* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
5.31 MB | |
2017-05-04 10:09:40 | |
Nyilvános 407 | 1317 | Rövid leírás | Teljes leírás (144.3 KB) | Cím: Ellenség kezében : történeti vígjáték négy szakaszban / írta Halis István Szerző: Halis István (1855-1927) Megjelenés: Nagykanizsa : Gutenberg-Nyomda, 1913 Terjedelem: 138 p., [1] ; 18 cm A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével: ELLENSÉG KEZÉBEN TÖRTÉNETI VÍGJÁTÉK NÉGY SZAKASZBAN. IRTA: HALIS ISTVÁN. Minden jog fentartva GUTENBERG-NYOMDA, NAGYKANIZSA. 1913. SZEMÉLYEK: Vitéz Mihály, csurgai tanitó. Babócsay József, kanizsai városbíró. Szobovics János » aljegyző. Szentgyörgyi András »böcsületbeli« városi tanácsos. Faddi Ignác timár j külső Kolompár Sándor gombkötő J tanácsosok. Dóka Péter, Szalamegye főadószedője. Apollonia, felesége. Kristóf, vármegyei huszár. Korntheuer Zsigmond, urodalmi tiszttartó. Maries Lizi, a gyámleánya. Verner Mátyás, éjjeli őr. Bécsi János, csizmadia. Málék Gyura, fuvaros (a deputációval). Csondor Istók » (a francia csapatnál). Meskó György ) . . ... , -7 T- , ! városi haiduk. Zsidi Jóska J 1 Böcögő Kati, árvaleány. Kolongya Jancsi, kanászbojtár. Szeglet Ferkó, parasztlegény. Városi főjegyző. Parasztasszony. l* 4 Kis fiu, (mintegy három éves) a parasztasszony gyermeke. Kéményseprő. Postakocsis. A hahóti plébános. Sászőr tiszt. Forspontosok. Sászőrök. Cigányok. Parasztok. Történik az első szakasz Kanizsa utcáján, a második a kanizsai városbiró hivatalos szobájában, a harmadik és a negyedik a hahóti erdőszélen. Idő: a Napoleoni háború kora. ELSŐ SZAKASZ. Hajnali három óra. (Kanizsa egyik utcája. Apró házak zsalus ablakokkal, előttük léc-keritéses kicsi virágos kert. Az utca két oldalán árok. Minden kapunál hid Nyári félhomály.) ELSŐ JELENET. Vitéz. Szobovics. (Lassanjönnek.Szobovicsnak sziir van a nyakában, és paraszt kalapot tart a kezében. Egy nagyobb ház előtt megállanak.) Vitéz: Itt megkezdjük? Szobovics: De meg ám! Még pedig mindjárt! Most meg kell csinálnunk, mert még a múltkor adott okos tanácsod szerint intézkedtem, hogy a kedvező alkalmat el ne szalaszszuk. Mivel ma hivatalosan utazom, tehát elkerülöm a feltűnést, hogy történetesen velem együtt ugyanazon a napon tűnik el Lizi is. Vitéz: Szóval megjött a kedvező alkalom! Szobovics: És vele megérkeztél te is. Köszönöm, hogy levelemre még az este megjöttél Csurgóról! Vitéz: Mi az a pár órai gyaloglás? Pompás, 6 könnyű séta volt az egész! Aztán szívesen is tettem. (Tréfásan) Sőt máskor is rendelkezzél velem bátran! (Dúdolva) Téged bol-dogit a leány szerelme, engem vigasztal Bacchus bora! Szobovics: Enyje hát nem fárasztott ki az egész éjszakán való múlatás, hogy ilyen jó kedved van? Vitéz: Mért ne volnék vidám? Fölséges italt mérnek a »fekete prücsök«-ben! Aztán minő gyönyörű nóta az a »bornak együgyű dicséreti«, melyre a kántortok tanított az éjszaka! Nem csoda, ha ötvenszer el kellett énekelni! Hogyan is van ? (Halkan énekli.) Jó az bor! Jó az bor! Jó az reggel, délben és vacsorakor! Éppen oly jó éjfélkor, Miként piros hajnalkor! Jó az bor, Mindenkor! Szobovics: Hanem az a másik se utolsó nóta! Vitéz: De nem ám! (Halkan énekli.) Iszok! Hej, iszok! Reggelig iszok! 7 Mennél jobban Iszok, annál Jobban vigadok! Szobovics: No majd igazán jobban iszunk, ha sikerül a munkánk! Iszunk álló hétig egy húzómban! Most azonban ne énekelgessünk, mert a cselekvés helyére értünk! (Halkabban.) Ez a szemben levő ház a Liziéké. Az a kapujok! Az éjjel nem igen beszélgethettünk a dologról, mert mindig velünk voltak a mulató társaink, de azért tudod mit kell tenned? Vigyázz, hogy baj ne legyen! Vitéz: Ne félj! Rendbe hozok én mindent! Csak Lizi ne akadékoskodjék! ... |