* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 5.46 MB | |
| 2020-05-18 12:00:18 | |
 | |||||||
Védett  0 | 570 | Pais László aláírásával | Cím: A Zala vízgyűjtőjének régi vízrajza Szerző: Pais László Szerz. közl.: írta Pais László Kiadás: Budapest : Kir. M. Pázmány Péter Tudományegy. Magyarságtud. Int., 1942 Sorozat: Magyarország földrajzi nevei/2. ETO jelzet: 556.51(439)(282Zala) ; 551.579(439)(282Zala) ; 809.451.1-311(439.121) ; 908.439.121 Tárgyszó: Zala Szakjelzet: 550 Cutter: P 12 Oldalszám: 49 p. Megjegyzés: Bibliogr.: p. 19-20. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: MAGYARORSZÁG FÖLDRAJZI NEVEI -— 2. sz.- A ZALA VÍZGYŰJTŐJÉNEK RÉGI VÍZRAJZA ÍRTA PAIS LÁSZLÓ A A KIR. M. PÁZMÁNY PÉTER-TUDOMÁNYEGYETEM MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADÁSA BUDAPEST, 1942 MAGYARORSZÁG FÖLDRAJZI NEVEI -2. sz.- A ZALA VÍZGYŰJTŐJÉNEK RÉGI VÍZRAJZA ( R T A P A IS LÁSZLÓ A K1R. M. PÁZMÁNY PÉTER-TUDOMÁNYEGYETEM MAGYARSÁGTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK KIADÁSA BUDAPEST, 1942 Különnyomat a Magyarságtudományi Intézet Evkönyvének I. (1942.) kötetéből. Felelős kiadó; Pais László. Í01ÍS Sárkány-nyomda r.-t. Budapest, VI., Horn Ede-u. 9. Tel.: 122-110 326-066. Igazgatók: Wessely Antal és Wessely Józseí. Két kérdésre keres feleletet ez a dolgozat: hol voltak a Zala vízgyűjtőjén vizes területek és milyen volt ezeknek az élete. A le-csapolás előtti táj rajzává szeretné összefűzni a kétféle, de szorosan kapcsolódó, egymásból eredő és egymásba szövődő szálakat. Az 1904 km2-nyi területen nem egyszerre történt a vizek rendezése. Általában a XVIII. és a XIX. század utolsó negyede a két szélső határ. Addig a folyók kényük-kedvük szerint száguldhatnak, árvizükkel szabadon önthetnek el nagy területeket, völgyüket iszappal, homokkal boríthatják, megúnt medreiket cserélhetik, káka-, szittyó-, sás-rengetegekben, berekfás bozótokban bújkálhatnak, fákat sodorhatnak parttalan ágyukba, vízimadarak sokaságát táplálhatják berkük békáival, halat önthetnek az ártér gödreibe. S az embert sem köti semmi. Ott emel malmot, ahol neki tetszik; a maga malmára hajthatja a vizet, nem törődik vele, ha a szomszéd kereke víz nélkül marad is; gáto-lásokat tesz, hogy varsába csalja a halat, vejsze-helynek rekeszti el a patakot; a mederben ázó kenderére faágakat rak nyomtatéknak, A XVIII—XIX. század fordulóján a megszaporodott ember intenzívvé váló mezőgazdaságának földéhsége, a fejlődő gabonatermelés szarvasmarhaigénye, rét-, legelő-szüksége már nem nézhette tovább tétlenül a haszontalan, vagy a folyó áradására, kisvízére bízott, a termelés szempontjából bizonytalan földdarabokat, a mocsarasító malmokat, a halászok, kenderáztatók vízfogó töltéseit: megkezdődnek a lecsapolások, folyók, patakok rendszabályozása. És megváltozik a táj képe. Elnémul a vízimadarak nagy sokasága, nem fenyeget farkas az egyre zsugorodó nádasban, az utolsó vidra is tőrbe kerül, nem hordja már a csikasz sem a csíkkast, megfogyatkoznak a kotyogó malmok is, a sás, a nád régi birodalmának csak a legmélyebb részein tengődik ritkuló foltokban, vagy a vízpartra húzódik mint a régi világ üzenete, a folyó is egyenes partú árok, még áradáskor is csak ritkán árasztja el a kövér réteket. Az ember — a most már uralkodó tájfaktor — gyökeresen megváltoztatta, a vidék képét. A dolgozat feladata az „eredeti" kép rekonstruálása, amilyen a 4 lecsapoiások megkezdése előtt volt. Forrásai: (az irodalmon kívül) az Országos Levéltár, a Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, Zala vármegye levéltárának (Zalaegerszeg), a herceg Festetics-levéltár (Keszthely), a Zalavári Apátság levéltárának (Zalaapáti) összes kéziratos térképei, az I. katonai felvételről való másolatok (Szeged, Egyetemi Földrajzi Intézet). Nem térkép-források: az Országos Levéltárból az urbaria et conscriptiones gyűjtemény, a dicák, az 1715. és 17 |
