* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 4.38 MB | |
| 2022-05-19 10:25:38 | |
 | |||||||
Védett  0 | 236 | Cím: Kanizsai ősz | Alcím: versek Szerző: Sági Farkas István Kiadás: Sági Farkas István, Nagykanizsa, 1941 Oldal: 32 p. A címlapot tervezte és linóleumba metszette: Ferkai Lóránt festőművész Nyomda: Közgazdasági R.-T. Nagykanizsa nyomdája. A nyomdáért felel: Zalai Károly A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: VERSEK SÁGI FARKAS ISTVÁN KANIZSAI OSZ VERSEK NAGYKANIZSA, 1941 I. KANIZSAI ÖSZ AJÁNLÁS Halk húrokon zsongó, Igénytelen versek: Szelíden és halkan Most útnak eresztlek. Egy-egy röpke percben Egy csendes órában: Fürödjetek meg a Szívek sugarában. Kik a mában élnek, De szívükkel látnak, Egyszerű sorokban Magukra találnak. Zsongó őszi ének Kései virágok, Keljetek hát szárnyra Szép istenhozzátok! 5 NAGYKANIZSA A város ágas-bogas útján A régi házak állnak furcsán. Itt ódon fal, ott palota, Tán két kor tette le oda. Hol vár állott, ma hólepel Fedi a messze rétet el, S a Zrínyieknek árnya él, Ha előjön a mult, s mesél. A késő őszben zord hideg Árnyában fáznak a szívek. De minden ház és kis szoba A szeretetnek otthona. Ó, áldott népem, jó magyar! A lelke gyémántot takar, Hol szív a szívvel összeér És simogató a tenyér. Legyen a sorsod édesebb, Legyen az álmod mézesebb. Az Ég is úgy vigyázzon Rád S úgy óvja mindig Kanizsát! 6 ÚTBAN KANIZSA FELÉ Száguld, repül a vonatunk, Többé itt már nem maradunk. Szép Mezőföld, Fehér-megye Látja, hogy vonatunk megy-e? Ott nemsokára jön Somogy, Már lankás dombsor mosolyog, Csendes hullámú Balaton Vígan ring a hűs habokon. És íme: itt közéig Zala! Nem messze van már Kanizsa. Récsénél erdő integet, Otthon egy asszony hiteget. 0, néma, csendes, szép vidék! Fölötte ködből kéklő ég! Megvetted már a szívemet, Rádnéz a lelkem és nevet. 7 KANIZSAI NOVEMBER ESTE A Fő-utca most végig síkos, És sietnek mind az emberek. A fákon itt-ott egy bús levél A haláltól félve megremeg. A lámpák félhomályban égnek, Sötét és borús minden itt, Hópihe száll és űzi halkan Az ember fáradt lépteit. Az országzászló búsan lobog, Ott fázik a Hősök szobra, Tegnap még napsugaras ősz volt, Ma a tél magát belopta. Járom, járom a szürke várost, S a torony fölött az égre nézek. A Hold is eltűnt s utat adott A milliónyi hópihének. 8 DUNÁNTÚLI ŐSZ A zöld fű itt még dúsan él, Pedig nyakán ül már a tél. A sár is henceg s fölfelé Űj utat rak az út fölé. A kukoricaszár mereng, Fölötte ködök árnya leng. Az akácfának levele: Nem kérdi már, hogy: szeret-e ? A fekete föld didereg, Bohó madár nem csicsereg. Lassan szárad a venyige, Dér ül a harmat helyibe. A természet bús ravatal, Csak szívem maradt fiatal, S mint itt felejtett kismadár: A télben meleg szívre vár. 9 ZALAI SZŐLŐK A domb itt majd mind alacsony, Nem mindenütt van Badacsony. A város fölött Szentgyörgyvár Piros, fehér borával vár. Az őszi fák már csupaszok, De telítve van a marok. Elsuhant régen a szüret, Az élet teleírt füzet. A kedv is őszi, bús, ködös, Csak a zöld fenyő örökös, S a szűk kis völgyben bókol, int, November van itt fent megint. Magányos pásztor ténfereg, Az égen ólmos fellegek, S a novemberi köd mutat Az ég felé egy szűk utat. 10 NOVEMBERI VASÁRNAP Vasárnapi, fehér világ: Csupasz fákon hó a virág. Harangszó hív a templomba, Lányok mennek hosszú sorba''. Fehér a jó Isten arca, Víg mosolygás ragyog rajta, Vasárnapi népét nézi, A világ súlyát nem érzi. És a hó hull, egyre-egyre, Ismerősre, idegenre. Virágot, fát betakarja, Úgy ölel át fehér karja. A pihék is sugdolóznak, íze van a csendes szónak, S ahogy ezer pihe nevet: Elsuttogom a nevedet. 11 BALATONARÁCS Kis házakból fonott kalács: A neve Balat |
