* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
364.72 KB | |
2016-06-06 11:16:57 | |
Nyilvános 1171 | 4379 | Rövid leírás | Teljes leírás (79.81 KB) | Vargovics József (Fa Ede) A 700 ÉVES LISZÓ KÖZSÉG TÖRTÉNETE és népmondái 2014 ÖNÉLETRAJZ – HELYETT 1935-ben születtem, Liszóban. Igazi nevem Vargovics József. Az álnevek mögé rejtőzködő, köznapi énjüktől szabadulni akaró szerzők közé tartozom. Gyermek- és ifjúkorom a II. világháború és az 1956-os nemzeti forradalom korában telt el. Katasztrófának érezve, beteg lélekkel éltem át ezt az időszakot. Ennek megfelelően – állandó tanulás és olvasás ellenére – csak segédmunkásként dolgoztam, hol a magángazdálkodásban, hol meg a Tsz-ben és az építkezéseknél. 60 éves koromra családunk tagjait egymás után elveszítettem, csak ezután nősültem meg. Feleségemmel több zalai településen is laktunk, nagy nyomorban. 7 évi együttlét után az asszony öngyilkos lett. Azóta egyedül nyomorgok. Irodalmi tevékenységem a rendszerváltozás után bontakozott ki, noha (olykor) már 14 éves korom óta publikáltam, mindenféle álnév alatt, mindenfélét. 30 antológiában szerepeltem. 8 saját könyvet adtam ki. Sok sikeres pályázat révén helyet kaptam egy egyetemi tankönyvben, majd egy országos népmonda-antológiában, az elsüllyedt liszói harang történetével. Később angolra és japánra fordított írással jelen lehettem a haiku-költők világkonferenciáján, Tokióban. Megjelenhettem országos, (professzionista) irodalmi folyóiratokban. Jelöltek a megyei Prima Primissima díjra. De mindez lényegtelen… Ami fontos volt, az csak a részvétel egy izgalmas és rettenetes kor szellemi párbeszédében. Különleges életmód és keleti sportok révén öregkoromra lettem szellemileg a legmozgékonyabb. Így fejeztem be ezt a nagy gonddal megírt liszói helytörténetet is, 80 évesen. 1. A Liszó helységnév először 1296-ban tűnik fel a HAZAI OKMÁNYTÁRBAN, mint lakatlan terület, Terra Lyzou (Lizó) néven. A lizó szláv szó, „bokrost”, puszta helyet jelent. Ez az 1296-os forrás egy szerződés, amelyben a föld tulajdonosa Princh comes elad egy részt itteni birtokából egy Bukyni János nevű úrnak. Ezen az okmányon már olvasható a területet körülvevő települések neve is: Pátró (Patruh), Mórichely stb. Ezek Liszónál valamivel régebbi faluk voltak. A község kialakulásának idejéből – az 1300-as évek első három évtizedéből – nem maradtak fenn írásos emlékek, de van az ANJOU OKMÁNYTÁRBAN egy 1332-es keltezésű OKLEVÉL, amely arról tanúskodik, hogy a falu és kápolnája, a Szent Brictius, ebben az időben nemcsak megvolt, hanem egyházi pereskedés után már el is szakadt a Ság faluban lévő plébániától. Ekkor a község nemesei paptartási, és a kápolna körül temetkezési jogot kaptak a veszprémi püspöktől. Liszónak, mint lakott településnek a neve, a POSS. (Possessio) LYZO tíz évvel később, egy 1342-ből fennmaradt ANJOU-KORI OKMÁNYON szerepel, a fluvius LYZO nevű folyóval együtt. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a folyó vízgyűjtő területén akkoriban még lecsapolatlan mocsarak lehettek. Ilyen bővizű területről egy kisebb folyó indulhatott ki. A későbbi patak csak halványan emlékeztetett rá.) A forrás, melyben az említett földrajzi nevek szerepelnek, a LIZÓI PÉTER FIAI ÉS ROKONUK, LIZÓI DEMETER BIRTOKPERÉRŐL szóló végzés. Ebben a falu határának – az Anjou-korra jellemző – meglepő rendezettségéről értesülünk. A következő ANJOU-KORI DOKUMENTUM 21 évvel későbbi, 1363-ból maradt ránk. Ebből tudjuk meg, hogy a Szent Brictius kápolnát a nemes Buza nemzetség építtette, amelyik akkoriban a község vezető családja lehetett. Ebben az okiratban az áll, hogy a két hatalmaskodni akaró Buza-testvér arra akarta kényszeríteni a pátrói nemeseket, hogy a Ság községi plébániatemplomot kikerülve, Liszóba járjanak istentiszteletre. Tehát nekik legyenek elkötelezve! Ezt akadályozta meg a veszprémi püspök rendelkezése. 2. Az Anjou-kor utáni dokumentumok – a törökdúlás idején – többnyire elvesztek, vagy igen hiányosak. A Hunyadiak és a Jagelló... |