* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 8.7 MB | |
| 2017-05-04 13:39:18 | |
 | |||||||
Nyilvános  418 | 1275 | Rövid leírás | Teljes leírás (253.82 KB) | Cím: Karbunkulus 1. kötet Alcím: regény Szerző: Halis István (1855-1927) Szerz. közl.: írta Halis István Kiadás: Nagykanizsa : Balogh Oszkár ny., 1913 ETO jelzet: 894.511-31Halis I. ; 908.439.121Nagykanizsa Cutter: H 22 Oldalszám: 200 p. A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével: KARBUNKULUS Regény Irta HALIS ISTVÁN Első kötet NAGYKANIZSA BALOG OSZKÁR KÖNYVNYOMDÁJA 1913 Méltóságos RÁKOSI JENŐ URNÁK igaz tisztelettel a szerző Karbunkulus. A mese-világ tengerében van egy sziget, mely csupa drágakőből áll: karbunkulusból. Egyetlen kicsi darabja többet ér, mint a föld legnagyobb gyémántja. A roppant messzeségből ugy fénylik, mint valami csillag. Mindenkit elfog a vágy a szikrázó gyönyörűség titán. Még sem mer senki sem az utazásra vállalkozni. Hajós sohasem jár arrafelé. Mert aki meglátja a szigetet, az nem térhet vissza. Véghetetlen távolságból, több száz kilométernyiről, a karbunkulus magához vonzza és nem ereszti el többé! I. A rongyos malom idillje. Majdnem az egész vármegyén végighúzódik egy fényes folyóviz. A Sullogó. Tiszta vizében meg lehet látni a suhanó halat, s a fenék-boritó kavicsot. Szinte szikrázik a fénytől, ahol éri a nap. De ott is ragyog, ahol árnyékban halad. Csupa vidámság árad ki nevető vizéből. Tavasszal azonban mégdagad a Sullogó vize, és zavarossá válik. Ilyenkor rendesen ki szokott csapni a medréből, s megnöveszti a Morotvás vizét. A Morotvás tulajdonképpen egy kis tó, körülbelül husz négyszögkilométer nagyságban, mely tele van kákával meg zsombékkai, s ebben ezrivel tanyázik a vizi madár. A Sullogó egyik oldalát az Őrsi herceg negyvenezer holdas erdeje szegi, mig másik partján szántóföld váltakozik miveletlen bozóttal. Messzi-messzi egy malom van a part mellett. Husz év előtt még kilenc malom kattogott a Sullogó vizén. De mióta az uradalom gőzmalmot épitett, lassankint elhódította az őrlőket, és elsöpörte a vizi molnárokat. Csupán Musza Mihály nem tért ki a félelmes erejű civilizáció hatalma elől. Hogyne ragaszkodott 8 volna a malomhoz? Hiszen apja is molnár volt, valamint nagyapja, szépapja, meg minden dédőse. Pedig ugyancsak szorította a megváltozott idő. Az őrlők elmaradásával a pénz kezdett ritka lenni Musza Mihálynál. Egyik baj követte a másikat. Most olyasmiért is pénzt kellett adni, amit a világ tereintésétői fogva ingyen adtak. Fizetni kellett volna az elejtett vadért, sőt a vízből kifogott halért is. Fegyverért szintén adózni kellett volna. De nem fizetett. Ezért kényszerült a puskát eldugott helyen tartani, s alattomban használgatni. Persze rajta érték a csendőrök egy hitvány vadnak elejtésén. Ezért „házkutatást" is tartottak nála. Ekkor a kamrában megtalálták, s mindjárt el is vették a rozsdás szigonyt, azt az ősi halászó eszközt, melyet manapság csak Neptunnak szobrán lehet látni. Az öreg molnárt ugy elfogta a keserűség, hogy nevetett bele, miközben mondta: — No azt elvihetik! Régen volt az az idő, mikor még az én fél kezem elbírta azt a nehéz szerszámot! De felfedezték puskáját is az üstök aljában. Természetesen elkobozták azt is. Sőt föl is jelentették az orvvadászt. Először emberségesen büntette a szolgabíró. Az öreg molnárra „büntetlen előéletére való tekintettel" csupán pénzbírságot rótt. Musza Mihálynak első dolga volt megint egy öreg flintát szerezni. 9 Ezentúl jobban vigyázott, hogy meg ne csíphessék a törvény alkalmazottjai. Csakhogy halászni sem volt szabad. Az első években csupán azt követelte a törvény, hogy halászati kártyát vegyen. Később már a vízért is, a „halászati területért" fizetni kellett volna. Utoljára pedig egészen tilos lett a Sullogóban való halászás, mert az ur... |
