* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
1.96 MB | |
2017-05-04 14:29:23 | |
Nyilvános 427 | 1284 | Rövid leírás | Teljes leírás (51.48 KB) | Cím: Kis ember nagy bottal Alcím: Háborus idill Szerző: Halis István Kiadás: Zalai és Gyarmati Nagykanizsa, 1921 A következő szöveg a könyvből készült, automata szövegfelismertető segítségével: Kis ember nagy bottal — Háborús idill. - Irta: HALIS ISTVÁN ZALAI ÉS GYARMATI NAGYKANIZSA 1921. Ugy tetszik mintha már hallottuk volna ezt a nevet: Mumor. Mintha régtől fogva ismernénk valahonnan ezt a szot, s mintha értenénk is, csak hirte lenében nem tudjuk megmondani mit jelent ? Mumor egy falu neve Göcsejben. Avar utódok lakjuk, kik őslakók voltak már akkor, mikor a magyarok bejöttek a hazába. Lehet, hogy éppen azért tetszik nekünk ismerősnek a zengzetes szó, mert avar nyelvből származik. Lakói valami odon kiejtéssel beszélnek. Árpád nevét ugy mondják: Árpod, ahogyan irva van az ó-szövetségi szentírásban az eredeti nyelven. Ahelyett „a szamár", így szólnak „e szomár", s mondásközben kissé feléd is legyin tenek a kezükkel, tehát a cimet bátran magadra veheted Pedig a világért se vonatkoztatflfcják rád, bár jókedvűek és a tréfát szeretik. Máig is majdnem állandóan kint élnek a természetben, mint a meseidőben az aranykor emberei. Barátjuk a nagy mindenség és ők szeretik a földet meg a szőlőhegyet, mely táplálékot ad. Vasút, villanyvilágítás, távíró, telefon s a civilizáció egyéb kényelme nincs az egész környéken. Talán ez az oka, hogy a lakók eiége dettek és becsületesek. S hogy nem kívánkoznak az ismeretlen világba Akit pedig a katonáskodás vagy egyéb csapás kiragad a falujából, siet vissza, hogy ott haljon meg az ősi gunyhóban, ahol született. 4 A világ-felforgató háborúnak szele eljutott Mumorba is. A hadüzenet után mindjárt behivt&k néhány embert, köztük a pásztort, Pajzs Adorjánt. A behivottak nagyrészt gyerekes családapák voltak már, s községi pénzen fogadett kocsin, dalolva mentek a vasút legközelebbi állomására s onnan Kanizsára a kaszárnyába. Magyar nemzetiszínű pántlikával diszitett kalapjukat vidáman lengették a kánikulai fényes napsugárban Miért ne legyenek jókedvűek, habár háborúba kell is menni ? Hiszen a jövendőtől nem fél előre az okos ember ? (Mintha ismernék Zrinyi Miklós hires mondását: „Sors bona, nihil alvfiü.1^ Bár a harcmezőről kevés rózsaszinü levelezőlapot küldöttek haza, de azért a kis faluba jöitek a hirek látatlanul is, szinte csodálatosan. S a hirek nemcsak a naponkinti sebesült szállítmányokról szóltak, melyek az ezred székhelyére érkeztek, hanem azokat a titkokat is tudták, melyeket a katonai intézőség különbeni fejvesztés mellett betakart: hogy a mumoriak közül kiket vittek a szerb harctérre s kiket az oroS2«k ellen. A terhes események dacára mult az idő. A német császár ugyan vigasztalt bennünket, hogy a háborúnak vége lesz mire a fák levelei lehullanak, — de eltűnt egy egész háborús esztendő és már másodszor is lehullott a fának levele anélkül, hogy a nagy harcnak vége szakadt volna, mikor izenet jött Mumorba: — Pajzs Adorján ott fekszik a városban, Kanizsán, a gimnáziumi kórházban. Nincs nagy taj, csak lövés érte. Pajzsné a hirre síráshoz fogott rémületében. Mert ha azt mondják „nincs nagy baj", akkor bizonyosan meghal az ura. Aztán e1-vesztik a pásztori hivatalt és nyomoroghat a 5 két gyermekével. S még meg sem látogathatja az urát, mert nincs aki addig a csordát őrizze. Ilyen tréfát csinál a mindennapi kenyér a szegény emberrel. A tiz éves Jóska, meg a hét esztendős Bábi mit tehettek volna mást, mint segítettek sirni az anvanak, mig egyszercsak a verseny-sírás közben azt mondja Jóska : — Én elmegyek Kanizsára, megnézem az édes apámat! A pásztorgyerekeket nem szokta a sors dédelgetni s azért már kicsi korukban hozzászoknak az önálló cselekvéshez. Az anya nem is tett más ellenvetést, mint azt: — Nem találsz te oda, Jóska. Tudniillik a város tiz órai ut felnőtt embern... |