* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 11.09 MB | |
| 2020-04-17 10:22:04 | |
 | |||||||
Nyilvános  218 | 636 | Cím: Visszaemlékezéseim a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaságának több, mint félévszázados múltjára, 1945-1997 | Szerző: Kassai László Szerz. közl: Kassai László Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyes. Honismereti Kör, 1997 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/16. Eto: 799.2(439-2Nagykanizsa)(091) ; 061.2(439-2Nagykanizsa) ; 908.439Nagykanizsa Tárgyszó: Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársasága ; Kassai László ; vadászat Szakjel: 799 Cutter: K 23 Nyelv: magyar, német Oldal: 80 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAQYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK A világranglista 5. helyezettje 1981-ben, 255,67 nemzetközi pont értékű trófeája 16 1997 Kassai László Visszaemlékezéseim a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaságának több mint félévszázados múltjára (1945-97) ¥1? KtJ kölcsönözhet Kassai László VISSZAEMLÉKEZÉSEIM A NAGYKANIZSAI OLAJIPARI DOLGOZÓK VADÁSZTÁRSASÁGÁNAK TÖBB, MINT FÉLÉVSZÁZADOS MÚLTJÁRA (1945-1997.) Nagykanizsa 1997 A német nyelvű összefoglalót fordította: Molnár Andrea Kiadja: A Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársasága, a Zala-Petroltransz Kft., Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Nagykanizsai Városvédő Egyesület Honismereti Köre Szerkesztő és felelős kiadó: Dr. Cseke Ferenc ISSN 1216-3724 ISBN 963 04 79613 Nyomdai munkálatok: Kanizsai Nyomda Kft., Nagykanizsa Felelős vezető: Brenner Árpád ELŐSZÓ Kíváncsisággal, vegyes kétkedéssel olvastam el Kassai László könyvét az Olajipari Dolgozók Vadásztársaságáról. Talán azért, mivel tudtam a könyv készüléséről és magamban már megfogalmazódtak a kérdések. Kinek szól, kinek használ, ki van benne, illetve ki marad majd ki belőle? Ha igazán őszinte akarok lenni - már pedig az akarok - nem értettem miért van szükség ennek a könyvnek a megírására? Talán azért gondoltam így, mivel ebben a felpörgetett mai magyar társadalomban, mindig a hátsó szándékokat vesszük először számba, vagy az anyagi érdekre gondolunk, mint legfőbb motiváló tényezőre, megtanultunk „olvasni a sorok között”. Ez a mű kijózanítóan hiteles és becsületes. Néha már annyira tömörít, hogy az már fáj. Hiszen egyes részeknél még úgy elidőzne a szemünk, főleg ha meg lenne fűszerezve egy két vadásztörténettel. Persze tudom, hogy egy naplószerű krónikába nem fér bele minden, hiszen a műfajoknak szigorúan meghatározott korlátái, hogy ne mondjam, törvényei vannak. A dokumentális irodalomnak nem szabad térj engősnek és nem szabad hiteltelennek lennie. Ismerve a könyv frój át, le merem imi, hogy egyik kezében a biblia lehetett a napló írásakor, vagyis eskü alatt született. Kassai Laci bátyám stílusa a mindennapi életben sem akármilyen. Fiatal vadászok között ma is járja egy anekdota, az „öreg” úgy mond el egy történetet, mintha diktafonba beszélne, esetleg egy csinos titkárnőnek diktálna. Még a beszédben is minden kötőszó, névelő, hatásszünet, a helyén van. Novella füzérek születnek nap-nap után, s az örök téma persze, hogy a nagy szenvedély, a vadászat. Ne higgyék, hogy ez olyan mindennapos, hogy valaki tökéletesen kerek mondatokkal, hangos novellákkal színesítse a hétköznapokat. Ha igaz, a nagy francia író Róbert Merle ilyen. A Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaság elmúlt félévszázada elevenedik meg a sajátos napló olvasásakor. Nevek soijáznak, amiket végig olvasva döbbenünk csak rá, milyen múlandó is a lét, mennyire kevés van kimérve egy embernek a párkák fonalából. Itt voltak, éltek, dolgoztak, szerettek, tették a dolgukat, létrehoztak egy vadásztársaságot, dolgoztak érte, csakhogy működőképes maradjon a hőn szeretett Vadásztársaság, (vadászklub?). Hiszen szükségét érezték annak, hogy elmondhassák ide és ide tartozunk, ennek a vadásztársaságnak a tagjai vagyunk. Igen persze majd elfelejtettem, vadászni is szerettek nagyon, de hát a vadászat az egyik legősibb szenvedély már csak azért is, mivel a kezdetek óta a létfenntartást is szolgálta. Mára átalakult ennek a régi sportnak a megítélése, átalakult a szerepe. Modem korunkban a hentesnél vásároljuk a húst, a mindennapi konyha szükségletet, és nem olyan fontos már a vadászat. De akkor is, ezerszer is van szerepe és kell lennie még az elkövetkező 3 évezredekben is. Időtöltés, sport, hobbi, szenvedély, atavisztikus ösztön, sokfajta címkét ragasztottak már erre a tevékenységre, és mindegyikben van is némi igazság. Nekünk, akik gyakorlói vagyunk, még ennél is több, valami megmagyarázhatatlan misztikum, értelmes, gyönyörű időtöltés, baráti társaság és még mi minden. Valami ilyesmiket gondolhattak az alapító atyáink is, amikor létrehozták a vadásztársaságot. Nem azért, mert szervezetten akarták űzni a vadat, gyilkolni erdők-mezők lakóit. Nem. Inkább valami belső kényszer hajtotta őket, s mi az utódok csak fejet hajthatunk előttük. Ha „csak vádolok, rabsicok” lettek volna, ahhoz nem kellett volna ennyit fáradniuk, ahhoz elég lett volna egy jól elrejtett hadipuska, mondjuk a szőlőhegyen álló présház padlásán. De ők tették a dolgukat, a semmiből teremtettek valamit és ez máig tiszteletet ébreszt. Azzal kezdtem, hogy a kétkedés is gyötört a könyv mondanivalója témaválasztása miatt. Rájöttem azóta, hogy hál Isten köztünk járnak a hétköznapok történetírói, azok, akik nem előre megfontolt szándékkal, inkább a maguk természetességével örökítik meg a szétfolyó időt. Mennyivel kevesebbet tudnánk az ókori Róma hétköznapjairól, ha nem lett volna Plinius, aki mintegy mellékesen lejegyezte a keresztényüldözéseket, a római birodalom számkivetettjeinek, üldözöttjeinek történetét. Vagy már ebben a században szegényebb lenne a világ, ha nem írja le szenvedéseiket, szerelmét, a barbár világnak szóló üzenetül egy törékeny kislány, akit ezen a néven ismer az emberiség: Anna Frank. Hétköznapi történetíróink ők, akik nem születtek történésznek, csak lejegyezték, tanúként tudatták velünk a körülöttük zajló * világot. A második világháború poklát követően Európában, pontosabban Magyarországon, még pontosabban annak dél-nyugati szegletében Nagykanizsán megalakult egy Vadásztársaság, ez a vadásztársaság ma is fennáll, bár hatalmas változásokon és rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül. Viszont a hit, hogy van értelme dolgozni a „klubunkért”, érdemes fáradozni azon, hogy a jövőben is életképes maradjon, sőt tovább fejlődjön, nos ezt a hit az alapítók hite, Kassai Laci bátyánk hite, akik belénk plántálták\' a vadszeretet, a vadászat nemes művelésének igényét és ha csak ennyit tettek volna, már elégedetten pillanthatnak le ránk az örök vadászmezőkről. Ránk, akik a nyomukban járunk a vadászösvényeken, de most egy pillanatra megállunk, ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket és csak annyit mondunk a kor tanújának, aki le is jegyezte vadász-társaságunk történetét: Laci bácsi köszönjük. Gallai Tibor a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaság elnöke 4 ELSŐ ÉVTIZED (1945-1955.) A kezdés és alapozás Fél évszázad parányi idő a történelemben, de egy olyan kis egyesület életében, mint a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaságáé, bizony hosszúnak számít és arra is érdemes, hogy tevékenységét a jövő nemzedéke is megismerje. A tájékoztatóm 10 éves szakaszokba surf ti a múltat, amelyben bemutatom honnan indult és hogyan alakult ennek az országos elismerést is megélt társaságnak a vadgazdálkodása és vadászati lehetősége. A háború befejezése után folyamatosan alakuló demokratikus rend, a romok részbeni eltakarítása és a termelő munka újbóli beindulása után - a július 14-én kiadott 4640/1945 ME. számú Miniszterelnöki rendelet adott lehetőséget arra, hogy 1945. november 8-án a MAORT Vár u 8. szám alatti szállítási irodájában - 30 taggal megalakulhatott a vadásztársaságunk, (az eredeti jkv. csat.) Ezt egy komoly önszervező munka előzte meg, amelyet Dene István járási vadászati felügyelő útmutatásai szerint Hegyi Gyula, Krachun Tivadar, Kassai László, Pethő Endre és Pora Ferenc munkahelyén végzett. Ők többször összejöttek a jelentkező személyekről véleményt cserélni. (Sok személyt meg sem hívtak az alakuló ülésre.) A felvett tagok közül 18 fő kötődött az olajiparhoz, 12 fő más területen dolgozott. Sorainkba kerülhettek olyan emberek is, akik a régi rendszerben legfeljebb csak hajtóként ismerkedhettek meg e nemes, sok szép élményt nyújtó sporttal. Az alakulást rögzítő jegyzőkönyv bizonyítja, hogy volt közöttünk mérnök, geológus, ügyvéd, tisztviselő, kőműves, ács, autószerelő, mozdonyvezető, gépkocsivezető, kertész, vendéglős, földműves, végrehajtó és még gróf is. (Titkár volt a MAORT központban, de földje nem volt!) A közgyűlés megválasztotta a tisztikart, - a csatolt jegyzőkönyv szerint a legfontosabbak: elnök: Pora Ferenc MAORT mérnök, titkár: gróf Zichy Károly, vadászmester: Pethő Endre, pénztáros: Perl Sándor, később: dr. Tamás János ügyvéd stb. A tagság olyan alapszabályt fogadott el, amelynek alapelvei időtállónak bizonyultak és kötelezettséget vállalt arra, hogy a vadászatot sportszerűen, balesetmentesen, az írott és íratlan szabályokat betartva, mindenkor vadászhoz méltó módon fogja gyakorolni és a közellátásba is be fog segíteni. A vezetőség első nagy sikere volt, hogy a decemberi árverésen bérbe vehette a 44. sz. Nagykanizsa-Potyli-patak, Figyeház dél-Szepetnek-Sormás között 7800 kh-s nagyvadas, és a csurgói árverésen a 22. sz. a Zalaszentjakab-Kiscser-Csömye erdőszél, Ormánd-Varászló-Inke-Sand-Miháld közötti 9800 kh-s 5 apró-, majd - 1947 őszétől - nagyvadassá minősített somogyi területet. Szeretném hangsúlyozni, hogy ebben a sikerben nagy szerepe volt a társaságunkat akkor és ezután segítő Goszthony Géza somogy megyei, illetve Dene István nagykanizsa járási és - a néhány hónap múlva idehelyezett - Réty Gyula megyei vadászati felügyelőnek, akinek több mint 2 évig városunkban volt a hivatali székhelye. A kanizsai területnek nagy előnye volt a közelsége és ismertsége, a somogyinak a változatosabb vidéke, a nagyobb összefüggő erdőterülete és a sok halastó miatti többféle vadászati lehetősége. Viszont nagy hátránya a nagyobb távolsága, nehéz megközelítése, (sandi határa 16 km, a déli meg Inkeantalfáig 22 km volt Kanizsáról. Igen rosszak, sok helyen mélyen homokosak voltak a földútjai.) Sokat kellett gyalogolnunk és kerékpároznunk! Még szerencse volt, hogy vonattal Zalaszentjakabtól szinte azonnal elértük a terület északnyugati határát. Ott, közel volt a Zsebe féle kocsma, ahol télen útban hazafelé egy kicsit meg is melegedhettünk. Számunkra csak akkor változott a helyzet, amikor egy-egy tehergépkocsit kaptunk a MAORT -tói, mitsem törődve azzal, hogy gyakran megsüllyedtünk és lovakkal kellett az autót kihúzatnunk. így volt romantikus! A fegyverekről és az első nem legális vadászatainkról. Amint közzétette a rendőrség a fegyverek bejelentési kötelezettségét, - habár félve -, éltünk a lehetőséggel. Előszedtük az addig rejtegetett sörétes fegyvereinket és bemutattuk a kanizsai rendőrkapitányságon. Köztük azt a 8 darab puskát is, amelyet korábban az egyik légiriadó alkalmával „a nyilasoknak szánt” fegyverszállítmányból a MAORT Vár úti központjának udvarán őrizetlenül hagyott kistehergépkocsiról önmagunknak sebtében kikapkodtunk, amíg a nyilas kisérő, a rendőr és Vincze Ferenc vállalati gépkocsivezető az óvóhelyen tartózkodott. Mit sem törődve azzal, hogy közben a főépület keleti tűzfalán robbant légiakna szilánkja jól „megcsípte” a jobb vállamat. Érdekes, hogy ezeket a fegyvereket soha senki sem kereste. Többen élelemért cseréltek igen kiváló állapotú vadászfegyvert. A nyilvántartásba vételük után csak ideiglenes engedélyt - egy kis szürkelapot - adott a rendőrség, véglegeset csak egy év múlva. Szégyenkezés nélkül mondom el, hogy még területünk sem volt, amikor 1945. december elejétől - a Schlunberger francia geofizikai cég a csukott műszeres gépkocsijaiba préselődve - az olajipari szovjet katonai őrség két „jószándékú” katonájának biztosításával merészkedtünk ki az alsónyíresi és bajcsai erdőkbe. Ott szinte egymással versenyezve vadásztak szovjet katonai és magyar orvvadászok. Mi voltunk a legerősebbek, már előre lefoglaltuk azokat a területeket, amelyeket két hét múva bérbevettünk! Nem csoda, hogy már csak a mezőkön maradt vad, amikorra normalizálódott a helyzet. Az első hivatalos vadászatokat csak a hatósági vadászvizsgák letétele után 6 1946. január végén és február elején tudtuk megtartani. Előbb a kanizsai, majd a sand-miháldi körzetben. Szép példáját mutattuk a segíteni akarásból, amikor a sand-miháldi 2 napos körvadászat 160 darabos nyúlterítékéből 90 darabot az éhező pestiek részére küldtünk ajándékként. Később kaptak a kanizsaiak is, mert sokan ki voltak éhezve vadhúsra is és akkor nem is volt olyan drága. Talán nem lesz érdektelen a mai vadászaink számára, ha azt is elmondom, hogy az akkori igen szegény világban olyan gyatra, szedett-vedett öltözékben vonultunk ki a vadászatokra, hogy csak az különböztetett meg bennünket a hajtőktől, hogy puska volt a vállunkon. Mi városi - különösen a családos -emberek, szinte minden nélkülözhető ruhadarabunkat kénytelenek voltunk elcserélni, (mint én is, akinek két kicsi fia volt akkor). A fegyvereinkről csak annyit: alig volt szép küllemű és megbizható un. „márkás puska”, annál több a dugdosástól, elásástól megfoltosodott, „vakrozsdás” és nem mindig üzembiztos puska. (Volt néhány öreg, kakasos mordály is!) Ezért Krachun vadászmesterhelyettes (1947-től vadászmester) Báthory utca 20. szám alatti pincéjében (a ház még ma is áll), valóságos fegyveijavító és lőszerkészítő műhelyt rendezett be. (Volt, amikor egyszerre 7-8-an is összejöttünk és munkamegosztással dolgoztunk). Ott készítettük a sörétes puskákhoz használt gyöngygolyókat, brenneckéket is. Ma alig hihető, hogy a két nagyvadas kerületünkre előbb csak egy kiskaliberű 6,5 mrn-es, majd később még egy 8 mm-es kartonos golyósfegyvert engedélyezett a rendőrhatóság. Ezekkel egymást váltva vadásztunk. Az meg még sajnálatosabb, hogy egy ideig az erdészek még sörétes fegyvert sem kaphattak, csak fokossal, baltával „védhették” a nagyértékű erdőket.( Én ezt nagyon szégyelltem és amikor már megtehettem, a budapesti fórumokon szót is emeltem ellene!) A vadállományt 700 db mezei nyálra, 20 db fácánra, 300 db fogolyra, 70-80 db őzre és 3 db szarvasra becsültük. A legnagyobb háborús veszteséget, az őz és a szarvasállomány szenvedte. Ezért vadászatukat két évre megtiltottuk. Viszont sok volt a viziszányas, a galambféle, erdei szalonka, fürj, haris, de még több róka, borz, menyét, kóborkutya, macska és szárnyas ragadozó (az utóbbiakra a háború utolsó éveiben senki sem pazarolta a drága töltényt!) Ezért a ragadozók rendszeres vadászatát és foszforral, sztrichninnel való mérgezését tartottuk a legfontosabb feladatnak. Többnyire csoportosan vadásztunk rájuk. Sok rókát, borzot kotorékkutyákkal szedettünk ki, vagy váraikból kiástuk. Kedvelt szórakozást nyújtott! A háború alatt a magánszemélyek tulajdonába került - befogott - őzeket összeszedtük és lehetőleg a volt élőhelyükre kiengedtük. (Még Sólyom - akkori polgármester - Ady Endre úti lakásáról is elvittünk egy őzsutát!) Ahol csak lehetett gyorsan megszerveztük a vadvédelmet és 1946. január 2-vel munkába állítottunk két főállású és két másodállású vadőrt. Februárban 7 pedig befizettük a 22 millió pengő területbért, amelyet zsebből adtunk össze. (Érdemesnek tartom itt megemlíteni, hogy abban a hónapban 1 lőtt vadnyúl ára 200 ezer pengő volt!) A területek alaposabb bejárására csak az első vadászatok lebonyolítása után nyílt csak lehetőségünk. Boldog volt mindenki, hogy nagyon szép és változatos - igen jó élőhelyi adottságú - vadászterületeknek bérlői és gondozói lehettünk. A jól művelt földek, rétek, legelők, csenderesek, a zömében homokos, melegebb talaj, a sokféle fafajú és példásan gondozott gyönyörű összefüggő erdők, a tisztavízű élővizek adták a területek igazi értékét. (Egyetlen rész - a varászlói nyugati domboldal - kivételével, amelyen tükésdrót henger akadályok, tankcsapdák közé telepített aknák miatt évek múlva is csak félve mentünk vadászni, pedig az aknaszedők már mentesítették. A háború utolsó hónapjaiban nagy harcok dúltak a környéken!) Különösen a somogyi erdőkben voltak olyan hatalmas törzsű és lombozató fák, amelyek szinte templomi áhítatra késztették a nyiladékain később már „egyedül” cserkelni merészkedő vadászt. (Nagyvölgyben egy ilyen nagy fákkal benőtt erdőpásztát teljesen letaroltak a szovjet katonák. Azóta már gyönyörű erdő magasodik ott! Ma is orosz vágásnak hívják.) A nagy fák, a sok odú, számtalan madárnak és kisragadozónak: héjának, ölyvnek, karvalynak, vércsének, bagolynak, csókának, egy őshonos rétisaspámak, valamint sok kis szőrmés állatnak: nyuszinak, görénynek, menyétnek, mókusnak és pelének adott otthont. (Kár, hogy az erdők kis bohócai a mókusok majdnem teljesen eltűntek, a védelem alatt álló túlszaporodott nyusztok áldozatai lettek. A rétisas pár 2 fiókáját 1947-ben a gyerekek Nagyvölgy határában kiszedték fészkükből és amikor az anyamadár föléjük csapott, ledobálták őket. Sajnos az egyik elpusztult, a másikat felneveltettem és amikor teljesen kifejlődött, az Országos Madártani Intézet fegyvernek! telepére szállíttattam. (220 cm volt a két számycsúcsa közötti távolság.) Nevezetessége volt a kiscseri határnak (valaha a Veszprémi Székeskáptalan tulajdona volt!) a Nagyfarkas domb alatti - akkor kb. 270 évesre becsült -óriáshársfa, amely 1978-ig őrködött a közelében lévő kis emlékművön, amely ma is hirdeti: „Itt tartotta pihenőjét, itt húnyt el örökre az erdők és vadak szerelmese Schmidt Jenő bányaügyi főtanácsos, nyugalmazott bányaigazgató 1937. szeptember 4-én este szarvasles után.” (A hely nekem is a legkedvesebb vadászterületem volt, és valahányszor arra cserkeltem, levett kalappal adóztam elődünk emlékének és megsimogattam síremlékét.) A közeli csömyei mocsaras, ingoványos erdő, valamikor a Kisbalatonról válhatott le, a régi idők sok-sok titkát őrzi. Gsodálatos élőhelye a 8 szarvasnak és vaddisznónak. Aki nem ismeri bejáratát és kivezető útját, ne merészkedjen bemenni, mert ha köd üli meg, nem tud kijönni. A háború idején a közeli falvak lakói odahordták szekereken cefréjüket pálinkafőzés végett. Oda sem a fináncok, de még a csendőrök se merészeltek bemenni. Én vadfigyelésre főként szarvasbőgések idején gyakran bejártam oda. A tüzelőgödrök és a főzőüstöket tartó téglák darabjai ma is ott árulkodnak. Schmidt Jenőről is találtam még egy hiteles adatot a Zala megyében 1925-1936. között elejtett érmes szarvasagancsok bemutatásakor: a 20. sorszám alatt szerepel a Miháld térségében 1931. VIII. hónapban elejtett 6,60 kg agancssúlyú bronzérmes, 16 ágszámú szarvasbikájával. Egy német katona hamvait meg a Vörösakoli erdőpászta rejti Nagyvölgy körzetében. Az 1945 februári harcok Idején ott esett el. A fejfája 25 évig őrizte a sisakját is. Nagyon sokszor láttam rajta friss virágot, de hogy ki tette oda, soha sem tudtam meg! Az 1945 előtti vadászbérlők után mindössze egy kis fehérfalú de már használhatatlan házikó maradt meg a nagy völgyi öreg tölgyesben a Fekete-ér közelében. Az új erdei életet Kiskanizsa nyugati határában a gördövényi, továbbá az alsónyiresi, a bajcsai, a somogyi területen a nagy völgyi, (páti), a csonkakői-és a kiscseri erdészházak, meg az utóbbi közelében levő kanászház (ott disznókondákatmakkoltattak), atölösi fűrésztelep lakói és aTölös-Nagyvölgy-Ozkut között pöfögő erdei kisvasút jelentette. (Mi még saját készítésű kézihajtánnyal is közlekedtünk rajta.) Borbély József, Rózsahegyi József, Patakfalvi József, Varga László, Kiss László, Bedő Zsigmond, Kálovics József, majd Páti Ferenc és - a leghosszabb ideig - Szabados Imre kerületvezető erdészek teljesítettek szolgálatot a bérelt vadászterületeinken. Kapcsolataink mindenkor korrektek, ők meg segítőkészek voltak. (Csak Király Lajos volt az egyetlen aki 1958-tól 10 évig - Kiscserben - bármennyire szerettük volna nem tudott megbékélni velünk. Képtelen volt elviselni, hogy a magunkfajta emberek „garázdálkodnak” az ő kerületében. (Feljelentéseit az igazgatója sose vette komolyan!) . Amikorra konszolidálódott az élet és javultak a mozgási lehetőségeink, a családias, területjárásaink szinte rendszeressé váltak. Vittük-magunkkal a feleséget és a gyerekeket is. Nem volt olyan gombás, szamó.cás, hóvirágos, ibolyás,. gyöngyvirágos és ciklámenes hely az erdőben, amelyet mi nem ismertünk, de olyan erdei kisvasúti kocsi sem, amelyet meg ne lovagoltunk volna. A miháld-pati somogyi területen komoly változást jelentett,- amikor az érintett, községek, így a vadászterületek is Zala megyéhez kerültek. A 60-as évek második felétől szilárd burkolatú út épült Pat községig és a rendszeres autóbusz forgalom is megindulhatott. 9 Korábban sokszor aludtunk pajtákban, majorban, a szénapadláson összebújva, az erdészházak szalmával párnázott munkásszállásain stb. Kb. 4 év telt el, amikorra földbemélyített, dorongfás kalyibát építhettünk mindkét területen és az sem szegte kedvünket, amikor egerek és siklókígyók is társainkká szegődtek. Szívesen laktunk azokban szarvasbőgések idején akár egy hétig is, és a tábortűz mellett boldogan hallgattuk a szarvasbikák messzehangzó orgonálását és az erejüket próbálgató, agancsaikat össze-összeakasztó heves párviadalát. A legrövidebb időn belül eleget tettünk a haszonbérleti szerződésekben előírt vadőrbeállítási kötelezettségünknek. Az első ilyen alkalmazottunk Szukics Imre miháld-cserpusztai volt orvvadász lett, aki 24 éven át-nyugdíj ázásáig - még a „millpengős időkben is” hűségesen kitartott. Pedig a mindenkori búzaárban megállapított fizetését csak hónapos késésekkel tudtuk neki kifizetni. Jó szolgálatot tett a lődíjasként alkalmazott társa, az ezermester Kovács Sándor, aki lovasfogatával is sokszor besegített. A kanizsai területre előbb Auer József és a nagy gyakorlattal rendelkező Csákány János, majd a bajcsai Farkas István vigyázott. A területeket védett, egyéni- és körvadászati részekre osztottuk. A védett területen csak a ragadozókra vadászhattunk. A kijárást jelentősen megszigorítottuk. A „vadásznaplóba” való előzetes beírás nélkül senki se mehetett ki a határba. Ezt a könyvecskét, ha a vadász a vadőrrel, vagy a vadásztársával találkozott, köteles volt nekik bemutatni, a leadott lövést és az elejtett vadat meg beírni. A napló első oldalán a vadászatra vonatkozó rendeletek és háziszabályok nyomtatásban adtak tájékoztatást. (Ez a kis könyvecske volt a ma használatos “beírófüzet” ősnyomtatványa!) » A szigorító intézkedések, a sok közösségi munka - a vadetetők, sózok, magaslesek építése stb. - javította a jó egyesületi működést, a fegyelmet, a vadászias szellem kialakulását. 1947-től minden évben mi hozattuk a legtöbb élőnyúlat, fácánt és foglyot vérfrissítés céljából és mértéktartóan vadásztunk. Ilyen intézkedések után az apró- és a nagyvad is gyorsabban szaporodott. Közben a vezetőségben, az elnöki és más posztokon, meg a tagságban is változások történtek. 1947-ben Krachun Tivadar lett a 2. vadászmester, 1948-tól Székely Gyula őrnagy rendőrkapitány a 2. elnök, és már korábban dr. Tamás János a 2. pénztáros. Nagyszerű vadászsikernek is örülhettünk: 1948 szeptemberében a kiscseri határban terítékre került az első selejtagancsú fiatal szarvasbika (elejtője Székely Gyula), továbbá 3 őzbak is a Városi Iparoskörben rendezett nyilvános juniális műsoros vacsorájára. (Ma alig hihető, hogy a vacsoráért belépővel együtt 9 Ft-ot kértünk.) A sutavad lövését egy ideig még korlátoztuk. Sikeresek voltak a nyúlkörvadászatok, 1950 telén volt a legszebb. Sand-Miháld határában 203 nyúlat raktunk terítékre. Ki hinné ma, hogy a 10 kanizsai köztemető, a budapesti vasútvonal-Potyli-patak-Sörgyár közötti kis területen fél nap alatt 44 nyúlat lőttünk. Az éves összteríték: 960 db lőtt nyúl. Ez volt a csúcs. Mi szállítottuk a legtöbb lőttvadat a MAVAD-nak. Ettől kezdve évről-évre mindjobban csökkent az állomány. Mi ennek okát nem csak a mind nagyobb vadbeszolgáltatási kötelezettségnek, a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésnek, a vegyszerezésnek, hanem inkább a gyorsan terjedő ragályos nyúlbetegségnek - a tularémiának - tulajdonítottuk. Viszont örömmel tapasztaltuk a fogoly s méginkább a fácánállomány gyarapodását mind a két területen. Sok szép élményt nyújtottak a tavaszi est-hajnali szalonkahúzások és az eredményes kerepelős-klopfolós hajtások. Volt amikor 50 db szalonka került az aggatókra. Felejthetetlenek az augusztus első vasárnapjával kezdődő varászló-tavi récevadászatok, ahol a feleségek bográcsban főzték a kacsapörköltet és jutalomból fürödhettek a gyerekekkel és a falusiakkal a 6-os tó-, akkor még tiszta vizében. Hol van már az idő, amikor az 1-es téglagyár és a határőr laktanya akkori helyétől a Potyliig húzódó tarlókon, krumpliföldeken és réteken, másfél óra alatt 2-3 foglyot és füijet lőhettünk. (1960-ban Sand keleti határában 2 német vendégünkkel is foglyásztunk.). Örülhettünk néhányan, hogy már őzet és szarvasbikát is lőhettünk. Az meg szavakban kifejezhetetlen, hogy milyen áhítattal hallgattuk a szarvasbőgéseket 1949. szeptemberétől. Ez a két fajta nagyvad igazán akkor kezdett megkötni és szaporodni - főként a volt somogyi területen - amikor majdnem teljesen megszüntettük az erdei hajtóvadászatukat. Szenzációt keltett a környéken, amikor 1954. szeptember 18-án esti cserkelés közben Nagyvölgyben meglőttem az első vaddisznót. Még a társaim sem akarták elhinni! Az viszont már nem volt újság, ha valaki szarvast vagy őzet lőtt. Viszont elhibázott intézkedésnek ítéltük, amikor 1951-ben „a felsőbb vezetés” ránk kényszerítette a vadász-tsz, a járási vadásztársaság megalakítását, az eddig önálló 11 egyesület hozzánk olvasztását. A 3. elnökként 1950-ben megválasztott Angyalosi Zoltán vezette csapat nem tudta kellően összefogni a Rigyác-Zalaszentbalázs—Gelse-Balatonmagyaród-Surd közötti nagy területen 11 brigádban működő 200 fős tagságot. A legtöbb helyen meglazult a fegyelem, hamar lecsökkent a vadállomány, a 30-40 Ft-os tagdíjak mellett a kötelező főfoglalkozású vadőrt sem tudták fizetni. Ugyanakkor mi a 100 Ft-os tagdíj és az éves területbér hozzájárulás fizetése ellenére eladósodtunk. A csődtől csak úgy menekültünk meg, hogy 1954. VII. 27-től az új vezetőség - Kassai László elnök, Krachun Tivadar vadászmester, Hegyi Gyula gazdasági felelős és Prunner Gyula-közbenjárására, afelszámolás alatt álló MASZOLAJ kifizette az igényelt összeget. Egyidejűleg intézkedéseket hozott a brigádoktól való folyamatos megszabadulásra és az önállóság visszaállítására. 11 Az ilyen botlásokat megelőzve voltak vidám napjaink, nyilvános, mókás műsoros rendezvényeink is. Pl. az 1948. évi iparosköri, valamint a Centrálban szervezett vadászvacsora, továbbá a Práterben és Alsónyíresen, a lobogó tábortűz melletti hangulatos estjeink.\'Itt zeneszó mellett azok is jól érezték magukat, akik korábban úgy néztek ránk, mint a régi úrivilág „kivételezett” folytatóira. Feledtették az ilyen véleményeket a gúnyolódások, azok a viccelődések, ugratások is, amelyek az akkori napilapban a. „Zala” 1946. december 3., 4., 5. stb. számaiban is nyilvánosságot kaptak. Ezekbe - vesztünkre - a közönség is bekapcsolódott. A macskás hecckampány részükre bosszúságot, akit meg én a „Vadászati hír”-ben nyilvánosan kifricskáztam, kárörömet okozott, mert arra az apróhidetésre, hogy „szépen fejlett házimacskát 50,- Ft-ért vesz Kassai László, Nagykanizsa, MAORT-garázs”, sokan hozták a szebbnél szebb cicájukat. \'De pechhükre, mert Kassai egyetlen darabot sem vett meg, abból a köteg pénzből, amelyet a Bányász SE akkori pénztárosától Salamon Andrástól „csalinak” vett kölcsön, (tudni kell, hogy akkor az 50 Ft akkora pénz volt, hogy a kanizsai állatvásáron 1 jókora süldőt adtak érte.) Minden macskára mondtam valami kifogást: nem volt megfelelő a színe, rövid volt a farka, nem volt 7 gyűrű rajta, kopasz volt a talpa, rövid a bajusza, vagy igen fiatal, öreg, nyávogós, karmolós, ha hőstény volt, akkor kanculit, vagy fordítva csak nőstényt vettem volna. Ha meg mindeme megfelelt a bemutatott cica, akkor azzal utasítottam el a megszeppent kuncsaftot, hogy betelt már az olaszoknak szánt vagon, akik cserébe vadmacska-szinre festett-bundát szállítanak értük stb. Talán legjpbban járta Lőbli szűcsmester, aki 33 macskabőrt (darabonként 1 Ft-ért) megvett attól a cserpusztai cigánytól, akit Kassai „irányított” hozzá! A heccmester és családja annyira megszokta a sok nyávogást, hogy csak mulattak rajta! A két fiú meg különösen. Viszont sok keserűséget okozott, hogy a Földművelésügyi Minisztérium időközben olyan rendeletet hozott, hogy nagyvadas területen lOOOkatasztrális holdanként csak 1 vadász tartható. Szomorú, hogy e miatt a létszámot 19 főre kellett csökkenteni. Szerencse, hogy az alapítás után többen kiléptek, mert a kötelezettségeket nem tudták vállalni. 1955-re már csak heten maradtunk, de jöttek az újak: Strazsek Géza, Kovács Antal, Udvari Lászloó, Csiszár István, Szabó Zsolt, Tézli Róbert, Mackó Ferenc, Farkas László, Prunner Gyula, Fúró József, Éles István, Papp Károly, Hüveli Árpád és Vass János. (Volt olyan új tagunk is, mint Simon Imre MÁVAUT főnök is, aki hamar kilépett, mert nem bírta elviselni a nálunk megkövetelt vadászati rendet.) Az erdőgazdaság - bár kezdettől fogva példás volt az együttműködésünk -a nagyvad gyors szaporodása ellenére szűkén adta a lelövési engedélyeket, és szigorú minőségi követelményeket irt elő. Néhány év múlva “hasznosnak bizonyultak a megszorítások, mert olyan kiváló gímszarvas-törzsek nevelődtek 12 a nagyvölgyi, a kiscseri, és kisebb mértékben a bajosai kerületekben, amelyek a jövőbeni eredményesebb gazdálkodástlehetővé tették. Ekkor már világosabban láttuk, hogy számunkra elsősorban a szarvas, apróvadban meg a fácán biztosítja a jövőt. Vadgazdálkodásunk első 10. éves ciklusa ilyen szemlélettel és kilátásokkal zárult, nem feledve azt a sokirányú tanítást, segítséget, amelyet mi fiatal, gyakorlatlan vadászok az Erdőgazdaság szakembereitől és a régi vadászoktól az alapok lerakásához kaptunk. MÁSODIK ÉVTIZED (1956-1965.) Már szervezettebben és j óbban Az első 10 év alatt folyamatosan megszüntettük a régi rossz, vadászati szokásokat, az orvvadászszellemet, a mindenáron való vadhússzerzést, a hazazsákolást. (A nyúlnak lesből, a vackából lövését, a hó alól való kitaposást, a számyasvadnak futtában való lövését stb.) Ebben némi segítséget adott az is, hogy folyamatosan javult a közellátás és a vadászati kultúra is. Közben egy kis gazdasági visszaesés után már könnyebben folytathatta, működését egyesületünk. Az 1956-os év őszi vadászati idénye néhány vadász részére komoly sikert is hozott. Szeptember 5-én egy igen nagytestű, 225 kg feltörtsúlyú, ezüstérmes agancsú szarvasbika került puskavégre, a csömyei ingoványos délkeleti határában.\' Ez az esemény meggyőzte a kételkedőket is, hogy ezzel a vadfajjal többet kell foglalkozni: védeni, szaporodását segítem, és a vadászati lehetőségeket inkább a fácánnal biztosítani. A másfél évtizedig tartó stabil vezetés garanciát adott erre.. A nagyvad-vadászatunkat nehezítette, hogy még mindig csak egy kartonos golyóspuskával rendelkeztünk. (A sörétesekből lőtt golyóval csak max. 50 lépésről lehetett biztos lövést leadni. A legtöbb fegyver meg rosszul is hordta a legtöbbször házilag készített gyöngygolyót, vagy brenneckét.) Az októberi események nem bontották meg sorainkat. Nem volt hiábavaló az az országos felhívásom sem, hogy védjék meg a társaságok a területeiket a garázdálkodó orvvadászoktól. Szerencsére megúsztak, hogy fegyvereinket a rendőrségi felhívásra nem szolgáltattak be, és azt is, hogy nem vettünk részt az „ellenforradalmárok” felkutatásában sem. Néhány napos kényszerű kihagyás után szorgalmasan dolgozott mindenki. Nomád módon kellett művelnünk a vadföldeket, létesíteni a vadvédelmi, 13 vadászati berendezéseket, etetőket, sózókat, magasleseket, fokozni a téli vadetetést és a ragadozók rendszeres apasztását stb. Végre fedél is került a fejünk fölé: Kiscserben egy volt kanászházat kaptunk a Dél-Zalai Erdőgazdaságtól, amelyet „vadásztanyává” alakítottunk át. (Én még egy szép virágos, és külön zöldséges kertet is létesítettem és „Sáska”mintára műveltem.) Ez 1958-tól 10 évig a mi és a külföldi vendégeinknek is szerény hajléka lett. Sokszor napokig ott tanyáztunk. 1959. március 21-én megalakult a Zala megyei Vadászválasztmány, melynek titkárává, illetve elnökévé választottak. 1970-ig a lakásomon volt a testület irodája, egy másodállású alkalmazottal. (Én - a betegségem miatti lemondásomig - 11 éven át a közösségért dolgoztam. Irodabért sem fizettek!). Hamarosan beválasztottak a Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ) elnökségébe, illetve Intéző Bizottságába is, amelyben 3 cikluson át olyan kapcsolatokat szereztem, hogy már 1959 szeptemberében - a megye vadásztársaságai közül elsőként - nyugatnémet vadászvendéget fogadhattunk szarvasbika vadásztatására, Willy Müller úr és fia személyében. (A nagyon idős vadász igen gyengén szerepelt, két alig 6 kg-on felüli agancsú bikát zsákmányolt, öt lövéssel meg csak hibázott! így is megérte!) A megyében működő 4 nagyvadas területre csak évek múlva fogadtak külföldi vendéget. A bérvadásztatás nálunk azóta folyik és j órészt ez biztosítj a a gazdálkodásunk alapját. Az egyesületünk elismertségének, a megyei és az országos Szövetségeinkben végzett munkámnak köszönhettem, hogy 1964-ben dr. Pongrácz Kálmán »a MAVOSZ elnöke felajánlotta a Szövetség ügyvezetői titkári tisztét, amelyet még nagyobb fizetésért sem fogadtam el. Hűséges maradtam az olajiparhoz, amelyhez majdnem 25 éves munkaviszonyom kötött. Fontosnak tartom bemutatni a vadgazdaságunkra jellemző adatokat. Az 1961. évi tavaszi állományunk: 28 szarvasbika, 16 tehén, 5 borjú, 57 + 88 őz, 6 vaddisznó, 310 nyúl, 600 fogoly és 440 fácán volt. A vadlelövés: 11 szarvas (ebből külföldi lőtt 2 db bikát) 27 őz, 5 vaddisznó, 129 nyúl, 92 fácán és 34 fogoly. Érdekes esemény volt, hogy télen és kora tavasszal nagy vándorszarvas-csapatok is megjelentek a páti és kiscseri erdőkben. Ezekből igyekeztünk a sutavad lelövési terveinket teljesíteni. A bevétel: 69 800 Ft (ebből a bérvadásztatás 25 400 Ft), a kiadás: 59 400 Ft, a gazdasági eredmény 10 400 Ft. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy 1959-től az 5 éves bérvadásztatás - 9 db szarvasbika lelövetésével - 102 300 Ft bevételt hozott. Jelentős változást hozott részünkre is az 5/1963/X.13.) BM számú rendelet és annak végrehajtási utasítása, amely egyszerűsítette a fegyvertartási engedély 14 iránti kérelmek benyújtását, elbírálását, a lőszervásárlás, -tárolás módját és mennyiségét stb. (Az eddig érvényes igen szigorú megszorításokat példázza, hogy egyik régi szorgalmas közösségi munkás, a vadgazdálkodáshoz is jól értő tagtársunk, csak 15. kérelmére kapott sörétes fegyvertartási engedélyt.) Ettől kezdve a nagyvadlelövési tervek telj esítése is j óbb lett, mert a 2 kartonos puska mellé néhányan’golyósfegyvert is vásárolhattak. Mivel a sörétes fegyverekből gyöngygolyóval 40 méternél nagyobb távolságra hatásos lövést csak ritkán lehetett leadni, emiatt elég gyakori volt a sebzés, sőt elhullás is. A vadászok továbbképzésében is mi voltunk a kezdeményezők. Tanfolyamokat rendeztünk. Az 1963. május 19-én Zalaegerszegen nyíló első megyei vadgazdálkodási kiállítást is mi kezdeményeztük és sikeréért több társammal nagyon sokat dolgoztunk a volt megyeházán. Igen komoly propagandát folytattam az Országos Vadász Szövetségben honi és külföldi vadászküldöttségek vezetőjeként a gímszarvas állományunk kiváló minőségének és gazdasági értékének megismertetése és hasznosítása érdekében. A jugoszláv határszomszédokkal létesített kapcsolatok felvételében és kiszélesítésében is fontos szerepet kaptam. Hangsúlyozni szeretném, hogy ebben a Csáktornyái Vadász Szövetségé volt a kezdeményezés, amikor először Nagykanizsán, majd Letenyén és. Szentpéterföldén fogadhattuk küldöttségeiket. Nagy meglepetést okozott, amikor 1963 márciusában, a nagykanizsai Centrál Szállóba kaptam meghívást a Horvát Vadász Szövetség fogadására, a határőrparancsnok útján. Az Erdőgazdaságot Bondor Antal erdőmémök a. Magyar Vadász Szövetséget pedig én képviseltem. Erről a szűkköru tárgyalásról - mivel az akkor újdonságként hatott - egy cikket írtam a Magyar Vadász számára (Bondor Antal és Kassai László aláírással.) Előtte azonban elküldtem betekintésre a határőrparancsnoknak, aki másnap kora délután politikai helyettesével csak azért kijött Bázakerettyére, hogy a cikk módosítását kieszközöljék nálam. Behivattak a munkásigazgatómhoz, májd külön helyiséget kérve közölték, hogy ők majd átszerkesztik, mert különben nem jelenhet meg. (Azzal érveltek, hogy nem kell javaslatokat tenni a. kapcsolatok bővítésére, nem kell sürgetni a dolgokat, politikailag nem indokolt.) Sokat nem akadékoskodtam, hiszen ez csak piti és politikát nem tartalmazó anyag volt! Átgépeltették és utána csak annyit mondtak: így már mehet! A legközelebbi budapesti utam alkalmával elmeséltem az ügyet dr. Pongrácz Kálmán szövetségi elnökünknek, aki előbb nemtetszését nyilvánította, amiért nem az eredeti szöveget küldtem a szerkesztőségbe, majd arról biztosított, hogy a jövőben az eredeti kéziratot nem fogja átszerkeszteni senki! (a cikk: a Magyar Vadász, 1953. 4. sz. 19. old.) Mi a Horvát Vadász Szövetség képviselőit Szentpéterföldére az Állami Erdőgazdaság területére hívtuk meg. Az igazi erdei környezetben rendezett találkozónak igen nagy sikere volt. Kitett magáért Németh László igazgató és a 15 kiváló vadgazdasági-vadászati szakértő\' Hopp József erdőmémök is, akinek a felesége olyan vadászebéddel remekelt, hogy nem csak a jugó vendégek, hanem mi a résztvevők is alig győztük dicsérni. (A magyarok rangidősét dr. Pongrácz Kálmánt vállammal úgy kellett eltakarnom, nehogy illusztris vendégeink megbotránkozzanak amiatt, hogyan törölgeti tányérjáról a finom szaftot!) Végeredményben „ízes” és politikamentes volt a találkozó és sikeres a későbbi koratéli murarátkai vaddisznóhajtás is. Azt is el kell mondanom, hogy a horvátokkal majdnem egyidőben 1963-tól kapcsolatba kerültünk a sármelléki szovjet katonai alakulat vadászaival, attól a céltól indíttatva, hogy ily.módon magakadályozhatjuk az addig „csellengő” katonáik orvvadászkodásait. Többször kaptak nálunk vadászati lehetőséget vadrécére, nyúlra, fácánra és vaddisznóra is. De mindezeket becsületesen meg is szolgálták azzal, hogy a közösségi munkáinkban együtt dolgoztak velünk. Panasz nem volt a munkájukra. (Mi távoltartottuk magunkat Sármelléktől!) Számomra elismerést hozott az 1963-as év vége, amikor egyik budapesti vadásztársammal 8 napot tölthettünk Bulgáriában. A Bolgár Vadászok és Horgászok Népi Szövetsége november 28-29-én tartott kongresszusán képviseltük a Magyar Vadászok Országos Szövetsége elnökségét. Ott már az első napon felszólalhattam és ismertettem hazánknak a vadgazdálkodásban és a nyugati vendég vadásztatásában elért eredményeit, sikereit. (Már másnap az anyagot a vadászlapjuk közölte, jól sikerült karikatúrámmal. A? én beszámolómat pedig a Magyar Vadász, 1964. 2. száma.) A bolgár vendégszeretet, mindenekelőtt mi magyarok tapasztaltuk. Délnyugati határszomszédunknál a viszontlátogatás öröme 1964. december 31-én és 1965. január 1-jén érte azt a 10 tagú erdész-vadászküldöttséget, amelyet a Horvát Vadász Szövetség meghívására én szerveztem. Olyan bensőséges ünnepélyes fogadtatásra és csodálatosan szép havas időben lebonyolított fácán és nyúlvadászatra egyikünk sem számított, amelyet mi ott átéltünk. Az meg igazi meglepetésként hatott, amikor Új. év napján Csáktornyái városnézésre invitáltak bennünket. (Ott láttunk először és közelről toronyházakat.) Két üzletet is kinyitottak részünkre, hogy vásárolni tudjunk. Még pénzt is ajánlottak, de nem vettük igénybe. ( Sokat morfondíroztunk ezen a gesztuson: vajon mi el tudtuk volna-e intézni Nagykanizsán, hogy hasonlóan két nagy üzletet kinyissanak az új év napján, hogy horvát vadászvendégeink vásárolni tudjanak. A válaszunk egyértelmű: nem!!! És arról meg csak a letenyei erdészetnél győződhettünk meg, hogy mennyi - akkor nálunk még nem igen kapható -ajándékkal (déli gyümölcsökkel, nyers kávéval, nagy tábla csokoládékkal stb.) rakták tele két gépkocsink csomagtartóját. Nekünk egy kicsit nehezebb volt ezt a kedves gesztust viszonozni. (Tudósításom: a Magyar Vadász, 1965. 2. számában.) 16\' Talán nem szükséges bizonyítani, hogy ezek a .találkozások akkor „más ügyet” is szolgáltak! Tompítani valamit a „láncoskutyázás” szomorú emlékeiből. Egyesületünknél 1965. november 8-ával igen jeles eseményhez érkeztünk, megalakulásunk 20. évfordulóját ünnepeltük a. helyőrségi klubban. A megemlékezést én tartottam. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége díszoklevéllel tüntette ki a társaságot és Csetneki Istvánt, Hegyi Gyulát, Kassai Lászlót, Krachun Tivadar alapító tagokat és Prunner Gyulát külön jutalomban is részesítették. Indokként talán érdemes lesz idézni azt az értékelést, amely a Zala megyei Vadászválasztmány első, 1961-ben kiadott évkönyvében olvasható: „A megye legidősebb vadásztársasága 1945. november 8-a óta 18 700 kataszt-rális hold két nagy vadas területén gazdálkodik, amelyeken a közösségi munka különösen magasfokú. A terület szarvas- és őzállománya igen szép, de az apró vadállománya se lebecsülendő.” A társaságot az itt felsorolt új tagok belépése erősítette: Dinnyés Sándor, Miklós Viktor, Bakonyi György, Patsch Ferenc, Fábián László, Csizmadia Antal, dr. Kopecskó Ernő, Fischer Kálmán, Péter Rudolf, Gömöri János, Kovács Dezső, Balogh Nándor, Málek József, Simon József és Filák József, akik többsége az időközben kiváltak örökébe léptek. A taglétszám: 1965. december 31-én 27 fő volt. Az 1966-os év jelentősebb eseménye volt, hogy társaságunk küldöttségét meghívta Lendvára a Petesházi Vadászegyesület vezetősége július 17-i látogatásra, ahol Joze Kopinja elnök és társai - szlovének és magyarok -szeretettel fogadtak bennünket. Az ünnepség hivatalos programja délelőtt az olajosok kultúrházában zajlott le, melynek keretében megtekintettük az egyesület tavaly épített gyönyörű székházát. Délután pedig a Lendvától délre, mintegy 10 km-re a muraerdei erdészházhoz vonult ki a nagylétszámú társaság, ahol nagyszerű vadászebéddel és uzsonnával vendégeltek meg bennünket. A találkozó sok maradandó emléket hagyott bennünk, különösen meghatott mindannyiunkat a vadásztársaság veteránjainak - elsősorban Ivanecz Pista bácsinak a köszöntője, aki könnyező szemekkel, boldogságot sugárzó arccal engedte, hogy mellére tűzzem a Vadász Szövetségünk díszjelvényét. “Huszonegy éve vártam erre az alkalomra, hogy az én kedves magyar vadászbarátaim idelátogassanak hozzánk.” (Tudósításomat a Magyar Vadász c. lap 1966. 9. száma közölte. Amikor ezt Pista bácsi elolvasta, csak annyit mondott a vadászelnök fiának: „ezzel temessetek el.” Hát nem szívszomorító volt ez?) Nagy öröm volt számomra, hogy halála előtt a szőlőhegyén sokat beszélgethettem vele. (Azóta többször is szomorú szívvel leróttam kegyeletemet szépen gondozott síijánál!) 17 A petesházi vadásztársaság meghívása után a lendvai egyesület tagjai is nagyon kitettek magukért. Olyan kétnapos színvonalas programot biztosítottak küldöttségünk részére, amelyet felejthetetlen emlékként őriznek - rajtam kívül - Hüveli Árpád, dr. Kopecskó Ernő, Kovács Dezső és Vass János. Főként a nagyszerűen megrendezett nyúl- és fácánvadászaté, meg az azt követő lóversenyé. Közben megismerhettük egyesületük működését, a jól gondozott, szép apróvadas területüket, az azon végzett vadgazdálkodásukat, főként a félvad-fácán-tenyésztésben és az olaszok vadásztatásával elért sikereiket. Továbbá a ragadozók apasztásával, és a vadkárok csökkentésének módjairól is véleményt cseréltünk. (Őszintén elmondták azt is, ha hazánkból átvált területükre vaddisznó vagy szarvas, igyekeznek mennél előbb kilőni, hogy kártételüket megelőzzék. A földtulajdonosok minden - vad által okozott - kárt kíméletlenül behajtanak rajtuk! Mindezek mellett lehetőséget kaptunk a családok megismerésére, élve a kölcsönös meghívásokkal is, amelynek gyümölcsöző folytatása nálunk történt. A látogatásokból soha senkinek sem származott kellemetlensége! Mi főként a nagyvad-gazdálkodás terén tudtunk számukra új ismereteket és élményt nyújtani. Kár, hogy ezek a szép kapcsolatok néhány év múlva - a nálunk mindjobban megnövekedett bérvadásztatások miatt -„csak “ családi-jellegűvé zsugorodtak. Szerencsére az én esetemben szinte kedves rokoni kapcsolatokká nemesedtek.) Többek között az évenkénti lendvahegyí szüreteken is, ahol a déli háborúk idején 1994-95-ben is-többféle náció: szlovén, lendvai és lenti környéki, magyar, horvát, valamint szerb, bosnyák menekült békésen szüretelt együtt. Közöttük járva - közös asztalnál étkezve - többször tettem fel magamnak a kérdést: miért folyik ez az esztelen öldöklés, ha itt meg oly békésen együtt dolgoznak? (És még valamit a Lendva-hegyről: a mi híres borvidékeink szőlőbirtokosai elmehetnének oda tanulni, hogyan kell minden egyes parcellát gondosan megművelni!) Hűtlen lennék a lendvai és a petesházi vadász barátainkhoz, ha közülük is az általam legismertebbeket névszerint meg nem említeném: Adóiján Lászlót, Fehér Józsefet, Gazdag Istvánt, Göncz Jenőt, dr. Ivanecz Lászlót, Kojzek Rajkot, Magyar Józsefet, Kancsal Gézát, Tóka Ferencet, Porédus Ferencet (Muraszombatból) és Joz’e Kopinja-t, valamint Ignác Dominic-ot, akik 1969 augusztusában - előbb Koper-ben, majd Lendván is - életmentő orvosi segítséget biztosítottak részemre. 18 HARMADIK ÉVTIZED (1966-1975.) A fejlődés töretlen, de már egy területen 1968-tól színvonalasabb lesz a társaság élete. Az erdőgazdaság igen szerény térítésért bérbeadta a nagyvölgyi- és kiscseri erdészházat, amelyeket folyamatosan javítgattunk, szépítgettünk. (Később az olajipar vásárolta meg, mivel az egyesület nem tehette, mert magánszervezetnek minősült!) A kiscseri vadásztanyát - a Vaddisznó tér 1-et - bizony fájó szívvel adtuk fel, mert ha nagyon szerény körülmények között is, 10 évig sokan második otthonunknak tekintettük. Sok szép élmény és vadászsiker kötött oda bennünket. Az viszont rendkívüli előnyt jelentett, hogy tágasabb és jóval kultúráltabb körülményeket teremthettünk magunknak és főként a külföldi vendégeinknek, különösen 1982-ben történt átalakítása és felújítása után. A gazdasági helyzetünk folyamatosan javult. Az egyes lófogatunk helyett egy pár fiatal lovat, egy 8 személyes terepjáró autót, bútorokat és felszereléseket is tudtunk vásárolni, két új hivatásos vadászt és fogatost alkalmazhattunk. Nagyobb vadföldeken már változatosabb takarmányt termelhettünk. Több vadetetőt, sózót, dagonyát, cserkészutat és sok új magaslest építettünk. Jobban előkészítettük a külföldi vendégek fogadását és elhelyezését. Nemcsak személyemnek, hanem társaságunknak, sőt a megyénknek is szólhatott az az elismerés, amelyet a Földművelésügyi Minisztériumtól 1966-ban kaptam. A vadászok közül az országban elsőként nekem nyújtották át „az Erdészet Kiváló Dolgozója” miniszteri kitüntetést. Továbbá vadászküldöttségeket vezettem Csehszlovákiába (Pozsonyba, Prágába), Újvidékre a nemzetközi vadászati kiállításra, valamint Lendvára és Muraszombatra is. Ennél is nagyobb megtiszteltetés ért azzal, hogy Budapesten - Vallus Pállal - az Országos Vadász Szövetség elnökével 1967 áprilisában részt vehettem azon a fogadáson, amelyen az FM képviselője Claude Chavane úrral, a CIC (Nemzetközi Vadászati Tanács) főtitkárával megállapodott a budapesti világkiállítás megrendezésének terveiről. Egyesületünket igen nehéz döntés elé állította az 1967. évi területrendezés: lemondtunk a kanizsai terület további bérletéről, mert úgy láttuk, hogy a 10 829 ha-ra nagyobbított - nemcsak nagyvaddal, hanem fácánnal is jól benépesült - kiválóbb élőhelyi adottságú Miháld, Pat, Kiscser és ormándi összefüggő területen belterjesebben tudunk gazdálkodni és több élményt, sikert szerezni. Nagyon sokan bosszankodtak is amiatt, hogy a közelebbi és jó vadászterületet, - ahol a szarvas és a vaddisznó is „állandó vad” lett - feladtuk. (Ki gondolhatta akkor azt, hogy az üzemanyag olyan drága lesz és a kanizsai terület is 1979-től majdnem a kétszeresére fog nagyobbodni?) 19 Saját gondjaink mellett belekezdtünk Nagykanizsán a Mura-Zala menti vadászati kiállítás rendezésébe, amely 1968. szeptember 8-i megnyitásától október 13-ig tartott. Látogatottsága valamivel nagyobb volt, mint az 1963. évi megyeié. A vendégkönyvét 6630 személy írta alá. Az országos szervek a későbbi budapesti világkiállítás előhírnökeként értékelték. Az úttörőházban 3 országos hírű szakember előadása a megye vadászainak továbbképzését is szolgálta és ráirányította a figyelmet a zalai gímszarvas állományban rejlő nagy értékre. A kiállítást én - mint a Zala Megyei Vadászválasztmány vezetője - fogtam össze, a Zalai Erdőgazdaság, a múzeum és a vadászok rendkívül hasznos segítséget adtak hozzá. Közös siker volt. 1968 őszére kezdtek beérni eddigi befektetéseink és közösségi munkáink gyümölcsei: kiemelkedő eredményt hozott ez a szarvasvadászati idény, mert még javában tartott a vadászati kiállítás, amikor szenzációs hír érkezett: Walter Roth úr egy gyönyörű, 24-es ágszámú, 12,90 kg-os, aranyérmes agancsú szarvasbikát ejtett el. Dicséretére vált ennek a nagyszerű német vadásznak a teljesítménye, mert kísérője Krachun Tivadar vadászmestertől - már esti szürkületben - a csömyei ingoványosba engedte magát becsalni, ahova hazai vadásznak nappal is istenkísértés lett volna bemenni! Az meg élménynek igazán nem nevezhető, ahogyan sötétben, félcombig érő vízben 3 óra múlva onnan kikecmeregtek. Talán némi magyarázattal szolgál az, hogy ezt a gyönyörű állatot másnap reggel csak heten tudtuk az erdőből kivontatni. De megérte, mert az agancs dunántúli rekord lett és igen komoly bevételt hozott! (Az 1971. évi frankfurti kiállításon is 237,29 pontjával aranyérmet nyert.) Hát kell-e társaságunknak ennél jobb propaganda? Azért a mi vadászainknak sem kellett szégyenkezniük, mert ha ilyen minőségűt nem is, de néhány szarvast és minden évben többet, ők: is lőhettek! (1968 előtt az első 5 évben 9 szarvasbikát lőttek a német vendégvadászok, melyekért 102 300 Ft-ot kaptunk a MAVAD-tól. (Aranyérmes nem, csak 1 ezüstérmes agancsú volt közöttük, de az is mínusz pontot kapott!) Az meg ugyancsak a mi élményeinket gyarapította, hogy a nagyvölgyi téli hajtásokon - ez évtől kezdve -10-13 vaddisznó került terítékre, közöttük egy-két szép agyarú kan is. Sajnos a vezetőtestületben problémák követték egymást. 1970-ben: súlyos, ekkor gyógyíthatatlannak hitt betegségeim miatt, kénytelen voltam lemondani a társaságunknál 16, a Megyei Vadász Szövetségben 11 éven át viselt elnöki és az országos testületben 3 cikluson át betöltött intézőbizottsági tisztemről. (Nagy fájdalom volt ez számomra, mert nagyon sok áldozattal járó hűséges és elismert közösségi munkása voltam az említett szervezeteknek. Ezt örökös tiszteletbeli elnöki címmel honorálták vadásztársaim és a megyeiek is, az országos szövetség pedig öreg golyós puskámra - amelyet a társaságomtól kaptam ajándékként -új csövet és távcsövet szereltetett.) Ennél is fájdalmasabb események történtek 20 ezután: gyors egymásutánban három elnök váltotta egymást és ez nagyon megnehezítette a vezetőség évről-évre sokasodó munkáját. 1. Prunner Gyulát - a korábbi politikai felelőst -1970-ben az én ajánlásomra - 5. elnökként\'megválasztotta a közgyűlés. Bár igyekezett jól irányítani a Társaságot és sok minden segítséget biztosított (még fűthető magaslest is építtetett). Ezen túl eredményes vadász is volt, mégis ellentétei támadtak Krachun Tivadar vadászmesterrel. (Számomra máig is megfejthetetlen, hogy miért? Hiszen Prunner korábban a közvetlen főnöke volt a Geofizikai Üzemnél, és mint ilyen sok segítséget kapott a vadászmesteri munkájához!). Az Intéző Bizottságban szerencsére nagyszerű társak viseltek akkor tisztségeket: Málek József volt a titkár (a politikai felelősi tisztség megszűnte után), Szabó Zsolt gazdasági felelős (amellett kiváló vadászszakember is) és utódja Fábián László, aki pénzügyi vezetői beosztásban dolgozott a honvédségnél. Mivel a belső békítések sem jártak sikerrel, 1972. tavaszi közgyűlés - a megyei szövetség elnökének közreműködését követően - Kele Istvánt (a KÖGÁZ igazgatóját) választotta 6. elnökké, gazdasági felelőssé pedig Kovács Dezsőt. Az új elnök hamar rendcsináláshoz kezdett, megregulázta a vadászmestert és megszigorította a fegyelmet és sok mindent. De a végrehajtásra csak 3 hónapot adott a Sors, mert Kele István közlekedési baleset során életét vesztette! A másik tragédia Prunner Gyulával történt. 1974-ben a munkahelyén, amikor az ikeq\'ett-perforátor „köszörülése” közben felrobbant! Az 1972. junius 26-i közgyűlés Simán Gyula vállalati fővizsgálót választotta meg 7. elnökké. Szerencse, hogy Málek József tiszte 1979-ig, a vadászmesteri tiszt 1980-ig nem változott. Közben azonban szép események is történtek. 1971-ben a tagság feleségestül részt vett az 1971. évi budapesti vadászati kiállításon. Ez volt ajutalom a végzett jó munkáért. A kisebb feszültségeket melyek a tagság soraiban keletkeztek - figyelmen kívül hagyva, a vadgazdálkodás színvonala nem szenvedett csorbát. 1971 szeptemberében ugyanis újabb, aranyérmes, 13,65 kg-os rekordagancsú szarvasbikát zsákmányolt egyik kitűnő külföldi vendégünk. 1974 szarvasbőgési idényében egy csodálatos páratlan 32-es aranyérmest Szekér Gyula nehézipari miniszterrel lövet Krachun Tivadar vadászmesterünk. Ilyen sokágú agancsost eddig még senki sem zsákmányolt hazánkban! (Kár, hogy protokoll bika volt!) A tagság is mind több élményt és szórakozási lehetőséget kap a szarvasbikák, őzbakok, sutávadak és vaddisznók lelövésével, valamint a szép, eredményes fácánvadászatokkal. Az sem jelent problémát, hogy a tagok legtöbbje csak a selejttrófeájuakat és a sutavadakat lőheti. A gímszarvas minőségének megóvása céljából, a vadászmester elsősorban a területünkön átvonuló és károsító nagy szarvascsapatokból engedi kilövetni a teheneket, ünőket és borjakat, amelyek a 21 megemelt tervek teljesítéséhez szükségesek. (Gyakran előfordul télen és koratavasszal, hogy két-három 100-250 darabból összeverődő - rendszerint kisebb testű - szarvasok is meglepik területünket északról, észak-keletről induló vándorlásaik alkalmával!) Ily módon a mi törzscsaládjaink kíméletet kaphatnak. Talán bizonyítékul szolgál vadgazdálkodásunk fejlődéséről az itt bemutatott 1975. évi lelövési statisztika: (Sok örömet okozott a magasan húzó, gyorsröptű kakasok lelövése. Gyakran megtapsoltuk egymás szép lövését, amikor a kakas csukott szárnnyal a magasból lepottyant. Kár, hogy örömünk nem sokáig tartott, mert 1976-tól az állományunk évről-évre csökkent. Az lett a sorsa, mint a mezei nyúlnak és a fogolynak.) A szarvasagancsok kiváló minőségét bizonyítja, hogy költségeink zömének fedezésére elég volt annak a 6 db-nak az értéke, amelyet a külföldiek fizettek, hiszen 3 db arany, 2 db ezüst és 1 db bronzérmet kapott! Az árbevételünk 493,2 E Ft, az összbevétel 684,6 E Ft volt, a kiadások összege pedig 675,9 E Ft-ot (ebből a vadkár 225,2 E Ft-ot) tett ki. A gazdasági eredmény +9 E Ft volt. A jó összetételűnek tartott Intéző Bizottság 1972-től jól összefogta és még aktívabb munkára sarkallta a tagságot. Anyagilag is szépen gyarapodtunk. Terepjáró gépkocsit, traktort vásároltunk, a kiscseri vadászházba bevezettük a vizet, traktor és gépkocsiszínt, vadbontót, új magasleseket, etetőket, stb. építettünk. A cél, hogy teljesüljenek az előirányzott tervek, eredményesebbek, színvonalasabbak legyenek a vadászatok, javuljon a kapcsolat a mezőgazdasági üzemekkel, jobb legyen a vadföldgazdálkodás és ennek eredményeként ne emelkedjenek a vadkárok. (Sajnos a mi egyesületünk fizeti a legtöbb vadkárt! Ennek legnagyobb részét a téli és koratavaszi időszakban a már említett “vándorszarvasok” okozzák, amelyekkel szemben mindezideig tehetetlenek voltunk! (A kirakott takarmányok legnagyobb részét is ezek zabálják fel és nagy rágás- és hántáskárt okoznak az erdőkben és a gyümölcsösökben is!) 1975. november 8-án a Sörgyár kultúrtermében ünnepelte egyesületünk működésének 30. évfordulóját. A bensőséges, igen jó hangulatú rendezvény előtt Vallus Pál, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének elnöke NIMRÓD emlékplakettel tüntette ki a Társaságot és NIMRÓD-éremmel Simán Gyula elnököt. Az ünnepi beszédet az eddigi szokásokhoz híven én tartottam, és írtam azt a vidám csasztuskát is, amelyet Farkas Lacival - a másik nagy mókamesterrel — a 3 Strazsek lány nagy átéléssel énekelt a színpadon. A múlt minden szarvas: őz: vaddisznó: nyúl: fácánkakas: fogoly: 92 db (ebből 22 bika) 53 db 20 db 106 db 683 db (eddig rekordmennyiség!) 52 db 22 huncutságát felvillantva, kendőzetlenül ki-ki megkapta a magáért. (A legtöbben eltették emlékbe a róluk szóló sorokat. A feleségek tapsoltak a legjobban.) A december 31-ével lezárt 3. időszaknak fontos eseménye volt a létszámbővítés. A korábbi 27 fővel szemben 40 fő lett a tagjaink száma. A havi tagdíj 60 Ft. Új belépők: Somogyi László, Kiss József, Benke Géza, Simán Gyula, Kovács Rudolf, Strazsek Géza, Árvái János, Borsfái József, Nagy Ferenc, dr. Bán Ákos, Lovrencsics Ferenc, dr.Tamás László, Baranyai Lajos, Szigeti Károly, Cser Lajos, dr. Bálint Valér, Szabadics József, dr. Homyos János, Balogh Béla, Vastag Károly, Vörös László, Törőcsik Pál. (A területhatár módosítások miatt néhányan másik egyesülethez kerültek és többen kiléptek.) Az új tagok fele az olajiparban dolgozik. Negyedik évtized (1976-1985.) Területi létszámnövekedés, a legsikeresebb időszak Az 1976-79 közötti 3 éves időszak igen sok gondot okozott. Szinte az állandó változások éveit éltük. 1. A Bázakerettyei Olajbányász Vadásztársaságtól vettünk át tagokat és területet. 2. A Surdi Vadásztársasághoz adtunk át tagokat és területet. 3. Az Iharosberényi Vadásztársasághoz adtunk át tagokat és területet. 4. A feloszlatott Surdi Vadásztársaságtól 1979-ben vettünk át tagokat és területet. 5. A vadászterületünk így 20 686 kh-ra, a taglészám 54, majd 60 főre növekedett. Ez a nagy mozgás zavarta a társaság eddig kialakult rendjét. Amíg az új tagok beilleszkedtek, a szigorú vadászati és házi szabályainkat megszokták, és a kisebb-nagyobb csoportosulások is megszűntek. A jobb társasági közérzet kialakítására több intézkedést tett a vezetőség.Többek között a kiscseri vadászházban minden nyáron taggyűléssel összekötött családias összejövetelt rendez, közös ebéddel és szórakozással. A tagság többsége áldozatos munkával segítette a kibontakozást, de akadtak rendbontók is, akik ellen 3 fegyelmi határozatot hoztak. Ilyen belső helyzet ellenére is 1975-79 között sikerültek legjobban a bérvadászatok, 32. db bikát lövetett a vadászmesterünk, amelyből 18 arany, 7 ezüst, 5 bronzérmes és csak 2 agancs lett érem nélküli. Ez olyan rendkívüli eseménynek minősült, amilyen 23 eddig sem volt és többé nem ismétlődhet meg, az előirányzott nagy áilománycsökkentés miatt. Az 1976-80 közötti pénzgazdálkodásunk is stabil volt, annak ellenére, hogy jelentős beszerzéseket, karbantartásokat végeztettünk: garázst, traktort, bútorokat, televíziót, a vizet, a kiscseri házba pedig a gázt bevezettük, a szükséges tatarozásokat, a páti istálló felújítását elvégeztettük, amelyek nemcsak sok pénzbe, hanem sok közösségi munkánkba is kerültek. Az alkalmazottak létszámát is 5 főre növeltük. A vadkárigények tovább növekedtek, mert a termelőszövetkezetek felével sikerült csak átalányszerződést kötni. A nyúlállomány szinte teljesen kipusztult, a fácánok száma is annyira megfogyatkozott, hogy a vezetőség a tagság vadászati lehetőségeit csak úgy tudta biztosítani, hogy 4 éves bérvadászatra szerződést kötött a fácánneveléssel sikerrel foglalkozó Galamboki Vadásztársasággal. Majd 1983-tól 3 évre a Szeghalmi Városi Vadásztársasággal fácán és nyúl vadászatért disznó és szarvas cserevadászatra kötött megállapodást, amelyek sikeresek és élménygazdagok voltak. Meglepetés volt számunkra ott a rengeteg fácán és nyúl. Sajnos a társaságunk többszöri fácánnevelési kísérletei egyszer sem sikerültek. Ahová kibocsátottak a fácánokat és nyálakat, ott a következő évben még kevesebbet találtunk. Nyúlra évek óta nem vadászunk. Helyette a vaddisznó vadászatban találtunk szórakozást. Néhányan, mint Kiss József brigádvezető, 2 kiváló, 21 cm-es ezüstérmes agyarú vadkant hozott terítékre, pedig akkor még golyóspuskája sem volt! Nagy és fájdalmas veszteség ért bennünket, hogy a kiváló munkát végzett Málek József titkárunk 1979-ben elhunyt. Utódjává Békevári Károlyt, majd 1980. február 16-án a 33 évi szolgálat után - a megromlott egészsége miatt - lemondott Krachun Tivadar vadászmester helyére Fábián Lászlót - eddigi helyettesét - választotta meg a közgyűlés. A visszavonuló vadászmester nagy érdemeket szerzett a nemzetközi hírű gímszarvas állományunk kialakításával és sikeres vadásztatásaival, amelyért minisztertanácsi kitüntetést kapott. Bizonyítja ezt, hogy a 19 éve (1959-től) folytatott bérvadásztatás során 72 db szarvasbikát lövetett, német-osztrák-spanyol és olasz vendégekkel. Ezek 80%-a érmes volt! Hazai vadászokkal és a társaival 42-t, összesen 114 darabot. * Az új vadászmester irányításával végzett vadásztatások is sikerrel jártak. Zágon József hivatásos vadász és Strazsek Béla tag közreműködésével 1981 szeptemberében 14,80 kg-os agancsú bikát lövetett az egyik nyugati vendéggel, amely 255,67 IP-jával a világranglista 5. helyére került, és a másik a 14,63 kg agancs súlyú bika is bizonyította a zalai gímállomány páratlan genetikai minőségét. 24 A beruházási költségek előteremtésére a következő években mindtöbb bikát, sőt őzbakot is kénytelenek voltunk lövetni. Adataikat külön kimutatás tartalmazza. 1985-ig bezárólag 125 db szarvasbikát és 40 db őzbakot lövettek vadászmestereink. Sajnos közülük csak 3 bak kapott ezüst, 2 pedig bronzérmet, beszédes bizonyitékául őzállományunk gyenge minőségének. A külföldiek vadásztatása általában lófogattal és magaslesekről történik a Miháld, Pat és Zalakomár közötti kb. 2500 ha-os összefüggő erdőben, a legjobb bőgőhelyek környékén. Az eddig lövetett bikák majdnem mind ott kerültek terítékre. A terület - csömyei és ormándi - lapos ingoványos részeit esős időszakban még lófogattal sem lehet megközelíteni. Ez és a szeptember-októberi gyakori köd szinte emberfeletti erőfeszítést okoz a vendégeknek és a kísérőknek is. 1981-re sajnos már második alkalommal jelentkezik személyi ellentét az elnök és a vadászmester között. Ezért az október 15-i közgyűlés - a jelöléssel kapcsolatos problémák megvitatása után titkos szavazással mivel Lovrencsics Ferenc nem vállalta - Vastag Károlyt választja 8. elnökké. Simán Gyula 9 és fél évi eredményes munkáját jegyzőkönyvben örökítette meg. Az intéző bizottság a szarvaskörzetek kialakítása után igen nehéz feladatot kapott a 10 éves vadgazdálkodási és vadászati program végrehajtására, a közösségi szellem és a munka javítására. A 4 ha-os vadföld bekerítésén, majd a termés egy részének begyűjtésén, a csővázas kukoricagóré megépítésén, az üzemanyagtároló elhelyezésén, a vadászházak környékének rendbehozatalán stb. sok sportvadász dolgozott. Ebben a belépett új tagok: Lukács László, Németh József, Réti András és Kalcher Tibor is segítettek. A nagykanizsai garázsunkat eladtuk és a város központjában szolgálati lakást vásároltunk a családos fővadász számára, sajnos nem sokáig lakott benne, később ezt is el kellett adnunk! AMegyei Vadász Szövetség javaslatára országos programként 1983. január 1-jével megalakult az Olajipari, a galamboki Kisbalaton és a nagykanizsai Hubertusz Vadásztársaságok közötti vadgazdálkodási társulás, amelynek célkitűzéseit külön megállapodásban rögzítették. A főfeladat: a gímszarvasállomány fenntartása, védelme, minőségének javítása, a vadföldek művelésében és a bérvadásztatásokban való együttműködés, a közös vadásziroda fenntartása stb. A MAVOSZ ehhez 1,388 E Ft (ami. társaságunknak félmillió Ft) anyagi támogatást adott. A vadásztatások összehangolásának eredményei már az első két évben megmutatkoztak, ahol a vendég által kért agancsú bika, vagy bak lövési lehetősége nem volt meg, a vendéget azonnal a másik partnerhez irányították. Hangsúlyt kapott, hogy a társulás céljainak megvalósításához legalább 5 esztendős gyakorlat szükséges. A galamboki Kisbalaton Vadásztársaság vadban gazdag északi területének, vízzel való elárasztása a társulás új problémájaként jelentkezett. A Kisbalaton 25 1-es víztárolójának megépítése megakadályozhatatlan kormányprogramként folytatódott. Az 1983. márciusi közgyűlés Fábián László vadászmester és Töröcsik Pál gazdasági felelős lemondása után Balogh Nándor régi vadásztársat, illetve Kalcher Tibort választotta meg ezekre a tisztségekre. A többszöri sikertelen kísérletezés miatt a közgyűlés úgy határozott, hogy lemond a fővadászi munkakör betöltéséről és feladatkörét az új vadászmesterre ruházza, akit másodállásban havi fizetéssel alkalmaz. (Antal Sándor és Somfalvy Ervin eddigi fővadásszal sem a vezetőség, sem a tagság nem volt megelégedve. Emiatt a Nagykanizsán vásárolt szép lakásra a továbbiakban már nem volt szükség.) Az intéző bizottság hamar megtalálta a tagsággal való jobb együttműködés útját. Az új vadászmester irányításával és a mi segítségünkkel már 1984 közepére megvalósultak azok a fejlesztések, beruházások, amelyeket a program előírt. Új traktort, 1 terepjáró kis tehergépkocsit, a vadföldek műveléséhez szükséges teljes gépsort, később egy zárt UAZ gépkocsit vásároltunk, elkészültek a takarmánytárolók, gépszínek, a hűtőkamra, a nagyvadetetők, továbbá 23 db új magasles. Ezeken a munkákon a legtöbbet Balogh Nándor vadászmester, utána pedig Lovrencsics Ferenc és Kiss József brigádja dolgozott. A közösségi munkát nem végző tagokat napi 300 Ft befizetésére kötelezte az intéző bizottság. A kiöregedett lovakat eladták és fiatalokat vásároltak helyettük. (Egyik évenként szép csikót is nevelt.) A vadföldgazdálkodás még egy évben sem volt olyan eredményes, mint az 1984. évi: több mint 150 q rozs és zab, valamint 200 q csöves kukorica került a tárolókba. A kukorica termésnek a kétharmada pedig száron maradt. Még olyan eset sem történt, mint ebben az évben, hogy szeptemberig az erdőben 3 helyen folyt az etetés, hogy a vad ne váltson ki a mezőgazdasági területekre. A rozsföldeket már augusztusban bevetették. Ezeken a tél beköszöntének idejére már jó legelni valót talált a szarvas és az őz is. Végre sikerült a 3 hivatásos vadász, a traktorvezető és a fogatos munkába állítását is megoldani. Zágon József jó képességű vadőr 5 éves munkaviszonya után 1984-ben kilépett. A vadászmester és az alkalmazottak között sokat javult a munkakapcsolat. A külföldi vendégek vadásztatásánál is hasznos közreműködők voltak, melynek eredményeként az első vendégek - akik még a bőgés megindulása előtt 2 nap alatt -5 kiváló agancsú bikát, a később érkezők pedig még 8 db-ot lőttek. A jó munkáért 40 E Ft jutalmat adott nekik az intéző bizottság. Az 1984. évi vendégvadásztatásból 1,609 E Ft volt a bevételünk. Kár, hogy ennek felét - 791,1 E Ft-ot a vadkárok kifizetésére kellett fordítani. Ebben a ciklusban is volt egy előkelő protokoll vadászunk: Német Károly, az Elnöki Tanács elnöke, akivel Zágon József hivatásos vadászunk egy szép agancsú, de nem rekordbikát lövetett, de az agancsot nem vitte magával, hanem a MÁV ŐSZ Zala Megyei Intéző Bizottsága székházának falidíszeként itt hagyta. 26 (A vendégnek annyira megtetszett a vadőr nagyszerű bőgőkürtös bikahívása, hogy egy másik vadásztársasági területre is magával vitte!) A szakképzett vadőrök alkalmazása hosszú idő óta problémát okozott a vezetőségnek. Sokan jelentkeztek,-a többségük alkalmatlan volt, a megfelelők meg nem maradtak meg a falusi környezetben. A terület bérbevételekor felvett néhai Szukics Imre vadőr maradt csak meg munkahelyén - 23 évi szolgálat után - 1968 végén történt nyugdíjazásáig. Bár pontatlansága és szakképzettségének hiányában sok problémánk volt vele, de ezt vadszeretetével, fáradhatatatlanságával és hűségével ellensúlyozta, mert 6 gyermekes apa létére, akkor is kitartott munkahelyén, amikor több hónapig nem tudtuk a munkabérét kifizetni. Utóda Major Zoltán 11 évig, Somogyi László 5 évig volt alkalmazottunk. Major évekig jól és hozzáértéssel dolgozott, de később a szeszesital elrontotta. Kár, hogy Zágon József ajó képességű hivatásos vadászt sem tudtuk megtartani. Nagy Ferencné pénztárosunk 1969-től 1984-ig tiszta kézzel és pontosan látta el munkakörét. A vezetőség helyes intézkedésének bizonyult, hogy a legjobb vadrejtő nagyvölgyi kerületben - a téli disznóhajtások kivételével - megtiltotta a vadászatot, és azt is, hogy biztonsági körzetekre osztotta fel a területet. A brigádvezetők írásban kapták meg a hozzájuk beosztott vadászok névsorát, a gondjaikra bízott területrészeket és feladataikat: a vadvédelmi és vadászati létesítmények karbantartását, újak létesítését, a vadetetést, a sózok feltöltését, tagjaik közösségi munkákra való mozgósítását, a vadászrész felosztását és a végzett közösségi munkára figyelemmel a trófeás vadlövési engedélyek kiadására és a jutalmazásokra vonatkozó javaslatot. Ezzel hasznosan segítik a vezetőséget a vadgazdálkodási feladatok teljesítésében, a trófeás vadkilövési engedélyek és a vadászrész igazságosabb kiadásában. Szükség is van erre, mert az 1984-es fácánvadászatoko.n, feleannyi kakas sem került terítékre, mint az előző szezonban. Szomorú, hogy egy-egy csoportos vadászaton tyúkot is alig láttunk. A fácánállomány ilyen arányú csökkenését nemcsak a sok védett ragadozónak, hanem a vaddisznónak is tulajdonítjuk. A vezetőség jó munkáját igazolja, hogy ezévben valamennyi vadkárban érdekelt mezőgazdasági üzemmel éves átalányszerződést tudott kötni. Ezért szomorú meglepetést okozott a nagykanizsai Alkotmány Tsz 200 E Ft-os vadkárigényének december 1-jei bejelentése. Hiszen ezzel a tsz-szel vadkárügyben még nem volt problémánk. A galamboki, a miklósfai tsz-szel, a Nagykanizsai Állami Gazdasággal és az erdőgazdasággal különösen jó együttműködést alakítottunk ki. Ebben az évtizedben 20 fővel gyarapodott a taglétszám, 60 főre. Ez örvendetes abból a szempontból, hogy mind több vadásznak teremtettünk lehetőséget ennek a szép sportnak a gyakorlására, a természet, a környezet 27 megszerettetésére. A többségük 1976-ban a Bázakerettyei Olajbányász és 1979-ben a volt Surd és Vidéke Vt. hozzánk csatolt területével került a sorainkba. Név szerint: Horváth László, Janzsó László (kerettyei), Kocsis Sándor, Lakatos István, Madarász Ödön, Meggyes Gyula, Szakály Gyula, Tánczos János, Tuboly Jenő, Békevári Károly, dr. Simon Pál, Kenderesi József, Dómján István, Filák László, Janzsó László (agrármérnök), dr. Lesták Ferenc, Sási Zoltán, Telkes Alfonz, Visnovics István, id. Kütsön József, ifj. Kütsön József, iij. Hegyi Gyula, Nagy András, Németh József, Lukács László, Farkas István, Karvalics Sándor, Kalcher Tibor, Réti András és Kovács János. Fájdalom, hogy Szabó Zsolt (1977-ben), Málek József, Patsch Ferenc (1979-ben), Krachun Tivadar alapító tag, tiszteletbeli vadászmester (1979-ben) és Kovács Dezső volt megyei vadászmester (1985-ben) az örök vadászmezőkre költözött. A gazdasági gondok mellett sok munkát adott a vezetőségnek a kollektíva összetartása és vadászati igényeinek a kielégítése. Közülük 3 tsz tag, 11 szakmunkás, 9 technikus, 9 alkalmazott, 12 értelmiségi, 15 nyugdíjas és 1 fő egyéb foglalkozású, valamivel több mint a fele olajipari dolgozó. Az alapító tagok közül 1985 óta sajnos már csak Hegyi Gyula és Kassai László szerepel a névsorban. A társaság 15 fős környezet- és természetvédelmi csoportja 4 év óta hasznos munkát végez. A sok nyugdíjas miatt kívánatos volt a fiatalítás, amelyről a december 7-i közgyűlés már döntött és meghatározta a jövő évi - köztük az esedékes választásokkal kapcsolatos — feladatokat és a vezetőséget alaptalanul rágalmazók felelősségre vonását is. A golyósfegyverek ügyében sokan várják az új BM-rendelet kiadását. A kimondottan nagy vadas 20 686 hektáros területen kevés a tagok tulajdonában levő 38 db golyós fegyver és a 2 db kartonos. Az 1976-85 közötti időszak vadlelövési adatai bizonyítják, hogy mennyire értek be gyümölcsei annak a költséges és szerteágazó munkának, amelyet a nagyvadállomány védelmére és fejlesztésére fordítottunk.Területünk igazi szarvastartó területté fejlődött, a kiváló élőhelyi adottságainak köszönhetően: gímszarvasból: 942 db őzből: 574 db vaddisznóból: 622 db nyűlból: 190 db fácánból: 3611 db került lelövésre. Amint látható a nyúl vadászata elvesztette jelentőségét, viszont a fácáné jelentősen növekedett és sok szép élményt nyújtott, főként azoknak, akiket a nagyvad vadászata kevésbé érdekelt! De sajnos nem sokáig! A sikeres évtized lehetővé tette, hogy a 40. évfordulóról méltóképpen 28 megemlékezzen az egyesület. Az ünnepséget a Centrál Hotelban 1985. november 9-én rendezte a Vastag Károly vezette intéző bizottság, melyen a vadászfeleségek is resztvettek annak a segítőmunkának elismeréseként, amelyet a társaság javára ők is végeztek. Megnyitót mondott az elnök és meleg szavakkal köszöntötte az ünneplő tagságot, a felügyeleti szervek és az olajipar képviselőjét. A visszaemlékezést Kassai László tiszteletbeli elnök tartotta, felemlítve a 4 évtized legfontosabb eseményeit, a legszebb élményeket és azt a vezető szerepet, amelyet ez a nagymúltú társaság a nagyvadgazdálkodás fejlesztésében, a bérvadásztatásban és az egyesület folyamatos, színvonalas működésében elért. Ezt hangsúlyozta Sülé Lajos megyei vadászati felügyelő és Nagy Béla, a megyei vad’sz szövetség elnöke is, aki Kiváló Vadásztársaság c. oklevelet adott át a Társaság elnökének és Nimród-emlékérmet Balogh Nándor vadászmesternek, kihangsúlyozva azt a rendkívüli eredményt, hogy balesetet eddig nem okoztak. Az intéző bizottság előrelátó volt, mert a társaság emblémáját ábrázoló zománcozott jubileumi emlékplaketteket és jelvényeket is készíttetett, melyekkel az elnök az arra érdemes, a közösségi munkában jeleskedő-vadásztársakat megjutalmazta. Ilyen kitüntetést nyújtott át 5-5000 Ft jutalommal megtoldva 3 alapító tagnak: Hegyi Gyulának, Kassai Lászlónak és posthumus Karchun Tivadarnak, valamint Sülé Lajos megyei vadászati felügyelőnek, Nagy Béla megyei szövetségi elnöknek és Trombitás István olajvállalati vezérigazgatónak. Komoly elismerést kapott Vastag Károly elnök is! A hangulatos rendezvény - az ízes vadételekből összeállított vacsora után - beszélgetéssel, zenével és tánccal folytatódott és azzal a mottóval zárult, ami az ünnepi beszámolóban is elhangzott: „...ha tovább tudunk haladni az eddig jól megalapozott úton, akkor az egyesület meg fogja érni a félévszázados jubileumát is.” ÖTÖDIK ÉVTIZED (1986-1997.) Sikerek után leszállóágban, a beláthatatlan jövő felé Hát ebben a szellemben és nagy akarással kezdődött az 1986. évi munka. De a legkiemelkedőb esemény a páti új kétszintes vadászház elkészülte volt. Nem mi, hanem a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat (KFV) építette, a társaság meg nagy költséggel, jóízléssel berendezte és üzemeltette. Igen sok közösségi munkát igényelt a környékének rendbehozatala, az udvar bekerítése, parkosítása, a kerítésen kívüli alacsonyan fekvő rész feltöltése, a szilárd útburkolat lefektetése, a gazdasági épületek, a mosó előtti részek és az utcai 29 parkoló kialakítása stb. (Szerencsénkre a földszállításokba még a sármelléki szovjet vadászok is besegítettek!) A nagy fejlesztési és beszerzési költségek miatt az 1986-os évet 767 E Ft veszteséggel zárta az egyesület. Ezt senki sem bánta, mert igazán szép lakhelyet és környezetet kapott a tagság, a hazai és külföldi vendég is. Az előző évi nagy vámszedés természetes következménye lett a szegényesebb szarvas és a többi vadteríték is. A lőttvad értékesítés 442 E Ft-al kevesebb bevételt hozott, mint az előző évi. Hiába fejlődött lendületesen a gazdálkodás, a nagy területű vadföldek művelése, a rendszeres és bőséges takarmányetetés, az előírt 110-130 darabos szarvaskilövési tervet csak 1990-91-ben lehetett teljesíteni. Olyannyira erőltette a szarvasállomány apasztását a szakhatóság, hogy 200 db-os lelövést is ránk akart kényszeríteni. A kaszói honvédségi terület bekerítése óta a téli nagy szarvasvándorlás majdnem teljesen megszűnt és az idegen, nagy szarvascsapatok mind ritkábban jelentek meg a területünkön. Másutt is csökkent az állomány! 1986-ban 78 szarvas, 13 őz, 105 vaddisznó és. 104 fácán volt a teríték. A 22 bikából 11 db-ot lőttek a külföldiek és ugyanannyit a mi sportvadászaink. A tagság ilyen esélyeit az is rontotta, hogy a vezetőségi tagok (5 fő) kétévenként kaptak bikalövési lehetőséget. Ezzel szemben volt olyan tag is, aki több mint 10 éve egy darabot sem lőhetett! Az intéző bizottság szigorú intézkedései sem mindenkinél voltak népszerűek. A gazdálkodást is kritizálták, feszültséget gerjesztettek. (Megalapozatlan feljelentést is tettek a MAVOSZ megyei intéző bizottságánál. Az abban foglaltakat ott Lovrencsis Ferenccel mi ketten személyesen megcáfoltuk.) A vezetőségünk joggal nehezményezte, hogy a Megyei Intéző Bizottság a feljelentésről semmiféle intézkedést nem tett és még csak szóra se méltatta annak valóságtartalmát. A vezetőség érdemtelennek ítélte a bírálatokat és megfontolatlan módon lemondott. Ezért nem valami rózsás hangulatban kezdődött az 1987. évi közgyűlés, amely új vezetőséget választott. A 9. elnök: Simán Gyula (korábban már 9 1/2 évig Titkár: Vadászmester: Gazdasági felelős: viselte e tisztséget) Németh József Strazsek Géza Vass János Környezetvédelmi és oktatási felelős: dr. Lesták Ferenc Fegyelmi bizottsági elnök: Madarász Ödön + 2 tag Ellenőrzési bizottsági elnök: . Karvalics Sándor + 2 tag 30 Bár az új intéző bizottság - az elnök kivételével - tisztségében még gyakorlatlan volt, mégis-az 1988. évet nem számítva-eredményesen tudott gazdálkodni. Az első időben még nem, de a továbbiakban már éves feladatterv szerint igyekezett dolgozni a vadgazdálkodási program célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. Nem rajtuk múlott, hogy a szarvas létszámcsökkenést csak 1990-91-ben sikerűit teljesíteni, mert olyan szoros terveket adott a felügyeleti hatóság. Az egyesület belső testületem túl jó kapcsolatot és együttműködést tudott kialakítani a felügyeleti szervekkel, az erdőgazdasággal, a termelőszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal is. Mindezek ellenére a mi társaságunk fizette a legnagyobb összegű vadkárt. 5 éves viszonylatban a vadgazdálkodásból származó bevételeknek majdnem a 40%-át elvitte. Minden évben többet követelnek a magántermelők is! 1993-ban csak 464 E Ft-ot, 1995-ben már 1,106 E Ft-ot fizettünk nekik. A Zalaerdő RT.-nek 1350 E Ft-ot, a 4 szövetkezeti gazdaságnak pedig 2450 E Ft-ot szintén 1995-ben. Az Erdőgazdasággal a lőtt vad felvásárlásra is szerződést kötöttünk. A tagságból szervezett 6 brigád (vadászcsoport) az első évben - egymással versenyezve - jól végezte kijelölt területmunkáját. A vadföldeken jobb és változatosabb lett a takarmánytermelés, a téli vadetetés (főként a vásárolt termékekkel), a vadvédelmi munka és a területellenőrzés stb. Jó egy év eltelte után így nyilatkozott a vezetőség a közgyűlésnek: „jó irányba mozdultak a dolgok.” A külföldi bérvadásztatás 1989-ben súlyrekordot hozott egy 15,50 kg-os, 20-as agancsú szarvasbika kilövetésével. 1990-ben 5,845 E Ft volt a lövetett vad - a 15 bika, 19 őzbak és 6 db vaddisznó- - utáni bevétel. Az ilyen mérvű vadásztatás tagjaink lövési részesedését - a bőgési élményekkel együtt — jelentősen csökkentette. Jobbára csak a vaddisznó, a sutavad, a kevés fácán, a vadréce, egyéb viziszámyas, az erdei szalonka, valamint a ragadozók adtak számukra vadászati lehetőséget és szép élményt. Nyúl és fácánvadászatokra a Szolnoki Olajbányász Vadásztársasággal kötöttünk megállapodást vaddisznó és szarvas vadászatokért cserébe. Sajnos közben fegyelmi vétségek is előfordultak. Egy tagunknak és egy hivatásos vadászunknak is távoznia kellett. 1988-ban lépett szolgálatba Papp László. Mellette Matakovics Ferenc és Jakabfi Lajos hivatásos vadászok, 1 fogatos-traktoros és 1 gondnoknő áz alkalmazotti állomány. A liszói területre csak később sikerült hivatásos vadászt felvenni. Pedig a mindjobban elharapódzó orwadászkodás miatt már korábban indokolt lett volna. . Igen sok idegességet okozott a tagságnak a rendőrfőkapitányság vizsgabizottsága által 1992 februáqában szervezett elméleti és gyakorlati vizsga a fegyvertartásról, a lőfegyverekről és a lőszerekről [14/1991 (X. 31.) rendelet], valamint az ezt megelőző orvosi ellenőrzés tortúrája. Sokféle híresztelés kapott 31 lábra, ez okozott felesleges izgalmakat. (Azt teij esztették, hogy a volt párttagokat, munkásőröket és az idős vadászokat ki fogják szűrni. Szerencsére nem így történt, - ha másodszori vizsgával is - minden tagtársunk megkapta a bizonyítványt.) A trófeásvadlövési engedélyeket a brigádvezetők javaslatai alapján - a végzett közösségi munka arányában - adta ki az intéző bizottság, a közgyűlés jóváhagyása után. A vezetőség tagjai kétévenként lőhettek, mint korábban is. Vadászrészből (kompetenciából) azok kaptak többet, akik nagyobb értékű munkát végeztek. A korábban elhatározott vadászklub működését - helyiség hiány miatt - nem tudtuk megvalósítani és a vadászok esedékes továbbképzését sem. Az 1970-es évekig 5 évenként rendeztünk tanfolyamokat, sőt házivizsgákat is kiváló szakelőadók közreműködésével, trófea bemutatókkal, vadászat rendezéssel, stb. Nem csak szakmai ismereteink gyarapítását, hanem a jobb közösségi szellem javát is szolgálták volna! Az egyesületi élethez tartozik a vadásztársaság környezetvédelmi klubjának a működése is.A tagjainak száma a nem vadászokkal együtt 54 fő. Az 1981-ben létrehozott „15 fős” környezetvédelmi társadalmi őrségből fejlődött ilyen nagy szervezetté, mert igény volt rá. Tevékenységéről szeretném idézni az intéző bizottságnak az 1990. évi-működéséről és gazdálkodásáról - a közgyűlés számára — készített beszámolójából a következőket: „a klub 1990-ben is eredményesen működött. Ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket, tanulmányutakat szerveztek, és sok hasznos bejelentést is tettek városunk és körzeteinek szépítése, környezetvédelmi munkájának javítása érdekében. Köszönet illeti a klub vezetését és a tagságot is. Az intéző bizottság továbbra is biztosítja számukra azt a minimális anyagi támogatást, amely a klub működéséhez szükséges.” Az meg a félelmet nem ismerő vadászok javára írható, hogy testi épségünket többször kockáztatva, megakadályozták az erdei haszonfák megcsonkítását és kivágását, (um. luc-, normand-, és ezüstfenyők, hársak, vadcseresznyefák stb.) Sok cikket Írtam a Zalai Hírlapban! Szerencsére a MÁV Kodály Zoltán Művelődési Ház is sokféle segítséget nyújtott nemcsak a helyiségek rendelkezésre bocsátásával, hanem a rendezvények szervezéséhez, filmvetítésekhez, meghívók szétküldéséhez, előadók felkéréséhez, tanulmányutak lebonyolításához, anyagok legépeléséhez stb. Mónai Zsuzsanna maga is igen aktív segítőtárs. Mindig sikere volt azoknak az előadásoknak, amelyeket tagjaink részére neves előadók tartottak: Palkó Sándor a Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei szervezetének vezetőségi tagja, Buda Ernő okleveles bányamérnök, dr. Páll Miklós, dr. Spingár Ferenc és Lancsák Lajos 32 erdőmémökök, valamint Tombi Lajos mérnök, a Zala Megyei Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vezetője tartottak. Továbbá azoknak a tanulmányutaknak, amelyeket megyénk olyan vidékeinek megismertetése céljából szerveztem, ahol a környezet még komoly károsodást nem szenvedett: I. a miklósfai parkerdő, 2. a mórichelyi halastavak, 3. a surdi arborétum, 4. Obomaki-erdők, 5. a Pat környéki erdők, 6. a varászlói halastavak, 7. aBudafa környéki olajvidék és arborétum, 8. a Kistolmács környéki erdők, és a halastó (kisvasúton való utazással, 9. a letenyei farostlemezgyár, 10. a Kerka-völgye, II. a Lovászi olajmező (ott az emlékmű megkoszorúzása), 12. utazás Szécsiszigetre, majd Vétyembe, 13. az ősbükkös és a Szuloki-forrás környékének a bejárása, 14. valamint a kisbalatoni 1. sz. víztározójának és a zalavári ásatások környékének a bejárása. (Sikerült olyan erdőterületet is találni, ahol a szarvasok rágás és hántolással okozott kártételét is meg tudtam mutatni!) Az erdőjárásaink rendkívüli eseménye volt a nem vadász környezetvédők számára a vadászebédek, amelynek alapanyagát a vadásztársaságunk ajándékozta. A jó munkának híre hamar eljutott a felügyeleti szervekhez is, és ez azt eredményezte, hogy a Széchenyi István Emlékplakettel és Oklevéllel kitüntettek bennünket. (Nem tagadom, nagy öröm volt számomra, amikor ezt a szép elismerést - országos szinten másodikként - átvehettem a Hazafias Népfront budapesti székházában és beszámolhattam a tevékenységünkről.) Hasonló lehetőséget kaptam az Országos Erdészeti Egyesület nagykanizsai Helyi Csoportjának az Erdők Éve alkalmával 1985 október 29-én rendezett ankétján is, amikor Keszthelyi István erdőmémök, az OKH (Országos Környezetvédelmi Hivatal) osztályvezetője: Az erdők környezet- és természetvédelmi jelentősége című és Kántor Sámuelnek a HNF titkárának: Társadalmi közreműködés a fásítások kivitelezésében és védelmében c. előadásának egyik felkért hozzászólója voltam. A csoportunk munkája elismertségének tulajdonítottam azt is, hogy amikor mint a klub elnökének „Környezetünk védelméért, fejlesztéséért” kitüntetést adományozta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, 18 tagtársamnak pedig „Érdemes és Kiváló Társadalmi Munkás” kitüntetést, 10 fő pedig a hasznos madarak védelméért Európa madarai c. könyvet kapta jutalomként az Országos Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől. Szeretném hangsúlyozni, hogy Temesvári Andornak, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága titkárának köszönhető a környezetvédelmi szervezetünk életrehívása és a kiemelt szintű támogatása. Vadásztársaságunk 1990. évi tevékenységére visszatérve bemutatom a vadgazdálkodás eredményeit: Vadlelövés 1990-ben: szarvas: 111 db 33 őz: 50 db vaddisznó: 165 db nyúl: 0 db fácánkakas: 35 db vizi- és más szárnyas: 92 db Az éves gazdálkodási eredmény: 2819 E Ft. Az 1991 évet a korábbi erőltetett szarvaslétszám-apasztás következményeként majdnem 1,5 millió Ft veszteséggel zártuk. Ebben az is közrejátszott, hogy a kerítéssel bezárt kaszói honvédségi területről nem, és az északi balatonfelvidéki erdőkből is alig jöttek olyan nagy vándor szarvascsapatok, mint az előző teleken. Az ellenőrző bizottság rosszallólag tapasztalta, hogy a tagság soraiból nemkívánatos csoportok szerveződtek, és eluralkodott a lődíjakra és a vadbeszállítások után fizetendő autófuvar térítésekre való ráhajtás és sokat lazult a vadászati fegyelem is. Az intéző bizottság elengedte a gyeplőt. A jövő kilátásainak javítását, a mértéktelen orvvadászatokat, a már évek óta megjelenésre váró vadgazdálkodási és vadászati törvény megalkotásának hiánya csak fokozta! Szomorú, hogy 1992-re az egyesület működésének legnehezebb időszakát élte meg. Leáldozott „a szarvasbőség” ideje is. Emiatt nagyon megcsappantak a bevételek, a kiadások még nagyobb arányban megugrottak. A pazarlás is kézzelfogható volt! Két hivatásos vadásszal is sok volt a probléma. Éppen csak dolgozgattak, meg gyakran italoztak (egyik-másik IB taggal is!). Az 1992. június 19-i rendkívüli közgyűlésen sok bírálatot kapott a vezetőség. A csőd megelőzésére, a túlélésre csak az adott lehetőséget, hogy a tagság megvonta bizalmát a régi vezetőségtől, az kényszerhelyzetben nem tehetett mást, lemondott! A közgyűlés az alábbi vezetőséget választotta meg: Intéző bizottság: 1.0. elnök: Titkár: Vadászmester: Gazdasági felelős: Környezetvédelmi és oktatási felelős: Fegyelmi bizottsági elnök: Ellenőrző bizottsági elnök: Tanácsadók: Fitos Attila Takács Zsolt Fábián László Lukács László Cser Attila Cséza György Karvalics Sándor Árvái János Kassai László Vastag Károly 34 Igen nehéz örökséget kapott az új testület, amelyik azzal az eltökélt szándékkal látott munkához, hogy minden ellenszolgáltatásról lemondva megtesz mindent a területek megtartása és az egyesület fennmaradása érdekében. A gazdálkodás javítását nagyon megnehezítette a szarvas törzsállomány nagymértékű fogyása, a mértéktelen vadászat, a sok kerítés miatti élőhely romlás, a váltóvad csökkenés, stb. Annak ellenére, hogy több területrészt lezártak, a bőgési időszak előtti beetetés után sem sikerült a bérvadásztatás. Hiába fordult meg 43 vendég a területeken, mégis veszteséges évet zártak 1993-ban is. (Szerencsére az csak 17 E Ft volt.) Rontotta a lehetőségeket az is, hogy a vadászmester és a hivatásos vadászok között sem volt jó az együttműködés. Szomorú képet mutat a vadlelövési statisztika is: mindössze 11 db szarvasbika (ebből: külföldi 9 db), 12 tehén és 13 borjú, összesen 36 db. Ez 25 éves “negatív” rekord! A legszomorúbb, hogy a nehéz agancsú, öreg bikák elfogytak, elfiatalodott az állomány. Hasonló a helyzet az őznél is. Még szerencse, hogy a vaddisznó - az erőltetett mértékű vadászat ellenére is - évről- évre sok szép élményt biztosított. Apróvadból némi kárpótlást a szolnokiaknál folytatott fácán-és nyúlvadászatok adtak a tagságnak. Az előző évben hozott tervszerű gazdálkodási intézkedések: a területvédelem, a miháld-pati úttól északra a Csömyeszélig húzódó erdő pihentetése, a szeptember és január közötti vadászatkorlátozások, a bőségesebb etetés, és a vadásztatások jobb előkészítése - a kevesebb vendéggel is - 1994-ben már jelentős javulást hozott. A nagy létszám ellenére - az átszervezett 6 brigáddal - sokat javult a közösségi munka (éves szinten 409 napot tett ki), valamint a vadászati fegyelem is. Igen káros, hogy nagymértékben elszaporodott az orvvadászat, a társaságon belül is! Sajnos ez a rendőrséggel kötött együttműködési megállapodás után sem csökkent! A vadászati berendezések, magaslesek tönkretevői és a négyszeri vadászház-betörés tettesei közül csak egy került kézre. Nem volt jól megszervezve a csoportos vadkárelhárítás és a ragadozók vadászata sem. A korábbi években erre sokkal több figyelmet fordítottak a vadászmesterek, és a tagság is jóval több időt áldozott. Pedig erre komoly lehetőséget adott az a tény is, hogy - szemben az előző ciklussal, amikor 38 tagnak volt golyósfegyvere - ma meg mindenkinek van már legalább egy, néhányuknak kéttő is. Szerencsére, hogy Adorján László lendvai barátom segítségével nyolc vadásztársamnak tudtunk “legálisan” és viszonylag kedvező áron, jó minőségű, új golyósfegyvert behozni, akkor amikor a hazai ellátás még nem volt kielégítő. A behozatali engedélyek megszerzését Budapesten a BM Igazgatásrendészeti Osztályon - minden esetben soronkívül - Karvalics Sándor vadásztársunk intézte! [Nem álszerénység íratja velem, hogy a sokoldalú összeköttetéseimet soha sem a saját céljaimra, hanem társaim és tanítványaim javára használtam. Mindig 35 bosszantott az a sok előítélet, amelyet a vadászokról híreszteltek ebben az országban. Igaz, hogy elég gyakran megérdemeleten is! Nekem e téren sincs szégyenkezni valóm, mert egyetlen szolgálati felettesem, magas beosztású hazai vendég, de még külföldi bérvadász kisérését, vadásztatását sem vállaltam, annak ellenére sem, hogy az utóbbiak vadászatának szervezését 11 éven keresztül én kezdeményeztem és bonyolítottam, a Magyar Vadkereskedelmi Vállalatnál (MAVAD). A környezetünk, vadászterületeink élővilágának szépsége nevezetességeinek bemutatására azonban gyakran örömmel vállalkoztam. Mindig szerettem és még ma is élek a lehetőséggel, hogy másoknak élményt szerezzek!] (Nem hivalkodásból kívánom azt is megemlíteni, hogy a feleségemmel elkötelezett környezetvédők és szépítők vagyunk. Az olajos lakótelepi házunk udvara is ezt bizonyítja. Idős korunk ellenére példát kívánunk mutatni, hogyan kell hangulatossá, széppé tenni környezetünket, szeretni a virágokat és a közelünkben élő hasznos madarakat. Az erdőt sem csak a vadászatért járom, hiszen sok minden érdekel, amit a határban megfigyelhetek. Erről árulkodik az a 8 kötetes napló is, amit 1979 óta naprakészen vezetek. Ezek eddig 1982 vadászatom emlékeit őrzik.) Az meg egyáltalán nem mondható szerencsésnek egyesületünk működésében, hogy az igen jó összetételűnek vélt intéző bizottságunk 3 tagja: a titkár, a vadászmester és a gazdasági felelős - nem egészen 2 év után -lemondott. Az 1994. évi közgyűlés titkárrá: Horváth Csabát, vadászmesterré: Karvalics Sándort, gazdasági felelőssé: Vass Jánost (immár másodszor), a vadászmester segítőjévé: idős Árvái Jánost és Zágon Józsefet választotta. A külföldiek vadásztatásában több vadásztárs hasznos közreműködő volt. Sikeres munkájukat az eredmény arányában honorálta a vezetőség. Nagy lehetőséget szalasztott el a társaság - éppen az olajos tagok ellenzése miatt -, hogy az előnyösen előkészített páti vadászház-vásárlás meghiúsult. Őszintén meg kell mondanom, hogy én is elleneztem! (Azóta bebizonyosodott, hogy ez a szép létesítmény a 94 fős tagságunkból csak 15 főnek az érdekeit szolgálta volna.) Az Olajipari Vadásztársaság tulajdonában csak a korábban megvásároltsági - volt erdészház - maradt. Ennek rendbehozása után sok hasznát úgy sem láthatjuk, mert az erdei környezetben a betörések elleni védelmét sem tudjuk biztosítani.A hozzávezető igen rossz földút szilárd burkolatúvá építésepedig nagyon sok pénzbe kerülne. (Egyik osztrák vadászcsoport erre ugyan vállalkozott, de a magállapodás teljesítésétől visszalépett!) Az olaszok viszont jó partnerként a varászlói halastavakon vadkacsavadászatokra több évre szóló,\'számunkra előnyös szerződést kötöttek. 36 Vezetőségünk a külföldiek vadásztatására külkereskedelmi jogot is szerzett, de hamar vissza is adta, mert beigazolódott, hogy előnyösebb, ha vendégszerzéssel a vadászirodák foglalkoznak. A területünk haszonbérleti szerződését az erdőgazdaság - 30%-os díjemeléssel - 3 évre meghosszabbította. Bizonyságul szolgál a vezetőség jó munkájáról, hogy az egyesület fenntartási költségeinek 70-80%-át az utóbbi években is a külföldi vendégek vadásztatásából biztosítani tudta, úgy, hogy a tagságot csak a tagdíjfizetés és a sok közösségi munka terhelte. Szervezettebb lett a vadgazdálkodás, a vadászat, és megtörtént a terület új körzetekre való beosztása, amelyről elkészültek a térképek. Minden vadász megkapta a saját példányát. Megszerveződött a területvédelem, az ellenőrző szolgálat, a közösségi munkák rendje, a beírófüzetek elhelyezése, a hivatásos vadászok tevékenységi körének stb. beosztása. Ez utóbbi keretébe tartozóan a rendteremtés: a sok kellemetlenséget okozó Matakovics Ferenc, Jakabfi Lajos és felesége kiléptetése, valamint Deutsch István liszói lakos vadásztársunknak hivatásos vadászként való szerződtetése. Kamenár Pétert a Kanizsától keletre eső körzetbe, Helyes Lászlót a pat-kiscseri Nagyerdőtől északra és keletre eső vadászterületre állította szolgálatba. Kovács Jánosnét félállású gondnokként Paton és Iványi Lászlónét ugyanilyen munkafeltételekkel Nagykanizsán a vadászirodánkban alkalmaztuk tisztviselőként. Papp László régi hivatásos vadászunk a Nagyerdő őrzője maradt. Tollár Tibor pedig a traktorvezető. Sajnos Kamenár és Helyes hivatásos vadásszal - elég hamar - a szakmájukkal összeegyeztethetetlen ügyek merültek fel és ezért tőlük is meg kellett válni. 1996. január 1-jével Bakó Józsefet állítottuk munkába. A vezetőség remélte, hogy a régóta vajúdó hivatásos vadászi probléma jó időre megoldódott, miután jelentős összegű fizetésemelést is és prémiumot is adott. Említést érdemel még a módosított Háziszabályzat kiadása, a fegyelemsértők felelősségre vonása (két esetben a vadászati jog felfüggesztése), a gazdasági eszközök: a rossz traktor, terepjáró gépkocsi, a lovak eladása és egy új traktor és terepjáró gépkocsik stb, beszerzése. A nagyvad állomány megtartását szolgálta a 85 hektár vadföld üzemeltetése, a téli vadetetéshez szükséges nagymennyiségű (70 tonna) kukorica megtermelése, a sok szálastakarmány a begyűjtése, valamint ezek kiegészítése 15 tonna lédús gyümölcstörköly beszerzésével és az etetőhelyekre való kihelyezésével. Hangsúlyozni szükséges, hogy a vezetőség nemcsak a tagság számára hozott megszorító intézkedéseket, hanem a maga számára is éves feladattervet állított össze és az ellenőrzési bizottság munkatervével együtt a közgyűlés elé terjesztette j óváhagyásra. A kibővített intézőbizottsági üléseket minden hónap első hétfőj én megtartotta. Ezekre minden esetben meghívást kapták a fegyelmi és ellenőrzési 37 bizottságok elnökei, a brigádvezetők és a közgyűlés által megválasztott 3 tanácsadó is. Talán nem kell szégyenkezni a vadlelövési mutatók miatt sem. Nem a jelen vezetés bűne, hogy szarvasból és őzből annyira megcsappant az állomány, elfogytak a nehéz agancsú - nagyösszegű valutát hozó - öreg bikák és a jó őzbakok is. Elfiatalodott az állomány. Ezt a folyamatot kellene valamiképpen megállítani. És amiatt se nehezteljen a tagság, hogy a trófeás vadat elsősorban a külföldi vadászokkal kell kilövetni. Kényszerhelyzetben nem tehetünk mást! Az anyagi helyzet, a költségek évről-évre való növekedése okozza ezt. Még szerencse, hogy a vaddisznóvadászat kárpótol érte, főként a liszói területen és azt a sok szép élményt, izgalmat, sem szabad elfelejteni, amelyet ennek a vadnak a vadászata mindannyiunk számára nyújt. Sajnálatos tény az apróvadhiány. A fácán és nyúl védelme és szaporodása érdekében sokkal többet kellene tenni. Védelmükről, a téli etetésükről, a ragadozó ellenségeik rendszeresebb apasztásairól is gondoskodni kellene. Megérné, ha több fácánetetőt létesítenénk azokban a körzetekben, ahol vadfácán még előfordul. A vezetőség, főként a vadászmester komoly mulasztásának róható fel, hogy egyetlen vadkárelhárító közös vadászatra se mozgósította a tagságot, és azt sem vette szó nélkül tudomásul a tagság, hogy ilyen nagyösszegű vadkárt fizettek ki. Egyetlen miháldi földtulajdonosnak több mint 1 millió Ft-ot! Egyesületünk kiemelkedő eseménye volt az 50. évi - 1995. február 24-én tartott - jubileumi ünnepi közgyűlés. Az intéző bizottság jól kitett magáért, mert szerényen és szépen megrendezte. A 94 fős tagságból hetvenhetén és a felvételüket kérelmezők valamennyien megjelentek. A Megyei Vadászati Védegyletet Varga Ernő fővadász képviselte. A tagok a meghívóval együtt megkapták a beszámolók írásos anyagát és érkezésükkor az egyesület 50 éves működéséről - általam összeállított - „tájékoztató” sokszorosított példányát. Az ünnepi megnyitó után - az elnöklő Horváth Csaba titkár felhívására -egy perces néma felállással adóztunk elhunyt vadásztársaink emlékének. A közgyűlés hét pontos tárgysorozatot fogadott el. A beszámolókhoz Fitos Attila elnök fűzött szóbeli kiegészítéseket és köszöntötte a rendkívüli eseményen résztvevő tagságot. Ilyen ünnepi aktusra elsőként a megyében nálunk kerülhetett sor, és ennek mindannyian örülhetünk. Az ünnepséget majd a gyűlés után rendezzük meg. Ezért felkérte a tagságot, hogy a beszámolókhoz majd röviden szóljanak hozzá. Utalt arra, hogy nehéz körülmények között is, de sikerrel zártuk ezt az évet is. A fennmaradás, a folyamatos működés biztosítása volt a cél és ez teljesült is, mégpedig adósság nélkül! Hangsúlyozta, hogy igen sok az orvvadász és sok vadat lőnek. Hihetetlenül sok az engedély nélkül tartott fegyer! A kiscseri vadászházat képtelenség a betörőktől megvédeni. Sok felszerelés, edény és drága ágynemű eltűnt. 38 Figyelmeztetett a vadászati szabályok pontosabb betartására és a beíró könyvvel kapcsolatban tapasztalt problémák megszüntetésére. Felvetette egy vaddisznóskert létesítésének gondolatát. Közölte, hogy a felvételre jelentkezők többsége bérkilövő vadásztársasági tag. Az újonnan jelentkező 10 főt egyenkénti szavazással sorainkba felvettük, azzal az időponttal, amikor 100 E Ft felvételi és 500 Ft havi tagdíjat befizetik. Varga Ernő fővadász köszöntőjében üdvözölte a jubiláló tagságot. Kihangsúlyozta, hogy majdnem négy évtizeden keresztül a megye, legjobb társasága volt. Utalt a készülő vadászati törvény körüli huza-vonára és a jövő nem éppen rózsás kilátásaira. Ha a földtulajdonosoké lesz a vadászati jog, igen drágán fogunk vadászni. Addig is, amíg az új törvény elfogadásra kerül, mértéktartóan a jövőre is gondolva kell folytatni a vadászatot és úgy, hogy az agancsminőség is javuljon. A vaddisznóskert jó ötlet, de nagyon megfontolandó! Szerencsére itt az eredmények vannak túlsúlyban és a tagság joga, hogy a vezetőség lejárt mandátumát meghosszabbítsa, vagy új testületet választ. Az én rövid ünnepi köszöntőm után dr. Simon Pál megjegyezte, hogy tavaly még a csőd szélén álltunk, most meg rentábilis a gazdálkodásunk, ezért nyílt szavazással adjunk bizalmat továbbra is a jelenlegi vezetőségnek. Kár, hogy jó munkájukat nem méltatta eddig senki. Ezúton a közgyűlés nyílt szavazással megerősítette tisztségükben az eddigi bizottsági tagokat: Az intéző bizottság: Elnök: Titkár: Vadászmester: Gazdasági felelős: Környezetvédelmi és oktatási felelős : Fegyelmi bizottsági elnök: Ellenőrző bizottsági elnök: Új tag: Az elnök megköszönte a bizalmat és a tagságtól aktívabb támogatást kért és a Kiskakas vendéglőbe hívta az ünnepségre, és a disznótoros vacsorára a jelenlevőket. Ott rövid köszöntőt mondott, majd eredményes, továbbra is balesetmentes vadászatokat és az Egyesület fennmaradásáért jobb közösségi munkát kívánt. Ezután szép jelenetek közepette „Hubertusz Kereszt” kitüntetést, 50 éves jubileumi emléklapot és 5000 Ft jutalmat adott át a 3 veteránnak: Kassai László alapító tagnak, Vass Jánosnak 41 éves, és Miklós Viktornak 39 éves tagsága jutalmául. Az egyesület javára végzett hasznos munkájukért 16 vadász kapott Jubileumi Emléklapot. Az elnöknek meg én nyújtottam át ezt a rangos elismerést. Fitos Attila Horváth Csaba Karvalics Sándor Vass János Cser Attila Cséza György Vörös László és Réti András 39 A jó hangulat bíztatást adott a vezetőségnek a jövő évek gazdálkodásának folytatására. Arra azonban nem számított, hogy milyen nehézségeket fog okozni a hirtelen felduzzadt, lazább körülményekhez szokott tagság átformálása, a mi rendünkbe szoktatása. Őszintén el kell mondani, hogy ez a törekvésünk bizony nem ment zökkenők nélkül. Az elnök nyakába szakadt a gondok zöme, mert a tisztségviselők közül ő volt a legkönnyebben megtalálható. Főként a vadászmester helyett kellett intézkednie, mert ő Paton nehezen volt elérhető. Az IB tagok munkakörét az alapszabály jól meghatározza, de még sem úgy végzik a feladatukat. Az ellenőrzési bizottságnak is színvonalasabb munkát kellene végeznie az előre elkészített munkaterv alapján. Az elnök kezdeményezte, hogy senki ne hívjon vendéget a társas vadászatokra, anélkül is igen nehéz a nagylétszámú saját vadászaink mozgatása. Taglétszám változások 1986 és 1997 között Nagyon sok munkát okozott a vezetőségnek az a nagy mozgás, amely az utolsó 10 évben a tagság soraiban történt. Többen a jövő várható változásaitól tartva elcserélték helyüket, de még nagyobb volt azoknak a száma, akik a létszámnövekedés lehetőségeit kihasználva Egyesületünkbe léptek. Szomorú, hogy 6 vadásztársunkat elragadta a halál: Hegyi Gyula alapítótagot (1986-ban), Békevári Károlyt (1991-ben), Madarász Ödönt, Kocsis Sándort (1992-ben), Baranyai Lajost (1993-ban), és Balogh Nándort (1995-ben). 1986-1996. között léptek ki: Balogh Béla, dr. Bálint Valér, dr.Bán Ákos, Cser Lajos, Csizmadia Antal, Dómján István, id.Farkas István, ifj. Farkas István, Filák László, Herczeg Lajosné, Horváth László (karosi), id. Iványi László, Kalcher Tibor, ifj. Kovács János, dr. Lesták Ferenc, Lovrencsics Ferenc, Nagy Ferenc, Németh Géza (tb. tag), Sási Zoltán, Simán Gyula, Sólyom László, Szakály Gyula, id. Tuboly Jenő, és dr. Homyos János. 1986-1990. között léptek be: Berke József, ifj. Békevári Károly, ifj. Iványi László (1986), Bíró Tamás, Búzás György, Csizmadia István, Gergina György, Illés Miklós, ifj. Karvalics Sándor, Takács Zsolt, Visnovics István (1987), Pintér János, Fitos Attila (1988), Belső Ernő, Cser Attila, Cséza György, Herceg Lajosné, Jakab László,Stréber István, Szabados Imre, Sólyom László, ifj. Tuboly Jenő, ifj. Vörös László (1989), id, Czvetkó Lajos, ifj. Farkas István, Ferenczi Béla, Horváth György, ifj. Kovács János, Lakatos László, Lipics Ferenc és ifj. Simán Gyula (1990). \' Örültünk, hogy 12 fiatal lépett édesapja örökébe és végre egy vadászfeleség is. 1991-1994. és 1997 között léptek be: Deutsch István, Doszpoth Vilmos, Horváth László, ifj. Kassai László, Kotlárik Sándor, Kovács József, Kütsön 40 Csaba, Lancsák Lajos (1991), Boros János, Gálos László, Horváth Csaba (1991), Csőgör Csaba, ifj. Czvetkó Lajos, Dóczi András, Gelencsér Ferenc, Horváth Tibor, Mátai Béla, Oberster János, Pataki Béla, Somfalvi Ervin, Szító János, Zágon József (1993), Gallai Tibor, Gombos Tibor, Horváth Árpád, Jakabfi Tamás, Kátai László, Musztács Imre (1994), Balázs András, Csitneki Ferenc, Ferenczi Zoltán, Klenáncz József, Kovács István, Okál István, Németh Zoltán, Péterfai János, Szabó Lajos, dr. Székely István (1995), Riha Rezső\' (1996), Györfy Szabolcs, Kun Géza, Tuboly József és Varga Gyula (1997). A taglétszám 1996. december 31-én 94 fő. A páti Nagyerdő lezárása sem talált osztatlan megértésre. Többen nem értették meg ennek célját, hogy erről a területről várható azoknak a szarvasbikáknak a kilövetése, amelyek hozhatják azokat a bevételeket, amelyek szükségesek a növekvő kiadások számának a fedezésére.A liszói területen kell inkább a vadászatokat folytatni vaddisznóra. Azok az erőfeszítések, amelyek a vadföldgazdálkodás színvonalának javítása érdekében történtek, igen eredményesek voltak. A 75 hektárnyi földeken főként 1995-ben és 1996-ban is olyan sok kukorica termett, hogy nem csak a nagyvad folyamatos ellátását biztosította, hanem tekintélyes bevételt is eredményezett harmadrészének eladásával. A tagság önerővel nem bírt a betakarításával. A drága betakarító gépet is igénybe kellett venni. A lédús takarmány folyamatos etetése is hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb szarvasállomány maradt bőgés idején a Nagyerdőn és valamivel jobb vadásztatási eredményt hozott, mint a korábbi években. Csak dicsérni lehet a tagság abbéli hozzájárulását, hogy a szarvasbikák zömét a külföldiekkel lövéssük meg és megelégedett azzal a szórakozással, amelyet elsősorban a liszói disznóvadászattal szerezhet magának. Szólni kell arról is, hogy a fegyelem terén nincs rendben minden. Szabálytalan vadászat miatt egy esetben felelősségre vonást is kellett alkalmazni, és a vadászati jogot is fel kellett függeszteni. Szinte meg-megújuló problémaként jelentkezik a szakmához jól értő és megbízható hivatásos vadászok alkalmazása. Csak Papp László munkája üti meg azt a mértéket, amely egy hivatásos vadásztól joggal elvárható. Lényegesen könnyebb és eredményesebb lenne a külföldiek vadásztatása jobb alkalmazottakkal. Az is komoly hátrányt jelent, hogy az utóbbi években olyan sok\' vadásztársunktól meg kellett válni, akik élenjártak a közösségi munkában és a vadásztatásokhoz is segítséget tudtak nyújtani. Ilyen körülmények között sem lehet panaszkodni, amit az utóbbi 3 év vadászati eredményei itt mutatnak. És mindenki csak örülhet annak, hogy 500 Ft- 41 os havi tagdíjjal és 5 napos társadalmi munkával a tagsági viszonyt még fenn lehet tartani. A szarvas és őzállomány minőségromlása nem szankciókkal, büntetésekkel állítható meg, hanem a vadászok fegyelmezettebb magatartásával, a föld- és erdőtulajdonosok jobb együttműködésével, a külső és belső orvvadászat, drasztikus csökkentésével. Tudomásul kell venni, hogy a jövőben ilyen nagyvadlétszám tartását nem tűrik el a földtulajdonosok, ezért lényegesen többet kell törődni és minden lehetőt meg kell tenni a fácán és nyúlállomány felszaporítása érdekében. Ennek előfeltétele a szőrmés és szárnyas kártevők erőteljesebb apasztása. Ez is nyújthat szép szórakozási lehetőségeket, csak éppen a lőszert és az időt nem szabad rá sajnálni. Úgy gondolom, hogy az utolsó évek vadászati és gazdasági helyzetéről sok mindent elmondtam, de szükségesnek tartom azokat adatokkal és számokkal is igazolni, összehasonlításokat tenni. Vadlelövés és elhullás Vadfaj 1991 1992 1993 1994 1995 1996 Szarvas 138 63 44 : 70 83 64 Őz 50 48 28 43 58 32 Vaddisznó 186 157 191 169 189 206 Fácánkakas 56 28 29 32 42 50 A külföldiek lőttek Vadfaj 1994 1995 1996 Szarvasbika 27 23 18 Szarvastehén - 12 . - Szarvasborjú - 6 5 Őzbak 23 27 . 9 Vaddisznó 27 18 21 Pénzgazdálkodás ezer Ft-ban 1991 1992 1993 1994 1995 1996 Bevételek 6544 6322 7719 14 414 15 550 20 276 Kiadások Gazdálkodási 8489 6331 8736 13 469 14 593 22 936 eredmény Pénzkészlet -1945 -9 -1017 +945 + 957 -2660 XII. 31-én Bérvadásztatás 2649 2640 1599 2212 3568 908 ■ bevétele 4029 4075 3519 8063 6630 10 615 42 Egyéb bevétel Lőtt vadértéke- 632 439 1095 1786 5230 3351* sítés 1299 1217 1275 2319 3695 5076 Kifizetett vadkár 4067 1337 4774 5212 4609 8818 * 1996-ban a 3351 E Ft-ból a külföldiek ellátása után befolyt összeg -szolgáltatás címen -1234 E Ft összeggel szerepel. Az összehasonlításnál az éves inflációt külön figyelembe kell venni! Az 1996. évi bevételek 30%-kal, a kiadások ennél jóval nagyobb mértékben 57%-kal nőttek. Sajnos az új LV/1996 számú vadászati törvény igen kilátástalanná tette helyzetünket. A jövő miatti aggódás feszültségeket okozott a tagság soraiban, az összefogás helyett a széthúzás jelei mutatkoztak, amikor a tagság megtudta, hogy a vezetőség minden tagja a megalakuló páti vadásztársaságnál elkötelezte magát. A tagság egyharmad része aláírást gyűjtött a közgyűlés összehívására, és az intéző bizottság tagjainak leváltását kérte, etikátlan magtartására hivatkozva. Sokan nem akarták tudomásul venni, hogy semmi esélyt nem ad a törvény az eddigi 20 686 ha-os terület megtartására. A vezetőség az 1996. augusztus 16-ra összehívott közgyűlés elég indulatos viták utáni szavazás alkalmával mégis bizalmat kapott. Kitűnt, hogy az akkori ellentábor nem tudott egységes álláspontot kialakítani, annyit azonban megtudott, hogy mi a valóság. A gyűlésen megjelent Pintér Lajos, aki elmondta, hogyan alakult meg a kiscseri-pati székhelyű területnélküli vadásztársaság azzal a céllal, hogy majd a legértékesebb területet bérbeveszik. Egyidejűleg Kovács József tagtársunk is bejelentette, hogy ők is megalakultak Földtulajdonosok Vadásztársasága néven és be is jegyeztették a bíróságon. Ok a jelenlegi terület északi részéből szerettek volna egy darabot megszerezni. (Később kiderült, hogy ez sikertelen vállalkozás volt.!) Az azóta eltelt idő alatt a vezetőség a bérvadászatok előkészítése és lebonyolítása, a 85 hektárnyi kukorica betakarítása mellett igyekezett minden lehetőt megtenni, hogy a földtulajdonosok támogatását megszerezze és egyik oldalon a páti, a másik oldalon a liszói területet a megyehatárig kiterjesztve, önálló egységként bérbe is vegye. Bár Fitos Attila elnöknek ilyen irányban jó elképzelései és jó segítő tagtársai is voltak, mégis a határok kialakítása részünkre a lehető legrosszabbul történt. Számunkra érthetetlen, hogy milyen jogon kapcsolt olyan nagy területet Zalából a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó RT. (SEFAG), az amúgy is hatalmas állami erdőkhöz. Az 1000 hektárnyi terület elcsatolásával valósággal lefejezte és lefokozta az eddigi nagyvadas jellegű területünket. Hálából hét földtulajdonosnak biztosítottak kivételezett vadászati jogot. Kár volt, hogy elnökünk annyira megbízott Adám Sándor nemespátrói földtulajdonosban. Sajnos a magasdi halastavakat és az azoktól északra nyúló 43 földterületek bérbevételi lehetőségét is elvesztettük. Ezekről - a nagy vadkárok miatt - önként lemondott elnökünk. Ennyivel is csökkent a vadászati lehetőségünk. A számunkra hátrányos határmegállapítás módosítására a bírósághoz fordultunk. Az eddigi véleményekre alapozva, reményünk van némi változtatásra. Egyesületünk 1996 évi tevékenységét lezáró közgyűlést 1997, február 21-ére hívta össze az intéző bizottság. Evek óta most fordult elő, hogy nem készített írásbeli beszámolót, csak a pénzügyi jelentést küldte meg a meghívó mellékleteként. Az elnök által előterjesztett beszámoló jelentést elfogadta a tagság. Tudomásul vette, hogy Ádám Sándor helyett Bencsik József a földtulajdonosokat és a terület határmódosítási bírósági ügyünket dr. Henczi Edit ügyvéd képviseli (véleménye szerint is van remény a módosításra). Volt olyan felszólaló, aki határozottabb és részletesebb beszámolót várt. Többen kifogásolták a pénzügyi beszámolót és elnagyoltnak tartották a Fegyelmi és ellenőrző bizottság jelentését. Vass János gazdasági felelős kiegészítőjét sem fogadta el a tagság. Ezért dr. Székely István elnökletével bizottságot hozott létre és feladatául szabta, hogy a következő közgyűlésig - február 28-ig -vizsgálják át a pénzügyi anyagot és tegyenek jelentést a közgyűlésnek. Igen fontos feladat a vagyonmegosztás lebonyolítása, ennek módjáról beszélt Vörös László az ellenőrző bizottság elnöke is. Többen kifogásolták az eredménytelen december 21-i disznóvadászatot, mintha csak szándékosan akarták volna a 60 vadászt olyan területeken járkáltatni, ahol egyetlen disznót sem lőhettek. Az elnök bejelentette, hogy február 28-ával lejár az alkalmazottak szerződése. A rendőrség február 28-án felülvizsgálja a fegyvereket és 1500 Ft illetékbélyeget kell vinni. Mivel a vezetőtestületek mandátuma február 28-án lejár, az elnök nevükben is bejelentette lemondását, megköszönte a tagság bizalmát és támogatását. Közölte, hogy a február. 28-i beszámoló ideje max. 40 perc lehet, utána a titkos választás és a vacsora következik. 1. A tagság 5 tagú jelölőbizottságot választott. Elnök: ifjú Árvái János, tagok: Gallai Tibor, Réti András, Lakatos László és Iványi László. 2. A szavazatszedő bizottság: Békevári Károly, Lukács László, Péterfai János. A február 28-ára összehívott 2. közgyűlés, az elnök kivételével több jelöltet állítva, titkos szavazással az alábbi tisztségviselők kaptak bizalmat: Intéző bizottság: Elnök: GallaiTibor Titkár: ifjú Árvái János 44 Vadászmester: Gazdasági felelős: Környezetvédelmi és oktatási felelős Fegyelmi bizottság: Takács Zsolt Musztács Imre Csitneki Ferenc Ellenőrző bizottság: dr. Székely István id. Czvetkó Lajos Lakatos László A megválasztott testület nevében - az elnök távollétében - ifj. Árvái János köszönte meg a bizalmat és ismertette az intéző bizottság munkatervét és Ígéretet tett arra, hogy mindent megtesznek a területhatárok kért módosításának jóváhagyatására. Kéri a tagság támogatását. A pénzgazdálkodást az ellenőrző bizottság nevében dr. Székely István nagyon részletesen kivetített táblázaton ismertette, és a hibák kijavítására megtette javaslatait. Felelősségre vonásra okot nem találtak. A jelentést a közgyűlés elfogadta. A sikeres tombolajátékot követő oldottabb hangulatú vacsora után sokáig együtt maradt a társaság és sokan örültek annak, hogy lezárult a sok bizonytalansággal terhes esztendő és biztosítva látszott az egyesület további működése, mégha nagyobb anyagi áldozatok árán is. Szinte valamennyiünknek az a véleménye, hogy a kevésbé értékes területen is lehet eredményes vadgazdálkodást folytatni, ha lankadatlan vadászszenvedéllyel, összefogással, belteqesebb gazdálkodással, folyamatos vadvédelemmel, etetéssel, sóval, a területünkön nyugalmat biztosítunk az ott születetteknek. Ezek majd a szomszédok vadjainak egy részét is közéjük fogják csalogatni. Aki pedig az ilyen színvonalú munkát nem akarja vállalni, keressen magának más társaságot. Az anyagi terhek növekedése elkerülhetetlen! Sajnos számolni kell azzal, hogy az alacsonyfizetésű, vagy nyugdíjas tagjaink jelentős része éppen efniatt kénytelen lesz felhagyni az eddig gyakorolt szenvedélyével, akik közül többen áldozatos munkájukkal, becsülettel megszolgálták tagságukat. Az olajosok törzsgárdája nem szégyelli, sőt - a vétett hibákat is vállalva -büszke a sok változást hozó és feledhetetlen vadászélményeket adó múltjára, arra meg különösen, hogy a külföldiek vadásztatásával és a sok vagon lőtt vaddal milyen tekintélyes összegű valutát szerzett az országnak, és bízik abban, hogy a becsületes utódok, jó tanítványokként biztosítani tudják feltételeit annak, hogy a társaságunk több évtizeden át fenn tud maradni. Zágon József Horváth Árpád Réti András 45 És mit kívánhatna ehhez a legöregebb vadász? Hozzon a jövő számunkra -tisztultabb légkörben - legalább annyi élményt és vadászsikert, örömet, egészségjavító határjárást, mint amennyit én kaptam 51 éven keresztül a mi csodálatos és értékes vadászterületünkön. Ne sajnálják a munkát, „sok ajándékkal fizet érte a természet”. Javítja egészségüket, feledteti gondjaikat, pihenteti fáradalmaikat, nyugalmat ád, szebbé és boldogabbá varázsolja életüket. Visszaemlékezéseimet befejezve kötelességemnek tartom azoknak a vadásztársaimnak emlékét e helyen is megörökíteni, akikkel Egyesületünk működésének fenntartása érdekében „hosszabb időn át” igaz vadászként becsülettel együtt tevékenykedtünk és olyan csodálatos élményeket szereztünk: Pora Ferenc, Csetneki István, Hegyi Gyula, Kassai László, Krachun Tivadar alapító tagok. Farkas László, Mackó Ferenc, Udvari László, Szabó Zsolt, Hüveli Árpád, Prunner Gyula, Vass János, Miklós Viktor, id. Árvái János, Balogh Nándor, dr. Bálint Valér, Csizmadia Antal, dr. Kopecskó Ernő, dr. Éberling Dezső, Gömöri János, Fábián László, id. Iványi László, Kiss József, Kovács Dezső, Kovács Rudolf, id. Kütsön József, Málek József, Nagy Ferenc, Lovrencsis Ferenc, Patsch Ferenc, Simán Gyula, dr. Simon Pál, Szigeti Károly, Cser Lajos, dr. Tamás László, Vastag Károly, ifj.Hegyi Gyula, Németh József, Réti András. Csákány János, Szukics Imre, Farkas István, Kovács Sándor és Papp László vadőrök. A munkánkat segítő erdészek: Borbély József, Patakfalvi József, Rózsahegyi József, Varga László, Kiss László, Bedő Zsigmond, Kálovics József és Szabados Imre. Kocsis Tibor biológus tanár és preparátor, dr. Kerecsényi Edit múzeumigazgató. Vadászati felügyelők és erdőmémökök: Réty Gyula, Mázsa Ferenc, Sülé Lajos, illetve: Tóth István, Hopp József, dr. Páll Miklós, Feiszt Ottó, dr. Bondor Antal, Vaski László, valamint Németh László és megkülönböztetten Schneider Jenő, Farkas Pál és dr. Várhelyi József erdészeti igazgatók. A Magyar Vadászok Országos Szövetségéből: dr. Pongrácz Kálmán, Vallus Pál elnökök, dr. Koller Mihály főtitkár és dr. Bertóti István országos fővadász-szakíró. A Zala Megyei Vadász Szövetség, illetve Védegylet részéről: Nagy Béla és dr. Fatalin Gyula elnökök és Varga Ernő fővadász. A BM Zala Megyei Rendőrfőkapitányságtól: dr. Kőfalvi János, Cser Béla és Karmondi Mária és a Nagykanizsai Városi Rendőrkapitányságtól: Cséza Györgyné főtisztek, fegyverügyi előadók. 46 NÉVJEGYZÉK a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaságának tisztségviselőiről Intéző bizottság Elnökök: 1. Pora Ferenc 1945-48. 2. Székely Gyula 1948-50. 3. Angyalosi Zoltán 1950-54. 4. Kassai László 1954-70. (örökös tb. elnök) 5. Prunner Gyula 1970-72. 6. Kele István 1972 (3 hónapig) 7. Simán Gyula 1972-81. 8. Vastag Károly 1981-87. 9. Simán Gyula 1987-92. 10. Fitos Attila 1992-97. 11. Gallai Tibor 1997. ni. 1.- Titkárok: Gróf Zichy Károly 1945-47. Nagy Alajos 1947-50. Málek József 1968-79. Békevári Károly 1979-87. Németh József 1987-92. Takács Zsolt 1992-93, Horváth Csaba 1993-97. ifj. Árvái János 1997. HL 1.- Politikai felelősök: (Ez a tisztség 1958—68-ig létezett, az elnök helyettese volt, addig titkári poszt nem volt) Udvari László Mackó Ferenc Vass János Dinnyés Sándor Prunner Gyula Vadászmesterek: Pethő Endre 1945-47. Krachun Tivadar 1947-80. Fábián László 1980-83. Balogh Nándor 1983-87. Strazsek Géza 1987-92. 47 Fábián László Karvalics Sándor Zágon József Pénztárosok, gazdasági felelősök: 1992- 93. 1993- 1997. n. 28. 1997. H. 28.- Perl Sándor Dr. Tamás János Hegyi Gyula Szabó Zsolt Fábián László Kovács Dezső Cser Lajos Törőcsik Pál Kalcher Tibor Vass János Lukács László Vass János Horváth Árpád Környezetvédelmi és oktatási felelősök: 1945-47. 1947-53. 1953-64. 1964- 65. 1965- 77. 1965-77. 1965-77. 1977-81. 1981-87. 1987-92. 1992- 93. 1993- 97. n. 28. 1997. K 28.- Lovrencsics Ferenci Dr. Lesták Ferenc Cser Attila Réti András. Fegyelmi bizottsági elnökök: Udvari László Vass János Dinnyés Sándor Prunner Gyula Hüveli Árpád Lovrencsics Ferenc Madarász Ödön Cséza György Takács Zsolt 1981-87. 1987-92. 1992-97. II. 28. 1997. E. 28.- Ellenőrző bizottsági elnökök: Nyári Rudolf Szabó Zsolt Cser Lajos Dr. Bálint Valér Karvalics Sándor Vörös László Dr. Székely István fc\'o 48 FOGALOM ÉS SZÖVEGMAGYARÁZAT Vm: vadászmester Vt: vadásztársaság IB: Intéző Bizottság gímszarvas: hazánkban őshonos szarvasfaj, a legnemesebb nagyvad csenderes: a legjobb Vadbúvó sűrű, sásos, bokros, elegyes, aprós kartonos golyósfegyver: egyesületi tulajdonban, “csak sörétes fegyverrel rendelkező” tagok használatára, cserkelés: a legszebb egyéni vadászati mód, a vad óvatos megközelítése erdőpászta: két nyiladék közötti rész, különálló kisebb-folterdő sutavad: nőivarú őz, szarvas kerepelő: fából készült zajkeltő eszköz (régen a szalonka felverésére használták a hajtők) hó alól kitaposás: télen a nyúl a magas hó alá ássa magát, hogy a vetéseken táplálékhoz jusson. Ahol észrevette a vadász a lyuk feletti gőzölgést, kiugrasztotta és ha tudta - meglőtte. vacokból lövés: a nyúl fekhelyet kapar magának, a jó szemű vadász ha észrevette az onnan pislogó fülest, a fekhelyén meglőtte feltört súly: a lőtt nagyvadzsigerek nélkül mért súlya tarvad: az agancsát levetett hímivarú bak és bika rágás kár: amelyet a vad a fogával okoz, a fák, csemeték hajtásait, rügyeit leharapja, lecsipegeti hántás kár: agancsával, fogaival a fák kérgét ledörzsöli, lehántja, a fás részig letépi gyöngygolyó: sörétes puskákból kilőhető félkemény ólomgolyó brennecke: sörétes fegyverből kilőhető, kúpos, üreges ólomlövedék (kívül barázdált, szőr- vagy műanyag fojtással.) KIMUTATÁS a Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársasága és kitüntetett tagjairól: A vadásztársaság Nimród Plakett, 1975 2 díszoklevél MAVOSZ Megyei IB Díszoklevél, 1985 49 Balogh Nándor vadászmester Nimród Érem, 1985 Vadásztársasági 40 éves Jubileumi Plakett, 1985 Baranyai Lajos MAVOSZ Megyei Jubileumi Plakett, 1981 Hegyi Gyula gazdasági felelős Nimród Érem, 1980 . . . 2 díszoklevél Vadásztársasági 40 éves Jubileumi Plakett, 1985 Kassai László alapító tag és tb. elnök Erdészet.Kiváló Dolgozója (miniszteri kitüntetés), 1966 Nimród Érem, 1971 és 1981 . Kiváló Társadalmi Munkás (HNF) Szovjet Vadászok Díszoklevele, 1962 2 MAY ŐSZ Díszoklevél, a Vt 40 éves jubileumára, 1985 Környezetvédelemért és Fejlesztéséért, 1989 Hubertusz Kereszt, 50 éves a Vt Jubileumi Emléklap 1995,. ... Kovács Dezső megyei vadászjnester és gazdasági felelős Megyei IB Díszoklevele és Jelvénye A Vt 40 Éves Jubileumi Plakettje, 1985 Krachun Tivadar vadászmester Nimród Érem, 1972. MAVOSZ díszjelvény 2 MAVOSZ Díszoklevél Kiváló Munkáért (Minisztertanácsi), 1980 Málek József titkár Nimród Érepi, 1979 Miklós Viktor fegyelmi bizottsági tag Hubertusz Kereszt, 1995. 40 és 50 Éves Jubileumi Plakett és Emléklap, 1985, 1995 Simán Gyula elnök Nimród Érem, 1975 Díszoklevél, Vt 40 Éves Jübilrumi Emlékplakett, 1985 Vass-János gazdasági felelős Hubertusz kereszt, 1995 40 és 50 Éves Vt Jubileumi Plakett és emléklap, 1985-1995. Vastag Károly Szlovén Vadász Szövetség Jelvénye, 1984 Vt 40 és 50 Éves Jubileumi Emlékplakett és Emléklap, 1985, 1995. Megyei IB Emlékplakett, 1985 50 ZUSAMMENFASSUNG\' Erinnerung an die Vergangenheit dér Nagykanizsaer Jagdgesellschaft dér Ölindustrie Die alteste Jagdgesellschaft im Komitat Zala wurde am 8. November 1945 mit 30 Mitgliedem gegründet. 1997 lebt nur noch einer von den Gründem, dér Chronist. Bis 1992 spielten in dér Gründung und Tatigkeit dér- Vereinigung die Ölidustriearbeiter die Hauptrolle. Diese Zeit - ein halbes Jahrhundert- ist dér Beweis dafür, das die Jagdgesellschaft lebensfahig ist. So bezeichnet sie das Jagdjahrbuch des Komitats 1961: “Die Jagdgesellschaft wirtschaftet auf zwei\' Hochwild - Gebieten von 18700 Katastraljoch. Es ist in diesem Komitat die am besten organisierte und von dér finanziellen Seite gesehen auch die am besten funktionierende Jagdgesellschaft, in derbesonders die Geméinschaftsarbeitsehr gut ist. Dér Hirsch - und Rehbestand ist recht schön, aber das Kleinwild ist auch nicht zu unterschatzen.” In den vergangenen Jahrzehnten wurden das Gebiet zu einer zusammenhangenden Einheit von\'20 686 Hektár und die\' Zahl dér\' Mitglieder bis 1994 zu 94 Personen vergröBert. Das grófié Gebiet, die Wirtschaftsführung in groBen Flachen sorgten für die Edelhirsche, Rehe und Wildschweine mit einem ausgezeichneten Lebensgebiet, wahrend aber die Anzahl des Kleinwildes dadurch allmahlich vermindert wurde. Die Anfangsjahre, die Ángste nach dem Krieg, die Unsícherheiten, dér Mangel an nötingen Erfahrungen, die schlechte Annaherung dér fémén Jagdgebiete usw. verursachten den damaligen Jagem Schwierigkeitén. Aber sie dachten nicht nur an sich selbst. Nach den ersten Jagden im Janüar und Február 1946 schenkten sie Menschen in Budapest, die in Nőt waren, 90 Stück Hasén. Sie habén sich mit verschiedenen Sachen beschaftigt: mit dér Verminderung dér sich zu sehr vermehrten Raubtiere, mit dem Schutz des Wildes, mit dér Aufbesserung des Bestandes mit lebendem Wild, sogar ihrer gesteigerten AbschluBpflicht kamen sie laufend nach und mit dér Fortbildung dér Mitglieder, da die Mehrheit neue Jager waren. Es war auch notwendig, die Disziplin zu verstarken. Dér gute Ruf dér Vereinigung hat ergeben, daB dér Vorsitzende mit dér Führung des Ausschusses dér Jagdgesellschaft des Komitats ’beauftragt -und auch Mitglied des Vorstandes im Landesverband wurde. Es wurden bei dér Entwicklung des Hirschbestandes so schöne Ergebnisse erzielt, daB ab 1959 hier sogar auslandische Gaste auf Hirsche jagen können. Damals war das eine groBe Sache. Obwohlman erst ab 1968 ausgezeichnete Ereignisse aufzeichnen konnte, wurde dadurch die finanzielle Lage dér Vereinigung schon recht friiher verbessert. Die beste Periode dér Mietjagd 51 bildeten die zehn Jahre zwischen 1975 und 1985. In dieser Zeit konnten die Gaste mit Trophaen über 14 kg und schönen Erinnerungen an das wunderbare Röhren dér Hirsche nach Hause kehren. Unter den Trophaen gab es einige mit 255,63 und 255,67 I. Punkten. Von den damals geschossenen 85 Hirschen gab es 34, die ein HirschgeWeih mit goldener Medaille hatten. Die Einnahmen dér erfolgreichen Jagden ermöglichten die standige Entwicklung, Mechanisierung, Bauarbeiten, die bessere Wirtschaftsführung und eine bessere kulturelle Bewirtung dér Gaste. Audi die Mitgliederschaft war froh darüber, daB sich die friiheren Nomadenverhaltnisse verandert habén. Dér gröBere Wildbestand — besonders nach dér AnschlieBung dér ausgezeichneten Liszóer Wildschwein -und Rehgebiete - ergab auch für die Mitglieder bessere Möglichkeiten. Viele gelangten zu schönen Trophaen. Die heutigen Möglichkeiten erstrecken sich nur auf Wild mit minderwertiger Qualitat und auf AbschuB von Ricken. Eine auf Grund von groBen Féld - und Waldwirtschafts - Wildschaden angeordnete Verminderung des Wildbestandes im groBen MaBe und angespannte AbschuBplane hatten eine schnelle Verschlechterung dér Qualitat zűr Folge. Das Durchschnittsgewicht dér Hirschgeweihe ist heutzutage um 2 Kg weiniger als vor 1985. Die auBerordentlich gewachsenen Ausgaben können heute nicht einmal mit einer Höchwildjagd vöm dreifachen gedeckt werden. Vor drei Jahren hat mán das Recht auf das Jagen dér Wildenten den Italienem, das auf die Hirsche den Deutschen verkaufen müssen. Die meisten Hirsche mit prachtigem Geweih hat dér Fabrikant, Horst Holfelder aus Wieslock geschossen, dér seit mehr als zehn Jahren dér Stammgast dér Jagdgesellschaft ist. Die Treibjagden nach Wildschweinen sind auch popular. Die Einnahme War 1996 20,3 Millión Ft, die Ausgabe 23 Millión Ft (davon betragt nur dér Wildschaden 9 Millión Ft). Dér Verlust ist alsó 2,7 Millión Ft. Die Jagd wurde eine teuere Sache, die Wüdschützen verursachen groBen Schaden. Das biliige Wildfleisch fíndet groBen Absatz. Dér illegale Besitz von SchuBwaffen ist groB, die Gesetzlichkeit ist sehr locker. Es ist traurig, daB die Jagd zum Autósport geworden ist. Dér richtige Jagergeist, dér Zauber des Hörens dér Rehrufe und des Röhrens dér Hirsche, die Prisch, die Beobachtung des Wildes, die Pflege dér Tradition gehören dér Vergangenheit an. Die Mitgliederschaft braucht sich nicht zu schamen, weil sie viel getan hat, um den Edelhirschbestand mit intemationalem Ruf zu entwickeln, um die Jagden ohne Unfalle abzuwickeln, um die Natúr und Umwelt zu schützen und um die Jagdkultur zu pflegen. Die Auszeichnung von NIMRÓD und die Széchenyi-Plakette ist ein Beweis dafür. Natürlich darf auch nicht unterschatzt werden, Wieviel Valuten die Gesellschaft dem Land gebracht hat und wieviel Hochwild zűr Versorgung dér Bevölkerung gegeben worden ist. 52 MELLÉKLETEK Térképvázlat a somogyi 22-es vadászterületről (1946-os állapot szerint) 54 Térképvázlat a zalai 44-es vadászterületről (1946-os állapot szerint) 55 Jegyzőkönyv. felvétetett Hág Kanizsán, a jteort szállítási Irodájában 19^5. XI, 8-án a 14-5 a*. I.6.-Í Bagyar Közlöny alapján vadásztársaság negál ékít ásár ól, \' ,___. ____ Jelei vannakt/£á^a_ Ferenc JrBolf Endre,vPerl 3|ador(igr« Zichy Aároiy,c flapy Ali r,vn-r»crv,t Tatár JánoaT4PéteT^pn ’ Jóase-fLivdr*. tonor JanoBiiiŐEaasal —fzj-T--\'—- \' Ferenc.JPethó Alajos,? dr. möp IftÜ.sFülcp Ill^íífSsabó An- ^rcIvTíHőrVfeíh Zoltén,t?Dené J^saef jJfTS-■Schiller Ferenc, Elnököl Pethő Endre, ki az egybegyűltek üdvczlé-eo után ismerteti a A64o/l?45. az. MS rendel etet-, melynek alap-j^n a jelenlevők agyEangulas kimondják, hogy a "Dolgozók va-‘ dásztársaBéga" néven, Nagykanizsa székhellyel megalakítják a randáét szerint előirt vadásztéxsaáágot, Ezütán közfelkiáltással \'megválasztják a következő tisztikarti Elnök: Póra Ferenc, Saort mérnök, Alelnök: Bolf Ferenc kőművesmester, ügyész: dr.\' ?ülcp György ügyvéd, Pénztárosi Perl Sándor. gazdész. Válászmester: Pethő.-^ire tisztviselő, Titkár: gr, Zichy károly líaort titkár, Jegyző: líagy Alajos tisztviselő^ Ellenőrök: Tatár János erdőméin ok, Feteraainn iároly kertész, Számvizsgáló bizottság: Jtyári ítadolí tisztviselő, Fülöp József ácnmeá- er, Választmányi tagok: Krachun Tivadar csoportvezető, , Hegyi Cfcrula művezető, Szabó Antal tisztviselő. Kassai J-ászló tisztviselő, Osetneki István mozdonyvezető, űr, looor János geológus. A megválj! sstett elnök a megalakulás után üdvözli a vádász társaságét, megállapítja a tér sassg szabályszerű megalakulását, megemlékezik a vadászatnak sport és okszerű gyakorlásáról, felhívja a társa név tagjait az egymással szemben tanúsítandó vadászias negatirtásról, megemlékezik a vadászatnak a közellátási fontosságáról, majd felkíri a vadászmestert, hogy a rendel©tek értelmében a F.ií. által kieiott^alapszabály tervezetet ismertesse. Az ismertetett alap szabást megbeszélés után a társaság létszámának és céljának megfelelően kiigazítva a tagok magukra kötelezően egyhangúlag elfogadják, melyet aláírásukkal i \'gazolnak. •/. Az alakuló közgyűlés felkéri az elnököt, hogy az alapszabályok jóváliagyás*, valamint a vadásztársaság működé gének engedólezése végett a járási vadászati felügyelőnél oly értelemben járjon el, hogy a társaság működési területül olyan területet kaphasson, amely a tagok nagy elfoglaltsága mellett a taglétszámnak és a társaság működési székhelyének megfelelő legyen, /V-.- “ ... Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést bezárta, az alapszabályterv«3etnek, a tagok névjegyzékének és a közgyűlési jegyzőkönyvnek hitelesítésére félkéri dr. Tömör János és Pethő mindre tagokat. Kaf. -vadásztársaság -jegyzője íizrr. vádész társaság elnöke 56 E 0 L t 3 j 0 V B 1 j 3 ? a* 19öf./l967.vad.éYadra Vadásztársaság!.. Wt&V&ini; »M4í»l PPÜSPMK. ........ Vadáazbrlgádi.. • olajipari. . Bsvátel Ft. f. 1. Vadértéltssítéa: 11 fáo4n. ..." " vadliba...i......" " vadkaoaa.... " Éld nyúl.... ■* fovoly... ....\'• b 40oo 4000 1200 - 3. Tagdíjból i . t*g után MáVOSZ tagdíjjal együtt,tagon ként... AO... ..pt. 8640 3. Beíépisl díjból: . 3...fá utáml rí AQQpt 300 4. Takamány eladásból: Várható termés: .\'.... .q.tengeri ......q. zab ......q.cirok ......q.köles ebből felesleges: .q tengeri q. zab •••.«•széna * 6, Vadbírökbál: 6. Töltény megvált ás: 7. Egyéb 650 ( * össrss bevétel 16791 - : Kiadás Ft, 1, 1. TerUletbárJ-ai.a. /svadkártér:/ V 554. • 4129. Ib* ÖOe Te Vadírök fizetése: .JUfő Után havi..400. 3zTK dija: 116. ■\' 4800. 1392. - i 3. MAÍoáz tags.dij: 3-ö.fíre.l fi havi 4.5< 972 \\ 4. ílívad vásárlás: • As • -nyúl. .u* .ráoé ifP.. fogoly.... fácános! 1375 5. iái ítei*írt"-‘. .V. q. széna. .4Vq.tenger; . ..q.zab .ti. köles ...2.cirok ,784. 600 - «. To\'jás mentésre: Kikaszálás elől meg*,\' mentett fogoly éa fácántól ások .db./Ft.... 100 - “77 érgezéa: .ír. .Üveg foszfor .... .db.sstrlohhln 152. - 8. Fuvarköltség\': - • ...... élívadbefogadáe ..r>.a kocsik száma 400, 9* vadászati berendezések létesítése 400, .. lo Lidi] -.ragadozók után 3.6o Ft.töltényben 1486, - \' TI Adminioztr.kiadás "39T 12 Töltény tér ltés í ...♦.db.töltény hasznot vad után, T3 Hajtó költség: ....vadászaton ....hajtó dija ■ 900, - 14 Vadföld munkált.dija: i i Premizálás:. .db. hisz noa vad után,•...db.du vad után Jutalmazás 150 16 Agyagkoronglövés zet\': Pályáiontartás Koronavásárlás 17 Vadászkutyatartás db.kutya után 1 összes kiadás 18791 95. 57 v£pfe.A-gl fSJ.HA3Z»ALjaR._S2AHT VAPMBHsrisá) TEUVlCTgrt. 1.95.^/195*7- évadon TÜHiWSZSlE* kilőhető; Hjul í»4n FokoIt Saarvaa 5* 1. ?. 9t * t érd le t exi ^ 2606 • n it* »\' „ \'» ” \' II ^ 11 1) í ■ *_ r. b ...160.. « * * • *\'* • *y% •••• •«. •4 * •< * * * * * *• » * f»• ♦ * ** •\' «**3 • « 4 ** * *. i 2i Aer,vezétt élővad • I befogások! \\ • 1... ■. 3* Társas .vadászok’ tervezései ^ ;> ■ X-I.Üó/jSfcap várható _ teríték Xlt.ho. víhap várható teríték . I<hő»T*T.nap várható 56. ‘ iobV * .. 50». . > ...... . \\ 4« A hét melyik napján lehet konyhára vadászni: szombat vagy vasárnap 54 Egy vadászat 1\'napon saját \'használatra lőhető < (3 i\\. áw ;í- Vadászra© a tai* vadásztársaság brig&dvezeti elnöke : gaíd.fslslia 58 Szám 3 n j í;d í 1 j. ■ Engedélyezem K a s a i . i á b z 1 ő szili.Nagykanizsa,1916. anyja:.Koszo Inár Juliannaijlngykanizsa Okóas úti lakosnak,hogy a Nagykanizsai ,01a jiwi Doltozok vadásztársasága .tulajdonát képezi 6*5 mra-es osztrák gyártnáfiyu, 1Í596 gyáriazái4ü,‘gólyös "Wláasfftgy-i! vert nagyvad kilövése céljából személyi igazolvány felmutatása melett használhatja. . 59 60 A Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársasága 1985. november 9-én 18 órai kezdettel tartja megalakulásának 40 éves JUBILEUMI ÜNNEPSÉGÉT A Centrál Szálló éttermében melyre és az azt követő vadászvacsorára önt és kedves feleségét tisztelettel meghívjq. és várja az Intéző Bizottság 61 A vadászterületnek és taglétszámának, tavaszi vadállományának változásai. Év A terület nagys. ha Taglét- szám Szarvas Őz Vaddisz- nó Nyúl Fácán Fogoly 1945/46. 10230 30 3 70 — 700 20 300 1960/61. 19 49 145 6 310 440 600 1967/68. 10829 27 80 190 25 300 500 200 1975 11267 40 125 180 10 600 2400 500 1976 13297 47 144 260 18 650 2100 350 1979 19373 54 130 160 25 100 900 60 1980 19373\' 54 125 220 30 100 900 50 1981 20686 58 135 193 35 95 487 38 1982 20686 58 150 160 30 110 700 70 1983 20686 61 265 230 54 50 350 70 1984 20686 61 262 255 46 52 340 30 1985 20686 60 270 288 83 50 350 30 Vadlelövés Év Szarvas Őz Vaddisznó Nyúl Fácán Fogoly 1946. I-II. 1948 1 4 160 1949/50. 960 1960/61. 11 27 5 129 92 34 1962/63. 4 27 14 165 115 1967/68. 30 52 30 102 125 1974 88 53 15 134 531 39 1975 92 53 20 106 683 52 1976 129 88 25 73 592 16 1977 92 77 25 46 547 8 1978 127 59 18 28 460 5 1979 105 85 36 23 492 1980 61 56 52 10 425 1981 70 40 67 10 365 1982 73 64 82 169 1983 77 27 83 331 1984 81 38 93 106 1985 127 40 141 124 Megjegyzés: Zala megye apróvadban az ország legszegényebb területeihez tartozott és tartozik ma is. A mi fővadunk a gímszarvas, amely 25 év alatt ötszörösére szaporodott. A legkiválóbb törzsek a Miháld-Pat-Kiscser körzetben élnek. Az őzállomány létszáma háromszorosa az eredetinél, de minősége közepes. A vaddisznó túlszaporodott. 62 A szarvasagancsok minősítése az OTbP és MTbB bírálata alapján A bemutatás éve Bemuta- tott A E B Ö.E Bemutatott %-ában - pontos Bemutaott %-ában 1959 5 - - - - - - 1975 22 3 3 2 8 36,3 1 4,5 1976 31 5 4 4 13 41,9 - - 1977 26 3 2 2 7 26,9 - - 1978 22 5 - 3 8 36,4 1 4,5 1979 23 3 2 5 10 43,5 1 4,3 1980 15 4 2 1 7 46,6 3 20.0 1981 16 3 1 5 9 56,3 1 6,3 1982 20 3 6 1 10 50,0 4 20,0 1983 26 2 7 3 12 46,2 3 11,5 1984 22 3. 6 4 13 56,5 . 2 8,7 10 év ossz.: 223 33 33 29 95 42,6 16 7,1 1985. 27 2 7 6 15 55,6 2 7,4 A külföldi vendégek szarvasagancsainak minősítése A bemuta- Bemutatott A E B Ö.É Bemutatott tás éve %-ában 1959 2 - - 1 1 20 1960 2 - 1 - 1 50 1975 6 3 ■ 2 1 6 100 1976 5 3 1 1 5 100 1977 7 3 2 - 5 71,4 1978 8 6 - 2 8 100 1979 6 3 2 1 6 100 1980 7 3 3 1 7 100 1981 6 3 1 2 6 100 1982 8 3 5 - 8 100 1983 10 2 5 3 10 100 1984 13 3 5 3 .11 84,6 10 év összesen: 76 31 26 14 72 93,4 1985 9 2 5 2 9 10 Megjegyzés: Az itt bemutatott adatok minden szónál jobban bizonyítják, hogy szarvasállományunk - a területeink bérbevétele óta - nemcsak létszámban, hanem minőségben is rendkívül sokat fejlődött és olyan bikákat neveltünk és lövettünk, amelyek agancsaira nemcsak mi, hanem elejtőink is joggal lehetnek büszkék. Az 1959. szeptemberi bérvadásztatás óta 116 db szarvasbikát lövettek vadászmestereink. 63 A két legjobb agancsu bika 1981 és 1985 szeptemberében került terítékre. Az agancsok súlya 14,80 és 14,75 kg, a nemzetközi pontszámúk 255,76 és 255,63. Az utóbbi páratlan 26-os volt. Ilyen agancsminőséget a vadászterület többet soha sem fog kitermelni, 1975-1986. megismételhetetlen rekord. 86 db agancsból 81 db érmes 1996. X. 1. Kassai László Pénzgazdálkodásunk Év Bevé- telek eFt Ebből a bérvadásztatás eFt Kiadások eFt Ebből vadkár eFt Gazdáik. eredmény eFt Alapok pénz- készlet 1960/61. 69,8 25,4 59,4 _ 10,4 10,4 1961/62. 69,9 17,0 52,9 • 0,5 17,0 17.0 1974 1 103,1 400,0 597,9 275,6 505,2 1975 684,6 493,2 675,2 225,2 9,0 514,0 1976 674,1 417,4 664,0 192,2 10,1 524,0 1977 861,8 445,2 815,5 323,2 46,2 570,3 1978 989,9 570,9 766,5 - 211,2 223,3 793,7 1979 1 195,2 517,1 1 528,1 479,7 -332,9 460,8 1980 1 206,4 774,8 1 098,2 377,9 108,2 569,1 1081 2 084,3 1 397,2 1 445,4 506,7 639,0 1 208,0 1982 2 933,5 994,4 3 382,9 735,5 -449,3 758,7 1083 1 825,9 1 825,1 2 112,2 734,2 -286,2 472,5 1984 2 561,4 1 600,9 2 201,2 791,1 360,2 832,6 1985 2 555,5 1 466,0 2 073,2 789,3 482,3 1 314,9 A fogyóeszközök értéke 1985. december 31-én 531000 Ft, az állóeszközöké 2 371 400 Ft, legtöbb a megyében Megjegyzés: Az árváltozások miatt csak 1979-től reális a pénzügyi összehasonlítás. Az utolsó 10 évben a bérvadásztatás bevételei 7300 E Ft-ot, a lőttvad-értékesítésé 3900 E Ft-ot tett ki. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak és kistermelőknek 4100 eFt vadkárt fizetett ki a társaság (az összbevétel 31%-át). Vadkárt 1961-től fizetünk folyamatosan, a megyében a legtöbbet! A vadletermelés 1979-83. közötti átlaga 55,8 kg, és a vadértékesítésé 7049 Ft/ 100 ha., nem a legjobb a megyében. A tagdíj 80 Ft/hónap, a nyugdíjasoké 40 Ft/hónap. A Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársasága területén 1981. szeptemberében terítékre került szarvasbika agancssúlya 14,80 kilogramm. Pontszáma: 255,67 IP. (a magyar ranglista 5. helyezettje) Elejtője: F. Leberzammel, NSZK. A hivatásos vadászok és a vadászmester már több éve felfigyeltek a zalaszentjakabi területrészen egy nagy agancsú szarvasbikára. Többször is kísérletet tettek az elejtésére, sikertelenül. 1981 szeptemberében a szar-vasbőgés kezdetén, a korábbi tartózkodási körzetében ismét megjelent a páratlan 16-os bika, és ekkor terítékre került. A Nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaság területén 1985 szeptemberében ismét terítékre került egy 14,75 kilogramm agancssúlyú 255,63 nemzetközi pontszámot elért szarvasbika. A páratlan 26-os évek óta tartotta helyét, de mindig túljárt a vadászok eszén. Zeitelhack úr mint visszatérő, NSZK-beli törzsvendég ismerte a Nagyvölgyi erdő szinte minden ösvényét. Az elmúlt ősszel is bizakodó volt, de azért hitetlenkedett, amikor az idős vadászmester a várható szerencse reményével kecsegtette. 65 NAGYKANIZSAI OLAJIPARI DOLGOZÓK vadAsztArsasAga 66 NÉVJEGYZÉK a nagykanizsai Olajipari Dolgozók Vadásztársaságának tagjairól 1985. december 31-én 1. 1968-tól Árvái János ÁG-i üzemmérnök Nagykanizsa 2. 1973-tól Balogh Béla KFV technikusa Nagykanizsa 3. 1963-tól Balogh Nándor KFV nyugdíjas Nagykanizsa 4. 1971-től Baranyai Lajos KÖGÁZ terv. ov. Nagykanizsa 5. 1972-től Dr.Bálint Valér OLAJTERV tér. ov. Budapest 6. 1970-től Dr. Bán Ákos SZKFI tud. ig.h. Budapest 7. 1967-től Benke Géza KFV gépkocsivez.csop.vez. Nagykanizsa 8. 1977-től Béke vári Károly DKG gyáregységvezető Nagykanizsa 9. 1972-től Cser Lajos ZEFAG erdőm, ov.-h. Nagykanizsa 10. 1959 és 1972-től Csizmadia Antal KFV nyugdíjas Nagykanizsa 11. 1979-től Dómján István tanácselnök Miklósfa 12. 1982-től Farkas István KFV olajraktárvezető Nagykanizsa 13. 1958-tól Fábián László honvédségi nyugdíjas Nagykanizsa 14. 1979-től Filák László Közúti igazg. gkv. Nagykanizsa 15. 1961-től Gömöri János nyugdíjas sörgyári ig. Nagykanizsa 16. 1945-től id. Hegyi Gyula DKG nyugdíjas Nagykanizsa 17. 1981-től ifj. Hegyi Gyula DKG főművezető Nagykanizsa 18. 1973-tól Dr.Homyos János olaj- és bányamérnök Budapet 19. 1976-tól Horváth László BM körzetpk. Zalakaros 20. 1971-től Iványi László ÁG nyugd. üz. m. Nagykanizsa 21. 1976-tól Janzsó László I. KPV művez. Bázakerettye 22. 1979-től Janzsó László tsz. agrármérnök Nagykanizsa 23. 1982-től Kalcher Tibor KFV üzemi mechanikus Nagykanizsa 24. 1982-től Karvalics Sándor tsz EGYES, beszerző Budapest 25. 1945-től Kassai László KFV nyugdíjas Nagykanizsa 26. 1978-tól Kenderesi József technikus, Kiskunhalas 27. 1967-től Kiss József KFV csop. vez. Nagykanizsa 28. 1976-tól Kocsis Sándor ZEFAG munkaügyi csop.vez. Bázakerettye 29. 1984-től Kovács János KFV festő Nagykanizsa 30. 1967-től Kovács Rufolf tsz. erdészeti ágazatvezető Pat 31. 1979-től id. Kütsön József tsz. nyugdíjas Liszó 32. 1981-től ifj. Kütsön József KFV autószerelő Nagykanizsa 33. 1976-tól Lakatos István gkv. városgazdálkodás Nagykanizsa 34. 1979-től Dr. Lesták Ferenc állatorvos Miklósfa 67 35. 1970-től Lovrencsics Ferenc KFV művezető Nagykanizsa 36. 1982-től Lukács László KFV mérnök Nagykanizsa 37. 1976- és 1979-től Madarász Ödön ZEFAG ov.h. Nagykanizsa 38. 1976-tól Meggyes Gyula szeszfőzde vez. Balaton- szentgyörgy 39. 1956-tól Miklós Viktor BM rendőrzászlós Nagykanizsa 40. 1981-től Nagy András Bp.-i Terv. ír. üzemmérnök Budapest 41. 1969-től Nagy Ferenc DKG szer.technikus Nagykanizsa 42. 1981-től Németh József KFV gondnok Nagykanizsa 43. 1982-től Réti András IKV építész technikus Nagykanizsa 44. 1979-től Sási Zoltán tsz üzemmérnök Nagykanizsa 45. 1967-től Simán Gyula KFV tmk fővizsgáló Nagykanizsa 46; 1978-tól Dr. Simon Pál nagykövet Budapest 47. 1967-től Strazsek Géza ZAEV víz- és gázszerelő Nagykanizsa 48. 1973-tól Szabadics József viztársulat vez. Zalakomár 49. 1976-tól Szakály Gyula KFV száll, irányító Bázakerettye 50. 1973-tól Szigeti Károly KGM ig.-h. nyugdíjas Budapet 51. 1971-től Dr. Tamás László Allatorvostud. Egy. tanár. Budapest 52. 1976-tól Táncos János KFV nyugdíjas Bázakerettye 53. 1979-től Telkes Alfonz KFV esztergályos Bázakerettye 54. 1973-tól Töröcsik Pál ZEFAG üzemmérnök Nagykanizsa Ő5. 1976-tól Tuboly Jenő_ KFV nyugdíjas Bázakerettye 56. 1954-től Vass János KIOSZ nyugdíjas Nagykanizsa 57. 1974-től Vastag Károly KFV csop.vez. Nagykanizsa 58. 1979-től Visnovics István KFV nyugdíjas Bajcsa 59. 1974-től Vörös László KÖGÁZ anyaggazd.-i ov. Nagykanizsa 31 fő olajipari dolgozó: 52,5% KÉPEK Vaddisznóhajtásra vonul fel a Csetneki brigád a Tölös-Nagyvölgy közötti erdei kisvasuton. Szukics, Csetneki, Szabó Zs. Szabó Zsolt postán küldött gratulációja: Lacikám! Sajnos csak a család esti imájából értesültem az idei gyönyörű eredményedről. Csak így tovább! Weidmannsheil! 70 A práteri nyúl- és fácánvadászat előtti eligazítás 1960 december 3. Elöl: Krachun Tivadar v.mester. Balról: Németh László (vendég), Farkas László, Dinnyés Sándor, Kassai László, Prunner Gyula, dr. Fischer Kálmán, Csetneki István, Hüveli Árpád, Szabó Zsolt Kedvelt lakhelyünk volt a kiscseri vadásztanya, a Vaddisznó tér 1. Hol volt akkor még a vendéglátás színvonala? Középen az első vendég W. Müllerfia B. Müller és a vendéglátók élén Krachun vadászmester. 1959 szeptemberében 71 Kitüntetéseket adom át azoknak a szakembereknek akiktől a szakmát tanultuk. Balról: Peczeli Dezső, Tóth István, Schneider Jenő, Mázsa Ferenc és Kocsis Tibor, Zalaegerszegen az 1963-as megyei vadászati kiállításon Dr. Bertóti István MAVOSZ országos fővadászának és Szendrei Ernőnek a MÉM vadászati főosztály vez,. helyettesének a Mura-Zalamenti Vadászati Kiállítás díszjelvényét tűzöm fel. 1968. IX. 8. 72 Tudományos szimpózium résztvevői 1968. szeptember 8-án az úttörőházban, a Mura—Zalamenti Vadászati Kiállítás megnyitója után. Négy vadászcsalád Szlovéniában 1967 nyarán. Kopinjáék, Adorjánék Lendváról, Porédusék Muraszombatról és Kassaiék 73 Nagyon eredményes és szép disznóvadászat a Nagyvölgyben 1980. december 27-én 38 puskással és 15 hajtóval. A terítékre 12 disznó és 1 selejt szarvasbika került (este lesen lőtték). A legeredményesebb vadász Filák Laci volt, aki 3 disznót lőtt egymás után, Zágon Jóska 2 db-ot Krachun Tivadar (Tibi bácsi) a német vendéggel és az aranyérmes bikával az erdei ravatalnál. 1959-1980-ig vadásztatta a külföldi vendégeket nagy szakértelemmel. 74 Eb a vadász kutya nélkül” tartja a közmondás. Réti András Dolly nevű szálkás szőrű magyarvizsla szukája vadrécéért úszik Magasdon. Balogh Nándor vadászmester indulásra készen várja a vendéget. Pat, 1983. szeptember 75 Holfelder úr (középen) az évek óta visszatérő német vendégünk az 1994 szeptemberében elejtett két bikájával A páti vadászház (a ROTARY Rt. tulajdona) 76 Egy rendkívüli selejt agancsú öreg bika feje. 121 és 115 cm szárhosszal, 14 éves, 9,65 kg agancssúllyal. 1994. január 24. Csonkakő. Elejtője: Jesch Béla (Holfelder úr ajándéka az apa tolmácsolásáért) A kiscseri vadászháznál 1984-ben tartott juniális résztvevőinek egy csoportja. Balról: Kassai László, Lakatos István, Réti András, Telkes Alfonz, Kalcher Tibor, Vörös László, Visnovics István 77 Elejtés helye Súly kg nagykő* ponyás CIC pont Kor év í. kép Erdőgazdasági Dolgozók Vt. Baj esti 14,75 257,88 14 2. kép Erdőgazdasági Dolgozók Vt. Bajosa 14,55 254,80 14 3. kép Gyöngyösmenti Vt. Hévíz 14,01 251,14 13 4. kép Zala völgye Vt. Bezeréd 15,02 250,93 13 5. kép Zalai EFAG Szexitpcterfölde 15,04 250,43 14 6. kép Olajipari Dolgozók Vt, Nagyka- 15,50 248,91 14 nizsst. Ferenczi Zoli avatása a surdi malom előtt. Az avató ketesztapa Kassai László tb. elnök. Résztvevők balról jobbra: Zágon József, Hegyi Gyula, Fitos Attila elnök, Pintér János, id. Ár\\’ai János, ifj. Kassai László és Gallai Tibor. 1995. december 2. 78 A Környezetvédelmi Klub 1991. június 15-i tanulmányútjának első állomásán, a letenyei farostüzem előtt Paton az 1992. évi juniálison. Jobbról: Vass János az 1954-es veterán, a két Kassai és Nagy Ferenc 79 TARTALOMJEGYZÉK Előszó......................................................... 3 Első évtized................................................. 5 Második évtized..................................................13 Harmadik évtized........................................... 19 Negyedik évtized............................................... 23 Ötödik évtized...................................................29 Taglétszám változások 1986 és 1997 között.....................40 Névjegyzék.......................................................47 Fogalom és szövegmagyarázat................................... 49 Kimutatás........................................................49 Zusammenfassung..................................................51 Mellékletek......................................................54 Képek............................................................70 Városi Könyvtár Nagykanizsa 2020 ÁPR 0 6. 80 féli fűzérélr11 KJ^ntZ I című sorozatban megjelent tanulmányok 1. Dr. Fiilöp György: 2. Dr. Tolnai Sándor: 3. Fónyad Pál: 4. Dr. Makoviczky Gyula: 5. Dr. Cseke Ferenc: 6. Dr. Rózsa Miklós: Kiskanizsai ragadványnevek. [Sokszorosított kéz(gép)irat]. 1979 A tűz elleni védekezés Nagykanizsán 1690-től 1988-ig. 1989 A nagykanizsai evangélikus gyülekezet története. 1991 Göcseji és hetési falucsúfolók. 1992 1. Nagykanizsa vonzáskörzete. 2. Nagykanizsa természeti viszonyainak értékelése a településfejlődés és a gazdasági élet szempontjából. 3. Nagykanizsa milyen mértékig támaszkodhat a városkörnyéke élelmiszeripari nyersanyagaira? 1993 Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690-1700. között. 1993 7. Balogh László: 8. Lencsés Gábor: 9. Dr. Vándor László: 10. Dr. Rózsa Miklós: Nagykanizsa város és környéke környezet-állapoti alapfelmérése. 1994 Az újudvari Csibiti-völgy természeti képződménye és élővilága. 1994 Botszentgyörgy vára. (Az ún. Romlott-vár kutatásainak eredményéből.) 1995 Ingatlantulajdon és telekkönyv Kanizsán a török alóli felszabadítást követő évtizedben. 1995 11. Dr. Cseke Ferenc: A Principális-csatorna vízgyűjtőjének víz- földrajzi viszonyai. 1995 12. Buda Ernő-Benedek Miklós: Károlyi Árpád, az olajbányászati és növény- tani kutató (1907-1972.). 1996 13. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa város tanácsának bírói tevékenysége a török uralom megszűnése utáni évtizedben. 1996 14. Bogdanovic Lázár: A Szent Miklósról elnevezett nagykanizsai görögkeleti szerb egyház. 1997 A nagykanizsai református templom építésének története (1887-1934.). 1997 15. Rábavölgyi Attila: |
