Eddig az idézet.) Ha valaki végigtekint ezeken az alkotásokon, mint én is tettem, azonnal érezheti, hogy itt nem egy teljesen egységes, kiforrott festői képanyaggal állunk szemben, hanem próbálkozások, kísérletezések különböző szintű állomásainak eredményeivel. Olyan eredményekkel, amire, ha rátekint a néző (különösen az a néző, aki maga is próbálkozott már a festészettel), akkor azt mondhatja, ilyet én is tudnék készíteni. Mint képzőművészettel elég sokat foglalkozó ember, hadd ... |
